Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-29 / 74. (1999.) szám
6 %RSOI'MAGte^^!® 1929 aárdw 89, péatafc. Egy szerb képviselő Ha meggyilkolásával vádolta a játékkaszinó egyik krupiéját és teremőreit Uj bűnvádi eljárás bevezetéséi kéri Szabadka volt rendőrfőkapitányhelyettesének rejtélyes halála ügyében Szarajevó, március 28. Gnjatics Radmiió szabadkai rendörfőkapitányb e ] yettes egy évvel ezelőtt Montecarlóban rejtélyes körüimé- nyek között meghalt. Halála ügyében annak idején hónapokon át folyt a vizsgálat, melynek eredménye azt látszott bizonyítani, hogy a rendőrtiszt súlyos rulettveszteségei miatt öngyilkosságot követett el. Az öngyilkosság előzményei és körülményei azóta sem tisztázódtak teljesen, a monakói hatóságok azonban már régen lezárták az ügy aktáit azzal, hogy Gnjatics önkezével vetett véget életének. A titokzatos körülmények között elhunyt rendőrkapitány édesatyja, Gnjatics Koszán nemzetgyűlési képviselő nem nyugodott bele az ügy ilyenmódon való elintézésébe, mert véleménye szerint fiának semmi oka sem lehetett az öngyilkosságra. Az ad akta tett bűnügyben két nappal ezelőtt szenzációs fordulat történt. Csak most derült ki, hogy Gnjatics Koszta fiának tragikus halála után személyesen leutazott Montecarlóba és egy teljes esztendeig önálló nyomozást folytatott. Fáradozása eredményét a párisi jugoszláv követ elé terjesztette, akit arra kért meg, hasson oda, hogy francia részről uj nyomozást vezessenek be. Gnjatics Koszta adatai szerint fia nem követett el öngyilkosságot, hanem a montecarlói kaszinó krupiéja és terem- őrei egy szóváltásból kifolyólag az emeleti melléktcrembe hucolták és az ablakból a parkba dobták. A magánnyomozás adatai szerint a rendőr- kapitány egy alkalommal játék közben észrevette, hogy a krupié valamilyen szabálytalanságot követett el. A játékterem közönségének füle hallatára erélyesen kikelt magából és leleplezte a csalót. Alig mondhatott azonban pár szót, a krupié fölkelt, magához intette a terem- őröket, akiknek segítségével a kiáltozó embert kihnrcolta a játékteremből és letaszították az emeleti szoba ablakából. A rendőrkapitányt súlyos zuzódásokkal szállították a montecarlói kórházba, ahol az ápo- lónővérek előtt többször hangoztatta, hogy nem akart öngyilkos lenni, hanem kidobták az ablakon, mert rájött a krupié űzőiméire. A följelentés alapján a bűnügyben uj eljárás indul meg. Az elmebeteg sorsa Uj módszerek és intézetek a hajdan gyógyithatailannak tartott elmebetegek gyógyítására Van-e még Japánban harakiri? Japánban a nyugati műveltség és nyugati szokások meghonosodása ellenére is fennmaradt a tisztes önfeláldozás ősi hagyománya. A harakiri, vagy amint a japánok hívják „seppuku", tulajdonképpen nem egyéb, mint közönséges öngyilkosság, de a japánok nem tartják annak és egész különös jelentőséget tulajdonítanak e szokásnak. A régi japánok nem ismerték a harakirit, amely csak a lovagkori fejlődéssel jött divatba. A becsületkódex, amely ezt előírja, olyan erkölcsi színvonalat tételez fel, ahol az egyes ember élete csak másodrendű beccsel bir. Snyematsu báró a következőket írja: „A seppu- kot a lovagkorban az öngyilkosság dicső módjának tartották. Az önakasztás általi halál keleten mindig a gyávaság jele volt és aki vízbe ugrott vagy mérget vett be, azt sem becsülték semmire". Lafcadio Hearn Japánról szóló könyvében megállapítja, hogy a harakiri kezdetben csak a harcosok kasztjának volt szokása és kívánsága. A rohammal meghódított várak parancsnokai, vagy a megvert hadseregek vezérei, rendszerint igy vetettek véget