Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-28 / 50. (1973.) szám

'PteíMrAH * VAAáléAR’iri í UhA& I magyarság tiltakozó deklarációja az Mgyiri járási képviseEötestűlet első üléséi monarchia risszuiálliMsájt. Kanok a kísér­letnek a kisauí&nt részéről automatikus beavatkozás lenne a következmény©. Budapest, február 27. A magyar sajté élénken pertraktálja Mircnescu fenti var­sói kijelentését és azt kérdezi, hogy Ro­mánia miért irta alá a Kellogg-pakéumot, ha a külügyminisztere ilyen kijelentése­ket tesz külföldön, mert hiszen az auto­matikus mterveudó nem lehet egyéb, mint háború. Mironestu elhagyta Varsót Varsó, február 27. A román külügyminisz­ter mia reggel elhagyta a lengyel fővárost. Gtfcartózkodása alatt az általános- politikai helyzet megbeszélésén kivül több kisebb ro­mán-lengyel szerződést és megállapodást irt alá. így többek között a vasúti konvenciót, a konzuli szerződést, a kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodást és a beszarábiai lengyel kisebbség helyzetének enyhítésére vonatkozó •okiratot. A közel jövőbeli lengyel--román gaz­dasági konferenciát hívnak össze. Uiigvár, február 27. (Ruszinszkői szerkesztőségünktől.) Kedden ! délelőtt volt az ungvári járási képviselőLestü- j let alakuló ülése, az ungvári volt vármegye- | háza nagytermében, melyen a magyar nemzeti ! párt részéről Czibur Sándor képviselőtestü­leti tag terjedelmes nyilatkozatot olvasott fel. Ebben5kifogásolta, hogy a szakértők közé a kormány nem nevezett ki magyar embert. Ezt az eljárást törvényellenesnek minősítette. Kifogásolta, hogy a kinevezéseknél a magyar nemzeti pártot sem vették figyelembe, holott ez a párt egyik legtekintélyesebb pártja az országnak. Ezután Nagygejőc súlyos sérelme ellen tiltakozott. Ettől a magyar községtől ugyanis a számára biztosított és leelőlegezett legelőterületből 100 holdat vettek el utólag csak azért, mert a község a magyar nemzeti i pártra szavazott. És ezt az okot nyíltan meg is mondották az I igénylőknek. Ezután az adózaklatásokra tért át, majd a po­litikamentes szövetkezetek felállítását és az állami szállításoknál és munkáknál az ősla­kosság előnyben részesítését követelte. Tiltakozott a járási pótadóknak a legmaga­sabb, 110 százalékos felemelése ellen. Majd a magyarság nyelvi jogainak biztosítását köve­telte a járási képviselőtestületben. A gyűlés elnöke egyébként Beszkid Eelek dr. járási főnök volt, aki az ülést cseh és ma­gyar nyelven nyitotta meg. A fogadalomle­tétel után a kinevezett tagok nyilatkozataiból kitűnt, hogy mind a cseh agrárpártot támo­gatják. A járási választmány tagjai lettek: Bacsinszky Dániel, Popovics Mihály, Perchur- ny János, Bakonyi Mihály és Baksa József a cseh agrárok részéről, Czibur Sándor és Benkő Ferenc (póttag) a magyar nemzeti párt részé­ről, Sághy Vaszily és Kacsur József a Kur- tyák-párt részéről és Paskalyák György és Kupás Sándor a kommunisták részéről. Elhatározták, hogy a képviselőtestület éven­ként nyolcszor tart ülést. Klsantant-konferencia junius 2. Becs, február 27. A Neue Freie Presse jelentése g»erint belgrádi beavatott körökben úgy tudják, hogy a kisfán tant külügyminisztereinek ez- ©vi rendes konferenciáját junius másodi- kán tartják meg. A konferencia színhelye a Szarajevó mellett fekvő Hice fürdőhely ! Felbecsülhetetlen