Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-22 / 69. (1992.) szám

ftt» március péntek. <PIW!AlMAOÍAR-MtW®r 5 Síoíberg gróf meggyilkolásának árnya rávelődöii Erika grófnőre és a szép Antónia komtesszre is Sutyos anyagi okok és a patikuslány iránti szeretem adták volna Keresztély gróf kezébe az apagyilkos fegyvert — Érvek és ellenérvek sorakoznak fel a fogházban ütő majoresho körül Jfenowüs, méretes 81. A Jxno'wtfhd Térés családi dráma teljes képe még ma, a vizsgá­lat harmadik napján sem bontakozott ki egé­szébe® s a nyomozó hatóságok Lázas mimikája •Ménére, még mindig nem derült világosság Stol- berg-Wernigerode gról meggyilkolásának rejtélyére, sőt memnéi torálbb haliad előre a bűnügyi tisztviselők munkája, annál több zavaró mo­mentum lép föl, amelyek az amugyis bonyo­lult ügyet még jobban össze bogozzák. Mini egy izgalmas bűnügyi filmnek jelenetei, úgy peregnék le a janowitzi véres éjszaka titokza­tos eseményei az érdeklődő nagyközönség előtt, amelynek figyelme most az ősi kéteme­letes poroszszilézáai kastély felé irányuk A napokkal ezelőtt elhagyatott, csöndes hely­ségben most ugyancsak nagy a forgalom. Nemcsak azok jöttek el, akiket hivatásuk ide- szólit, a bűnügyi tisztviselők és az újságírók, hí nem szép számmal gyűltek össze az érdek­lődőik is, akik nem kiméivé költséget és fá­radságot, odautaztak a tipikus sziléziai vá­roskába, hogy ott várják be a fejleményeket és első kézből kapják az értesüléseket. A kastélyba vezető utón csak úgy hemzseg a sok autó, kerékpár és gyalogos járókelő. Azt mondanunk sem kell, hogy az egész városká­nak és á környéknek a lakossága még min­dig a borzalmas és rejtélyes esemény hatása alatt ál'L Az emberek egyébről sem beszél­nek, mint az öreg grófnak titokzatos elhuny- tárőíl, mindenki sajnálja az áldozatot, de a le­tartóztatott fiatal grófot is, mert ő éppenugy, mint édesatyja, jószívűsége és közvetlen mo­dora miatt általános közkedveltségnek örven­dett. Természetesen a legkószább hírek ke­rülnek szárnyra és nem csodálatos, hogy a legfantasztikusabb kombinációk is hitelre ta­lálnak, annyira bonyolult és titokzatos a gróf dolgozószobájában késő este lejátszódott tra­gédia, amelynek nem volt szemtanúja, gyanú­sított tettese pedig a keresztkérdések özöné- nek súlya alatt sem akar semmit beismerni. Komolyan tartotta magát az a verzió, hogy tulajdonképpen nem. gyilkosság, hanem vé­letlen szerencsétlenség történt. A városka lakói nem akarják elhinni a ször­nyű vádat, amely a fiatal Frigyes Keresztély grófra nehezedik, nem akarják elhinni, hogy ez a fiatal, érdekes megjelenésű, rendkívül müveit, amellett igen jó gazda hírében álló főur alacsony, vagy nemtelen indokokból vét­kezett volna két isteni törvény, a negyedik és ötödik parancsolat ellen. Azt mondja ez a verzió, hogy nem gyilkosság, hanem véletlen szerencsétlenség történt, amely olyképpen játszódhatott le, hogy Frigyes gróf atyja dolgozószobájában a fegyverrel bíbelődött, míg édesatyja gond­talanul merült el az olvasásban. Ekkor véletlenségbol eldördült a fegyver és a golyó a gróf koponyájába fúródva, pillana­tok alatt végzett a szerencsétlen emberrel. Természetesen sok körülmény szól ez ellen a verzió ellen is, mert hiszen Frigyes