Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-30 / 75. (2000.) szám

35

Itat Márrfaa M, tmmUrná.

Uj magyar költő köszöntése

Irta: Mécs László

„Régi, 4-erABbeii, fehér oltároknál Elásott kipoBokn fleezegyüjtöm újra: Fiatal, aj Táltos indul most nagy útra ..

Kean moudfhatnAm, hogy ez az elnevezés: „sxlovecisxkói magyar irodalom'*, különösebb óéit jeleateme. Mindem itteni érték csak amy- nyiiban érték, amennyibe*! a világ minden magyarja írnám ára értéket tud jelenteni. Mindamellett mi a nagy magyar rokonságban egy sBÜkébb családot alkotunk, speciálisabb hegyeinkkel és folyóin kkal, kenyér- és bor-kérdjóeünkkeL, speciálisabb családi eseményeinkkel. Eb bél a szem pontból a jobb lelkeket már éveik óta foglalkoztatta a gondolái, hogy a most beérkezett kultur- mnnkások nevei mellett újak neon bukkannak föL Kik veszik át a szent magyar fáklyát, ha ezek megrokkannak, felőrlődnek, mint ahogy már mutatkozik a fáradtság minden téren?

Tegnap egy verskötetet hozott a posta. „Máglyák". K o e s á n y i Jéasei versei. Sohase olvastam e nevet sehol, pedig minden elémkerülő poémát elolvasok. Az ember egy kicsit elhúzza a száját, ha otthon volna, letenné a többi könyvek közé és föl se vágná. De éppen a postáról jövök, már március vége van, a tél f agykő nnökkel kapaszkodik még mindig az életünkbe, alig bírjuk lerázni, de a csatornákban diadalmasan csobog a hóié. Megyek hazafelé és elkezdem olvasni a könyvet itt is, ott is; tetszik, jó h fut a számba, mint a sáncok csobogó vizeinek zenéjére; nem hallom az emberek köszöntését. Otthon felvágom és olvasom estig. Igen, nagyon jó olvasni. Nagyon jó gondolni a tavaszra, nagyon jó hallani hetyke szavát: itt vagyok, ragyogok. Valami nagyon fiatal ember ez a Kocsányi József. Több versében mondja is, hogy busz éves. Könyvét az anyjának dedikálta • vagy négy vers ax anyjáról szóL Igen, igy szokták ezek a kedvesek. Tgy szoktak beszélni is, igy egyezuszra minden szenzációt, amit láttak, éreztek, ahogy & zárdából hazajött bakifis beszél a barátnőkről, tanárokról, a sétákról, a kiránduMsok- póL kacagva, minden szót megfürdetve valami bék víziben és illatban, műkor a enáraz ág is illatosán kerül szemünk elé (komoly dolgokról is beszél elkamolyult arccal, vizsgákról, templomról stb.) És jó hallgatni; mindezt mi is tudjuk, megvan könyvekben, levéHhullással betakart lelkűnkben, emlékként, avarként lajpul meg bennünk s az ő zenélő szavukra egyezerre ragyogni, nevetni, iSatozni kezdenek bennünk. Hát igy beszél az élet dolgairól, vizekről, erdőkről, magyar érzésekről, az emberekről, a szerelemről, a faluról, a jóról és a rosszról ez a Kocsányi József. Egyszer itt Kapcson elvittem a falusi gyerekeket a moziba. Sok minden bolondságon jót mulattak, de valóságos extázisba jöttek, mikor egy tircvli pásztor kecskéket hajtott ki az ólból. Én láttam már sokszor kecskét életemben, de ott, akkor, a gyerekek lelkesedésével felvillanyozva én te csodának néztem a kecskék megjelenését. Ilyen lelkes szuggeezciót tud adni a Kocsányi ifjú szeme az élet megszokott szépségeiről. A kávéházi bölcsek és ki aszott agyú program-kritikusok azt fogják mondani, hogy itt nincs semmi uj, mert a szavak egész jó magyar szavak, az ifjú pontot és vesszőt használ és nem üvölti minden nyakatekert lépésnél a hullaszagu humanizmust és nem ir zöld hóról, és vérbélü tintatartóról. És mégis minden uj nála, lendületes, friss, mintha most születne a semmiből az a kopott tengelyű vén Földi Minden sora, színe, üde, harmatos a fiatalságtól. Csókolni való, szeretni való nagy fiatalság 1 A mienk, amely elindult és nem sikerült, vagy nem volt ilyen illúziókkal teli, vagy kátyúiba jutott, vagy nem tudtuk ily teli tüdővel világgá kacagni. A mi öregeink rokkant szívvel járnak, fiataljaink progTamos gépeztvet azen- velegnek, melyen gyárilag készült gramofon-lemezek nyikorogják a megkergült Európát. Nekünk friss, dobogó legény-sziv kell, telve a tavaszi mezők ritmikus titokdobogásával. Ne jöjjön nekem egy húszéves szív páneu répa-lemezzel és Tiás csodabogarakkal, begyepesedett felnőtteknek való gasretet-pótlékokkaL ide is él fog Jutni, de éWbb élje ki a vfl ágkezd és, primitívség fa- hasi csodáit, a tavaszi csírázást, madár-koncertek első próbáit!

