Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-30 / 75. (2000.) szám
28 gu la bor atóriumokba furcsa eszközökkel eleven és láthatatlan levegőin orgiákat erőszakolná ki a holt anyagból. Szép rendbe sorakozott virágai vastag agárba lendültek. A nyár színeibe öltözött gazdag pompájuk feszegette János szakadozott szürke katooakabátját. XIII. — Nem érti, barátom? ... hiá/ba, lekésett, már nem kaphat földet, máT nincsen, ma osztom el a végit, a grófnak is csak annyi maradt, hogy ©ítengesse valahogy hátralévő napjait. Hiába, mondom no... Marhaság az egész viülág. Huszonöt éve huzom az igát, mint a barom, vezetem ezt a népet ebben a nyomorult faluban, de én ezt nem bírom tovább, menjen jegyzőnek a pap, vagy más bolond. Látja, hogy szakadozik le róíam a ruha és most is dolgozom ezzel a becsületes, ezzel a drága... ezzel a büdös földdel, a fene ott egye meg, hetek óta és mindenki akar belőle, mindennap agyon akarnak verni, ur less itt mindenki, az Isten se kiméi, agy rám- bocsátja ezt a meleg napot, hogy egyszer csak ott fordulok föl a földön. Zsellérek cselédek, ficsurok gazdák, mindenkinek osztogatom, mindenki csinál majd a fiából városi urfikat, prókátort, mérnököt, meg az ördög tudja, miféle léhütöí, a földet meg majd fölveri a per- je, én meg majd jajgathatok, hogy a közmunkát a kutya se végzi el, még a kukoricám is ka pala t lan marad, éhen dögiöm, az állam úgyis már fölkopott Béresnek menjen az a fattyú... — De, kérem, én nem kérek földet, én nem kérek semmit, én csak az apáim sírjához jöttem, aztán útba esett, hát beszóltam ... olyan csavargónak nézek ki ezekben a rongyokban... Nem akartam a szavába vágni. — Vagy úgy, az más, no üljön le, — és abban a pillanatban eszébe jutott, hogy az öreg sírba vitte 25 koronáját, a szerződésirásérl lett volna, mikor Mózsi megvette a házat, aztán, mert hogy előre zálogba ment az ára, oszt az öreg nem kapott egy vasat se, várt rá. És idegenül nézett Jánosra, kelletlenül válaszéit: — Persze, mikor is halt meg az öreg... tizenöt esztendeje. Barátom, maga hiába keresi azt a sirt. Tudja, éppen olyan jói, akárcsak magam, hogy a Tisza majd minden évben ellátogat hozzánk, csak azt a tenyérnyi helyet, ahol a temetőkért van, meg no a Mózsi házát, azt kíméli meg biztosan, a többit csak az Isten őrizte a múlt esztendőben i*. Tiszeuőt esztendeig itt nem marad a halott egy helyben. Kell a hely uj halofct- nak. No esaik menjen innen, mit keresne itt, — én megyek földet osztani. Az iskolából éktelen dörömböl és hallatszott. Háborút játszottak a gyerekek. Most volt a pergőtűz. A tanító tzr a kertiben háromrét görnyedve, horgas lépésekkel lókéit® messzire a nádpálcát, mintha láthatatlan boszorkányokkal verekedne. A nagyobb gyerekek csi- kóbuzgalottamíil kapálták a tanító ur kukoricáját. „Hét, persze, maga az öcsém uram, hogy nem ismertem, de hál romlik a szemem, meg ez emlékezetem is fene kihagyás. Hát bizony változik & viág ... Ezek a gyerekek, az ördög vinné el, látja, ha nem állanák itt felettük a bracchkimmai, csak vihog, oszt nem dolgozik semmit... De nene, ott egy ember... az alighanem a malacaimat akarja... vigyázza csak egy kicsit ezeket a fattyűkat, míg én előre szaladok.