Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-17 / 65. (1988.) szám
Ma! számunk 55© o!dal Vili. évf. 65. (1988) szám Vasármas* 1929 március 17 HTPHAP Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 33 Ke. E»?yes nzám ára 1 *20 Ke A sziovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő-. politikai napilapja Felelős szerkesztő. DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCN GÉZA Szerkesztőség: Prága (L, Panská uüce 12, n. emelet Telefon: 30311 - Kiadó- hivatal: Prága Panská ul 12/111. Te* lefon:3031l. — Sürgönyeim: Hírlap. Praha I kisebbségek faráig! és ellenségei Irta: SZVATKÓ PAl dr. I. A franciák Prága, március 16. A Matin, a Times, az Illustration, a Daily Mail, ö Westminster Gazette, az Observer, a Corrieir della Sera, a Prawda, az El Sol, a Berliner Tageblatt és számtalan európai és amerikai világlap az elmúlt napokban hasábokat irt a kisebbségi kérdésről. Talán az első eset a békekötés óta, hogy keresztmetszetben kapjuk a világ véleményét a mi legköz- vetlenebb problémáinkról és kiíerithitjük magunk elé az újságok lepedőit, melyekből megtudhatjuk, hogy miként gondolkodik rólunk mindenki, akit illet és akit nem illet A lapokon át a népek pszihéjébe nézhetünk be, a pszihéjükbe és nagy politikai szervezeteikbe, melyeknek állásfoglalása néha perdöntő lehet. Soha ilyen tisztán meg nem nyilvánult a kisebbségi kérdésben a világ politikai pártjainak véleménye, mint most, a genfi kisebbségi tanácsülés után. Ez egyszer komoly volt az ügy, szépitgetés és harag nélkül kérdezték valamennyien: miről is van szó és kertelés nélkül, őszintén adták meg a feleletet, ki-ki úgy, ahogy belsője sugalta. Ha más hasznunk nincs a népszövetségi tanács emlékezetes 54-ik ülésszakából, annyi bizonyára van, hogy a véleményekkel tisztába jöhetünk. S a jövő szempontjából fontos ez igy, fontosabb, mint sokan gondolnák. Olyan politikai Baedeckert kaptunk kezünkbe, melynek alapján elindulva, könnyebben tájékozódhatunk és tudjuk, hol van az, amit keresünk. A tájékozódás megkönnyíti munkánkat. Megtudjuk, kihez forduljunk, kinek sikerét kívánjuk vagy segítsük. Külföldi munkánk kellő stratégiai pontokat kapott. S ami mindennél fontosabb részünkről is: sok félreértés és tévhit szűnhet meg Európával szemben. Az első és legnagyobb ellenség Franciaország. Sajnálatraméltő dolog, hogy a grande nation, az emberi jogok évszázados előharco- sa, a forradalom és a szabadság nemzete a másik táborban van. Akibe csak parányi gall kultúrát öntött a sors, aki kellemesen vett észre affinitásokat a francia lendület és a magyar tűz között, fájdalmasan gondol erre az ellentétre és tudja, hogy csupán félreértés lehet az oka. A francia polgár mindig kissé nemtörődöm volt és most nagyon ideges. Valahogy érzi, hogy diadalmas románságának utolsó fellob- banása az 1918-as győzelem volt s utána ráfekszik a germán ár, mely menthetetlenül a második helyre szorítja. Ami a győzelemmel összefüggésben áll, csökönyösen konzerválni akarja. Aki fölnyög váratlanul jött uj helyzetében. azt német csatlósnak bélyegzi és ellene fordul. Csak igy történhetett meg, hogy felforgató elemeket lát azokban, akik iskolákat követelnek és legprimitívebb jogaik tisztelet- bentartását kérik a nemzetközi fórumoktól. Vájjon mint szólna Voltaire vagy Thiers szelleme, ha megtudhatná, hogy francia nemzete kancsukával vág arra és gúnyosan becsapja az ajtót annak orra előtt, aki kéri, hogy a Hatalom elemi iskolákat adjon nemzetének és annyi jogot, amennyi minden indiánusnak megvan Amerikában? A francia diplomácia természetesen merev és egyuccáju testület, melynek egyetlen fordulata és szizifuszi munkája van: dogmává emelni a békeszerződéseket. Hallatlan energiával végzi a szent officium feladatát. Itt nem sokat várhatunk. Briand-t sokkal közvetlenebb problémák érdeklik, mint a kisebbségek ügyének átfogó megoldásé : kápráztatóan ii^yes és ellenállhatatlanul tehetséges egyéniségét arra használja föl, hogy magához édesgesse a lompos germán medvét. Megszelídítse, A rajnai megszálló haderő háromszáz halottja vezette rohamra az ellenzéket Poincaré kormánya elten I kamara 68 szavazatnyi többséggé! bizalmat szavazott a kormánynak — Likvidálták a megszálló sereg botrányát — Páris, március 16. Tegnapi