gróf jól ismerte a gyilkos fegyvert és nem valószínű, hogy a gyakorlott ember kezében a vadász­pisztoly elsülhetett volna. Különben is Fri­gyes gróf, bár vallomásaiban igen súlyos el­lentmondásokba keveredett, állhatatosan han­goztatta, hogy a katasztrófa pillanatában nem volt édes­atyja dolgozószobájában és oda csak a cselédséggel együtt hatolt be. A meggyilkol* Síolberg gróf ! A holttest ftSfboncoftásia megerősítette az előzetes vizsgálat eredményeit. Bár a tettes a gyilkosság elkövetése után a pisztolyt a gróf melleit helyezte el a padlón, hogy ezzel az öngyilkosság látszatát keltse, az orvos­szakértők megállapították, hogy öngyilkosság esete ki van zárva. A lövés ugyan közvetlen közelből dördült el, legföljebb három lépésnyiről, de föl tétlenül idegen kéz emelt fegyvert a grófra. A halálgolyó egy nyolc milliméter átmé­rőjű dum-dnmlövedék volt, amely a koponya hátulsó részén hatolt be az agyba és szörnyű roncsolást végezve a fejben, a jobb szem alatt hagyta el azt. A lövedék hatása azért volt olyan pusztító, mert lere­szelt ólomvégből állott, úgynevezett félikö- penylövedélk volt, hasonló azokhoz a Lövedé­kekhez, a/minőket a háború folyamán gyak­ran használtak, a vadászemberek pedig szar­vasokra és vaddisznókra lőnek vele. A fiatal gróf letartóztatására főleg az a kö­rülmény vezetett, bőgj.’’ sűrűn ismétlődő vallomásainak során súlyos ellentmondásokba keveredett, így a gyanú már az első pillanatokban meg- fogamzott, azóta sem csökkent, hanem mind­jobban kibontakozott, mert az elentmondások is mind feltűnőbbekké váltak. Arra a kér­désre, vájjon volt-e közte és édesatyja között komoly ellentét, vájjon gyakran került-e sor közöttük szóváltásra, határozottan tagadőlag válaszolt, bár annyit elismert, hogy jellemvo­násaik igen különbözőek voltak. Azután rend­kívül zavarosan adta elő, hogyan hallotta meg a lövést. Első vallomása szerint egyáltalán nem hallott semmiféle lövést, azután elmon­dotta, hogy néhány perccel a lövés eldördü- lése előtt édesaíyjának dolgozószobájában tartózkodott, de a tetteseket nem látta. Csak­nem ugyanebben a pillanatban azt vallotta, hogy a tettesekkel a folyosón találkozott és első vallomása szerint az egyik ököllel arcába sújtott, úgyhogy elkábult belé, azután meg ugv adta elő a történetet, hogy az egyik férfi valami csípős folyadékot öntött az arcába, amitől szinte megvakult. Ismét kikérdezték a támadási jelenetre vonatkozólag, ekkor meg már azt is hozzáfűzte, hogy az egyik tettes, egy atlétatermetü férfiú rárohant és fojtogat­ni kezdte, úgyhogy eszméletéi elvesztette. A nyomozó hatóságok utasítására az orvos azon- j nal megvizsgálta tetőtől-talpig a fiatal grófot, | de semmiféle fojtogatési nyomot sem talált j rajta. Kétségtelen bizonyossággal megállapítot­ták a bűnügyi tisztviselők, hogy idegenek a kritikus időben nem tartózkod­hattak a dolgozószobában. Milliméter pontossággal kutatták végig a pad­lót, hogy valami lábnyomot felfedezzenek, végigvizsgálták az összes tárgyakat, hogy nin- csen-e rajtuk útbaigazító ujjlenyomat, de sem­miféle nyomot nem találtak, kétségtelen te­hát, hogy a tettest csupán azoknak körében kell keresni, akik a gyilkosság elkövetése után is még a kastélyban tartózkodtak. A