Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-03 / 53. (1976.) szám

1929 márcfag 3, vasárnap. ^RX<M-MAG^AR-HlKtiAP 11 Művészétéi a forrongó, harcoló földjén Alriha homokján világvárosok támadtak — Magyarok az idegen légióban — Állandó csetepaték folynak a sivatagban — Egy magyar művész afrikai élményei ­Oran, február hő. Oran a Szahara tengerparti végállomása. Olyan ez a város az illatos datolyapálmaer- dő'k közepén, mint valami nagy oázis a siva­tag homoktengere után, oázis, amelynek asz­faltos boulevardjain villamosok csilingelnek és négyemeletes hotetl elé röpít az automo­bil. Lakásai spanyolok, franciák, arabok, ez a népkeverék éppen idei Ilik a riffkabil ha­tárra. Artisták, akiik bekalandozzálk az egész vi­lágot, nem tesznek különbséget ember és ember között, számukra mindenki, aki tap­sol publikum. A nagy varieté, a Grand Ca­sino, körülbelül háromszor akkora, mint a pesti Royal-Orfeum és esténkint úgy megte­lik fehér, barna és fekete publikummal, hogy háromszor hetenkint: kedden, csütörtökön és szombaton délutáni előadást is tartanak ben­ne teljes esti programmal. Az e^vik négyta­gú zsonglőrszám Barcelonából jött ide Ali- canten keresztül repülőgépen, 200 kiló „requisitter, a skót táncpár, Phi-1 and Phloza, Buenos Airesből, a Palace-ból, Loy Fuller, a balletek királynőjének tanítványa, Parisból, az Albambrából, a Coque d‘Or, harminotagu orosz revücsoport, Béoshől, jómagam pedig Kairóból, ahol Sheppardnál vendégszerepel­tem hosszabb időn keresztül. Az elegáns városban négy dancingkabaré működik alulról világított üvegparkettel és van még vagy harminc mozivarieté a külvá­rosokban. Három operettszinház és a nagy opera a drámai színházon kívül majdnem el- feledtetik velünk, hogy itt voltaképpen a si­vatag határán vagyunk, Marokkó szélén. A halát önkéntesei Marly, a marseillei müvészügynök, aki ide szerződtetett, búcsúzóul a fülembe súgta még odaát a vén Európában: — Vigyázzon az idegenlégióra!... Idegenlégió, Oran s attól egy kőhajitásra Sidi-vel-Abbes ... ideát Afrikában nem kell regényt olvasnunk, a regényeket itt magunk éljük át, telve kalandokkal, hajmeresztő él­ményekkel, ha egy kissé belebátorodtunk az élet forgatagába. A Piacé de la Republique-n áll a Centrál- kávéház, akkora, mint pesti testvére, a New- york a körúton. Telve előkelő humuszos arabbaj. és légionistával. Az arab szőnyegen üJ és tizenkét cukorral issza gyüszünyi feke­téjét, azután elimádkozza éneklő, muzulmán miatyánkját. A legionisták külön asztaloknál csoportosulva kártyáznak. Elvesztik, elisszák a zsoldjukat, holnap a sivatagba indulunk, minek a pénz... Föltűnő sok a magyar szó ebben a kávé­házban. Intelligens, sovány arcok, a sok küz­delemben kiéíesedett, viMogó, elszánt sze­mek. Megszólítom az egyiket. Mielőtt felel, lopva körülnéz. — Vigyázzon — súgja —, itt mindenki de­tektív: a pincér, a pikk aló, az arabok mind. A szökött legionista fejére dijakat tűznek ki, amit mindenki szeretne megérdemelni. Es­tére eljövök a kaszinóba. Este aztán elmesélte élményeit, szenvedé­seit. Békéscsabai fiú, aki világgá vándorolt és amikor elfogyott a pénze, utolsó menedékül választotta az éhenhalás előtt a légiót Még egy éve van bátra, aztán hazamegy a roko­naihoz