Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-03 / 53. (1976.) szám
10 ^RXGM-Ma<AAR-HI KCiAP 1929 március 3, vasárnap. Az esztergomi Irta: Czistler István « Csallóköz, március eleje. A főpap minden idők társadalmát eminenter érdekelte, miután a főpap minden idők és korok életében halhatatlan. Igaz ugyan, hogy midőn Rómában a Szentatya megválasztása után első ünnepélyes bevonulását tartja az örek városban szt. Péternél, az ünnepi menetben a legnagyobb főpap mögött egyházi emberek magas pálcára tűzött gyapotot égetnek el ezen szavak kíséretében „Be- atissime Páter respice post Te, et te hominem efisé memento!44 — „Szentsége* Atya tekints mögéd, megemlékezvén arról, hogy te i® csak 8mber vagy!“ — Azonban maga a főpap mégis halhatatlan. Meghal a személy, de nem hal meg benne a főpap, — meghalt a pápa — éljen a pápa elve alapján. Árontól Kaifásig, csak úgy mint szt Pétertől XI. Pilisig, vagy I. Anastasius Asztrik érdekes alakjától Sőrééi Jusztian dr.-ig nem ha.lt meg a főpap. Anastasiustól a 999 év óta egy hatalmas szericszben Középeurópa leghatalmasabb főpapjainak sorába Serédi Justian dr. a 78. Különös érdekességet kölcsönöz a szcrieeznek azon körülmény, hogy aki a sor elején és végén áll, 0. S. B. jelzéssel bir. Különös dicsősége az egy szerzetes rendnek, amelynek szellemi lényét köszönheti e sorok Írója is. A boldog emlékű Csernoch János bíboros atyát Európában, talán Amerikában is mindenki ismerte. A legnagyobb magyar államférfiunak, Tisza Istvánnak volt intimusa, akitől fejedelmek és ország- nagyok is szívesen kértek tanácsot. Szlovák földről, egyszerű szegény szülőktől származott a nagy egyházi férfiú, akit kiváló, rendkívüli szel’emi képességei hivatottá tették arra, hogy a magyar nemzet legválságosabb éveiben viselje a szent bíbort felelősségének legélénkebb tudatában. Amikor elmúlt hogy mint történelmi nagyság elfoglalja a magyar egy háznagyok díszes sorában az őt megillető méltó helyet, — kortársaiban megrendült a lélek. Az a temetés, amelyben egy ország részesítette az esztergomi várhegyen, a szent Sión ormán, nem volt temetésnek mondható. Ünneplése volt néhai Csernoch János géniuszának olyan formában, aminőben valamikor a középkorban a nagy császárokat temethették. Érdekes volt figyelni az arcokat. Azt mondják, hogy az arc és szem a lélek tükre. Az arcok borult kifejezéséről leritt egy gondolat. Mintha azt mondták volna néma meghatottságban, amit Antonius mondott Julius Caesar ravatalán befejező szavaiban: Ez volt Caesar, hol van hozzá hasonló?!... Miután azonban nincsen pótolhatatlan ember a világon, már a nagy bíboros temetésén is sokan arra gondoltak, ki lesz hozzá hasonló, hozzá méltó utód? S megindultak a kulisszák mögött a találgatások és a „jelölések4*. Végül is Róma mondta ki a döntő szót. Oly formában, mintha a jelölteknek ezt mondotta volna: Látjuk, hogy vannak közöttetek 6zép számban érsekségre képességgel bíró emberek. IfjabDak, és öregebbek. Tudósok, és kevésbé tudósok. Olyanok is, akik szivükkel, olyanok is, akik fejükkel gondolkodnak. Azonban az áldott emlékű nagy bibo- tos atya után majd mi küldünk embert. Akit személyesen ismerünk és szeretünk. Kedvelt fiunkat. Aki miként majd egyezer esztendővel ezelőtt Anastasius 0. S. B. Aki Rómában sok esztendőn át szerényen dolgozott. Aki a biborosi sz. kollégiumnak legifjabb tagja leszem Mi küldjük Krisztusban kedvelt magyar híveinknek. Eddig erre a névre halgatott: hogy Serédi Justinian dr. Serédi Justinian dr. lett a legnagyobb magyar főpapok sorában a 78. Az uj magyar főpap igazi főpapi alak. Aki puszta alakjánál fogva is főpap lehetett volna a régi rendszerű Oroszországban is, ahol tudvalevőiig főpapok kinevezésénél az alak nagy szerepet játszott. Alakjánál csak a modora