Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-09 / 34. (1957.) szám

1029 február 9, wombai

?3 g« ar

itlps i '(?■:'.%

i Hinta itíltsifk i csehszlovákiai magyar

^ pw^w Jjg ^ |

Tiniül iiiiiif, Szent-lyányt. Dobránszkyt is mindenkit

Prága, február 8. A Prager Presse mai számában két és félhasábos Hlinka-nyihitkozateit közöl, amelyet szüksége®!) eik tartunk bő ki vonatban mi is átvenni, mart meg vagyunk győződve róla, hogy ennek a nyilatkozó tóik még igen nagy visszhangja lesz. A Prágai Magyar Hírlap alkalmat fog találni, hogy Hl inka kijelentéseire részletesein válaszoljon, de már most is szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy a szlovák néppárt vezérének interjúja hemzseg az ellentmondásoktól és voltaiképpen a magyar politikát igazolja, mert elismeri, hogy a szlovák nép a maliiban lelkileg egészen egybeforrt a magyarsággal.

Szlovákok és magyarok

— A magyar okiban azóta vehető észre politikai merészség, amióta a szlovák nemzetet széttagoltnak látják. A magyarok és főleg magyarónok, akik a szlovák néppárt konsziliáus politikáját (?) hamisan Ítélték meg, abban a hiedelemben voltak (?), hogy a párt Magyar- ország integritásáért és a régi Nagymagyar- országőrt rajong. A szlovák néppárt azonban, amely Szloveűisakó kon szolid 41 ásót tartja szem élőit, ko/nsziliá/ns politikát folytatott jobbra is, balra is, mert

a szlovák nép ideológiája és különösen az intelligencia nem volt kimondottan szláv orientációra felkészülve.

Ezt a körülményt a magyarokkal való ezeréves együttélésével és a szlovákoknak az államban való akkori helyzetével lehet megindokolni. A szlovákság a régi Magyarországon abban a tudatban élt, hogy nyugodt, munkás, szófogadó és vallásos nemzet. A szlovák a magyarban mindig az urát látta. Azonkívül látta a magyar nagybirtokost, a vagyont, az előnyöket, a kultúrát és az úri életet az arisztokrácia birtokain, ahol őmaga agy or dolgozta magát. A szlovák azt hitte, hogy ennek mindörökre igy kell maradnia. Ezért látott a magyarban többet, iránt a saját személyébein. A tem plomiban magyar prédikációt hal lőtt, az iskola magyar volt, a bíráskodás mohair, a közigazgatás magyar. Mindenütt idegennek érezte magát.

— Nem csodá tehát — folytatja Hlinká, — hogy a szlovák „a rabszolgaság ezer éve , alatt11 ezt az állapotot természetesnek szokta meg,

a magyarok ped*g, mint já psricholögnsck, apró ajándékokkal tudták megu.verni a szlovák nép lelkét. Vallási meggyőzödóséi nem érintették, a sóvárgó szlováknak inkább egy kis kenyeret adtak. Ennek következtében a szlovákok és magyarok között majdnem szellemi együvéttirtozandóság alakult ki.

Ez tartott 1894-ig, amig a magyarok a szlová- . kok vallási meggyőződését nem érintették. Azonban alighogy a magyar törvényhozás W%? kerle vezetésével az ünnepekre vonatkozó katolikus dogmát érintette (?), a szlovákok elváltak a magyaroktól és megalakították a néppártot, amelyre rábízták vallási, szociális és nemzetiségi érdekeiknek védelmét A szlovákok akkor tömegesen léptek be ebbe a pártba, persze elsősorban a. klérus. Azonban ez a párt, amely kifelé türelmességet, sőt a szlovák követelésekkel szemben megértést ígért, szive mélyén magyar volt. A hivatalos katolicizmus támogatta a pártot, mert egy Wekenle, Tisza és Bániffy liberális politikája gyökerében érintette a szlovák nép vallási meggyőződését. Alapjában véve azonban a néppárt el volt magyarosítva.

Keleten egészen Liptészentmiklősig szlovák meggyőződésről szó sem vo>lt.

