Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-09 / 34. (1957.) szám
Ma! isámnnk 12 eldal Mai szántunk 12 eldal Vin. évf. 34. (1957) szám tnnbat • 1929 február 9 Előfizetési ír: évente 300, félévre 130, A Szlovenszkói és msúnszköi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Praga IU, Panská ulice negyedévre76, havonta26Kő;külföldre: nnliiihni n/rnilnnín 12, IL emelet Telefon: 30311 — Kiadoévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Fősxertesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő; hivatal: Prága II* Panská ul 12/111. — Tehavonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Kő DZURANYI LÁSZLÓ FORGACU GÉZA lefon:30311. -Sürgönyeim: Hírlap. Praha Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, IL emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II* Panská ul 12/111. — To» lefon:30311. -"Sürgönyeim: Hírlap, Praha Szovjetoroszország harcias hangú iiltimituingf intézett a iiaM emirhez Elégtétel vagy háború — Angol csapatfisssevonások Uj súlyos angol-orosz összeütközés előtt Ázsiában? Vége a vatikáni fogságnak (fű.) Prága, február 8. II. Viktor Ernáiméi és Gavour büszke alkotása: az egységes Olaszország az Egyházi Állam és a pápaság világi hatalmának romjain vált végleges valósággá. Mindaddig, amig Rómában, az Itallá Unita kiszemelt fővárosában nem az olasz király, de egy másik szuverén parancsolt, az uj Olaszország palotájának ormára nem lehetett fölhúzni az épülés sikeres befejezését hirdető zászlókat. Csak amikor 1870 szeptember 20.-án, a francia védörség el vezénylése után, az örök városiba is bevonultak az olasz csapatok, csak akkor készült el végleg a hatalmas mü s valósultak meg Cavour büszke álmai. A történelemaek e kényszerű fejlődése miatt Olaszországnak és a Szentszéknek még akkor is éles összeütközésbe kellett volna kerülnie, ha az uj Olaszország épitőan esterei történetesen nem a liberális, sőt sok esetben a_ forradalmi és egyházellenes iránynak lettek volna a zászlóvivői. De minthogy csaknem kivétel nélkül azok voltak, a pápai Vatikán és a királyi Krivinál közötti összecsapás még élesebb formákat öltött és szinte át- íridalhatatLannak látszó szakadékot támasztott a pápaság és az olasz királyság között. Hiába alkotta meg az olasz parlament a garanciális törvényt, amely a katolikus egyház fejének sérthetetlenségét és szuverén előjogait elismerte: IX. Pius pápa és utódai az Egyházi Állam eltörlése elleni tiltakozásuk jeléül „önkéntes fogságba" vonultaik és azóta sem tették ki a lábukat a Vatikán palotájából. Közel hat évtizedig tartott ez az állapot. Olaszországot a világháború utáni évekig a liberális irányzat kormányozta, amely nem tudott és talán nem is akart kibékülni a Kúriával. Az az öt pápa, aki 1870 óta egymást követte Szent Péter trónján, barátnak és ellenfélnek egyaránt imponáló méltósággal hordta a vatikáni fogság terhét és csakhamar bebizonyosodott, hogy a világi hatalom megszűnése nem ártott, sőt ellenkezőleg használt a pápa elkölcsi tekintélyének. XIII. Leónak, a zseniális diplomatapápának politikai művészete uj fénnyel övezte a tiarát és azzal, hogy idejében fölismerte a szociális kérdés óriási jelentőségét, a 'katolikus egyház befolyását a legkülönbözőbb országok széles néiptömegeiben meg tudta hatványozni. Utódai, egészen elsőrangú tanácsadók segítségével, folytatták XIII. Leó müvét és a világháború után a pápaság és a katolikus egyház olyan tekintélyre emelkedett, mint amilyennel talán századok óta nem bírt. A nagy háború után bebizonyosodott, hogy a szocializmus anyagéivá tanai nem tudják megváltani a világot és az emberiség egyre fokozódó buzgalommal keresi a hitet, hogy láztos iránytűje legyen az élet zegzugos utjain. Az emberiségnek ez a lelki* fejlődése természetesen a pápa és a katolikus egyház erejét is megnövelte. Olaszország lakossága is ezen a fejlődésen ment keresztül. A háború előtt az állam hajóját liberális és szabadkőműves kormányosok vezették, a munkásság 'körében pedig a szocializmusnak egyik legforradalmibb árá-1 nya: a szmdikatizmus ejtette rabjául a lelkeket. Amikor a világháború véget ért, a kommunizmusnak nem volt nehéz gyökeret