Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-03 / 53. (1976.) szám

8

TRACAI •/AAgVaT* • H í UMP

/$29 március 3, vasárnap.

LELEK-RAZZ1A

Nem lehet az ember annyira megátalko dott, fáradt, kivert, vagy meghiggadt tervvé szidü, hogy naponkint ne kelljen ámultai megállnia. Az egyik lapban újonnan alnkxd állatvédő egyesületek kommünikéit olvasom meg nyájas fölhívást vadetetők fölállítására a másikban már hetek óla iskolai púder- él jelvény-razziák lealázó és kicsinyes eseteit kell csodálkoznom, mert Idcsil furcsa, groteszk és zűrzavaros dolog az, hogy ugyanabban az időben, divatban és kultúrában, amelyikben kóbor macskák ős apalikus konflislovak védelme és jóléte érdekében külön egyesül elek ablkainak tisztikarral, tagoklcal és alapszabályokkal, kis diákok és serdülő is- koldsldnyok sirósan, zilálton és idegpattanló rémülettel állnak az iskolai razzia kicsinyes viharában, tanárok és tanárnők kényére hagyva, akik — mini hirdetik — az elhivaiás csillagával a homlokukon indultuk a legnehezebb pályára. Mert hogy a tanári pálya a legnehezebb, legfelelösségteljesebb és nü- anszuiban legaprólékosabb, az mindenlci előtt ismert dolog, aJci megérti, vagy tapasztalásból tudja, mi az, tömegekkel, különböző hajlamú, vágyu, tehetségű, vagy idegrend- szerü emberekkel egyUU dolgozni. Ilyen sokágú, solcsztnü, pszichológus számára, is próbárotevó foglalkozás, — azt hinné az ember, — sokatlátott, mindent megértő, le- Juggadt, gyermeki ágaskodások fölött mosolygó, leszűrt vezetővé magasítja a tanárt, aki egy púderpamacs, vagy sporté gyeA XlX-ik század vizitkártyái

Irta: 3(rúdy Qyula — H. B. utolsó útja a medvével —

silleti jelvény mellett minden izgalom és fontoskodó szigor nélkül tud elhaladni.

Előttem mindig megmagyarázhatatlan dolog marad az, hogy az iskola etikáját talán a középkor óta egy receptre akarják megformálni és háborrban fogant, forradalmakban serdüli gyermekeket fojtott, titkolózó és álszemérmes, elavult és megdohosodott elveken alcamak modem emberré föltáplálni, ma, txm-ikor már az első felhőkarcolókat építik Európában. Ady JP árisi noteszkönyv"-ének van egy mondása, amit különös kép dédelgetek: rAutóban ülnek emberek, akik még ma is a középkorban gondolkoznak.** Nos, ugyanez áll az iskolákra is. A közös uszodák, vivő- és tornatermek, a koedukáció és a hiva- ialbeli érintkezések már régen lebontották a férfi és nő közti túlságos válaszfalakat és most mégis hökkentőn IceU megállni, ha pu- derpamacs-tragédiálcról, szülői értekezletekről, anlcétekről és tudományos felolvasásokról szerez tudomást az ember. Valahogy úgy néz ki a dolog, mintha mindenfajta tudomány csak úgy Vart pour Vart, önmagáért virágzatba és nem azért, hogy egymásba fonódva és egymással kiegészülve segítője, magyarázója legyen az élet és az ember minden megnyilatkozásának. Manapság, amikor még a masz- tzör is pszichoanalízissel dolgozik, mégis ott tartunk, hogy az iskoláslánynak le kell ugrania az emeletről egy rongyos púderpamacs miatt, amit sikerüli a retikülböl hatóságilag elő kotor ás zni, egy titkosam hordott kis sportjelvény miatt kevésbé szabályszerűt kap a diák, ami még a jobbik eset, mert olyan is van, aki nem érti egészen algebrából a Car- nol-télelt és a bulcás helyett inkább a halált választja.

