Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-30 / 75. (2000.) szám
3 T>Ua,;<mi-?AAG^AR-MtRLAf> 1$29 március 80, worobal Látogatás Casanova városában Elsárgult íoliánsok mesébe Casanova Histbemeni terveiről és egyetlen pozsonyi kalandjáról Irta: TERNYEI LÁSZLÓ Isten bogárkája Irta: Szilárd János Vasárnap volt és koratavasz. Miikor a derült és szellete napsütés alatt halk csorgado- zássíil megindul a hé- Megindul és megy. Hátára kapja a telet, aztán fut vele a völgy altjáig, ahoa a m-egduzzadt patak rügyező füz- bokrok derekát öleli ée a nyárról énekel. Mint a temető alján is, ahol a meredek agyagpartok között olyan hancúrozással szaladt a víz, hogy Márton a hid közepén megállt, visszafordult és összehunyoritott szemmel, sokáig nézte, mint fut le apró ereken a hó a napsütött domboldalon, g mikor a temető kapujából kiszakadt ér hátán egv pl- roshátu ’ bogarat látott, amint tehetetlenül vergődve közeledett a part felé, szemére húzta a kalapját éa nagy, fáradt lépésekkel ment haza. Mikor a vakító napsütésről belépett a házba, az apró ablakok és a dohosa falak hűvös homályában egyelőre essek annyit látott, hogy a felesége a tükör előtt áll és vetkezik. Megállt az ajtóban és nézte az asszonyt. És úgy találta, hogy a szoba nagyon hűvös, az asz- szony meg nagyon sovány, Később pedig, mikor a szeme már hozzászokott a félhomályhoz és megpillantotta a falon a kesernyésen mosolygó szenteket, szinte maga is csodálkozott, hogy e mellett a sovány asszony mellett és ebben a hűvös szobában ennyi ideig élt békességben és szótlanul. A napsütés még ott zsibbadozott az arcán, mint kihűlt tűzhelyen a zsarátnok, amely alatt még tűz leselkedik ée már-már úgy volt, hogy fölkáromkodik, aztán menekül ki a fényre, amikor az asszony hátraszólt: — A temetőbe volt ke'? Márton megijedt. Honnan tudja as asszony, hogy ő a temetőben volt? Hiszen Zsófi most jött haja a létániáról... vagy talán utána leselkedett? — No mer' agyag van a csizmáján, — mondta a tükörből Zsófi magyarázatképpen. És akkor jutott Márton- eszébe, hogy elfelejtette — pedig akarta — megtőrölni a lábát, mert az asszony nem téved: csak a temetőben van ilyen agyag. Ahol most apró erekben fut le a hó a napsütött domboldalon. Vájjon leért már az a piros bogár?.,. Rántott egyet a vállán, szögre akasztotta a subáját, leült Háttal az ablaknak, hogy jobban lássa a bölcsőt A bölcsőt, amely ott állt a sarokban üresen, elhagyatva, kihűlt párnával a pókhálós lécek között és Márton úgy érezte: a ház ettől a párnától olyan hideg. — Ma egy éve halt meg a lelkem, — bólintott maga elé Márton. Isten akarta... — sóhajtott ZsófL — Heeej... mindig csak az az Isten! — nyögött föl az ember. Rá könyökölt as asztalra, nézte a bölcsőt és hallgatott Kint as ereszről csöndes kopogtatással szivárgott a hóié és messze zsibongással, mint ezer és ezer gyerek lefojtott sirása, beszélt a patak. A szobában hűvös volt az asszony kendői vetett magára és soványan, halová- nyan a kemence padkájára ült. Háttal az ablaknak, hogy jobban lássa a bölcsőt — Mer igaza lehet az orvosnak, az olyan csepp gyereknek még nem való kinyér! — törte meg Márton a nagy hallgatást. — Kigyelmed is adott neki, — fohászkodott az asszony. \ 'Márton a szeme sarkából úgy nézett Zsófira, mint a vasvilla hegye. — Attam hát. Mer én az apja vagyok. Mit tudom én, hogy mi köll neki? Te