Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-30 / 75. (2000.) szám
1929 március 30. szombat. ■—B—WQBBKft?t,-E4-Vf!Kti^^a8,WMH8BaKSIiyT „Nekünk nincs nekünk csmk missziónk van“ Irta: Dzurányi László A P. M. H. mai ünnep? száma egyúttal ju- biláris alkalom: a csehszlovákiai magyarság központi napilapja elérkezett kétezredik számához. Az első hét esztendő küzdelmei után a P. M. H. büszkén állapíthatja meg, hog : harcát becsülettel és diadallal harcolta meg, hogy megnyerte a magyarság szereidét, bizalmát, hogy minden tekintetben Ilii szószólója a magyarság ezer fájdalmának fe örömének, hogy a csehszlovákiai magyar ú jságírás és irodalom első, domináló tényezője. És nem utolsó 6orban büszkén mondhatja el magáról azt is, hogy törhetetlen magyar irányával olyan erkölcsi tőkét halmozott fel, mely anyagilag is a legjobb és legiövedelnie- zőbb alap egy lapvállalat fölvirágzásához. A hétéves diadalmas küzdelem távlatában nem kívánunk naptári adatokra hivatkozni, hiszen kétezer szám nem oly lioaszu pálya egy nagy fővárosi lap életében, de szükségesnek tartjuk, hogy itt rámutassunk szókra a tö- megléleklani adottságokra, melyek a P. M. H. életét determinálták és magyarázatát adják annak, hogy és miért fejlődött a P. M. H. szükségképen olyanná, amilyen ma. A legösszefoglalóbban világit rá erre az alábbi irás, mely olvasóink egy része előtt ,már ismeretes is, amennyiben szerzője egy rimaszombati előadásra küldte el annakidején betegségében maga helyett, azonkívül a P. M. H. egyik naptárában is napvilágot látott; a mostani ünnepi alkalom azonban ismét oly aktualitást cad ennek az írásnak, hogy szükségesnek tartjuk most a P. H. K. legszélesebb nyilvánossága elé bocsátani. agrártendenciát, az agrároknak viszont nem tetszik, hogy akkor is elismerjük az ipar és kereskedelem törekvéseinek jogosságát, amikor az nekik nem kellemes, hogy azután a pártjainkkal való relációról ne is beszéljünk. Az elfogultság az egyik oldalon (természetesen csak azokra, gondolok, akijében a, kicsinyes pártönzés elhomályosít ja a magasabb horizontot) azt mondatja, hogy a másiknak kedvezünk, mig a másik oldalról éppen az ellenkező vád ér, sőt nemcsak vád, hanem olykor egy kis bojkottmozgalom fenyegetése is. És igy van ez az egész vonalon. Én pedig hajlandó vagyok még azt is beismerni, hogy mindegyiknek van valami igaza. De a kicsi igazságok fölött ott áll magasan és elhomályosUhatatlanul a nagy igazság, hogy a Prágai Magyar Hírlap nem pártlap, hogy a Prágai Magyar Hírtop nem szolgál osztály politikát s nem exponált hordozója ey?./ világnézetnek sem, mert az ő világnézete minde- ne kje let t-val ócon a magyar hitvallás, az ő politikája az egyetemes magyar gondolat és magyar érdek és sohasem hirdetheti azt, ami széjjelbont és elválaszt, hanem csak azt leket- és szabad keresnie, ami nivellál és közelebb hoz a nagy magyar egységhez, amely a nemzet egyetemének egyedül nyithatja meg a, boldog beteljesülés útját. MÉCS LÁSZLÓ: A. Prágai Magyar Hírlap egyaránt küzd katolikusért, protestánsért, zsidóért, ha magyar; éppen úgy védi a magyar gazda érdekeit, mint a magyar kereskedőét és iparosét, úgy a gyárosét, mint a munkásét, mert a nemzet értékei sorában egyformán becses számára az eke, a pult, a műhely, a gyár és minden, munkáskéz, amely a nemzet életét fent art ani és emelni hivatott. Nekünk egyformán, szívügyünk a szellemi és a fizikai munkás méltó boldogulása s éppen úgy harcolunk az öreg nyugdíjas életestéjének nyugalmát jelentő kenyérért, mint ifjúságunk jobb jövőjéért és a benne csírázó értékeknek a nemzet javára való kiteljesedéséért. Mi szolgái vagyunk minden magyar eszmének, munkásai minden ér delinek, legyen az a fakié vagy városé, egyes emberé vagy nagy közösségé, ha kapcsolatban áU az egyetemes nemzeti üggyel és a magyar jövővel. Ez a