Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)
1929-04-17 / 88. (2013.) szám
1>89 április 17, szerda. 'PRa:GAl-A\ACí^AUHtíU.M> 7 — Északi Sark rádión beszélt a Déli Sarkkal. Londonból jelentik: A. Hóbb-íéle amerikai észak- sark) expedíció grönlandi rádióállomásának sikerűit fjvrd kapitány délsarki bázisának rádióállomásával összeköttetésbe kerülni és üzeneteket kicserélni Ez volt az első eset, hegy két ellentétes pólus tájékáról sikerült üzeneteket váltani. A két pont között a távolság több mint 20.000 kilométer. Pardon, egy percre, ne siessünk úgy ezzel az élettel, hiszen ijesztő, hogy magától is milyen gyorsan pereg. Időnként kiki ráeszmél erre, csak az alkalom más és más, amely kioldja a megdöbbenés vészjelzőjét: Vigyázz, rohanó ember, megint elröpült tiz év, mint egy pillanat! Néha egy régen feledett illat teszi, máskor egy visszatérő dallam, velem most egy öreg kapu űzött fájdalmas csúfok Bocsánat, hogy igy látszólag legszemélyesebb ügyeimmel hozakodom elő, de az a kapu, amely előttem, vagy helyesebben mögöttem zárva maradt, zárva marad mindnyájunk mögött is, közösen szo- morkodhatunk rajta, ki bor mellett felkönyökölve, ki cigarettafüstbe bámulva, ki munkába ásva egy kis feledésért Itt Rozsnyón, a Nagyságos Fejedelemről nevezett ősi főterünkön, a Mária Terézia Nagyasszonyunk alapította püspöki székház oldala mellett, barátságos, verőfényes ódon házban volt első külön lakásom, — most veszem észre: tiz év előtt. Rettentő nagyurnak éreztem magam akkor, az ablakom a korzóra nyílt, az asztalomon — saját, külön asztalomon! — 6zép sorba ki voltak rakva a lakásom kulcsai, mint ahogy az elfoglalt vár kulcsait átadják a győzelmesen bevonuló hadvezérnek. Nagy kapukulcs, a vasrácsos lépcsőház a szék rények szépmivü, régimódu kulcsai. Egész ármádia. Akkor nem tudtam, — ma tudom, — hogy a kulcsokkal átvettem az életem egy szép, vidám és mindenekfelett gondtalan korszakának várkastélyát. Bohémélet, sikerek, sok-sok romantika, ma- rathoni zongorázások éjjel, ingujjban, literszám fogyasztott fröccsökkel a nagy meleg mián, francia egyenruhás városparancsnok szomszéddal, aki a falra tapasztott füllel hallgatta kedvenc darabjait s másnap elkérte a kottájukat a szép leánya számára. Majd másik városparancsnokkal, aki csendőrökkel akart Iecsukatni ugyanezen okból. — ilyen különbözően hat az éjféli zene az emberekre. Nyáron sok zsiványpecsenye, télen sok haboskávé, télen-nyáron sok vidám társaság, különösen a bájos szépnembeliek és semmi, semmi, semmi szomorúság a szívben, semmi ólmos gond, az agyban Boldog, könnyű, napsugaras. Eldorádó. Csak két évig tartott. Mikor elköltöztem onnan, Ugyanúgy raktam ki elhagyandó hü asztalomra a kulcsokat, elől a nagyokat, utána szép sorban a finom müvü kisebbeket És éppúgy nem tudtam, mit adok velük, mint ahogy azt sem, hogy mit vettem át Azóta is minden nap, sokszor arra visz az utam az öreg kapu előtt, mely akkor bezárult mögöttem. És most, hogy egy keserű, nehéz, bajterhes élet befelé szöges vértet szorít a mellemre és tüzes sisakkal szorítja a fejemet, néha — ha az öreg kapu előtt elmegyek, oktalan, mohó vágy fog el: csak benyitni rajta, felmenni a régi szállásra s ott találni mindent, mint tiz év előtt, most már tudatosan, a zsugori reszkető örömével markolnék