Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-16 / 64. (1987.) szám

Mai számunk 12 e!«lai ntk ■ vm. évf.64.(1987) szám * Szombat 1929 március 16 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1 *20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Ksiertesxtö: politikai napilapfO Fetetes aatm*: DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága U„ Panská uiice 12, IL emelet. Telefon: 30311 — Kiadó* hivatal: Prága II„ Panská ul 12/111. — Te­lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Mit várunk a magyar ifjúságtól? Irta: ALAPY GYULA dr. Gyakran kell hallanunk a különféleképpen kommentált megállapításokat az öregek és fiatalok harcáról, ami logikailag is helytelen, mert az öregek ritkán harcolnak, míg az ifjú­ság fogalmával szinte élettan ilag kapcsolódik össze a harc fogalma. Azokban a vonatkozá­sokban, hogy öreg és fiatal nemzedék külön­böző szemszög alatt látja az életet, ebben a harcban nem hihetünk. Ez a harc az evolú­ciót jelenti, mely nemzedékektől függetlenül mindig megvolt és mindig meglesz. Az evo­lúció maga az élet ezernyi szintézisében, az energiák megújhodása, fölváltása az időseb­bek csökkenő energiáinak a fiatalok jobban feszülő, nagyobb lendületű energiáival. Az öregek is voltak valamikor fiatalok és igy megértik az élet és a megujhodó természet örök törvényeit. Nekünk, idősebbeknek nem fáj az, hogy a fiatalok szegülnek nyomainkba, sőt ez a tudat emelni fogja elvégzett fölada­taink után munkánk öntudatát, megaranyoz­za öregségünk alkonyát, ha azt látjuk, hogy utódaink folytatják nemzetünk érdekében végzett tevékenységünket. Ebben a harcban tehát annak kiélezett ten­denciájánál fogva nem hiszünk akkor sem, ha Móricz Zságmond irói tekintélyére hivat­koznak, mert Móricz a szlovenszkói viszo­nyokkal csak hírből ismerős, aki nem tudja, mert nem élte át sohasem, mit tesz kisebb­ségnek lenni. A közelebb múlt napok eseményei után nem lesz fölösleges, ha újból ismételjük a kérdést és arra meg is adjuk nyomban a fe­leletet: mit várunk a magyar ifjúságtól? Ak­tuális a kérdés, mert arról az oldalról, ahon­nan az öregek és fiatalok harcát lanszirozták, bizonyos türelmetlenséggel dobják a közélet­be a probléma újabb fejleményeit, amelynek végcélja csakis az lehet, hogy az öregeknek bizonyára éppen olyan alaposan megokolt konzervativizmusát a radikalizmus mohóságá­val tegyék nevetségessé és helyébe az úgy­nevezett progresszív haladás kétes értékű eredményeit csempésszék a köztudatba. Az öregebb nemzedék nem akadálya annak, hogy a fiatalok lendülete bármily magassá­gokba íveljen, kisebbségi sorsunknak mi nem voltunk és nem leszünk akadályai, mint azt a szélső balra sodródott fiatalok frakciója hirdeti, ahonnan elhangzott az a, mással, mint a fiatalság meggondolatlanságával meg nem okolható állítás is, hogy még a világháború­nak is mi voltunk az okai. Ez a furcsa tört én elem szemlélet csak a nemzeti élet talajáról lesiklott lelkekben ta­lálhat talajra, hiszen ez a megállapítás el­lenségeinktől származik; elősegítette a tör­ténelmi materializmus felszívódása is a nem­zeti ideáloktól elsodort magyar ifjúság egyes tagjaiban, amit minden nemzetéhez hü és be­csületes magyar embernek el kell utasítania, mivel a nemzeti alapról való eltávozást fog­lalja magában a nemzetköziség felé. A magyar ifjúságtól elsősorban azt várjuk, hogy a nemzeti élet kereteit még akkor sem cseréli el opportunizmusból és önzésből, ha ez számára anyagi előnyöket jelentene. Nem a kenyér, a megélhetési, az érvényesülési lehetőségek elutasítását értjük ezen a kíván­ságon, hanem a nemzethez való hűséget. Fé­nyesen világító példa marad előttünk a cseh nemzet egykori magatartása. Tudott dolog, hogy a császári udvartartás, a hadsereg, a kormány legmagasabb polcaitól a legalsóbb állomásokig helyezkedtek el, nemzeti jelle­gükről és öntudatukról azonban soha, egv percre sem mondtak le. Elvárjuk a magyar ifjúságtól, hogy soha le nem vetkezi nemzeti öntudatát és idegen bálványokat nem állít magyar hitvallásának oltárára akkor sem, ha kisértésekbe kerül és a kísértő lélek megmutatja neki az ígéret földjének kápráztató kincseit. A nemzeti ön­tudat nein árucikk, hogy az cserebere tár­gyát képezze, nem is formaruha, hogy arról