Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-30 / 75. (2000.) szám
22 rPX^<íM^A<xfeATt-HygT' M> SEBESI ERNŐ: PLE1N Oly furcsa c különös, ünnep! csönd a pozsonyi partok fölött 3íár kilihegte magát a vén Duna a boldogult Dévény alatt, A meredek parton rozoga csolnak, mint Mncravert kuvasz hasal, Ha ugatni tudna, engem ugatna, ki itt állok, kérem, a rácson És nézem a nőket, a korzót, ragyogó lábakon füstszinii harisnyákat. Még jó, hogy idctartsz te kis propeller és kimerült két szemem Hadd tegyem rád, potyán, pici kis fedélzetedre, hisz senkise látja. De mért foríyantál most föl türelmes Duna? hisz oly szeliden Csobogtál eddig, mint e borongós versezetben tovahöinpölygő sorok, Tndom már: ez az arrogáns propeller széles hátadra mászott S mert jó vagy, le nem rázhatod, hát csak duzzogni mersz Es kezdő hullámokkal neheztelsz a hívatlan jövevényre. Milyen jó is az. hogy utón vagy éccaka s a susogó sástól félve Nem álmodsz furcsát arról, hogy még valami tenger is lennél, 31ért gondold meg a magad módján, emberek ülnek rajta S holnap fáradt prolikat visz a ligetbe a kimenőző vasárnap. Vidd őket át és hozzad is vissza, hisz várni foer rájuk a hétfő, 3íég ki se fújták magukat a szirénák s már újból parancsot búgnak, De ez csak hajnalban lesz, most alkony masszírozza elgyötört vállunk S tűrd. hogy egy híd itt hetykén átlépjen rajda. mint kis árok fölött Nagy kamasz, ha busnlna elsülyedt p apirhajója után. Ha tudnád, hánynak könnye pottyan le róla, hogy izedet mcgfinomitsa, Tán sajnálkoznál is rajtuk s épp azért hoesáss meg nékik, Mini rossz unokáknak jó Nagyapó, mi előtt a Fekete-tengerbe halnál. Kis, árva könnyező deltákkal hadd búsuljak én is a parton, Addig is mossad szennyes partunkat, mossad, csak mossad, Ni, én is mosom itt könnyel, bánatos vagyok, te nem is tudod: miért? De rám se hallgatsz, csak szaladsz. Hát csak menj, bizton rád vár a Tisza, Szerelmes, örökké szomjas vággyal, nem csoda: tavasz van megint és este. Csak nyújtsd ki nyelved a töltésre igenlőn, de no áradj ki egészen S esküdj meg: szívesen tűrsz engem is hátadon egyszeT egy karcsú leánnyal. Tán akarok veled valamit, tán 5 is, de majd csak a végén, úgy, érted? Matrózgallér fekszik majd fiúsán drága kis vállához. Kis fuvolom arcul fog csapni és fekete szomorúságot lobogtat a kék gallér, Én zászlónak nézem s a réten a mocsarat gólyák hozzák majd hírbe, De akkor már késő lesz úgyis minden, ha már minden ifjúságot, lázat Lefújt a ködös Időnek torzonborz bajszn nagy szája: 3Iinden illatos, púderes homokot az ingerlőn pihegő hamvas mellbuckákrál , Jól vigyázz, rám ösmerj, ki versben szólva sírtam itt le Hozzád E szomorú, tavaszi, édes, magányos, nyomorult este! után nyúl, d<e másrészt testiével oda van láncolva korlátolt földi létének gyarló körülményeihez és szenvedélyeinek vöd keselyűi sziéttépik a szivét. Eötvös József báró „Gondolatai*' között olvassuk: „Félig majom, félig Angyal — ilyen a gyermek. Mennyit kell emelkednie és mennyit eülyednie, mig emberré válik.** Mennyire bevilágít e pár szó emberi lényünknek titokzatos mélységeibe. Ez a két komponens, az a kétféle tendencia befolyásol fölfelé és le, elére és hátra bennünket ős idők óta, mint a sötétségnek és világosságnak, mint a rossznak és jónak megnyilvánulása. Az egyik tendencia a sötét, ködös, priimi- tiv múltba, az ős állapotok évmilliók előtti rejtelmes gőzködeihez vezet, hogy ott emberré válásunk minden további nyomát elvesztve, lépelődve megálljunk. Onnét, a sötét múlttól még él nem szakadtunk. Az emberben élő ősi vadság, a vérengző, kegyetlen bestia ott leselkedik állandóan, hogy a