nyomozóhatóságok elé most már egy újabb rejtélyes kérdés tárul: Keresztély gróf végül is többször konkretizálta azt a tényt, hogy miután a lövést hallotta, azonnal a kas­tély közvetlen szomszédságában lakó kovács­hoz sietett és arra kérte, hogy tartson vele, nézzenek utána, mi történt atyjának dolgozó szobájában? Hogyan történt *s, hogy a fiatal gróf nem szaladt fél azonnal a csupán néhány lépcső­vel feljebb lakó hozzátartozóihoz, édesany­jához és nővéréhez, a szép komtesszhez? Hogyan lehetséges az, hogy a gróf édes­anyja és húga vallomásukban azt hangoz­tatták, hogy csupán a fiatal gróf segclvkiál- tásaira riadtak fel, a lövés zaját azonban nem hallották? A helyszínén végzett löpróbák és akusztikai < megfigyelések ezzel a vallomással szemben | világosan kimutatták ennek a valótlanságát, ; mert a dolgozószobában elhangzott lövések olyan hatalmas hangot adtak a kis szobában, ! hogy az egész kastély megremegett belé, | mintha egy bomba robbant volna fel. Ezer és ezer bonyolult kérdés szövevényé- j uek megoldása háramlott tehát a nyomozó ! hatóságokra, amelyek első pillanattól kezdve í bizonyosra vették, hogy ; ha Keresztély grü nem is követte volna el a gyilkosságot, feltétlenül tudomással kel­lett arról bírnia. Ismernie kell a tettest is, aki feltétlenül a kastély személyzetének köréből való, mert ; semmiféle nyom nem szól amellett, hogy ki- j vülálló ember rejtőzhetett volna el a kastély- • bán. A bűnügyi hatóság ez után a hipotézis után szorgalmasan kezdett kutatni a Stolberg-Wer- nigerode család benső élete és anyagi körül­ményei után. Mind különösebb és jellemzőbb dolgok derültek ki, amelyek talán egészen uj szempontokat adnak a vizsgálat tovább veze­tésében. Még az sem lehetetlen, hogy uj és szenzációs le­tartóztatásokra kerülhet a sor. A nyomozó hatóságokat tudniillik elsősor­ban ez az alapvető kérdés vezeti munkájuk­ban: Mik lehetnek azok az okok, amelyek a fiatal grófot szörnyű tettének elkövetésére bír­ták? Erre a kérdésre egyelőre nincs felelet, azonban egy dolog bizonyos. Az öreg gróf és a majorátus örököse, a most fogságban ülő Frigyes gróf között súlyos differenciák voltak, s amint most kiderült, ebben a harcban, amely joggal hasonlítható két nemzedéknek, apának és fiúnak ibseni kollizió- jához, a gróf felesége. Erika grófnő és legidősebb leá­nya, Antónia komtessz a fiatal gróf pártjára állott. A majorátusnak mintegy nyolcezer holdnyi birto­kát nagyon sok súlyos adósság terhelte, csirpán adóhátraléka hatvanezer márkát tett ki. A fiatal grófnak állítólag ae volt a terve, hogy a majorátust felossza, egyes részeit eladja,, hogy igy nagyobb mennyiségű készpénz jusson a kezébe. Ez azonban a törvény szerint csak éiles- atyjának halála után lett volna lehetséges. Az öreg gróf egész gazdálkodási módszere nem tetszett fiának. Patriarchális gazdálkodás volt ez, nem számolt a modern idők követelményeivel, lüktető iramával és nemcsak az anyagi érdek, hanem a szív is irányította. Az öreg gróf egyetlen emberét sem bocsátotta el szolgálatából, még ak­kor sem, ha semmi hasznát nem vehette valaki­nek, A nyomozó hatóságok ezekből a körülmé­nyekből jutottak arra a gondolatra, hogy a tettes a fiatal gró! volt, a tettre azonban