Nagy, áradó, diadalmas, bőbeszédű fiatalsága van ennek az uj költőnek. Kapkod, ismétel sorokat, ttrófákat, nagy dolgokat kezd, kifullad a hangja, kevés a szava, máskor bámulatos mondatokat zenél ki magából Az ember olvassa, Ltt-ott elmosolyodik, de jólesik. Mintha egy fürdő gyerekcsapatot néznék, mely folyton ugyanazt harsogja a locsolkodiásba®, napfényben, félóráig s az ember nem unja meg nézni.

Aztán verseinek magyar zenéje! Egyetlen jambitous sora sincs, vagy másféle (ó a mi lekoptatott }ambusáink!), csak magyar ütemek, kicsit fegyelmezetlenek, kiosit szabadjára eresztettek, rímed néha „botrányosak", mint a népdalokban. De mindenütt erős magyaT fölídezag, primitív erők, csodálkozásban, érzésben, képekben. Mintha e költő nem olvasott volna xnüköltőket. Néhol olyan, mint a szűz népdal, néhol mint a régi vitézi és virágénekek. (Utolsó levél.)

Tagadhatatlan, hogy zenéibe, szavaiba beA mozi, amelyet mint a művészet autszei- derjét hosszú ideig a legnagyobb bizalmatlansággal kezelt mindenki, aki a művészetek egyikének oéhibeli embere volt, győzött. A színháznak évszázadok kellettek, amíg kifejlődött, a mozi bét évtized alatt futotta be a fejlődés pályáját. Ma már úgy művészet- kritikai, mint gazdasági szempontból nyugodt lélekkel azt mondhatjuk, hogy a mozi az amerikanizált huszadik század háború- utáni periódusában a arimház népszerűsítése és megsokszorositása. Történeti közhely, hogy a művészet minden ága az anyagilag független társadalmi osztály kisajátított szórakozása volt és csak akkor bontogatta szárnyait, ha mecénások segítségére voltak. Ezenfelül, a színházak csak a nagyvárosokban tudtak gyökeret verni és még a nagykultúrája Franciaország vidéki színjátszása is nem sokat nyom a latban.

Kecnhardt vakja és alá kell iml: a színjátszás elsősorban látványosság. Ezen nem változtatott a görög tragédiától napjainkig tartó evolúció a maga «®er újítási kísérletével. A mozi a látványosságot ipari utón meg- ezerszerezte, hozzáférhetővé tette az egész emberiség száméra. A kimondott szó ugyan az ipar áldozatául esett, de a mozi bőven pótolta ezért a maga közönségét: mindaddig

meg nem álmodott ritmust, a tájak, az emberek és a korok villámgyors változásával elért uj tempót hozott, amely megtette és megteszi a látványosság világában a maga hatását. Ahogyan a könyv rovására fejlődött a hirlapirás, úgy pótolja a mozi a színházat. Mozi és hírlap gyorsabb, lüktetőbb, elevenebb, pillanatnyilag igazaJbb a színháznál és a könyvnél. A győzelem rejtélyének kulcsa: a pillanat éliményigaasága a mai ember számára az egyetlen igazság. Ennek él szenvedélyesen az, áld a lomtárba dobott múlt és a még meg nem körvonalozott jövő közt keresi a maga jelenét