kulturáltságnak oly nagyon is törékeny ketrecéből kitörjön és széttépje idomitöját. Nem kell sok. Csak lelki egyensuilyimkinak valami ki sebb-n agy óbb megingása, amely az önfegyelem gyeplőit meglazítja és márits halljuk az emberben rejtőző fenevadak ijesztő bőgősét. Az állatnak az emberből való kitörése oly mindennapi jelenség, hogy csakis borzadva gondolhatunk arra, hogy mily nagyon is vékony és törékeny az a lelki finom zománc, amellyel évezredek nehéz kuiturmunkája bevonta lényünk durvább alapját Ez az a sötét labirint, amelyből kifelé, a saabadba, a világosságba keresd az utat a fáradt földi vándor, az ember. Keresd, néha egy véti és érzi, hogy megtalálta, de azután újra élveszi ti. Olyanok vagyunk, mint egy rádiógép. amely keresi a kontaktust a lé görbén rezgő vibrációkkal, amikből fülünkkel ugyan mit sem halunk, de amelyek mégis ott vannak, áthatják a légürt, és a gép révén tramszíor- aná'lva, hanggá, beszéddé, melódiára aünütal- iwk ée hozzánk szólnak. ügy általában, nagyjában igaz. hogy csak amolyan, zavaros, nem valami nagyon tbuáa m a hang, amely megszöM. És belebecaélnek mindenféle inedékállomások, és néha valóságos kaotikus hangzavar tépi a fülünkéi. De ha keressük tovább a. kapcsolatot, ime lassan harmóniáik zenéje hallatszik, melyek melódiákká erősödnek, mindig közelebb és közelebb jönnek, mig egyszer csak a közvetlen közelünkben diadatenasaa felhangjainak. Halljuk — mintha csak meBettünk konya nának — a távoli országok wigó-bugó harangjait. Messze, messze földről a templomokból felénk száilíl az álhitatos hívek zsolozsmája és az orgona hangja. Egész lényünkben megrendülve érezzük a kapcsolatot « emberiséggel az tmiversummaiL Csodálat ée áhitat fog el bennünket a mfndeu- eéget átható misztikus erők nagyszerűségé- nek láttára. Ám egyszerre csak eShaílcnínak a hangok, mintha elrepülnének, roeesze sEéHnánek és MÉRLEG Irta: Lorinczy György Sár elmúlt éjiéi és n étterem hangulata meglaakadt A oigány olyan méla és ábrándos öreg melódiákat játszott, hogy a publikum is szinte megöregedett tőlük és itt is, ott is elszunyókált, vagy távozni készülődött. A cigány megszimatolta, hogy a kompetens hatosok veszendőbe vannak, tehát hirtelen ébe pattogó csárdásokba csapott át A kedv egyszerre megélénkült Megint tetszeni akart mindenki. Mulatni, föltűnni, hódítaná. Főképen pedig elegáns lenni! Persze, egyik se volt elegáns. A társaságnak, amelyik a jobboldali tarokban mulatott, meglehetősen zavaros karaktere volt. A férfiak társadalmi osztálya kétséges. A nők többnyire hervadtak, vagy a hervadás utján. Körülöttük és fölöttük, a beszédben ée mozdulatokban, még a cigarettafüstben és a poharak között is egy szó lebegett: véletlen. Véletlenül verődtek össze, véletlenül mulattak, sőt véletlenül jóformán nem is ismerték egymást. Az egyiknek e® volt a barátja, a másiknak amaz. A ruha rendben. A. nyakkendő is. A férfiak állig felöltözve, a női: tetőtŐI- talpig félmeztelenek. Tehát minden rendben van. A ruha a fő. A ruha. ami van s a ruha, ami nincs. A többi mellékes. Egyszóval: parvenük voltak. Csak erőszakolták az elcsépelt bókokat is, amiket egymásnak hazu- doztak és kinosan nyögtek ki. Titokban mindegyik különbnek érezte magát és föl tartotta az — orrát. Bordákot figyelték, mert a suttogásban az a hir keringett róla, hogy bankár. —< Milyen kedves ember, milyen bájos ember es a Bordák I — szavalta halkan a szép kis Ili rózsás fülébe a kövér Rózsán A A kövér Rózsáné lelkesen pislogott Bordákra és Ilike vontatottan, húzódozva bólogatott: — Igen... Nagyon kedves. Hogyne volna kedves! A bankár mindig kedves, mig meg nem bukik. Ili, a