a kulcsok után s ki nem adnám a kezemből többé! Ott találni mindent, ott találni tiz év előtti magamat. De jó volna. Egy este, későn, teljesen néptelen, kongó járdán lépdelve behúzódtam a kapu alá, mint a tolvaj. Neklvetettem a hátamat, mint régen s ahogy mögöttem éreztem a kilincset, a régi szememmel kezdtem látni az egész világot. Az őrlámpa pislákoló félszemével az őrtornyot, a mélyen hallgató templomot a tér közepén, a sötét hárfákat, a békés csendet, a kávéházakból kiszüremlő zenét. — Ugye, ugye, te drága jó, békés, csendes, fájdalom és gondnélküll éjszaka, ugye, most csak könnyen lenyomom a kapu kilincsét, felmegyek a vasrácsos ódon lépcsőházban, sötétben is megtalálom az ajtómat, lábujjhegyen megyek, senkit fel ne ver jek, a régi helyen az ágyam, lefekszem s édesen, oly csuda-édesen alszom s másnap kezdem elölről azt a napsugár-életet, mint akkor, no nem? Hiszen minden a régi, a hátamat éppen igy nyomta a kapu, ha nekidőltem, mielőtt hazatértem s még körülnéztem az alvó téren. És, nini, már érzem is, megint azt a régen nem érzett könnyű, pihent, jó hnllámtalanságot itt belül, aáh, csak egy nagyot kell nyújtózkodni, jót ásítani, me'or- dulni, táján fütyürészek kissé, mig a lécsőn felmegyek, hiszen valaha úgy szoktam? Próbáljuk csak, menne még? Nem előbb a kaput, A fütyürészést majd csak a lépcsőn. Szembefordultam az öreg kapuval, lázas, forró kézzel markoltam meg a jólismert kilincset. A fogása a régi, de — most hideglelősen hideg, végig- borzongok tőle. És nem enged. Zárva van. Nó persze, azért ne ijedjünk meg, a pontos Emóka már kilenckor becsukta, hát most csak elő a kapukulccsal. Eleget felvertem szegényt édes álmából. Körültapogattam a zsebeimet, volt is kulcs bennük, de más, nem illett a zárba. A másik, mai életem kulcsa, A tüzes sisak és szöges vért kastélyához. Amint ez az idegen kulcs elakadt a régi zárban ráeszméltem, hogy az egyszer elszállott vidámsághoz, letűnt jobb időkhöz senkinek sincs kapukulcsa többé. Hacsak nem ,az emlékezés? De ezt, ha van is, sokszor jobban esnék kútba dobni, hiszen róla dalolta Dante: „Nessun maggior dolore..." Tlchy Kálmán A szenátus és a képviselőház hatásköri vetélkedése a híréi fizetések problémája körül Prága, április 16. A szenátus és a feépvi-! selőház közötti hatalmi vetélkedésnek egyik érdekes tünete vehető észre. A szenátus ugyanis e hétre egybehívta az összes bizottságait, ágy többek között az alkotmányügyi bizottság albizottságát, de az utóbbinak az egybehivását azután képviselőházi körök nyomására visszavonta. A szenátus koalíciós bizottsága mindamellett holnap délelőtt folytatja tanácskozásait arra vonatkozólag, hogy miképpen lehetne a szenátus részére nagyobb politikai befolyást kiharcolni. A képviselőház nyolcas bizottsága arra az álláspontra helyezkedik, hogy a szenátusnak nem áll jogában a bírói válság és a bírói fizetések kérdését önállóan rendezni, mivel ezek a kérdések az állami költségvetést érintik s az állami költségvetést az alkotmány rendelkezése szerint először a képviselőháznak kell letárgyalnia. A szenátus ezt az álláspontot nem fogadja el, mert ilyen alapon az a fölfogás kaphat lábra, hogy minden javaslat a költségvetést érinti. A szenátus nyolcas bizottsága holnapi ülésén még a többi kezdeményező javaslatokat