Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-24 / 47. (1970.) szám
^^/T^TvA\\<yfcvR*Hl RLAI> 1929 február 21, ▼aisánwii. agjumwuim'mmii'ju Mmuumi ssssssssissssssssssssssssss Igyon Gottdiener PEZSGŐT a népszövetség kisebbségi potttikájuksat ellenőrizze. Ilyen értelemben beszéli szeptemberbe® Oeiiaky oaeik'szlovtálk delegátus is. Dandurand most arra figyelmezteti ezeket az országokat, hogy az állami szuverén i tás korlátozása olyan eredmény, amely egykoron dicsőségére fog válni a XX. századnak. Ebben kétségtelenül igaza van és az utódállamokniak bele (kell törődniök abba* hogy a ka alakulóban levő uj világszépém a kisebbségek érdekébe® áldozatokat követei tói ük. Hálásak vagyunk Kanada delegátusának, hogy ezt az igazságot kimondotta és hogy egész műfkődése alatt a kisebbségek szent ügyiét oly Lelkesen képviseli és véd-etl- niezi. Ami pedlig javaslatainak tartalmát illeti, a magúnk részéről csak helyeselhetjük azt, hogy a jövőben ne három tagból álló bizottságok döntsenek párnázott ajtók mögött a mi sorsunkról, hanem az egész tanács és a szükséghez képest másokkal, különösen a kisebbségiek fajtest véreinek képviselőiül Is knegésziihesee magát Dandu- randnak m az eszméje, hogy a (kisebbségek ezentúl panaszaikat ne közvetlenül, hanem kormányuk utján terjesszék föl e népszövetséghez, bizonyos mértékig ugyan korlátozná okcióozaibodságiuinfcat, de anualk, aki egyenes utón jár és legjobb Igyekezetével azon van, hogy csak az igazság rostáján gondosan átszűrt tényekkel és alaposan megokolt sérelmekkel lépjen a világ legmagasabb fóruma elé, nincs oka arra, hogy panaszait kormánya élőit titkolja és hét pecséttel lezárva küld')© Genfbe. A kisebbségek esztendejében élűnk és nevezetes hetek előtt állunk. A kisebbségi publicisztikának tehát elsőrendű kötelessége, hogy a Genfiben várható eseményeket, valamint az ott elhangzó főlseélnláaiokat, indítványokat és ellenérveket gondos figyelemmel kisérj© és behatóan megvttevsm. Mi te’jesi- teni fogjuk ezt a kötelességünket és a kővet- k*°zó hetekben fokozott figyelemmel fogjuk kísérni a „cause saonée“ könűli viták minden részletét. Harminc milliárdot fizet Csehszlovákia a nagyantantnak? Prága, február 23. Az agrárius Vocer írja: „Állítólag harminc milliárd korona jóvátételi ö99zegot kell űzetnünk. A polgárság kérdi: Miért és miből? A jóvátételi terhek elosztásánál természetesen egyes államok befolyása érvényesül. Ha igaz az a hír. hogy ránk harminc milliárd korona fizetést róttak ki, úgy ez kis befolyásunkról tanúskodik, illetve jobban mondva: a külföldi körökben való befolyásunk csökkenését jelenti. A közvélemény joggal kiváncsi, hogy mi van ezzel a problémával, amely tulajdonképpen nem is probléma, hanem egészen tiszta ügy. Nem lehet letagadni azt, hogy a központi hatalmak ellem harcban nagyban elősegítettük az antantot. Bent az országban és a határokon túl is értük dolgoztunk. A* összes frontokon gyengítettük Ausztriát, elősegítettük annak bukását és ezzel a szövetségesek győzelmét a központi hatalmak felett. A md légióink tartották & szövetségesek frontját Oroszországban az orosz hadsereg felbomlásakor. Hogy ez a csehszlovák katonai segítség mit jelentett a szövetsége- 1 seknek, mindenki előtt ismeretes, nem tudjuk megérteni, hogy nekünk fizetnünk kelljen, mig Ausztria kölcsönöket kap. Fizetjük az adósságokat rendiesen, de harminc milliárd korona jóvátétel — ez tulajdonképpen büntetés azért, hogy felszabadítottuk magunkat. Nem lehet csodálkozni azon, ha a szociáldemokrata Dóba is megakadt a harminc milliárdon és azt kéri, hogy a külügyminisztérium adjon erről felvilágosítást a közvéleménynek. S mi hozzáfűzzük, hegy itt nincs helye a titkolózásnak, mert minden adófizető joggal követelheti: Elő az igazsággal! Le kell leplezni, ami ellenünk készül! Tudni akarjuk azt, mennyit kell fizetnünk és miért kell fizetnünk.