*4 János nézte a kapáló gyerekeket. Á nagyobbak voltak. Mégis úgy állott az ormótlan nagy kapa a kezükben, mintha ördöngős kis manók lettek volna. Szenvedélyes hévvel verték bel© a kemégy, rögös földbe. „Eladtam ... babért... de már a hajamszá- lát ette** — és jókedvében szélesre derült az arca. „No megy már, no Isten véle, ejnye még megkérem, ha kimegy a Mózsiíhoz, mondja meg neki, hogy estefelé kinézek egy kis áldomásra, csak készítse el nekem ezt a kis papraimorgót, úgy, ahogy én szeretem, ahogy én szoktam**. öreg fólián sokból össze-^vissza hajosomők rendetlenkedtek felfelé. Dér ült rajtuk. Három sorjával is feküdt a kié szobában vastag füstfelhő. Terjengett szeszélyes érzékiséggel. Ahol János besz&kitotta, őrült gomolyagok haragudtak — ideges Süsthőlgyek középkori rátártiságájval. Csak úgy a papMualmazból mondta az öreg pap: „Keresztlevélért eregy, fiam, a káplán úrhoz, ott kívül, hátul az udvarban van a szobája", — de hogy az alak nem mozdult, felemelte fejét. Ránézett a keskeny okuláré fölött. „Úgy, be vagy a Jancsi... Szegény apád. A párbőrt Abbázia Park Hotel* Peaslon Lederer. ( Elsőrendű családi penzió a Kurpark szélén. Központi fűtés. Saját garage. Saját kávéház és kert. Kitűnő konyha, olcsó árak. S Tulajdonos: SfJ. Bulanovlcs Gyula. VALAMIT VÁRUNK A cigaretta nyaló* füstje temeti a* álmokat. A káréhái terraszán ögyeleg a pincér, maga se [tudja, mit akar, Tán vendéget vár, olyan vendéget, aki még nem [jött erre: Bankót hord sebében és kirakatos óraláncán Aláaatosan meghajol a napfény. Ab óra monton ketyeg, ásít n sötét som A feketekávés csésze mélyén, olyan hangulat, ez, Hint mikor a húr megfeszül, várja a vonót Valamint várok én is. üsszekacsintunk: a pincér, a [poharak, meg én. Tamás Lajos. s© tudta megfizetni, hát hogy fizette volna meg a temetési stólát. Persze, elhordta a fia... Legalább vitted-e valamire, ha így megszenvedtünk érted ? V egyészmérnök ... jól hangzik, de, hogy van-© garas benne... mert hát az mégis csak fontos. Az aetherek kotyvalé- kát csak meg nem eszed? Persze, persze, ez csak a harctéri ruhád, no onnan gyöttél egyenesen. Itt bizony hiába jársz, itt ebben a faluban meg nem élsz, kegyelemkenyéren meg csak nem tarthatunk ... kapálni... kaszálni... az nem áll a diplomádhoz, kotyvasztani meg itt csak az asszonyok szoktak, többnyire diez- nónak, nagynéha embernek valót. Csak eregy. Hej! romlott világ... én meg kivénültem az orvoslásból... ott a káplánom, majd gyógyít az. No, Isten hírével". János virágai úgy hervadtak a meHóbeu, mint ahogy a búza érik. A gyökerénél kezdi. A káplánhoz nem ment orvosságért... Pedig belül valami nyugtalanságot érzett a szive táján, Hányszor elképzelte ezt az óráját az életének. Ahogy a kis ablakokból bol dog gyermekkora integet maszatos kis kezekkeL Érdes, durva vonalakból összerakott, kihívó ház ifi legette magát a szomorú ember előtt. A gazda kiszaladt eléje, már tudott róla, invitálta lereszkedő szavakkal, tuszkolta be vendégsereg közepébe. „No, mit szól hozzá, micsoda kis palota ez az én házam ... Az úgy volt, hogy mikor a Mózsitól megvettem a telket, először 1000 dollárral olcsóbban alkudtam, de a Mózsi visszavette a szavát, pedig nem ért egy centet az a kis viskó rajta, megadtam neki, mert mi az nekem, az a csekélység, 1000 doler, amiatt csak nem hagyom magam mezítlábasam Az úgy volt, hogy szénbányában dolgoztam, a legjobb kereső voltam, nyolc doler naponta, de nemcsak ez volt. Dolgozott mellettem egy másik, egy ügyetlen ember, nem tudott három dolerro való munkát se összecsinálni, ott laktam, a felesége főzött rám is. Egyszer egy nagy szénda rabot vágtam ki a csákánnyal, az ráesett a fejére. Ott maradt halva, maustőt, maustót... és az volt az én szerencsém, a biztosítás, a felesége kapta, elvettem, derék asz- szony no csak Mariska... híjjá tok csak... ha látná. Vettem neki egy selyemruhái, tudja, olyan, mint