A szlovák intelligencia és klérus, a szlovák nép elitje, mivel más választása nem volt, éhhez a magyar néppártihoz csatlakozott. Soraikban lépett fel jelöltnek Srobár, Stefano- vics, tárgyalt a pánttal Mudrou és Dula Márton s 1902-ben H Unka is ebben a pártban jelöltette magát. Igv aztán úgyszólván

együttműködés alakult ki a szlovákok és magyarok között.

Az idők folyamán azonban a magyarok, főleg a Kossuth írták terorizá’ini kezdtek bennünket és a pánt nemzetiségi politikáját, főleg a nemzetiségi követelések 13dk pontját, szögre ; aikasaboíiíálk. Ennék következménye aztán a magyar néppártból valló tömeges kilépés volt. Ekkor alakította Skycák a szlovák nép pántot, a tudóvá stranát, amely a magyar néppárt eíllen fordulit.

A szlovák néppárt azonban a közvéleményben nem talált támogatást sem az intelligenciánál, sem pedig a bíróságoknál, sőt kevés kivétellel a katolikus klérusnál sem. A magyar néppárt magyar érziilctii maradt. Ez a magyar érzület, sajnos, Ke- lctszlovenszkcn még ma is fönnáll.

Azonban a szlovák néppárt csakis az ország nepizeiti öutudalira ébredt területaurai gyűjt tóölí^^saliajá Iáké Szüllő dr., Dobráhsziky,

' (jírossőhMd és 'a iöbbiék, aikik a magyar .ke- r csatén yszortailsía párt örsfeáigos kmigrtísszu- sdn főttléptek, mind magyarok, vagy nvagya- i ró nőik.

Mimika azután azt mondja, hogy a karesztényszociiailiitsita pánt L; piában nőm tudott jelentős eredményekéit elérni, majd igy folytatja: Tény az, hogy a kedetszlovensak ói szlovák nép december 2-án, az országos és járási képviiseilőtesttilieti választások napján, nem tudott orientálódni, mart nem voltak vezetői.

Dobránszky meg lehet győződve arról, hogy abból, a kétséges százezer szavazatból, amire ő a jövőben a szlovák népnél számit, tíz év múlva egytizednyi som marad meg. A nép gyökerében szlovák és szláv érzelmű. Csak vezéred miin csenek.

A vezérek ma Keletszlovcnszkón Záborovszky, Dobránszky, a sóvári plébános és

mások.

Ezek idő vel kd fognak válni (?) és velük együtt kihal a magyar gondolat is. Éppen

ezért az, amid Dobránszky plébános a keresztén yszociaililslia pártkongresszuson mondott, lehet ábránd, sőt képzelgés, lehet pium dasii- derium, de sohasem reális politika. A szlovák nép napról-napra jobban ismerd meg vezérelt és elcsábít óit. És ezen ráeszmélás szerint fog majd igazodni.

Hlintoa András arra a kérdésre, hogy miben rejlenek a magyar keresztén yszooiailiis- ták ei&enzéki poliittikájániaik okaá, azt feleibe, hagy aizók a párt abszolút maigyar memtaliiilá- sában keresendők. A keresztényazociailiLslák- nak nem volt idejük és módjuk, hogy Csehszlovákia politikájára át orientál ód jóinak, ők még mindig Magyarország integritásáról, a trianoni szerződés revíziójáról, a magyarok hegeimóndájárói álmodoznak. Nem képesek a viszonyokba beleélni magúikat és azokba beletörődni, hogy a köztársaság csehszlovák és nem magyar. Szüllő maga nem tud az aktii- vkita poiliiibiílíávail megbarátkozni, ő a régi Magyarország képviselője volt és egész múltja, valamint jelene odavezet, mert teljesen magyar orientációjú ember. Csak véletlenségből vannak birtokai és lakhelye Szlovenszkón és azt hiszi, hogy Csehszlovákia csupán együk napról a másikra való állam, mely nemsokára szétesik s akkor a nem orientált szlovák nép a magyarokhoz fog átmenni és Magyarország integrálásáért fog harcolni. De ebben Szüllő éppenugy téved, mint Dobránszky. Anniit a kongresszuson pártjának elmondott, az az ő régi fantáziájának a szüleménye, ama koncepciójáé, amely semmiben sem különbözik a magyarországi törvényhozók koncepciójától. Állandóan elnyomatásról, a nemzetiségi kisebbségeikkel elkövetett igazságtalanságokról álmodik, míg maga a magyar nép megcáfolja'beszédeit (?), tiiiif^pgr — Íípe* .rá'lns beállító Itségu lévén — az agrárpártban szervezkedik (?). Nagyban vonatkozik ez Leltei re is, akinek atyját még Chudynak hívták. Lettel azonban átorientá’ódott. Szüllőnek nincs oka arra, hogy nemzetiségi igazságta- lanságok miatt panaszkodjék, ment a köztársaságainkban a nemzetiségek teljesen egyem- joguoik. Dobránszky szlovák keleti dioilekitus- ban beszélt, azonban csőik a beszéde volt Jákobé, a szive Émau szive. Arra kérte Szállót, hogy, folytassa harcát az őslakosságért, ő,

a sz/lováik Sóvár plébánosa, bátorkodik megcáfolni egy Scotus Vioitort, Björnsont, Wicfo- ham Stefiéit és más nagy gondolkodokait a kijelenti, hogy a szlovákságot a magyar rezsim sohasem nyomta el. Dobra nszkymak e®t az álllifbását történelmi bizonyítékok cáfolták meg. Mutassa meg, hány szlovák bi>ró volt, hány főispán volt szlovák, hány szolgabiró vallotta magát szlovák nemzetiségűnek. Mutánssá meg, miképpen respektálták az 1868-as nemzetiségi törvényt, különösen a nemzetiségek jogaira vonatkozó 48-ik szakaszt. Ez elég. Dobránszky plébános mondja meg, hány szlovák könyvet, folyóiratot és revüifc őriz könyvtárában, (h érzésben és meggyőződésben sohasem volt szlovák s most a csehszlovák republiikában azt a bátorságot veszi, hogy a szlovákokat ismét a magyar zsákba terelje.

NyálMfcozafta végén Hliinka Szént-Ivány politikájának is néhány szót szentel és azt mondja, hogy néhány évvel azelőtt kapcsoűia- toit keresett a Bund dér Landwirlével és annak aktivista politikájával, de amikor a Rothermere-alkeió kezdődött, ismét az ellenzéki 'táborba orientálódott át(?). Ma, amikor Bethlen, Apponyi és Masryarors.zág más politikusai a trianoni szerződés revízióját álomnak jelenítették ki(?), Szent-1vány ismét aktivista érzelmű. Hasonlóan fognak majd cselekedni Dobránszky és mások, ha meggyőződnék arról, hogy Csehszlovákia egy "meg-" változitatbatatflian faktum.

Eredmény!@f@g Miciés tanácskozás a feet'Ss OisípO Mreálfilásárő!

Prága, február 8. Tegnap délután az agrár pá'rt páriáimén ti klubhelyiségében tanácskozás folyt, amelyen Bradács agrárius, Dölánsky cseh néppárti, K romár nemzeti dieimokrata. MLosodh cseh iparospárti és La- bay szlovák néppárti és Petensilka német, kiereszlényszociialieta képviselő - vett részt. A tanácskozásba belevonták a Prágában tartózkodó Hlinika Andrást is. Ez a konferencia állítólag az ünnepekről szóló törvény novellájával foglalkozott, de a jelen voltak még nem tudtak megegyezésre jutni. Hlinka András, amint már jelentettük, TJdrzal kor- mányelnölmél is volt. A félhivatalos Praiger Presse értesülése szerint a párt egy kor- miányrekonstrukció esetére nagyobb jelentő- séeiü miniszteri tárcát ■ követel a miaga számára. ■ ■ ' t. EI/»n*ctlTmk és Olvadok fic'yrtméhcl'lpg

Maffyar, nlas». lensryrt é* román t?bu- inok illetve útlevelek merho««*nhbitása ▼érett méHáítassanak útleveleiket a P. 3f. H. poissonyi kiadáhivalalnlíoí, Rrati- slava, Grösslíng-u. 86. I. címre beküldeni. A többi államokba szóló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: 'P^f’Praln II.. Panská *lice 12. III., eszközli

A fkéitséms ajtó

Soor TS®M2k Éía« jCocfös

WmMmze

(16)

— Nem tudom, — viszonozta Dick. — Azért jöttem el önökhöz ma este, hogy tanácsot adjak. Először azonban engedjenek meg egy kérdést: Selford lordnak önökön kívül van még más rokona is?

— Nincs, hacsak meg nem házasodott, — felelte Sybil.

Diók rájuk nézett. Vidám egykedvűsége most egyszerre eltűnt, mintha álarc hullott volna le arcáról, szemei össze húzód Lak, ajkainak vonása megkeményedett, arcbőre megfeszült, úgyhogy világosan kirajzolódtak arcizmaii.

— Ettől tartottam — mondta végül. A telefonra nézett. — Jó, hogy telefonono is kapcsolatba léphetek önökkel — telte hozzá látszólag minden összefüggés nélkül.

Az anya és leánya nyugtalan tekintettel nézett rá.

— Vannak barátaik Londonon kívül? — kérdezte Dick.

Mrs. Laoisdown igenlöleg bólintott.

— Olyan barátaik, akidhez ön és leánya néhány hétre vendégségbe mehetne?

Az asszony újból bólintott.

Dick megkönnyebbülten lélekzctt fel.

^ — Ez megnyugtat. Először aTra akartaim

kérni magukat, hogy Londont még ma éjszaka hagyják el, később azonban arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez a gyors utazás még most nem szükséges.

Mre. Lansdown összekulcsolta kezeilt és előrehajolt.

— Elmondhatná kérem . . . kezdette remegő ajkaikkal.

Dick megkiinzoMan rázta meg fejét.

0

' — Még nem magyarázhatom meg, — mondta. — Még homályban tapogatózom magam is. De úgy érzem, hogy már oszladozni kezd. Itt és ott már világosabban Iá toli, de Isten tudja, mi fog még ebből a sötétségből kikerülni és milyen formát ölt.

— Mégis úgy látja, hogy leányomat valami veszély fenyegeti? . . . Legalább is erre következtetek szavaiból.

— Igen, — hagyta helyiben Didk. — Jobb, hogy figyelmeztetem önöket. Veszélyt sejtek, ha nem is áll közvetlenül a küszöbön.

— És mindez azért a kis kulcsért volna? — kérdezte Sybil hiteti énül.

— A kis kulcsért is, — mondta komolyan. Aztán Sybil anyjához fordult. — Ismerte-e az elhunyt Selford lordot? Milyen ember volt?

— Nem volt jó ember, — felett Mrs. Lansdown. — Ivott, haragjában megkorbácsolta szolgáit és alattvalóit. Nagyon rossz Imréik keringtek róla. De minden Selford többé-kevés- bé kettős jellemű volt. A vár építője olyan bűnös életet folytatott, hogy a pápa kiközösítette. ő építette a családi kriptát is. Hall ott ne már valamit a Sefordók kriptájáról?

Diák tagadólag rázta meg fejét Bensőjében folyton ezeík a szavaik hangzottak: sir-kripta és érezte, hogy ezeknek a szavaknak különös jelentőségük van. Most hirtelen hálószobáját látta maga előtt és a megnyilkott Lcw Plieeney teste ott nyúlt ki a ruhásszekrényben, a holttest pedig .kísérteties arccal meredt rá. Nem-e egy kriptát kellett volna felnyitnia és nem ez okozta-e borzalmas halálát? Vére heves ebben lüktetett. Ott állt egy nagy felfedezés előtt és fogait össze kellett szoritaniia, hogy arcizmainak vibrálása el ne áralja.

Mrs. Lansdown azonban észrevette szemeiben az érdeklődést. Felállót! és a könyvespolcról egy elsárgult perg a m entkötetet vett le.

— Egy 1648-4)011 való családi krónika. Selford lord minden cselekedete fel van benne jegyezve. Olvassa el, ami a kriptára vonatkozik. — A könyvet felnyitva tette Dick elé. És Dick olvasott.

Egykoriban Sir Hugh az egyházi átokban állott és nekie a rendes sir, mi egy keresztény lovagot megillet, meg vala tiltva, mesterembereiket hozat vala igen nagy messziségből igy a földiáé kellett ásndok vala mély sirt sok kamrákkal együtt, ütem fiainak és fiai fiainak. Mindazon sírokat megszentelte vala Marcus káplánus egy kigyes és szeotéletü férfiú, aki úgy urának lekötelezettje vala és az egyházi átkot nem vévé figyelembe. Eodern valának a sírok angyalókkal, item szentekkel, úgy valónak a kőiben kifüragva, hogy nagyon élkeskettétek . s s

Dick a régi sorokra meredt. Elmohosodott,

a mélységbe vezető kőlépcsőket látott, elmosódott reliefeket a keskeny kamarákban, amelyekben a halál jeges lehelete lengedez.

— Hol van a kripta ? — kérdezte Dick és a múlt dohossága a könyv lapjairól feléje csapott.

— Selford parkjában. Egészen félreeső helyen. Egy dombon, amelyet ritkás facsoportok áldanak körül. Nagyon barátságtalan hely. A fák koronáiról nem hallani madárszót. Az emberek azt hiszik, hogy a hely megátkozott, de talán a talaj' kietlensége az ok.

— Ki is lakik a várban tulajdoniképpen? — kérdezte Dick, akinek feszült figyelme egyre jobban növekedett.

— Csak a birtokfelügyelő. A birtok különben hübér, máskép a mostani Lord Selford valószínűleg már rég túladott volna rajta.

— Látta-e valaha a fiatal lordot?

— Ősik egyszer, akikor azonlmn még az atyja is élt. Olykor-olykor irt is nekem, az utóbbi években azonban mindössze kétszer. Megmutassam a leveleit?

— Kérem, — vágta közbe Dick gyorsan. Mrs. Lansdown kiment a szobából, Dick

pedig a könyvben lapozgatott. Amikor Mrs. Lansdown visszatért, egy ébenfa-szekrénykét hozott magával, amelyben tarka összevisszaságban voltak levelek. Válogatott közöttük, végre rátalált egy levélre, amelyen egy berlini szálloda ctime állott Lord Selford irta.

Olyan hosszú időn át nem hallottál rólam, hogy szinte szégyenkezem ezt a levelet megírni. Azonban sohasem késő jóvátenni az elkövetett helytelenséget. Tudom, hogy régi porcellánokat gyújt esz és ezért vásároltam neked egy XV. századból való ónémet porcel- lánkorsót, amelyet egy itteni antikváriusnál fedeztem fel. El is küldettem neked. Úgy hiszem, megszerzi bocsánatodat összes elkövetett hibáimért.

Szívélyesen üdvözöl Piereed.

A kézírást Dick ismerte, feltétlenül ugyanaz volt, amellyel a Havelocknál levő levelek íródtak.

— Itt van a másik levele, mondta Mrs. Lansdown.

A levél az elmúlt évben íródott és bélyegén Colombo nevét lehetett kibetüzni.

Mélyen elszomorít az a nagy veszteség, amely téged ért. Tehetek-e valamit az érdekedben? Kérlek, rendelkezz velem! Menj el Havelocűdioz és mutasd elő levelem. Utasítottam, hogy mindenképpen legyen segítségedre. Én jól érzem magam. Mióta elhatároztam, hogy könyvet írok, sokkal intenzivebb életet élek és útjaim kettős örömet szereznek.

Dick nem kérdezősködött, hogy milyen szomorúságra céloz a levél. Az asszony ruházata elárulta ezt, mert még mindig feketében járt.

(Folytatjuk.)