mi programunk, ez a mi horizontunk és ebben áll munkánk lényege. Ezt a hitet, ezt az akaratot kell fáklyáznunk a magyarság utján. Mi az egész magyarságé vagyunk és bennünk a magyarságnak a mindent átfogó nemzeti programot kell látnia és az egyetemes magyar kultúra messzehangzó szavú tényzőjét kell megbecsülnie és az önmaga javára erősítenie. Mi idealizmussal töltjük be a nekünk jutott hivatást. Nekünk nincs üzletünk, nekünk csak missziónk van, mi nem gyűjtünk, hanem csak osztogatunk, kamatostól visszaadva mindent, a mi egyedüli gazdánknak, a magyar közönségnek, övé vagyunk a munkánkkal, minden gondolatunkkal. És jutalmul nem kérünk egyebet, csak bizalmat és egy kis szeretetet. PÉLDA A MUSTÁRMAGRÓL ... És most beszéljünk, őszintén a Prágai Magyar Hírlapról, ahogyan csak az övéivel beszél, az ember. Nem a magunk életéről akarok szólni, a ml szám,kivetéssel rokon állapotunkról, Wckadt lelki szom jusd gun król, hazavágyódásainkról, arról sem, hogy milyen nehéz próbáit kell kiáH- ntmk folytonosan mesterségünknek, amikor légüres térben kell újságot csinálnunk, a közvetlen kontaktus hijján, egyedül lelkünk rádiójára utalva. A mesterség, a hivatás azt parancsolja, ránk, hogy jó topot csináljunk, a nemzeti érzés külön parancsa, hogy: őrzők, vigyázzatok a vártán s ne hagyjátok kihunyni a magyar pásztortüzeket, kulturöntudatunk pedig azt teszi feladatunkká, hogy a Moldva-partt metrópólis nagy versenyében tisztességgél és megbecsülést érdemlőn adjuk napról-napra W- mmysdgdt a magyar műveltségnek és a magyar fajta kulturerejének. Kérdés, hogy ezt a sokágú feladatot megfelelően és méltóan tőltjük-e be? Mondják, hogy a Prágai Magyar Hírlapnak az volt a baja, hogy rosszul és dilettáns módon indították eL Igaz. De ebben a — látszótog mások rovására történő — beismerésben távol áU tőlem minden bántó szándék. Mert lehetett-e másképp? Volt-e valami, amit a nagy vérvesztésben szerencsésen indíthattunk és tökéletesen csinálhattunk meg? Amikor minden lépésünk támolygás volt kisebbséggé esett életünk töretlen utján és még a lélegzetvételünk is elakado- zott. Meg azután valami törvényszerűség van abban, hogy minden nemzeti élet és közélet bajainak, fogyatékosságainak és hibáinak fokozott hordozója a sajtó. A nehéz iskolát kijártuk, nemzeti egyénisi- günk hozzáacélozódott a változott sors küzdelmeihez, fölvérteztük magunkat a kisebbségi harc korszerű, európai fegyvereivel és e fegyverek sorában a Prágai Magyar Hírlapot is azzá tettük, aminéls lennie kell: harcos védelmi állássá a magyarságot ért megpróbáltatásokban, a magyar kultúra kisebbithetetlenségét hirdető dokumentummá, napról-napra kihajtó tilalomfává, a magyar kulturmunka minden igaz és hasznos magot befogadó televényévé és a magyar sors minden rezdülésére híven rezonáló magyar hangszerré. Nem tartunk még ott, hogy elmondhatnák, a Prágai Magyar Hírlap elérte fejlődéséneit legmagasabb fokát, mert hiszen még nagyon sok a tenni- és épitenivaló, de annyit igenis már elértünk, hogy a szlovenszkói magyarság önérzettel mondhatja él, hogy van Prágában szószólója, aki nem méltatlan hozzá és méltóztas- sana.lt elhinni azt is, hogy amikor például a Prágai Magyar Hírlap megjelenik vasárnaponként a prágai uccán s a csehszlovákiai újság- piacon a maga húsz oldalával s benne olyan irodalmi nevekkel és értékekkel, amelyek még « sanda, ellenséges tekintetekből is kiváltják az irigykedést, ez van olyan cselekedet és ered- mény egy nemzet kultúrájának reprezentálásá- ban, mint egy bármilyen nagyarányú politikai megmozdulás, vagy népgyülés. És kérdem, meg vannak-e most már elégedve eszel az nj, erejében megkétszereződött és tekintélyében is megerősödött Prágai Magyar Hírlappal? Nincsenek. Mert a jobboldaliaknak nem vagyunk elég konzervatívak, a. progressziheJznek nem vagyunk elég haladók, a