egy tündér, azóta minden vasárnap elmegy a templomiba és csak úgy nézi az egész templom, mindég csak őt. Kétszáz dolerbe került, de mi az nekem, csekélység. Milyen szamár volt az a maga apja, mit csinálhatott volna ebből a nagy telekből, ja persze, nem volt neki pénze, igen, hja, hát úgy nem is lehet és az egész elment lim-loméri a Mózsihoz. Mariska, hozd be azt a gyereket abba a kocsiba, amit száz dolerórt vettem neki... no hol van már ... Ezek a vendégeim... egy kicsit rosszkor, rosszkor... tegnap halt meg az apám, de hát ilyesmi miatt... öreg ember volt... nem hal asz Ihattam ezt a kis mulatságot, már mindent összevettem, a sok drága eledel, mind megromlana, aztán csak mégis kár volna azért a pénzért... No, nem valami jó sora lehet magának, persze harctér, katona, baj, baj, de én nem segíthetek magán, lássa azt a kis palotát, arannyal tömtem meg a falát... tiszta vas és cement, nem sajnáltam tőle, de én ajánlom... ott Cleveland, fekete, jószagu szén ... gyémánt... biztosítás, oda menjen el, adok címet, azt se tudja majd, hogy szerzi vissza, mit az öreg elkótyavetyélt. Good by“. Kicsiny halmokat fekete alabárdosok őriztek keresztbe tartott fegyverrel a kidudoro- dáson. Az alkonyat színében feketéllett egyetlen terebélyes vén mocsárba fölöttük. Durva barázdás testéhez simult János elveszett világoktól terhes lelke. Idegen apró házak távoli világossága mellett nyitott az ivóba. Füstős petróleumlámpa vetített rácsos tapétát a szürke falakra. A lámpa mellett görnyedő ember mormogott. Előtte tornyok emelkedtek tarka bankók és fü lé-farkat lan cédulákból. öreges szívós hang verte le emlékezéseinek utolsó zománcdarabjait. „Már vártam ... már hallottam ... no ... tessék leülni ide, nem oda, erre a lócára, no... igy. Szegény, szegény öreg, no, ha tudta volna, no jobb neki ott a földben. Valamit enne, no, egy kis valamit, no, mindjárt csak... no egyék, egy kis sör no... hiszen fáradt, sápadt, látom, no no... csak fogjon hozzá ... majd én mondom, maga csak ei^yék. 1- oak tudni, borzasztó világot ólünk, míode- 'iHMiurt elviszik rongyos fehér cédula bankóért. Nem ér semmit — az én szegény fejem .. tudja, ezek a parasztok is megbolondultak, tudja ... ki a zsidóval... ki a faluból... hát miért, mi vagyok én, naplopó tolvaj, vagy mi? ... csak segítek, mfndig csak segítek, mert ha baj van valahol, csak Mózsi bécsi és Mózsi bácsinak nyitva van a szive... és ami még többet ér, a zsebe is minden kinek, aki bajos... Most is valami gazember följelentett, hogy megcsaltam, kamatot szedtem rajta, uzsoráit... én .., én ..." Étn... mikor úgy sajnálom a szegény embert, hogy venném én ki a zsebéből a garast. Én 9oha senkitől kamatot nem veszek azért a pénzért, amit adok. Meg hogy még kiuasoré- zoun az embert, hogy én megnyuzom, hogy én ... én ... megrabolom. Hát hallott már ilyet valaki? Hát mi az annak a szegény embernek, ha eljön hozzám, megdolgozza az én néhány hoMacskámat, beveti, learatja, behordja ... hát mi az neki? Semmi. Vagy, ha egy kis holmi kell nekem a városból, azt behozza... hát mi az neki... hogy felv ágja a fámat, hogy be tapasztja ezt a rozoga kis házat, hogy mégis ki ne fújjon ez az istentelen szél innen ... hát talán az a néhány tojás... az a két liba, hogy aki szabó, az megvarrja a ruhámat, a cipómét megtoldja ... ez kamat... ez nyuzás... ez rablás ... má ...? Persze az szúr szemet, hogy a lányomat hogy adtam férjhez, hogy milyen volt a staiffirungja, meg hogy a fiam autón, a saját autóján jár haza, oszt én meg néha segítem valamivel. Az