Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-09 / 58. (1981.) szám
Mai siámank 12 oldal Vin.évf. 58. (1981) szám J taomOat 1929 március 9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő. DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACti GÉZA Szerkesztőség: Prága H., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága IU Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha f árosaink elsodort élete (agy) A szolvens zkói városok szövetsége a napodban tartott közgyűlésén határozati javaslatot fogadott el, amelyben a korntányt sürgeti, hogy állítsa vissza a szlovenszkói városoknak önkormányzati életét, amelyet számunkra az 1886:XXII. t. c. biztosított. Ez a határozat nagyon érthető azok előtt, akik a városi önkormányzati étet mai sekélyes tar- talmával s hatáskörével tisztában vannak. De egyúttal kritikája is a kormány rebrogirád törvényhozási akciójának, amely a városok és a községek közt minden különbséget megszüntetett, amelynek már most kezdenek érni férges gyümölcsei. A városok állami támogatása nehézkessé és problematikussá változott. A kormány célja az, hogy a városok mindent a maguk erejéből végezzenek el és anyagi eszközöket csak a Jegszüiköeebben bocsát rendelkezésűikre. Auy- nyira állami gyámság alatt állanak, hogy egyes városok az állami adóhivatalhoz befizetett községi pótadókat hónapok és évek raulvta kapják meg a folyton húzódó leszámolások után; mig régebben minden városnak megvolt a joga és ezzel teljes mértékben élt is, hogy követeléseit az adózókkal szedőben é rvényesithette, addig ma sók községi adó megy veszendőbe azok késedelmes behajtása miatt. Az állami szanálási alapból való hozzájárulás a városok költségvetési hiányaihoz csak abban az esetben lehetséges hosszú hónapokig tartó tárgyalások után, ha a városok minden kiadásukat redukálják, természetesen a kulturális, és a szociális természetű kiadások azok, amelyek áldozatul esnek a felettes hatóság törlési igyekezetének. ,A városok gazdasági életének szabadságát a kinevezett állami jegyzők veszélyeztetik, akiket vétó joggal ruházott fel a törvény, hogy igy a centralizmus parancsszava elérjen a legkisebb falu rejtett zugába is. Felülről a nácselnik akarata a másik reá nehezedő malomkő, mely között őrködni kénytelen. Ha minden járási főnök egy közigazgatási zseni lenne, akkor talán végigcsinálhatná a földi gondviselés szerepét, mely ma az 6 alakjában nehezedik a városokra és községekre egyaránt, de hát úgy vagyunk a nácselnik urakkal, hogy azoknak is vannak gyengéik, vannak vesszőparipáik, amelyeken nyargalász- nafc és a kezükben levő hatalommal talán nem is mindenkor élnek helyesen és okosan. Lehet-e ilyen körülmények között a városoknak a fejlődéssel lépést tartani? Hány vá- városnak hiányzik a vízvezetéke, a csatornázása, amelyek létesítéséhez ma sok millióra van szükség! Már pedig a líözegészségügynek, a bigiénának ez az első lépése. Hány városban nem történik semmi az anya- és csecsemő- védelem érdekében, vagy a tüdőbajósokért, amely nem községi, hanem állami feladat! Ki felelős mindezekért? Bizonyára nem a városok, amelyeknek költségvetéseiből ezeket a kiadásokat törölniük kell, mert akkor a járási hivatal nem javasolja az állami szanálási alapból való támogatásukat. Városaink közélete meg egyenesen visszataszító. Mindenütt a sok pártrendszer átka, a politika apró kis játékai érvényesülnek a községi közéletben. A törvény egyenesen előírja ezt a politizálást, amikor a választásokat a politikai pártokra bízza. A laikusoknak bevonása a községi életbe a városokban nem járt azzal az eredménnyel, amelyet ettől a demokratikusnak hitt lépéstől várt a kormány. A laikus tanács sokszor olyan határozatokat hoz, amelyek homlokegyenest ellentétben állanak a törvényekkel, vagy a törvényerejű rendeletekkel anélkül, hogy ezeket az Marna jegyző megvétózná, aki maga is laiiAdatsi, OtasnMain és QbJmms de León ápr. 15-én kisebbségi konferenciát tartanak Londonban A népszövetségi tanács tegnap! illésén elfogadta a Japán előadó kompromisszumos ajánlatát Hármas