gazdálkodni. Holnap indulnak be a si­vatagba, az Atlasz-hegység tövében a kabilok ismét mozgolódnak- örök harc, örök tűzfé­szek ez az Afrika, a szenvedések sötét hazája. A légióból sokan szöknek meg, mert Orán- ban a franciát gyűlölő spanyolok szívesen ad­nak el nekik civilgunyát, azonban a legtöbbet elfogják és kínos sors vár reájuk. Néhány le­velet adott át ismerősei részére a magyar le­gionista, aztán sietett vissza a kaszárnyába. Afrikában, pushatüzben Néhány nap múlva lejárt a szerződésem és Marokkóba, Oudjdába utaztam, hogy a Caba- ret Franc-Maroc-ban következő szerződésemet abszolválhassam. Oudjda Orántól csupán pár száz kilométerre van vasúton, ami az afrikai viszonyokhoz mérten igazán csekélységnek mondható, hiszen itt állandóan ezer és ezer kilométert utazik az ember a vonaton, mig egyik városból a másikba ér. Legnagyobb meglepetésemre Oudjdában a mulatóhelyisé­get zárva találtam. Az igazgató sajnálkozva jelentette ki, Ijogy túl az Atlaszon, a spanyol­marokkói területen dühöng a harc, sőt az ágyulövések már idehallatszanak. Oudjda minden percben hadszíntérré válhat, az artis­ták szerződéseit ennélfogva nem respektál­hatja. Mit volt mit tenni, a portugál zsonglőrök és a skót táucpár, meg jómagam, akik Oudjdába voltunk e hónapban szerződtetve, tanácsko­zásra gyűltünk össze és az igazgató javaslatá­ra elhatároztuk, hogy átkelünk a francia Ma­rokkóból a spanyol Marokkóba és pedig Me- lillába, ahol a Teatro Alfonzo XlII-ba az euró­pai artisták az afrikai zavargások miatt nem érkeztek meg. A szót tett követte és a Páris—Lyon—Me- diterranée hatalmas Limousin- autóbusza az indulásra csakhamar készen állott. Az afrikai autóutak kitűnőek. Vágtatva vet­tük a sok kanyarodét és pár óra alatt az At­lasz hegység bensejében szívtuk magunkba az üde hegyi levegőt. Már örvendtünk, hogy a szakadatlanul hallatszó ágyudörgés dacára is szabad az ut, amidőn egy kanyrodónál hir­telen, mintha a földből nőttek volna ki, két kaftános, burnuszos, hosszú, ókori ezüst vere­tű flintákkal felfegyverzett arab lovas ugra­tott ki a bokrok közül. — Halt Iá —, les passeportes! Megmutattuk utléveleinket és amikor kide­rült, hogy portugál, angol és magyar utazó művészekkel van dolguk, mindjárt enyhült a riffkabilok fenyegető magatartása. — Bon —, azonban: le az útról! Összenéztünk, „le az útról", vájjon mit akar­nak ezek? Válasz helyett az arabok a soffőr- rel egyetemben szó nélkül betoltak az ország­úti bokrok közé valamennyiünket. A kocsi a podgyásszal együtt künn maradt. Egyszerre ropogni kezdtek valahol a hátunk mögött a puskák, majd előttünk is éiénk lövöldözés kezdődött. Erre már nem kellett több parancs­szó, hanem szó nélkül hasrafeküdtünk a kak- tuszbozólban. A lövöldözés este hét óráig tartott, a látha­tatlan harcosok a fejünk felett lőtték egymást mindezideig. Egyszerre hozzánk lépett egy arab: — Messieurs, vous pouvez passer! Sebtében fel az autóra és Melillái" meg sem álltunk. Útközben azonban egy kanyaro­dónál elénk tűnt egy blokkház, amely előtt három spanyol legionista feküdt arcra borul­va. Ezt a kis erődítést ostromolták meg a ka­bilok ma délután. Némán levettük a kalapun­kat a civilizáció mártírjai előtt, nekem pedig eszembe jutott egy festmény, amelyet