érték! bazilikák, paloták, kastélyok, intézetek, székhazak, területek seregét kapta a pápa! állam ' fesz. Munkásbiztssüs-panama Romániában Bukarest, február 27. Hetek óta folyik a vizsgálat egy újabb panama ügyében, amit a munkásbiztositó intézet központi igazgatósá­gának tagjai követtek el. Amint Raducanu munkaügyi miniszter a vizsgálatot megindí­totta, azonnal lemondóti állásáról Rascanu, a munkás biztosító intézet vezérigazgatója, Res- tianu, az otvósí szakosztály főnöke és Dán titkár. Ezek diplomanélküli orvosokat és fo­gászokat alkalmaztak, akiktől nagy összege­ket kaptak niegvesztegétésképpen. A vizsgá­lat következtében máris elosaptak állásából négy fogorvos gyanánt alkalmazott fogtech­nikust. — Ifjú Horthy Miklós főgondnoki beiktatása. Budapestről jelentik: Vasárnap iktatták be ifjú Horthy Miklóst, a magyar kormányzó inásoeLuiilött fiát, a kenderesi református egyház főgonlnoki tisztébe. Az ünnepélyen résztvett Horthy Miklós kormányzó is. Az ünnepi beszédet baltazár Dezső püspök mondotta, amire ifjú Horthy Miklós meg­hat ottan válaszolt. A beiktatás után közebéd volt, amelyen részt vett a’kormányzó is és amelyen több felszólalás hangzott el. Róma, február 27. Amint az olasz állaim és a Vatikán között létrejött egyezményt aláírták, részletes tudósítások számoltak be az uj állam a „Citta dél Vaticano“ határairól, de csak hozzávetőleg emlékeztek meg azokról a továb­bi területi engedményekről, amelyeket az olasz állam a Vatikánnak tett. Most lett csak köztudomású egy pontos és részletes lista mindazokról a helyek­ről, amelyeket az olasz állam teljesen a Va­tikán fenhatósága alá engedett át. Ezek a területek három kategóriába vannak osztva Első kategória: A tulajdonképpeni ,,Citta dél Vaticano“ állam területe szüikebb értelemben.. Azt a területet, amint ismeretes, a Vatikán épületei és kertjei alkotják, valamint mindazok a földek, amelyek a Vatikán dombját körülvevő falon belül es­nek. Ez a terület azonban csak a központját ké­pezi a adóst újra visszaállított pápai állam­nak, miután még más, nagyi;iterjedésű terü­let, valamint paloták és templomok is a Va­tikán birtokába kerültek. Az egedmények második kategóriája ugyanis az ingatlanok hosszú sorát tartalmazza, amelyek kizárólag a Vatikán birtokába mennek át, exterritoriális jogokkal és örökös mentesí­téssel az adók és kisajátítások alól. Ezek az ingatlanok, amelyek eddig az olasz állam, vagy magánosok tulajdonát képezték, a következők: A „Basilica dél Lateraho“ a kastéllyal és a „Scala Santa“; a „Santa Maria Maggioreu temp­loma a hozzátartozó kastéllyal; a „S. Paolo fu- ori le Mura“ temploma a hozzátartozó kaslély- Iyal és a mögötte elterülő mezőséggel, az u. n. „Prati dél popolo romano“-val; a castelgandol- foí pápai kastély a csodálatos szép „Villa Cybo“ és a hozzá közel fekvő Cvbo palota; a caeted- gandolfoi „Villa Barbarini , amelyet hat hóna­pon belül ki fognak sajátítani jelenlegi tulajdo­nosától és átadják a Vatikánnak; ehhez a vil­lához 40 hektárnyi terület tartozik, tehát majd­nem akkora, mint a „Citta dél Vaticano“ állam. Ezénkivül Rómában a „Palazzo della Dataria“ a hasonlónevü uceában; a „Palazzo della Can- celleria“ a hasonlónevü téren; a „Propaganda Fide“ palotája a „Piazza dh Spagna“-ban; a „S- Calisto in Trastevere“ kastély a mögötte elte­rülő