is bántja ezeket, hogy a feleségemet elküldöm minden évben fürdőbe ... de azt senki se tudja, nem akarja látni, hogy én itt hogy koplalok és dolgozom rongyos ruhákban és rongyos embereknek hitelbe osztogatom a pálinkát, meg a pénzt. Hát mondja meg maga, nem maga is nekem köszönheti az uraságot, vagy talán a gyámoltalan apja kereste magéra azt a sok kŐtséget, mi, hát mi lett volna magából?" — És ahogy ránézett János összeaszott testére, szomorú szemeire, hirtelen másra fordította a szót — „Hát bizony magának se ártana egy kis segítség, talán azért is jár itt mifelénk, hát bizony baj, baj az is, ha ur valaki, mérnök ur... Nincs állása, itt bizony nem sokat talál, ebbe a faluba, mit is csinálna maga itt A gróf se tudja, mihez fogjon, őt senki nem tanította dolgozni, nem is volt szabad neki, most aztán ki se mozdul a házából és úgy várja a halált... Jobb, ha elmegy vissza a városba, ott talán talál valami magának való foglalkozást. Én már csak itt nyomorgom végig az életemet, nem sok van bátra... de maga csak menjen, ne töltse az időt emlékek keresésével, mert itt senkit és semmit nem talál abból, amit egyszer itt hagyott. No, sok szerencsét!" XIV. A májusi hajnal bujasága törte át a fáradt vonat kormos ablakát. Feketébe indult a természet. Pihegve terül lók el messzeségbe vesző búzaföldek az orgiázó napsugár alatt. Fehér almavirág szirmokat szórt rájuk a szél. Csak a hosszú aikác9orok vártak még katonás állásban a fakadásna. Mint a tél utócsapata. A tomboló természet az emberekben nyugtalan gondolatok lombikjait pattantotta szét. A tekintet, a ne»vetós, a mozdulatok a szó olcsó játékszer voltak a kezében Május királyfinak. János ott ült a zsúfolt kocsi sarkában, a tülekedő, nevető embereik között. Néha ijedt, csodálkozó szemek meredtek rá s olyankor, mintha ködös őszi alkonyat gondjai telepedtek volna a lelkek re. XV. Kis groteszk oázis burkolta levélfakadásba falusi restelkedését a nehéz kockakövek között. Belőle emberbimbók tavaszi kacagása szállt el felette, mint tarka lepkeszámyalk. Előtte legény és leány szerelmes, széles mosolyai léptei... Az élet főldremgető dobbanásai ... Nem látta meg őket. XVI. Sárgára szenvedett arcán fénytelen fekete golyók a szeme gödrei, nagyra nőttek a kietlen uccák éjjeli fényében, óráit óta vonszolta testét. Láz ült lihegő mellén. Fojtogatta. Hosszú és furcsa árnyékok húzódtak nyomóban a szürke házak falán. Halvány fénykocka ©lőtt hőkölt meg és ió- ződott vissza az életbe, összeszedte utolsó erejét. Ott állott az álmos gyógyszerész előtt. Valami nagy vallomás szorongatta a torkát. És amint fáradt szempilláit felvetette... hipnotikus erővel ragadták meg vörös betűk — a legborzalmasabb méreg üvegén. És már egyszerűen és szárazon szólt idegen ijesztő hangon : „Kérek valami lázcsillapítót". A vörös betűk és hangjának kongó idegesség© ön telt és kemény mosolyra torzították tekintetét... odarohant... megragadta az ő ól'Mének utolsó italát. Nagyot csapódott mögötte egy ajtó, szétMÚZSÁM ÉS MAGÁNYOM Kérem má* ■— iáját a yáretokmlt Pütönni áa faluba köitözösn, Emlékeim ezer színű virágait Csendben agy nép csokorba kötöxöaeu Ha majd a hosszú évek zord viharja Átftltmhan szegény lejem felett, Mfly édee lem öntözni könnyeimmel A sok tarka... meghervadt levelet! Vén tölgyekkel koezomzett hegyekre Tekint fel majd lakom kis ablaka, Behallatszik holdas nyári estékén A fülemüle csodásán szép dala. És míg merengd lelkem fölkeresné A csillagok tündöklő táborát, Addig múzsám daltfakaszté moeofiyal Vált ki szivemből aj