számunkban röviden jedemtettüik, hogy a francia rajnai megszálló seregben történt óriási számú katona- halálozás ügye komoly botránnyá dagadt Franciaországban. A militarizmus egyik leg- szomorubb fejezete az, amiről a francia kamarában tegnap több interpelláció lerántotta a leplet A januári és februári nagy hidegek alatt a francia megszálló hadsereg 277 katonája halt meg, a legtöbben azért, mert fölöttes parancsnokságaik nem gondoltak testi ép- / ségükkcl és könnyelműen kitették őket a fagy és a járvány borzalmainak. A baloldalii sajtó saerint az áldozatok száma jóval több háromszáznál. Az emberi jogok ligájának vizsgálata szerint mindenért a tisztikar felelős. Az egyik rajnavidéki kaszárnyában a le-;; Jog ’síkergalóbb hidegben napokig nem fütSttÜt i E'^énység' szobáit, mivel a parancsnokság elfelejtett szénről gondoskodni. Egy másik kaszárnyában a tiszti autók soffőrjei 30 fokos hidegben egész éjszaka a szabadban vártak tisztjeikre, akik odabenn vigadtak. A legtöbb soffőr keze-láb a lefagyott. Egy harmadik kaszárnyában az egyik gyalogezred parancsnoka úgy vélte, hogy a hideg álén a mozgás a legjobb orvosság és 24 fok hidegben harminckilométeres margót rendelt eL Máshelyüjfct a kórházak és az egészségügyi szolgálat oly rosszául van megszervezve s oly kevés orvos áll a katonák rendelkezésére, hogy sokan meghaltak, még mielőtt orvosi kezelés alá kerültek volna. Painlevé hadügyminiszter sokáig nem nyilatkozott a rajnavidéki halálesetekről, most pedig mindent a rajnavidéki „egészségtelen" klímára tol, amelyet a francia bakák nem bírnak ki. Szerinte a német katonaság é« * r,;ó- gári lakosság között ugyanilyen .e'^ek elle-' pusztított a rettenetes spanyoljáig lakossá- niszter bejelentésével e]lenfőrv£rog báK^-r- peliálők sorra fölsorolták az \ aos k<srh? mulasztásokat. ’ Yj Petain francia tábornagyot megbízták a vizsgálat lefolytatásával, de sem a katonai misszió, sem a kiküldött polgári bizottság nem hozott kielégítő választ" és nem fedte föl a valódi tényállást. Painlevé megígérte, hogy két tábornokot, egy ezredest és néhány magasrangu tisztet nyugdíjba küld, de a baloldal ezekkel a rendszabályokkal sincs megelégedve és Painlevé fejét követeli. A kamara tegnapi vitája, amelynek tárgysorozatát egyedül a rajnai katonahailálozások ügye alkotta, reggelig tartott és sokszor rendkívül heves volt. Az ellenzék fölhasználta az alkalmat, hogy riadót fújjon Poincaré miniszterelnök ellen s ez alkalommal az ország közvéleményének nagy része is az ellenzék mellett volt, mert a lapok jóformán kivétel nélkül felháborodással imák a rajnavidéki katonai botrányról. Painlevé megígérte, hogy megbünteti Trier város parancsnokát és több más tisztet, akit elsősorban terhel a felelősség. A hadügyminiszter mindenkit föláldoz, csakhogy a kabinetiét megmentse. — Ha érezném, hogy bűnös vagyok — mondotta —, beismerném. Ha a kamara úgy véli, hogy a felelősség engem terhel, mondja meg. Az interpelláció és Painlevé beszédének elül ngzása után Poincaré miniszterelnök emelkedett szólásra, aki, szokásához híven, azonnal fölvetette a bizalmi kérdést. Ez a módszer már gyakran megmentette a kormány helyzetét, mert senki sem meri megbuktatni Poincárét. Most is használt: a kamara 308 szavazattal 262-vel szemben elvetette a bizalmatlansági indítványt és 314 szavazattal 246-tal szemben bizalmat szavazott a kormánynak. Ezzel a rajnai ka tón a h alá.! ások parlamenti vwaja befejez Előtt és a Poine ....' '-ormányid eig-őrz. / ismét megmenekült a ’ értők 16 millió embert sajt a kínai éhínség Nanking, március 16. Az egészségügyi miniszter, aki a kormány megbízásából az éhínség által sújtott Honán, Shenri és Karcsú tartományokat beutazta, a központi kormányhoz küldött jelentésében közli, hogy Honanban 7.5 millió, Sh ercsiben 6.25, Kansuban 2.5 millió ember éhezik. Ez azt jelenti, hogy a három tartományban több mint 16 millió ember csaknem minden élelmiszer nélkül áll. Még nem ismeretes, hogy az egészségügyi miniszter milyen javaslatokat tett a kormáynak a katasztrófa elhárítására. Vasúti katasztrófa japánban 200 balettal Tékió, március 16. A Sanyo vasútvonal Ion Toda mellett eddigelé felderítetlen okból kisiklott egy expresszvonat négy kocsija és felborult. A halottak számát