** Az agrárius Veeer cikkét sző szerint közöltük s csupán azt jegyezzük meg, hogy Ugylátszik a jóvátételi kérdés most már aktuálissá vált s Benes külügyminiszter kénytelen lesz a közvéleménynek rövidesen bevallani azt, hogy Csehszlovákia esetleg harminc milliárd korona jóvátétel? összeget köteles a nagy antantnak fizetni. Ujbői fölviharzik a kan a hegemóniáért a gyengülő szlovák népnárt és az agráriusok között Hodzsa a néppárt elleni kampány kérdésében tanácskozott Jurigával, Tománekkel és Gazsikkal? Prága, február 23. Politikai körökben föd- tűnést keli az a hír, hogy Hodzsa, aiki betegsége ciánén távozott az iskolaügyi minisztérium éJérőQ, a legutóbbi napokban is élénk politikai tevékenységet folyatott. A napokban ugyanis beható tanácskozást folytatott a szlovák néppárt két kizárt képviselőiével, Juriga Nándorral Tománek Flóriánnal. A tanácskozáson rószitvett a dói vidéki útra készülő Gazsik urnái.iikáoiós miniszter is, aki szintén elveszítette a néppárt kegyét s pártja lemondásra kényszeriiette. A szlovák néppárt disszi dereseinek Hodzsáva! való tárgyalásáról azt következetetiík, hogy Uodzsánák messzemenő céljai vannak a szlovák néppárttal szemben. A Tuka-affér napirendre tűzése, bár a szocialisták kezdeményezésére történt, már eredetileg azt volt hivatva szolgálni, hogy Saűo- vonszkón a szlovák néppárt pozícióját megingassa, a népjárt hegemóniáját megtörje és ennek következtében a megerősödött agráriusok ragadhassák ma- gukhoz a vezetést. |f queur Ra&öj> G ö M 6 R S K A ^To VA R gjr *1 A* RU M * A* Ll K G RY* l/C • s pqV GÖMÖRlWM-e$^UK ORGriÍR.^ •ROZNAVAA szlovák néppárti körök Tuka letartóztatásakor nem is titkolták azt a föltevésüket, hogy a néppárt elleni kampány egyik mozgatója éppen Hodzsa volt s ezért, hogy Tuka letartóztatását megbosszulják, nem is maradtak adósok Hodzsának a különféle Hodzsa- afférek szeli őztet3sével. lHinka maga is szemére vetette Hodzsának hálátlanságát, amikor a Slovákban kijelentette, hogy Hodzsa tulajdonképp neki és a szlovák néppártnak köszönheti, hogy Kóburg-affér után nem kellett eltűnnie a politikai élet színteréről g a néppárti sajtó volt az, amely Srobár Hodzsa- ellenes vádjai alajpbján hazaárulással gyanúsította meg Hodzsát Hodzsa tárgyalásai Jurigával és Tornán ékkel arra engednek következtetni, hogy Hod- zsa a néppárt pillanatnyi ziláltságát ki akarja aknázni az agrárpárt javára és segédkezet nyújt Jurigának s Tomanekne karra, hogy a pártszakadást sajtójuk kiépítésével mennél teljesebé tegyék. Hodzsa beavatkozása következtében várható* hogy Szlovenszkón újból ki fog élesedni a „szövetségi** viszony a szlovák néppárt és az agrárján! között Jl hétxáwas ajtó 3fis Üg>oos mitik tík<s fesen Socfös 3rta: £dám WaíÉace m — Oh, bizony ezt meg lehet nézni, mondta határozott büszkeséggel Cody, mig a leány mellett székébe léereszkedett. — Előbb özvegyi tartásra szolgáló hübér volt és még ma is rokonáé, Sodord lordé. Jómagam Havelock- tól vettem bérbe. — Ismeri-e Ha velő ck doktort? — kérdezte Sybil hirtelen és újból bátorságot merített. — Személyesen nem. Üzletvezetője adta a házat bérbe és vele intéztem el a többi üzleti ügyeket is. Hát ön ismeri-e? Sybil bólintott, aztán egy pár dicsérő szót mondott az ügyvédről. Belsejében pedig lázasan kutatott valami megoldás, valami kiút után. A legjobb lenne, ha rá tudná venni Codyt, hogy kertjét mutassa meg. Ha egyszer künn van, akkor megbízhat lábainak gyorsaságában. Kiszalad az országúira, be a faluba. Neon lehet messze. Tegnap áthajtottak rajta. Az ablakra tekintett. — Oh, milyen szép kilátás van innen! Bár lábai remegtek, az ablakhoz menü Nár- cisszügy világított fel. — Meg koP mutatnia a kertjét, Mr. Cody. Szenvedélyem a jól gondozott kert Cody fejéi rázta. — Az eső után nagyon nedves. Az utak feláztak. — Ah, nem tesz semmit, — mondta, de nevetése üresen és idegenüli csengett fülében. —. Éppen eső után legjobb ocLakiinn. A föld ilyenkor olyan illatos. — Helyes, Misa Lansdown, ha önnek ez örömet szerez, menjünk a kertbe. De hát igyunk először még egy c&ósze teát. Teát töltött magának. Azután Sybil csészéjébe készült önteni. — De hiszen meg sem itta a teáját, — mondta szemrehányóan. — Frisset töltök. — Nem, köszönöm, elég volt, — védekezett Syfiá, Visszatért helyére. Olyan nehéznek érezte a fejét, pedig szüksége volt még rá nagyon. Hát hogyan lehetett olyan ostoba, hogy egy vadidegen asszony beszédjének hitelt adott. Igaz, hogy mindez olyan valószínűen hangzott, de hát az ettnult hetekben nem élt-e végig olyan dolgokat, hogy minden lépését megfontolva kelllelt volna tennie? Ajkai kiszáradtak, gondolatai elrérvedeztok. Cody újból teával kínálta. Most már neon vonakodott. Idegeit megacélozta, hogy kezei ne reszkessenek, míg a csészét szájához emeli. A teának valami oflyan mellék ize volt, m.iiniiha érces anyag került volna beléje. Sokáig áldott, gondolta, és miután egy kis kortyol nyelt le, a csészét letette. De talán az utolsó órák izgalmai tették gyomrát annyira érzékennyé? — Várjon, kérem, egy pillanatra. Behozom a sapkámat — mondotta Cody székéről felemelkedve. — Hajadonfővel mégsem mehettek ki ebben a nedves időben! — Nevetve simította végig kopasz fejét. Sybil némán bólintott. A rosszju'Tfét zavaró érzése bénította meg nyelvéi Az ajtóban Cody mé?-egyszer megfordult. Sybil sóhajtva kapott az asztal pereme felé. Arca halotthalvámiyá változott, szemei megüvesedtek. — istenem, Misa Lansdovra, mi történt önnel? — kiáltott Cody. A leány ájulton hanyatlott le. Félig vitte, félig hurcolta a köreveiig. Párnát tolt feje alá és diadalittasan nézett a tehetetlen leányra. Azuián lábujjhegyen kiment a szobából és az ajlót gondosan beesuiMa maga mögött. 19. Cody a sofőrt a terraszon találta. Egyik lábát átvetette a kőkoriálon és cigarettázott. Egyáltalán nem változtatta meg hanyag magatartását, amikor keoyéradója megjelent. — Hol van a feleségem? — kérdezte Cody élesen. A hosszan kodás leritt az arcáról. De nem mente Tómnak megmondani, hogy magatartása felbőszíti. — Hát hol legyen? Valószínűleg a szobájában ! — Erigy fel és mondd meg neki, hogy beszélnem kell vele. — Erigy fel magad — válaszolta Tóm és egykedvűen, nyugodtan cigarettázott tovább. A harag Cody fejébe szaladt, ökleit őseze- ezori tóttá, de a gyávaság mégis vissza tartotta. Csak nagyne-hezen nyomta el dühét. — Azután menj a faluba és vásárolj néhány bélyeget. Sürgős postám von. — A fene gondol erre! Itt maradok és őrzöm a bejára tol- Hol vau a fiatal hölgy? — lefeküdt. Heves migrénrohamíi van. — Egyáltalán nem volt rossz színben, mikor idejött. Mikor megy haza? — Ma egyáltalán nem, Tóm. Vendégünk marad, mig fájdalmai megszűnnek és az ilyen roham gyakran huszonnégy óráig is eltart. Azért jöttem ki, hogy az asszonyt megkiérjem, húzza fel az ágyneműt a vendégszobában. Tóm Cawler semmit ©em szólt, de szemei annál fenyegető Wien beszéltek. Az éles tekintet alatt Cody összegörnyedt és gyávasága sajátos lármás dühhel tört ki, — Mit állsz itt a terraszon? Takarodj a konyhába. Ott a helyed. A nénédet vettem feleségül és nem téged. Tóm Cawler zsebredugta a kezét, hátra- velette fejét és dühösen nevetett. — Igen, ezt tetted, te szamár, mert az vagy! De jobban tetted volna, ha az ördög nagyanyját veszed el. Cody valósággal hörgőit a dühtől. — Mit, to gazember, hát merészkedsz... Hát Így mersz egyetlen rokonodról beszélni? Hát egyáltalán nincs tisztesség benned? — Oh igen, hát hogyne tisztelném a feleséged alantas viselkedését! Nem ismertem még embert, aki olyan közönséges lenne, mint ő. Ne szakíts félbe, Cody. Hét éven át befogtam a pofámat, de már megelégeltem a hallgatást. Sem én. sem a néném nem vágynunk olyan családból, amelyet a társadalom díszének fehet mondani. Rossz vér kering az ereinkben. De egyet mondhatok neked. minden gazdasága ePenére nem cserélnék M.rs. Codyvaü. Kapzsi, mint a «ár- kánv. amely boriin uriában zsákmány titán bömböl. Ptorkos k^-reihez úgy ragad az arany, mint a szurokhoz Egy’ siffingért eladja a tolóét a sáá-nnak... hát még mit tenne egy vagyonért! (Folytatjuk.) rarr,Txrwv«: iir.xa A természetes MTrn^TTPT| keserüviz 9 y © m © r és béltisztító hatása páratlan. Az igmándit ne tévessze Össze másfajta kescrüvizzel! Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Schmidthanor líútváialat Komárom. m