nagy zónával, eddig az állanikincstái tu­lajdona; a „Santa Maria in Trastevere“ templo­ma a hozzátartozó palotákkal; a „Palazzo dei Convertendi* palotája, jelenleg a keleti egyház kongregációjának a székhelye; a „Palazzi de] Vicariato“ a Via dél Cestari-ban; számos kas­tély és nagy területek a Janiculum dombon, egészen a hires sétány felső részéig, amelyekbe többek között beletartoznak: a S. Monica zárda, febtuár 26, csütörtök. az ágostonrendiek és a jezsuiták székháza, a Petriano muzeum felbecsülhetetlen kincseivel, a „Campos&nto“ Teutonico éB a „Borgo Santo, Spirito“ városrészben fekvő több ingatlan, ame­lyeket jelenlegi tulajdonosaiktól ki fognak sajá- ti tani. Ezenkívül a „Propaganda Fide“ kollégium és a „Collegio Aleriano , amelyek a volt „Villa Gabrielli“ felé vivő é© a város tulajdonát képe­ző ut egy nagy darabja, a „Bambino Geru“ kór­ház és a „S. Onofrio14 templom és zárda, vala­mint a Janiéulnm-domb csúcsán fekvő „Sacro Cuore“ zárda és a hozzátartozó nagy terület. A harmadik kategóriába azok az ingatlanok tartoznak, amelyek szintén kizárólagosan a Vatikán tulajdonába mennek át, de nem exterritoriális jogokkal. Ezek is az olasz állam tulajdonjogát képezték, vagy magánoso­két, akiktől ki kell majd sajátitaai. Ide tartoz­nak: Az „Unlversita Gregoriana**, ngy a régi épü­let a Via dél Seminarioban, mint az uj, amelyet most emelnek a Piazza della Pilottán; az Isti- tuto Biblico; a „S. Andrea della Valle“ temp- lom és a hozzátartozó palota; a „S. Carlo ai Ca- tinari“ templom a hozzátartozó palotával. Ezen­kívül az Esquilino dombon és a volt S. Anto- nio rendház területén fekvő összes épületek, úgymint: a keresztény régészeti intézet, az „In- stituto Orientál©", az orosz kollégium és a „S. Antonio“ templom, a római szeminárium volt szék háza, a „Palazzo di S. Agostino téren és a papság lelkigyakorlataira szolgáló épület SS- Giovanni e Paolo sül Celio téren. Ez utóbbi épü­lethez egy nagykiterjedésü ée régészeti szem­pontból figyelemre méltó terület is tartozik, amelybe Nero „Ninfeo“-ja is beletartozik. Amint láthatjuk, régészeti, történelmi és kereskedelmi szem­pontból felbecsülhetetlen értékű épületekről) területekről van szó. Ez értéket természetesen még az egymilliárd ér­tékpapír és a 750 millió készpénzen kivül en­gedték át a Vatikánnak. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a területekkel együtt a „Oittá, dél Vaticano“ állam területe megnégyszerező­dött. — Református teológiai tanárok konferenciája Sárospatakon. Sárospatakról jelentik: Magyaror­szág négy református teológiájának, illetve & deb­receni hittudományi karnak professzorai szómba^ tón konferenciát tartottak az itteni főiskolám A többi között megjelentek: Debrecenből Csík ess Sándor egyetemi tanár és Erdős Sándor dr. lei- készképzőintózeti igazgató, Pápáról Tóth hajós főiskolai igazgató, Vas-s Vince dr., Győry Elemér és Tóth Endre dr. teológiai tanárok, Budapestről Víctor János dr. és Gsekev Sándor dr. teológiai tanárok, végül a sárospataki akadémia részéről: Mátyás Ernő dr. közigazgató, Márton János, Va- áady Béla dr„ Ráca Lajos dí^ Szabó Zoltán. Zsí­ró© József, Trócsányi József dr. professzoruk ét Forgács Gyula sárospataki lelkész, teológiai ma­gántanár. A tanárok gyűlése behatóan foglalko­zott a<z úgynevezett „lelkész-tanitóság^-ok