katolikusak fölró j/ák, hogy sokat foglalkozunk prove.stáns dolgokkal, a protestánsok viszont a katolikus mozgalmak pertraktáldsát sokalják, a merkantil körök perhorreszkálják a gyakorta kiütköző I. Jó egynéhány éve már, bogy ideküldtek Nagykaporra. Nem volt rajtam semmi e^irang, nem volt bennem ravatal! Gazdag voltam: nem volt semraim, görbe végű bottal jöttem, minden utón otthon voltam, könnyű voltam: fiatal. Mennyi vadlnd szállt azóta, mennyi fecske, mennyi gólya, hol északról déli tájra, hol megádéiról fölfelé. Cimborának tudtam volna állni bármely vadlnd mellé, esak a szárnyam szétfeszitni s szállni, szállni el vele. f S itt maradtam. Száz gyökérre! köt a sorsom száz dologhoz. Meghizlalta testem-lelkem jó menybéli Tútorom. Kértben kazlak púposainak, marhák bőgnek istállómban, van virágom, 'van galambom, borom, búzám, bútorom. Mennyi lim-lom minden zugban, fiókokban föl jegyzések, Mennyi könyv a könyvespolcon, ládaszámra levelek, mennyi ember lett barátom: falon, szívben mennyi fénykép, néha órákig lomozok, mig valamit meglelek. Mennyi embert eltemettem, mennyi lakzin énekeltem, én voltam a falu szája: szóvá formált érzelem. Mennyi pogányt kereszteltem, mennyi vetést megszenteltem, s néha magam egy nagy Kézben oltókésnek képzelem. S én voltam a hívek szive. Szivem volt a csodamalmuk: * belém hányták bűneiket, lelkűk csúnya ganaját, csodamalom megőrölte s két oldalon szórta, szórta megbocsátás kai ász lisztjét, lelki béke aranyát Hogy megnőttem! Ezer ágam: minden ágon gond teherlik. bal zsebemben bölcsők vannak, mellemben csodamalom, hátamon az Isten háza, vállamon az önkeresztem, jobb ZvSebcmben temető van: száz friss haníu sirhalom. Titkos szálló-helye lettem furcsa égi madaraknak, kik századból más századba szelik fent a nagy utat. Nem fájnak már földi dolgok. .. Akkor remeg esak a lelkem, bö fent húznak a batyutlan, szegény, szabad vadludak... IL Halász volt a Gcnezáret tava melle*! simon-reter. Senki. Semmi. Láthatatlan, mint a kis mustármagok. De aki őt elvetette, Az vetette fent az űrben Nap-magját és Föld-magját s a sok gyémánt-mag-eeiHago?. Elvetette a nyomorba, testi-lelki kínlódások trágyájába, katakombák sir-gödrébe föld alatt S oly vaderöt zsúfolt belé, hogy a kis mag átaltortc katakombák siri hantját s a szép pogány mocsarat. Nőtt az uj fa. Minden ága ember-kar lett és halászott, a pogányság tengerében: ez volt Péter a halász. Törzsét vágta Traján, Néró, vadállatok vérét itták, mégis nőtt cs ahol állott: uj bor nőtt és uj kalász. Mennyi esászár mart beléje, mennyi bölcs és bölcselőcske! Gyermek-öklét rázta Robespicrc, Voltaire, Danton és Marat. Péter nőtt, nőtt és halászott. Népek tűntek el a földről, vallásocskák: mind elnyelte az elmnlás-szahara. Péter ránőtt a világra. Gyökerei a lelkekben s az öreg föld minden egyes rétegébe szétfolyók. Nem tudná már kiirtani senki, senki, legfeljebb, ha billiónyi tonna bomba szétretné a földgolyót Milliónyi már az ága. Egyik ága Indiában, egyik karja Indiában halássza a lelkeket Másik ága Afrikában. Más Ti beiben, más Japánban. És a szive a vén földnek időt és ritmust ketyegj Jobb zsebében Európa, bal zsebében Amerika. A szakálla egész törvény-dzsungeleket rejteget Dómokat és klastromokat, könyvtárakat hord a hátán s mind az Isten tudja mennyi milliónyi szenteket. Eltűnnek a népbiztosok, országorskák, zsarnokoeskák, vallások és nem tud róluk majd csak a történelem. De nő Péter, nő a Pápa, no az Egyház (név nem fontos) s ha majd a Föld kevés néki, akkor jő a végtelen,.. 