is tárgyalás alá veszi, hogy a szenátus teljes ülését minél előbb egybe lehessen hívni. Donát tárgyal Bradácscsal Prága, április 16. A szenátus koalíció nyolcas bizottsága ma Donát szenátusi alelnök vezetésével ülést tartott. A bizottság újból foglalkozott a birój válság kérdésével és a bírák fizetésrendezésének ügyével. E tárggyal kapcsolatban a bizottság megbeszélte a nemzetgyűlés két háza közötti viszonyt is. Megállapították, hogy az alkotmánytörvény 44. szakasza szerint csakis a költségvetési és véderő-javas la tokát keli előbb a képviselőháznál benyújtani és általa letárgyaltatni, mig a többi törvényjavaslatokra vonatkozólag a nomzeígyülés mindkét házának egyenlő kezdeményezési joga van. A szenátus alkotmányjogi bizottságának albizottságát a képvisclöház óvása dacára a szenátusi koalíciós nyolcas bizottság intézkedésére halnopra mégis egybehívják, mert a bírák ügye további halasztást nem szenvedhet. A biróválság az állam gazdasági helyzetére is nyomasztólag hat. A nemzetgyűlés két háza, illetve a két házhan levő koalíciós nyolcas bizottság közötti viszony szabályozására vouatkozólag megbízták Donátot, a szenátus alelnökét, hogy megbeszéléseket folytasson Bradácscsal, a képviselőházi koalíciós nyolcas bizottság elnökével. Donát ma késő délután átment a képviselőházba, ahol részt vett a képviselőházi koalíciós nyolcas bizottság ülésén. Lapzártáig a tárgyalások eredményéről még nem szivárgott ki semmi a nyilvánosságra. A „Dél Keresztje** mellé leszállt egy expediciós repülőgép Ausztrália Megrendítő beszámoló a repülők szenvedéseiről — Egyik repülő sem akarta elhagyni a gépét London, április 16. A Dél Keresztje felkutatására kiküldött expediciós repülőgépek egyike rövid időre leszállt a Dél Keresztje mellé. Nagymennyiségű élelmiszeren kívül egy uj rádiókészüléket hagyott ott és átvette a Dél Keresztje naplóját, ainely megrendítő színekkel ecseteli a repülök szenvedéseit, akik nem akarták elhagyni a szerencsétlenül járt gépet. Az éhség és a szomjúság napról-napra gyengítette őket, kizárólag vadbabbal és csigákkal táplálkoztak. Rendkívül sokat szenvedtek a szúnyogok és legyek csípéseitől. Legutóbb vadgalambra próbáltak vadászni, de már annyira elgyengültek, hogy tüzet sem tudtak rakni, csak dideregve kuporodtak egy csoportba. Egy időben arra gondoltak, hogy tutajt készítenek és a mocsarakon felfedező útra indulnak, de jártányi erejük sem volt és igy •tervükről le kellett mondaniok. Humoruk még ebben az időben sem hagyta el őket és a mocsarat elnevezték Royal-kávéháznak. Kétségbeesésük akkor lépett tetőfokára, amikor több expediciós repülőgép elrepült felettük anélkül, hogy észrevette volna őket. Amikor arról volt szó, hogy ha észreven- nék őket, ki repüljön először haza és kit hagyjanak ott a gép őrzésére, nem tudtak megegyezni, mert mindenki a gép mellett akart maradni. Végül elhatározták, hogy valamennyien a gép mellett maradnak, amíg azt újból sikerül használható állapotba helyezni. A napló utolsó feljegyzése meghatóan Írja le az örömet, mikor az első élelmiszercsomagot megkapták ejtőernyővel. „Az uj háború általánoi, teljes putztulátra vezetne" Lloyd George a jövő háború borzalmairól s a béke föltételeiről London, április 16. A „Daily News" folytatja interjúsorozatát a jövő