Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-06 / 31. (1954.) szám

19S9 február fl, eaertia. rPM^MAfifeSí-HIRESCF Coolidge legnagyobb politikai kudarca Az elnök távozásának súlyos szépséghibája - A fegyverkezési viszony hívei győztek a washingtoni szenátusban — Március 4-ig a költségvetés sem kerül tető alá és Coolidge vereséggel távozik > Washington, február 5. Calvin Coolidge elnökségének utolsó heteit előreláthatólag súlyos parlamenti küzdelmek fogják beár­nyékolni. Mint ismeretes, Coolidge a flotta­Í rogram tekintetében az úgynevezett idő- iauzuU megszüntetését kívánja, azaz úgy Téli, hogy a közeljövőben építendő tizenöt cirkáló vizrcbocsátásának idejét nem kell előre megszabni és nem kell sórgetni. Ez- *©1 szemben a parlamentben felülkereke­dett a flottaprogram intenzív és gyors vég­rehajtását sürgető irányzat és a többség Coolidge terve ellen foglalt állást. A parla­ment azt kívánja, hogy a tizenöt darab, egyenként tízezer tonnás gyorseirkáló egy harmadát még ezidén, két másik harmadát pedig 1930 és 1931 folyamán vizrebocsás- sák. Hiába harcolt és érvelt Coolidge e fel­fogás ellen, hiába utalt arra, hogy Európá­ban Amerikát gyorsított fegyverkezési, ver­sennyel fogják vádolni, a ház hajthatatlan maradt. A nagy flottaprogram keresztülhaj- ,szólásának szószólói döntő győzelmet arat­tak a szenátusban is. Iia a javaslatot ma vagy holnap a parlament elfogadja, ami előre­látható, Coolidge súlyos dilemma elé kerül. Politikai körökben azzal számolnak, hogy Coolidge nem szankcionálja a szenátus ha-i tárözatát. Ebben az esetben a* ellenzék megkezdi döntő oífenziváját a kormány el­len. A harcias képviselők attól sem riadnak vissza, hogy megobstruálják a költségve­tést s igy könnyen megtörténhetik, hogy az államháztartás törvénye március 4-ig, Coo­lidge visszalépésének napjáig, nem kerül tető alá a Fehér Házban. Ez a körülmény természetesen óriási szépséghiba volna a lelépő elnök pályáján. Politikai körök sze­rint a flottaprogram körül támadt nehézsé­gek Coolidge elnöki pályafutásának legsú­lyosabb kudarcát jelentik. Brezny dr. orvosszak szerint n emállapítható meg 9 h gyilkosság vagy öngyilkosság történt-e Zokog, ájutdozikés ettenmondásokbakeveredik Schusteh Frida — A boncjegyzőkönyv felolvasása megrázó hatással volt a megtört leányra Trencsén, február 5. (Kiküldött munikafáT- sunktól.) A zsolnáig yilko-ssági dráma főtár­gyalásénak izgalmas nyitánya után a délutáni tárgyalás nyugodtabb 'mederben indult meg. Három órára tűzte ki az elnök a tárgyalás folytatását, de már féLháramkor megteltek a h a Liga1 tóközönség részére fentartott padsorok, háromnegyed háromkor pediig bevezették a vádlott nőt, akinek szenvedő arcáról és meg­tört alakjáról leolvasható volt a délelőtti nagy izgalmak és drámai kitörések romboló lelki hatása. Schustek Frida a kíváncsiság felcsillanó ösztönével néz végig a terem közönségén, azután elfordítja szemét és a vádlottak padjához megy és őrei között elfoglalja he­lyét. Midőn védője, Arnstein dr. a tereimbe jön, Schuebek Frida kizökken letargikus közönyé­ből, fe! emelkedik helyéről és pár percig élénken beszélget az ügyvéddel. Pontban három órakor az elnök csenget és megnyitja á tárgyalást. Ismét a vádlottnőt szó­lítja a bíróság négyszögü asztala elé. Még bi­zonyos részletkérdések várnak tisztázásra, ezeket veszd elő a tárgyalást vezető elnök. Hogyan kerülheted a revolver Diener Ártsad kezébe? Az elnök; Miilyen módon jutott Diener Ár­pád a revolverhez? A vádlott: Az csak azalatt történhetett, amíg én a fürdőszobából kihoztam a szappant. — Ki szerezte a revolverhez a töltényeket? — Nem tudom, azok a revolver mellett vol­tak. —- Honnan tudta Diener, hogy hol van a te­vőd'ver? — ő jól tudta, hogy hol van. Egy kazettá­ban tartottam és tudta a helyét. — Miért használta ön a Solymossy bárónő nevet? \ — Tornán voltaim PaLlaviciméknál és ott hallottam ezt a nevet emlegetni. Egynéhány­szor tényleg használtam is ezt a nevet. — Használta ön a Szakáll Béláné nevet is? — Ezt csak az újságokból olvastam. — Egy tanú van, aiki tudja, hogy kapott ilyen névre szóló levelet. A vádlott hallgat. Az elnök: Egy pozsonyi sportklub elnöke egy ízben dr. Tánzeréknól Kassán járt és önt kereste. A vádlott: Lehetséges, de az én elődömet, a régi bonnét kereshette. Engem nem. — ön azt mondja, hogy Diener Árpád a balkezével lőtt magára. Hogyan gondolja ezt, hisz nem volt balkézé*. — Valószínűleg azért, hogy ne lássam a jobbkeze mozdulatát, amikor a revolverért nyúl. — Emlékszik, hogy amikor elment a szál­lóból, melyik oldalán feküdt a halott Diener Árpád ? — Nem tudom. Lehet, hogy én fordítottam a baloldalára. — Miént? — Nem tudom.. — A tett után miért tette melléje a revol­vert? — Lehetséges, hogy otthon m, de nem szándékosan. Én mándakét kezét megfogtam és éreztem, hogy már hideg. (Mozgás a terem­ben.) — A dolog úgy fest, hogy maga lőtt Die- ner Árpádra mind a nyolcszor. — Ha úgy volna, elnök ur, megmonda­nám. Az elnök megmutatja a lefoglalt levele­ket, amiket Schustek Frida Diener Árpádnak irt. — Ezek voltak azok? — Igen. • Siessen előfizetni a Képes Hétre Ezzel Schustek Frida kihallgatása véget ér. Harminc tanúból csak hat jeleni meg Bejönnek a tanuk. Általános meglepetésre a bejelentett 30 tanúból mindössze hat jött el. Schustek Frida több tanúja személyes meg­jelenéséhez nem ragaszkodott. Az utolsó pillanatban elállt ezektől, úgy hogy csak a vallomásaikat fogják felolvasni. Nem jött el Tanzer Hugó dir. ügyvéd sem, aki Ung­várit tárgyal fontos ügyben. Paszternák Sári kassai tanú spanyolbeteg, nem jött el. "" A hat tanú: Diener Jenő cLr., Berger Bor­bála, Steinbach Antal, László Béla, Hermán Erzsébet és Neufall József. Elsőnek általános figyelem között a meggyilkolt öccse Diener Jenő dr, kassai ügyvéd lép a terembe Szlovák nyelven tesz vallomást. — Február 28-ikán TőketerebesrŐl telefo­non jelentették — vallja az ügyvéd, — hogy bátyám elutazott, nem tudják hová. Nyugta­lan voltam, mert tudtam, hogy nőismerőse van, akivel nem tud szakítani. Március 1-én azután a terebesi csendőrség kö­zölte velem, hogy baj van a bátyámmal, Zsol­nán baleset érte Erre felhívtam Zsolnát és a esendörség közölte, hogy bátyám már ha­lott. Azonnal elutaztam, de szegény bátyámat már csak a halottashás- ban láttam viszont r ■ Árpád nagyon szerette az életet... — A szállodáiban — folytatja a tanú — még a menyezet is véres volt. A szobaleány azt mondta, hogy bátyám a leányt karján vitte a fürdőszobából a szobába. Elmondja a továbbiak során a tanú, hogy Diener Árpád életvidám ember volt, aki szerette az életet. Kizártnak tartja, hogy öngyilkos lett volna. Még három nappal a dráma előtt Kassán járt, a Schalikház előtt nézte a virágokat és elra­gadtatva így szólt öccséhez: — Nézd, milyen szép is az élet... A revolver kezeléséhez nem értett, félt a re­volvertől, mint egy kis íryerek. Rossz katona volt, a fegyver kezelését osiak teoretioe ismer­te, gyakorlatilag nem. Nem volit balkezes. Az elnök enne fölmutat két revolvert. Az egyikben úgy a tanú, mint Schustek Frida ráismer Diener Árpád revolverére. A teremben fölgyulnok a csdiMrolk. Schustek Frida sápadt arca még sápadttabb lesz a va­kító fényben. Minden szem a feketébe öntö­zött Diener Jenő d.r.-t és Schustek Fáidéit nézi. A vallomás alatt incidens támad az ügyész és Pereszlényi Géza dr. védő között. Az incidens elüilitével Pereszlényi dar. védő tiltakozik Diener dr. megesketése ellen, de a bíróság elrendeli a megesketést. Ez ellen a védő semmiségi panaszt jelenít be. Diener Jenő dr. ezután, hogy a formaság­nak eleget tegyen, be jeleníti, hogy Schustek Fridával szemben a család agy korona kártérítést igényel. A következő tanú Borger Borbála, ja Rémi-szálló stobaosz- szonya, aki németül vall. Tipikus szobaaszony. Széles gesztusokkal beszél a „Henrschaift“-rál, már mint DAenenrőil és Schustek Fnidárók Éjjel fél É2-kor csengettek a 3t-es szobából — Mikor megérkeztek, nyomban fürdőt rendeltek és másnap, mjnreius 1-én este fél 7-kor m fürdőit rendeltek- Én addig nem is Láttam őket. Félhélikor csöngettek. Vacsorái vitettek a szobába. Másnap délig nem jelent­keztek. Ez gyanús volt. Délután 2 órakor be­mentem a szobába, amely nyitva volt ée lát­tam, hogy ^ ii Diener Árpád as ágyban fekszik halra, a j kisasszony pedig nincs itt... Azonnaá jedemtiést tettünk a csendőreétgwi. Reitzncr szavazóhiró: Hallotta éjszaka, hogy a 81-csből csöngettek? Tanú: Igen. Úgy fél 12 óra lehetett. El is küldtem a bérszolgát, mert láttam, hogy j a 31-cs szám esett le a villanycsengő táb­láján, de a szolga visszajött, hogy nagyon sötét van a folyosón és semmi neszt sem! hallott. Talán tévedés van, gondolta. 1 — A tövének zaját nem haílották? — Nem. Az elnök kérdésére temi leírja a 31-eú sro­ba berendezéséi. Arnstcin dr. védő: Biztosam tudja, bőgj- a 31-es szám esett le? Tana: Igen, biztosan Különös száHóbabona Védő: Mikor maga bement a szobába, nem érintette meg Diener Árpád paplanját? Tann (szemlesütve): De igen, kérőm. A szállodákban szokás, hogy ha valaki meghal, megérintik a lábát, nehogy a ha­lott megjelenjen az embernek. Én is megsi- inogattam Diener Árpád lábát, amely kiló­gott a paplan alól. Tanú vaDloűrótw atett. fawtetüzé* támad A kiváló BRENNABOR automobilok képviselete; DECKER E.OTTO BANSKA BYSTRICA j Mielőtt autót vásárolna, forduljon előbb e címhez. | j az ügyész és Pereszlényi d,r. között. Az ügyész, úgy látszik, nyelvi ekekből nem en­gedi, hogy a védők közvetlenül intézzenek német kérdést a tanukhoz, hanem csak tok mács utján, dacára, hogy az elnök ezt meg** engedte. A védő az ügyész beavatkozása eti­lem erélyesen tiltakozik. (Jéltemző, hogy Vuj* ta dr. ügyész, áld beszél németül, folyton csak a tolmács utján kérdezted a német Ta­núiktól.) Három tanú: László Béla (Kassa),' Hermann Erzsébet, (Kassa) és Neufall m.-ostraui soiíör jelentiéldaten vallomása után fél 7 óraikor a. tárgyalást berekesztették és folytatását ked­den reggel 9 órára tűzték ki. Az eítenmondások hínárjában Trenesén, február 5. (Kiküldött munkatár* sunktól.) A zsolnai gyilkosági dráma főtár* gyalása rohamosan közeledik az itélethirde* téshez. A bizonyítási eljárás a tanuk nagy ró* szőnek távolmaradása miatt összezsugorodott* Mindössze hat tanú tesz szóbeli vallomást, a többinek csak jegyzőkönyvi vallomását olvas* sák fel. A tárgyalás ma délelőtti szakaszában a szóbeli tanúkihallgatások nagyrészt befeje­zést nyertek, sőt a bíróság elnöke már át is tért a jegyzőkönyvi vallomások ismertetésé­re. Délutánra csak az orvosszakértő vélemé* nye, a formalitások és a perbeszédek marad* tak. A ma délelőtti tárgyalás iránt mit sem csökkent az érdeklődés intenzitása s a kiván­csiak sorából csak azok maradtak el, akik előző nap hasztalan ostromolták belépője­gyekért a törvényszék elnöki irodáját. Az a szánalom, melyet a vádlottnő, Schustek Frida magatartása az első nap keltett, meg­hatott részvétté fokozódott. Az első nap még tartotta magát valahogy a börtöncella magá­nyában elnyűtt és apatikussá vált leány, de ami lelkierőt a fogházélet még meghagyott benne, azt felőrölte az előző napi tárgyalás idegernyesztő izgalma. A leány tudta, hogy ma van az Ítélethoza­tal napja s ez a tudat kilopta a maradék szint areából s a kevéske erőt tagjaiból. Reggel kilenc órakor, pár perccel a tárgyalás megnyitása előtt, halottsápadtan lépett a te­rembe. Alakja összegörnyedt, kezei szinte élette* lenül csüngtek és arcán kimélyülfek a gond* szántotta barázdák. Rosszulléte a tárgyalás közben, különösen midőn fájdalmas sebeket szaggattak a kérdé­sek, majdnem az ájulásig fokozódott. Egy Íz­ben az elnök kénytelen volt háromnegyed órára felfüggeszteni a tárgyalást s a vádlott­nőt orvosi segítségben részesíteni. Bár meg­állapíthatóan lázas volt, a törvényszéki or­vos véleményére mégis folytatták a tárgya­lást Hogy feküdt az áldozat? A mai tárgyalásnak nem voltak úgynevezett nagy eseményei, hacsak azok közé nem szá­mítjuk azokat a belső konvulziókat, amik ar vádlottnőt gyötörték. A bíróság elnöke a Schustek Frida vallomá­sában mutatkozó ellenmondások kibogozá­sára összpontosította ügyeimét, A tárgyalás elején ismét a vádlottnőt szólitót­tá elő s megkérdezte, van-e valamilyen meg* jegyzése az előzőén elhangzott tanúvallomá­sokra. — Nincs mondanivalóm — válaszolta alig hallható hangon a leány. Az elnök azután visszatért a vádlottnö val­lomásának ama részére, melyben a tragédia lefolyásáról adott számot. Elnök: Milyen helyzetben feküdt Diener Árpád, amikor maga a halántékába lőtt? A vádlottnö hallgat, majd alig érthető han­gon motyogja: Nem tudom. Az elnök figyelmezteti, hogy ellentmondások vannak vallomásában, amikről neki kell fel­világosítást adni. Próbáljon hát visszaemlé­kezni: jobb oldalán feküdt Diener? Vádlott: ügy emlékszem, mikor fejhelötte magát, a hátán feküdt. Most már nem tudom megmondani, hogyan és merre fordult a te­je. Én csak azt láttam, hogy vonaglott. A boncjegyzőkönyv tanúsága Az ügyész most nyomozati iratok, sürgö­nyök és jelentések felolvasását indítványoz­za, Pereszlényi dr. védő azonban tiltakozik a nyomozati iratok főtárgyalási ismerleíése ellen. A bíróság rövid tanácskozás után ki hű­det! határozatát:

Next

/
Thumbnails
Contents