bizottság Daodurand és Stresemann javaslatainak megvizsgálására — A lengyel kívánsággal ellentétben a döntést csak szeptemberben hozzák meg — Mit mondanak az illetékes kisebbségi körök a népszövetség kisebbségi vitájának eredményeiről? Genf, március 8. Előrelátható volt, hogy a népszövetségi tanács kompromisszumos, határozatot hoz a kisebbségi vitában. Annakidején megírtuk, hogy Geinfben két álláspont harcol egymással: a nemei, mely egy ötös bizottság kiküldését kéri a kisebbségi ügy általános problémájának megvizsgálására; a francia—teisantant álláspont, amely ellenezte a bizottság kiküldését és elégnek találta volna, ha a régi népszövetségi kisebbségi hármas bizottság megmarad, a kérdés általános megvizsgálását elutasítják és a népszövetségi tanács továbbra is csak a beadott petíciókkal fog foglalkozni. Adatainak, a japán előadónak , indítványára a tegnap délutáni népszövetségi tanácsülésen kompromisszumot fogadtak eí, amely részben a német, de inkább az ellentétes álláspont elfogadásából áll. A határozat a követkézképpen hangzik:1. A tanács megbízza Adatsi nagykövetet, a kisebbségi kérdés uj előadóját, hogy a tanács júniusi ülésszakáig kidolgozza jelentését a német és a kanadai ajánlatról. Az előadó e munkájában figyelembe fogja venni a különböző álláspontokat és meghallgatja a tanács minden tagjának véleményét. 2. A népszövetség fölkéri Anglia és Spanyolország delegátusait, hogy támogassák együttműködésükkel az előadót és segédkezzenek munkájában. 3. Az előadó és munkatársai meghallgathatják a kisebbségi szerződéseket aláirt kormányok megjegyzéseit olyan mértékben, ahogy ezt az illető kormányok kívánják. Ezenkívül a tanács minden egyes tagja kifejezheti véleményét az előadó előtt, de írásba foglalt nézetét legkésőbb április 15-ig kell benyújtania a népszövetség főtitkárságán. Az uj hármas bizotság a maga részéről bárhol tájékozódhat és minden olyan vizsgálatot elrendelhet, amit föladata teljesítése szempontjából jónak lát. 4. A tanács, amely júniusban külön bizottsággá alakul át, megvizsgálja a hármas bizottság jelentését. E föladat elvégzésére még a legközelebbi tanácsülés előtt ösz- szciil. 5. A népszövetség főtitkára a népszövetségi szerződéseket kötött államok kormányaival, valamint a népszövetség összes tagállamainak kormányaival közölni fogja ezt a határozatot és csatolja a tanács március 6-iki ülésének jegyzőkönyvét. Adatsi határozati javaslatát a tanács vita nélkül egyhangúan elfogadta. A német sajtó fölháborodása Berlin, március 8. A legtöbb német lap föl- háborodással, sőt haraggal veszi tudomásul a tegnapi genfi kisebbségi határozatot. Különösen a szociáldemokrata Vorwarts az, amely nino megelégedve az eredménnyel. A lap szerint Stresemann magatartása mindvégig példás, őszinte és energikus volt s nem rajta múlott, hogy a franciáknak sikerült a tisztességes megoldást meggátolniuk. Chamberlain ismét tanujelét adta, hogy teljesen a francia politika uszály hordozó ja és képtelen az önálló lépésekre. Ugyanezt hányta szemére a közelmúltban Lloyd George, aki jól látta, hogy Chamberlain nem képviseli méltóképpen Nagybritánnia szabad és humánus véleményét. A határozat jelentéktelen. A kisebbségi eljárás nem fog megváltozni és Dandurand meg Stresemann javaslatai máris halottnak nyilváníthatók. A japán Adatsi nem alkalmas személy a tisztán európai és nagy elmélyedést kívánó kérdés kezelésére. Az a körülmény, hogy Európa egyik legfontosabb problémáját a népszövetségi tanács jóformán néhány óra alatt elin ézte, nem vet előnyös fényt a népszövetségre. Míg jelentéktelen gyarmati ügyekről évekig vitatkoznak Genfben, addig a kisebbségi kérdést egy-egy fölszóla-lással megoldhatónak vélték. A bizottság munkája nem lehet jelentős, már csak azért sem, mert a kisebbségi szerződéseket aláirt hatalmak megjegyzéseitől, vétójától és tájékoztatásától függ működése. A Deutsche Tageszeitung genfi tudósítója a következőket írja: Az első benyomás óriási csalódás, a másik felháborodás, a harmadik pedig a lenézés és utálat. A népek szövetségének magas tanácsa ismét