életüknek, nehogy az ellenség lealázó módon kivégezze őket. A XV. század végén a harcos osztályhoz tartozó japánnak, az úgynevezett kamarainak, mindig megengedték, hogy harakirivel végezzem magával, ha nem akart hóhérkézre jutni. , . ' Később a szokás még általánosabb lett és a samurainak kötelessége volt, hogy parancsszóra megölje magát. Ez alól a katonai törvény alól egyetlen samurai sem vonhatta ki magát, még a tartományi kormányzók sem. A harcosok családjában már a gyermekeket — fiukat és leányokat egyaránt — nevelésük közben megtanították az öngyilkosság művészetére, hogy ha a becsület vagy felsőbb rendelkezés ngy kiváltja, ne találja őket készületlenüL Inazo Nitobe, a ^Bushido, Japán lelke" cimü Icőnyv szerzője is erről tanúskodik: „A halál, mint becsületbeli kötelesség Bushidohan sok kérdést oldott meg és szinte az volt a helyzet, hogy az önérzetes samurai a természetes halált lebecsülte és igyekezett azt lehetőleg elkerülni". A seppúku nem volt közönséges öngyilkosság, hanem olyan középkori társadalmi intézmény, amely törvényes védelemben részesült és szertar- t ás számba ment. A harakirivel a harcos bűneiért vezekelt, hibáit jóvátehette, kegyvesztettség esetén megbecsülést vívott ki magának, barátait kiengesztelhette és emelkedett komolyságáról szolgálhatott bizonyságot. Ha törvényes büntetésképpen szabták ki a harakirit, akkor ünnepi szertartások közben hajtották végre. Ez volt a halnitudás magas iskolája, mert csak az követhette el, aki lelkileg kiegyensúlyozott és testileg-lelkileg egyaránt nyugodt volt. A parancsra elkövetett harakiri végrehajtásánál szigorú, ünnepélyes rendelkezések voltak érvényben. Suyematsu báró szerint: ,,A katonai szertartásmester kioktatta a samuraikat, hogy hogyan kell leülni és hogyan kell meghajolni a nézők előtt, mielőtt hozzáfog életének utolsó cselekedetéhez. Részletesen tanították, hogy hogyan kell a felsőruhát levetni és a tőrt burkolatából kigöngyölni. Ezekre a részletekre igen nagy súlyt helyeztek és ismeretük minden harcos nevelésének és kiképzésének alapvető része volt". Amint a samurai megkapta a parancsot az ön- gyilkosságra, felkérte egyik barátját, áld rendszerint kitűnő vivő volt és jól értett a kardfoTgatás- hoz, hogy a szertartásnál legyen segítségére. Az öngyilkos-jelölt külön erre az alkalomra szolgáló ruhát öltött és előtte az asztalon feküdt a kikészített tőr az előírásoknak megfelelő burkolatban. Minden egyes mozdulatot megszabtak a szabályok, amelyeket pontosan meg kellett tartani. A sa- murai meghajolt az egybegyűltek előtt, úgy ült le, hogy ne tudjon hátrabukni, kicsomagolta a tőrt és szabályosan belevágott a testébe. Ezután intett barátjának, a „kaisakn-nin“-nek, aki egyetlen vágással leszelte a fejét. A hűbéres korszak vége felé, a múlt század hatvanas éveiben több ilyen kivégzés játszódott le külföldiek szemeláttára. Egy alkalommal 20 samurai kapott parancsot, hogy kövessenek el ön- gyilkosságot a francia követ jelenlétében, mert francia csapatokat támadtak meg. Mikor már valamennyien meghaltak, a követ kérte, hogy vessenek véget ennek a gyilkosságnak. A parancsszóra elkövetett öngyilkosság intézményét a hűbéres uralom egyéb szokásaival együtt 1867-ben eltörölték, de a* önkéntes harakiri szórványosan továbbra is fennmaradt és még ma is előfordul. Az orosz-japán háború alatt a hadseregnek és tengerészeinek több tisztje követett el harakirit, hogy a háborúban elkövetett hibáiért vezekeljen és bocsánatban részesüljön. Ugyanilyen felfogást látunk érvényesülni a katonáknak családjukhoz való viszonyában. Egy tiszt, mielőtt