Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-03 / 53. (1976.) szám
4 Alapltlatott 1796 évben Bora Lajos uia ijaigiffiep Bansltá Bystr ca Készítés szállít: síremlékeket, minden könemben. Bátor- «nárvány lapokat. Mái vány kapcsoló táblákat* márvány csillárokat, Iparművészeti munkákat, stb. A pápa svájci gárdája Bern, február hó. Mindenki hallóit már a híres vatikáni svájci gárdáról, azokról a íesl&i ruházatú, alabánJoe katonákról, akik a pápák testőrei már régtől fogva és minden ünnepi alkalommal nagy külső pompával végzik szolgálatukat. Az a jelentőségteljes történelmi változás, amely most a Vatikán életében az olasz-vatikáni megegyezéssel történt, Svájc politikai köreiben fölvetette azt a kérdést, vájjon a megváltozott viszonyok következtében megmaradhal-e a svájciak katonai szolgálata az uj pápai államban is úgy, amint eddig volt? A kérdés nem minden alap nélkül való, mert a svájci katonai büntetőtőrvéoykőnyv egyik újabb rendelkezése fogsággal fenyegeti meg azt a svájci embert, aki idegen hadseregbe lép be. Eleddig ez a tilalom nem terjedt ki a pápai gárdára, mert a gárda nem szuverén államot szolgált, most azonban a pápai állam szuverén állam és ezért a svájci határrendőrségnek a törvény szerint le kell tartóztatnia a pápai svájciak minden lisztjét, altisztjét éfl katonáját, aki visszatér a hazájába. Igaz ugyan, hogy a svájci katonai Ibílntelőlörvénykünyv 94. szakasza megengedi, hogy a szövelségtanács beleegyezésével be lehet lépni idegen hadseregbe, de az egész svájci gárdát illető generális engedetem nincsen. Ax uj helyzet teremtette uj kérdéssel sűrűn foglalkozik a svájci sajtó é« a kővetkező fölfogást vallja. Majd ba az uj egyházi állam megalakul, a szövetségi tanácsnak meg kell vizsgálnia, vájjon a gárda „idegen katonai szolgálatot" teLjesit-e? Ha a felelet igenlő (és betű szerint véve, igy áll a dolog), akkor az újonnan belépő gárdistáknak erre engedelmet kell kérniők. (Az eddig szolgálatot teljesítőknek egyáltalán nem kell attól félidőik, hogy a svájci határon letartóztatják őket.) Nincs észszerűen elfogadható ok, hogy ezt az engedőimet meg ne kapják. A szövetségtanács 18S9-ben már általánosan megengedte a Singapur- ban lakó svájciaknak, hogy a gyarmat rendjének és biztonságának megóvására nem angolokból alakuló önkéntes hélyi milíciában résztvegyenek. Svájc protestáns és katolikus körei egyaránt a svájci gárda megmaradhatása mellett vannak és ezt vallja az egész közvélemény, amely a gárdát mint eredeti történeti hagyatékot méltányolja, amelyhez a pápák mindig ragaszkodtak. A gárda II. Gyula pápa uralkodása idején egy luzerni plébános fáradozására alakult meg és '"lőOö december óta kevés megszakítással mindmáig fönnáll. Miután eleinte egy luzerni ember volt a gárdakapitány, a pápa ezt a tiszteleti állást Böust Márkus rürlohi polgármesterre, Svájc leghíresebb polgármesterére és hadvezérére óhajtotta átruházni Röust, aki 152-1 ben. tehát még mielőtt eltávolították a zürichi templomokból a képeket és oltárokat, meghalt és Zwingli barátja volt, ezt a római katonai hivatalt, Gáspár nevű fiára bízta, aki azután 1527-ben V. Károly hadereje ellen harcolva, a gárda élén elesett. Egy időre megszűnt a gárda és III. Pál alatt kelt ismét életre. Kapitánya Luzernból, ebből az egyház szabadságát védő katolikus fellegvárból való ember volt. Ez időtől két és fél évszázadon át mindig Luzern adta a gárdaparancsnokokat, számra tizenkilencet és ezek közül többel az altiahoícni Píyffer-családból. 1548-ban Luzernben valóságos kapitulációt kötőitek, amely a pápát följogosította, hogy 225 gár- dakalonát és négy tisztet, továbbá négy dobosi és két kürtöst szedjen a katolikus helységekben, mert Zürich és a lobbi protestáns hely nem engedte meg a toborzást. 