Tudományosan a gyermek s az iskola válságával szerelik az ilyen eseteket megmagyarázni, holott csak a megértés válságáról lehet szó. Az ilyen puderhislóriák nem újak és még talán néhány generáció fog átesni rajtuk. Minden időben voltak emberek, alak erkölcstelennek minősiletlék a lelkiismeretes mosdást és aki lány szagos szapannal mert megmosdani, arra úgy nézlek, mini egy erkölcseiből kivetkőzöllre. Viszont nem ludo-m, melyik mai gyermek találná nemes és követendő példának annak a királynőnek esetét, aki fogadást telt, hogy míg felséges ura haza nem jön a háborúból, nem váll ingei. És betartotta, hói évig nem vett tiszta inget magára. Manapság az ilyen hőstettei másnak nevezik.

Pedig már olt tartunk, hogy a púder sem egyéb, mint egy enyhe, lehellelnyi rekvizi- tuma a tisztaságnak, már nem az erlcölcsle- lenkedö hajlandóságnak a megnyillkozása, meri hiszen ha valakinek fényes az arca, attól még nyugodtan lehel Icicsapongó, viszont ismerek okos, képzett és kenyérleeresö nőket, akik reggel a púder elintézése után tisztán és komolyan állnak munkába.

Ami pedig a bizonyilvány-lragédiákal iTletU ezek a lefájobbok és szerintem a legdurvább hántások, amik embertől gyerekei érhetnek. Isten tudja, kicsit még valahogy ügyem ez nekem, mszen nemrégen roll, hagy m igain is diák.:**>> i n»u rt*m ízt a b’S\.<yes, fájó albuma’., amibe- mini k'fiáfíy az iskolai (hszimnep- iyre kiszemeltek, hajt ebm- valj'j,k néhány %Htlcincnyl. Luk J tudni.

A* öreg nalászy komolyan megtette azt, ami) ígért: három okialról felgyújtotta azt a felsí Tisza menti nádast. amelybe véleménye szerint ifjabb Halászy a medvéjével elrejtőzött.

Jókai figurái még eleven állapotban jártnk- keltek Magyarországon, vagy pedig a mesemondó Jókai népszerűsége is hozzájárult ahhoz, hogy nz emberek hajlamosak legyenek az vadregényes dolgokra? Ki tudná már manapság, hogy is volt | igazában: a boszniai okkupáció után amúgy sem I lehetett vitézi módon meghalni.

I A körülbelül hatszáz holdnyi nádas égeti, még pedig nz waság para nősein tára; boldog ember. Jaki vághatott a nádasból azon a részen, amelyet a tűz még nem ért el; máskor drága pénzen kell felfogadni a nádvágókat, mert nem könnyű mes- ' térség az a farkasorditó hidegben Ezen a napon önkéntes nádvágó b'M minden környékbeli em- ! bér, még a zsindely tetősek is. mert kitalálták azt j már régesrégen: hogyan lehet náddal foltozni a zsindelyt

Hát azon a helyen, ahol az öreg Halászy. Elek Gusztáv ezredes, báró Bothmer kapitány (aki elevenen akarta elfogni a medvét, mert saját bevallása szerint állatot még nem ö’t éleiében), és mások, a vármegve jópuskásai helyei foglaltak fagyott, zsombékos. turjános területen, amelyet ugyancsak ilyen időben lehetett megközelíteni; azon a nádas részen két fekete pofa bujt elő elsőnek a nádasból. Hát. persze, hogy cigányok voltak akik még mindig vörös bakanadrágot húztak, anmlyet a cigányok viseltek legtovább Magyar- országon. Kócos, rongyos, népmeséből való fickók, akiknek bizonyosan volt okuk arra. hogy a farsangi napokat ne a muzsika mellett töllsék, hanem a* ember nem lakta nádasban. A csendőr már ilyenkor tudja a magáét; a csendőr pedig ott állott illendő távolságban, ahonnan nem zavarhatja az urak mulatságát, hadd lövöldözzenek kedvükre, medvére vagy emberre, ők felelnek érte. A cigányság láttára a csendőr mégis csak megigazította a viharszijjat az állón, bepillantott a bőr- tarismájába a kézibilinesek után, aztán kezébe kapta válláról szuronyoe Werndl-fegyverét, mert nyilvánvaló volt, hogy a maga hatvan-hetven- kilós felszerelésével jódarabig kell futamodini a széllel bélelt cigányok után, amig azokat elérheti. Hej, de nehéz volt ilyenkor a kakastollas, ke- ménykalpag, a kincstári köpenyeg, a vizálló csizma. Lehet, hogy politikai okokból sok volt a rovásán a régi csendőrségnek, de szinte emberfeletti teljesítményt vitt végbe a csendőrség, amikor a még félszemmel alvó régi-régi betyárvilágot nyomban torkonkapta, amikor az ébredezni kezded volna. A osendőr tehát jégen, havas télen át elindult a futamodó cigányok után abban a fáradhatatlan tempóban, amelyre a tanfolyamon tanítót Iák. Lehet, hogy soha se éri el az ismeretlen cigányokat, de a kötelessége szerint utolsó leheletig üldözni kellett őket.

