Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-30 / 75. (2000.) szám
IWÜ i»épdHt-s Sfl, ásómbat. 23 Tavaszi beszélgetés a mindig tavaszt keresd Szabó Dezsővel A fellendülő francin életről — A szlovenszkói magyar ifjúságról — A szlo- vemszkől Irodalmat tőkbre becsüli az erdélyinél — Uj tervek és alkotások Bodapeet, raárcitK végié. A BöstoB^ényi-wton már ritfculná keodo- nek a bér&ásjaik. Itt-ott most épitenék ugyan, a nagy hideg után újra efmeükedi-nek a tégfla- Rorok, de nw itt is mindéin csöndes. Virág- vafiárnajp van és a rilltatekék elkezdik a kerti mninikátoat. A Mártomhegyi- meg Németvölgyi irton mór párok sétálgatnak a md^ gedő tavaszi napfényben és nézik a tvüdai begyeket. Az egyik oldalon egy öreg ur ül és kérdezi, hogy merre van a Taimás-moca. — Éppen ezt keresem én is — válaszolom, mire morcosán Mtatífordit és figyeli tovább a futballozó fiukat. Aztán egy autót?.xi nyög a aneredelcnek, pedig neki könnyehib, mint nekem. Hát még a Tamóe-ucca! Tátrai lejtőnek is beillik az emelkedése. Körül már alig vannak házak, csak száz-százü tiven m-é- temyire egyunóstól. Mindegyüknek a kertje tele gyümölcsfákkal és véleményekkel. Benyitok valahová. Sürgés, forgás, kutyaugatás, konyhaszag. Biztosan tévedtem. — Szabó Dezső? bem itt lakik kérem. Gyerünk most eggyel leiebb. Emeletes villa ez is, uj épületnek látszik. Kutya nincs, ellenben egy csecsemő visdt föl, a napra kitelt kocsiban. Megnézem a névsort: I. eme let: Szabó Dezső. Szóval tévedett az eeküdö- ző Philadelphiai főurr. Tafipás-aroca 14. így lehet Szabó Dezsőre rátalálni, aki ima máir szinte fogalom a magyar életben. cikkek sorozatva jelenik meg róla, he- bérlőkben eátóinak tőle és Iiiratkoznak rá, a fiatalság ma mégjohban vitatkozik róla, fölötte, mellette vagy ellene, — de a. címét nem találod sehol. Szabó Dezső mindenütt ott van és sehol sincs, uj áramlatok sokasága belőle él és ha előadást hirdet, akkor taMn ő az egyedüli. aMmek nem kel! reklám. elég egy sor hir és tele lesz a terem. De hogy Szabó Dezső, az cmiber, mit csinál, hogy él, nem kérdezik. Pedig még az élete is olyannyira egy a magyarságával: budai hegyek közt. csöndben egyedül, ha délután a Philadélíühiába megy. megcsodálják. de izoláltan . csak a lelkek tömegével. Az ajtaján eleinte nem merek csöngetni, mert emlékszem, hogy multikor imég a Buda- gyöngyén nyitva volt minden. A manzárdról lejön azonban valaki és fölbizbat, hogy elől dolgozik, csöngetni kell. Szs&bó Dezső éppen olyan, mint régen. Hatalmas nyakát és szolid szemeit nem lehet elfelejteni. Viszont ő se felejt és különösen akkor nem, ha a csehszlovákiai magyar ifjúságról és a P. M. H.-ról van szó. Fölélénkül a szeme és a beszédje, ha a gombaszögi tábort csak hallja is. A NAGYSZERŰ FRANCIA ÉLET Franciaországi útjáról kérdem először. —. öt hétig voltam Parisban és hét hétig utaztam Lyonban, Avignónban, Nizzában és Mariséi Hegben. A célom tisztán csavargás — mondja — és hogy minél többet lássak. El ragadta fással beszél a francia életről. — Rohamosan és dúsan fejlődik a francia élet. Szebben, mint valaha. Hihetetlenül megleptek azok az intézkedések, amelyek a francia gyermeket, a francia. nyelvet és egyáltalában a jövőt építik, amire nincsen példa másutt. Különösen tanulságosnak tartom azt, hogyan fejleszti a francia a maga nyelvét anélkül, hogy a most megkapott területek lakosságát sértené vagy elnyomná. De nem lehet anélkül fiz porcig Szabó Dezsőnél ülni, hogy magyar problémára ne terelődne a sző. Elnézem, ahogy így magán osságában ül, körülötte a