1550-ben további két század besorozásál engedték meg a pápának, de a tizenhetedik században a gárda létszáma isméi leolvadt kerek 250 emberre akik a többi pápai csapatoknál mindig előkelőbbek voltak és részlvetlek a bíborosok és római fejedelmek temetésén. Amikor 1798-ban bevonui'ak a franciák, a pápa eleinte megtarthatta a gárdát, amely azonban beszorult a Vatikánba és VI. Pius menekülése után fölosz- iott. Utódja, VII. Pius kezdetben 41, később 64 főnyi uj kis svájci gárdát szervezett, amely palotaőrségül megmaradt az egyházi állam megszüntetése u'án is. Amikor azonban a franciák 1800 ben benyomultak a Kviriná'bn. a pápa nem engedte meg az ellenállást és lefegyvereztette a gárdát, amelyet a pápa elfogatása után elbocsátottak. A kassai és környékbeli Magyar Főiskolai Haliga'ő’i Egyesülete és a prágai „M I IC K“ foTyő évi március hó 9-én este 9 órai hezdstíe! a prágai Deutsshes Ham Ka Píikope 25 tükörtermétsen KONCERTET rendez. Beiépö-dij nincs. 'px^gai-MaoVau-mt RLAI>' március 3, raíflriwip. Amikor VII. Pius 1814-ben visszatért, legelső] intézkedéseinek egyike a gánía helyreállítása ■ volt és már a Laíeránba történt ünnepies bevonulásakor ez a gár'i volt a diszkisérete. A következő évben száz főnyi volt a gárda, több mint fele luzerni. A pápa, amikor nyugtalanítani kezdte a karbonáris-Összeesküvés, 182-1 ben uj kapitulációt kötőit a svájci kantonokkal, amelyek 200 tizennyolc-huszonöt éves embert engedtek át neki. Az egyházi államban a harmincas években bekövetkezett zavarok arra bírták a pápát, hogy gróf SaMs-Zlzerssel és von Courben wallisi ezredessel kapilulációszeril szerződést kössön, amely egyenként kétezer főnyi két ezredet biztositoll ; neki A római köztársaság megteremtése véget vetett a kapitulációknak, de IX. Pius már 1849 ben 94 alabárdossal, 7 tiszttel, 14 altiszltel és 2 dobossal uj svájci gárdát létesített. A gárda történetében, amelynek parancsnoka 1878 után első Ízben volt freiburgi ember és ez idő szerint a bündeni Hirschbühe ezredes parancsnoksága alatt áll, IX. Pius óta nem történt nevezetesebb esemény. ‘ Alapítva 1831 , Telelőn 33. s-? dlszmll A A fiveg, porceü&n nagykereskedése. ^ K O S I C E, FS-ufca Nagy választék. Jutányos árak. MÉCS LÁSZLÓ: FANATIKUSOK Mint ismeretlen Mars-lakók, tigy mennek át a Földtekén, magánosok, idegenek. Mérfölden csizma lábukon, az ütjük mindig sietős. Holdfényes parkok: szerelem, muskátlis házacskák: család, csak ránéznek s mennek tovább. Az éhségük határtalan: megszállottság a kenyerük, víz, bor nem oltja szórajukat; italuk égi vitriol. A párnájukban toll helyett égő pa rúzs van és szögek. Szemük máglyás tébolyt lobog, mellükben dinamit dobog. Az arcuk mindég ugyanaz. Csak egyszer Mózes a nevük, máskor meg Buddha, Mohamed, máskor Szent Pál vagy Szent Ferenc, Ignác, Kolumbus vagy Marat. Lehet más színű zászlajuk: szemünkben egy — téboly lobog, mellünkben diaamit dobog. Apjuk szivén, anyjuk szivén átgázolnak, ha úgy muszáj. Felrúgják a bálványokat, ha szína ranyból vannak is. Csóvájuk gyújtogat: hazug csend-várat, frázis-palotát Az éj penészes sátorán hajnallá gyújtják az eget A Földnek térkép-arca van: lábuk nyomán megváltozik. Átgázolatlan tengeren utat vág varázs-vesszejük. Uj erdők zugnak, eszme-fák amerre ütjük kanyarog, őserdők és ősmocsarak helyén uj népek szántanak. Meghalnak máglyán, vagy bitón, ágyban vagy tüzas szekerén, de eszme-vérük szét folyik és milliókban csörgedez. A vén világ csikorogva megy; rakéta-léghajó az űrben, ők, ők a robbanó anyag: előbbre lökik századokkal.... NRPLÖm írja: KRRINTHY FRIGYES Bábel tornya és Sagraue 1929 március eleje. Lehet, uralt, folyvást, folyvást, a műsor úgy vau összeállítva, bármely percben be lehet lépni. Az egész egy óriási revü — szerző ismeretlen. Talán Spengtler? Vagy PL G. Wells? Vagy mégis — valódi költő volna, alkotó, Isten müvének folytatója, egyelőre