Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-24 / 71. (1994.) szám
4 1929 március 24, yajArw^. Móricz Zsigmondújra megírta az Eteciráí Rábukkant az Electra 350 éves első magyar fordítására és keresztény tragédiái cssnáié belőle — A nagy tro szakit a rege nyírással, csak a színpadnak fog dolgozni- A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársától — Aiaptttatet* t79A tvfeaa Iont Lajos óla ip ártelep Bauski-Bystrica Mirttfa síüBt r itrailélcsket, a»í»«±e* kAuatiAa. Betermárváuy l*j*okaL BArváay kapcsol* táblákat. tlirváay "asillÁrokaí. IpíLrmflvéazeti oumkákat, *tk. Budapest, mirdoa közepe. A „Nem élhetek muzsikaszó nélkül*4 már túllépte a, félszáz&do* jabileumit, A jubileumi elöttclásnak érdekes eseménye volt. hegy megjelent rajta Horthy kormányzó is, feleségével együtt, ami azért is kellemes feltűnést keltett a budapesti színházi világban, mert egy kicsit jobboldalról jött rehabilitáció volt at eddig „destruktívnak tartott Móricz Zsigmond számára. — A közönség érdeklődve gukkerozta a kormányzót ; a hófehérhaju, rendkívül előkelő külsejű feleségét, akik láthatóan jól szórakoztak el a kedves, derűs darabon.A felvonások végévol kitartóan tapsoltak s mind addig tapsoltak, amiig csak össze nem ment a függöny. A lelke*, valósággal premierhangnlato* közönség hiába várta Móricz Zsigmondot a függöny elé. Móricz Zsigmond nem jelent meg az ünnepi előadáson, felesége után utazott Komáromba. ! Belefáradtam a regényírásba...« Amikor visszatért, a Fészekben gratuláltam a „Muzsikaszóhoz*4, (ahogy ő rövidíti). A szokása szerint csendesen rámnézett, tartósan s a néma nézessél köszönte meg a gratulációt. Elgondolkozott. Akadozva jött belőle a szó: — Nagy őröm az, elhiheted, amikor az ember maga ás elcsodálkozik, hogy olyan egyszerű, kis történet olyan nagyon tetszik ax embereknek. Mert kell, hogy tetsszék, hiszen as első öt- veaig alig volt ház, amelyik nem volt táblás hás. Meg aztán nekem is tetszik, mert éa is komor bírálója vagyok sajátra agamnak g éreztem, hogy valahogy ráruháztam a legigazibb magyar vígjáték hangjára. —■ Persze, ez nem lehet következmények nélkül. ügy érzem, belefáradtam a regényírásba. Úgy számítom, vau még vagy 10 munkás esztendőm, &ii a színpadnak adom. — Tulajdonképpen mindig is a mdnpad volt az én legigazibb elemem. Már diákkoromban, amikor már belülről ssurkáltak ax „oro*xlán- kömök**, tragédiák Írójának képzeltem valahogy magam. Meg te Írtam nagyon fiatalon, még 25 esztendeje — ha nem is egy tragédiát — hanem a Sári Bírót Érte nincs okom ma sem szégyenkeznem. Mikor ez rlkerűit, úgy gondoltam akkor, hogy ott i* maradok. De nem lehetett. Túlsók elbeezélnlvalóm volt regényben te. Ki köllőtt várni, amig úgy '12 regénnyel könnyítettem magamon... — Most aztán igazán úgy érzem: következik a színpad. Tömérdek téma kavarodik bennem. Eredeti témák, meg dramatizálások, mindenfélék Télre például bizonyosan megcsinálom a Nemzeti Színháznak a „Légy jó mindhalálig*1 eimti regényem szinpadi formáját Erősen érik bennem. kapott, izgatott foglalkoztam vele • «ár kész is. ősszel jön valahol, Móricz Zsigmond — vádlott A napokban érdekes eseménye volt Móricz Zsigmond életének. Vádlottként állott a magyar királyi Tábla előtt Egy „szeinérem&értő1* novella miatt A törvényszék felmentette őt de az ügyészség fellebbezése folytán a Tábla elé került a dolog. Persze ott is felmentették őt — Névtelen feljelentő hívta fel „erkölcstelenségemre4* a vádhatóság figyelmét Ax ügyé«z>ég csodálatosképpen vállalta a vádat Sőt fen tartotta, amikor a törvényszék felmentett Csak akkor nyugodott bele, amikor a tábla felmentő Ítéletének indokolásában való-ággal esztétikai emelkedettségü magyarázatát adta annak hogy a törvényeknek nincsen vonatkozásuk olyan munkára, melynek művészi értéke van. A bíró ur Ítélet helyet bókot mondott ■ a szemembe mondta, hogy Móricz Zsigmond munkájának a művészi értéke, irodalmi értéke s főleg művészi jóhiszeműsége kétségtelen, tehát szeméremsértésről nála nem lehet szó. — így nem tudhatja az ember, hogy mikor és hol kaphat komplimentumokat.- ----- --------- ■— Al apítva 1833. Telefon » —gykereekedáee • 4 KOSICE, FŐ-utca 19. ! Kegy választék. Julányen árak. — S hogy legvégül mit gondolok erotikáról, hogy ugymoradjam irodalmi erotikáról? Azt mondom rá, hogy az élet két legfontosabb alapérzése a testfen tartás és a fajfentartás. Aki az életet akarja adui abban, amit ir, az nem kapcsolhatja ki ezeket az elemeket, mert rokkant lesz az óletábrázolása enólküL Más kérdés, hogy lehet valamihez piszkos kézzé’ is hozzányúlni. Az nndoritó. De a legkényesebb meglátás te, de művészileg van megoldva, az irodalom. Mert a szerelem és a szerelmi élet nagy életproblémák. Eddig milliók ostromolták és senki sem oldotta meg. Olyan ez mind a szerelem nagy érzése. Amikor előtte állunk, azt hisszük titokban, hogy „no most.. ,M Amikor aztán csalód urak, uj attakra készülődünk... (s. d.) A PESTI TRAINING Irta: Márai Sándor A legrégibb magyar tragédia — Közben egy másik nagyon érdekes dolgot csinálok. Örülök, hogy friss hírrel is szolgálhatok a lapod. számára. Szenzációs felfedezésem volt a minap, Megtaláltam az első magy árny elvű tragédiát. Igazi tragédiák „Electra*4 a címe, egy bizonyos Bornemisza Péter irta 1558-ban. — Tulajdonképpen Sophokles Elektrájának a fordítása volna, magyar nyelvre, de mégsem az. Magyarra való átköltés az, az eredeti nevek megtartásával, de ahogy olvastam, erősen az volt az érzésem, hogy az ő Aegistosa inkább lehetne Török Bálint debreceni zsarnok, mint egy görög fejedelem. — Olyan pompás magyar nyelven irta meg, olyan tiszta magyar a levegője, hogy diszina- gyarban kell, hogy játsszák. — Én csináltam belőle egy keresztény tragédiák Készen is áll már. Kicsit szabadon ugyan, de azért ragaszkodva Bornemissza magyaros po- ózisébez. A szinlapja igy fog hangzani: ELEKTRA Tragédia magyar nyelven 5 felvonásban. Irta: Bornemisza Péter tragédiája nyomán Móricz Zsigmond. — Hogy hogyan jutottam hozzá? Igen érdekes, hiszen három és fél évszázadon keresztül agyhiszem senki sem tudott erről a legelső magyar tragédiáról, öt évvel ezelőtt bukkant rá a góthai tartományi könyvtár igazgatója, abban a X\U. századbeli gyűjtőben, mely alatt egyházi csalókról adott anyagov az utókornak. A derék igazgató felismerte, hogy magyar a kézirat, el- kflldötte Ferenci Zoltánnak, az ismert akadémikusnak, aki annakidején, Í923-ban ki is adta facsimiléi kiadványban. — Nehéz olvasmány volt. Akkor még nem volt helyesírás 8 Bécsben készült nyomtatványban rengett.u értelemzavaró sajtóhiba volt. Senki som foglalkozott vele. Én éexrevottem, magAx amerikai sznnMzigangató, kivel Páris- ban egyszer megismerkedtem, azt mondta nekem: „Nem értem önt, mit nyomorog itt Európában, jöjjön át hozzánk, tanuljon meg tökéletesen angolul, • ha alkalmazkodik hozzánk, tiz év