Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-24 / 47. (1970.) szám

^RX<yuMA<G&ARHlRLAPr 5 1989 tefarajáx 24, vasárnap. 1 kormányban történő személyi változások nem enyhítik a koalíció válságát Lázas „magántanácskozások" Bradássnál — Hlinka eddig nem tudta kiharcolni pártjának a vasúti, vagy postaügyi tárcát — Az utolsó percre halogatják a lakővédelmi novella benyújtását Iskolába esry Förmasninf tabletta megvédi meghűlés esetén a fertőzéstől (Nátha­láz köhögés torokgyulladás rekedtség stb cél) Minden gyógyszertárban 50 tablettás üvegek­ben és 20 tablettás tubusokban kapható. Próbaküldemény és hasz­nálati utasítás díjmentesen. Ing. Neumann & Cie, Prahall., Vysehradská 25. filmszalkgot vesznek föl a természetesen mozgó, beszélő, eleven emberről s ebből vág­ják ki aztán, nagyításra, a legmegfelelőbb kockáikat. * Estély a hervadaitlam emlékű Kada Elek ál­tal tervezett szép teremben. Vidám, lelkes, inspiráló közönség — a tréfát tág, teli tüdőből kitörő, .hamisítatlan alföldi nevetéssel jutal­mazza meg, de már áhitatos csöndben figyeli Hórányi színművésznő Ady-versszavalatát. Előadás után grönlandi zuzmó helyett cser­ágat kapok, mintha Hellász aranynapja ra­gyogna az égen, Juvenailis is meg volna elé­gedve. * De reggelire, mikor a vonathoz sietnék, nincs 9e kocsi, se autó — befagyott a hűtő­víz, a lovak se bírják a standon. Mégiscsak szokatlan a harminc fok mínusz, még Kecskeméten is, nemcsak az Északi Sar­kon — erre nem számítottak. VASÁRNAP írja: Kosztolányi Dezső * Esti Kornél naplója Egy különc Söljegyzései Ezen a csikorgó februári reggelen, mikor hőmérőm 25 fok fagyot mutat, korán kelek s «gy áruházba hajtatok, hogy mingyárt a nyi­tásnál ott lehessek. A kereskedőtől lihegve rendelem meg a következőket: 5 jégszekrény, <43 görbülő, 4 papir-orr napsütés ellen, 21 fürdőnadrág, 3 fagylaltgép, 70 fekete szem­üveg. Megkérem a kereskedőt, hogy az áru­kat azonnal küildje lakásomra, mert sürgős s kívánságomat ő előzékenyen teljesíti is. Sze­retek felebarát jóimnak váratlan örömöket okozni. * Mióta élek, busás borravalókat adok a pin­céreknek, kávéháziján, vendéglőben, hajón. Mos tanig meg voltam győződve, hogy a pin­cérek a világ legszomjasabb, legrészegesebb lényei, valóságos gödények, akik az utolsó fillérig elisszák azt, amit tőlem és másoktól szereznek s őszintén szólva, mint gyógyítha­tatlan alkoholistákat, javíthatatlan borisszá­kat támogattam őket. Ma azonban egy világos pillanatomban döbbenten vettem észre, hogy a pincérek, akiknek a sok borravalótól már régen delirium tremens-et kellett volna kap­niuk, egyáltalán nem tántorognak, mind egyenesen járnak, a szesamérgezés legkisebb jeleit se mutatják. Ebből azt következtetem, hegy ezek az emberek, visszaélve jóhiszemű­ségünkkel, emberemlékezet óta nem arra a célra fordítják a nekik juttatott összeget, amelyre adtuk, hanem olykor kenyeret, húst, sőt ruhát is vesznek rajta maguknak és gyer­mekeiknek. Ezennel följelentést teszek a vi­lág minden pincére ellen, hűtlen kezelés cí­mén. * A költő megkéri tisztelőjét, olvassa él je­lenlétében verseskönyvének azt a költemé­nyét, melyet maga is legtöbbre becsül. Ez a költemény úgy van nyomtatva, hogy egyik oldalon négy szak foglal helyet, a másikon szintén négy. De a tisztelő, miután elolvassa a négy szakot, abban a szent hiszem ben, hogy a vers befejeződött, elfelejt átlapozni a másik oldalra s lelkesen fölkiált: „Isteni!" A költő erre csöndesen kihúzza pisztolyát a zsebéből. Előbb tisztelőjét akarja lelőni, de gondol egyet s bölcsen és szerényen inkább magát lövi főbe. * Ma egy sánta barátommal tárgyaltam. Az a tárgyalás során egyszerre rámszól, hogy ne ordítsak. Ekkor észbe kapok, elszéigyelem magam. Kezdettől fogva éreztem, hogy bará­tomnak valami testi fogyatékossága van, szüntelenül