Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-10 / 59. (1982.) szám

8

•X^gaiMAG^-flRHtRIiaP

1929 március 10, wmániiy.

GEORGINA

KI ontana ma csak egy könnyet Is Ladl Hamü- icnért, kit hatna meg a történelmi kurtizánok oly sokszor Igaztalant]] elszenvedett tragikus sorsa? Ki ▼eszi ma komolyan a múlt század hálás irodalmi és színpadi szűzségét, a kis grizettek. a drága midinéltek, a nagy szemű sartorellák vagy a szentimentális Mizzik sorsát? Ma, amikor ex a „pálya* Is indusztrlalizálódott, a Goulnek sorsához irt nemes veretű szavak nekrológja igazán csak a költői érzület utján érhet a szívhez. Es ez természetes is, Á nagyipar gepórlásal mellett a kézműves nem számit és a világvárosi élet égboltján a Goulnek apró hullócsillagok csupán, akiknek fényt az elmúlás pillanatnyi felrag) ogása ad és a nyomában fakadt részvétienség a szerencsés beérkezettek szakvéleménye szerint valami természetes és magától értetődő, a nyárspolgári felfogás szemszögéből Ítélve pedig ceak kárörvendöen tanulságos, »

Mindkét felfogásnak megvan a maga megindokolt elfogultsága és jogosultsága. Csak a beérkezett lehet kurtizán, aki „lebukik*, sohasem lehetett azzá, ez a meder nem ismer hibát, nem bo- csájt meg gixert és iegkevésbbé irgalmas a nem- béli jévd szemben. Itt nincs középszerűség, hát még fehetségteienség. Itt az „elégséges* osztályjegy a polgári mértéket messze túlhaladó fizikális, Intellektuális, lelketlen felkészültséget és InternacSoná- 5b artbztikumot követek A valódi értelemben vett féiviiági életnek ez az elemi iskolája és csak akadémikus tekintélyek tragédiái érdemlik meg a néhány perces ponr-parler-í.

Mégis, mikor Goolne kegyeden sorsát olvastam, Georgina jutott eszembe. Nem a kertészet élő- évadjának nagy virága, hanem Georgina, a nizzai Boulevmrd des Anglais csodája, a montecariol Hotel de Paris tüneménye, a Caslno és Sporting Club legnagyobb és látszólag leghidegebb kártvásneje. Már szezon után egy áprilisi délutánon láttam először. YérsziaŰ crcpe georgette ruhában, felejthetetlen kötésű turbánnal a fejész Diszkréten, hangtalanul, minden szenvedelem nélkül Jött, egy ahogy az a minden nemiségbffl kivetkőzött, s/é- dest hajszoló nemzetközi szerencselovagok otthonában ülő. A játékos, a empler, a gép érréktóién és csak a kiránduló utazó oly neveletlen, hogy slánm! egy-egy fnh&remeken, igaz, vagy Igaznak látszó gyöngyborsókon, brillláns esuklóbaadázso- kon, ékkövekkel meghintett csodás rajzolása aehát tabaticreksn is talányanyaga ez£pékákos» Georgina kivétel volt De nem Is fi, hanem én, ad, az emberek, a tömeg, a Caolán, a ©repterek, adn-, denkL ö jól neveti, ezerécy volt. Nem vett fezre semmit, nem látott senkit, A szépségének, aa eleganciájának adózott eibftvöWabfil nem nyugtázott semmit, nem start, mert azt természetesnek találta, mm azért, mert nem akarta, egyszerűen azért, csert sem látta és ha talán látott valamit, azt hihette, hogy nekem szól és ez pedig Igazán sem érdekelhette. Rouge ®t a©3r, eotrfecr et ess vers voltak sts fi problémát, de ezek Se csak Inkább érdekelték, mint izgatták. Csodásán görbülő kegyes ujjaival az afolsó percben csúsztatta a lset ónokat z táblára és míg a kártyák szemfényvesztő gyorsasággal rótták a színek sorait, fi a maximummal volt érdekelve legalább egy, de rendszerint még két asztalnál. Senki sem tadta, nyert, vagy vesztett-e? Pedig vele játszott mindenki, szemmel, szívvé! fe pénzzel. Mindenki vele, mindenki egy, a Bank ellen. Mindenki fit nézte, mindenki fit figyelte és mégis agy tűnt d, ahogy jött, halkan, diszkréten, látatlanul,