múlva gazdag, de egészen biztosan jómódra ember lehet. Lássa, kérem, én ivv meg igy kezdtem, ■ az én színházam tiszta jövedelme tavaly ennyi meg ennyi dollár volt- Mikor én ezt hallottam, csöndesen a markomba nevettem és azt mondtam neki, hogy ex nekem nem imponál. „Hogyan," — kérdezte fölháborodva, — „önnek nem imponál, önt nem csábítja az, hogy a munkájáért százszorosára több ellenértékét kap odaát, rniat Európában?" Azt felettem neki, hogy csábítaná talán csábit, de imponálni végiképE en nem imponál. S elmagyajáztam neki, ogy miért nem imponál Elmondtam neki, hogy nekem nem imponál, ha valaki New- yorkban színigazgató éö keres a színházával egy évben százezer dollárt De imponál nekem, ha valaki Pesten színigazgató, s a szezont úgy ússza meg, hogy a végén nem kell minden délelőtt ügyvédje kíséretében hosszú kényszeregyezségi tárgyalásokon réeztvennie. Nem imponál az, hogy valaki keres Amerikában egy jó üzleten egy millió dollárt, de végtelenül imponál az, ha valaki Budapesten nem csukja be az üzletét, hanem minden reménység nélkül, s az egyre halványodó kilátások perspektívájában mindent elkövet, hogy a verkli forogjon még egy ideig tovább. Nem imponál az, ha valaki Amerikában munkával, szorgalommal, kitartással és szerencsével sok pénzt keres, mert ott ez a normál-eset, az iskolapélda, amit az elemiben tanítanak. De jejjön ei az amerikai színigazgató, aki dollárban százezret keres egy évben, Budapestre, s keressen itt egy tételbein tisztáin százezret valamilyen üzleten, s nem is dollárban, csak pengőben, s rögtön imponálni fog nekem, leveszem a kalapom, hajlongom fogok, s gyermekeimnek tanítani fogom a nevét A színigazgató ezt nem értette, mert ő Amerikából jött, s nem ismerte itt Európában a viszonyokat Utólag egyre látom, milyen igazam volt, sajnos, egyre jobban igazam lesz, már nem is lehet nagyobb igazam. Nincsen abban semmi csodálatos, ha a magyar színész kimegy Hollywoodba, a magyar drámaíró kimegy Newyorkba, a magyar föltaláló kimegy Berlinbe, a magyar kereskedő és iparos és munkás kimegy Párisba, a magyar újságíró kimegy Londonba, s egypár év múlva azt halljuk róla, hogy hires ember lett, sikerűit neki, nagy lakása van a tengerparton, külön tornateremmel a cselédek részére, és ácsolt trombita teremmel a gyermekeknek, s minden fürdőkádján három propellerrel, s wrv 61 éa mindenki tiszteli. Ebben nincsen semmi csodálatos, szinte az a csodálatos, ha ez a siker, ez a föllendülés elmarad. Csodálatos lenne az, ha egy pesti ember, aki Pesten árult fotografálógépet, nem csinálna karriért Csikágóban, ha üzleti működése színhelyét a megfelelő föltételekkel áttenné a Teréz^iör- utról valamelyik eeikágói körútra. Csodálatos lenne, ha nem csinálna karriért, — nem azért, mert Csikágóban könnyebb eladni fotografálógépet, mint Pesten, ahol az emberek még az enyveáhátat is hitelre csináltatják, hanem azért, mert a pesti ember, ha egyszer elindul karriért csinálni külföldre, ma, 1920-ben, olyan rendkívüli traluing utón indul el, olyan csodálatos, senrmivel össze iiot hasonlítható lelki és testi és idegbeli előképzettséggel indul ei, ami a külföldi startnál óriási előnyöket biztosit neki nemcsak a benszülőtt, hanem a más országokból is odanevezett versenyzőkkel szemben. Ez a páratlan training, ez az egyedüiivaló, kivételesen és speciálisan pesti teaming legfőbb magyarázója a külföldi magyar sikereknek. Nineeen abban semmi