Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-30 / 75. (2000.) szám

34 Egy percest az öngyilkosság előtt Ifin; Bottá Ferenc líráméróli nyomorba jutnak Irta: BODOR ALADÁR Vera, valaha szembeszökő szépség, most to­gödő vén lány, táviratot kapott Páltól, hogy útban mn hazafelé. Pál Angorá bari adta föl a táviratot, tehát agy két hét múlva itthon lesz. Szent Isteni Tize-nötévi távoliét mindennapos fáj­dalma, vágya, reménytelensége után Pál haza ér­kezik! Erre a vért-roegállitó, édes hírre Vera szin­te ágynak omlik. Ifjú-emlékek lángolása,, szüzek borzongása, vén lányok őszi szégyenkezése és sok felijedt kétkedés rohanja meg lelkét. Jaj! Pál, a vőlegény, a hűséges, daliás, örök-vőlegény megér­kezik és az ő egykori eleven, kacagó, finom, kiesi virágját hervadd sába-n, szegénységében talán meg eem ismeri többé. .Oh! A férfiak fölött, szinte érintetlenül szoktak elsuhanni a szenvedések évei. A lányok, a legszebb, lányok csak egy év bánata alatt is összetörnek, megfakulnak, el hervadnak ... Mdt szól majd Pál, ha meglátja a bűbájos, csodás Vera romjait? Ha meglátja őszülő haját, elapadt, sovány arcát, rán­cos nyakát, össaelapult mellét, fonnyadt derekát? Ha meglátja benne a síró, remegő vénlányt, a ré­gi tűz összeesett maradékát: a hamut? Oh, inkább ne jönne!... Inkább maradna Pál messze, elérhe­tetlen örök-vőlegény... és ő örök-menyasszony!... Pál megjött. Betegen, öregen, haldokolva. 1914. őszén a háború mámor-fergetege sodorta el őt » ifjan, délcegen, fény-, virág-, csók-özön- ben. Kényes lován feszes nyakkal ülve, boldogan villogtatta kardját lányok ^asszonyok kendőlobog- tatására s kacagva csengett szivében a biztatás: néhány hónap műim még diadalmasabb, még büsz­kébb lesi a győzelmes visszatérés!... A fiatal hadnagy először Szerbiába került, aztán as orosz frontra. Még jóformán át eem esett a tűz­keresztségen, Tarnovnál az oroszok kezébe került. Ettől kezdve 1929. tavaszáig Oroszország nagy kralom-házában: Szibériában lökdösték egyik fo­golytáborból a másikba. A múlt évben .sikerült négyüknek Yladiyostok- ból meg,szökniük. Négy öreg, megrogyott, meg- őszült magyarnak, kik ifjúságuk tüzet, vérét, ked­vét Szibéria havas éjszakáiban sírták el. Három társát lelőtték mellőle a szovjet-katonák, ő átjutott Japánba, ormán Kínába, Indiába, Afga­nisztánba, Perzsiába, végül Törökországba. A vég­telen Ázsián keresztül, szenvedések éa nyomorú­ságok fojtogatásában egy drága biztatás sarkallta folyton előre: siess! siess! nemsokára otthon le­szel! Otthon: magyar földön! Szegény Pál, hazajött, meghalni Negyvenhaté vés volt mindössze, de öreg, na­gyon öreg. A háború koTa-öregje. Úgy ment el, mini a boldog élet hőse 8 úgy jött meg, mint a halál gazdag falatja. Magával hozott mindent, min­dent, amit a hosszú ázsiai fogság alatt összegyüjt- hetett: maláriát, tüdővészt, idegbajt, gyomorrákot, eaivkimerüléet, öregséget... Vera szeretettel, féltéssel, odaadással ápolta Pált. Folyton ágya mellett ült, fejénél virrasztóit, mint egy mosolygó, szelíd apáca, mint egy két­ségbeesett, fájdalmas anya. De ilyen mártirságra nem volt orvosság. A lelke, az meggyógyult. Bol­dogan, nyugodtan, könnyek mosolyával halt meg. Hiszen itthon van: a menyasszonya keblén és örökre itthon marad: a magyar föld csendes, szent ölében... Amikor az utolsó percek közeledtek, Vera szivé­ből kitört az asszony joga. — Pál, édes Pálom, a sor® engem neked szánt és... — Meghalok, Vera ... majd.... a másvilágon egymásé leszünk... várni fogok rád ott is, hűsé­gesen ... — ígérd meg Pál, hogy eljösz értem, eljösz