háborújáról. Most Lloyd George adott nyilatkozatot erről a kérdésről A hosszú nyilatkozat során sok igen érdekes dolgot mondott az angol liberális vezér. — Mindenekelőtt félreérthetetlenül le kell szegezni: Nem tudnánk kibírni még egy háborút, — kezdte nyilatkozatát Lloyd Leorge. — Még csak az elképzelése is borzalmas egy újabb háborúnak. Egy kicsit értek a háborúhoz, tekintettek arra, hogy a legutóbbi háború során miniszter voltam, felelős állást töltöttem be a háború kitörésének napjától a háború befejezésének napjáig. Ha összehasonlítjuk, hogy milyenek voltak a hadieszközök és felszerelések a háború kitörésekor és milyenek voltak a fegyverszünet megkötésekor, láthatjuk, hogy már akkor is milyen rohamosan fejlődött a háborús technika. Ez a fejlődés azóta fokozott mértékben tart és egyre kegyetlenebb ... Mi azt terveztük, hogy Berlint fogjuk bombáztatni, azonban közbejött a német fegyverszüneti ajánlat. És ha a háború még néhány hétig tartott volna, olyan mérges gázokat vettünk volna használatba, amelynek halálos hatása messze felülmúlta volna az eddig ismert háborús gázokat — Á háború nagyon kegyetlen dolog. Senki sem vonhatja ki magát, a háború pszichológiai hatása alól Mindenkiben kifejlődik a pusztítás szenvedélye. Mi annakidején elpusztítottunk virágzó francia városokat, sőt maguk a franciák is pusztították a saját városaikat csak azért, mert németek voltak bennük. A régi és a modern háború között csak az a különbség, hogy a mai háborúk már tudományos kannibalizmust jelentenek. A háború prostituálta a tudományt. És az ilyen módon bérbe vett tudomány fejlődési lehetőségeinek nincsenek határai. — Ha az uj háború kitörne, ez általános teljes pusztulásra vezetne. A világháború pusztításának kiheveréséhez legalább egy emberöltőre van szükség. A következő háború szörnyűségeit egy évszázad alatt sem tudná kiheverni a világ. — Csak áltatják magukat azok, akik arról beszélnek, hogy „humánus" háborút kell viselni. A háború sohasem lehet humánus. Igaz, hogy a legutóbbi háború első hónapjaiban már kivontuk a forgalomból a lángszórógépeket, de ezt nem azért tettük, mert ezek a fegyverek borzalmas sebeket ejtettek az ellenséges katonákon, hanem azért, mert stratégiai szempontból nem voltak megfelelőek. — Pertinax, a francia publicista, ennek az ankétnak a során azt indítványozta, hogy a legközelebbi háború elkerülése céljából Anglia és Franciaország újítsa meg további 50 évre a szövetséget. Én azonban soha seni fogok belemenni abba, hogy Anglia Franciaország vazallusává váljék. A mi kötelességünk világos. Az első és legfontosabb teendő: erőteljesen csökkenteni a fegyverkezésünket. Ezen a téren Nagybritanniának kell jó példával elől járnia. További teendő: el kell fogadni a nemzetközi döntőbíráskodás elvét, meg kell szoknunk, hogy a nemzetközi vitákat döntőbíráskodás utján intézzük el. Még egy fontos teendő: ki kell vonulnunk a Rajna-vidékről. Amig német területen külföldi csapatok állnak, állandóan veszélyben forog a béke. — De mégegyszer ismétlem: első és legfontosabb kötelességünk a leszerelés. Annakidején ünnepélyes és szent Ígéretet tettünk Németországnak, hogyha ö leszerel, mindany- nyian követni fogjuk a példát. Ezt az ígéretet kell a lehető legpontosabban betartani. Amig ez nem történik meg, a