ehagadóbb. Akik valamikor bencés gimnáziumokba jártak, az uj főpap kinevezésének első hallatára talán azért riadtak meg, mert emlékükben élt a Szt. Bencdek- rendi Tanár arcképe. Kemény ember. Pedig az megint tudnivaló, hogy „kemény embernek hamar kegyetlen híre támad44. Legfőképpen a diákok között. Ugyanis olyan a diákféle, különösen, aki nem szívesen tanul, de annál szívesebben és annál hamarább felejt, hogy a kemény emberben sohasem látja a szivet. Pedig mo«t látom, immár deresedő fejjel, hogy a mi egykori és részben néhai jó tanáraink közül nem egy, hanem legalább i« 95 százaléka mennyire a szivével gondolkodott, e ennek dacára annak idején közöttünk kegyetlen hírük támadt. Szóval az uj esztergomi főpap, aki majd negyedév századon keresztül mint tanáríélc szolgálta Urát és korát, modorában elragadó Ami pedig a tudását és képességeit illeti?! Volt szerencsénk tárgyalhatni vele bizonyos kérdésről. Tudása, szellemi képességei egyenesen meglepőek. Oly bölcs ember, hogy a nála nyilván tudatlanabbak véleményét is szívesen meghallgatja, sőt, ami teljesen szokatlan, lebilincselő modorával még meg is tudja köszönni. Ismertünk mi már ilyen vágású embereket Erdély szent életű, jóságos lelkű szelíd és áldozatos főpapját, Majláth Gusztávot. Ez a nagyszivü főpap egyszer nem rés tel te kimondani, hogy nincsen nagyobb öröme annál, mint amikor papjait dicsérheti. (Emberek vagyunk. Hogy mily jól esik sokaknak, ma is ez a végtelenül kedves kijelentés, arról fáradt lelkű, .agyondolgozott és az élettől agyonhaj«zolt alsóbb papok titkos könnyei tudnának beszélni, sokat beszélni ...) Szóval a herőegprimás tudásban is bátran felveheti a versenyt bárkivel. Különben is a tudásról és képességekről a magyar Főpap arcképével kapcsolatban fölösleges beszélni Ha valahol itt érvényesülhetnek a deák szavaik: ,,Hic Rhodua, bic aalur A főpap még ceak az elején AU tündöklő pályájának. Hisszük, hogy Róma nem csalódott benne, amikor egy, talán legtöbbet próbált szegény nép közé küldötte főpapnak, olyan főpap után, akinek neve fogalom volt, majdnem minden tekintetben. Az uj bíboros- hercegprímás tudásáról majd száz esztendő után fognak tárgyilagosan Írhatni a történetírók. Az újságírók rengeteget tudnak írni. Főkép akkor, amikor kedvükre való tárgyat találnak. A főpap maga is téma. Oly téma, amelyről könyvet lehetne írni. Olyan könyvet, aminőt FraKnói Vilmos irt az egyháznagyokról a magyar középkorból. Egy történész szemével, magyar ember szivével irta meg élvezetes munkáját. Mindvégig lebilincselő. Nekem legjobban tetszet a könyv utolsó 335. és 336. oldala, ahol a hisztorikuB rövid szavakban összefoglalja Tömöri Pál jellemét. Ezt írja Tomoriról: „Mennyiben terheli a csatavesztésért a felelősség súlya Toraorit? Oly kérdéB, melyre a választ könnyen megadni nem lehet. Kötelessége lett volna minden erejével odahatni, hogy a királyt és a sereget az ütközet elfogadásától visszatartsa, vagy legalább elhalasztásra bírja. A meseszerü hírek, melyek a magyar táborban a könnyű győzelem hiú reményét felkeltették; a nemesség fenyegető magatartása; az a körülmény, hogy az ő ellenzése valószínűleg eredménytelen maradt volna, nem menthetik ki teljesen. Szerencsétlenségre vala, hogy saját akarata ellenére a viszonyok hatalma oly állásra helyezé, amelynek nehézségeit talán más sem, de ő kevésbé, mint sok más, veit képe® leküzdeni. Kiváló tulajdonai, lelkesedése és önfeláldozó buzgalma dacára nem volt a rendkívüli idők embere. Nagy tetteket csak a magas ambíció, vagy a felsőbb küldetés tudata -sülhet. Tomoriban egyik sem volt meg. A kolostori élet elfojtotta lelkében a világi nagy vágyás szellemét, anélkül, hogy felébresztette volna azt az ihletet, mely Amiensi Pétert, vagy Orleán® szüzét az ég küldöttének hatalmával