hoz­zám. Várlak mindennap... S ha eljösz, kezedbe kapaszkodom és veled megyek a másvilágra, hogy végre egymásé legyünk. Pál megesküdött a haldokló Krisztusra, hogy a másvilágról nemsokára eljön Verához ... Vera többé nem dolgozott. Hónapok óta egy öl­tést sem tett, csak gyászolt és várta. Pál szellemét. De az soha, se éjjel, se nappal, se ébren, se álmá­ban meg nem jelent. És a szegény leány egy gon­dolaton tördelte lelkét szüntelen: miért nem jön? Miért nem jelenik meg neki Pál szelleme? Utolsó perceinek szörnyű esküjét magával vitte, nem fe­ledhette el. Miért, miért nem jön?... Talán odaát visszanyerte ifjúságát « őt, a vénlányt nőm akarja többé látná?... Talán mást szeretett meg? ... Ta­lán másé már szive a túlvilágon?... Oh, biztosan másé! Hiszen ott annyi boldogtalan szerelmes leány várakozik férfire... De ő nem engedi sen­kinek az ő Pálját! Nem engedi még a másvilágon sem! ő feláldozta ifjúságát, tavaszáé éveit, egész életét Pál szerelmének, legyen a másvilágon is Pálé az ő örökkévalósága ... Vera elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Találkoz­ni, egyesülni fog Pállal. Egy este telehordta szobáját fehér őszirózsákkal, menyasszonyi ruhába öltözött s virággal borított ágyára feküdt. Kis, üj revolverét halántékára szo­rította, Pálra gondolt és lehunyta szemeit. Hirte len eszébe jutott, hogy imia kellene valakinek. De kinek? Nincs senkije. Mégis. A rendőrségnek, hogy holta után ne boncolják fel. Jaj. csak azt ne! Szörnyűséges evvel a tudattal az utolsó pilla­nat! Fölkelt ágyáról 8 asztala mellé ült. Amint a tintába mártja tollát, hirtelen úgy érzi. hogy rá,borul valaki, Valami árnyék, valami hideg, szörnyű,zsibbasztó lehellet. Riadtan felnéz, karjait, vállait figyeli, hátra tekint: nincs mellette senki, Julis nénit föíhívattuk a vicéók kamrájából, hogy jöjjön föl hozzánk kátrvapi munkára a mosó­nőnek segíteni. Julis néni ugyanis félév óta a vi­ce nő kamrájában lakik és minden kisegitőmunkát vállal a házbeli lakók számára, mert Julis néni a világon mindenhez ért. Fel is jött Julis nőné, de min<?}árt bejelentette, hogy csak egy napra vállalkozhat, mert igen ed van foglalva. — Nocsak, jöjjön bizony péntekre ia, kap in­kább két pengő ráadást, nekünk csak Julis néni­ben van bizalmunk. — Nem lehet, Mkem, be vagyok én osztva nagyon, az egész házban nekem kell segíteni a népjólétet, elhiheti lelkem. — Elhiszem, ha egyszer Julis néni mondja. El is jött Julis néni és mindent rendbehozott egy nap alatt. El is volt nyiive estére, de nagyon. — Olyan vagyok lelkem, tekintetes asszony, mint a madzag, esem össze a helyemben. De azért még vállalta, hogy ő segít a vacso­ránál, meg a gyerekek lefektetésénél, mivel, hogy a I ánycseléd ünkön estére kitört a spanyol. A gyerekek nagyon örültek, a Julis ném vacso­rájának, mert 5 egy-kettőre madártejet is csinált a vacsora végére, lefektetés után pedig csuda szép mesébe kezdett, a gyerekek hol tágranyilt sze­mekkel hallgatták, hol nagyokat nevettek a Julis néni bóbiskolásán, mert őt bizony a roppant fá­radság után minden félpercben elnyomta az álom, miért is Rózsapiroekát végképpen bennfelej­tette a farkas hasában s helyette a. Hamupipőke báljába bombolyitoita át a meséje fonalát. — Feküdjék már le Julis néni. — kértük. — Jaj, úgyse lehet, lelkem. Még a Krámer uréknál is nekem kell megcsinálni a vacsorát Csak éjféltájt vetődik haza Krámer ur ém akkor nekem ott kell lenni a nagysága mellett, mert tegnap este is le akarta vetni magát a nagysága az ablakon. Ha hazajön a nagyságos ur, akkor egy percig se