bájos kis Maros Ili, a ezininővendék, kipirult éa mosolygott Csak a pirulása volt igazi, a mosolygást már tanulta. Még nem volt szerződése, de szeretője se. Még nem Rózsáné suttogott a fülébe, hanem az éjszaka. Ilike még olyan csodálkozó virág volt, aki félt az álnokságtól, ami körülötte minduntalan fölbukkant. Ilike gy nakodott. Ilike a ravasz éjszakára gyanakodott, amely tele van ólálkodó árnyakkal, ö volt az egyetlen a társaságban, aki igazán fiatal, igazán szép ée igazán okos volt. Nem tudta, de megérezte, hogy a férfiak valamennyien őt kémlelik, sőt titokban, óvatosan ostromolják is. I/opott pillantásaikból kiérezte a gonosz vágyakat, amelyekkel az 6 tisztaságáért és ártatlanságáért lihegtek. Ée a nők irigységét, akik már mindenen túl vaunak éa kárörvendően nézik vergődését és zavarát, miközben azt sóhajtozzék: — Ha én még egyszeri ... A azerencee elezalaeztott alkalmaira emlékeztek és festett ajkukon epés mosoly ráadott át Bordákot most tették először, de hírből mér ismerték, mint * liliomok pártfogóját, akinek semmi vagyis senki sem drága... A bankár mindjárt a mulat- róg kezdetén szemű gy re vette a «ép Ilit és a liliom fölizgatta. Alkalmasint minden liliom izgatta. Megvárta és megleste a pillanatot, mikor senkise figyeli és akkor Ilihez forduft. — Miről álmodoznak ilyenkor a — virágok? A bankár majdnem szentimentálisán gyöngéd hangja megtévesztette a leányt. Tréfásan mosolygott a Bordák szeme közé. — Találja ki. Bordák játszotta a tudatlant. — Nem olyan könnyű a tónyálroot kitalálni! Hát még megfejteni! — Nem is érdemes ... — Azt nem mondhatnám. Inkább azt, hogy nem érdemes másról álmodnia, mint a uagy csekkről, amit a rózsás kis kés maga tölt ki... A liliom elalszik és mikor fölébred, ott találja a táskájában ... a nagy csekket. Amiről álmodott. Ilinek lángba borult az arca. Elkomolyodott. Mikor fölébredl Igen, mikor fölébréd, megtalálja a csekket, de nem találja többó önnönmagát. Kissé félrehuzódott. Sőt félre is fordult. Arra gondolt, hogy Orom, a. drámairó, mégis becsületesebb, ha gorombább is. Legalább nem suttog, mint a bankár, tehát nem is töri a fejét rosszban. Messziről kiabálja Ili felé: — Magának fogom Írni halhatatlan, remekművemet, Ilii A dicsőség régióiba emelem, Ilii Mit, pénz! A pénz csak rongy. De a taps, az halhatatlanság. Mit, bolton! Én gyémántmezőre ültetem, Ili! Ili megértőén és megbocsátóan kacagott. — Bolond! Orom duzzogott, — Tudom. De a világon mindig a bolondok beszéltek bölcsen. A bölcsektől akár tótágast állhatott volna a világ. Nevettek. Vadayné, aki ugyanazon a folyosón lakott, amelyiken Ili e akivel a leány tulajdonképpen fdevetődött, engesztelgette a drámaírót. Mert ezekről a fantasztákról sohasem tudhatja az ember... Már volt rá eset... Eke Tibor, a dúsgazdag vidéki földbirtokos epedően nézett az asztal másik oldaláról Ilire. Nem teketóriázott A falusi eped ők sohasem teketóriáznak. — ötszáz hold, Ili! Príma föld. ötszáz! — szavalja energikusan, mintha nem is tűrne ellentmondást Ili megzavarodik. Úgy érzi, hogy a vásár forgatagába sodródott. Licitálnak rá, mint az egészséges, szép csikő*a. Nem is kérdés, hogy eladó-e? Csak az a kérdés, hogy ki ad többet érte. Ili undorodott az éjszakától, amiből nincs főiébredés. Az emberektől, akik aljasok és a világtól, ami tele van tőrrel, ő művészi álmokra gondolt és itt mindenki a tolvajok álmát emlegeti. Szórakozottan koccintott jobbra-balra. Alig birla lenyelni a korty pezsgőt. Már attól is undorodtt. De mosolyognia kellett, nehogy észrevegyék. Mikor Orom nagyot kiáltott, kiadva a jelszót: — Gyerünk a kávéházba! IH volt a legelső, aki