Másnap éjjel újból láttam. A Sportingben volt. Ott Oh körbe a többivel, de csak őt lehetett látni. Vesztett, mindig csak vesztett. Csekkeket Irt, megint csak vesztett és elment. Napokra tűnt el és aztán visszajött. Már ösmertük egymást és ha alkalom adódott, beszéltünk Is egymással. Istenem, hát miről? Csak a Játékról, az ő játékáról. Láttam nyerni, még pedig két ízben. Sokat nyert, nagyon sokak Mindenki örült, esak 6 nem. 0 csak játszott, mindig csak Játszott Délelőtt, délután fe este.

Ekkor már sokat tudtam róla. Szicíliában volt virágárusiány. A grották tájékán egy öreg lordnak feltűnt, sok fontot adott neki és elküldte Monté Carloba virágot árulni. A leány elment, az ángllus már Itt várta. Páris nevelte, London átformálta és Milánó megcsodálta Ízlését, kincsét fe palotáját, amíg csak a Játék démona el nem kapta, el nem sodorta kincsével palotájával együtt

Ez a megerősített hír szerencsétlenné tett — Egyéni vigasztalanságom elszállt, de Georgináért sírtam. Csak fi érdekelt, csak fit vártam fe lestem. Az 5 tétjei fájtak és ha a crupier ratója az ő papírjait húzta, agy éreztem, hogy a szivem húrjait tépik. Két asztalszomszédja volt, két csúnya olasz. Szoroztak, osztottak, körbe emeltek és gyököt vontak, Izzadtak és prüszköltek, de kegyetlenül nyt* /tek. Szisztéma-emberek voltak és róluk beszélt mindenki (Vájjon ml lett velük?) Elszántan figyelmeztettem Georginát erre. ö már látta, hiszen ő mindent látott, fi már tudta, hiszen fi mindent tndott, csak egyet nem: nyerni „Játszék utánuk* — „Nem bírok! — „Miért?* Sí on a pe^do sa chance, on perd sasai la patience... ( Ha elvesztetted a szerencsét a türelmet Is elveszíted!)

Ott hagytam Georginát fe könny csordáit a szemembe. Ma Is látom mesebeli legyező szempllták alól a szép álomszemeket és búcsúszavai sokszor csengnek a fülembe, csak azt nem tudom, hogy a hang a Cote d‘ Azúr gyönyörű Georginájának ezfistszava-e, vagy a Grották egy másik Gonlnejé- nek szomorn üzenete?

' Barna Andor,

A mafjyar intelllqen- rt IIA f

dí» néíkölöziietellen flCptJö MCI

barátja a ffmrniiiiiiiHiniiiuifmiinnTimiiinis'ffiiininiw

A szabolcsmegyei Ibrány községben veszedelmesen terjed és pusziit egy titkos

Nyíregyháza, március 9. Saabolcs-megyébeö titokzatos „hittérítők44 mind több fe több embert kerítettek hatalmukba. Lassanként oda fajult a helyzet, hogy egy misztikumba burkolt vallási métely követője lett Ibrány község iák osságának nagy része is.

A hatóságoknak ölelnie nem volt tudomása a dologról, később, amikor a halálozások a községben nagyobb arányokat öltöttek, vizsgálatot indítottak

a szokatlanul nagy halálozási arányszám ke letkeoésí okának megállapítására.

A vizsgálat során megdöbbentő adatok kerültek napvilágra.