hagyhatom őket magukra. —■ Ne féljen. Julis néni, nem lesz ott re ru­mi baj. — Jaj, dehogynem, galambom. És nincs mel­lettük senki. Mind a három cselédet elbocsátották, nem hagyhatom őket segítség nélkül, pedig ne­kem is megmondták előre, hogy nem adhatnak fizetést Minden tönkrement a bankban é* Krá­mer ur/ nem tud visszaadni valami kauciókat Ne ítéljenek meg kérem, nem akarok én plety­kálni, nem vagyok éti olyan, csakhogy nagyon félek, pedig minden erőmből iparkodok segíteni, csakhogy mit híd ilyen ügyefogyott ? És tördelte a kezét. — Ne féljen, Julin néni, ott a Föleit kisasszony, nagy lány már az. — Jaj, lelkem, nem való m arra. A* csak ha­ragszik az apjára, tegnap is aat vágta ex apja sze­mébe, hogy ha bajt csinált, lőjjo főbe magát. S az öreg már indult is az Íróasztalhoz a revol­verért, belekap aezkodtem hátulról e mikor lelö­kött, akkor átkaroltam a földön mind a két lá­bát, csakhogy valami kárt ne tegyen magában, mint a szilva, jaj, Istenem, Istenem... Julis néni elsírta magát Nem mertünk a dolog­hoz hozzászól ani, hogy más dolgába ne avatkoz­zunk. Mi is hallottunk valamit róla, hogy Krá- merőkkel baj van, elsején a házbért már az uj tu­lajdonosnak fizettük, de hát mit tehetünk mi az egészről? — Jaj, nem mondhat ilyet még a legügyetfo- gyottabb ember se, mindenki segítsen minden­kinek! — Hát ha, például, a kauciók hiányzanak, awm bizony Julis néni keveset segíthet... — Annyit, amennyit tudok... Drága, tekinte­tes asszony — kapaszkodott a feleségem jószivé­be, — most bevallom, tizenegyéve összekupor- gattam hatszázhatvan pengőt, avval nem tehetne-e legalább a kaució sokat lecsillapítani? Legalább egy darab időire, mert már mindent megpróbál­tak, tudom, de nem tudnak több pénzt össze­hozni ... mert hányszor adtak ők is nekem főze­léket, mikor nem volt semmi ennivalóm, meg a kis Jula lányomnak sem, őt is két hétig enged­ték tavaly a konyhában aludni, a nagysága en­gedte, a Kimer urnák meg a Pole ütnek nem is mertük elmondani __ II atszá zhatvan pengő... — Hát biz annyi jóformán semmire se jó, ilyen embernek s a vagyonát., se az adósságát nem ga­rassal mérik. Az első emelet felől valami zajt hallott meg most x régóta fatelő Jttfw náci, ümaatopU magéi és lefutott Krámer éMte*. Mi tefckvé&heoc készü­lődtünk­Egy negyedóra múlva elfogadva é» rémület­től dermedten surrant be hozzánk Julis »ém. — Jaj, drága tekintetes ur, tegye valahová el ezt a borzasztó szerszámot, nem értek óu ex ilyee­höz, félek én tőle. Egy (finom belga forgópieztolyt adott elő a kö­tője alul és szűkéivé reszketett. — A Krámer ur neon is evett, mikor a Potett kisasszony megint kegyetlen volt hozzá, láttam, megint az irószobája felé indult. Visszatartottuk. Arfán belopőztam az Íróasztalához és kiloptam belőle a revolvert. Kérem, tessék eltenni egy darab időre. — Azt nem, de nézze, kiveszem ezt a kis al­katrészét, most már nem tehet használlni, most már bátran magánál őrizheti, amíg szükséges. Julis néni eldugta és kezét tördelve lopakodott el újra Krám érékhez. A lapokban olvastam aztán több napon át, “hogy tárgyalások folynak a Krámer-csőd megol­dására. Julis néni egy pillanatra te nem vette ró­luk a szemét és a gondját. Ax ügyvéd szomszé­dunk mulatott ie a Julis néni nagy gondeetoo­dásán. Tegnap ebéd tatán az ügyvéd bejött hozzám né­mi szabadkozó sokkal, hogy tegyek azivea elin­tézni a Potett kisasszony némi útlevél ügyét, őt kérte ugyan meg Krámer ur, de neki közbejött valami. Magam is elfoglalt ember vagyok, de nem térhettem ki, végül i* a volt házigazdánk is most bajban