ruházta fel. A gondviselés eszközének tartotta magát, nem választottjának. Kész volt mindenre vállalkozni, de csak parancsnak hódolva, félig kelletlenül, nem lelke benső ösztönének sugalmazását követve. És kész volt minden pillanatban félre vonulni, nem áldozatkészség, dé önbizalom hiánya miatt. A szerénység és alázatosság, mely dísze vala a zárdában, gyöngeség lett a táborban. Nélkülözte a hadvezér leglényegesebb tulajdonait: a szilárd akaraterőt, a külső körülmények befolyásától független erélyt. A nehézségek elől, melyekkel szembe szállnia kellett volna, inkább kitért; a háborgó elemek által, melyek fölött uralkodni volt hivatva, inkább há- nyadtathi engedte magát. Azonban, habár nem tartozik a történelem kimagasló nagy alakjai közé, nemes jeUeme s valóban tragikus sorsa minden idők tiszteletét és részvétét biztosítja emlékének44. Hisszük, hogy a huszadik század Frakoóija az évszázad végéu azt Írhatja az esztergomi főpapról: Korának kimagasló hatalmas egyénisége volt Se- ródi Justinian. A legválságosabb időben, a féktelen vagyoni eltolódások és a mérhetetlen nyomorúság közepete örökölte egy nagy főpap, székét. Erejének es kiváló szellemi képességeinek teljében került haza. Róma, hogy minden elképzelhető módon segítségére siessen a sokat szenvedett népnek, majdnem mondhatni fiatalon, felékesitette a szent bíborral. Mindent megtett, hogy a nagyra- hivatott főpapot munkájában támogassa... Serédi Justinian, Rómának és népének beléje helyezett bizalmának és reményének mind .-égig megfelelt. Faxit Deus! Európa földei hódit a tengertől Három Hollandia, egy Itália és másfél Németország emelhető ki a tengerből Európa gazdasági és politikai kérdései egy csapásra megoldódnának — Az Északi és a Földközi-tenger elrekesztése óriási gátakkal — Két mérnök terve Egész Európa területe, a Balkánt kivéve, aggasztóan zsúfolt népességű és hogy ez idáig nem vezetett katasztrófához, annak egyetlen oka az, hogy szerencsére vannak Európának gyarmatai is. Már tudniillik annak, akinek, elsősorban Angliának, Hollandiának, Franciaországnak, Olaszországnak. így mégis valamennyire teherbíróbb a kontinens, ment hiszen a gyarmat nemcsak azt jelenti, hogy embert exportálunk a gyarmatokba, hanem elsősorban azt jelenti, hogy az anyaország bizonyos tekintetben adminisztrációs, politikai, ipari, gazdasági központ és minél nagyobb a központhoz tartozó gyarmatok kerülete, annál ideálisabb lehet európai viszonylatban a központ népességi aránya és minden irrealitás etilénére is, az anyaország prosperálhat. Akármilyen szép és érthető eszme tehát a humanizmus, avagy a pacifizmus, Anglia például nem mondhat le mégsem ezeknek az elveknek a kedvéért gyarmatairól. Ugyanígy például Olaszország, bár Franciaországgal valóságos versenyfutást rendez a béke fonta rtásáért, kénytelen mégis az első adandó alkalmat kihasználni, hogy gyarmatait és területét növelje, mert népessége nem áll arányban Itaiia teherbirókíépességével. Talán a szellemi konkurrencia törvényét igazolja az, hogy époen most két igen komoly szakember egymástól függetlenül lép elő két fantasztikus tervvel s mind a kettő megegyezik abban, hogy Európát akarják megnövelni. Az első az Északi-tengert akarja az angliai Hull kikötőtől kezdve az Elba folyó torkolatáig egy óriási keresztgáttal elrekeszteni. Ilymódon Hollandia, Dánia és Anglia között északon egy óriási uj birodalom keletkezne a tengerből. Ez az uj északi ország háromszor akkora lenne, mint Hollandia, tele természeti kincsekkel és sik földje olyan termékeny lenne, hogy egyelőre a világon nem találni hozzá hasonló talajt. — Az Északi-tenger — mondja a tervező tudós — tudvalévőén sekély tenger. Még a történelmi idők folyamán is szárazföld volt egynémely tekintélyes része, melyet ma a