szobák és kint a csöndes, de pattanásig feszült tavaszi levegő. Lenyűgöz, ahogy beszél s elképzelem, hogy évek óta harcol így azért, amiről most magyaráz. Elmondja kész előadást érvét a magyar problémák egységéről, aztán a szlovensz- kói fiatalságra kerül a sor. A SZLOVENSZKÓI MAGYAR FIATALSÁGRÓL — A legszebb és legegészségesebb jelenség az egész mai magyar életben, a magyar faj mai életében — mondja. Olyan jónak és egészségesnek tartom ezt, hogy örömmel látnám, Jva a magyarországi és erdélyi fiatalság mindjobban és jobban m égtem ómé a mozgalmukat, sőt sok tekintetben át is venné, mint kidolgozott ás kipróbált eszmét. Csodálattal beszél a gombaszögi táborról és előkeresi a cikkét, amit erről annak idején irt:. — Mindenkinek ilyen cserkésznek kellene lennie. Iparos, munkás, falusi és középiskolás fiuknak is, sőt nemcsak egyetemi hallgatóknak, de mért ne lehetne valaki még hatvan éves korában is az? Szabó Dezsőnek a szlovenszkói fiuk a „legkedvesebb fiai". Még az írók is. Meg is mondja nyíltan: — Élőbbre helyezem sokkal a szlevenszkói magyar irodalmot az erdélyinél. Nagy elismeréssel beszél Mécs Lászlóról, Győry Dezsőről, Darkóról és Tamás Mihály- ról, de nem felejti el azonnal hozzátenni:: „és még mások sokán". — A szlovenezkói miagyar irodalom nem elégszik meg azzal, hogy a maga müveivel és a maga mértékével Irak tálja a közönséget, hanem egyrészt állandóan újat s értékeset hoz, ki mélyíti a népiségeí és bel elát a szlovenSzkói magyarság pszichéjébe. Műnél jobban és jobban belemelegszik ebbe a témába, annál jobban, erősebben hangoztatja, hogy mindenképpen a szlovén szkói fiatalság eliképzelé'Sp és dolgozása, a leghelyesebb, amely beleilleszthető még az európai fejlődés uj irányaiba is. Mikor a saját munkáiról kérdezem, nem nyilatkozik. Most újra csak röpiratot szándékszik kiadni. a tragikus EMBER A nagy regényről, amelyről tavaly beszélt, nem szól, hogy most mit csinál, arról se. — Dolgozom — feleli. Ránézek a fényképére, amely a falon függ és eszembe jut az „Elsodort falu", a „Segítség" a „Csodálatos Élet", a „Jaj" Szabó Dezsője. A mait Szabó Dezsője. Aztán kiolvasom a szemeiből minden tragikus vivódásu beszéde, mindéin hadakozó és paanfietinü Írása, minden ostorozása ellenére íb az optimizmust, a hitet a magyarságban. Ezért tavaszt kereső Szabó Dezső. És büszkén mondja, hogy ebbe a tavaszba legelőször a szlovén szkói fiatalság került bele... Gyorsan múlik az idő. Már egészen nyá- riaean süt a nap, mire elbúcsúzom. Az öreg nr még mindig ott ül a pádon, pedig két órája, hogy találkoztunk. Az utón szembetalálkozom egy ismerőssel. Hol voltál? Szabó Dezső! És máris megindul a vita. Otthon elémbe kerül egy újság: Szabó Dezső. Este egy előadásira mentem: újra. Szabó Dezső pedig azalatt kinn a budai hegyek közt éli önmagában a magyarságot. És elmondja, hogy nem tudja még, kinél fogja kiadni a röpiratot. És hogyan jön ki anyagilag. De közben újra csönget nála valaki vagy a kávéházi asztalhoz ül melléje. És Szabó Dezső akkor beszél. Hibákról, bűnökről és jövőről. Néha vizionárius képeket fest, néha eldobja maga mellől a „svibákokat", ahogy ő nevezi. Néha felfújjong, hogyha regősökről hall és másról és néha összevész azzal is, aki szereti. És a végén mindig visszamegy a hegyoldalon a csöndbe a rideg szobák közé. S közben mindenütt virágzik a tavasz és Szabó Dezső a magyarság legnagyobb irói problémája miarad. „A magyar irodalom elintézetlen kérdése" irta róla évekkel ezelőtt egy rajongója. Ma már nem meri ugyanezt mondani, mert a szembenálló