Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-02 / 52. (1975.) szám
Mai sxöimmS? 19 af«Sai Vffl. évf. 52. (1975) szám « SzOmbaf e 1929 március 2 , Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága fl„ Panská ulice 12, n. emelet Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha A bukaresti kudarc Szlovenszkó, március 1. (agy.) A régi diplomáciai szállóige a dunai monarchiáról úgy hangzott, hogyha a monarchia nem lenne, akkor azt meg kellene csinálni. Az állammüvészet centralisztikus eszközeivel annyira kicsiszolta a gyakorlatban ezt az elméletet, hogy közgazdasági tekintetben a monarchia szétrobbantása után már igen hamar kezdték emlegetni a gazdasági együttműködés szükségességét. Elkezdve az európai egyesült államok kalandos tervén és a Páneurópa ködös álomvilágán keresztül a gazdasági kisantantig tulajdonképpen minden mozgalom azt a célt szolgálja: hogyan is lehetne a népek felszabadításának jeligéje alatt szétrobbantott monarchiát valamelyes gazdasági egységbe foglalni. Az is teljesen érthető, ha ezek a mozgalmak többnyire Prágából indulnak ki. A régi monarchia iparának súlypontja a cseh és a szu- détanémet vidékekre esett, ahonnan az egész monarchia ipari szükségletét — beleértve ebbe természetesen Bosznia-Hercegovinát is — fedezni tudták. A részekre bomlott nagy köz- gazdasági fogyasztóterület mindegyik uj része kezd berendezkedni az ipar terén és kiegyensúlyozni a kivitel és behozatal között jelentkező nagy eltéréseket A gazdasági kisantant- nak is rejtett, nyiltan be nem vallott célja az, hogy megvalósítsa azt a gazdasági egységet, mely több mint száz éven keresztül a gyakorlatban olyan nagyszerűen kivájta a maga medrét. A ragasztóanyagot keresik most, amellyel az eltört fazék részeit össze lehetne ragasztani, csakhogy a csodaszernek hirdetett receptek nem igen válnak be, mert a cserepekből már nem tudnak életrevaló fazekat csinálni. A gazdasági kisantant halvaszületett gondolata az egymásrautaltságot hangsúlyozta, azonban nem vette tudomásul azt, hogy a politikai kisantant államai nem egymás mellett fe- küsznek, hanem vannak közbüleső államok is: Ausztria és Magyarország. A gazdasági érintkezésnél ez a két ország el nem mellőzhető és át nem ugorható. Ez a két ország azonban igen súlyos, csaknem helyrehozhatatlan károkat szenvedett a nagy osztozkodás alkalmával és nem hajlandó megtenni azt a szívességet, hogy a széttört gazdasági egységet, amelynek helyreállításához nekik ma jelentősebb gazdasági érdekük nem fűződik, helyreállítani segítsenek. Ausztria a gazdaságilag a sokkal erősebb rokonához, Németország gigantikus iparához kapcsolódott, mig mezőgazdasági szükségleteit mégis legcélszerűbb a hozzá legközelebb álló Magyarországból beszereznie. Magyar- ország azon az utón van, hogy gyáriparát újra szervezze és iparfejlesztési politikája a belföldi termelésre utalja, de ezt követeli szinte parancsoló szigorúsággal külkereskedelmi mérlege is, amelyen csak ilyen módon javíthat. A kisantantról minden külügyminiszteri találkozás alkalmával azt harsogták a kötelékükhöz tartozó lapok, hogy az felbonthatatlan, örökkétartó és a szerelem a sírig tart Ismerjük ezeket a hangokat. Aki a politika zsargonját megérti, tudja, mit jelent a politikai örökkévalóság. Egy rövidlejáratu gazdasági szerződés több értéket képvisel, mint bármilyen politikai véd- és dac-szövetség. A politikai szerelem mámora hamarosan elszáll a nemzetekből, ha azt nem kiséri és nem követi a gazdasági kapcsolat. A politikai szerelem csak plátói szerelem, melynek csodálatos ellenszere maga az idő. Minél jobban múlik az idő, annál kevesebb marad a régi vonzalomból. A gazdasági kisantant legújabb kudarcával kapcsolatban megint felmerültek a hangok, amelyeket már régebben is hangoztatnak, különösen Párisban, hogy meg kell egyezniük gazdasági téren a középeurópai államoknak. Hajlandók is megegyeztetni, mert ők nag7- ielküek. Szívesen felvennék Magyarországit, amely már egyszer kosarat adott Benes urnák, felvennék Ausztriát is, amelyet Berlin fog szorosan a kezén, mert hát közgazdaság! A holland