a harctérre ment, elvált fiatal feleségétől, hogy elszántan szállhasson szembe a halállal és ne gondolhasson semmiféle kötelékre, amely miatt az élethez ragaszkodnia kell. Japán legnevezetesebb öngyilkosa a legújabb időkben Nogi tábornok, Port Arthur hőse volt. Azon a napon ölte meg magát, amikor császárja meghalt, hogy ne kelljen elválnia tőle és kézzelfogható bizonyítékát adja ragaszkodásának. Ezt a tettet Japánban a legnagyobb csodálattal fogadták és Nogi tábornok sírja nemzeti zarándokhellyé vált. — Obszervatóriumot állítanak fel Debrecenben. Debrecenből jelentik: Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter a debreceni Tisza István tudományegyetem fizikai osztályának egy csillagvizsgáló műszert ajándékozott. Az egyetem tanácsa Debrecen városához fordult azzal a kérelemmel, hogy a Nagyerdőben obszervatóriumot, áliitson fel. Ez az obszervatórium a svábhegyi után a második legnagyobb obszervatórium lenne az országban. Valamikor az elmebetegek nem jelentettek. problémát a társadalom számára. A legprimitívebb törzsi társadalmaknál „szenteknek!" deklarálták őket és előjogokban részesültek. Később, jóval később, amikor szaporodott az emberiség, szaporodtak a városok, amikor kialakult a mai társadalom, az elmebeteg már kezdett komoly problémát jelenteni. Az elmebeteg asszoc.iális lény és ezért valamilyen módon ki kellett rekeszteni a társadalomból. A társa alom védekezni akart az őrület ellen, mert ekkor még az elmebaj nem volt orvosi probléma, inkább csak közrendészeti kérdés. Faluhelyen a parasztok az istállóban láncra- verve tartották őrült hozzátartozójukat. A városokban pedig egy nagy házba gyűjtötték őket össze, cellákba zsúfolták őket. Az őrülteknek ezek az internáló kaszárnyái a mai tébolydák ősei. Ma már a világ min len városában modern tébolydák vannak, amelyek kórházszerüek, de azért van bennük valami a börtönből is. Lassanként egyre jobban csökkent a tébolydák börtön- szerű jellege, a kőrházszerüség javára. A régi módszerek, a kényszerzubbony és a magánzárka, a dühöngőcella kezdenek már kimenni a divatból. De azért a felvilágosult idegorvosok szerint a mai tébo’ydarendszer még mindig nagyon távol van attól, hogy kielégítően oldja meg az elmebeteg-problémát. Egy párisi magánszanatórium igazgatója, Toulouse dr. professzor, aki az elmebaj megelőzésére alakult intézetnek is a vezetője, most érdekes cikket ir erről a kérdésről. Ax egészségesek védekeznek — a betegek ellen Mindenekelőtt azt magyarázza, hogy a mai tébolydarendszer kizárólag csak az egésoségesek társadalmának érdekeit szolgálja, amennyiben az elmebetegeket hermetikusan elkülönítik az egészségesektől. Viszont itt nak az elmebetegek érdekei, amelyekkel szinte senkisem törődik a mai tébolydákban. Elmegyógyintézetnek nevezik ezeket az intézményeket, amelyekben azonban semmisem történik az elmebetegek gyógyítása érdekében. Miért? Először is azért, mert a tébolydák rettenetesen túlzsúfoltak. Többszáz betegre jut egy orvos, úgyhogy az orvosoknak egyáltalában nincs módjuk, hogy az egyes betegekkel behatóbban foglalkozzanak. Ezenkívül rossz maga a kaszárnyarendszer is. A legkisebb francia tébolydában is 3—400 beteg van összezsúfolva. Ezek a betegek természetesen rossz hatással vannak egymásra, idegesítik egymást. Az elmebetegek nem élveznek emberi jogokat. Szabadságuk nincs, senkisem hallgat arra, amit mondanak, panaszaikat mindenki agyrémnek tekinti és vállatvonva intézi el. Felügyelet nélkül nem mehetnek ki a folyosóra, nem sétálhatnak az udvaron. Lélektelen, idegölő börtönéletet élnek. A tébolydák