tenger elborított már. Az Elba torkolata is valószínűen a Doggerbankitől délnyugatra lehetett valamikor, tehát benn a tengerben. A régi szárazföld partvonala valamikor Hátitól kiindulva (Hull ma az angol szénkikötö) a Limfjord felé, Dánia nordjütlandi részébe húzódott. A régi partvonal egész vonalán ma sem mélyebb az Északi-tenger 35 méternél, az átlagos melység pedig alig több 30 méternél. Ezen a vonalon kellene egy zárótorlaszt emelni, ugyanakkor pedig a La Manche-csatornán egy rövid kercsztgátat, ösz- szesen 500 kilométer hosszúságban és ilyen módon 120.000 négyzetkilométer nagyságú földterületet hódítanánk cl a tengertől. — Aki az Északi-tenger vad és nyugtalan vizét Ismeri, első pillanatra fantasztikusnak találja ezt a tervet, de ez az aggodalom helytelennek bizonyult, mert itt a tenger csak a fölszinéu ilyen viharos, csekély mélységben a tenger úgyszólván állandóan nyugodt, vagyis a nyílt tengeren lévő ilyen keresztgát éppoly keléssé van veszélyeztetve, mintha apálykor a lába állandóan száraz lenne. — Milyen technikai berendezéssel lehetne a tervet megvalósítani? Vagy óriási vasbe- tenkamrákat kellene a tengerbe helyezni szorosan egymás mellé, mint óriási láncot. Ezek a vasbetonkamrák aztán földdel lennének tömitve; a földtömités nélkül 35 méter magasságban folyóinéterenkint körülbelül 200 tonna lenne a betonkamra súlya. Vagy pedig óriási méretű földsáncot kellene építeni. Az első ilyen sánc 45 méter magasságban épülne, utána pedig egy második, biztositó sánc következnék. A sáncok tetején állnának a szélhajtásos turbinamüvek, amelyek az elsáncolt óriási uj földterület vízellátását szolgálnák. A sáncok építéséhez 100 millió tonna beton, vagy 6 milliárd köbméter föld kell. Ezt az óriási földtömeget a helyszínen előállítaná egy kotrógép, melynek 8 méter csőátmérője van és legalább 30 ezer lóerővel dolgozik, ez esetben 10 év alatt elkészülne a sánc. — Az óriási munka költségvetése is kiszámítható: a kettős tengeri gáton kívül számítsunk még hat belső gátat, a folyóágyak és vizánkok részére, számítsuk ehhez azt a költséget, amibe az esővíz állandó leszivattyuzá- sa kerül, mivel a föld a tengerszin alatt fekszik, akkor folyóméterenkint a tengeri gát és mögöttes biztosítása összesen mintegy hatezer dollárba kerül. — Minden folyóméter gát mögött azonban 250 kilométer átlagos hosszúságban nagyszerű televény föld fekszik. Egy méter gát mögött egy kis 25 hektáros birtok fekszik tehát, melynek egy-egy hektára 240 dollárba került a gátmunkák által, mig a valóságban körülbelül 400—700 dollár körül mozog az értéke. Szóval birtokspekulációnak is beválik ez az üzlet annak az embernek a számára, aki — mondjuk — egy egész birodalmat akar teremteni a semmiből. A másik terv A második terv talán még fantasztikusabb. Ezt is maga a készítője ismerteti: — Mindenekelőtt megjegyzem, hogy egyes újságok úgy írtak tervemről, mint a Földközi-tenger kiszárításáról. Ez túlzás. Tervem szerint a Földközi-tenger vizszinének sü- b'eszlesérői van szó. Igaz, hogy amennyiben terveim megvalósulnának, óriási következménye lenne ennek az átalakulásnak. Tervem alapvető gondolata a következő: A föld fölszine kialakulásának története szerint körülbelül 30 ezer évvel ezelőtt az utolsó jégkorszak megolvadt jégmennyisége beleöinlött a mai Gibraltár környékén lévő, mélyebben fekvő belső tengerekbe, miáltal a Földközi-tenger jelentős mértékben kiterjedt. A Földközi-tenger a peremén majdnem a közepéig 200 méter mélységet mutat, mig a közepén minden átmenet nélkül egyszerre ezer és ezerszáz méter mélységet ér el. Emellett a tengerfenék jellege is egészen más a Földközi-tenger közepén, mint a széleken. Ez a tény vezetett engem arra a gondolatra, hogy a Gibraltár és a Boszporusz be- ömlésénck clrekesztésévcl ezek a valamikor elöntött szárazföldi területek újra föl- szinre hozhatók. — A Földközi-tenger ugyanis párolgó tenger és a két nagy viztápláló kirekesztése által a vize magától elpárologna, mert a többi beömlő vízmennyiség sokkal kevesebb, mint amennyit a tenger maga elpárologtat. — Hogyan gondolom el a terv keresztülvitelét? Természetesen ez nem egy emberöltőre való munka, azonban egyáltalán nem BARAKOCSITÓL-NYAIyLANCIG MINDENT RÉSZLETRE VÁSÁROLHAT A HARMATH HITELRENDSZER üt ja* Pray utca 42. HARMATH H1TELIRODA, Bratislava, SchnccweiO utca 5. Bútor 2—3 évre* lehetetlen. A ■ Boszporuszt aránylag könnyen el lehetne zárni, nehezebb kérdés a Gibraltárt elrekeszteni. A Gibraltár 15 kilométeres tengeri ut. Az építendő hatalmas torlasz céljaira a legjobb volna a Sierra Nevada egy részét évek hosszú munkájával Gibraltártól nyugatra a tengerbe ömlesztőm. A kettős elzárás révén a tenger színe magától leapadna, de természetesen igen hosszú idő alatt. — Az úgynevezett Cassel-szivattyu segítségével óriási vízmüvet kellene létesíteni s az igy kiszivattyúzott vizet a Szahara öntözésére kellene fordítani, ilyen módon aztán két legyet ütnénk egy csapásra. — Mi a pozitív nyeresége ennek a munkának? Elsősorban is Itália és a Balkán félsziget között egy óriási uj földterület emelkedik ki a tengerből. Ennek a földterületnek enyhe a kiimája, nincsenek hegyei. Pompás, művelésre alkalmas alföld keletkezett itt,, melynek nagyszerű mezőgazdasága leszl — Az uj birodalom, mely csapa alföld és a legkényesebb üvegházi növények termelésére is alkalmas, körülbelül akkora, mint Itália és egész Európa éléstáraként jöhet tekintetbe. — Ugyanakkor azonban Európa közvetlen szárazföldi összeköttetésbe lépne az afrikai kontinenssel, mert Szicília egyenesen beletartozna a tengerből kiemelkedő Északaf- rikába, illetve Északnyugatainkéba. Ez az uj Északnyugatafrika nagyobb lenne Németországnál és termékenyebb bármelyik ma ismert európai földterületnél. — A jövő hasznánál is többet jelentene azonban, ha ezt a munkát Európa népei közösen végeznék. Milliók számára jelentene munkaalkalmat, igen sok háborús veszedelem kialudna önmagától és az együttműködés valószínűbb népszövetséget jelentene a mostaninál. — Kétségkívül vannak a tervnek hátrányai is. így például a Riviérán nem lenne strand többé, ezzel szemben a kikötővárosok kiterjeszkednének. Másik kellemetlen következménye lenne ennek a mesterséges geoló^ giai átalakulásnak az, hogy az Azów—Kas- pi—Fekete-tenger a Boszporusz lezárása által nagyobb vizbőséget kapna és ezek a tengerek egyesülnének, miáltal a köztük lévő földcsíkok a viz alá kerülnének. Kérdés azonban, hogy a Krím jelentéktelen területe például, ahol csak földrengés'és éhínség váltják egymást, — érdemel-e sajnálkozást? Uj tehetőségek így beszélnek a fantasztikus tervek szerzői "és nekünk meg kell állapitanunk, hogy akármennyire fantasztikusak is ezek a tervek, jellemzőek arra az uj korra, mely las- stn-lassan dereng a földön és egy egészen más világfölfogást képvisel, mint az eddigi korok. Nem szabad ugyanis elfelednünk, hogy ezek a tervek kortársai az angol—francia és a spanyol—afrikai tengeralatti alagút tervének, a viiágürrakétának, a Golf-áram szabályozási tervének, a tengervizhütö álioniásoik tervének és számtalan olyan vakmerő, sőt isten,kisértő tervnek, amelyet valamikor senki se vett volna annyira komolyan, hogy írjon, vagy olvasson róla. Valami kétségtelen változás esett azonban a világon: az ember már nemcsak fölméri a földet, hanem át is építi. Eddig csak lakásokat épített rajta magának, most az egész földön úgy rendezkedik, mint a saját lakásában. Ahogy minden tudomány- rák van alkalmazott része, úgy a geológiának is lesz, ygy látszik, alkalmazott Geo- technikája.