egymást megismerjék annak viselői, hanem lelki alkatunknak elmaradhatlan és nélkülöz­Elba amerikai város végpusitulása Egy óriisgá! átszakadt, a víz néhány pillanat alatt elöntötte a várost — i lakosság a házal teleiére menekült, ahol összezsuíoltan várja a segítséget —A házak inognak — Árvizveszedelem a Mississippi vidékén — Montgomery (Alabama), március 15. (United Press ) Elba városa közelében az egyik hatalmas völgyzáró gát nem tudott ellentállni a hóolvadásek következtében hatalmasan megdagadt folyó nyomásának és átszakadt. A kiömlő viz pillanatok alatt elöntötte a várost, úgy hogy mene­külésre álig lehetett gondolni. A lakosság a többemeletes házak felső emeleteire menekült, ahol sok száz ember tartózko- kodik irtózatosan összezsúfolva minden élelmezés nélkül. A menekültek helyzete kétségbeejtő, mert jóformán percről perc­re várják, hogy a többnyire gyönge kon­strukciójú házak, nem tudva ellentállni a hullámok" nyomásának, összedőlnek. A szerencsét!enek között rettenetes jelene­tek játszódtak le. Amint egy-egy fal meg­reped, vagy a szomszéd ház irtózatos ro­bajjal összedől, A szerencsétlen emberek érzik a vég közeledtét és kétségbeesetten kiáltoznak segítségért. A hirtelen jött ka­tasztrófa miatt egy-egy padlásra annyi ember futott föl, hogy zsúfoltan elfoglal­nak minden kis zugot 8 még a gyermekek sem találnak fekvőhelyet. Az ingó talajon a hullámokból kimeredő házak, melyek minden pillanatban összeomlással fenye­getnek, a túlzsúfolt villamoskocsikhoz ha­sonlítanak. Az egyik iskolaépület padlá­sán például háromszáz iskolásgycrek vár­ja a segítséget. Egy üzletház felső emele­tén ötszáz ember szorong, akik az éjszaka jött ár elöl ingben menekültek lakásaik­ból. Egy másik üzletház tetején három­száz ember áll túlzsúfoltan a szabad ég alatt ugyancsak könnyű éjjeli öltözetben. Tegnap óta hiába várnak segítségre és lenge ruháikban ki vannak téve az idő­járás szeszélyeinek. Egyelőre nem sikerült megállapítani, hogy hol van Elba város lakosságának többi része. Florence-bői a ka *3?Uéfa hí­rének megérkezése után jcí *eiszerelt mentőexpedició indult Elbába, de a város­tól öt kilométernyire kénytelen volt meg­állni, mert a sodró viz nemcsak az utakat tette járhatatlanakká, hanem azt is meg­gátolta, hogy a mentők csónakokon köze­ledjenek a katasztrófa helyére. A duz­zasztó zsilip megrepedése után lezuhanó víztömegek az összes hidakat elsöpörték, a tel egráfv ez eteket elszakitották s lehe­tetlenné tették a közlekedést. A környé­ken remélik, hogy a víztömeg szétoszlik és elapad, még mielőtt az elbai házak összeomlanának. A környéken sehol sincs csónak, mert a vidék vizszegény, ami a mentési munkálatokat szintén rendkívül megnehezíti. Az Egyesült Államok más vidékeiről is súlyos árvizkatasztrófákat jelentenek. Csi- kágói jelentés szerint a Mississippi és mellékfolyói annyira megdagadtak, hogy egyes helyeken döntötték partjaikat. Sok község viz alatt áll, a vasúti közlekedés sok helyütt megszakadt. Különösen India­im államban veszedelmes a helyzet, ahol a mezőgazdaságot is óriási kár érte. Ge­orgiából ugyancsak nagy áradásokat je­lentenek. A hatí^gok mindent elkövet­nek, hogy az általános árvizveszedelmet elhárítsák és állandó készültségbon le­gyenek az árvízkárosultak megsegítésére. A katasztrófa Monígomery, márciuö iő. Az a. duzzasz­tó zsilip, amely Elba városától öt inér- földnyire megrepedt, a Thea folyót zárta el és egyike veit az Egyesült Államok legnagyobb völgyzáró gátjainak. A város négyezer főnyi lakosságának sorsáról nem érkezett jelentés. Beavatott körök szerint a legrosszabbra is el kell készülni. A viz a városban elérte a tizenöt láb ma­gasságot. A szerencsére épen maradt el­bai drótnélküli állomás révén Florenoe- ben aránylag korán szereztek tudomást a katasztrófáról. Graves kormányzó azonnal méntőexpediciókat szervezett. Félő, hogy a viz hat-nyolc óra alatt oly magasra hetien kiegészítő része. A nemzeti öntudat kájegec-esedósét az erős nemzeti érzés mun­kálja meg, amely az egy fajhoz tartozó népet egységbe forrasztja. A nemzeti öntudathoz vezető ut nemzetünk történetének megisme­résén keresztül vezet, ha ebben otthon va­gyunk, ha a nemzeti hagyományok egészé­nek birtokosai lettünk és tájékozottsággail tudjuk