édes­anyja, Erika grófnő bujtotta fel és a gyilkossá­got minden részletében előre gondosan kiter- veztók. Keresztély grófot már be is szállították a hirsdh­bergi törvényszék fogházába, ahol lefolytatják as előzetes vizsgálatot az államügyészség által szán­dékos emberölés elmén emelt vád alapján. Ezek azok az alapok amelyekben az apagyil­kosság szörnyű vádja felépül Természetesen azok a körök, amelyek a családi élet viszonyait beha­tóan ismerik, a családdal közeli nexusban vannak, teljesen értetlenül állnak n tettd szemben és nem tudják felfogni a fin részéről esetleg megtörtént gyilkosság motívumait. Azt mondják, egyenesen tarthatatlan a vádnak az az állítása, hogy Ke- resatély gró!ot anyagi okok vezették volna tettére. A Stolberg-birtok. amelynek részei Jannowitz- ban, Kupferbergben, RuLlában és Wnllersben vannak, annyira meg van terhelve, hogy az egyes birtokrészek eladása nem segíthetett volna. Azt ia hangoztatják, hogy ha Keresztély grófnak gyil­kos szándéka lett volna, akkor tettét már jóval elóbb, sokkal kevesebb k hk zattal elkövethette volna, hiszen az elmúlt hónapban édesatyjáva* több napon keresztül élt egy vadászkunyhóban Ha régóta élt volna benne gyilkos szándék, va­dászaton végezhetett volna atyjával és az ügyet véletlen vadászszerencsétlenségnek állíthatta vol­na be. Sokkal valószínűbbnek tartják azt a lehe­tőséget, hogy végzetes baleset történt. Keresztély grófnak atyja halála után tanúsított különös visel­kedését a megtörténtek fölötti pánik ijedelméből vezetik le és talán az is megtörténhetett, hogy a borzasztó események hatása alatt a fiatal gróf agya pillanatnyila" megzavarod ott. A fiatal gróf különben rendkívül rendezett vi­szonyok között élt, semmiféle adóssága nem volt, annak sem merült fel semmi szüksége, hogy hir­telen nagyobb pénzösszeghez jusson. Szórakozásai­ban szerény, élvezeteiben mértékletes embernek ismerték, aki sem nem dorbézolt, sem nem kár­tyázott és női ismeretségei sem voltak. Ha mégis Stolberg-Wernigerode Frigyes Keresztély gróf len­ne Eberhard grófnak a gyilkosa, úgy az utóbbi éveknek nemcsak legnagyobb bűnügyi, hanem legnagyobb lélektani rejtélyével állanánk szem­ben. Értesülésünk szerint Németország egyik leg­kiválóbb bűnügyi rendőrtisztviselője, aki már számtalan bűnügyi rejtélyt sikeresen oldott meg, a helyszínére utazott, ahol a legapróbb részletekig újból átvizsgálja a szövevényes bűnügyi rejtélyt. Érdekes, hogy a család által kiadott gyászjelen­tésben a következő sorok állanak: „Ab egek Urának úgy tetszett, hogy tegnap este szeretett férjemet, drága atyánkat, StolbergWer- nigerode Eberhard grófot, a hitbizomáuy urát. véletlen baleset következtében Janovdtzban magához szólítsa. Janowitz. már­cius 21", Legújabban újabb érdekes verziót terjesztenek. Az egyik cseíédleány kihallgatása alkalmával ki­derült, hogy a meggyilkolt grófnak éles összeszó. lalkozása volt fiával anyagi kérdések miatt és mert » Keresztély gróf feleségül akarta venni egy gyógyszerész leányát, amibe a* arisztokratikns tradíciókhoz szívósan ragaszkodó Eberhard gróf semmi s»in alatt sem akart beleegyezni. A nyomozást természetesen ebben az irányban is kiterjesztették. A százmilliós Zsolnay-hagyaték ugye a pécsi tábla előtt — Épelméjű volt-é az örökhagyó Zsolnay Miklós? — Pécs, március 21. Már hosszabb idő óta tart a nagy pereskedés Zsolnay Milklósnsak, a hí­res Zsölnay-gyár megalapítója, Zsolnay Vilmos fiának százmilliós hagyatéka körül. Zsolnay Miidós ugyanis 1922-ben végrendelet hátrahagyása nélkül hunyt el. Zsolnay Miklós elhalálozása idején a gyárat nővérének gyermekei, a Maityasovsziky~esalád férfitagjai vezették, akiket Zsolnay Miklós örökbe fogadott. Zsolnay Miklós 1919 október 6-án szerződést kötött Zsolji ay-Ma 11 y ytasovszky Tiborral és Zsolnay-Mnttyasovsaky Zsolttal ar­ja, hogy ők mint cégvezetők vezetik a gyárat. Ebben a szerződésben utalás történt arra is, hogy örökösödés esetében, a család tagjai, szám- szerint tizen, egyenlő arányban részesednek a Zs&lmy-vagyonbm i. A szerződés további részébe® olyan kikötés íb volt, hogy a Zsolnay Miklós életében egyéni cégként vezetett gyárat az örökhagyó elhalálozása után közkereseti társasággá kell MalakitmÁ. Amikor Zsolnay meghalt, az örö&öeak végren­delet hiányában ezt a szerződést fogadták el irányadónak. A szerződés azonban nem ren­delkezett a gyáron kívül Zsolnay Miklós egyéb j vagyona felett és éppen itt indult meg az örö- ! kösödési háborúság Zsolnay Miklós örökbefo- ; gadott fia és Zsolnay Miklós elvált első felesé­gének gyermekei és a Piacsek-osalád között. A Zsolnay-Mattyasovszky örökösök ugyanis azt vitatták, hogy a hatalmas hagyaték min­den tartozékával együtt, a közkereseti társa­ságba viendő be, tehát az örökhagyó magánvagyonnal nem ren- delkelhetett. A Piacsek-család ezzel szemben azt vitatta, hogy a szerződést csak úgy lehet óiAelinv'woi, hogy \ mind a fáz örökös egyenlő részben kaphatja meg a nyolcmiMiópengős hagyatékot. Több tárgyalás után a pécsi Ítélőtábla elé került az ügy, amely a PiLacsek-osalád kéré­sére elrendelte a bizonyítást, hogy épelméjű volt-e Zsolnay Miklós, amikor a kérdéses szerződést megkötötte. A családtagok, akik ezt a kérdést felvetettók, bizonyimi ki várták hogy Zsolnay Miklós a szerződés megkötésének idején paralíéisben szenvedett A Piaosek-család ezen az alapon a szerződés megsemmisítésiét kérte. A pécsi Ítélőtábla kedden egész nap foglalko­zott ezzel az üggyel és délután 5 órakor hozta meg határozatát. A tábla úgy döntött, hogy a felperesek jogi képviselőjének indítványát, hogy hallgassák, ki Wogner-óauregg bécsi egyetemi Ionért, ehbtasiija, ezzel szemben elrendelték Fis- cher Ferenc dr. főispán hihdfl pofását újra. Fisékor Gyula dr. ugyanis jelen volt mint ügy­véd a kérdéses szerződés létrejötténél. Azon- kivüil elrendelték. Miatt yaso-vszky Tibor, Mattyasovszky Zsolt és SLkorszkv Miklós újra eskü alatt való Éáihallgatását. Elrendelték Neizer Ábrahám és neje kihallgatását arra nézve, hogy mit észleltek egy Rudapesi pécsi utazás alkalmá val, amiko r Zsolnay r a l egy UH tűiit­tak. Ezekkel a tanú vallomás okkal kiegészítik a meglévő iratokat és a perben szereplő szakér­tők elé terjesztik és kikérik véleményükéi, hogy az uj vallomások miatt szükségesnek tartják-e az ügynek az országos igazságügyi tanácshoz való felterjesztését. Emsei lezárult a fcvlebbvileli tárgyalás, amelynek folytatását bizonytalan időre el®a- poKifc, ’

Next

/
Thumbnails
Contents