verni e forrongó talajban és Olaszországot csak Mussolini és fekefiinges fasoistái mentették meg az Oroszországot és Magyarországot ért nagy megrázkódtatástól. Az ő nevelésük hatása alatt az olasz polgárság szakított a liberalizmussal, a munkásság pedig tökéletesen kiábrándult a szocialista tanokiból és újból a vallással és az egyházzal keresett kapcsolatot. Lélektanilag ez a magyarázata amLondon, február 8. Oroszország ultimátumot intézett Afganisztánhoz, illetve Afganisztán kabuli uralkodójához. A Daily Expr ess szerint a kabuli angol ügyvivő már jelentést tett a Foreign Ofíice-nek az ultimátum tartalmáról. Oroszország negyvennyolc ónén belül kártérítést követel azért a rossz bánásmódért, amelyben az orosz alattvalók, főleg az Amanuilah rendelkezésére bocsátott tíz orosz instruktor- tiiswt, Amanuilah lemondása után Kabulban részesültek. A szovjetkormány továbbá követeli, hogy az uj emir azorrál fizesse ki az AmanuHáhnak szállított és az uj emir kezébe került nagymennyiségű hadianyagért járó 5 millió fontot. Ha az orosz ügyvivő negyvennyolc órán belül nem kap kedvező feleletet, az orosz kormány föntartja magának azt a jogot, hogy mindem <f!ran intézkedést megtegyem amit kit alattvalói szabadságának. aí^sülcdének megvédésére. E? Varsó, február 8. A Kell ogg-paktum gyorsított elfogadásáról szóló Litvinov- protokollumot ma Írják alá Moszkvában az érdekelt hatalmak, azaz Oroszország, Lengyelország, Lettország, Észtország és Románia. Az egyik varsói reggeli lap rigai jelentése szerint Lettország és Észtország az utolsó pillanatig haboznak g csak Lengyelország és Románia után kánnal való kibékülés útját, amire állampoli- tiikai okokból azért volt szüksége, mert a vallás konzerváló ereje minden állami rendszernek. de különösen egy egészen uj kormányzatnak legbiztosabb támasza. , Ily előzmények után valóiban világtörténelmi pillanat volt, amikor Gasparri bíboros-állami titkár tegnap délelőtt a Szentszéknél akkreditált követeik tudomására hozta, hogy az Olaszországgal kötendő konkordátum és a római kérdés megoldásának irányelveit már megállapították, ami azt jelenti, hogy a Vatikán és a Krivinál kibékülése gyorsabban következett be, mint ahogy azt a legoptimistábbak is hitték. Az egyezmény szövegét vasárnap fogják ünnepélyesen kihirdetni, annyi azonban már most is bizonyos, hogy az olasz állam elismeri a pápa fönnhatóságát a Vatikán eddigi és most némileg kibővülendő területe fölött és a régi Egyházi Állam területének elvesztéséért kétmilliárd Urát kitevő, teliét nagyon jelentékeny kártérítést nyújt a Kúriának. Amikor másfél évvel ezelőtt az Osservatore Rornano nagy feltűnést keltett cikkében a Vatikán fülihivta az olasz kormányt, hogy az úgynevezett római kérdést végre valaha r.a oldják meg, a maga részéről csák azt kötötte ki, hogy a megoldást nem szabad ráerőszakolni, hanem minden idegen hatalom beavatkozása nélkül kell végbemen- nőé és ivogy a pápának bármilyen ksceány teaz utolsó passzus azt jelenti, hogy Szovjetoroszország katonai b eav áthúzástól sem riad vissza. Természetesen az afganisztáni háborús konílagráció nem maradhat elszigetelt jelenség s amely pillanatban az orosz csapatok Amanuilah támogatására megindulnak Kabul felé, a hindu határ mentén összpontosított angol haderő sem marad tétlen. A távoli Afganisztánban lejátszódó események így könnyen világkatasztrófához vezethetnek, vagy legalább olyméretü komplikációkhoz, mint amilyenek két-három év előtt Kínában történtek az angol haderő és a szovje(diplomaták között. A szovjet ultimátuma azonban aligha jelent mást, mint fenyegetést és a moszkvai kormány óvakodni fog, hogy a jelentéktelen keleti kérdés miatt lánghn- boritsa az egész világot. Londonban az ultimátumnak éppen ezért nem tulajdonita- nok különösebb fontosságot. akarják aláírni a jegyzőkönyvet. Főleg Lettország tiltakozik. Davila román követ kormánya képviseletében tegnap Moszkvába érkeziett s a lengyel távirati ügynökség megtbizoíta előtt tett nyilatkozatában a balti államoknak az azonnali aláírást ajánlja, hogy igy ne lehessen a diplomáciai aktusban elsőrendű és másodrüileton, de világa hatalmat kell kapnia. Az utóbbi követelés teljesítését a „legkisebb terület" programjának megvalósítását az olasz kormány sajtója akkor nagyon nehéz föladatnak minősítette és úgy látszott, hogy a Vatikán békéiéivé a szuverenitás elvének olasz magyarázatán hajótörést fog szenvedni. Mussolini és Gáspárrá, valamint diplomáciai és jogi tanácsadóinak kitartása és éles elméje azonban mégis meg tudta fejteni a fogas kérdést. A pápaság és az olasz királyság megbékítitek egymással. XI. Pius és III. Viktor Emánuel helyreállították az elődeik: IX. Pius és II. Viktor Emánuel alatt megszakadt jóviszonyt. Immár 'semmi elvi akadálya nincsen annak, hogy a katolikus egyház feje véget vessen az önkéntes fogságnak s a Vatikán termeiből hívei közé mehessen. A pápaság túlélte az avignoni fogságot és túlélte a vatikáni fogságot is. Közel kétezeresztendős életében mindakettő csupán rövid epizód volt. A tegnap bekövetkezett fordulat mégis világtörténelmi jelentőséggel bár, mert a kivataiois Olaszország és a katolikus egyház között helyreállítja a békét és mindkettőjük szempontjából nagy perspektívát nyit. Az olasz királyság ezentúl a pápa barátságára számíthat, a pápaság pedig nem lesz többé kénytelen vatikáni magányába zárkózni. Az olasz nép barátai és a katolikus egyház hívei egyaránt örömmel szerezlek tudomást a nagy eseményről. I Rákosi Jenő I Ahol magyar tol ir, ahol magyar szív dobog., megrendült gyász érzése lesz most úrrá a lelkieken a fájdalmas hírre, hogy a legnagyobb magyar publicista, Rákosi Jenő meghalt. December elejéin ünnepelte a magyar eszméknek eis a magyar akarásoknak ez az őeerejü harcosa születésének nyolcvanba todik éves fordulóját. Az ünnepi uj- jongás mar akkor seim verdeste az eget, mert az ősz patriarcíha betegen feküdt s csak a szivek mertek hangosabban dobogni a vágyakozástól, hogy újból hallhassuk jóságos szavát és ujiból olvashassuk mélyen, szántó írásait. Súlyos betegségének folyamán a szivekbe betenyilalt a sötéten beárnyékolt gondolat, hogy mekkora veszteségét jelen lemé az egyetemes magyarságnak, ha ez a nagy szellem távozna körünkből és megtermékenyítő munkája mindörökre elveszne. Most azután bekövetkezett a vég és fájdalmas lélekkel kell búcsúztatnunk Rákosi Jenőt, aki a magyaT publicisztika életéiben az utolsó félszázadon át azt jelentette, amit Kossuth Lajos a múlt százaid negyvenes éveiben. Rákosi Jenő csodálatos kor csodálatos embere volt. Ismerte korának vágyait, eszméit és céljait. Együtlérzett a korral, amelyben élt és harsonája volt az élni akaró, megvalósulást kereső eszméknek és cétlMtüzjósek- nek- Nean egyszer vette revízió alá elveit, nézeteit ée törekvéseit. Megujíhodott, de ez a megújhodás a haladás eszmekörében ment végibe és ez a titka annak, hogy az öregedő Rákosi Jenő írásai a fiatalodás színpompájában jelentkeztek. A tapasztalatok megverniük az átlagembert, őt megfiatalították,. Gondolatvilága szinte tökéletes harmóniában volt még a legif jabb nemzedék eszmekor ével is, amelyből egy uj, egészen átformálódott élet perspektívája bontakozik ki,. Az ő nimbuszai, presztízse kellett ahhoz, hogy ez az áilényegülés résziben megtörténhessem azokban a történelmi osztályokban is, amelyeknek régebben ő volt az együk publieisztája és politikai irányitója. Egyéniségét talán legjobban jellemzi, hogy akkor lett ellenzéki, amikor az étet nem hagyott meg egyebet neki, mint elpusztíthatatlan! munkaerejét. Dolgozott, de meg nem hajlott, meg neim alkudott soha. Szinte magára maradt öregségére, de rajta is bebizonyosodott annak az ibsemi elméletnek a helyes volta, hogy azok az erősek, akik magányosan járnak, keltnek közöttünk. Erős volt és fiatal élete utolsó órájáig és mi magyar publicisták megdöbbenve gondolunk rá, hogy milyen katasztrófája a magyar újságírásnak ezt a fiatal és erős vezért elveszteni. ifí^^^TRACTOR LAUFER S., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 29-22. j Na iiiíl alá IsiilfIlii a lilitiifiiii H@Sl^f4ilfiii¥ pilisit Lengneisrszág, Rominia, Észtersság és Lettország meg- hizottai a szavletfővárcsban — Lettország aggályai rendű alairo hatalmakat megkülönböztetni. nak, hogy a fasoizmus miért kereste a Vati-