ügyé­vel és az az álláspont aJakuilt ki, hogy a jelöltek számára a tanitóképesitő különbözeti vizsga: már a harmadik évfolyam végén tegyék lehetőW. A külföldi ösztöndíjak rendezésének s a teológiai lexikonnak ügyét is tárgyalták. A ftéizáwas aféé &fke íOoor triif* tfföe leven Xoefts .Trta: áfd&ar Waífitite föl) A csend hosszúra, nyúlt, a leghorzal- .masaibb időköz volt ez, amelyet Syibil a bor­zalomnak ebben a házában végiigéit. .Ekkor újból hallotta a csoszogó lépéseket, amelyek felébresztették. A zsaj a lépcsőkről hallat­szott és ajtajához közeledett. Semmi kétség, mezitelea lábaiktól származott, amelyek sú­lyosan nehezk-edtek a folyosó sima padlójá­ra. Most valaki megái lőtt. Sybil léc.-úszott az ágyáról. Két kezébe kapta a széket ée annyira hátrált az - ajtótól, amennyire a szűk helyiségben ezt tehette. ös-S-zeszoritotta a fo­gait, hogy visszaszorítsa a kitörni készülő kiáltást. Most kívülről egy kéz megfogta a kilin­cset és be akart nyitni. Sybil azonban jól biztosította az ajtót. A leány nem' mozdult. Újból pár pillanatnyi csend, ekkor, egy ököl dolgozni kezdett az. ajtón, amely megmoz­dult sarkaiban, de nem engedeti. Aki a szo­bába akart jutni, annál nem volt kulcs nincs más fegyvere, nrnt nu--.7ila ö’^e Most a padló félő1! hallott surZódó zajt pillantása a küsziöbire esett .Alig tudta szniához emelt kezével visszrszortsnr a kők-éribce'és fel­kiáltását. A rémület hői szinte eszét vesztve bámult a fö’dre. Az ajtó és a Irtezch közötti ny:,1áirban meztelen lábujjé-ik mutatikoztak, de mintha egy órás ’áKópiáit nHri lennének. Visszahúzódott, de iréir három n avy uj nyu- laikodiotí be a résen Vöirösek voltak a vér­től. És most két gyilkos köz nyúlt az ajtó alá, hogy lEforditra snrkelhó! Erre a bor­zalmas látványra Sybítiben meetőrt minden ellenállás. A réimüVt bo-^zai és fájdalmas k’óMása tőrt fel be’dta fka;: ki -- oeak ki! Felugrott a székre. A pánik pilla/natábön csupán egy gondolata volt: az ablakon ke­resztül menekülni. Megfeledkezett a vas­rácsról, amely az ablakot elzárja. Megragad­ta az ablakkorong zárját, de ijedten hőkölt vissza. A tetőiről, a vasrácsok mögül egy arc nézett alá, egy halott halvány arc, amelyen ijzaadiságcsöppek gyöngyöztek. 20. Miivel Sneed inspektor osztotta Didőnek mézeiét, hogy ismeretlen ellenséged neon kí­sérelnek meg újabb merényletet az elsőnek sikertelensége után élete eben, visszavonta az őrséget Diók lakása elől. Ezért a fiatal­ember feltűnően üresnek és Lakatlannak ta­lálta a környéket, amikor hazatért. Délután a könyvtárba ment, hogy olvasson, a való­ságban azonban Sybilit akarta viszontlátni. De csalódott, a leány elment. Kolléganője elmond la, hogy egy hölgy jött érte autójával. Amikor konyhájába lépett, amelyben egy idő óta olyan vidáman és tevékenyen háziasszo-ryoökodott, most nem valami kel­lemesen érezte magát Könyvet vett ki könyvszekrény élből és olvasni próbált. Fi­gyelme azonban nem tudott a szavaikhoz rögzítődni. Minden betű Sybil nevét formál­ta k: és gondolatai AHanudóan a hét 'zár titka körül mozogtak. Ez a kör most Sybil körül fonódott. Végül a fáradtság erőt vett rajta és úgy hitte, hogy nyugodt alvása lesz. Le­feküdt. Egy pillanatra eszébe ötlött a ször­nyeteg, amely csaknem megfojtotta és hideg borzalom szaladt végig rajta. Kezét a lám­pához emelte, de