Megállapították, hogy Ibrány község lakói igen nagy résziben az uj bitkoe szekta híveinek vallják magukat és mint ilyenek,

túlteszik magákat minden orvosi vonatkozása rendelkezésen. A betegeket orvossal nem vizsgáltatják meg, nem gyógy kezeltetik, ragályos betegség esetén a törvényeknek nem tesznek eleget é« mellőznek minden olyan tennivalót, amely bármilyen formában is orvosi működéssel függ fisaié.

Btá azért teszi, mert szerintük a* Isten és Jézus Krisztus a legfőbb orvos, fi tőlük kaptuk az életet, tehát csak ők gyógyíthatnak meg berniünket testileg és lelkileg egyaránt és ők vehetik e! az életünket is.

A földi orvos esak gyarló ember, tehát sem gyógyíthat, mert nem láthat bele a teremtés titkaiba.

Ax életet m Isten adta, akkor veszi el, almikor akarja, ebben pedig földi ember nem

akadályozhatja meg.

Szokásaik közé sorozták a szekta hívei, hogyha egymással bárhol találkoznak, férfiak, nők egyaránt megcsókolják egy mást.

A saefeta hívei teljesen fűszer nélküli étele^■■■nKHnnKHHHnpi

kot esznek, hogy testük gerjedelambe ne jöjjön.

AntimiHtari&ták is,

nem fognak fegyvert, csak ha muszáj, elmennek a harctérre is, de az ellenséget nem ölik meg, nem lőnek rá, inkább tűrik, hogy az ellenség ölje meg őket.

Hogy ezek az elvek mennyire elterjedtek a község lakossága között, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a csendőrség megállapítása szerint

közel hetven család él a szekta tanai szerint. x

Hivatalos megállapítás szerint a szektariánusok közömbös magatartása miatt hat gyermek meghalt A nagybeiteg gyermekekhez ugyanis a szekta követői nem voltak hajlandók orvost hivatni.

Furcsa felfogást vallanak az iibrányi szek- táriánusok a mezőgazdasági kérdésekből is. A bibliára hivatkozva, elpusztítanak minden terményt,

mert — mint ők vallják — ha az Isten nem tartja meg a mezők termését, az ember hiába igyekszik azt a maga önző céljaira megtartaná és felhasználni.

Hivatalos megállapítás sraerint tfibbozer fiatal facsemete és szőlőtőke pusztult el a

ezek tárián usok vandalizmusa következtében.

A közigazgatási hatóságok igyekeztek rendet teremteni a szak tár i ári usok között. Elei nte csak pénzbüntetéssel sújtották őket, majd amikor ez eredménytelennek bizonyult,

14 embert fegyházbüntetéssel sújtottak. Ezek az elítéltek a napokban kezdték meg büntetésüket a nyíregyházai királyi ügyészség fogházában, ahová a legnagyobb lelki nyugalommal vonultak be.

A szektariánusok tanítványai ©Mén a nyíregyházai királyi ügyészség indít ott eljárást. 1 összesen 70 szektariánust fogtak perbe.