A mozi a belső történést leegyszerűsítette, a külsőt megsokszorosította. Edgár Waliaoe ugyanezt tette. Mozi és Walaoe a Ma legnagyobb sikere, a siker pedig a kor ütőere. Mert igaz-e az az egymásifőlé tornyosodé, bábeli zűrzavarba vesző pszichológiai komplikál teág, amely például a pszichoanalízisben, vagy Jooe „Ulisses" című regényében nyert kristályos kifejezést? Igaz-e, hogy huszonnégy óra alatt világok rombolódnak le és építődnek fel bennünk, minden külső drámai összetevők hatása nélkül? A tömeg megadta a tagadó választ és a moziba megy, ha nem olvassa Waliaoe ezer könyvét.

Kétszeres válasz. Mert ugyanekkor, amikor ez történik, a színház és a könyv is uj virágzásnak indul. Soha ennyi könyv nem jelent meg és soha nem vették ennyire fontosán a színház ügyét. Mégis folyton válságról van szó a művészet terén. A válság oka tehát nem az, hogy kevesebb a színházlátogató és könyvolvasó, hanem ellenkezőleg, túlsók. Ami előbbi korokban a kevesek kisajátított szórakozása volt, az a mai meggyorsult időben a mozi és hirlapirás hatása alatt flagelléna módjára önmagát korbácsolja gyorsabb ütemre és a verseny értékromboló hatása alatt egyre betegebb. A betegség szimptomái: a mozi és a hirlapirás óriási sikere az utóbbi húsz évben. Ez a két megfogható, láthatóvá vélt ok. A válság és betegség többi oka eddig még rejtett.

csúsztak a mai beérkezettektől és Ady-tól

szétrádiózó hangok. De aki még a felhőket és havat is ki tudja hallgatni ()Tze*nél a hó"), hogy hagyná nyugton fülét a* olyan hang, mint az Adyé. De úgy vélem, hogy e kötetnek se ártott már az idegen hang, még kevésbé fog az elkövetkezőknek. Sok erő- garancia van benne. Különben vannak olyan kész és befejezett, eredeti versei, melyek nem egy beérkezettnek díszére válnának. (Lélektisztáson, Szántok, Emlékváros, Mélységjáró és még néhány, de főképpen a Hajnalt akarok cimü.)

Egyik versében ezt írja:

Bekiáltok egy épülő várba:

Befogadtok-e végvári vezérek,

Engem is harcos, végvári legénynek?

Itt mindenkinek e-szóbe Jut Ady: „Szabad-e Dévénynél betömöm...?" De aki csak ilyeneket venne észre a kötetben, gyilkos magyar szokás szerint megint megölne ■egy talán kivételes energiát. Szándékai nagyok és szépek, szablyája mágneses errőket rejteget, szeretettel kell üdvözölni az épülő Végvárban. Segítse IMen, hogy valamikor vezér legyen!

(Nagykapós, 1929 március vége.)

A tömeg rávetette magát a művészetre, birtokába akarta venni, színházat és könyvet karolt át és mozit, újságot és magazint markol. Nem volt elegendő idő az expanzióra, így történt, hogy a mennyiségi értelemben vett legnagyobb konjunktúra idején állott be a nagy csőd és ott ütött ki a betegség, ahonnan a gyógyulást remélték. Színház, irodalom, zene ée festészet a tömeg rohamának engedve ma olyan heterogén, különböző eredetű és rétegű közönség előtt kelleti magát, hogy kezd senkinek eeui kelleni. Ez is régi törvényszerűség következménye, mégis minden színházigazgató Mlön-külön ée mindnyájan együttvéve eeetről-eeetre és minduntalan kétségbeesnek és a tehetetlenek kórusa baHiaitsmk a művészet kopaszodó berkeiben. A művészet ma a tömeg számára dolgozik, alkalmazkodni próbál és ez a veszte. A két kaszt által felállított kategória, a meny- nyiség és milyenség örök ellentéte okozza azt, ami most a művészettel, főképpen a színházzal és a könyvvel történik. A színház igyekszik felhasználná a mozi technikai vívmányait; erre a mozi pionírjai megteremtik a hangos, a beszélő mozit, Waliaoe úgy ontja a regényeket, mint egy rotációs a lapokat. Erre a lapok egy-egy vasárnapi számhoz egy kötetnyi regényt mellékelnek ingyen. A festők már régen a folyóiratok és magazinok illusztrálásából élnek. A szobrászok kihaltak; aki még megmaradt közülük, ha esze és szerencséje volt, beállt tervezőnek építészeti irodába.