megítélni a jelen kor történeti ese­ményeit is, amelynek időbeli részesei vol­tunk, akkor magyar öntudatunk betetőzésé­hez érkeztünk el. De elengedhetilenül szüksé­ges nemzeti öntudatunkhoz a magyar kisebb­ségi kérdést minden vonatkozásában megis­merni és e felől tárgyilagosan gondolkodni. A magyar kisebbségi ifjúságnak minden föntartás nélkül kell hinnie a magyar kultúra egyetemlegességében és szétvál aszthatlansá- gában. A nemzeteket politikailag föl lehet darabolni, de a történelmi múlt sajátos egy­ségét és kizárólagosságát, a nemzeti művelő­dés ezeréves adottságait, a kultúra fejlődésé­nek ható tényezőit darabokra semmiféle földi hatalom nem oszthatja, amit minden magyar embernek éreznie kell akkor is, ha a sarkok közelében, vagy az egyenlítő körül lakik. Ifjúságunk higyjen a magyar jövőben, mely nem álomkép és frázis, de komoly célkitűzé­sek eredője, dolgozzék is a magyar jövő ér­dekében, melyen a nemzet jobb sorsát ért­jük és ne feledje soha, hogy neki sokkal töb­bet kell dolgoznia, mint más itt élő nemzet­hez tartozónak. Fölösleges ezt dobra verni, harsonázni, elég, ha a fiatalság kötelesség- érzetében benne él a mimkakészség tudata és a munka végcélja: nemzetünk jobb sorsá­nak előkészítése. Az ifjúság tanulja meg ma­gát fegyelmezni a reája nehezedő történelmi felelősség súlya alatt, melyet éreznie kell. Az öntudatos magyar ifjú töretlen hittel bízzék nemzete jövőjében és annak felelősségteljes harcosa legyen, amelyet mindig érezzen és minél kevesebbet emlegessen. Legyen a magyar ifjúságban erősen fejlett szociális érzék, ami azt jelenti, hogy érezze is azt, hogy mi, kisebbségi sorsba került ma­gyarok, csakugyan testvérek, sorstestvérek vagyunk társadalmi osztályokon, világnézete­ken, politikai orientációkon messze túlmenő értelemben. Törekedjék műveltségre, aminek nem az a kritériuma, hogy irodalompolitikái irányban elkötelezze magát a földszagu natu­ralizmus mellett, mert mint a divat, úgy ez is efemer életet él. A műveltség előföltétele a lelki disztingváltság, amelyet a jó iroda­lom, tudományos tájékozottság és a művésze­tek szeret-ete formál ki az ifjú emberben. Ne legyen hitetlen, tehát legyen vallási meggyőződése, ez a legszebben megfér a mű­veltséggel. Akinek nincsen vallásos hite, lel­kének szegénységét úgy maga, mint mások előtt elkendőzni kénytelen. A magyar ifjúság előtt ott áll egy elrettentő példa a háború- előtti Magyarországból: a Galilei Köré, mely­nek tagjai szavazással döntötték el az isten­ség létezésének kérdését. A mai nehéz ma­gyar sors hordozását könnyebbé teszi a vallá­sos meggyőződés. Ne legyen közömbös a nemzet létének nagy kérdéseivel szemben. Segítsen, ahol csak tud, sorstest vérein, mert sok segítségre van szükség. Minden magyar ifjúnak éreznie kell a nemzet örömét és fájdalmát. Ne üljön föl jelszavaknak sem a politikában, sem a szo­ciális életben. Ne engedje magát ködös pán- európák lápvirágai közé csalogatni, mert en­nek az ára a nemzeti öntudat elaltatása, ne higyjen a szlovenszkói mentalitásnak neve­zett, különböző célokat takaró elméletekben, mentalitás csak egy van számunkra,: a ma- í gyár mentalitás. Áz „emigráns** mentalitás! soha nem lehet magyar mentalitás. Ne legyen 1 elhízott fajának értékeivel szemben, de föl­ismerve annak erényeit, vessen számot hibái­val is. Ne hiányozzék helyes és okos judiciu- ma a nemzet ereje felől, legyen igazságos bí­ró mindenkivel, de elsősorban önmagával szemben. Legyen türelmes a hibázókkal és igyekezzék azokat visszavezetni a helyes útra, a defétizmustól mindenkor óvakodjék, az áru­lókkal szemben pedig ne legyen gyönge és ne tanúsítson elnézést. A maova-r nemzet sor­sáéi . minden magyar ember felelős, tehát ne tűrje felelőtlenek garázdálkodását nemze­tünkkel szemben. Erő nemzeti érzés, szilárd és megingat- hatlan magyar öntudat, érzékeny felelősség­érzet, tervszerű és fokozott munka, fejlett szociális fölfogás, lelki műveltség, vallásos meggyőződés, éles történeti érzék és látókör töltse be min<len magyar ifjú lelkének tartal­mát: akkor az öregek a legnagyobb lelki nyu­galommal engedik át helyeiket az ígéretes magyar jövő folytatóinak. LAUFER S., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 29*22.

Next

/
Thumbnails
Contents