Alighogy eltűntek a cigányok a szibériai tájon, újabb mozgás jelentkezett a füsttel, Lánggal megtelő nádas felől. Kriptái volt ez, a vén pákász. csikhalász, remete, aki panyókára velett ócska mentében, vadkacsatodas kalapban ember megvetéstől szinte jéggé dermedt arccal, csontváz- szerűen, kezében egy görbe bottal lépdelt ki a nádasból a puskás urak közé:

— Hát most hol van az a híres uraság, aki a kunyhóm árát megfizeti? — kérdezte foghegyről, mintha ezenkívül semmi se érdekelné a vén emberkerülőt A szakállas, félig-meddig urias ruházkodás Kriptáiról, amúgy is azt beszélték, hogy valamely titokzatos okból került el az emberek társaságából A Felső-Tis?a mentén volt elég búvóhely, aki láthatatlanná akarta magát lenni. Kriptainak tőbbfeló volt tanyája, ugyanezért nem sokat törődtek az öreg emberrel, amikor öklél botját rázogatva, szakállába mormogott káromkodások közepette elindult valamerre a tájon.

Persze, itt húzódott meg a „büdi boszorkány" is, amely seprü.nyélen kilovagolt a tüzből és nagy visongásolckal eltűnt a vadászok elől, mielőtt azok alaposan szemiigyre vehelték volna. Asszony volt vagy ember? Szakálla volt vagy szoknyája? Szörnyeteg volt vagy emberi formája volt? A komoly vadászemberek nem szerelnek fantáziabeli dolgokról beszé’ni, csak olyan dolgokról, amelyeket a vadászláskájuk karikájára akaszthatnak. Még ha látták is ezt a népmesebeli alakot, hallgatlak róla, mert a ,.biidi boszorkány" jóformán senkit s< közelített meg a vadászok közül, hanem a nádasban, hol felbukkanva, hol eltűnve, hol kendőt, hol nádbugát lobogtatva futnmodott a nádas szóién valamely olyan tájra.

ahol emberszemtőJ meglátatlanul menckedhetik el valamerre. A nádasok környékén mindig előfordulnak rejtelmes dolgok, — o’yankor is, amikor csak az őszi szél hajtogatja, tépi, táncoltatja, mulattatja, rejtegeti, félelmesiti a kiváncsi emberek elől az ősi nádasokat.

Ki mondhatja el erős szívvel a magányt, amelyet olyankor érzett, amikor a nádasban olyan ösvényen telepedett meg ahol a néma vidrák, titkos menyétek, alig észrevehető négylábúak futamodtak át előtte az ösvényen, még pedig oly villámgyorsan, hogy szinle szeműgyre se lehetett venni őket! Ki mondha'ja el magáról, hogy megnyugodott abban, hogy órahosszáig csak a nádiveréb riasztó füttyentését hallhatja? Nagy életmozgalom, ha a nappal alvó vadludak valamely árnyékos öbölben megmozdulnak, nekifulamod- nak a viznek, mintha szárnyukkal eveznének da- rabideig hogy a legnagyobb gyorsasággal eltűnjenek valamerre, hogy az ember gondolhatja, hogy többé soha sem látja őket. A nádasnak vannak rejtelmei akármin! bebarangolják is az emberek, fis a Felső Tiszát, ahol titkosan szeretkezik a nyírfával, a szomorú fűzzel, az emberhangtalan csendességgel, az ősi álmokkal, a Nyírséggel, a nádassal: nem lehet elképzelni rejtelmek, titkok nélkül

Ám most különös vonitás, félig-meddig kutyaugatáshoz hasonló vakkantás, panaszkodó állati hang szűrődött a Dádns felől, mintha csak most vették volna észre a tüzet azok, kik legigazibb lakói a nádasoknak. Sárgás, fekelés, — a futa- modásban behavazódott farkasok, zöldszemü kutyák, lompos farkukkal kormányozva magukat ugrottak neki a nádas szélének, hogy eszüket veszítve meneküljenek a füst és a láng elől Gyakorlatlan ember tán kutyának is nézité az ilyen négylábút, ha vadas saikársága, mellének ereje, lábának szívóssága, karmossága és vérszomjas tekintete nem árulná el a nádasok lompos rablóját, amely életre-halálra küzd a téllel, a magános vándorlegénnyel, a megszknatolt zsákmánnyal.

— Farkas! — mondta valamely rikoltó, vad- madárhangon valamerről Vencell, a kemecsei vadász, — vigyázni kell minden lövéssel, hogy egymásra ne löjjünkÉs jópéldával járván elől: már a nádas szélén kezdte az első vadállattal

— Hopp, — kiáltott most az öreg Halászy, — hiszen a fiamba, meg medvéjébe puskázunk bele, ha igy fo’ytatjuk. Hadd jöjjenek ki a farkasok ide a szabad térségre, itt könnyebben elbánunk velük, ha közelünkbe jönnek.

Elek Gusztáv leeresztette a golyós puskáját, amellyel nagy kényelmesen várta egy farkasregény felbukkanását a nád szélén, miután az a puskacső elől először megugrott.

— Én nem bánom, mondta most foghegyről, — én bevárhaton akár két lépésnyire Í9 a farkast, mert a kezem nem szokott reszketni; de vájjon, igy cselekszik-e mindenki a tisztelt társaságban? Nem szeretem a hiábavaló lövöldözést magam körül.

Az öreg Halászy, aki mindig ellene irányuló,

ellenséges értelmet tulajdonitolt a nevezetes Elek Guszti szavainak (ama régi párbaj óta), felcsattanó hangon felelt:

— Legyen nyugodt, ezredes^ ur, hogy akadnak még mások is, akik kéllépéenyire ereszik magukhoz a farkast, anélkül, hogy a kezük célt

tévesztene.

— Jól van, — dörmögött az ezredes, — nekem mindegy, hogy hánv lépésről kell lőni, de aztán mások ne puskázzanak itt kocavadászok módjára.

Bothmer kapitány, aki ezen a vadászaton egy rinocérosz-os torral felfegyverkezve jelent meg (a pnllósnyi szélességű huszárkardján kivül), mosolygós kék szemeivel, gácsér-farok módjára szoktatott szőke bajszával, soha nem haragvó arcával összecsapta a bokáját az ezredes előtt:

— Én nem teszek kárt a méllóságos ezredes ur farkasaiban, legfeljebb meghurkolom őket. — mondta é* a fehérprémes mentéje zsebéből valóban egy csomó cukorsp.drgát vett elő, amelyet útközben valamely falusi boltosnál vásárolL — Eleven farkasokat Ígértem néhány vendégszerető háznak, ahol az utóbbi időben megfordultam. Az ígéretet meg kell tartani.

