Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-27 / 72. (1996.) szám

2 1989 március 27, merd*. A református lelkészek 1919-20 évi államsegélye Szlovemezikó, március vége. A református lelkészeik 1924-ben Marko- vics akkori miniszternek felki vására 1919-20. évi államsegélyük folyósítása tárgyában kér­vényeiket a zsupáni hivatalok utján illetékes helyre felterjesztették. Az ügy aktái azóta ott feküsznek valahol a minisztériumiban. De mégis az első fecske — nem hiába közeledik már a tavasz — annyi idő múlva most meg­érkezett. Az egyik lelkész ilyen ügyében most jött le a pozsonyi országos hivatal 8079-1929. számú értesítése, amelyben közli az iskolaügyi minisztériumnak 1928. évi no­vember 3-ikám 153.023 szám alatt hozott vég­zését. Ez. a miniszteri végzés a lelkész kér­vényét azzal az indokolással utasította el, hogy a lelkész nem teljesítette az 1928 de­cember 10-én hozott 64. számú törvény 2. paragrafusában megszabott azon kötelessé­get, mely előírja, hogy a lelkészeknek fogadalmait kell letenniük. Eltekintve attól, hogy a végzés alaki hibá­ban szenved, mert a lelkészek fogadalom- tételéről nem az 1928. évi, de az 1918. évi december 10-én hozott 64. számú törvény 2. paragrafusa rendelkezik, aimi miatt a végzés már ez okiból is megfellebbezhető, — világos az is, hogy a református lelkészek törvényes államsegélyüktől az 1918 december 10-én hozott 64. szánra törvény 2. paragrafusára való hivatkozással sem foszthatók meg, mert ez a törvény csak arról szól, hogy fogadal­mat kell ugyan tenmiök, de a*határidő nincs megszabva. Mindamellett a református lel­készek, a többi felekezetek lelkészeivel egv- idobén, a miniszter felhívására a fogadalmat annakidején mindnyájan letették. Ezetoután egészen megdől az az indok, amelyek alapján a református lelkészek ál­lamsegélyét — amely különben a költségve­tésben is fel volt véve — mindeddig ki nem adták és igy nincs más mód. mint az, hogy az érdekelt lelkészek, ha hasonló végzést kapnak, panasszal éljenek a legfelső közigaz­gatási bíróságnál. (jwn.) Kommunista összeesküvést fedezlek fel Szófiában Szófia, március 26. A rendőrség messze szétágazó kommunista összeesküvést fedezett fel Szófiában. Az összeesküvők Moszkvából kapták az utasításokat. Több személyt, köztük a III. internacionálé egyik megbízottját is le­tartóztatták. Ez a megbízott Szófia egyik kül­városában álnév alatt tartózkodott s letartóz­tatásakor nagyobb összegű pénzt találtak nála amerikai bankjegyekben. Kérdezze meg a fogorvoséi! Ö is igazolni fogja, hogy fogai ápolá­sára az Odol szájvizén kívül csakis az Odol fog-krém jöhet számításba, mert az Odol fog-krém 30 éves tudo­mányos kutatás és tapasztalat ered­ménye. Az Odol fog-krém fogait épség­ben és tisztán tartja, azonkívül antí- septikus hatású is. Nincs is az Odol fog-krémnél jobb fog krém a világon! A kommunista írók rendkívüli pártkongresszuson akarnak leszámolni a pártdiktátorokkal A kommunista pártnak egy hónapon át nem lesz magyar lapja — Bomlás a törvényhozók sorában — Prága, március 26. A kommunista párt uj direktóriuma ellen egyre nagyobb az elke­seredés a kommunisták körében. Az első nyílt támadást a direktórium ellen a nem­zetközi írni nkásszjövetség intézte Ha is veze­tésével. A direktórium ugyanis a III. inter- nacionále parancsára egészen uj „forradal­mi “ szellemet akart a pártban és a szakszer­vezetekben is bevezetni. A munkásság azon­ban elutasítótta az uj diktatúrát és állást foglalt a GottvuM-Guttmann-Fried direktó­rium ellen. Legújabban a kommunista írók nyílt le­vélben fordultak a meggyőződése® kom­munisták ho-z. Ebben a levélben megírják, hogy a kommunista párt válsága, elérte tetőpontját. Felhívják a kommunista