két nézet elintézte már, az egyenlítők, közbülsők pedig csak próbálkoznak. A búcsúzáénál azt mondta: Engem csaik stózszázalékkal lehet követni, én a liberalizmuet nem szeretem. És ha valaki semmit nem szeret Szabó Dezsőben, ezt. az egyet szeretnie kell: a soha meg nem a lkává st. A Zrínyiek, Kossuth ok. Tiszák tragikumát. A magyar tragikumot. Szemezi Szalag Mihály. Mert asszonytól sohse kívántad jobban, hogy gyermeke szülessen Tőled, mint tőlem, hogy lelkem lelkeddel beteljen s lombot, virágot, életet varázsoljon elő mint a tavasz a földből, megszülettek ezek a versek és ezek a versek a Te verseid. I. Szombat, vasárnap, hétfő," kedd, szerda, csütörtök, péntek. Hogy is volt? Újra meg újra sorolom a napokat, miket nem is oly régen Teveled éltem. Szombat, vasárnap, hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek. Csak kétszer ennyi volt s azóta mégis mindig ugyanazokat a napokat [élem és mindennap jobban szeretlek Téged. II. Csak éltem éltem mint a fák büntelen s most egyszerre mégis úgy állok itt mint ősanyám a lét kezdetén, amint ráijedt, hogy meztelen. Hová rejtőzzék, hová bújjak, mivel takarjam el magam? A világ minden bozótja is kévé? volr i hogy elfedjen, mikor Te álmaidban is látsz szüntelen s megkívánt szám, karom, szemem fegyveres gyilkosok. kik asszonyodnak élctéré törnek. III. Milyen szabadon járlam-keltem itt, amig nem szerettelek. És most minden és mindenki, az emberek, a házak s a liget Fái is mint titkos összeesküvők a vesztemre törnek. Még a Dóm kivilágított ór alap ja is engem kém [lel este, mintha Isten szeme keresne, eltakarom a szemein a kezemmel, hátha ő is bűnnek érzi, amit cselekszem. IV. Tíz férfinek is elég volna, annyi asszonyszerelem, amennyi körülötted volt. Tíz leánynak is elég volna annyi férflszerelem, amennyi körülöttem volt. És mégis, ha most meghalnál, úgy halnál meg, hogy az volt az életben a legszebb, hogy én voltam, És mégis, ha most meghalnék, úgy halnék meg, hogy az volt az életben a Jegszcb’ hogy Te voltál. V. Oh nem is olyan nehéz, hogy Tőled válni kell! Csak a legelső szerelemnél volt úgy, hogy meg kell [halni. Most már tudom, hogy csak eialélok s szivembe lassan visszatér a vér s virágai majdcsak kinyiinak újból, akkor is, ha Te nem leszel, valaki másnál. Éppen azért,| mert emléked erős s az átélt napok képei agy élnek bennem kiirthatatlan, mint véremben a szerelem játékai, megújulnak utolsó leheletemlg. VI. És ezerszer újra meg újra lázadok, hogy Te is csak azért vagy, hogy képzeletem bejárja a szerelem útjait néhány dalért. Megint csak ez, megint csak ennyi, hogy dalok dlszitenek mint az Istent a csillagok. Etámul rajtuk itt-ott valaki s éhből se lesz soha se élet, se csók, se kenyér. BALL PALAIS THEATRE ALHANBRA Praha, Váckvaké nán. Telelőn; 29641. Ma és mindennap nagy szenzációs világvárosi műsor. Két zenekar! Előkelő magyarok találkozóhelye. Utazás Labr Minden félreértést elkerülendő tietek Id- jet-entem, hagy ez az írás nem as ifjúság szá- mára széni útleírásnak készül, sem kalandos történetnek szárazon és vizen, minla'iogy a cim után hinné az ember. így mindenesetre hatásosabb volna, szebb és mi tagadás, érdekesebb is, egy naplótöredék a hajóról, vagy legalább pár sor irás egy színes anzikszon. De az ember rögköz kötött és a mari dekadens világban képes kiélni egy címben az utazás gyönyörűségeit, ha éppen nagyon ráveti magát. Igaz, ez a képesség egyiUt gyöngül a korral, mert míg egy kisgyermek plédbe btsr- Icolva, a díványon saját filMykisérete melleit képes elhinni, hogy