kosvélemény háborút követel Belgium ellen Az UtresM Dagblad folytatja a leleplezéseket — A kompromittált tábornokok nevei — Németország is demarsot intézett Francia- országhoz és Belgiumhoz — Tüntetés Belgium ellen Hága utcáin Hága, március 1. A francia és. a belga kormány többszőrré cáfolata ellenére a holland lapok és elsősorban az Ulireelit Dagblaid kitartanak. a titkos francia—-belga katonai szerződés leközölt szövege mellett s minél izgatottakban cáfol Párás és Brüsszel, annál nyo- matékosiaibban mutatnak rá a francia—belga 'katonai szerződés veszedelmes és bélkebocntó voltára. Rrfcter dr., az utreohti lap főszerkesztője tegnap nyilatkozott s nyilatkozatában elmondja, hol szerezte a kérdéses dokumentumokat. Lapja ma folytatja a leleplezést és egy hosszú cikkben leközli a belga—francia katonai szerződés interpretációjának teljes szövegét, ami a különös leleplezés fődoku- inemtuma és a legmegterthelőbb a kél érdekelt vezérkarra nézye. Ez a kimerítő írás 1927 december A kővetkező címe van: „A francia és belga vezérkar 1927 szeptember 7-től 12-ig tartó megbeszélésének jegyzőkönyve." Hivatalos levélpapíron írták s miként 'tegnap jelentettük, a hadügyminisztérium pecsétjével van ellátva. Napi száma a következő: „Vezérkar, 3. osztály. Nr. C. B- 17.442 titkos". A szöveg a következő jegyzőkönyv! megállapítással kezdődik: „Az 1920 szeptember 7-én kezdődött francia—belga katonai megbeszélések folytatásaképpen és annak az 1920 szeptember 7.-i megegyezésnek kiegészítéseképpen, melyet brüsszeli egyezménynek neveznek, a megállapodás hatodik cikkelye értelmében a két állam vezérkara 1927 december 7-én, 8., 9., 11. és 12-én Brüsszelben újabb megbeszélést folytatott, amelyen a következő személyek jelentek meg: Franciaország részéről: Bebeney tábornok, a vezérkar főnöke, Bineau tábornok, a vezérkar másodiö- uöke, Bíavier tábornok, a brüsszeli francia követség katonai attaséja. Belgium részéről: dalét tábornok, a vezérkar főnöke, Mi- them ezredes, a vezérkar harmadik osztályának főnöke, a vezérkar másodfőnöke és van den Bergen ezredes, a vezérkar első osztályának főnöke. A jegyzői tisztet B. M. Estonnié, a brüsszeli gránátosezred parancsnoka töltötte be. Bíavier tábornok indítványára a jelenlevők elhatározták, hogy . ugyanúgy fognak eljárni, mint az előző két megbeszélésen (1921-ben és 1926-ban), azaz hűek maradnak az 1920 szeptember 7-iki egyezményhez, de kiküszöbölik annak időközben elavult részeit és elvégzik a szükséges javításokat". Ezek után a hosszú jegyzőkönyv következik, amely egy Németország és Hollandia elleni támadás pontos részleteit mondja el. Ugyanakkor a legpontosabban interpretálja a két állam közti katonai szerződés egyes megállapodásait. Az okiratot Débeney tábornak, a francia vezérkar főnöke és daléit tábornok, a belga vezérkar főnöke irt,a alá. Ellenjegyezte Charles de Broucquevil'le, Belgium akkori hadügyminisztere. Senki sem hisz a cáfolatokban Az Utrecht Dagblad második közlése oly meggyőző és világos, hogy azok a német és holland lapok, amelyek a vasárnapi leleplezés után tartózkodó álláspontot foglaltak el és inkább hittek a katonai megállapodás valótlanságában, mint valódiságában, minden rezerválts-< ot v’testévé bizonyosnak tartják, hogy a kei Hatalom közötti titkos katonai megállapodás, amelynek éle Németország és Hollandia ellen irányul, tényleg létrejött. Ezt látszik igazolni a holland és a német kormány eljárása is. Mindkét kormány erélyes lépéseket tett a párisi és a brüsszeli külügyminisztériumokban az ügy földeritésé- sére és tisztázására. Ha a kis vidéki lap elszigetelt szenzációhajhászásáról volna csak szó, a® európai diplomácia aligha válna ily izgatottá és nem követne de- mars demarsot. Valószínű, hogy a holland kormány még az Utrecht Dagblad közlése előtt tudomást szerzett a® okiratok létezéséről s miután meggyőződött, hogy azok valódiak, megengedte a közlést s megtette a szokásos diplomáciai lépéseket. Hiába cáfol Paris és Brüsszel, hiába nyilatkozik a szocialista Vaodervelde, hogy az ő külügyaninisztersége alatt ilyen titkos katonai megegyezésről