kétszázra becsülik. anélkül, hogy elfogadná elveit s ami nem ment erőszakkal a háború után, elérje mézes baritonjával. Briand az uj Circe, ő képviseli a ragyogás városának, Párisnak csábításait, ami eddig még minden németet elveszejtett. Szirén dalának az árbőchoz szíjjazott Strese- mann-Ulixesz is alig tud ellenállni. A kisebbségek szent ügye nála ugyanaz, ami Voltaire-nek Dante Isteni Szinjátéka volt Voltaire mondotta, egyszer epésen Daniéra: A nagy Alghieri azóta nagy, amióta a kutya sem lörödik vele és müveit nem olvassák. Briand előtt is úgy „szent" a kisebbségek ügye, ha senkit nem érdekel és a kutya sem törődik vele. Amig Briand francia külügyminiszter marad, a francia diplomácia mentalitásában nem várható változás. S különben is, a francia kormánykoalíció, amelynek ő is tagja, deffenziv jellegű rezsim; hiányzik belőle az iniciativa az uj világ felé, a mersz az esetleges hibák kiküszöbölésére, a győzelem elfelejtésének a heroizmusa és a hit abban, hogy a régi ellenségek is emberek lehetnek. A miniszterelnököt Poincaré-la-guerrenek csúfolják, Poinca- rének, a háborúnak, mert minden idegszála a győzelem nagy munkájának megváltozhatat- ianságához köti. Az 6 generációja az, amely évtizedekig szisztematikusan gyűlölte a németet, az ő generációja nyerte meg a háborút, lehetetlen, hogy ennyi bevált tett után ez a generáció módosítani akarna a nagynehezen kivívott tényállományon. A francia sovinizmus, a józan, szívós és bizalmatlan északfrancia polgár befejezte történelmi hivatását, nem várható., hogy tűimenjeu a győzelmen. Szeme előtt nem az eljövendő kör üdve lebeg és uj kockázatokba nem fog. Aliiig er a generáció és ennek a generációnak politikai öntudata: a francia politikai jobboldal marad uralmon, a kisebbségek nem találnak megértő fülre a párisi hivatalos körökben. Valamennyi újság, amely a francia jobboldal érdekeit képviseli, va^* a Poincaré körül csoportosuló nagytőke információs orgánuma, a genfi viták alatt a kisebbségek ellen nyilatkozott. Jules Sauerwein az információs Ma tinban, Clement Vautel a Journalban, Gauvin a diplomaták Journal des Débats-jában, a Temps teljes súlyával, Pertinax az Echo de Parisban, Ulysses a Figaróban, a Gaulois Spektátoria egyforma nézetet képviseltek. Egyedül Bainville jelentett be érdekes különvéleményt a royalista Action Francaiseban: mig a német kisebbségi törekvéseket francia- ellenesnek minősítette, azt állította, hogy a többi kisebbség kívánsága a francia érdekek céljára használható fel. Érdekes különbséget mutat a radikális polgári pártok és a szocialisták felfogása. E kihasználatlan erők, amelyeknek a háborúhoz semmi közük és nincsenek belecsökönyösöd- ve annak eredményeibe, több megértéssel közelednek Stresemann felfogásához. A radikálisok Délfranciaország nansiitéses mezőiről valók, távolestek a háborútól s nem gyűlölnek annyira. A forradalom, a szabadságszomj s a humanizmus mámora e furcsa provencal- októl indult ki, akik gyűlölik Poipcarét, a háborút s a németeket nem a poroszokon, hanem a badenieken, bajorokon és az osztrákokon át ismerik. Az emberi jog fogalma elementáris erővel él bennük, s fanatikus meggyőződésüket nem áldozzák föl pillanatnyi előnyökért. Párisi lapjaik, az Ere Nouvelle, a Quotidien és az Oeuvre (ez utóbbiban a zseniális Fóudiardiére) ugyanolyan rokonszenv- vel ós megértéssel tárgyalják a kisebbségek ügyét, mint a francia jog nagv tanárai tették a P. M. H.-ban is megjelent fontos nyilatkozataikban. Ha a kisebbségek Franciaországban valakitől valamit várnak, csak erről az oldalról várhatják. Itt nagy a megértés és nagy a lehetőség. Még a szocialista Léon Blum sem vetett rosszakaratú oldalpillantást Magyarországra (mint néhány csehszlovák lnr> oZOkta), amikor a Populaireben a kisebbségek törekvéseinek jogosságáról ír. E lapok sorba helyeselték Stresemann alapelveit és kifejezték azon óhajukat, hogy a kisebbsége^ helyzetét egyszer minden torzítás nélkül megvizsgálhassák. Minden kisebbségi panasz nvilt fülekre talál náluk. A radikálisok és a francia mérsékelt pártok megerősödése előítéletektől ment és a kezdeményezéstől nem rettegő mentalitásuk következtében valószínűleg nyereséget jelentene a kisebbségek ügyének. LAUFER S., Braíisriva Ondrejská 11., Tel. 29-22.