népszövetségi szerződés üres, élettelen papírlap. A magyar egységespárt küldöttsége tisztelegni fog a pápa, az olasz király és Mussolini előtt Budapest, április 16. (Budapesti szerkesjt- tőségünk teleíonjeleniése.) Az egységes párti képviselők körében felmerült az a gondolat, hogy Olaszország és a Vatikán kibékülése alkalmából a magyar képviselők egy része utazzék Olaszországba és ott tisztelegjen az olasz király és a pápa előtt, valamint üdvözölje Mussolini miniszterelnököt, a béke megteremtőjét. Az ötletet az egységes párti képviselők nagy örömmel fogadták és valószínű, hogy május közepén már útnak is indulnak. 30—40 képviselő részvétele már bizonyosra vehető. Óriási francia hadgyakorlat Touion környékén Páris, április 16. A francia hadsereg a közeli napokban Touion környékén nagy vegyes hadgyakorlatot tart, amelyen az egész ötödik hadtest, valamint a földközi tengeri flotta két raja vesz részt. Veygand tábornok, a vezérkari főnök, valamint Durant-Viel, a tengerészeti vezérkar főnöke Toulonha máris megérkeztek. Időközben számos repülőrajt koncentráltak Touion vidékére. A hadgyakorlatok pontos helyét, ami Olaszországot valószínűleg rendkívül érdekelné, egyelőre titokban tartják. n Nagyarányú szovjetorosz kémkedést lepleztek le Romániában Bukarest, április 16. Nagyarányú kémkedést Leplezett le a rendőrség, amely Szovjet- oroszország javára már hosszabb idő óta folyik. A kémkedés vezetője Domjaneff volt, aki egyik legmerészebb és legagilisabb ügynöke a szovjetnek. A kémkedési szervezetnek Chotinban volt a központja, amely közvetlen és állandó összeköttetésben álilt a mo- hilevi orosz kémkedési központtal. A kommunisták tihotini irodájában feljegyzéseket találtak, amelyek egyes katonai parancsnokságokra, a katonai egységek elhelyezésére és csapatniózdulatokra vonatkoztak. Mindezeket az adatokat a chotini központ sokszor naponta a Dnyeszteren át Mohilevbe küldötte. Az orosz kém szervezetnek fegyver- és munidéraktára is volt. A bukaresti rendőrség ez üggyel kapcsolatban eddig tizenkét kommunistát tartóztatott le, akiknek kihallgatása során kiderült, hogy a tatarbunari lázadáshoz hasonló mozgalmat terveztek és a lázadók egy részét fed is fegyverezték volna. A lakásbizottság ülése Prága, április 16. A koalíció lakásbizottsága ma délután újra összeült, de az ülésen Doltá- lek cseh néppárti képivselő nem jelent meg. Matousek cseh nemzeti demokrata képviselő a tárgyalás folyamán eltávozott. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti demokraták és a cseh néppártiak még mindig nem tartják kielégítőnek azt az elégtételt, amelyet az agráriusok adtak a vidéki agrár-sajtónak Dostálek képviselő elleni támadására. A bizottság az építkezési mozgalom kérdésével, főként az adómentesség ügyével foglalkozott. Megállapodott abban, hogy az uj törvény- javaslatban az adómentességre vonatkozó 43-— 1928 sz. törvény rendelkezéseit felveszi. Ezek a rendelkezések változatlanul megmara Inak mindazon intézkedéseknél, amelyeket 1931. december 31.-ig befejeznek. 1032.-től fogva pedig az adómentességi határidő minden évben egy évvel megrövidül. Ugyanily formában rövidül meg 1932.-től fogva a községi adómentesség is. Az illeték-kedvezményekre vonatkozó rendelkezések változatlanul megmaradnak az uj törvényben is.