csodálatos, ha egy Éra'ivar fiú néhány esztendei pesti te akting után kimegy külföldre és karriért csinál. A kuuöldi magyar sikerek titka csak részben az, amit plakátokon hirdetünk idehaza, hogy mi magyarok olyan kivételesen tehetséges és na-iy tudóménvszomju és rendkívüli köpesse gü náció lennénk, aki mellett elbújhat a világ összes többi nemzete, csak éppen nem tudnak rólunk, mert nincs alkalmunk megmutatni képességeinket, — de ha egyszeT aztán kiállunk a platzra, senki nem különb nálunk. Ez nem igaz. Mi magyarok nem vagyunk se tehetségesebbek, se tehetségtelenebbek, mint minden bizonyos szélességi és hosszúsági fokon belül élő, nagyjából azonos klimatikus, geográfiai és kulturális föltételek mellett vegetáló náció, ha bizonyos gazdasági, politikai és társadalmi localcouleurök erősen ki is domborítják ezidőszerinti helyzetünket. Szépnek ugyan gyönyörűek vagyunk, a legszebbek, ezt a szépségversenyen is elismerték, de ez aztán minden. Nagyon sok tehetséges ember van közöttünk, de nem sokkal több, mint Németországban, Franciaországban, vagy Angliában. Bizonyos, hogy az élet nagy versenyében nem álldogálunk szomorú reménytelenséggel a start előtt, vannak képességeink, de van még valami más is, ami megkönnyíti nekünk a nagy nemzetközi versenyben a startot, s ez éppen a föntebb említett pesti training. Persze, hogy karriért csinál a magyar fiú külföldön. Könnyű neki. Könnyű neki kereskedőnek lenni Párisban. Könnyű neki színésznek lenni Berlinben. Könnyű neki rajzolónak lenni Londonban. Könnyű neki bankárnak lenni Frankfurtban. Könnyű neki darabjával sikert aratni New- yorlcban. Mi az neki? Semmi. Mi az kereskedőnek lenni, egy magyar fiú számára, Angliában, ha meg van hozzá a pesti előtrairaing- je, — Angliában, ahol semmi egyéb nem kell a kereskedelemhez, mint jó áirut fölhajtani, tisztességes haszonnal továbbadni, senkit nem becsapni, a a kimondott szót sokkal fontosabbnak és érvényesebbnek és kötelezőbbnek tekinteni, mint Pesten a közjegyző előtt kötött szerződést? Mi ez neki, aki a pesti training során megtanulta, hogy mikor eladott egy motorbiciklit, akkor rögtön továbbadta ügyvédjének a váltót, amivel a vevő fizetett, s amit a vevő a lejárat napján annál kevésbé fog beváltani, mert ezt mind a kelten, a kereskedő e a vevő Is előre tudták, hogy a vevőnek a lejárat napján nem lesi egy fillére sem motorbiciklire, nem is lehet, de szerencsére a vevőnek van egy bonja valakitől egy eladott perzsaszőnyegről, amit majd cedálni fog a motorbicikll-kereskodőre? Mi az, kis haszonnal nagy forgalmat csinálni Párieban egy pesti ügynöknek, aki ezt a szót, hogy „ollenszámla", már álmában is hangosan morogja, mert a pesti training .során megtanulta, hogy az emberek az életüket is ellenszámlára biztosítják, az orvosok ellenszámlára veszik a hunt n mészárostól, a festő ellenszámlára öltözködik, B a varrógépáriis elilenszámíánu mulat szombat éjsnralka a bárban? Mi ax, meggazdagodni egy olyan országban, ahol megszokták az emberek azt, hogy egy doboz szardíniát ne fölirásra, hanem készpénzért vegyenek, mikor valaki Pestről jön, ahol a temetésrendezők ellenszámlára fizetnek elő a folyóiratokra? S legfőképpen: mi az, hinni, jóhiszemünek lenni, tartózkodónak, diszkrétnek, egyszerűnek, becsületesnek, tehetségesnek, beosztónak, vállalkozónak lenni Berlinben, ha valaki a pesti training során megtanulta előzőleg azt, hogy senkinek sem szabad hinni, üzleti