Isimét visszavonta. Nem szabad megengednie, hogy idegei legyőzzék értelmét. Bezárta szemeit és már az ébren­lét meg az álom közli állapotba került. Ek­kor hirtelen felriadt. A telefon füle mellett gyors rnegszakitásoikíkail. csengett. A kagyló tii/tn kapott és .másik kezével meggyujtótba a lámpák- Haliól kiáltotta a tölcsérbe. — Intorurbán! Kérem, maradjon a tele­fonnál — szólt egy vékony .hang. — Vára­kozott, A vezetéken recsegés szaladt végig. Azután minden elcsendesedett. De mégis... —- Gyilkos — Segítség — Gyilkoe — hal­latszott, azután újból: — Segítség — itt vau —itt van — -iueg — gyilkol — tat — Dirik keze megremegett. Itt fekszik az ágyten, nem tud segíteni, a borzalmak he­lyétől talán mérföldekre van távol és min­dent végig keli hallgatnia. — Ki ott? — kérdezte forrón. Nincs felelet. — Ki beszél? — kiáltotta hangosabban. —Az Istenre kérem, hát feleljen ... Külön­ben hogyan segíthessek? Nincs felelet. És mégis ... A. feliedet egy kiáltás — egy- tompa ütés, hosszúra nyúló sóhajtás. — Ki van ott? — kiáltott Dirik, akinek miniden időre remegett az izgalomban. — Ki az? Ki telefonál nekem? Hirtelen újból felhangzott a hang. Az első sző csTkíbamar kiáltássá változott, amelyet a halálfélelem kényszerűéit ki valakiből és ez a kiáltás éles hörgésben végződött. A hang mintha távolédnék, mintha erőszakkal sza­kítanák el a telefontól. Csak egyes foszlá­nyai jutnak Diók fülébe: — Ne bántsatok! ... A rendőrséggel . . . voltaim . . . összekötve . . . Kiadlak benne­teket . . . &e . . gtitség! se . .git . . , ség! Csattanó® szakította félbe a kiáltást. Ezután sifi csend. Diók valósággal dobolt, a villán, amelyre a kagylót akasztják. Néhány pillanat múlva, amelyek örökkévalóságnak tűntek fel. jelent­kezett az intemrbán hivatal. — Meg tudja-e állapítani, honnan hív­tok fel? — Úgy hiLsaemj Sufisexbődj — feledte a tiszt­viselőnő. — Van valami oka rá, hogy- meg­állapítsuk a felhdvót? — A legifoptosabb. Segítségül hívtak. Vala­kit, aki.ismer, megtámadtak! — A nevét kérem! — Dick Martin a Scotland Yardról. — Hivatala és száma? Diók bemondta az adatokat — Köszönöm. Leakaszthatja. Fel fogjuk hívni. Dick újból letette a kagylót és kiugrott ágyából. Nagyszerű érzékével nyomban meg tudta különböztetná a valót a csalástól Tud­ta, hogy egy ember a legnagyobb életvesze­delem ben beszélt vele. Nem ismerte meg a hangot, de mégis ismerősnek tűnt fel. Éppen cipőjét fűzte, amikor a telefon újból csenge­tett. — Intorurbán. A felhívás South Weald, Sussex volt Dick egy pillanatig úgy állott, mintha meg­kövült volna. Mint az elektromos transzpairensen, betűk bukkantak fel előtte és ezt a szói Állították össze: C o d y! ő volt a South Heald House bérlője, ö be­szélt vele. Talán azt remélte, hogy a rettegett detektiwel való telefonkapcsolata visszatart­ja gyilkosait a gonosatettől. Reménye megcsalta. Halálkiáltása bizo­nyos kodott erről. Diók újból felhívta az imfenirbáu központot és a közelebbi körülmények ismertetésével arra kérte, hogy a legközelebbi reudőrőrsé- get tájékoztassák a történtekről. Azután a Brixton 9.007 számot kérte. Sueed volt az első gondolata. Neki kell segítenie. Csak a csöngetés Legyen olyan erős, hogy felriassza a medvét álmából. Csodálkozására Sneed azon n al j elenikezett. CF oly tatjuk.).

Next

/
Thumbnails
Contents