ismeretlen név, kinek eljövetelét sásikaevő jámborak rebesgetik csak, hagymázos látomásaik.bau? Találgatni lehet. A szerző nem is fontos — fontos a nagyérdemű közönség. Lehet, uraik, folyvást, folyvást. összefüggést, drámai akciót, egységes mondanivalói ne keress — ha volna is benne, mi közöd hozzá, kit érdekel? Mindegyik jelenet önmagában véve pazar látványosság, ragyogó kiállításban. Mi közöd a műfajhoz? Hogy dráma-e, vagy komédia, középfaju vígjáték, sorstragédia, avagy csak iniermezzó az egész, két tragédia közt — majd kiderül a végén. Vedd úgy, ha tetszik, hogy afféle co- media dei arle, megírva nincs, csak eljátszva — az lesz belőle, amit a közönség akar. A cime? Talán igy: „Kultúra és Civilizáció". Alcímet is parancsolsz? ízlés dolga. Pesszimisták részére: „Unter- gang des Abeudiandes" — optimistáknak: „Legújabb Teslámon tóm". ' * A most következő föl vonásra mind a kettő i 11 i k. Béniin öt szálemeletes tornyot akar építeni — a tervek együtt vaunak, a pénzt megajánlották. Képzeljetek el Metropolist, egy darabba 'összekovácsolva. Ez a torony, önmagában egy város — több annál. Minden városok városa, az Epilő Ember külön világa, melyből, mint fölszabadult inas, miután kijárta a Természet Iskoláját, egyszerűen kizárja mesterét, a természetet, önálló céget alapit, saját tervei szerint. Elleste a titkokat s most megmutatja, hogy gondolj^ ő az alkotást, ö lesz a Mester. A tervezet legalább, körülbelül ezt Ígéri. A lorony úgy lesz berendezve, hogy falai közt egy ember, születésétől haláláig, leélheti az éleiéi s nemcsak börtönben nem lesz, de gazdagabb és tökéletesebb életet élhet, mint egy világutazó. Minden ötvenedik emeleten hatalmas körbefutó terasz, ahonnan, ha tetszik, ki lehet kukucskálni a természet durva, kezdetleges világába —• erre különben nincs is szükség, hiszen a minden helyiségben berendezett távolbalátó- és távolbahíilló-készülé- kek, ha tetszik, éppen úgy oda varázsolják eléd Afrika őserdejét, mint a Marslakók életét. Liftek és elevátorok röpítenek pillanatok alatt arra az emeletre, ahol dolgod van, vagy szórakozni akarsz. Megszületsz a földszinti s/ülőcsarnokban, boldog gyermekkorodat el- játszod az első emelet pazar játszótermeiben — azulán fölkerülsz a hetvenedik emeletre, iskolába, egyetemre — állást kapsz utána a századik emeleten. így jutsz egyre följebb, s ha megelégelted a kéjek és szórakozások és szépségek panoptikumát, fönt, valahol az ötszázad ik emeleten, a csillagok közelében, föláll)iitják tökéletesen elkészített ravatalodat. íme a Város, az emberi szellem világa, egyenértékű, ha nem tökéletesebb, a külsőnél. Lucifer jóslata kisért, a Tragédia első fölvonásából. „Az Ember ezt, ha egykor ellesi, Vegykonyhájában szintén megteszi...** Valóban úgy hangzik az egész, mint egy vázlat, röpke zseniális tervrajz, amit a fölszabadult inas odavág mestere elé: „ime, igy csinálnám ón, igy csináltam volna ugyanabból az Anyagból, amiből Te alkottad meg a magadét". * így fogalmazná az utópista és optimista, Lucifer tanítványa, megrészegedett Ádám a paradicsomkorLben, aki hisz a jövőben s a pazar álomképekben, amiket csábitója kápráztat el szemei előtt. Az optimista, ulópisla Adám, akinek múltja nincs, fütyül a történelmi analógiára. A pesszimista azonban fázósan összehúzza kabáíjáit. Elfelejted, ostoba Ádám. hogy régen túl vagyunk a paradicsom-jeleneden — az „Ederikerlnok egy késő sugara" tévesztett meg. Túl vagyunk, régen túl vagyunk a mit derekán is — közelebb a jégkorszakhoz, mint a piramisokhoz — egy-kél szünet még s jön a Falanszter, aztán az eszkimók dala. Amit lázas álomnak hiszel, elmúlt, keserű valóság ma már: történelem, aminek tanulsága van. Bábel tornya, ahonnan vakmerő tudatlanságodban hasonlatod vetted, nem a Kezdet volt, hanem a Vég. Nem az Egység és Diadal, hanem a Széleséé és