A XlX-ik század

Irta: Sf(rády Qyula

— „Olyan, mint

L

Még éldegélünk néiiányaa, akik eat, a szó- lásmondásfi hajítottuk a Felső-Tiaza mentén. Ha aa ottani ragyogó városkákban: Ungvárott, Beregszászon, Eperjesen volt valamely tennivalónk; többnyire vidám cselekedet, mert az alföldi ember nem indult el adóvégrehajtás, pörlekedés, vagy hivatalos szamárságok miatt a felejthetetlen egykori felvidékre. Bál volt Késmárkon, színtársulat Ungvári, vadászat Perbenyiken Mailéül gróféknál, szüret Ujheiyen, kévéház-avatáe Eperjesen, ahol akkoriban nyitották meg a* ország legszebb kávéházát, amelyről fényképeket küldtek „az égése világnak'4. Kassára is illett néha elmenni az ottani sődar megkóstolására. Fázni a dobéinál jégbarlangba jártunk. A kalap mellé tűzött gyopár-bokréta ée a kézben markolt turista-bot nélkül még a száz- ölvenikiilós emberek ee jöttek haza a poprád- felkai vasúti állomásról, pedig nyilvánvaló veit, hogy a restaurációnál beljebb nem hatoltak a megyék viliágába. De voltak még ezenkívül nevezetesebb felvidéki korcsmák, mulatóhelyek, ahol minden valamirevaló magyar úriembernek illett valaha megfordulni. Aki nem ivott sört a késmárki Méze- kertben, aki nem fordult meg valaha Rimaszombati (a híres csutora megkeresése végett), aki nem szerelmesedéit meg valamely volt felvidéki bálion (k ékszernek, lenhaju kis- asszonykába), ahol a bál végén a tanítóknak, kántoroknak, lapszerkesztőknek szokás volt emléket hagyni a politikai nézetek miatt; aki nem utazott szánkón reggeltőí-estig süveg alól fagyot lehelő hegyek, tükörsimává fagyott folyók, hó alá temetett fal-vak, mozdulatlanra dermedt fenyőerdők, halk pirosságu kovácsmühelyek, ódon urasági kastélyok mentén, ahol minden név e—-egy történelmi emléket jelentett; aki nem érkezett meg kék téli alkony altat valamely kisvároslkába, ahol a vendégfogadó előtt kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, rekedt, de határozott hangon parancsokat intézett, tudakozódott kvártélya, vacsorája felől az elámult arculatú fogadós- nétól fe közben nyájas szót is adott ajándékba a serénykedő asszonyságnak: — az sohase hallhatta a háta mögött a dicséretek legtinnepibb szólásmondását:

— Olyan, mint egy magyar.

fe ezzel a megjegyzéssel körülbelül ©1 is volt intézve mindaz, amit akár a legkényesebb utazó is követelhetne kényelme érdekében az utbaeső vendégfogadóstól. Legjobb szobájában füttetett be: csizmát huzatait a bocskoros „Jóndinerrel"; friss szalmát tömtek az ágyba és a konyhán süitni-ÍŐzni kezdtek, mintha a régen megjósolt, várva-várt vendég érkezett volna meg. „Olyan, mint egy magyar

!“ IS nem lehetett teljesítetten kívánegy magyar* —

sága, étvágya, szeszélye, dudolgatő pihenése, viszonzatlan kedveskedése annak, aki hajdanában magyarnak mondotta magát az egykori Felvidéken, ameddig a Kárpátok értek.

*

Am a legjelesebben a kisoroszok földjén pengett az aranycsengés ée szólás-mondás, a rutének, a ruszinok, a kisoroszok tartományában, amelyet ők a Poprádtól az Erdős- Kárpátokig számítottak maguknak. Nevezték őket mindenféle neveken, de arra voltak a legbüszkébbek, ha Rákóczi népének mondják vaia őket

Barátunk ezen s vidéken Berzenczei ur volt, akit nem lehetett, de nem ie kellett elkerülni, ha az alföldi utazó a menetrendben a vasúti elágazásokat vette szemügyre Sátoraljaújhely, Munkács, Un gvár, Beregszász felé. Majdnem mindenütt meg lehetett találni őt, mintha e~"éb dolga se lett volna, mint a nevezetes „felvidéki intelligencia44 nevében a vendégeket várná, akár az ungvári özvegyiféle cukrászdában, akár az újhelyi vasúti állomáson, ahol pompásan lehetett vacsorázni, medvevadász-bundás, pirosbor-ercuiaiu, felejthetetlen vidámságu, törhetetlen ül jókedé- lyü és egészséges úriemberek társaságában. Magyarországnak abban a részében, ahol Ber- zenczed élt és átvizsgálta a vasúti kocsikat, hogy senki se kerülje el figyelmét: az életnek egészen más konstrukciója volt, mint az ország em’éb vidékein. Voltaképpen mindennap hangoztatták, hogy mennyire örülnek annak, hogy magyarnak születtek. — Berzenczei a kezét dörzsölgette boldogságában, ha „kisoroszairól44 beszélhetett:

— Igaz, hogy szegények vagyunk, de már megszoktuk. Igaz, hogy nem igen törődnek velünk a budapesti hatalmasságok, a minisztériumok, no meg a képviselők. De négy-öt évemként mégis csak esik valamely választás, amikor néha eleven minisztert is látunk. És a koncertjeinken „direkte" a fővárosból érkezett művészek lépnek föl. Mit tudhatjátok ti, hogy Blahánénatk itt néha kezet csókolhatunk, ha Lányi, a népszínházi cimbalmos néha rábeszéli a nemzet csalogányát, hogy nyaranta néha meglátogassa az Ungvár melletti kis fürdőhelyet, ahol éppen Lányinak öccse a cigányprímás?' Mit tudjátok ti, hogy mit jelent az nálunk, ha Komócsy József, a költő, néha ezt a vidéket is fölveszi kirándulásai közé és Komócsy-vesepecsenyé- vel várják minden uriháznál? Mit tudjátok, hogy mit jelent az nekünk, hogy van egy ’ltay Tihamérfmk, akinek festményeit az ország minden szalon-szobájában a legszebb helyre akasztják. És a festmények modelljei egytől-egyig ungvári hölgyek, kisasszonyok, akiket személyesen is megismerhetsz, ha Ungvárra van kedved utazni ...

Am akkoriban nem a vaniilia-haju, torta- képű, édesded, andalító, emlékkönyvbe való Margitbay-hölgyekre voltam kiváncsi, mint Inkább a népre, amelynél jobban senki sem szerette a magyart. Költőik, íróik könyveikben ""ukrán emlegetik a kisoroez Gogolnak eme sorát: „Szeretni senki se tud úgy, mint ö.“ Ahol a falvaikban, a házikókban az öregek, gyerekek, asszonyok és háziállatok lehetőleg együtt vannak addig, amíg élnek. A férfiaknak hosszú hajuk van, künn élnek a havasokon, a hegyekben, állatokat legeltetnek, havasi kürtök méla hangján adnak magukról hirt és nteris korán megöregednek, mert ebben a tartományban leghosszabb a lél és a böjt. Utóvégre ne mindig csak azokat méltassuk ismeretségünkre, akik ezen a tájon szomorodni bort isznak, sarkantyút kötnek a bocskorukra és ha másképoen már n ai is, de kuru."-kisértelek alakjában táncolnak valamely beomlott pincében a szviho- rai nóta hangjai mellett. Nézzük csak a népet, amelyet íróik „Európa legszegényebb népének" mondanak, ahol egy esztendőben a vallásuk rendelkezése szerint is háromszáz napot kell bőjtölni.

Mikor ezen kéréseimet közöltem Berzenczei vei: gondba borult a szakállárai, amely életkoránál fogva kezdett átalakulni a fereno józsefii-szakáll hoz, de itt-ott még rőt volt, mint az első hó előtt az erdő. (Titkos reménysége volt arra nézve, hogy Schratt Katalin utjain mégis csak megkapja az engedélyt Ferenc Józseftől ama spirituszgyár létesítéséhez, amely spirituszgyártól sorsának jobbra- fordulását remélte.) A szakálla! való tanácskozás után így szólt:

— Legjobban ismeri ezt a népet a ezt röpkéi járás föszoLgabirája, Barthos Józsi, de ő most éppen Pesten jár fenyőfakoporsók ügyében, amelyeket ezen a vidéken olcsóbban tud