Mi történt itt valójában?

Guglielmo Ferrero adja meg a legprecízebb választ: „Ha egy adott időben elhatározom magam arra, hogy bizonyos kvalitású dolgokat gyártok, ez annyit jelent, hogy hasonlatosak lesznek egy ideálisan tökéletes mintához és ilyenkor neon lehetséges annyit gyártanom, amennyi tetszik és kénytelen vagyok megelégedni avval a mennyiséggél, amelyet a legnagyobb erőfeszitéssel elő tudok állítani."

Az „ideálisan tökéletes mintára", amelyet csak megközeliteni lehet, sohasem elérni, ma nem gondol egyetlen színigazgató és könyvkiadó. Ehelyett az ideális minta ellentétét, a heterogén és tulgyorsan felszabadult közönség „Ízlését" tartja szem előtt, mert a tömeget akarja kielégíteni. Hogy a háboru- utáni óriási konjunktúra ellenére a színház és a könyv kétségkívül elvesztette a csatát és egy időre koldus lett, annak köszönhető, hogy az esztétika eme törvényére senki sem gondolt azok közül, akik & színház és a könyv sorsát intézik.

Kell egy példa? Az általános jómód közepette az amerikai színházaknak nem megy jcí a soruk. Miért? Mert Newyorkban évente 300 uj darabot mutatnak be a színigazgatók. Ehhez pedig még Newyork közönsége is kicsi. Ennek a következménye: a legtöbb

ember csak alkalmilag jár színházba; no meg a jó vidékiek, farmerek és hasonló szerzetek „ruccannak" fel Newyorkba egy kis mutatásra, amit Theodore Dreiser igy ad vissza:

— To hove a wild tirne ín New York, no

mutter what it oosts! (Egy kis vadidő Newyorkban, kerül, amibe kerül!)

Ezek a vadidőben bővelkedők hallgatják végig az operaházi előadást, vagy 0‘Neill daSzínház, mozi, könyv és konjunktúra

Irta: Neubauer Pál

rabjait. Ezek odvaasák Sharrood Aöderwant és Dreieert,

A tömegkonjanfctar# tönkretette * szmbáz és a könyv fejlődését, amely csak akkor fog újból megindulni ha nem less olyan Jó a — konjunktúrája.

Orbán Janka:

Vágyak útvesztőjén

Versek. Rábely Károly kiadása Ára Í5 korona

Minden leány lelkivilága Csipkerózsa álom- vára, ahol fehér álmát alussza Csipkerózsa: a Vágy. Csók-királyfi fölébreszti Csipkerózsát és Csipkerózsa úgy találja, hogy a valóság szebb az álomnál. De néha Csipkerózsa magától fölébred, egyedül van, egyedül bolyong az elhagyott várban, lélek-vára megtelik sóhajjal, panasszal, kivágyódik a szépnek képzelt valőságvilágba, vár, vágyik, eped, sorvad, tiltakozik, lázad sorsa ellen — ilyenkor Csipkerózsa dalba, muzsikába, rajzba, színbe vagy művészi kézimunkába Írja le sóvárgását. Csipkerózsa művésznő lesz. Ez a szabályszerű kiindulópontja a leány-poétáknak.

Orbán Janka is ilyen Csipkerózsa-félek. A Csipkerózsák fojtott, néma szenvedései avatták észrevétlenül, öntudatlanul költővé. Csak vall, csak panaszkodik egyszerűen, tisztán, lélektáró ős-őszinteséggel, nem törődik azzal, hogy amit mond, azt formába is öntse, mert csak a lényeg a fontos neki, ax, hogy panaszkodik és hogy az az egy valaki, aki miatt és akinek panaszkodik, megértse panaszát: és ime, maga sincs talán tudatában annak, hogy amit mond, az: poézis, tiszta, hamisítatlan leánypoézis.

Alomvárából el-elvágyík: „kicsi leányságom lázas ütemével közétek futok embernek" — mondja.

Csak őszinte akar lenni: „Figyeld szavam,

e mondatokban kegyetlen igazság van, sajgón iépdestem magamból."

Poézisének egyetlen forrása, tárgya, célja a szerelem. A szeretett férfi iránti szerelme. Tudatalatti ösztönösséggel buggyannak elő önmagát adó vágyakozásának képei s a kifejezés eszközeinek keresése közben néha föltűnő biztossággal talál rá az adekvát képre.

Milyen meggyőző erejűek például az ilyen sorai: „Szeretném a kigyő színpompás bűvöletét, hogy általam igézve maradj. Szeretném, ha tündöklő esillag lennék, érted tüzelnék fénylőn, de soha el nem érnél," „Mindennél drágább a szó, mit megtalálok dicsőítésedre, igy nem szerethet senkisem. Magamat szerettem meg általad, én vagyok a fehér szivü leány, aki jobb vagyok nálad. Ügy csilingelek rólad, rólad, mint kongatott üvegharang... Utadon virágok kelyhébe bújnék harmatnak, hogy lássam arcodat... és versemben zokogva megölelem rólad zengő minden gondolatom." „Ugv elhintettelek magamban, hogy kivirágzói minden gondolatomban."

A férfiben való kétkedés, a csalódás vergődő poézise csendül ki a „Leesett szirmok", cimü vers eme soraiból:

„A férfi szive ... ?

Szerelmében íöldiséget sejttet, s a vágyak lobogó pirosságának én fehérre izzott zászlaja vagyok. Lelkem oltár, melynél uj és uj lemondást áldozok"

Meglepő egyszerű szavakkal tud kifejezni

néhol súlyos mondanivalót Ilyen például az anyaság magasztosságának következő egyszerű glorifikálása:

„Anyák viszik boldogan patyolatba burkolt diadalaikat Ilyenkor szivén ver a jövőm Ekkora méltóság — vájjon megadatik-e nekem?"

így valóban esak nők tudják leegyszerűsíteni a női sors legszentebb élményeit Egy érzékeny leánylélek vergődik ebben a kötetben a vágyak útvesztőjén s egy uj költő indul el a szlovenszkói magyar irodalomban a „Vágyak útvesztőjével".

A föltűnő szép kiállítású kötet Ara 15 korona s lapunk kiadóhivatala utján is megrendelhető. (b.)

(*) Amerikában s Angliában egyszerre matatják

be Bemard Shaw legújabb darabját Londonból jelentik: A londoni színházi rfíágnak nagy eseménye Bemard Shaw legújabb darabja. A vflág- hiTÜ rró már hónapokkal ezelőtt befejezte ez a darabot és csak most állapodott meg véglegesen annak szrórehozásáról. Az újdonság ckne „The apple Cart“. Ezúttal politikai témát dolgozott fed Barnáid Shaw és arra használta fed a darabot, hogy erős kritikát gyakoroljon az angol politikai állapotok felett. Az újdonság Angiiábae játszódik. Idő: 1960. A király politikai bonyodalmak következtében lemond a trónról a walesi herceg javára. A fiatal trónörökös el is foglalja ősei trónját. A király mint egyszerű magánember ellenzéki programmal képviselőnek választatja magát éti bejut a parlamentbe. Politikai befolyása egyre növekedik, pártvezér, majd miniszterelnök lesz. Végűi ie pucosot csinál a királyság ellen. Győz a pucceban és kikiáltana a köztársaságot. Megválasztják köztársasági elnöknek, majd rövidesen újra királyságot kreál és elfoglalja a trónt. Bemard Shaw uj darabjából már junius elején megkezdődnek a próbák úgy Londonban, mint Newyorkban. A londoni/ miért, augusztus 19-re tűzték kL /

iSzmHÁz-Könt^KciiíTtíR/

jBiMWWizwrffle^igMW^JiawiiiwiawBWWMBaBMBMBBBMowwawwr wiia jw m ■mii—w— ■ i—niara