mun­kásságot, hogy a testvérharc és elvtársi harc helyett hívják egybe azonnal a rend­kívüli kommunista kongresszust s ez ves­sen véget a harcnak, mert különben a kommunista párt teljesen szétesik. A kommunista direktórium arcaiban nem törődik egyáltalában ezekkel a felhívásokkal és egymásután zárja ki mindazokat, akik diktatórikus parancsainak nem teamnek ele­get. A párt hivatalos lapjának, a Rudé Právónak több szerkesztője április elsején fölmondást kap. És pedig elbocsátják Hóra Józsefet, Olbtaoht Ivánt, Borek Vladimírt, Kozák Józsefet, No­votnyt, Fucsikot és M nyertét, ügy látszik, hogy ezek az in tellektuellek nem eléggé megbízhatók a direktórium szemében. A törvényhozók körében is várható szaka­dás. E napokban a kommunista párt tör­vényhozóinak klubja ülést tart és minden valószínűség szerint kizárják a pártból Bólén és Jilek képviselőket, to­vábbá Honkor, Touzil és Skálák szenáto­rokat. A Rudé Právo értesülése szerint a legfelső bíróság elutasította a Pravda és a Munkás nevű kommunista lapok fellebbezéséit a ke­rületi bíróságok ellenük hozott ítélete ügyé­ben. Ennek alapján a bíróság kikézbesitette a két Maéhrisch-Ostrauiban megjelenő és Szlovenszkó számára irt lapnak az arra vo­natkozó végzést, amely szerint mindkét lap megjelenését egy hónapi idő- tartamira betiltják. Eszerint a kommunista párt mai diT«kliiíSri«r ma Szlovenszkó és Ruszinszkó számára egyelőre nem rendelkeadk sajtóval. A vörös szakszervezetek központi szék- házáért folyó harcban e hét végén döntő ese­mények várhatók. Mint jelentettük, a szak­szervezeti központ elnöksége még a botrá­nyok kirobbanása előtt március 30-ikára és 31-ikére egybehívta a vörös szak szervezetek országos kongresszusát A Hai« vezetése alatt álló elnökségi csoport a kitört ellensé­geskedésrekre való tekintettel kimondta t kongresszus elhalasztását, a szakszervezetek úgynevezett „kottek- tiv“ vezetősége azonban, mely a párt mos­tani diktátoraihoz hü elemeket egyeséti magában, ragaszkodik a kongresszus meg­tartásához. Ezek szerint szombaton és vasárnap előre­láthatólag meg fognak ismétlődni a botrá­nyos jelenetek a két frakció hívei között. ■■■■■■■■■BaamainaBnaaBnan* Újból megfeneklett a kettős ünnepek kérdése Prága, március 26. A kettős ünnnepek vieezaéllitása tárgyában már hónapok óta folynak a tárgyalások a koalíciós pártok kö­zött, de eean a legutóbbi karácsonyi, sem pe­dig most a húsvéti ünnepek előtt nem tud­tak megegyezésre jutni. A nyolcas bizottság eleinte azt akarta, hogy husvét hétfőjét és pünkösd hétfőjét ismét ünnepnapnak dekla­rálják, de köziben a szlovák és cseh evangé­likusok az agrárpárt szlovenszkóí szárnyá­nak közvetítéséivel azzal a kéréssel fordult a koalíció nyolcas bizottságához, hegy nagy­pénteket is ünnepnapnak minősítsék. A nyolcas bizottság hosszas tárgyalások után a ludákok s lidákok meg az iparospártok ál­láspontjára helyezkedett és elutasította az evangélikusok kérését A katolikus pártok elvi okokból foglalnak el elutasító álláspon­tot, viszont az iparospártok azzal érvelnek, hogy a nagypénteki munka szünettel a hús­véti ünnepek négy napra terjednének ki, ami a kereskedőkre és az iparosokra nézve anyagi kárt jelentene. Az ünnepek szabá­lyozásáról szóló novella ilyenformán ujb'51 bizonytalan időre halasztást szenvedett. RomaneM nevezik el a budapesti Oktogon-teret! Budapest, március 26. Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: A proletárdikta­túra tiz éves évfordulójával kapcsolatban az ax eszme merült fel a magyar fővárosban, hogy Romanelli olasz ezredes nevét valami­lyen formában meg kell örökíteni. Romanelli négy tisztjével és két altiszttel a 133 napos rémuralom alatt Budapesten tartózkodott és számos esetben bátor és nemeslelkü föllépé­sével megakadályozta a vésztörvényszék ha­lálos ítéleteinek végrehajtását Romanelli volt az, aki az emlékezetes július 24-iki napon az utolsó pillanatban meghiúsította az Oktogon­téren az ellenforradalmárok kivégzését Ennek alapján az Oktogon-teret Romanelli-témek akarják elneveztetni. Ez az eszme mindenütt kedvező fogadásra talált Fizessen elő a Képes Hét-re jf hétzmas ajtó Tiké Door wviitk rflke kereti Xocfts Tito: £d&at Wtmíiace (53) A hold Miseit és a fáik árnyékát tisztán vetette a füpázsitra. Amikor az éjszakai szellő megmozgatta a leveleket, úgy tűnt fel, mintha groteszk alakok nyújtanák egymásnak tánc­ra kezüket. A csendes levegőn át különösen hangzott a toronyóra ütése. Dick éppen tizenkét ütést számlált. Azután ismét egy örökkévalóság telt el. Lábaiban már ideges zsibbadást érzett és Jábiamai szinte fájtak a hosszú álldogálásban. Ekkor . . . ekkor hirtelen megvilágosodott előtte a szoba. Vékony fénysáv tört előre a szoba homályából és a fénysáv visszatükröző­dött az asztal lapjáról. A fény a kályha irá­nyából jött. Dick önkéntelenül lábujjhegyre emelkedett és ugy figyeli A kis fénysugár csakhamar széles fénycsóvává nőtt, a kályha megfordult sarkaiban s Dick látta, hogy a pad lón tágasabb nyílás tárul fel. A padlón hirte­len egy hatalmas kéz jelent meg, amely lám­pát tartott. Azt a peröleumlámpát, amelyet Dick már ismert Sybil elbeszéléséből. A kéz után egy fej emelkedett ki a nyílásból, melyet aranyszínű haj glóriája vett körül. A ködös őskorból egy Istennek a feje, csak az élet és a kifejezés hiányzik a szemekből. Az, amit ez az arc emberi indulatban mutatott, csupán egy gyerekesen aggodalmaskodó mosoly volt, amely megrázó ellentétben állott a tagok ere­jével és az izmoknak feszülő energiájával. Az óriás most nyugodt és méltóságteljes lépések­kel előbbre lépett és a lámpát az asztalra tet­te. Azután megfordult, a sötét nyíláshoz hajolt és alányujtotta kezét. Ezt. a kezet valaki, vagy valami megragadta és Dick most leírhatatlan borzadd !i>al látta, hogy az első emberfeje‘ti alak mellett, hirtelen egy másik hasonló alak áll. Ennek a második óriásnak rövidre nyírott haja volt, arca teljesen kerek és szakáll nem volt rajta. Szemei a rabszolgának sötét pillan­tását mutatták, de nem voltak teljesen kife­jezés nélküliek. Egy bizonyos állati vedság ült ezekben a vonásokban, a széles és maga­san álló pofacsontokban, a gyökerében erő­sen előugró orrban, egy vadság, amely most megfékezve látszott egy gyermek kedélyessé­gével és örömével. A két óriás csaknem telje­sen mezítelen volt, csupán rövid, szakadozott nadrágkák borították combjukat, de alig ér­tek a térdig. A falhoz lopózkodtalc. A sza­kállas óriás, a germán ősisten, rányomott egy helyen a faburkolatra. A betét hirtelen feltá­rult és a támadt üregben egy szekrény vált láthatóvá. De ebben a pillanatban megmozdult a ki­lincs. Az óriások felfigyeltek. A szakáltalan egy ugrással az asztalnál termett és hirtelen kioltotta a lámpát. Dick egy dühös káromkodást mormogott el fogai között. Azután átugrotta a virágágyat és a hallba sietett. A félig nyitott ajtóban ott találta Sneed et, aki még mindig görcsösen foga át a kilincset és állott ott, mintha sóbálvánnyá meanedt vol­na. —• Ha nem mondottam volna meg önnek előre, hogy meg ne mozduljon . . . kiáltott Diók dühösen az inspektorra és berohant mel­lette a szobába. A szoba azonban üres volt és amikor végre sikerült a gázlángot meggyuj- tani, látták, hogy a kályha isméi a helyén van. Az asztalról pedig hiányzott a lámpa. — Ugy tűnt fel nekem, mintha ön szólított volna engem, — menlegetődzött Sneed, aki maga is belátta, hogy milyen baklövést csi­nált. — A szobában mozgott valami. Ekkor