nem­régen Párisban az „Exposition des Árts déco- ratifs" kiállításán a Champs Elysées-n láttam. Az volt a címe: Marokkói souk. Ez a festmény egy kabil karavánszerályt ábrázolt, melynek körbenfutó párkányzata tele volt aggatva le­vágott emberfejekkel. Marokkói dekoráció. Melillábam diadalmenetben fogadott ben­nünket a népség és katonaság, a spanyol lel­kesedés nem ismert határt afelett, hogy ép­bőrrel megmenekültünk a vérszomjas kabilok karmai közük A Tentro Alfonzo XIII. élel­mes igazgatósága azonnal szerződtette az egész művészcsoportot azzal a feltétellel, hogy varietémüsor kezdete egy prológ legyen, amely részletesen mondja el a közönségnek minden este, hogyan szabadultunk ki az ara­bok fogságából. A derék igazgatót hazafiassá­gán kívül élelmes üzleti szempontok is vezet­ték. Tény az, hogy a „direttoro" pompás be­vételei következtében elért magas gázsi bő­ven kárpótolt bennünket a kiállott incidens kellemetlenségéért és az oudjdai elveszett szerződés okozta kárért. . Ilyen és ehhez hasonló drámai epizódok elég gyakoriak Afrika sötét partvidékén és különösen Marokkó izzó, forrongó homokján. Nagyvárosok a sivatagban A francia Marokkó nagyobb városadibam: Casablancában, M aga dórban, Laracheben, Meknésbem, Fezben stb.-ben számos varietét és kabarét alapítottak élelmes vállalkozók, a spanyol Marokkóban pedig, mint például Tan­gerben, Ceutában, Petruanban, Melillábam stb.-ben óriási aimfitentrális méretű színháza­kat találunk, sok előkelő damoingot, mely mind arra hivatott, hogy a koloniaták imáimét elűzze­Hasonlóan áll a dolog a Szahara túloldalán, Szenegáliban, hol elsősorban Dakar, azután St. Louis vig, mondain városok, melyek min- denike két-két nagy varietét, egész rakás ka­barét és dancdngot tud felmutatni A külföldi művész, nemzetiségre való tekin­tet nélkül, szívesen látott vendég mindenütt, tárt karokkal szerződtetik őt a telepiitvénye- sek gyönyörűségére. Észak-Afrika másik két nagy városa: Alger és Túrás a művészet szempontjából szintén igen jelentőségteljesek. Alger, az „afrikai Pá­ris" pompás avenuejeivel és boulevairdjaival az afrikai mondáin élet középpontja. Opera, vigopera, négy operett- és revüszinház, varie­ték, kabarék és dancingok vannak benne. Al­ger színpadjaira csupán világhírű, nagy mű­vészeket szerződtetnék a londoni és párisi impresszáriók, mert az itteni közönség még talán a párisin ál is elkényeztetettebb. Algériai Tunisig körülbelül 1500 kilométert megy az afrikai gyorsvonat, melyet a bizton­ság kedvéért mindig zuáv őrség kísér, nehogy az arab rablóbandák támadásai az utasok éle­tét veszélyeztessék. Fütik a szaharai vasutat Érdekes az ilyen hosszadalmas orientáld uta­zás. Az arabok vegyest ülnek az európaival a vagonban, amelyben fűtés hiányában láhmele- gitő vasakat találunk. Ebben a belül üres vas- plóbszerkezetben egy darab brikett izzik. Ez az elmés kályha azoknak az araboknak kényelmé­re szolarál, akik a sivatag belsejéből, ahol izzóbb a napfény, vetődnek ki a-szeHős partvidékre, mert a fázékony arab egyszerűen ráteszi mez­telen talpát a meleg vasdarabra és igy utazik haza, forró homokos déli hazájába. Tekintettel arra, hosry az arab igen vallásos, szerfelett gyakran imádkozik muzulmán iste­néhez. A