Kipattant a helyéről — Gyerünk! Mindjárt kisült, hogy az éttermet már mindenki megunta. Csak el kellett kiáltani az uj jelszót, egyszerre mindenki a kávéházbe vágyott Gyűlölettel néztek a* étterem fehér abroszaira, sót azok bűntársára, a cigányra is. Konrád, az atléta termetű mérnök gyöngéden Kisegítette Ilinek a kabátját. Mintha az oroszlán játszanék a pillangóval Szinte tódultak az raccára, ahol azután a társaság egyszerre fölbomlott. Mindenki a maga külön partnerét kereste, vagy véletlenül abba botlott. A férfiak is véletlenül settenkedtek Ili körül ée a nők a bankár körül De a bankár már messzire járt; az uoca éjjeli csöndjét harsány kacagás verte föl és akkor mindnyájan megálltak. Kíváncsian néztek a kacagás irányába, de a homályban csak azt látták, hogy ott, messze, csoportba verődtek. — Mi történt? Odasiettek. Tolongtak. Valami történt Semmi se történt, de azért mindenki nevetett vagy kacagott. Az ucca közepén hatalmas mérleg terpeszkedett, mintha útját állaná az alattomos éjszakának és a rakoncátlan mámornak. Mérleg! Az ucca közepén! Közönséges, sőt kissé kopott vasúti mérleg volt, amilyenen a fürdőre utazó nyári kalandozók málháját méregetik. Már az magában is mulatságos volt, hogy itt van, ahol nem szokott lenni és ahol semmi dolga, semmi keresnivalója sincs. Hát még ahogy ott állott! Nemcsak komolyan, de szinte bután és konokul, mintha egykedvűen és fagyosan nézné, amint megzavarta az idegen világot, amibe került. — Hogy került ide? Eleinte tréfásan megrugdosták: te szamár! De a mérleg nem reagált; ott maradt. És a vidám kacagás fokozatosan áhnélkodásba, majd tőpren- kedésbe fordult át. — Hogy került ide? Mindenki ezen törte a fejét, mindenki ezt. találgatta. Megfejtést, magyarázatot kerestek a titokzatos utónál lóra. Talán valami teherszállító kocsiról esett le. Talán részeg emberek tréfája. Talán lopott jószág, ami terhére volt a tolvajnak. Ide állították, az éjszaka homályába, Jókedvű mulatók útjába. — Mérjétek meg magatokat! Mérjétek meg a világot! Az ötlet csakugyan kacagni való. A tréfa démona nem felejtkezik el az éjszakáról: humort szállít neki. Mérleget: mérjétek meg a világot! Éjszaka mérjétek meg. mikor nemcsak az égen, a földön is ragyognak a csillagok. Ki mennyit ér? Mennyit ér a világ? — Na, lássuk hát, ki mennyit ér — állította föl a tételt Korpás, a nagyfuvaros. — Lássuk 1 És kídüllesztette a mellét, mintha máris eldöntötték volna, hogy ő ér a legtöbbét.. Ka.rvalyné, aki nem tudott letenni arról a rögeszméről, hogy 6 hódítja meg a bankárt, lelkesen sápitoztn: — Lássuk Bordákot! A pénz őfelségét illeti a* I végleg ©Rünneik. Újra mély oseod vem körül becnímke't, vagy valahaimét, máulteaét m távoliból előtörnek aa/varoe hangok az eáÖbbi harmónia helyébe. Megrohannak és kto-od* ráncigáinak bennünket Ilyen a mi lelki életünk ta. A napi éM vegyes impresszióinak hatása alatt valami kaotikus egyveleg, a/melybe külső hatások ée belső kisugárzások belenyilalnak. Rendesen se kedvünk, se időnk arra, hogy belső disszonanciáinkat analizáljuk, vagy piéeaé hogy azokat kiküszöbölni akarjuk. De néha mintha lelki életünk ködén Jt valami friss tavasz.! szellő suhanna keresztül. Mintha a nap kisütne, a ködők efaosfiBr nának. A zagyva lelki hangzavar elhallgat, a természet harmóniáját közvetlenül érezni véljük és a mriindeuáéget átható halhatatlan erőkkel való kapcsolatunk, sőt együvé tartozásunk felől semmi kételyünk séma Mint valami felséges melódia aaágcöd végig — egész valónkat áthatva — a* a* őrsén, az a tudat, hogy mi is, a takrjdonképpeoá lényünk és legnemesebb részünk a hafiwrtat- loraság osztályosa és