*

Amikor a vadászok megkötötték egymás között a szerződést, persze anélkül, hogy a nádasban rekedt és kétségbeesetten futkározó farkasokkal is megái la podtmk volna, jön ám egy csoport fartam meg, hogy a m tirmalika tináromnk k- - moly ellenvetései voltak a szavalást illetőié/, meri azl tartotta, hogy aki nem tudja a matematikát, az szavalásban is szégyent hoz az iskolára.

Még előbb néhány évvel pedig az a meg- szégyenilés ért, hogy a magyar dolgozatot otl az osztályban, a tanárnő és az osztálytársaim jelenlétében kellett megírnom, óra alatt, meri nem hitték, hogy magam írom odahaza a dolgozataimat. A feladat kitünően sikerült, de a megszégyenítő és gonosz mosolyt, amivel irás- közben figyelt Júlia kisasszony, mig élek, el nem felejtem,. Tulajdonképpen ez is razzia voltj megmoloUakt hogy mit ludokl mii hordok magamban, nincsenek e tiltott díszeim? A razziák, ugylátszik, sohasem szűnnek meg minden időkben váratlanul lecsapnak az ifjúságra, mint egy tiltott és bűnös lebuj szeny- nyes csőcselékére. A razzia sebet ül és megaláz egy egész életre, az iskolában is, ahogy a gyerek ekeki megtépázva és megkobozva a fölollesek örszubdira cipeli. Lelki razzia ez, — mondjuk ki őszintén, beleturkálni egy kisdiák táskájába, könyvébe, indulataiba, vágyaiba, hajlamaiba, — mert a sebei sokára, kint. valahol az éleiben is megérzi az öregedő Diák, de nincsen regeneráló ereje, hogy beforrassza. *

Sz. Nagy Mid.

kas. amelynek égett bundáján kormos pofáján messziről látszott, hogy már megpróbálták a tűzvészed elemmel va’ő szemibeszállási, mielőtt arra határozták volna magukat, hogy az egymás bátorítása oéljából ordítozó, vasviliás, fejszés. óbnos- botos parasztoknak vagy éppen a távolabb ál tő vadászoknak nekivetemedjenek. Talpon volt már akkor az egész környék, az asszonyok már mindenféle vasakat is tüzesiteltek, forró vizet készítettek, osalóvasakat állítottak ama farkasok ellen, amelyek a vasvillák, puskák köréből valahogy kiszabadulnának. Az utolsó percben megérkezett Henter. a megyei várnagy is lóháton, kutyákkal; igaz. hogy agarakat is hozott magával, de hát az ő agarai a keményen is kibuj’ak, ha a gazdájuk lóra ült. Bolond dolog történt Szarka doktorral, a körorvossal, aki Nagyfái usy óknál járván, falusi bricskájára felvette elemózsiás kosaraival a kőszívű Klotildkát is, aki markotányosné szerepét akarta betölteni a vadászatnál.