kupéban egyszerűen oldalba taszítja a legközelebbi utast, legyen az európai vagy bar- nabőrü és helyet csinálván macának, leteriti szőnyegét az ülésre, hogy elénekelje siró han­gon Allahhoz intézett panaszos dalát. Amikor az egyik arab abbahagyta, elölről kezdi a má­sik és a negyvenórás alger-tunisi ut tartalma alatt a vonat bennszülött utasai ily módon gondoslkodnak arról, hogy az európai ne untkoz- zék. Tunis félig arab territórium, mert csupán fran­cia protektorátus alatt áll, uralkodója azonban a tunisi bej. Érsekújvár, március 2. (Alkalmi tudósítónk tói.) Március 17-én lesz az érsekujvári községi választás, de máris hihetetlenül nagy élénkség uralkodik az összes pártok berkeiben. Eddig 12 párt nyújtotta be jelölőlistáját és még 5 párt nincs készen a jelölésekkel, úgyhogy ezekkel együtt 17—18 párt vonul majd a választási harcba. Különös, hogy a csehszlovák pártoknál tá­madtak a jelölés körül a legnagyobb nehéz­ségek és ezek listái késnek. A legérdeke­sebb események azonban a Volilay szenátor által vezetett Hodzsa-pártban játszódtak le. Vollay szenátort ugyanis, aki tudvalévőieg nemcsak az egész város lakosságának un- szimpátiáját élvezi, hanem még saját párt­jában is a legnépszerütlenebb ember szere­pét tölti be, saját pártja nem volt hajlandó még a lis­tára sem fölvenni. Egy héttel ezelőtt ő mutatta a legnagyobb agilitást a politikai kulissza tologatásban, tel­ve ambícióval szervezte emberről emberre menve, földbérletet, dohánygyári alkalma­zást, nyugdijat, kegydijat és egyéb csalétket ígérve, maroknyi pártját, hogy megszerez­hesse pártjának egyetlen mandátumát, ame­lyet természetesen ő töltene be; hogy így megnyíljon az útja vágyainak netovábbja, a varosbirói állásra. Mohóságában azonban nem vette észre, hogy lassan-lassan egész pártjának bizalma kicsúszik alóla. A párt szlovák tagjai Galik párttitkárral élükön, aki engesztelhetlen ellenfele Vol- laynak és vele egy helyiségben tárgyalni sem hajlandó, — meglepetésszerűen ösz- szeállitották a szlovák frakció jelölőlistáját és gyorsan benyújtották azt. Vollay erre kénytelen volt összeszedni a „maovar osztály" nehezen összotoborzott hí­veit és csak magyar nvelven megírt jelölő­listát nyújtott be, első helyen jelölve termé­szetesen önmagát. A lista pikantériája és egyúttal hibája is, hogy az itteni dohánybeváltó cseh aligazgatója, Valenta Ferenc is ezen magyar lista 3-ik helyén szerepel, azonban az agrárpárt tekintélyes tagot szám­láló hivatalnokszakcsoportja teljesen mellőz­ve lett. Erre kitört az általános elégedetlenség, úgyhogy a pozsonyi központnak is bele kei­mig H|Z7 ARGENTÍNA BRAZÍLIA, URUGUAY, PARAGUAY, BOLÍVIA, CHILE, PERU és CUBA. A két hatalmas motorhajó: Alcantara és Austurias (32.000 tonm tarta'om, 22.000 regisztrált tonna). Elismerten kitűnő konyha Kényelmes el­szállásolás. Mindennemű felvilágosítást ad: ROYAL MAIL LINE PRAHA II., HYBERNSKA 24/Xa A tunisi müvészélet gócpontja a Casino Mu- nicipal. E köré csoportosulnak a varieték, a Pal- márium és a Grand Théatre, a luxuskabarék és a dancigok. A tunisi közönség oly elkényezte­tett, hogy az igazgatóknak ugyancsak jó - zera- mel kell kiválasztaniuk azt amerikai vag^ eu­rópai attrakciót, amelyet leszerződtetnek. Pénz