bebizonyította, hogy a lehető legbü- nösebb közönnyel figyeli Enrópa egyik legnagyobb problémáját és nem sokat törődik a népek egymás közötti békéjével. Stresemann meghiúsította Scialoja kiküldését Páris, március 8. A francia lapok természetesen megelégedéssel veszik tudomásul a genfi határozatot. Szerintük a népszövetség hasznos és nemes munkát végzett s bebizonyította, hogy nem zárkózik el a nemzeti kisebbségek panaszai és problémái meghallgatása elöl. Stresemann túlzó indítványait visz- szaszofátották az elviselhető keretek közé s amellett, hogy nem sértették meg az államok szuverenitását, megtalálták a kellő módot a probléma elintézésére. A népszövetség ismét békítő, kiegyensúlyozó, az arany középuton haladó kompromisszumot hozott. A Petit Párisién tudósítója szerint a nép- szövetségi tanács sokáig nem tudott megegyezni az előadó mellé beosztott egyik munkatárs személyében. Chamberlaint egyhangúan választották meg, de a német delegátus abszolút vétóját jelentette be Scialoja olasz delegátus személye ellen, akit eredetileg Chamberlain munkatársává akartak választani. A német delegáció rámutatott a déltiroli helyzetre s utalt arra, fiégy ilyen körülmények között az olasz tanácstag ne mlehet a megfelelő pártatlan egyén. Hosszú vita után végre Quinones de León spanyol delegátus személyében egyeztek meg. A Petit Párisién értesülése szerint a kisebbségi hármas bizottság április 15-én Londonban konferenciát tart. A fél- hivatalos francia lap a továbbiakban megjegyzi, hogy Briand a lehető leghatározottabban követelte, hogy Lengyelország, Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Görögország beleegyezése nélkül a népszökus a városi élei sokfelé ágazó igazgatásában.' ’ A laikus tanács csak arravaló, hogy a pártok elhelyezzék a városi adminisztrációban embereiket, ezek részére — mindig a párt- kulcs alapján — kiosszák a megüresedett kommunális lakásokat és más kedvezményeket, a munkáspártoknak pedig nem is leplezett céljuk, hogy a városházáról pártpolitikai agiitációt fejtsenek ki és ott népgyülési jeleneteket rögtönözzenek. Szomorú önkormányzat, amelybe az általános választói jog nemcsak a nép akaratait vitte be, de ráadásul megajándékozta az utcával is, mely szintén bevonult a közigazgatás uj rendjébe. Hányszor esett a városok érdeke az osztályérdekeknek és a politikai kivánságofcnak áldozatául! Ezt érzik a városok, amelyek évenként élet jelet adnak magukról a kormánnyal szemben, amelynek kényére-kedvére ki vannak szolgáltatva. A kormány nem akarja meghallgatni az elhangzó panaszokat; sokkal kényelmesebb igy a helyzete, ahogyan a városoknak korlátlan uraként viselik edbetik. A neki. tetsző városokat segélyezi, a nem tetszőket ettől megfoszthatja mindenféle jogcímen. Az elsodort városok pedig élik ezt a kényszer-életet, amely hóm lók egyenest ellenkezik a fejlődésnek, a haladásnak irányvonalával. Város és önkormányzat fogalmai szinte elválaszthatatlanokn ak látszanak egymástól és most mégis messze estek. / Lefokozva községgé, belekénysaeritve a községi élet szűk Prokrustes ágyába, a fejlődésre való kilátások nélkül legtöbb súlyos adósságokkal- fcüzködik, vagy csinálja tovább az adósságokat, hogy élni tudjon. Segítő kéz sehol. Szavuk a pusztában hangzik el és nem felel rá senki. Most megváltoztatták eddigi szervezetüket és kapcsolódtak a járásokkal és a községekkel, hogy igy nagyobb súlyt képviseljenek. A kormány táborában nincs senki,' aki tudna és merne ellenszegülni akaratának, mely a városok útjába oly nagy torlaszokat emelt. A város életébe ma beavatkozik mindenki, az adóhivataloknak és pénzügyi hatóságoknak kézbesítője lett, amelyek parancsokat küldenek hozzájuk, a pénzről azonban, melyet a városok nevében szednek be, sokszor évekig megfeledkeznek. Ez a kiszolgáltatottság, ez a függés, ez a hihetetlen széles bavatkozási felület alkotja azokat a homokzsákokat, amelyekkel terhelten nem tud és nem képes felszállni a városi élet fölfelé törő léghajója. Lény irt szárnyakkal pedig nincs repülés. LAUFER S., Bratsslava Ondrejská 11., Tel. 29-22.