I készíttetni, mint azok a szlovákok, akik a Vá- ! gon tutajozzák le a koporsót Pestre, de már Vácott eladják, mert nincs kitartásuk. Utóvégre a mi embereinknek is élni kell valamiből, nem mehetnek el mindnyájan aratni az Alföldre. Deszkát tutajozni tudunk mi is akár Szolnokig, nta mindig tiszaeszlári pör, araikor minden tü .őst megállítottak, kihallgattak, jegyzőkönyvbe foglaltak. AirM-or Tokajhoz értek a Tiszán, a legjámborabbon is Solymosi Eszter hulláját keresték. Igaz, hogy azóta a mi tutajosaink is kitanulták, hogy mit kell az emberi hullával csmálriiok, mely- lyel utazásaik közben találkoznak a Tiszán. A hatóságok tanították meg őket a esalafintás- kodásra. Egyik oldalon ilyen vármegye, a másik oldalon olyan vármegye a Tisza mentén. És egyik se szereti az emberi hullát, melyet partjára vet a viz. De a tutajosokat már többé nem kell félteni, nincsen olyan jegyzőkönyv, amelyet velük aláírathatnának. (Berzenczei ekkor szakállsodori ntáe közben szünetet tartót, mintha aggódott volna, hogy elárult bizonyos titkokat.) Ámbár a magam részéről a leguribb szórakozásnak azt vélném, hogy tutajon utazgatnék a Tiszán, ha itt-ott valamerre a ti Alföldeteken dolgom akadna. Régi, jó, megbízható emberekkel, akik zökkenés, kiabálás, lárma nélkül tudják kormányozni a tutajt. Nem úgy, mint a szabolcsme- gyei úriemberek szokták csinálni, nagy cigánybandával, jégbehütött pezsgővel, táncosnővel szállnak föl a tutajokra ... Igaz, hogy a szabolcsi utolsó állomásnál el is hagyják a tutajt.

A volt felvidéki ember, Így a mi Berzen- ezeink is, már neveltetésénél, születésénél, szegénységénél fogva is bizonyos határvonalat húzott önmaga fe azon úriemberek közé, akik a Tisza ama partjain laknak, ahonnan csak messziről nézik a hegyeket. Lehet, hogy ott is szép az élet, a felvidék bátrabbjai ki is próbálták, amikor mozgatni kezdték a térdüket, ha meghívást kaptak az alföldi agarász*- bálra, vagy cigány-versenyre, amikor az ungvári Lányi prímást is magukkal vitték, hogy szégyenbe ne maradjanak. Lehet, hogy ott is szép az élet a nyári-vinkók, a debreceni kolbászok hazájában, de Berzenczeiék felé a borból mégis csak az ónak van valamely létjogosultsága, a gyomor rontások ellen pedig helybeli savanyuvizeket fogyaszt minden va- valamiirevaló ember. Az Alföldön minden tönkrement zsidó szikvizgyárat alapit s igy próbál meggazdagodni az erek, folyók, kutak vizeiből; míg az itteni zsidónak e részen is jobb sora, szódavizeskocsik helyett hegyaljai borokkal megrakott kocsikat járathat a lengyel határ felé. 4

— Igaz, minden igaz, hogy igen sok állami szubvencióra volna szükségünk, hogy talpra- állhassunk, ne csak gelsei Guttmannéknak legyen székgyáruk, hanem másnak is. — mondta elgondolkodva Berzenczei. mint általában ezidőtájt a felvidéki úriemberek, akik mindig valamely csodálatosságot, szinte lehetetlenséggel határos ábrándot vártak' életükben, a Hivatalos Lap hirdetményeit sehol oly megértéssel nem olvasták, sok szép élet eltelik azzal, hogy minden állást, vállalkozást, úgynevezett „üzletet44 megpályáznak, nincsen olyan minisztérium, amelynek óimét ne tudnák, nincsen olyan régi atyafi, akit föl ne tartatnának, ha „lépéseket41 tehetne érdekükben, szinte úgy tetszik, hogy álmodozással, légvári terveztetésekkel, hihetetlen ígéretekkel telik ei az egész élet...

*

— Majd holnap Budapestre utazom és megsürgetem Tiszánál (vagy Wekériénél) a spi- riluszgyár dolgát, — hangzott itt is, ott is az ön feledkezettnek látszó volt felvidéki bálokon, vadászaitokon, névnapos összejövetele kenu