von. — Hová szóljon m útlevél? — Olasz- és Franchiorflx&gbs. r • ■ ­Elintéztem, ax ölest és francia rimmdkfef h. Mondhatom, nem örültem a beJémhelyaeett bimv- lomnatk. Ráadásul arra kért Krárosr ur pár soros igen barátságos levélben, amit Julis néni hozott ne­kem, hogy legyek szives kikisérni Polettet. a nyu­gati pályaudvarra órára, mert ő halaszthatat­lanul el van foglalva, a felesége idegsokkos, az asszonyok minden jelentéktelen ok miatt is ideg- soMcoöok tudnak lenni, óm aga azonban Öt perced a vonat indulása előtt (szintén künn less a pálya­udvaron Furcsállottem kfesé « vAnrtian Wxahnat, de, ha már benne voltam, vállalnom ketMti. Julis néni megviselten állott mellettem. — Ugye- meg tetszik tenni? Én majd félötre künn lessek a csomagokkal — Fölösleges, Julis néni, eáég a hordár, Jufis néni maradjon itthon a nagyságával — Csakhogy én te utasom ám. j ; — Hová? Oka*- és Franctaorcaágfasf — Dehogyis, Somogyerdővégr* utasunk xngy három hónapra, csak; ei ne teafák ánalai. Ax út­levél üveg a drága ritazáe, ax csak as uraknak való híresztelés, mert Krámer urék restesük, hogy a lányuk egy olyan kiest fokba menjen meghúzódni a bej idejére. Van nekem ott egy elég jómódú unokatestvérem, van bárminő hoki­juk, azok majd jól látják. | — Magát is- segített ók? — Ugyan ki vagyok én? Egy rongyos madzag. Hanem eerv ilyen finom úri kisasszonyra büsz­kék lesznek, hogy a vendégük lehet Csak metn szabad senkinek elmondani, ax & baj. Félötkör a Krámer ur egy ismerőse jött az autójával. Szűk volt a kocád, JuíMs nénit a aoffűr­ül és mellé akartuk beültetni. De Polett tiltako­zott ellene, vörös is tett ax arca. Útközben nem beszéltem Potett el, Krámer ur őt perccel a vonat indulása ellőtt megérkezett Po­lettet íölsegitetbük ax első osztályba. Láttam. Julis néni is boldogan fölszólít a vonat végén a legközelebbi harmadosztályba. Tréfás kedvemben odamentem Julis nénihez éa egy pengő borravalót adtam neki, amiért ax autóba rakodásnál aegédkerett. A vonat indult — Jószivü öreg néni ez a Julis néni, — moso­lyodban! egyet Krámer mura. Krámer ur egy perere maga elé meredt. Ta­lán ő is erre gondolt egy percre, talán másra. De aztán szükségesnek gondolta megjegyezni: —- Na igen, de kissé törleszkedő és piszkos. Megköszönte azivességeimet és srtán igen ba­rátságos szavakkal vált el tőlem, mint ahogy úri ember úri emberrel beszólni *zo>kx>tt. végtelenségben, csendesen, némán, láthatatlanul, mint a pelybek píbéi. Hogy hová? Hogy meddig? Nem tudjuk. Semmit Beim tudunk. Még azt sem, hogy élünk-e vagy sem? Ahogy a földön álma­inkban nem tudunk magunkról semmit. Nem em­lékszünk senkire, semmire. Nem látunk, nem Ke­retünk Bcnkit, nean vágyunk senki után. Álom­lé tüök örök öntudatlaneág. Ez a boldogságunk. Ne jöjj utánam. Nem találkozunk soha. Nem szeretlek többé, mert a másvilágon szív nincs. Itt mindent, mindent örökre elfeledünk**... Vera érzi, hegy lassan felszabadul a különöe, ti­tokzatos, nehéz szuggcszció alól. Agya lemét fris­sen gondolkodik, szive nyugodtan ver, ereiben vére melegedni kezd. Ránéz a teleirt levélpapírra. Szent Isten! a Pál keze-irása! Átolvassa a. levelet. Gondolkodik a sorok fölött. Megdöbben. Újból elolvassa, mórt már sóhaj, köny- nyek nélkül, megértő szívvel... Vera, másnap reggel belépett ismét a kézi,munka üzletbe, ahol azelőtt dolgozni szokott s egy nagy, szmirna-szőnyegbe kezdett, amit tahin két év alatt' sóm fejez be... 1939 mérném 80, narful Hl llll—l WMCTMWMHfW Ifeubauer Pál: MARIA Rwbmui niner modoráét Vrmm I lWeltbüchor • Yerlag, Berlin-Friedeatte) Noubauer