melódiát. És ka fáradtan munkámat bevégzem. Künn a pázeitos gyepre beverek A balzsamos üdítő illa tártéi Újabb munkára aj erőt nyerek. Ha meg szemem édes álomra zárom, Mázsám most sem lesz hozzám hűtlen, Rózsák közt vezet tündérek honába S dalok, ábrándok Játszanak velem. Keresse hát a városok saját más, Ha ez hiúságának hízeleg, Az ofy szhr a magányos kis lakásban Boldog, elégedett agy sem lehet. Hadd töltse be lelkét a zaj, « lárma, Haladjon a sikamlós utakon, Én addig majd a legszebb dalaimat, Mázsám! a te szemedből olvasom! Paal Óvnia. foszló kiáltás, siető léptek a nyomóban ... mind elvesztek... a fekete.. , semmibe... XVII. Lá-ngvonafokou szállt borzasztó messreeégeket. Vakító fehérségek lidéroe volt. A kohókban ő volt a felolvadt arany és folyt apró csatornákon keresztül sistergő prüszköléssel világitó vörösre tüzesedve. így tomyosodott félelmes hegyekbe. XVIL „Mióta van már itt?" „Három hónapja múlt tegnap, tanár ur!" „Lesz belőle vő)ami?" „Azt hiszem, bravúrosam dolgoztára ... « méregnek legfeljebb egy tized százaléka juthatott a vérbe... büszke leszek rá". „Pedig, fiam, ezt csak az Isten segitT*. Ezt már az ajtó nyílásában momdl® « kitűnő professzor. A kőkockáé folyosón tovább kongott a| hangja: „Percre, ez a szerencsétlen nem fizető bet teg... kérlek ürttsd ki nekem sürgősen ezt a szobát, mert pénzes betegeim várnak rá. Tudod, a szobrászat, divatoperációk. Küldhetsz majd Te is egy kis pénzt annak a lánynak". Fegyelmezett örömmel válaszolt az asszisztens: „Abogv parancsolja, Méltóságod". János a folyosóról csak a visszhangé® morajt hallotta, de nem értette a beszédet. XIX. Csak az Isten segíti... csak Isten... az létén ... Végtelenbe nyúló percekig boronáiba, rögös rendetlenre forgatta ex a néhány szó. Fényes ekevassal tekervényea barázdákat vont rajta és egész bensőjét tele hullatta régi májusok cseppjeivel, űrig eszméletre keltette. Érthetetlen 1 Az ő fürkésző és a titkokat kereső elméje, logikus értelme sohasem fordult volna az Istenség miszticizmusa felé? ... De... mégis... igen ... ott a véres mezőn egészen biztosan emlékszik ... minden idegszála kívánta, követelt© az Istent... de... ott... nagy aratás ... ólom kaszáikkal... Nem tudta, nem tudta elérni sem a* értelmes sem a homályos hite. Pedig van! Van Isteni... érzem ... mérhetetlen messzeségekben látom... nem!... Itt, ebben a fehér-falu kórháxsxobá- bam... itt... van ... igen ... igen .., bennem... ón bennem!... Nélküle nincs életit Minden összedőlt... mindem, amit az érted- memmel építettem a telkemben ... és... ei. * el... felejtettem az... m... Istent 1 Az utolsó szó már a másik világból visszatért bizakodó ember első eszeveszett kiáltás* volt. ökölnyi összeeorvedt tejéből sötétem ragyogott az égre fordított nagy szeme. Szárazra vékonyul! sárga mérföldé* karjai nagy magasságokba nyúltak! XX. Lihegve és meggyötörtem ébredt Deresed® haja csapzottan hullott homlokára. Régi álmok szomorú füstje kisértette. Senyvedő marjai egész eszmevilágának. És ahogy irányította alázatosom büszke férfiszemeát a fekete éjszaka*-*, megérett© a maga hajlékának biztos fedelét a teje letett. Az életszagu friss falakra rávetődött a maga verejtékével összehordott kis ház a májusi napsugárban ... hallotta feleségének és gyermekeinek egyenletes lélek zését... és a csendes éjszakának ezek a hangjai, a küzdő emberélet legszebb muzsikája, tiszta fehér mámor kézzel simították ki Gond paraszt ekéjének mély barázdáit a homlokán ... és njo- godl, üdítő álomra hajlott a teje, * tm máreitn M, awmrtwL