... Történt ugyanis, hogy amikor az égő nádasból már ki'akarodtak a farkasok, amelyek válogathattak a halálnemek között: a parasztok vasviUál, a vadászok golyósfegyverei, a jeles Bothmer báré rinocerosz-ostora között, — amikor a rókák, vidrák, menyétek Henter várnagy kutyáival futottak darab ideig versenyt; — a már füstölgő nádas felett riadt kiáltozással, megzavarodva keringenek a varjak, a rókák, a téli vizimadarak, félelmetes szárnyú szürke madarak, ame'y.eket csak ilyen rendkívüli a lka tómmal lehet látni: történt, hogy Halászy Bandi is kimenekedett a nádasból medvéjével, amellyel ott búvóhelyet keresett. Hosszant lobogó barna üstökével, fáklyafüstként lengő, pörkölt, kormos szakákéval, halott fehér arcával, kalap, kabát, csizma nélkül, bomlott ingben, mint valami rémü'etes kísérlet tört elő a nádasból. Akik aT’.^i látták: életük végéig nem felejtik el: lehetnek helyzetek, amikor a legokosabb emberek is elvesztik darab időre az eszüket. Ilyen lehet az a helyzet, amikor az emberre mindenfelől rágyújtják a házai. Dehogy is vezette most láncán medvéjét; — füstölgő bundájában, égetten. ordítva futamodott az mellette, mint valami bibliai állat, amely az ember védelme nélkül eltévesztené az utat. A lánc a földön csörgött a medve nyomában. És Halászy Bandi körömszakadtáig védte is medvéjét, amint a négy lábon ügető állat mellett lihegve igyekezett, hogy öntésiével védelmezze meg a vadászok ellen. Tragikus, dermesztő hatású látvány volt, az ember és az állat menekedése, kétségbeesettsége, tüztől fizetése, hogy jóformán eszébe se jutott senkinek, hogy felmelje fegyverét. Hiszen nincsen olyan céllövő a világon, aki rá mert volna lőni a medvére, amikor egy eleven ember védelmezi Egyébként is Halászy Bandi és medvéje ugv futottak, hogy az már csodaszámiba ment. Mintha szárnyuk nőtt volna a veszedelemben a menekülőknek, a puskagolyó sem érheti utói őket. És amint eltávolodnának vadászok ólmai parasztok vasvillái elől. megtalálják ám egy helyen a kör- orvos kocsiját, amelyen a jóságos Klotildka foglalt helyei az elemózsiás kosarakkal, a pápaszemes Szarka doktorral...

— Ne, te bolond, még bizony nekünk jön, — kiáltotta a doktor, amint kocsilovai ugrándozni kezdtek.

De Halászy Bandi akkorára megint kezébe kapta a medve láncát, rávágta a vas-szájkosarat aztán hátra keruvén, a doktor kocsiiának a sa- roglyájához láncolta a medvét. Majd felugrott a bakra, elkapta Szarka doktortól a gyeplőt, aztán belevágott a lovakba. Mentek azok eszük nélkül, mint a sárkányok, amikor a medvét érezték a hátuk mögött. Holttá dermedve kapaszkodott Szarka doktor a kocsiülésbe. Csak a derék Klo- tiidkának volt annyi esze. hogy az árkon-bokron át hajló Ha'ászyt az ülésből, hátulról egy kis Üveggel kinálgassa.

— Nem árt ez éhgyomorra! — mondta.

*

A puskások, vasvillások valahol a harmadik habárban érték utói Bandit, a doktort és Klotildkát.

Á medve már döglötten hevert, a körorvos gyorsan ölő mérge ölle meg, amelyet éppen azért hozo't magával (Halászy Bandi kérő levelére), hogy a medvéjét megölje.

— Ne mondhassa minden kocavadász, hogy láncravert medvét lőtt életében. (Halászy Bandi szavai.)

— Költő vagy őrült? Béosbői írják: , Szerkesztőség és őrültek háza" cimunel tavaly nyáron ivari Kraus, a híres bécsi harcos újságíró két különös báju verset közölt lapjában a Fackel-ben. A verseket egy őrült lakatos küldte neki. mint saját szerzeményeit. Az egyiknek „A szerelem itala*’, a másiknak „Ifjú táncosnő1* volt a címe. Egész i o- dalini harc támadt a két vers körű', számos költő dicsérte őket és majdnem ugyanannyi — kövölelte magának a szerzőséget. Végre most maga Kraus állapította meg. hogy az őrült lakatos csak ..1 ■másolta" a költeményeket, amelyek különös vé t énként ragadtak meg emlékezetében Az első vers szerzője Paul Zech, aki egyúttal a második vers gondolatának apja is: Magát a második ve set Ottó Ernst Hőssé irta meg Érdekes hmry a második versben a másoló őrült egyetlen szét megváltoztatott s ez a szó egészen uj szint zam t- t. értéket adott a versnek. Kraus szenet kel! üo-ry az őrültben valami különös tehetség levven. — le hét, hogy maga is költő, ha nem is ő irta ezeket a verseket.

H Képes Hét

előfizetési dija Praha I!„ PanskA 12. sz. III. emeleteimre küldendő

Fizessen elő a

mt Képes Héí-re

9