okokból állandóan egy fokkal okosabbnak kell lenni, mint a másik, fölényesebbnek, kivertebbaek, érzéketlenebbnek, gyanakvóbbnak, reménytelenebbnek, illuziót- íanabbnak? Mi az, idegekkel rendelkezni a megélhetés versenyfutásában Párisban, s mi az, idegekkel rendelkezni Pesten? Mi az, emberekkel érintkezni, társadalmi életet élni, valakinek lenni, vagy valakinek nem lenni Parisban, s mi az, ami mindehhez gyomorban, idegekben, állandó, állig fölfegyverzett készenlétben szükséges Pesten? Mi az, írónak lenni Bostonban, s mi az, írónak lenni Pesten? Mi az, fiatalnak lenni Londonban, micsoda ünnepély és öröm teljes magánügy, s micsoda lebunkózott és reménytelen keserűség fiatalnak lenni Pesten? De ami ennél fontosabb: az élet minden vonatkozásában és aktusában, mi az valakinek, aki itt tanult megélni, okosnak lenni, üzletet csinálni, darabot, vagy újságot Írni, szegénynek lenni, újról és tisztességesről ábrándozni, mi az neki, mindezt realizálni akárhol külföldön, aki gazdag, szerencsés, jóhiszemű és hatalmas népeik egészséges atmoszférájából Indul a maga speciális peeti fegyvereivel a verekedésbe? Mi az, megalázkodni egy angol színigazgató elvei előtt, s mi az, színpadon látni a maga müvét Pestem? Mi az, eladni egy jó képet Kölnben egy műgyűjtőnek, s mi az, megrendelés reményében zsurokra járni Mecénásókhoz Pesten? Mi az, naivnak lenni Párisban, ha valaki előzőleg okos fiú volt a bo- hémkávéházban Pesten? Mi az, Shakespeare-t játszani Reinhardtnál Berlinben, ha valaki előzőleg kabarészinész volt a körúton Pesten? Mi az, koncentrált akarattal bármiféle spaciális tudásból és mesterségből megélni Stockholmban, s mi az, tizenötféle szintétikü- san folytatott mesterség mellett tönkremenni Pesten? Mi az, interjút csinálni Chamberlainnel, s mi az, interjút csinálni egy dupla- előneves államtitkárral Pesten? Mi az, előleget kérni újságírói hitelre Mossetől és beutazni a félvilágot, s mi az, huszonnégypen- gős tárcahonoráriumot fölalkudni harminc pengőre? Sokkal tovább megyek, s csak az érti, aki tudja: mi az, udvarolni és meghódítani egy rokonszenves hölgyet Párieban, vagy Berlinben, vagy Londonban, s mi az, udvarol- n és meghódítani egy rokonszenves hölgyet Pesten?... Soha nem lep meg, ha azt hallom, hogy egy, magyar fiú, aki idehaza plakátokat ragasztott, egy szép napon hires plakáttervező lesz Berlinben, hogy a magyar fiú, aki klarinétos volt a budai moziban, egy szép napon megnyeri a londoni konzervatórium nagydiiját, hogy a kémikus, aki itthon pezsgőt dugaszolt egy gyárban, az erjedő gombákról Írott tanulmányával elnyerte egy müncheni tanszék méltóságát, a az ádhirlapiró, aki itthon csakugyan az volt, ma neves és komoly zsurna- liazita Berlinben, Mi lepjen meg ezen? Nekik sokkal könnyebb odakünn, mint a beraazülöl- toknek, mögöttük óriási training van, arai izmaikat, gyomrukat, idegeiket, életösztönüket a végsőkig preparálta. Semmi nem lepheti meg őket, semmi akadály nem lehet elég magas nekik, semmi megalázás nem lehet elóg megalázó, semmi nélkülözés nem lehet elég fájdalmas és komoly. Mi az nekik? Pestről jöttek. Elsőrangú szlovenszkói likőrgyári cég a volt Nógrád-, Hont, Gőmőr- és Zólyom-megyék területére képviselőt keres. Oly urak, akik e szakmában már hosszabb időn ét megfelelő sikerrel utaztak, sziveskedjeneK ajánlataikat igényeik és referenciák megjelölésével „Biztos £xisztencia* jeligével a kiadó’ hivatalhoz intézni.