szó sem volt, a közvélemény és a holland meg a német diplomácia mindaddig nyugtalan marad, amíg Franciaország és Belgium le nem közli az 1920-as szerződés és az 1927-es pótmegállapodás teljes szövegét. Mindeddig ugyanis, a sorozatos cáfolatok dacára, sem a francia, sem a belga kormány nem hozta nyilvánosságra a franciabelga szerződést. Mint ismeretes, ez a szerződés a népszövetségnél nincs beedk- kelyezve s igy a nemzetközi politika vezetői hivatalosan nem tudnak róla. Az pedig eltagadhatatlan, hogy ezt a szerződést tényleg megkötötték, mert 1920-ban macsodák Középeurópában nem történnek, ahol ehhez hiányoznak a megfelelő dimenziók. Bukarest és Belgrád aligha is fog teljes munkát végezni ezen a téren mindaddig, mig a gazdasági együttműködésnek a feltételei adva nem lesznek. Jó lenne ismét közös gazdasági nevezőre hozni a régi monarchia fogyasztási területeit. Ennek azonban egy igen nagy akadálya van: a politikai kisantant. Az a légkör, amelyet ez teremtett Középeurópában, nem alkalmas arra, hogy abban nagyobb gazdasági koncepciók verhessenek gyökeret. Az állítólagosán a béke fen tartására alakult kisantant, amely céljait ismételten revideálni is volt már kénytelen, annyi aknát rakott le, hogy azok a vele való gazdasági együttműködést a legnagyobb mértékben veszélyeztetik. Az az idegenkedés. amely ezzel a gazdasági egység tervezetével szemben megnyilvánul, erre vezethető visz- sza. Aki egyszer megégette az ujját, az másodszor már óvatosabb és jobban vigyáz rá. A „fogyasztók kerestetnek" című gazdaság- politikai hirdetésre nem tolonganak a fogyasztók, mert minden állam a saját fogyasztását maga igyekszik kielégíteni, azt a hiányt pedig, ami ezen felül jelentkezik, olyan államok utján, amelyek vele szemben nem viselkednek ellenségesen és nem fogják el előle a napot, hogy az ne süthessen rája. A gazdasági kisantant gyakorlati szempontból kiméra, mert tagjai kivétel nélkül mind igen jó üzletet szeretnének csinálni. A rideg üzleti szempont azonban nem elegendő az egyes államok gazdasági kohéziójához, ha a magasabbrendü szempontok hiányoznak. guk az érdekelt felek bevallották, hogy megegyeztek s a. népszövetség annakidején nagyon kifogásolta., hogy megegyezésüket nem jelentették be nála. Az 1920-as zavaros időkben, amikor Európa népeit inás, veszedelmesebb problémák izgatták, a közvélemény nem sokat törődött a belga-francia katonai szerződéssel s egykét heti fölfigyelés és izgalom után figyelme másra terelődött. így aludt el a szerződés ügye. Azt se tagadhatja Belgium és Franciaország, hogy tábornokai több fontos katonai konferenciát tartottak. Azokon a napokon, amelyekről a® Utrecht Dagbladban megjelent jegyzoköuy szól, a® aláirt UTak valamennyien Brüsszelben tartózkodtak, amiről riviodor Vh t lapból meggyőződhetünk, mert a tábornokok érkezését és elutazását a? újságok pontosan elkönyvelték. Azt Is tudta mindenki, hogy katonai megbeszélések folynak. Addig tehát, amíg Franciaország és Belgium nem közli a szerződések szövegét és a tábornokok megállapodásainak jegyzőkönyvét, teljesen jogos a holland kormány és a holland közvélemény feltételezése, amely százszázalékos valóságnak tartja az Utrecht Dagblad közlését. A holland közvélemény izgalma A holland közvélemény izgalma egyre nő. Minden ember meggyőződéssel hiszi, hogy a belga és a francia hadvezetöség egy eljövendő háború esetén a legkönyőriéi enebbiil és a Legkisebb skrupulus nélkül begázol Hollandia területére, mert előnyösebb taktikai követelményei helyesnek tartják ezt. A lapok kivétel nélkül Belgium ellen fordulnak s évtizedek óta nem használtak oly éles hangot, mint most. Tegnap Hágában nagy feltűnést keltett, amikor van Zuylen iró az utcákon röpiratokat kezdett árusítani. A röpirat címe a következő volt: „Üzenjünk hadat Belgiumnak", alcíme pedisr- „Ki Hollandia igazi ellensége?" Ámbár a röpixatok tartalma, aránylag elég ártatlan, csakhamar nagy csoportosulás támadt van Zuylen körül s a tömeg hangosan tüntetett Belgium ellen. A rendőrség közbeléLAUFER S., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 29-22.