Pál. a Prágai Magyar Hírlap belmunkatársa. német nyelven regényt irt o eürnnoi, amely Németországban óriási sikert aratott. A regénybe*, amely a házasság intézményével és a szerelem­mel mint problémával foglalkozik, Máz Brod Írt etóezót. Romáin Holland, Stopban Zweig ér? Thomas Mami a legnagyobb el­ragadtatás hangján Írtak róla. A regény fűzve 24, egész vásaoakOtes- ben 40 Kcs, 3 Kcs portóköltság. Kapható a Prágai Magyar Hírlap könyvosztályában (Praha II, Páneká 12, III. emelet). ^ Vágja le az alábbi szelvényt és küldje el könyv osztályunk címére. <>.«>• M « t I 1928 Í | I M M I™ i||| i Lakhely . , m ( i i m 111 m • • Megrendelő i m ■ i u ■ > i h i 111 ti ni ■iici— in mim inni i ni 'FiviinTiTBiWTTnrTwnTiifon—(MIMI — 11 A kis házias — rí mai lányok azt se btdjdtok, hogy • 0 mire való. — Dehogy ás nem! A gramzrrofonhos. Művészet — Nézd, milyen jóképű leány. — Nem csoda. A legkiválóbb széptég-sptb ciaHsiák dolgozlak a képén. A jó kutya — Okos jószág a kutyája. — És milyen pi'cvktikus! Ha a könyvet la­pozom: az ujjaimat nyalja. (Pwich.) Melyik a jobb? — Ssóvcd fülgyógyásznak késaZSa-z? —■ Igen. — Hát azt ajánlom, hogy inkább menj fog­orvosnak. — Miért? — Mert az embernek 32 foga van, de csak kél fűié. / Falusi távlat — Mondja csak, sógor, mennyire van Pest? — Nyolcvan kilométer. — Hát gyorsvonaton? — Áztat nem tudom, meri én csak szemé­lyes vonaton járok. A hógolyó áldozata Póruljárt wr: Várj csali, te lurkó, megmon­dom a mamádnak! Hölgy: Miért nem inkább a papájának mondj a meg? Ur: 'Mert a papája én vagyok. (Passing Show.) A praktikus fiú — Mondd, Pista, mii szeretsz te legjobban ff leányok körül? — A karjaimat < , , Rosszul járt a gazüuram — No mi baj van, sógor? — Oda a becsület! Az éeedka haza jövet rá- hágtak a tenyeremre. Sdz életmüvész — Mondja csalc, fiatalember, miből él maga vattaképpen? — Hát én csak megélek valahogy, hanem hagy a hitelezőim miből élnek, azt már ma­gom sem tudom. rendes mindenes — Előre megmondtam, Mari, hogy nyolc órakor szólalunk reggelizni. — Rendben van. De ha esetleg még nem volnék fönt, ne tessék ám rám várni. ( B uen Husnor, Madrid.) Bakfisok — Várj csak, még hajtüt kell vásárolnom! — Meg vagy őrülve? HajtfU? — Na igen, igeit, a cigaretta*páccemet ke# kUiszHtmom. („Tnbh Tóik'* MelboumeJ A Képes Ifiét előfizetési dija Praha 1L, Panaká 12. az. HL emtetot címre k&dendö Mégis ráhajol valaki. Agyában, szivében, ereiben hülni kezd a vér. Félelem merevíti meg szemeit, arcát, Szeretne felugrani az asztaltól, kirohanni a szoljából. Nem ura akaratának. Rémségéé, látha­tatlan kényszer ezuggerálja agyát, idegeit, izmait. Talán ez az utolsó perc. Minden erejét összeszedi, hogy felkeljen az asztaltól, hogy ellökje magától a levélpapírt és irótollat. Képtelen egyetlen mon­datra. A pókhálószerüen ráomló lehellet egyre hű vfeebb, egyre bónitóbb, egyre összébb húzza aka­ratát, Most, anélkül, hogy tehetne róla, be kell mártania a tollat a tÍDtál>a b imia egyfolytában a következő levelet: „Vera! Nem szólítalak többé igy: „Verám*4, mert nem vagy többé az enyém, örökre elvesz­tettelek... Nem jöhettem eddig hozzád, mert nem találtam rád. Most valami kikerülhetetlen magnetikus erő: a te lelked vonzása ide kény- szeritett. Itt vagyok. Erezlek. Te öngyilkos akarsz lenni? Miért? Hogy engem szerethess? Dőreség! Itt, a túlvilágon nincs szerelem, nincs szeretet, nincs barátság, nincs ismeretség, nincs emberi kötelék. Ismeretlenül és öntudatlanul,- az álmok Fantáziájának csodáival szálldogálunk a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents