Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-30 / 75. (2000.) szám
PERGŐTŰZ| Ma: EGRI VIKTOR Hajnalban komor láng csapott fel ax árok előtt. A dörgés felébresztett mindenkit. Utána ujaibb dörrenés rázta meg a levegőt A derengő hajnalban az egész hegyhalmon tüzes felhők kavarogtak, hegyes füsttoliak ugrottak a magasba és üszkös és olvadt rézszinü bongyorban széthasadtak. Hirtelen az egész domb foszforeszkált és égett; lílás fények villantak és vörössárga kévék omoltak szerte. A föld fergetegesen szétszakadt és a nyílé kráterekből szörnyeteges dübörgéssel hullott a tűz és a forró szilánk. Bőszülten hörgött és dörgölt a fold, a szilánkok sivitva és zengve téptek az agyvelőbe és kénköves bűz fojtogatta a mellett. — Bevonni az őröket I — adta ki a hadnagy a parancsot Késő! Egy akna bevágott a szomszéd harántgátba. E pillanatban megvilágosodott a domb és rohanó emberek bukkantak fel a turivilági levegőben. E<rv alak furcsán szétvetett karokkal a levegőbe billent és eltűnt. Aztán felhasadt rongyokkal valami rettenetes véreső hullott. Egy tébolyitó függöny, vasból és fűzből szőve, táncolt végig az árkon és felhányt, összezúzott, felmorzsolt ée betemetett mindent. A bűzös és sötét farkasverem megtelt menekült emberrel. — Rt van mindenki5? — kutatott szét a hadaagy. _ — Három embert szétvágott egy akna! Csönd dermedt a veremre. A kavema alján sebesülteket kötöztek a ezanitécek. Az egyiknek Ökőlnyi vasszilénk feltáp te a hasát; belei kilátszanak. Küldönc bukott be a kavarna száján: — Elszakadt a telefon. A százados ur minden Órában jelentést kér ...... Szaladok a negyedik sz ázadhoz! Ahogy pillanatra szünet átít be az ágyn és akna tűzben — eltűnt rohanva. Mögöttük mérges gázokkal telik meg a szakait ékos hegyoldal És nem szűnik meg a pokoli tűz! Egyre tart!... Elmúlik egy óra! Elmúlik két óra... hull a fűz; robban az akna, dől a gáz... vörösen, lSán, sárgán, szikrázva és lángoló kévékre sűrűsödve ég a világ, mintha azonnal vége készülne lenni mindennek és forró vasak zuhatagosnak a kigyuladt égből a paskolt és szaggatott földre. Mikor les* vége ennek a pokolnak?... És dél lett és még egyre tart minden. Délután is úgy megy; nem szűnik semmi! Sőt egyre nő, fokozódik a pokol. ®b estére a hihetetlen ttte tnlTokoződik a hihetetlenbe. Tölcsért tölcsér mellé vág a* ágyuk és aknavetők zúgó és földetrázóan lecsapódó magja. Már a* árok egészen bedőlt, szétanorzsolódott. Szoronganak a kavema bűzében; a végítélet lángol és mennykövez fölöttük. De már ki tudják számítani, úrikor föltik a túlsó oldalon az aknavetőket és a percnyi szünetekben végigszalad a küldönc az árkon. Ehmdfk a nap sikeötő, őrjítő dörgésben. És minden tovább megy égés* éjjel!... A* idegek már megfőttek, összetörtek, porrá lettek. Délben a föllépett hasú kenyeret kért; egész estig jajgatott kenyérért Este már nem bírták tovább; valaki kenyeret adott neki. Bambán nézték, mint falja magába belét és héját. Azután meghalt. Tompa fájás befogta a katonák agyát; a lét ér• Fejezet a szerző „Főikéi a nap* esnrit regényéből. telme megszűnt ebben a szörnyű farkasveremben-. De a tűz egyre tartott. És már tudták két tejes nap óta, hogy ez mit jelent! Hogy meg akarják az idegeiket törni és aztán jön a tűzeső után az ember ...... Ordító falankszban jön az ellenség roha mra. És megint eltelt egy nap. Reggel a kavema szájához tántorgott egy katona. A közelben akna robbant, csak eldőlt hangtalan és vére iszonyú patakja elömlött a lépcsőn. Hihetetlenöl sok vér dőlt ki belőle. — Ezt is megváltotta a halál! — mondta a hadnagy fásultan és tovább szívta a cigarettáját. Már tizenhat óra hosszat hallgatott. Ez volt az első szava annyi idő Óta! Most is ült, mereven nézett előre és a szeme ijesztő lánggal égett. Néha Mártonra nézett, aki lábánál gubbasztott és a hadnagy ajkán különös torz mosolyt látott Az éjszakai beszélgetésre emlékezett. Túl a félelmen és túl a kinon, mondhatatlan őrületbe hajezolódtak mind egy szálig. És elmúlt a harmadik nap te é* a tűz tovább tartott A kavema két száját már betemették az aknák, ha az utolsó kettő beomlik: megfulladnak. — Nem tudom sajnálni, hogy elpusztulok; — szólalt meg éjszaka a hadnagy. — Miért született a* ember? ... Már nincs semmi, amit oda nem adtam: a* erőmet, szivemet, a hitemet Mi marad? Egy marék hamu! Akna robbant a kavema tetején, a légnyomás szörnyű nyögéssel eloltotta az egyik olajmécset. — El kéne hagyni as árkot! — őrjöngött egy baka. — Fent érintetlenek a farkasvermek. Itt elpusztulunk. — Te félsz? — hajolt hozzá közelebb a hadnagy. Márton őrületet olvasott ki a szeméből. De nem volt-e tébolyult ő maga is? Nem adta-e ő is oda mindenét, a szivét, a hitét, ahogy a hadnagy mondta, Valami értelmet akart felgyújtani ezekben a percekben meddő és kisajtolt agyában. De hasztalan törekvés volt, a szakadatlan tű® nyomása engedett Neki még vo.it valami hite ... már csak zavaros töredékek... minden mállóit róla. Harmadnap délután egyszerre megszakadt az ágyutüz. Rövid kusza nyugalom következett. És e percben a verem szájánál egy ember jelent meg és kézigránátot csóvált. Iszonyú dörrenés ... majd még egy .., — Előre, előre! Az ellenség betört ax árokba. A verem egy jajongó véres gomolyag. össze-vissza kavarogva, mint eey megátkozott zuhatag, vergődnek a testek és rémítő emberroncsok hörögnek. A máró tűzben lángban és kénköves bűzben ömlik a vér és nincs menekvés! Néhányan ehrergőttaek a taSsó kSJSrafig és Elrohannak a dombtetőre MegöttSk zárótűz szórja pokoM záporát. Az árokban idegen katonák torpannak rohamsisakban és szuronyukat a* áléit testekbe döfik ... egyre, egyre. A magasból kézigránátokat rágnak közibűk és a testek rongyokban omlanak szét a sziklán. ülj rohamosztag kapaszkodik a meredélyen, jön rájuk és mögöttük még három rajvonal: hétszeres túlerő. Égővörös jelnőpatrőnok szállnak a magasba, másodpercek múlva as innenső frontról küldött tüzfüggöny elvágja a rohamozók útját. A sziklák felől közéjük lövöldöznek a gépfegyverek és a felszaggatott völgyet elborítják a hullák. Egy támadást visszavertek. Márton szakaszának a fele sem maradt meg a roham után. Éjszaka újabb támadást vertek vissza. A* árok teljesen összeomlott, iszamos, görgetegei és roncsolt minden talpalatnyi hely. A szakadékok fene- I kén hullák merevednek és uj emberanyag támad 'megjelenjék a tudományos világ legelőkelőbbjei és minden blazirtságuk mellett is álmélkodták. Aikasa is eljött, ámbár a da- trázsesipésfcől erősen, megdagadt keze föl volt pályázva és kis szemeiben a láz villogott. — Tudja, mit látott az egybegyült díszes közönség? — kérdezte az első tanársegéd AkasátóJ, amikor kifelé tartottak a veti,tő- teremből. — Az én bacillusaimat A fölvétel «* én váladékomból készült. A japán nem felelt Taxiba ültek és a dóm- térre gurult velük az autó. A soffőr már tudta, hogy a Rotonde a szokott káv-ésházuk. A véletlen úgy hozta magával, hogy ezúttal nem ültek szokott orvosi törzsasztalukhoz. Afeasát megszólította egy honfitársa, aki festő volt és így egy müvészasztalhoz kerüllek. A íökL minden emberfajtája ott nyüzsgött körülöttük. Csakhamar az első tanársegéd is két honfitársét fedezte föl. Egy festőt és egy szobrászt Váltottak egynéhány magyar szót, de rögtön meg is dorgálták őket — Hogy volna — kiáltották feléjük —, ha iftt mindenki a hazája nyelvét beszélné? Nézzenek csak körül! Valóban, még mulatt, indus és félvér is akadt az asztalnál. Barna Miklós, az első tanársegéd efkáJbult a húszféle izmusról lefolytatott művészeti viták felhőiében. De azért másnap újból ez az asztal vonzotta. Nem fárasztotlák a viták, mint előző nap, kutató elméje kezdett behatolni az aktuális művészi problémák szövevényébe. Megállapította, hogy minden izmus egy-egy forradalmi fázis, amely máról holnapra dogmává mer évülne, ha mindjén egyéniségen át nem kapna uj jelentőséget. És harmadnap is hűtlen lelt régi törzsasztalához. Megtalálta ezek közölt az emberek között azt, ami mindig legkedvesebb volt előtte. A fan- U'í.mhI. Hiszen e nélkül a tudomány is elképzelhetetlenül száraz és improduktív lett volna és őbenne találkoztak a legeJlenlétesebb- nek látszó dolgok, tudomány és művészet Megborzongott e különös találkozás nj lehetőségeitől. És egyre jobban élvezte e különböző emberfajtáik különböző erőkapacitásának vitákba való kisüléseit. Milyen egészséges, gondolta, örökösen kereszteződnek egymással. És ezt Párásnak, a nagy kosaras néninek köszönheti a világ. A viták beleszáguldtak a reggelbe ós La- vedan. professzor egyszer észrevette, hogy 'monsieur Barna, az első tanársegéd, a preparátumok asztalára borulva alszik. Nem keltette föl Elmosolyodott. — Tavasz van, hehehe, a nőeskék. Akasa összevigyorgott vele. Egy este politikáról folyt a vita a Rotomda müvészasztaíánál. A kommunisták a történelmi materializmus bunkóját suhogtatták harciasán és az egocentrikus individualizmust óhajtották percek alatt kiirtani a művészek világnézetéből. Az anarchisták elkeseredetten védték az egyéni akció értékeit. — Nektek, minden utópia, ami nem fullad szürke tömegbe! — A szabadság is utópia nekik! — Nincsen politikai, fantáziátok! — Habba, kell. is politikai fantázia! Barna Miklós most belekapcsolódott a vitába. — Kell. A fantázia nem a művészet monopóliuma. A politikának csakúgy szüksége van a fantáziára, mint, volt a vallásnak és filozófiának. És a tudománynak. Lehet fantázia nélkül nj lársadalmi berendezkedést, vagy találmányt alkotni? — Mi köze van a történelmi materinliz- ] musmak a fantáziához? A vita a Montmartre egy kis korcsánájá- ! bán fejeződött bé. Amint beléplek « Brasscés bukdácsol előre a mriU+A lőtt Ab ronggyá Ac»fatott tetemeken ít — Hol maradt Kína áMMtwf? — kérdőit© • hadnagy. Márton agy véres batenst untatott Puhán, csont nélkül, szólóidra és standra bevet, két lába farosán kicsavarra és a meQs üres. Valami kimondhatatlan borzalmas nyálait bel© ax élőkbe: mintha saját hullájukat néznék. A forró májusi nap megkezdte rombolását és a rohadó hús büxe őrjhóen merül s mellett. — Nem tudom felfogni... «* egy ember! — dadogja egy katona. Nem, ezt senki sem tudta megérteni. És a kar és lábnélküli, fellépett mellkasra hullák, a rothadó husu halottak, — ők voltak azok, akik túl jutottak már minden emberi problémán, ez a sok emberi test — már máid megbékült, túlnőtt m életen ... Egy hétig álltak így tűdben, rohamban, támadásban és ellentámadásban. Emberek kidőltek, kibuktak, ki rohadtak közülük; hátulról betömték újabb emberanyaggal a hézagokat; tűzben, rohamban felőrlődött minden megint Akkor fölváltották őket és uj emberanyagot raktak oda étkül a halálnak. Szabadulni! Nem is tudták még felfogni, mi az! Éjszaka történt a fölváltás. A tű* és őlés véres szennyében, mint lélektelen roncsok bukdácsoltak a futóárokban, ezéthasogatott homokzsákokon, furcsa, vasak, csajkák, össze lyuggatott sí sasok és szilánkok közt, át a halottakon és sebesülteken. A domb túlsó felén elhagyták a fotóárkot. Még itt a völgyben is tölcsér tölcsér mellett tátongott, a a megrengő, hullaszerü földön, a romok közt szél- ina rcaugoh testek rohadtak. Lejjebb ösvényt találták, mely egy rommá lőtt nyári lakhoz vezetett. Csonka falak és üszkös gerendák közt sápadt hokffény csörgött Egykor virágoskert vette körül a lakot A gránátoktól felhasogatott kertben megmaradt egy rózsátő. Nyíló virágok voltak rajta. Mintha csak most eszméltek volna, urmfhe csak most szakadt volna meg a lázálom: a megpokta- sodott föld mögöttük volt, ők élnek, minden tagjuk ép és mennek a ha mai elé! A nagy faoldfényben meglátták egymást Egymásra néztek, félve és reszketve tapogatták meg arcukat Valamelyik előkapart a hátizsákjából egy zsebtükröt, belenézett és remegő kezéből kihallott as üveg. Borostás arcát, haját, nyakát és a kezét földszinü szennyréteg takarta, helyenként fölrepedt a bőr és a megalvadt vér fekete ereket vágott a megalvadt pászkon. Egy katona sírva fakadt, a saomszédja nyakába hullott és megölelték egymást Ide már nem ért a halálgépezet lombolása. De a téboly lángja csak lassan, lassan múlt el a szemükből. Harmatban úsztat a tájak és magasan falettük izzó sugárzással emelkedett a nap... UCCÁK Müven mások a pesti ueeák. Nincs a szélén gőmbakác s hársfa, A* emberek mennek, mintha nem Jeunc ' EgyiSfanek se társa. Odafent nálunk, csendeset as nee&L Nem rohan ott Bénid, rájöttünk sem, Hogy az Úristen as embert nem teremtette Hárem. Csak csendre szerelemre, akácSSatm Kicsiny ablakokra, zB&ktsokm, szépre Hiszen úgy tanultuk as iskolában: A maga képéne... Milyen jó te meom gőmbakácok alatt Kicsike házak közt, megbüvötve, csendben. S elmúlni lassan harc nélkül A szerelembe®. Marék Antal. Tessék gömbölyödni! Semmisem tart a vflágoa Srökkétíg. A mák teázott soványsága eüea hiába prédikáltak az arva- sok, hasztalan kaptak lányok és asszonyok ttdg esacshurutot egyremásra. Amit a divat hozott, mt csak a divat viheti sL Most pedig minden jel megvan arra, hogy ríná. Már tudniillik a soványságot. Ma a gömbölyttaég kezd hosszben lenni, a tavaszi Avat teljes nőiességében jelentkezik s a soványság előőrseit már elsodorta. Párlsbmn ugyanis többszáz próbakteamh. szonynak, girinek mondtak fel, kik a hirtelen fellépett nj szépségeszmének az áldozata! szegények. Gazdáik adtak agyán nekik időt arra, hogy magukra szedjenek valamit, e követelménynek szóéban nem tudtak eleget tenni Szervezetüket nagyon te beállították már a vékonyságra; a soványan maradásban tökéletes gyakorlatra tettek szert s gyomruk nem bírja el a bővebb táplálkozást. Uj számokat raknak elébük: ennyi kfló legyen a súlyotok, ennyi centi a csípőtök, annyit matassatok mellben. Mintha lehetne csakúgy máról-holnapra nyolc-tíz kilót felszedni. A soványságbesszből tehát jajgatások és mw- kafigyi perek kerekednek, viszont annál nagyobb az öröm a gömbölyű nők táborában, melyet eddig kövérség elmen visszautasítottak. Ax élet tesz néha Ilyen hirtelen meglepetést és „igazságot*. A komédia mellett asonban sem egy nőre bizony sns- morujátékot jelent ez a küótologatási játék, a gömbölyödésnek ne ki esők közöl sokan agyaangy tönkre fogják tenni az egészségüket, mint azelőtt az örökös nemeszemsnel. Sebtiben tésztát, cukrot, tejet, vajat kell tmd; mozogni nem szabad, sokat kell heverésznf! A háremhölgyek kövéredési praktikái Jönnek divatba s reszketve fogja mérni kiki magát: hiztam-e? Egyszerre beletanulja magát minden dlvathölgy a táplálóériékek elméletben a kai óriásai tag egén nap. A „mennyi vagy?* kérdés aj értelmét és aj aggodalmat nyer. A gömbölyödés hulláma árad a! a világon. A jó boltos —' De hiszen az újság azt Írja. hogy olcsóbbak lettek az árak, — Csakhogy én nem olvasok ám újságéit Válasz a költőnek Egp kmdom hetilap szerkesztője kéziratai kap. Vers. A ómé: ^Jíiért nem haltam meg?* Tizennyolc strófából áll, egy-egy strófa 50 sorból. Megfelelő szerkesztői üzenet: ■—> ffeaftsB aram, ón azért nem haU még meg, mert nagybecsű kéziratát nem személyesen nynjlotté' dt szerkesztőségünkben, hanem postán küldte be. (Brummfo&rJ Érthető — Mitől olyan piszkos s kezed, Móricka? — Megmostam az arc email Teremtés-történet — Tudod-e, miért teremtette az Isién etébb Ádámol b csak azután Évát? — No miért? — Hogy szegény embernek legalább egy nyugodt napja lehessen életében. rlebe, a legfelső fórom már sok gin cocktailt 'és absynthet ivott. A költőt, az, izmusok apját Guillomenek hívták, hü csatlósa, Diglia- ni, a festő, ezúttal is vele volt. És Kilo, a modell. — Igen, a fantázia, — motyogta az öreg költő. Püffedt arcán az absynth boldog bárgyú mosolya révedezett. Csak szívta a kis pipáját és egyszer a Kiki kemény arcáJba csípett. Lassan minden ki elszállingózott, csak Barna Miklós maradt a költő mellett, mintha várt volna valamire. A kis üvegajtón kopogtatott a szürkület. Zöldségárusok tolták a szűk uccán üde színeket hozó kordéikat és nagyokat rikkantottak. Kiki ásított — Ki. vagy te? — kérdezte a költő a tanársegédtől. — Beszélj nekem valamiről. Barna Miklós elgondolkozott Mit is mondhat ő egy költőnek. Némi szünet után a ki- nemamikroszkópról beszélt. A költő pipázott és egyszer-egysizer a beszélőre nézett jóságos szemével. — Egy uj világ, — mondta, amikor az elhallgatott — Mondd csak, hiszel Istenben? — Nem hiszek, — felelte a tanársegéd. — Nem tudod, mért kérdezem. Figyelj csak ide. Nem jutott eszedbe, hogy bennünket is vizsgál egy gigászi mikroszkóppal Valaki? Az égbolt egy parányi része a mikroszkóp legalsó Lencséjének. Ez a mikroszkóp számunkra a makroszkóp. Kiki az ajtóhoz futott és ijedten nézett föl a kormos házfödelek fölé. A költő réveteg tekintete most keményen fényiéit föl, mint az acél. — Igen, mi a bari Húsok istenei vagyunk. És a bolygók, amelyeknek szerkezete olyannyira hasonlít az elektron, a legkisebb fölfogható rész szerkezetéhez, nem mások, I mint bak tér uimtel epek. Ilallgase ide. Számítsd ki, hogyan aránylik egy bacillus nagysága a mienkhez. Érdekes volna tudni, hogy életének időtartama is hogy viszonylik a mienkhez. De az időt nem tudod mikroszkóp alá venni. Képzeld csak el. A milliméter a mikroszkóp hatezerszeres . nagyításában hat méter. Tudsz-e a másodperc hatezredrészé- nek titkába behatolni? Ehhez nem elég kino- mikroszkópot szerkeszteni, ehhez tempo- mikrosakóp kellene, hogy a teret és időt kellőképp koord ínáld. Barna Miklós nem felelt. Igen, a makroszkóp, — folytatta, a költő. — Egyre biztosabbá válik előttem, hogy mi úgy arányiunk Valakihez, mint a bacillusok mibozzánk. ügy nem tudjuk fölfogni a dimenzióit, mint ahogy a bacillusok a mienket. És ha az alkonypirja ráborul a földre, talán ő fest meg minket éterikus auiimfestékkel, mint mi a preparátumokat Egy háború, egy földrengés, egy ciklon az ő injekciói. Müliószáimra pusztulunk, ha 6 kísérletezik. És buján sokasodunk a bolygók lom bakjaiban, ameddig ő tanulmányozná akar bennünket. Ha egy-egy bolygón megdermed nr, élet, talán csak ő kósziteit egy preparátumot mert lehet, hogy ő még nem találta föl a kinomikronomakroszkópot Éa mégis — mondta rövid szünet után a költő —, a tökéletes sohasem fog engem megismerni. Vágj te követni fogod valaha egy bacillos gondolatait? Lavedan professzor sohasem értette meg, miért nem látta többet monsieur Barnát a kórbonctan bakteriológiai osztályán. Egysaer véletlenül megtudta, bogy züllött, toprongyos és részeges festők és költők társaságába keveredett. — Kár, • mondta A kasának, az eJső t»nársegédnek. Nemsokára magántanár Jeti volna. 32 <ra3^-/vLvc3^-Tmai^