21 Húsvéti harztngszá írtat Matétcr István dr. Szép volt a hősem, fehér, fagyos, havwe tél; de azért búcsút véve tőle mégis csak örömmel lépünk a tavasa derűs birodaá- máíba. A téli hónapok fakó, sápadt, fáradt féUbo- máiyáit eiteazlatja a mosolygó ta/vawx derűs tekintete. Mint amidőn a fagyott földön 'terpeszkedő hideg ködök a napsütés .melegének érintésére mind átlátszóibbak és áfclátszób- bak lesznek, feloldódnak, légiessé válnak, a magasba szállnak és a téli kólepeüitől, © fehér szemfedőtől megszabadulva, — a mosolygó rétek, mezők, a Idzöktelő erdők és a kék ég biztatóan felénk kacag, agy romul el tőlünk a tél is, amikor ütött az óra, bogy megnyíljanak a millió meg millió rügyek, a végtelen nagy természet kis és nagy koporsói, amelyekben téli álmukat aludták a természet megdermedt gyermekei. Mimit a mesebeli szép kiráilyileány, ki egész udvartartásával, palo táiéival és minden oda tartozó élő és élettelen lényével hosszú, hossza, évszázados mély álomba dermedt, úgy aludt dermedte® a természet is a téli hónapok alatt De jön a felazalbaditó »né<p királyfi, a kacagó, derűs, szép meleg napsugár, hogy a szűrős tüsikebokron áthatolva, a hideg, fagyos h-Meplet a kemény jégréteget forró csókjával elolvassza és a dermedt, szépséges királyleányt, az alvó természetet uj életre ébressze. És ugyanakkor, amidőn a természet ujjá- ébredését, uj, friss erővel való feltámadását örömmel üdvözli minden: ugyanakkor meg- konduilnak majd a húsvéti harangok is, hogy a szeltem i világot, is fölrázzák aMiteágáiböi, dermedt fásultságából, hosszú téli sötét álmáiból Megkongatnak mindenütt és egy nagy harmonikus, zúgó diadáUhimnuszíba olvadnak, amelynek hangjai nmit a tenger hatek nsac haBámai bömpőűyöggjek majd tova és tova, hogy uj életerővel, uj étetTeménnyeá telítsék fáradt, aM$t, kishitű, csüggedt telkünket A tavasz langyos, enyhe, illatos levegőjének simogató lehelet© és a feltámadást hirdető húsvéti harangszó eggyé olvadnak, hogy egyesült erővel ujjongva hirdessék, hogy a leányzó — az Eazao© — csak afcwft, d© — hu© — feítfensrdott fis életünk folyamán mennél jobban imrk nak az érvek, mennél több és több lesz a muSt: mintha annál hangosabban zúgna a húsvéti harangsző; amely mig a gyermeteg kedély számára csak kedves muzsika, addig az érett embernek sejtelmes szimbólum. Felébrednek a lelkünk mélyén szunnyadó gyermekkori emlékeink. Látjuk a templomok tért ajtaján át a szabadba kiáradó fényt és haltjuk a hömpölygő tömegek ajkán felhangzó áhitatoe zsolozsmát. Megkondulnak most » a harangok; kitárulnak most is a templomok kapui és a kiáradó fény most is ránk veti majd sugarait. De kérdés, hogy a harangok kongása megremegteti-e lelkünk húrjait, visszhangra lel-e bennünk a hívek áhítata és bevilágít-e lelkünk Sötétjébe a húsvéti ragyogás? Disszonanciák vesznek körül és tépik szét lelki világunkat. Politikai, gazdasági, morális káoszban élünk; sőt még a hitélet oszlopai is rengenek és alapi alatt alámossa az élet viharzó tengem Csüggedten állunk a bennünket körülvevő romok között, a sötétben vezető, fénylő csillag után kutatunk. Megpihenni szeretnénk. Megnyugodni valahogyan. Valami kitejezhetetten vágyódás fog el valami szebb és jobb iránt, mint ami | körülvesz bennünket. Olyanok vagyunk, mint a rab gólya.madár, mely hall. valahol a magasban, .a napfényes légiben, a távol messzeségben elsuhanó, el- !ünó hangokat, amelyek mintha hívnák!... ő is menni akarna, elhagyná e szűkös kis udvart, felülemelkedni szeretne az őt körülvevő kőfalon; amely nem magas bár, de mégis elzárja előle a látóhatárt! Próbálja rzáirnyait, szállni vágy ő is, követné a ma- ! gazból felé szóló hangot; de — aihl — szárnyai gyengéik és meg vannak vagdosva! Ilyen az ember is! lábaival a földön, soh- •zor a sárban áU; feje azon.bán a napfénybe® ragyogó légiben fürdik; és mig tekintetet a csodálatos, de —ah — oly\ távoli ég- . boltozat titokzatos csillagai felé irányítja, ; addig szellemi lénye kapcslatot keres a vér- f téten minden séget áth ató szellemi erőkkel. Sajnáljuk őt prometheusi keserves sorsúiért. Egyrészt az örök tüzet sóvárogja, a®