vasútion utazik, addig a felnőtt inkább a realitás felé fordul, ráért már romlott és nincs is fantáziája. Ez az egész dolog Labradorral úgy kezdődött, hogy a napoklxm W ettsnek a „Ilárnssárf' cvmil regénye újból a kezembe került. Ebben a regényben szerepel egy házaspár. A férji Treff ord tudományos kutatásokat végez, fiatal, életerős és .nagy tervei vannak önmagával. Mindez addig kart, ómig — mint mondani szokás — heves szerelemre nem lobban egy igen szép és okos lány, Marjorie iránt, akit feleségül is vesz, valószínűleg azért, mert azt hiszil, hogy Így kevesebbet kell Marjorie mellett lennie és többet dolgozhat. Boldogan élnek, a férj tovább hutai a ktmestek-i énnél és tudományos problémáiban, az asszony pedig előkelő házat vezet és fölös energióM feminista gyűléseken vezeti le. Pár évi boldog házasság után azonban mindketten valami furcsa és kellemetlen’ csalódásfélét éreznek egymás iránt és önmaguk iránt és Utókban lázasan kutatni kezdenek, hogy rájöjjenek a baj okára. Hogy szeretik egymást, annyi tény. Trafford csak annyit tud biztosan, hogy szár-'"' nyaszegettnek és kif osztódnak érzi, magát, műiért- tudományos munkája helyett jövedelmezőbb üzleti váUalcozásokra fektette az energiáját, Marj ériéi pedig ösztönös asszonyt- nagyra® ágy ásoJc sarkalják és az intellektuális lények hamleti tépelődése4 éppúgy trMlérik, mini az urát. Trafford nagyot gondol ét miután egy barátja sokat beszélt neki Labradorról, elhatározza, hogy kimegy Labradorba. Egyedül akar menni, hegy kinti, valamelyik hegytetőn, vadak és zuzmók közölt, a nagy csendében számotvelhessen önmagával, de aztán Marj őriéi is magával viszi és a két ember hónapok múltán, viszontagságok és primitív, ősemberi elfoglaltságok közben, az uj, ismeretlen és távoli helyen megnyílik egymás előtt, a lét értelme, miértje, elhivatása, tennivalója felködlik a lelkűkben és megnyugodva, tisztán, boldogan, lelkesen indulnak vissza, az elhagyott otthon félé . . . Nagyon érdekes és meglepő dolog az, hogyan kapcsolódik a regény nyugodt, nyárspol- ; gári, józan életmenetéhez a fantasztikus láb- j radori utazás. Másfél köteten keresztül nyug- i talmitó emberekkel, leánykérési episódők- j kel és egyéb normális és ismeri emberi meg- \ nyilatkozás sál van tele a regény és akkor egyszerre, váratlanul jön Labrador és vele együtt a vért, boldog elcútulám két felzalskaboU em- ? bernek, i Ez a labradori utazás, akármilyen furcsának és fantasztikusnak is tetszik, a legkosóbb dolog a könyvben. Ha egyébnek nem, szimbólum,nak is jó. Az ember felnő, a fejlődés zsen- dülő és bámuló fiatalság legüdébb időszakában átkinlódja az iskoláit, aztán hivatást vállal, megnősül, vagy férjhezmegy, gyereket, nevel, elkerülhetetlen kicsinyességekkel bíbelődik és egyszer, egy szabad, józan piUrnat- ban hökotten eszmél magára és oldalba vágják a „miérl“-ek és a „meddig"ek. Ilyenkor kellenek a Labradorok, távoli, uj, ismerődén vidékek, idegennyelvü városok, tiszta szállodák, újfajta ételek, sohsemlátott virágok, izgalmak és epizódok, amik Icibókiien-ek önmagunkkal és önmagunkat is távlatból látjuk. A nászu-t is mi egyéb, mint két ember öntudatlan erőgyűjtése,1 emlékhalmozása egy uj élethez, színek, izek, energiák gondos el- rákása, amit úgy tesznek el az elkövetkező (Hét, keserű, rágós, nehéz étele mellé, mint valami cukros befőttet. Mert a lalrradori szimbólumot már ősidők óta felismerte az Ember, él is vele és úgy használja, mint- az aszpirint, vagy a dmszlkötést, hiszen a csömör, a gond / Szenes Erzsi u\ versesből: AJÁNLÁS