vagy az annya. Te tudod, hogy mi köll neki. Mér nem mondtad, hogy ne aggyak neki?!... — Ne bolygassuk! —- legyintett az asszony. — Isten akarta ... Márton egy dühöset vetett magán, össze- szoritott fogakkal körülnézett a szentképeken. Aztán viaszakönyökölt és nézte a bölcsőt tovább. így múlt el egy negyedóra. Nagy, fülledt hallgatásban, mozdulatlanul. Egyik is a bölcsőt nézte, másik is a bölcsőt nézte és a bölcső ott állt a sarokban üresen, elhagyatva, kihűlt párnával a pókhálós lécek között. Egyszer csak Zsófi, anélkül, hogy szemét a bölcsőről levette volna, fölnyögött: — Nem horpatt be?... — Nem, — rándult össze Márton. — De a mályva elfagyott. Meg a zsálya is... Később elgondolkozva hozzátette: — Tele volt a sir ódala piros bogárral... — Isten bogárkái ... — nézett föl a meny- nyezetre Zsófi. — Ilyenkor kiülnek, mert szeretik a napot... — Szeretik, — bólintott Márton. É3 megint csak érezte, hogy a ház hűvös, az asszony meg sovány. Mert kint süt a nap, meleg van, a hegyoldalakról leszalad a hé. és lehet, hogy már a barázdák déli oldalát is piros bogarak ülik tele... Nem birt magával, odarántotta n bölcsőt, ököllel ráütött. — Mer kinyeret attá neki! — ordította. — Most osztán eheti a fene a kinyeret is, meg a fődet is. akibe terem! — De Márton! — nézett rá Zsófi. A férfi verte a bölcsőt. — Most osztán itt vagyunk! Ez a vánkns fogja Ián megenni a kinyeret? Amit a főd terem? Vagy azt hiszed, hogy én majd a más hasáért, izzadok?!... Kenyeret attá neki? ... Hát edd meg most magad!... Zsófi szivére úgy hullottak ezek a klmólet/ Dux, március 29. A mintegy tizenötezer lakosú város egyike Csehország legrégibb városainak. Alapítási évét nem leket teljes bizonyossággal megállapítani, de hiteles adatok szerint a meisseni őrgiróf 1390-ben már állandó bíróságot létesített Dúsban. A bélrés városkát 1426-ban husziták dűlték föl olyam alapos gonddal, hogy kő kövön mm igen maradit a huszitajárás után, Az ed menekült és visszatért derék duxiak azután kezdhették élőiről városépítési munkájúikat. Igyekezetükben nagy segítségükre volt a Waldsetm grófi család, mely Dúsban letelepedvén, ott hatalmas kastélyt építtetett, udvart tartott és maga kóré gyűjtötte az akkori cseh arisztokráoia szine-javát. A tizennyolcadik század második felében különösen éiénk élet folyt a duxi várkastélyban. Waldstein József gróf állandóan színházat tartott és pásztor játékokat rendezett, sőt ő hozatta Duxba a nagy slágert, a lányos apák és ostoba férjek által világszerte rettegett zseniális szerelmest és kalandort, Casanovát. Duxnak két kapcsolata van az irodalommal. Waltliier von dér Vogelweide német költő itt látta meg a napvilágot és Casanova itt halt meg. Az előbbi állítás igen problematikus és az irodalomtörténészek komoly érvek alapján kétségbe is vonják helyteállóságát, az utóbbi eUenben hiteles adatokkal bizonyítható. Érdekes, hogy a duxiak inkább Vogelweide re esküsznek és nem nagyon büszkék arra, hogy7 Casanova éveket töltött városukban. Túlságosan sok nyárspo'lgár lakja Duxcxt még ma is és még ma sem tudott, hozzájuk eljutni az a Casanova-kultusz, mely újabban Európa, szerbe tapasztalható. Nem szívesen beszólnék róla, szinte az az impresszióm, hogy a legszívesebben le is tagadnák az egészet, ha nem lehetne rájuk bizonyítani, hogy a tizennyolcadik század legnagyobb csavargója Velencén kívül csak éppen Duxban tölbütri huzamosabb időt és elkövette azt a tapintatlanságot, hogy örökre a nyakukon is marad. Casanovának egy kellemetlen afférje miatt 1782-ben örökre távoznia kellett imádott Velencéjéből. Bécsben, majd Hollandiában és végül Párisban éldegélt a hatvadik életévében járó örökifjú. Rosszul ment a sorsa. A nők már nem' bódultak karjaiba, sőt Fortuna asszony is elhagyta és üzemtőke hiányában kártyaipartikba sem igen tudott bocsátkozni, pedig azok régebben igen tekintélyes mellék- jövedelmet biztosítottak a vasidegzetü kalandornak. Ekkor hozta Waldstein gróf Duxba, ahol könyvtárosává tette meg és teljes ellátást, bőséges zsebpénzt adott neki s még azzal sem törődött, hogyan tölti napjait. Dolgozik-e vagy som ? Az mellékes volt a gróf szemében. Casanova azonban nem érezte jól magát még ebben a relatíve nagy szabadságban sem. Bántotta, hogy a grófi kastélyban főleg németül beszélnek, amikor ő éppen csak, hogy törte ezt a nyelvet. Nem volt elég nő a környezetében. Betegesen érzékeny lelt. Minden kicsiségért megsértődött s egy szép napon össze- pakkolt, mert a gróf elfelejtett előre köszönni neki. A jókedvű Waldstein-nevetve bocsátotta útjára. Aranyakkal tömte tele a zsebét és nevetve jósolta meg, hogy mire az aranyaik elfogynak, vissza fog térni hozzá. Waldstein- nak igaza volt. Casanova elköltötte a pénzt és visszajött Duxba. Bevonult a könyvtár falai közé és dolgozni kezdett. Megírta az emlékiratait, különböző tervezeteket készített. Gazdalen szavak, mint egy-egy pörölycsapás. Lehajtotta a fejét, összeharapta a száját és mozdulatlanul nézte a lábait. Kint kopogott a hóié, zengett a patak, bent a férfi könyökölt, nézte a bölcsőt, az asszony üveges szemekkel bámult maga elé és így, ebben a hűvös és gonosz csöndben ballagott e! az egész délután. Mikor aztán a nap már a házak tetejét verte s a szoba sarkában fölásitott az alkonyat. Márton észrevette, hogy a bölcső hideg párnáján egy halavány folt dereng. S mire megfordult, hogy megnézze, ez a folt mitől származik, az alkonyuló napnak egy rézsűi eső sugara bevágódott az ablakon. Bevágó- dotl az ablakon s a bölcsőn megállt. Megállt és a piroscsikos párnán elkezdett világítani. Márton nézte a foltot. Aztán odafordult Zsófi i£. És most már ketten nézték a kihűlt párnát, amelynek tenyérnyi darabján tüzet rakott a tavaszi napáiaozáE. Olyan lett a szoba, mint mikor hosszu- hosszu esőzések után szétrepülnek a felhők a az ólüinnehéz láj földerül. A sarkakból u sági, beroskodélmi és politikai tervei voltaik. Ebben az időiben egyre ritkábban került társaságba és a derék duxt polgárok egyre kevesebbet panaszkodtak a gróf nak, hogy a'különös öregur esacsiaégűíkkail beszóld tele a kis. lányok fejét. A jó duxiak 1798 junior* 4-én lidércnyomás alól fülsznbadultan nagyot sóhajtottak. Ezen a napon halt meg Casanova, A duxi templom anyakönyvébe a még ma in látható következő följegyzée került: to 4. 3umi 1798 berftm* ^ert £ufaneu§ (&a fan óba), ein füene^ianer, fötíjoí., mannl., itn 84. Safjre, Casanovát valószínűen a Barbara templom temetőjébe temették, de hogy hova, art senki sem tudja. A gróf talán megfeledkezett róla, a duxiak meg örültek, hogy sírja a född színével egyenlőivé kezd válni. így történt, hogy rövid idő elteltével senki sem tudta, hol alussza örök álmát a nők örök szerelmese. Azt beszélik, hogy néhány évvel a halála után egy előkelő olasz hölgy látogatta meg a sírt. Az előkelő látogató térdenállva imádkozott Casanova lelki üdvéért. Imádkozás közben csipkés szélű ruhája beleakadt a sírkeresztbe s nem tudott felkeinL A hölgy izgalmában ájultam esett össze s csak óráik múlva szabadította ki kellemetlen helyzetéből a temetőőr. A duxiak cikkor annyira felháborodtak Casanova szemérmetlenségén, aki még halóporában sem hagyja békében a nőiket, hogy sírját felásnic-rtietetl enné tették. ★ Amilyen csodálatosam tarka és változatos volt Casanova élete, olyan misztikus és titokzatos a halála. Az anyakönyvi bejegyzés adatai nem felednek meg teljesen a valóságnak, mert bizonyos, hogy Casanova 77 és nem 84 évet élt Vitássá teszi az anyakönyv többi adatait az a sírkő is, melyet néhány évvel ezelőtt vízvezetéki csövek lerakásakor találtak a kastély parkjában. Ezen az egyszerű, durvafaragás u emlék oszd opoü a körvetkező felirat van: t CASANOVA MDCCLXXXXIX Erről viszont a Casanova-fcutatók azt állítják, hogy inkább emlékoszlop, mint sírkő. Célja csak az lehetett, hogy Casanova emlékét megőrizze a grófi park tüzwörös rózsái között Bizonyítékként arra hivatkoznak, hogy az állítólagos sírkő közelében koporsót, emberi csontokat minden szorgos kutatás ellenére sem sikerült találni. Érdekes az évszám is. Eszerint Casanova 1799-ben halt meg. * Casanovából semmi egyéb nem maradt, mint ez a sírkő. Ez is a Wáldsteim-muzenm egy csöndes sarkában várja az enyészetet. A duxi nyárspolgárok pedig százötven év óla ■sem változtak. Lelkűk mélyén, talán csak tudat alatt, de még ma is szégyenük, hogy Casanova a legnagyobb nevezetességük. Az egész városiban csak egy Casanova-rajongó van. Az sem nő, hanem egy szeretetreméltó kedves öregur, aki egész életét Casanova lanuImányozásának szentelte. Berhard Marr a neve ennek a rajongónak. Gyáros és a/rna- tőnműtőrténésa, aki évtizedek fáradhatatlan munkájával lemásolt, lefényképezett minden kéziratot, minden feljegyzést és minden homály elkullogott, a falon föl ragyogtak a rámák, amelyekből szelíd istenek mosolyogtak a csöndes emberpárra s a patak muzsikája is úgy szűrődött be az ablakon, mintha a megolvadt hó ezer és ezer kacagó gyereket hömpolygetett volna a domboldalon. Márton kinyújtotta a kezét a az égő foltot a párnán végig&imitotta. — Milyen meleg... — szólt. — Ha most élne, itt pirosodna... a kis bogár... Zsófi föl csuk lőtt. Aztán megigazította a kendőjét és észrevétlenül Márton háta mögé került. Ott megállt s az egyik kezét a Márton vállára tette. — Márton! — No... — rezzent össze a férfi. — Még nem is montam kigyelmednek... — Mit?... — Hogy ha az Isten is úgy akarja, szüretre megint... dajkálhatok ... Márton egy hirtelen mozdulattal elkapta az asszony dór okát és belenézett a szemébe. Aztán levágta magát a bölcsőre és sirt, sirt , hangosan,,, apróságot, amit Casanova « utókorra hagyott. Gyártelepének batalanaa páx&oélezek- rényoibea nem pénzt, hanem azokat a kéziratokat tartja, mélyek még aern jelenték meg nyomtatásban. Ezek acámoc olyan adatot tartalmaznak, molyok a hallatlanul gazdag Casauova-irodalmat ki fogják. ogéstátenL Marr gyáros ur sz»orény ember. Megelégszik azzal, amit a Casanova által irt éa róla szóló könyvék, valamint a kéziratok ég másolatok birtoka számára jelent. Kutatásainak eredményét pedig szirveeeu bocsátja a hivatásom irodalom történészek rendelkezésére. Marr ur német ember, de Casanova kedvéért már kora ifjúságában megtanult olaenul és franciául, hogy minden eonát eredetiben élvezhesse. Dolgozószobája a gyártelepen van. Vastagon párnázott ajtó fojtja el a kalapácsokba, zakatolás és gépdübörgés zaját. A Salakon rokokó- és empíre-kópek. Mindegyik Casanovával van összefüggésben. Köröskörül 'könyvszekrények és polcok. Többezer Caea- nova-könyv német, francia ée olasz nyelvem. A kéziratok és másolatok a páncélszekrényben vannak. Kérésemre előveszd azt a féltve őrzött dossziét, mely a nem publikált adatokat tartalmazza. A páncélszekrényből magánlevelek, családi vonatkozású följegyzések kerülnek elő, Epés megjegyzések bizonyítják, hogy nem tetszett neki a duxi élet. Egy elsárgult fólián sra egy szappangyár tervét dolgozta ki, melyet Varsóban akart létesíteni. A tervből nem lett semmi, mert a lengyelek nem reflektáltak szappanra. Ekkor Casanova uj tervet kovácsol, melynek realizálása lehetővé tenné, hogy elkerüljjöm Duxból, ahol nem akart maradni, Casanova elhatározta, hogy lapot alapit. Gondosan megfogalmazott előfizetési felhívást készített, melyet a világ minden báján élő barátainak elküldött. A lapnak Triesztben kellett volna megjelennie és ,,T1 Tele- ecopio" lett volna a oime. Casanova már megírta a vezércikket, mely ismét csak előfizetési felhivás volt, irt egy teplitz-scfcön- aui riportot és várta az előfizetőket. Lehet, hogy jöttek. Lehet hogy az előfizetőkön kívül hirdetőkre is szert tett, a lapbél azonban mégsem lett semmi s Casanova reményvesztetten halt meg az ellenszenves Duxban. Marr gyáros úrtól megkérdeztem, hogy volt-e Casanovának valami kapcsolata a magyarokkal, Marr ur, ki kívülről Ismeri Casanova élettörténetét, gondolkodás nélkül felel: — Egyszer járt Pozsonyban. Azután a maga készítette indexhez vezet, fellapozza Presíbu rgot: — Római három törve háromszázhetven- eggyel — mondja és fellapozza Casanova francia nyelvű naplóját. Casanova ezen a helyen egyetlen kalandját beszéli el, mely magyar területen játszódott le Mária Terézia idején, amikor Pozsonyban volt az országgyűlés és ott tartózkodott a magyar főnemeswég. Casanovát egy Vais báró nevű barátja hívta meg Pozsonyba, A város és az ottani szabadabb légkör nagyon megtetszett neki. RAsrtvett egy báli mulatságon, melyet egy magyar főnemes rendezett. Az ifjúság tán- oolt és az öregebb urak borospalackok kíséretében a pipázóterembe vonultak vissza, ahol a házigazda fa-raó-bankoí adott. A kártyajáték nagyba ment 6 Casanova veszített. A bankban 13 — 14 ezer aranyforint lehetett, amikor Casanovának egy de Talvis nevű francia barátja egy kártyára megtette az egész bankot és szerencsésen meg ie nyerte. Casanova nem rösteli hova fia ni, hogy sre- reneeéekozű barátját azon melegében meg- pumpolta és a tőle kapott anáz dukáltál harmadnap Pécsbe és onnan Triesztbe utazott. * Azzal fejezem be, amivel tulajdon képpé® kezdenem kellett volna. A berlini gyorson egy pesti asszony utazott Drezdába. UtkÖ®- ben Casan ováról beszélget tünk. Amikor Auseigban kiszálltaim a vonatról, egy pár szál virágot nyújtott át és pirulva mondta: — Maga most Casanovához megy. Ez « ember az életénél la jobban fizetette a nőket. Kérem, tegye a sírjára ezt a virágot. Sajnálom, hogy e megtisztelő megbízatásnak nem tehetem eleget