ez foglalkoztatott, vigyáztam is, hogy célzást ne tegyek erre, de arra már nem vigyázhattam, hogy ez a gondolatom az öntudat alatt más síkba ne csússzék s ne úgy beszéljek vele, mintha nagyot hallana, mint­ha kissé süket volna. Néha valóban szórako­zott vagyok. Prága, február 23. A konmánysajtó idege­sen fogadita az ellenzéki lapok azon híradását, hogy csütörtökön a 'koalíció cseh pártjainak nyolcas bizottsági tagjai külön tanácskozáso­kat folytattak a németek és Hlinkáók kizárá­sával. A konmánysajtó azt írja, hogy a Bra- dácsnál Lefolyt tanácskozás nem állt összefüg­gésben az uj választások eshetőségének kér­désével, hanem egészen magánjellegű volt. Ugyanakkor azonban elárulja a Národni Po­litika, hogy a nagy forgalmi zavarok követ­keztében ugyan szünetel a parlamenti mun­ka, de Bradács képviselőnél, a koalíciós nyolcas bizottságának elnökénél egész nap, gyak­ran a késő éjjeli órákig folynak tanács­kozások. Az együk kormán yliap tehát megcáfolja a má­sikat s megerősíti vele, hogy a koalíció ber­keiben dúl az egyeneblenkedés a tervszerüt- lenség és programtalanság. Hogy igenis mennyire fontosak ezek a tanácskozások, er­re legjobb bizonyaték az, hogy Udrzsal kor- mányelnök és nemzetvédelmi miniszternek az Óriási-egységben most lebonyolított katonai álversenyekre el kellett volna mennie, de a fontos politikai tanácskozások miatt erről az útjáról le kellett mondania. A koalíciót a kormányrekonstrukciő kér­dése is erősen foglalkoztatja. Mint ismere­tes két miniszter lemondása már régóta ak­tuális. Gazsik unifikáriós miniszter főim ön­tése azonban nehézségekbe ütközik, mert Hlinka, aki jelenleg Prágában tartózkodik, minden erejével arra törekszik, hogy párt­ja a jelentéktelen umfikációs miniszteri tárca helyett a posiaügyi, vagy a vasulügyi tárcái kapja meg. A beavatottak Hhnka követelését megvaló­sultba ta/tilaimak tartják és valószínű, hogy Hlinka kénytelen lesz belenyugodni abba, hogy Gazsik utódja is csak undfiikációs mi­niszter legyen. Najman vasutügyá miniszter már töbhiz- ben pártja rendelkezésére bocsátotta minisz­teri tárcáját, de a cseh iparos párt eddig tak­tikai okokból nem fogadba el Najman lemon­dását Najman lemondásának motívuma még az 1926. évi kormán yalapitáara nyúlnak vissza. Ajkkor ugyanis a cseh iparospórt ré­széről Horák képviselő volt kijelölve minisz­ternek, de Najman, mint pártelnök, önhatal­múlag magát neveztette ki, de megígérte Horáírnak, hogy egy óv múlva átengedi a he­lyét. Az év elteltével azonban Najman még nem gondolt Ígéretének betartására s ezért feszült viszony támadt közte és Honák között. A legutóbbi karácsonyi ünnepek előtt azon­ban kibéíkülek, együtt töltötték az ünnepeket a délvidéken. Hogy a cseh iparospárt most nem akarja elfogadni Najman lemondását, az arra vezethető vissza, hogy a párt morvaországi szervezeteiben vál­ság ütött ki és előibb ezt akarják elsimítani, nehogy Naj­man lemondásával a szocialista sajtónak al­kalmat adjanak generális támadásra a meg­gyöngült párt ellen. A kormány rekonstrukciója tehát néhány napi halasztást szenved, de valószínű, hogy , a jövő hét folyamán mégis megtörténik. A parlamenti munka kedden délután kez­dődik meg újra. Egyelőre csak két napi munkaprogram kész s a képviselőház elnök­sége csak kedden délután, közvetlenül a plenáris ülés előtt fogja megállapítani a legközelebbi ülések idejét és napirendjét. Érdekes, hogy már alig négy hét választ ej bennünket a lakók védelméről és az építke­zés állami támogatásáról szóló törvény ér­vényének lejártától, a koalíció azonban — mint rendesen — most sem tudott még sem­miféle megállapodásra jutni. A népjóléti mi­nisztérium még a mai napig siem nyújtotta be törvényjavaslatát. A háztulajdonosok és a lakók óriási tömege még ma sem sejti, hogy április elsejével