udvarán strátos ruhákban járnak körbe-körbe mint a fegyencek. Ha idegesek, ha rohamuk van, ha fegyelmezetlenek, durva kezek teszik őket ártalmatlanná. Megértő emberi szót alig szól hozzájuk valaki. — És talán ez az oka annak — fejtegeti Toulouse dr. — hogy csak olyan kevés elmebeteg gyógyul meg. A Seine departemeut tébolydáiban évente 18.000 elmebeteget kezelnek. Ezeknek csak 10 százaléka távozik gyógyultan. Ezzel szemben az elmebetegségek gyógyulási arányszáma lényegesen magasabb a 10 százaléknál. De a gyógyuláshoz csak a gazdag betegeknek van módjuk. Mert a gazdag, jómódú ember sohasem „őrült", hanem mindig csak idegbeteg. Elmegy egy eüőkelő modern idegszanatóriumba, ahol aztán hozzáértő orvosok megfelelő módszerekkel foglalkoznak a gyógyításán. Nincs akadálya a gyógyulásnak Toulouse dr. szerint a legtöbb, sót majdnem minden elmebaj gyógyítható. A melancholiát ép- ugy lehet gyógyítani, mint a köszvényt — írja a francia elmeorvos. — Igaz, hogy épugy, mint a köszvényes beteget érik visszaesések, előfordul ez a melancholikuá betegnél, vagy más elmebetegnél. De a visszaesések 6em tartanak őrökké és a gyökeres gyógyulásnak csak igen ritkán van végleges akadálya. A paralizist tartották eddig a leggyógyithatat- lanabb elmebajnak, — noha a paralizis szervi idegmegbetegedés — ma már azonban a malária- kúra ezt is gyógyítja. Ha pedig a paralizis legelején alkalmazzák a maláriakurát, akkor ez megakadályozza a betegség kifejlődését. Még sokkal könnyebben gyógyíthatók azok az elmebetegségek, amelyeket az alkohol, kokain és egyéb kábítószerek élvezete okoz. Ezek aránylag rövidesen kigyógyithatók. Az epileptikus betegek ideg- rohamai is megszüntethetök kellő kezeléssel. Maga az epilepsia ma még nem gyógyítható, de súlyos eknezavarszerü jelenségeit ki lehet küszöbölni. És a szellemileg visszamaradottak? A kretének, a degeneráltak? Különböző mirigyo<perációkkal, pajzsmirigy-extraktumokkaL, sőt esetleg mirigyátültetésekkel erősen javítani lehet az állapotukat. A szellemi rokkantak És a mániákusok, a paranoiások, a dühöngök? Ezeket tulajdonképpen is lehet betegeknek tekinteni, inkább csak szellemi rokkantak- Talán a vakokkal vagy a süketnémákkal lehetne őket összehasonlítani. Mert ezeknek a betegeknek az életében a betegség tünetei csak igen kis helyet foglalnak el. Legtöbbször teljesen munkaképesek. Ha megfelelő telepeken helyeznék el őket és kellő orvosi felügyelet alatt munkát adnának nekik, hasznos, esetleg produktív tagjai lehetnének a társadalomnak. Toulouse dr. kórháza, a Hospital Henri-Rouselle as első modern idegkőrház Franciaországban. Ennek a kórháznak a betegei úgy élnek, mintha valami nyaralószanatóriumban volnának. Szabadon mozognak az egész épületben és a parkban. Az orvosok állandóan foglalkoznak velük és a legmodernebb eszközökkel gyógyítják őket. Akik megfelelő állapotban vannak, dolgoznak is a kórházban. Különböző műhelyek vannak itt, amelyekben a betgek boldogan és ambícióval dolgoznak. De gondoskodik a kórház a betegek szellemi elfoglaltságáról is. Könyvtárak állnak rendelkezésükre, rádió, stb. Szemben ezzel a kórházzal van a Saint-Anne tébolyda hatalmas telepe. Ennek a szomorú háznak a lakói közül csak 10 százalék gyógyul meg évenként. Toulouse betegeinek pedig 50 százaléka hagyja el évente gyógyultan az intézetet — Nemzetközi gasztronómiai akadémia alakult Páriában. Párisi lapok furcsa akadémia megalakulásáról adnak hirt. Párisban ugyanis Curnov- sky herceg elnökletével nemzetközi gasztronómiai akadémia létesült, amely eddig huszonöt tagot számlál. A tagok különböző fantasztikus címeket viselnek. így Maelorlineknek. a világhírű írónak „Flandria prímása" címet, adta az akadémia, Ali- Bab bej pedig „A tradíciók őre" nevet kapta. Veszedelmes kasszafurókat fogott el a budapesti rendőrség Budapest, március 28. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése). A rendőrség ma elfogta Jaros Géza kasszafuró bandáját. A banda tagjai kihallgatásukkor rengeteg betörést ismertek be. Saját kijelentésük szerint az elmúlt napokban nem kevesebb, mint 40 ezer pengő értékű készpénzt és ékszert loptak össze. Kispesten egv árokban két és fél kiló ékszert ástak el. A banda tagjait a rendőrség Jaros lakásán fogta el, amikor azok éppepn likőrös üvegek mellett mulatoztak. Az Egyesült Államokban 20.636 újság jelenik meg A philadelphiai „N. W. Ayer & Són" kiadócégnél évente egy vaskos kötet jelenik meg, mely az Egyesült-Államok sajtójának részletes kimutatását tartalmazza, a lapok, folyóiratok neveivei, cirkulációval, kiadóinak cégeivel stb. Ennek a könyvnek a címe: ,„American Newspaper Annual and Directory" — rendes ára 15 dollár, finomabb papíron nyomva 20 dollár. Megtudjuk ebből a könyvből, hogy Amerikában 20.636 újság jelenik meg. Ennek a hatalmas számnak a részletezése a következő: Napilap 2.272 Hetilap 11.151 Heti folyóirat 1.812 Háromhetenként megjelenő Lap „ 63 Háromhetenként megjelenő folyóirat 11 Hetenként kétszer megjelenő lap 438 Hetenként kétszer megjelenő folyóirat 48 Kéthetenként megjelenő lap 119 Kéthetenként megjelenő folyóirat 288 Havi folyóirat 3.653 Kéthavonta megjelenő folyóirat 181 Negyedéves folyóirat 450 Vegyes időszaki lap 150 összesen: 20.636 lap A 2272 napilap közül 552 lapnak vasárnapi kiadása van, mig a többi 1720 napilap csak hatszor jelenik meg hetenként. A 2272 napilap 552 vasárnapi kiadása közt 78 napilapnak gazdag és külön képes kiadása is van. Az amerikai szellem faji türelmességét igazolja az a körülmény is, hogy itt korlátlan számban és korlátlan terjedelemben jelenhetik meg az idegen nyelvű sajtó, mely 1083 lapból és folvóiratból ál1 a következő megosztó sü t n: Albán 4 Arab 6 örmény 10 Asszír 1 Belga flammand 2 Rutén (Carpatho-Russian) 4 Kínai 17 Cseh és szlovák 78 Holland 16 Eszperantó 2 Észt (Esthonian) 1 Finn 21 Francia 45 Német 182 Görög 16 • Hawaii 8 Zsidó 42 Bolgár 1 Magyar 39 Olasz 124 Szerb és horvát 28 Koreai 4 Japán 26 Lett 1 Litván 15 Norvég és dán 43 Filippini 22 Lengyel 82 Portugál 19 Román 8 Orosz 13 Spanyol 165 Svéd \ 43 Svájci 4 Ukrán ' 7 „Welsh" 2 összesen 1083 lap Az aránylag kisszámú amerikai magyarság knlturfokát jellemzi az, hogy lapjainak száma megközelíti a francia lapok számát. Mint ismeretes, az Egyesült-Államokban abszolút vallási szabadság uralkodik, ami lehetővé tette azt, hogy 762 vallási lapot adjanak ki a különféle egyházak angol és idegen nyelven. Ezek az adatok élénken illusztrálják az Egyesült-Államok kulturális és gazdasági fejlettségét. Egy szabadságszerető nép független sajtója ez a 20.636 lap és folyóirat, mely törvényadta jogánál fogva a legélesebb kritikai tollal sújthat le képviselőkre, szenátorokra, miniszterekre, sőt magára a köztársasági elnökre is. Csak egy dolog van. amit a törvény elvár a cenzuramentes amerikai sajtótól: nem szabad izgaini a köztársasági államforma ellen. Minden sajtómegnyilatkozás vagy akció, amely a fennálló kormányrendszer ellen lázit, illetve annak megdöntését célozza, rendkívül szigorú büntetése von maga után. ..... Le hetetlen Férfi: Smidték már egy hónapja házasok és még nem veszekedtek. Aló; lehetetlen. Ki az oka ennekf m (Karikaturen, Ottó.)