azonban van bőven és a Casino Municipal 4000 ülőhelyét nap-nap után kiárusítják. Van arab nemzeti színház is, a Kemli Edén Théatre, amely kizárólag arab specialitá-okat mutat be a közönségnek. Messziről jött kigyó- büvölő kapacitások, sötétbőrti énekes és táncos sztárok, barna keblek és szénfekete lábszárak tulajdonosai fuvoláznak, rengnek, ringnak az orientálisan hangszerelt muzsika danájánál. Ez a különös, fátyolozott hangú zene maga a Ke­let saját-szerű karaktere, amely a kis és a nagy dobok finoman iveit nyirettyűk zűrzavaros hangszinfóniájából megtépetten szűrődik a fü­lünkbe és hasonló sirámu, mint a barna legé­nyek Allah dicsőítő dala a pálmafák alatt, mely lenyűgöz és simogat, aztán felhőkbe szád. mint­ha siratná ezt a fekete földet, az oázisok zöld­jét, a homok forróságát. Afrika szabadságát. lett avatkozni a dologba. Február 26-án es­tére rendkívüli ülésre hívták össze a párt tagjait, amelyen megjelent a párt országos főtitkára, Stunda és alvezére, Békefi-Fried- mann is. Majdnem a hajnali órákig tartott a különböző frakciók között a szenvedélyes vita. A jelenlévő Sándor István járási főnök sem volt képes a békét megteremteni, mire a szlovák frakció Ozorák Mihály listaveze­tő javaslatára kivonult a gyűlésről. Most teljes a fejetlenség a pártban, mivel még azon tervet sem tudják megvalósítani, ho-gy a két külön lista visszavon áss ék és egy közös lista nyujtassék be, mert a párt Vol- layt még a listára sem akarja fölvenni. A másik szenzációja a választási harcok­nak, hogy Hi.rsch Géza, aki a magyar vasuta­sok vállain szeretne mandátumhoz jutni, mi­vel egyetlen csehszlovák párt sem hajlandó őt hajójára venni, az elbocsátott és nyugdijáé vasutasok között annyi hívet se tudott összetoborozni, hogy megalakulhasson, dacára annak, hogy olyan magas nyugdijat kínált fel mindenkinek, amilyet csak bárki akart, ezért jobbnak látta átmenekülni a Hodzsa-párthoz, ahol a második helyre sze­rette volna felvétetni magát, -amit a járási fő­nök minden protekciója mellett sem sikerült elérnie. A magyar lakosság józansága elegendőnek mutatkozik arra, hogy a csehszlovák, tábor- nélküli vezérek által nem hagyják elszéditeni magukat s biztosra vehető, hogy ezeknek ma­gyar szavazók segítségével való mandátum- szerzési törekvései hajótörést fognak szen­vedni. Az egyesült magyar pártok táborában tel­jes a nyugalom és komoly, serény munkával, erejük teljes épségében készülnek a döntő összecs-apásra annak biztos tudatában, hogy március 17-én megismétlik a négy év előtti győzelmüket és abszolút magyar többség kerül Érsekújvár képviselőtestületébe. — Kosstceska dr. ma nősült s nászútra a 311- chalko-pör brünni tárgyalására megy. Koszlecska dr., Klepetár dr. védője, ma nősült Prágában. Egy prágai esti lap szerint Kosztecöka dr. az esküvő otán azonnal Brünnbe utazik, hogy betekintést nyerjen a Vörösmarty-pör aktáiba, mert a legfel­sőbb bíróság március 6-án fog az üggyel foglal­kozni. K. I. Általános zűrzavar az érsekujvári csehszlovák pártok táborában Bomlik Volta” szenátor pártja — Vollayt saját hívei zárták ki a jelülésből — Hirsch nem bír pártot alakítani a magyar vasutasokból és az agrárokhoz menekül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents