Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-28 / 50. (1973.) szám

Hal siámnnk 12 oldal dal siámnnk 12 oldal jffiP I vm. évf.50.(1973)szám « Csütörtök £ 1929 február 28 Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, A Szlovenszkói és mszinszköi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IU Panská ufice negyedévre 76, havonta 26 K£; külföldre: _ nnlitilsni nrrnilnrtin 12, IL emelet Telefon s 30311 — Kiadó­évente 450, Félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOUtlKai napilapja Fdelős szerkesztő; hivatal: Prága 1!„ Panská ul 12/111. — To­havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1-20 Ke D2URANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Trockii első szenzációs cikke Szovjetoroszországról 1 Ballt Express megkezdte a veit népbiztos cikkeinek közlését — Stalin hat* éves reakciója, a szibériai kegyetlenkedések—Trockii elmondja szenvedéseit Utrechti okulás Prága, február 27. ría semmi egyéb, jó okulás lesz Francia- országnak az U treoiit Dagbladban megjeleni és bizonyára apokrif titkos katonai szerző­dés afférje, mert a párisi sajtó be fogja lát­ni, hogy hamis itotit, könnyen elhitt és mes­terségesen felfújt' áihÍrekkel mily szörnyű károkat lehet okozni egy-egy nemzet presz- tize^ben. Eddig mindig megfordítva tör­tént: Franciaországban kovácsoltak rém­meséket Németország ellen, megjelentették azokat a legelőkelőbb párisi újságokban s a könnyen hivő nép néhány pillanat alatt röllelkeáüilt, tüzessé vált és a háború bor­zalmai után szunnyad ózni kezdő németgyü- lölet egyetlen délelőtt alatt úgy föllángolt, hogy bátran uj világháborúkat lehetett vol­na vele kezdeni. Aki valamikor Parisban élt, tudja, mennyi álihirrel, álténíhyel és gyakran álszerződéeeel dolgozott a francia sajtó a nép fel tüzelésére. A középeurópai állapotokkal tisztában lévők soha nem ve­hették komolyan a legtöbb ilyen rosszaka­ratú beállítást, amely vagy Németország r ossza ikaratáról vagy az elrejtett közép- európai fegyverekről, vagy titkos fegyverke­zésről, vagy a szovjettel és tudomisén mi­lyen felforgató hatalmakkal kötött agresszív szövetségekről szólt, de visszafojtott dühhel és elkeseredéssel kellett szemléilniök, mennyire megfertőzik a . közvéleményt a helytelen propaganda e kegyetlen és lelki­ismeretlen eszközei. Most megfordítva történt. Nem a franciák és az antant kovácsoltak rémhiireket a né­metek agresszív háborús szándékairól, bá­nom egy eddig föl nem derített véletlen folytán' a holland újság a franciák és a bel­gák szempontjából kellemetlen hirt kürtőit világgá. Anélküli, hogy a német sajtó a leg­esekéi! yebb mértékben is portálná az Ut- recht Dagblad közleményét, az európai köz­vélemény annyira fölizgult, hogy a jelenték­telen vidéki lap leleplezésével szemben M kell vonulnia a kontinens teljes diplomáciai apparátusának és talán fel kell göngyölíteni az egész francia-belga kérdést, amely iránt váratlanul bizalmatlanná vált a békeszerető világ. A küszöbön álló népszövetségi tanács­ülést szintén befolyásolni fogja a váratlan incidens s nem lehetetlen, hogy számos elő­készületben levő német-francia megállapo­dást az Ufrecht Dagblad közlése miatt el kell hala szí and. A francia lapok felháborodva hördülnek föl: Franciaország presztízse veszedelem­ben! Az ilyen álhirek terjesztésével alá­ássák a francia nép tekintélyét és megingat­ják azt a bizalmat, amellyel a világ legtöbb népe évtizedek óta kitünteti Francia orszá­got. De azt egyetlen párisi lap sem gondol­ja meg, hogy a háború .utáni éri izedben hányszor vállalta önmaga ugyanazt a szere­pet, amit most az Utreüht Dagblad vállait és hányszor igyekezett befeketíteni Német­országot a „leleplezett" szörnyű háborús ter­vekkel, vagy ba mást nem, hányszor tette magáévá a németek fegyverkezéséről és uj stratégiai elgondolásairól a külföldön hami­sított híreket. Ma már. Németországot sem gyűlölik s igy megtörténhetett, hogy' egy olyan álbir kapott szárnyra, amelynek éle nem az előbb megvetett birodalom, hanem az egykori győző és gloreolában élő Fran­ciaország ellen irányult. Nagyon fáj a fran­cia lapoknak, hogy a semleges országok I •szkepszise ma már megoszlik Franciaország és Németország között s a legjobban fáj ta­lán az, hagy az európai özvélemény az első pillanatban fentartás nélkül elhitte és lehe­London, február 27. A Daily Express ma kezdi meg Trockij cikkeinek közlését. Az első cikk, amelyét a volt népbiztos tö­rökországi száműzetéséből irt, a következő részleteket tartalmazza: Trockij mindenekelőtt kijelenti, hogy ál­láspontja a forradalommal, a szovjethata­lommal, a marxizmussal és a bolsevizmus- sa! szemben nem változott. A politikát azonban nem szabad egyéni viszálykodá­sokkal megzavarni. Konstantinápolyba va­ló megérkezésekor egy okiratot irt alá, amelyben kijelenti, hogy nem szabadaka­ratból, hanem kényszerűségből tartózkodik Konstantinápolyban. Amikor Oroszország­ból száműzték, olyan országba szeretett volna menni, amelynek szokásait és nyel­vét ismeri. Kalinint vádolja deportálásá­val, majd részletesen leírja szibériai éle­tét és száműzetésének első idejét. Az első tiz hónán alatt megkapta postáját, de ké­sőbb a postai ellenőrzés egyre kegyetle­nebbé vált. Sztálin liivei bizonyára abban reménykedtek, hogy Trockij száműzetése csökkenteni fogja hívéinek aktivitását. Eb­ben tévedtek. Szeptember hónapban a G. P. U. egyik komisszáriusa ultimátumot nyújtott át Trock ijnak, amelyben fölszólít jak őt, hogy hagyjon föl az ellenzékieskedéssel, ellen­kező esetben szigorú rendszabályokkal tel­jesen izolálni fogják a politikai élettől. főnek tartotta a titkos katonai szerződés túrét. Mert ez az elhívási készség azt mutatja, hogy a Franciaország mi latorizmusáról elter­jedt hírek mélyen gyökeret vertek a semle­ges állaim ok közvéleményében s miként a háború előtt vagy a háború alatt a viliágon nagyon sokan el tudták hinni a németekről tszóló legborzalmasabb feltevéseket is, úgy ma egész országuk elképzelhetőnek tartják, hogy Franciaország adott esetekben a Leg- kegyeiíleneibb és a legszia bá 1 yf alauabb eszkö- zöktől seim ri,ad "Viasza nagy ellenségének megbénítására. Akár valódi a hoOJlamd doku­mentum, akár apokrif, már maga az a tény, hogy Európa föltételezte az ilyesfélét Fran­cia országról, mélyen elkeserítheti a franciá­kat és gondolkozóba ejtheti őket. A semleges államok nincsenek többé föl­tétlenül meggyőződve- Franciaország tiszta­ságáról és Németország bűnösségéről. Sőt ellenkezőleg, rokonszenvük inkább fordul a leszerelt s csodálatos fellendülést mutató birodalom felié, mint az állig vasiban büsz­kélkedő, kissé túlzó s néha tulóvatos Fran­ciaország felé. A hollandiai affér jelentős meuieoto lehet, mert rávezetheti a franciá­kat, hogy Európa kis népei elvesztették fti- z-a-kníuikait az egyre feltűnőbben fegyverkező és imperialistának látszó Franciaországiban. Ami az ügy érdemleges' részét illeti, nem hisszük, hogy Anglia keze benn volna a dolog­ban. Akár apokrif, akár valódi a katonai szer­ződés, Franciaország és Belgium magánügye marad, mert Angliának homlokegyenest más érdekei vannak a kontinensen, mint. azok, melyeket az utrechti dokumentum föl tüntet Anglia biztonságának kulcsa a La Manche csa­torna európai partján fekvő földeiülef. Fland­ria évszázadok óta döntő szerepet játszott az Trockij válaszképpen hosszú levelet irt a kommunista internacionálé főbizottságá­hoz. Megállapította, hogy az elmúlt hat év­ben Oroszország egyre fokozódó mértékben haladt a teljes reakció felé. Ezért a ha­nyatlásért Sztálint és környezetét tette fe­lelőssé. Később Trockij vonakodott eleget tenni az nltimátum parancsainak. 1928 utolsó hónapjaiban újra szigorúan izolál­ták, mig decemberben megkapta a várt kiutasitási rendeletét s azt az indokolást, hogy kiutasítása szovjetellenes magatartá­sa egy fegyveres fölkelés megszervezésé­nek terve miatt történt. Családjával heves hóviharok között december 28-án hagyta Varsó, február 27. Mironeseu román külügyminiszter, aki jelenleg Varsóban időzik, ismét nyilatkozott a lengyel újság­írók előtt. E nyilatkozatában elsősorban a trianoni békeszerződés revíziójának kér­désével foglalkorik. A román külügy­miniszter e kérdésről a következőiket mondotta: angol történelemben. A középkorban, Anglia nemzeti kialakulásának idején, angol csapa­tok tartották megszállva ezt a vidéket s Calais fontos angol „flottabázis" volt. Később a spa­nyolok kaparintották magukhoz a vidéket. Flandria népe ekkor is Angliával rokonszen­vezett s nem utolsó sorban Anglia segítségével rázta le a spanyol igát. London nem tűrte, hogy Flandria egy könnyen veszedelmessé és tulhatalmassá váló nagyhatalom birtoka le­gyen. A spanyol armada megsemmisít ésével a németalföldi szabadságharc is kezdetét vette, amely Hollandia fölszabadulásával végződött. Amikor Hollandia a saját erejével tol nagy ke­reskedelmi és tengeri hatalommá vált, Anglia azonnal megtámadta. Később XIV. és XV. La­jos akarták rátenni kezüket Flandriára, A bri­tek nem engedték s az orsztrákokkafl egyesülve Marlborough és Savoyai Jenő vezetésével le­szerelték a francia aspirációkat. Napóleon idején a nagy Fitt akkor kezdte meg a döntő ellenségeskedést Franciaországgal, amikor a császárság Flandriára is rátette kezét. A ki­alakuló angol világbirodalom szempontjából tehát a legegyszerűbb megoldás volt, amikor Belgium és Hollandia először egy, majd két kisebb ország alakjában teljes függetlenséget kapóit egy nemzetközi séimiegességi szerződés kíséretével, amely utóbbi elsősorban Angliá­nak vált hasznára. Valahányszor egy kialaku­ló kontinentális nagyhatalom Anglia biztonsá­gának kulcsára, a Londonból alig néhány mér- fÖldnyire lévő flandriai partokra kaccsintott, meggyűlt a baja Angliával, amely semleges­ség) szerződésre hivatkozva teljes erejével azonnal Flandria ellenségei ellen fordult. Ez történt 1914-ben. Németországgal, — de ez tör- j tenne az egyre erősödő Franciaországgal is, , ha Franciaország teljesen magába olvasztaná ! Belgiumot., vagy még továbbinenve: Holtan- ‘ el Szibériát s Aktjubinszkéig szánon ment, ahol végre vonatra szállhatott. Ekkor tu­datták vele, hogy utazásának célja Kon­stantinápoly. Trockij kategórikusan tilta­kozott, hogy az országot elhagyja. Február 8-ig egy kis állomáson a vasúti kocsiban lakott. Ebben az időben az egész kis úti- társaságot spanyolnátha gyötörte. Február 8-án végre tudatták vele, hogy — miután a német kormány nem adta meg a beutaz zási engedélyt -- mégis Konstantinápolyba kerül. Ismételt tiltakozása ellenére Odesz- szába vitték, majd elhelyezték az Ilyics födélzetén s néhány nap múlva megérke­zett a Boszporusz partjára. — A magam részéről a trianoni beiké* szerződés bárminő revízióját kizárt dolog­nak tartom. Ha Magyarország ebben az irányban kezdeményező lépéseket tenne, egyetlen nagyhatalom sem fogja támogat­ni. A Habsburgoknak a magyar trónra való visszatérése egyet jelentenie azzal, hogy Magyarország megkísérli a dunai diát is. Nagyhriíttánia amúgy is csöbörből vö­dörbe esett a háború után, amikor a kontinen­sein letörte a német erőit, de kénytelen volt tűr­ni, hogy a francia erő m egnövekedjék. Semmi- esetre sem egyezne be tehát, hogy' Francia- ország még inkább megerősítse befolyását Flandriában és a németalföldi tartományok­ban, mert ezzel isimét előállna az a helyzet, hogy Angliáival szemben nem két semleges állam állna, ahová az élelmiszert kereső és az árukat szállító angol hajók zavartalanul be­futhatnak, hanem egy veszedelmes világhata­lom, amely bármely pillanatban közvetlen kö­zelről halálos csapást mérhet Angliára. Nagybrit tárnia aligha vett volna részt egy olyan szerződésben, amely Franciaország túl­súlyát biztosítaná Flandriában, vágj' beleegye­zett volna Hollandia esetleges megszállásába* A francia-1 elga katonai szerződés, amennyi­ben 'éryleg megvan, francia-belga ügy ma­rad, Aligha nem áll mögötte, a két ellenlábas, Hollandia és Németország, ebből a szempont­ból ítélheti meg a helyzetet. jgr *-^TRACTOR LAUFER $., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 2S-22. A romáé külügyminiszter t revízió és a Slabsburg-restauráciő ellen

Next

/
Thumbnails
Contents