összeomlás. Nem a Jutalom, hanem a Büntetés. Nem a kultúrát diedalmasau egybefoglaló civilizáció — egy mélységbe sülyedő világ temetése főnk, Uutergang des Abendiaudes. * Lehet, urak, folyvást, folyvást. Az önök dolga, hogy ítélik meg — a kultúra temetését látják a civilizációban, vagy éppen ellenkezően. Amit ti kultúrának neveztek, képek és szobrok és művészet és irodalom és Eszme és boldogság — no de kérem, hisz a mi Tornyunk tele lesz művészi értékekkel, tökéletes, maradandó anyagból készült szobrok és képek és könyvtárak — mit féltek, ó kicsinyít ilüeii.? * Nem is képeket és szobrokat és könyvtárakat féltjük, ó, toronyépitők. Az embert féltjük, aki csinálja. Illetve csinálta. Elhisszük, hogy nem fogjátok szétrombolni Alexán áriát, mint vandálok valamikor — elhisszük, hogy fölpakoljátok az egészet és elhelyezitek valahol a háromszázadlk emeleten. Csakhogy a Művészet nemcsak múlt ám. A művészet és kultúra, aminek csak múltja van, jelene és jövője nincs, halott dolog, semmi köze többé az élethez. A ti civilizációtok tökéletest akar — de a boldogság reményét, minden kultúra célját és forrását csak eleven, élő, egyre újra alkotó művészet tarthatja ébren. A művészet nem történelem, nem konzerválása meglévő értékeknek — a művészet nem muzeum és könyvtár, — a kultúrának van egy furcsa törvénye, amit semmiféle civilizáció nem ismer — hogy fogalmazzam meg? Talán igv: csak addig halhatat'ah a múlt,, amig van eleven jelen — csak addig csodáljuk a nagy művészt, mig van köztünk művész, aki megtanítja csodálni. Csak addig hiszünk az Emberbeu, míg van közlünk ember, — csak addig hiszünk az életet túlélő Eszmében, mig van közlünk, aki még elevenen képviseli. Jól van, ti nem vagytok barbárok, ti nem bántjátok Phidiast, ti nem öli üzletitek föl a milói Vénuszt, mint a középkor — de gondoltok-e rá, hogy uj Phidias születhessen, a ha megszületett, uj Vénuszt teremtsen? * Egyelőre azt olvasom, hogy Amerikában uj pénzcsoporl alakult, a leggazdagabb műkedvelőkből, akik rajongásukban, önzetlen lelkesedésükben még arról is lemondtak, hogy névszerint szerepeljenek. Égy embert akarnak támogatni müvében, hogy módjában legyen tökéleteset alkotni. Óriási összeggel, amihez képest szerény kis alamizsna a liftes Nóbei-dij, vagy a Goncourt- j utalom. Az uj Maecenas megvolna hát — de ki a boldog Horatius? Nos, ki volna más? Sagrave őrnagy, aki uj automobilt akar szerkeszteni. Olyat, hogy óránkint ötszáz kilométert tesz meg — persze csak a davtoni tengerparton. Sok értelme nincs. A repülőgép, rakétahajó kisebb veszéllyel érhetné el ezt a sebességet — és ki az ördög akar ötszázki lomé teres sebességgel száguldani, pont a daytoui tengerparton? Deliét — a rikord, uraim! A művészet! Ki beszél értelemről? A művészetnek nincs értelme — de szép! Legalább úgy gondolja az amerikai Maece- nás. Nem az a kérdés, mi a művészet lényege — hanem az, mit nevezünk művészetnek. * Lehet, urak, folyvást, folyvást. A londoni milliomosok Éden kertje. A P'c- cadilly-klub Lomion mágnás-fertályában az lő- kolft angol társaság mulatóhelye. Itt látható a legjobban szabott frakkok és a legszebb ango la- dyk szórakoztatásáról a leghíresebb park.ttán o- sok gondoskodnak. Ez a milift a székelye E A. Dupont uj világfilmjének is é« a kiváló rendező ■káprázatos fénnyel állította ki a fi.m klubjelcnetét. Az építőművész remeke a két félköralaku Icposő- feljárat és a gvftnyftrü terrasz. mely a hata rnas termet koszoruzza. Tükörpadlója nyolcféle iából készült és az ébenfaasztalok mindegükében >-/.er gyortyafényü izzólámpa van elrejtve, feltörft sugarai színes kristálykelyhek aló] világítanak Ebben a tündéri miliőben lejti fantasztikus kíoa! táncát Anna May Wong. a I’lceadjlJy főszerepleje. A film százezer font költséggel készült és London kínai negyedének rejtelmeit is bemutatja.