kimyiottam az ajtót és láttam ... — A nagy ember összerázikódott. — I lyen érzése lehetett Gullivernek, amikor álmá ból, fed ébredt és egyszerre óriások között találta magát! Dick nem válaszolt. A méreg és a csaló­dás még mindig a szivén rágódott. Olyan kö­zel volt a rejtély megoldásához és most társá­nak meggondolatlansága miatt minden újból kicsúszott a kezei közül. Odalépett a falba beépített szekrényhez, amely még nyitva állott. Szemei kitágultak a meglepetéstől. Idegei már arra voltaik beren­dezve, hogy a szekrényben valami borzalmas felfedezést tesz és amit most maga előtt látott, nem volt más, mint kis gyermekeknek való játékszerek, egy vasutacska, de mozdony nél­kül, posztóból és fából kiformált állatok, egy doboz teli oinnkatonával, színesen tarkázott labdák, egy pór csiga, gyermek golyók, egy bábszínház ... Diók egy szót sem szólt éhhez a lelethez, haragjában azonban még az inspektor tekin­tetét is elkerülte. Soha életében nem érzett még ilyen keserűséget és nem érezte magút annyira tehetetlennek, mint mostan. A kályhának feküdt és megkísérelte, hogy ki­mozdítsa sarkaiból, ez azonban sehogysem sikerült Hirielen felpillantott: —A kályha alatt alagút van, amely az egyik sirkamrába visz. Maradjon itt, én köz­ben elszaladok a sírokhoz! Sneed vissza akarta tartani őt, Dick azon­ban egyáltalán nem állott vele szóba. Gyor­san átszaladt a füves térségen és eltűnt a park árnyékában. Az ut, amelyet már több­ször tett meg, most végtelennek tűnt fel neki. Végül megvilágosodott az erdő. Hirte­len azonban megáloltt, mintha lábai a föld­be gyökeresedíek volna. Hangok hatódtak hozzá, hangok, amelyek emberi torkokból, származnak és mégis olyanok voltaik, mint­ha gyámoltalan gyermekektől erednének. Óvatosan folytatta útját. De amikor a tisr- I ásnak a szegélyére ért, akaratlanul is visz- szaugrott. A Birkámra külső ajtaja nyüm állott. A ragyogó hoMvilégban a két óriási fickó min* két gyermek kézenfogva egymást játszado­zott. Két lépést tettek jobbra, két lépést balra s közben gyermeki hangon énekelték: „Jimmy, miért sírsz, miért sírsz annyira?" Kinyújtott kezeik kis kört fogtak be és ennek a körnek a közepében egy férfi állott térdnadrágban és felsőtestéhez szorosan hozzásimuló kabátban. A két titán mellett ez a férfi ugy nézett ki, mint egy törpe. Dick egyelőre nem tudta felismerni, ki le­het, mert a két óriás test a gyors forgásban állandóan elfödte előle. Egy pillanatra azon­ban megállt a játék és Dick ekkor világosan láthatta az alakot. A mellette elnyúló faág­ba kellett megkapaszkodnia, hogy váratlan felindulásán úrrá legyen... Az az ember ott Tóm Cawler volt. A körbe-körbétől elfáradva a két óriás fickó leült a fűbe és maguk mellé ültették Tomot is, akkor azután felemeltek valamit, ami a fűben feküdt. Egy kis gyermek trom­bita volt és a kis lokomotív, amely a játék­szekrényből hiányzott. Leguggoltak a pá­zsitra és szörnyen dicsekedve mutogatták Tómnak kincseiket. Tóm Cawler ugy mutat­ta előttük, mintha sohasem látott volna ilyen szép dolgokat, felhúzta a mozdonyt, letette a földre és az ott szaladgálni kezdett. A két óriás lőerőkre nyílt szemmel bámult az ör- döngós masinára, gyermeki örömükben lel­kesülten tapsoltak. Az egyik a trombitába fújt. amelybő] sivitó hang tört fel. Tóm Caw­ler most hirtelen megfordult, mintha pzt a látványt már tovább nem bírná elviselni és I)iok látta, hogy a soffőrnek arqi csaknem sírásra torzul. Arcizma? megremegtek és gyorsan mozogtak, fogaival ajkába harapott, hogy visszatartsa a feltörni készülő zoko­gást. Ebben n pillanatban Dick. szive rögtön Tani Cawler felé hajtott, a légszívó rebben hozzá sietett volna, hogy megszorítsa a kezét és átölelje.r

Next

/
Thumbnails
Contents