efl nem enyészhet soha. Jöhetnek anotán újra ködök; a sötétből feltá'páíszkodhatnak újra disszonáns hangok, elgyengüThet bennünk újra a nvmdeneéggei való közösség és egység felséges érzése, szkepszis és desperárió leránthatnak újra a mélybe, paralizálva saeHeem energiánkat; ám esőknek elernyedés© csak kieiglenea, mert a bennünk levő örökös, haJbatttGaa erő újra kitör el’!enáTFhe lation érövéi. Goethe mondta egyszer élete alkonyán: ,4i halál gondolata engem nem rémit, mert szilárd meggyőződésem, hogy a ezeReanünk teljességgel el/puszt?lhata<Wan lény, mely öröktől fogva örökké létezik. Hasonlatos a naphoz, amely csak földi szemeink számára látszik lenyogodm, amely azonban valóiéban le nem nyugszik soha, hanem szünet nélkül világit." Most ha megkomdulmak majd a húsvéti hatrangok. tárjuk ki faárvünket, nyissuk ki Jelkünket, hogy bevilágitscm a tavassá napsugár, a húsvéti ragyogás, hogy olvad jón 1© róla gyarló földi lényünk kérge és hogy meghaljuk és megértsük a meseri szférákból felénk hangzó üzenetet, amely ss örök életet hirdeti. / • hőségi Hány kiló arany? Hány deka csekk? Orom, a drámaíró, aprobendáU! — Nyomorultak! — asászegie. — A pénz! Odadobom leghitványzbb drámámat ée minden pénz egyszerre két grammá les*. A szépséget láttánk! IK az első! Mennyit ér a szépség? Lelkes visszhang felelt mindenfelől: — Ilike! Ili! Lássuk Ilit! Minden gramm egy millió! b Keresték, de Ili nem mutatkozott Künn állott, a csoporton kívül, félréhuzódva a tréfái éjjeli vásártól. Konrád, a hallgatag mérnök elibe állott, hogy ne is lássák meg. Mogorva arcot vágott, mintha elszántan védelmezné rejtett kincsét. De a sürgető lárma mindegyre hangosabb és kőve- telőbb. — Ilike! Lássuk Ilikét! Mennyit ér? És Konrád megmozdul. — Na, menjen! Licitálják. Ili megzavarodik. — És... maga? Maga nem licitál? A mérnök bosszankodik. — Én? Én tudom, mit ér a világ. Amennyi boldogságot az ember ki tud tőle csikarni. De üt másra megy a vásár. Ki ad többet érte? Az ifjúság: ezer. Az álom: tízezer. A szépség: százezer. A becsület... az csak ráadás. Amit én Ígérhetnék, az meg éppen nem is számit. A mérleg meg sem érzi. Boldogság.... Otthon.... Család.... Nevetséges! Ilire néz és IM elpirul. Mit beezél ez a morgó óriás? Egy pillanat ée a liliomot elsodorja aa ár. A mérleg hívta: jöjj! A szive visszahúzta: ne menj! Ilinek káprázík a szeme. Két mérleget lét Az egyiket itt, az ucca közepén. A* élet mérlege. Serpenyőjében: pénz. Erotika. Hir és név és taps és mámor. Csupa rózsaszínű köd, ami, ha szét- foszlik, korommá sötétül. Fülébe cseng m éjszaka frivol ée gonosz dala: a csekk, az ötszáz hold, a •színpad ée a koszorú... Csakugyan részeg az uoca és részeg a világ. Az élet. És részeg a mérleg is. Ili megvetően néz rá és magában szemrehányóan korholja: — Minek jöttél ide? Hirtelen elhatározással, majdnem szeleburdS módon karonknpja Konrádot, a robusztus mérnököt. — Kísérjen haza, — suttogja és reszket a hang ja. — Haza akarok menni. Csöndesen, föltünés és búcsúzé* nélkül, észrevétlenül osonnak el a lármás tömegtől, mely * rejlelmes mérleget körültolongja Hátra se' né*- nek. Nem látják, nem is akarják látni, hogy a mérleg körül tovább zsong -a vásár zavaros bml- ma: Ki mennyit ér?... Ki ad többet érts?... S a mérleg, bután megszegve a fejéit, ott áll aa ma, sőt a világ közepén. Nem kívánja megmérni • világot. Tudja, hogy amit érdemes lett volna megmérnie, az már elmenekült. Az éjszaka homályos kétségeitől a jövő boldog álomképet közé. És ott száll, az Ilike repeső szivében, ujjongó remények szárnyán, ragyogó csiilagfénybe® ringató***. A szerelem. 11*9 miftrdhm M, mmmMA