miképpen akarja rendezni a kormány ezt az igen kényes és fontos prob­lémát. A koalició az utolsó órákra hagyja a dön­tést és akkor a kapkodás jegyében fogja áthajszolni az ideglenes megoldást tartal­mazó novellát 3 az idő rövidségével fogja majd menteni. A lakosság joggal kérdezheti, miiért nem fog­tak hozzá ennek a kérdésnek a rendezésé­hez már hóna pókkal azelőtt, amikor a par­lament a koalíció belső válsága miatt úgyis hónapokig tétlenkedett. A képviselőház munkaprogramja a húsvéti ünnepek előtt már nem lehet terjedelmes. Ra­tifikálni fogják a már régóta megkötött kü­lönböző kereskedelmi szerződéseket, rende­zik a lakásproblémát s azután megkezdődik a képviselőház húsáé ti szünideje. A szenátus ugyancsak program nélkül áll s r Géni, február 23. (Saját tudósit ónktól.) Genfi illetékes kö­rökből kaptuk a következő információt a pá­paság és a népszövetség viszonyáról: — A vatikáni és a királyi Róma között kö­tött béke uj állammal gazdagította Európát és ez az uj állam alakulásának ténye érthető nagy érdeklődést kelt minden részielében a világsajtó, a politikusok és a nyilvánosság körében egyaránt. Riportok, cikkek, expozék tárgyalják és magyarázzák hetek óta, minden nyelven és a legkülönfélébb szempontok alap­ján a kérdést, ami történelmi hátterével, jogi érdekességével és váratlan megoldásával ki­vételesen hő anyagot nyújt megbeszélések­re és további következtetésekre. Így Géniben, valamint a francia és német sajtóban is több- izben felmerült a kérdés, hogy a Szentszék milyen álláspontot foglal el ezután a népszö­vetséggel szemben, ahol mini szuverén álla­mot, képviselet is illeti meg. A Szentszék a népszövetség megalakulása óta semmiféle lé­pést sem tett ebben az irányban, bár az európai nemzetek szemében már eddig is mint szuverén hatalom szerepelt és az Olaszországgal történt kiegyezés csak annyiban változtatott ezen a tényen, hogy a pápa ezután egy adott területen, mint önálló állam határain belül gyakorolhatja államfői jogait és hatalmát. A békeszerződések idején az olasz külügyminiszter azzal a határozott kéréssel fordult a tárgyaló győztes nagyhatal­makhoz, hogy a Szentszéket ne hívják meg a tárgyaiéselthoz és ennek a kérésnek a nagy­hatalmak akkori, nagyobbrészt egy'házellenes vezetői, "Wilson elnökkel az élükön szívesen tettek eleget. Igv a békeszerződésekkel párhuzamosan alakuló népszövetségbe sem kapott a pápa meghívást. Az olasz gáncs után, a Szentszék semmi di- rekt összeköttetést sem keresett, sem a nép­szövetséggel, sem a szintén Géniben székelő, szociális érdekek©t szolgáló Nemzetközi Mun­kaügyi Hivatallal. Olyan rendkívüli iigyek- l)en, ahol a pápa szükségesnek vélte beavat­kozását, mint például: az orosz éhínség eny­hítésére alakult akcióban, vagy a paleszitánai kérdésben, amikor is az ettlakó keresztények érdekeinek megvédéséről volt szó, — egy, a népszövetségnél képviseli államot kért fel közvetítő szerepre. Az olasz kiegyezés foly­tán most már sem jogi, sem politikai akadá­lya nincsen annak, hogy a Szentszék belépjen a népszövetség tagállamai sarába és állandó delegáltja révén közvetlen 'érvényesítse mo­rális presztízsének befolyását. Ezzel szemben egyidejűleg felmerül a kérdés, vájjon a pápa óhajt ja-e az állandó népszövetségi képvisele­tet és a belépés ellen nem-e lámadnak aka­dályok éppen a Szentszék részéről? A nép- szövetség bizonyos kötelezettségek vállalásé-' tói teszi függővé a tagállamok sorába való fel­vételt. Emlékezetes még, hogy Svájc belépése kö­rül komoly akadályként szerepelt az a kö­rülmény, hogy ez a mindig semleges állam nem vállalta a népszövetség ama feltételét, mely szerint minden tagállam szolidárisán köteles a népszövetséget egy renitens állam ellen haderejével támogatni. Svájc esetében egy speciális megegyezés ut­ján sikerült a kérdést megoldani. Ez a pont a Szentszéket még fokozottabb mértékben érin­ti, tekintve, hogy semmiféle számbajöhető haderővel sem rendel kezik. Továbbá a felté­teliként szabott gazdasági kötelezettségeknek is, amik az egyes tagállamokat ‘ terhelik, a rendelkezésére álló korlátolt anyagi eszközök mellett aligha tudna eleget tenni, így minden előzetes feltevéseken alapuló az eddigi tervek szerint csak március közepe táján hívják egybe, hogy ugyancsak néhány kereskedelmi szerződést ratifikáljon s azután március utolsó hetében a lakás-kérdéssel fog­lalkozzék. Látható, hogy a kormánya ezetésben történő személyi vál­tozások sem tisztázláJc a belpolitikai hely­zetet s a koalíció nem tud nagyobb munkaprog­ramban megállapodni. kombináció ellenére csaknem bizonyos, hogy a pápa ezután sem keresi a népszövet­séggel a közvetlen kapcsolatot. Végül is nehezen elképzelhető kérdés, hogy a pápa az egyes nemzetek közi felmerülő aktuális politikai problémák megvitatásában vegyen részt, illetve az azokban való döntés esetében bármelyik nemzet oldalán állást foglaljon. A Szentszék nem faji és nemzeti, hanem katolikus érdekek védőié. Kívánatos esetben, mint eddig is, meg fogja találni a közvetítő hidat, hogy befolyásál érvényre jut­tathassa anélkül, hogy a népszövetségben va­ló közvetlen képviselettel az ott állandóan napirenden levő apróbb és nagyobb politikai súrlódások veszélyének tenné ki magát. —gh— Felosztatták az utolsó két magyar egyesületet Szabadkán Szabadka, február 23. A bácskai főispán föloszlatta az utolsó két magyar egyesületet Szabadkán, az Iparosok és polgárok dalárdá­ját, amely tavaly ünnepelte ötvenéves jubi­leumait és a szabadkai Müpártolók egyesüle­tét, amelyet szintén már a háború előtt ala­kitattak és amely műkedvelőkkel szokott elő­adni magyar szindarabokat. A szabadikai Hír­lap leközöl le ezt a hirt és ezért a rendőrség elkobozta a Hírlap mai számát. Ahol a vonalok a hóbavájt atagufon közlekednek Krakó, február 23. Tarnopol egy hét óta el van zárva a külvilágtól. Szívós munka után a katonaságnak sikerült alagutat vájni a hét méter magas hótakaróba, úgy hogy nagy ügy- gyel-bajjal megtisztithaitta a vasúti vágányo­kat Egy mozdony négy kocsi szénnel és egy kocsi élelmiszerrel óvatosan áthatolt a mes­terséges hóalaguton s végre segítséget hozott a városnak. A vonatot és kisérő személyzetét a városban óriási lelkesedéssel fogadták. Kommunisták gyilkos politikai bosszul! egy acélsisakos diák ellen Berlin, február 23. Tegnap este Pa.nkow- ban a kommunista és a kampásíkeresztes fiatalság között állandóan szított ellentét gyilkos merényletre vezetett. Kleyer Her­mánál, a pankowi főreáliskola 18 éves nö­vendéke, tevékenyen rósztv-ett több osztály­társával együtt a szélsőén jobboldali Stahi- helm (acéfeisakos) mozgalomban. A diák tegnap este nagyobb társaságiban szórako­zott, azután többed magával hazafelé indult. Mikor az utcára léptek, a szemközti ház vendiéglőjóból két munkás jött ki, a vörös frontharcosok egyesületének két tagja, akik kerékpárjaikon egy ideig az aoélisisa.kosok ifjúi mögött haladtak s midőn azok meg­gyorsították lépteiket, a biciklisták is sebe­sebb tempóban haladlak. Midőn a Klaus- thaler-tórre értek, az egyik biciklista revol­vert rántott elő s a fiatalemberek közé lőtt. A golyó Kinyer Heraiannt találta s a diák eszméletlenül rogyott össze. Társai segítsé­gére siettek <? ezalatt a gyilkos merénylő és ba<nátja kerékpáron efliSBáenildott. A súlyosain sebesült fiatalembert kórházba szállították, ahol belehalt sérülésébe. A rendőrség még nem akadt nyomára a gyilkosnak. 1 népszövetség nem hivja meg Genfbe a szyvarén pápát A Szentszéknek nem érdeke, hogy részjegyen a genfi politikai vitákon — A pápaság és a békeszerződések — Svájc példája

Next

/
Thumbnails
Contents