Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-24 / 47. (1970.) szám

Na' iiámnnli SO aMai

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1 *20 Ke

A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok

Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő:

DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCti GÉZA

Szerkesztőség? Prága n„ Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó* hivatal: Prága Il„ Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha

A kisebbségek szesst ügye

Irta: FLACHS&R7H ERNŐ dr.

Spanyolországban

népszavazás dönt a sorsáról?

A rezignált és láradt Primo de Rivera — Az u\ parlament — A diktatúra megszüntetése csak hónapok kérdése —

^ Prága, február 23.

„A kisebbségeik nagy esztendejeigy hívják az Ur 1029. esztendejét az egész világon, A népszövetségi tanács Ingán ói ülésszaka teljes erőved felszínre vetette a mi ügyünket és a március 5.-én kezdődő genfi ülésszak annak jegyében fog lefolyni. Amerre csak kisebbségek élnek Európában, Rigától a Dode- k au esősig és Barcelonától Czernoviczig, mindenütt feszült várakozással tekintenek a márciusi események elé és az a remény tölti el a lelkeket, hogy végrevalahára történni fog valami a minoritások érdekében, akik tiz esztendő óta türelmetlenül lesik a megváltó igét Nem csodákat várunk és reményeink nem szállnak a feli egekben. M indössze azt kívánjuk, hogy azok a jogok, amelyeket a kisebbségi szerződések nekünk biztosítanak, a népek szövetségénél végre hathatós védelemre találjanak és mindaz, amit a háború utáni uj világrend a minoritások érdekében teremtett, ne maradjon Írott malaszt.

Hogy helyesen ítélhessük meg a helyzetet, emlékezetünk be kel l idéznünk azt, ami december közepén Luganóban történt. A népszövetség tanácsának 53. ülésszaka a vége felé jár, amidőn Dandurand kanadai delegátus, aki egyébként hazájának francia kisebbségéhez tartozik és igy különös érzékkel bir a mino- rótásd kérdés iránt, bejelentette, hogy a legközelebbi tanácsülésen szóvá fogja tenni a kisebbségi panaszok elbírálásánál követett eljárásit E váratlan felszólalás után még váratlanabbal ZaJes’ki lengyel külügyminiszter kifogási emelt az ellen, hogy a népszövetségi tanács behatóan foglalkozik a felsősziiéziai német „Volksbund“ petícióival, sőt azzal’vádolta meg a „Volksbund"-ot és különösen annak igazgatóját a nemrég letartóztatott Ulitzot, hogy haaaárulő és katonaszökevények menekülését több alkalommal elősegítette. A lengyel külügyminiszter beszéde közben Stre- semann kezével idegesen dobolt, sőt egy ízben Öklével is rácsa pott az asztalra, majd Zaleski után ő is szólásra emelkedett és miután a lengyel külügyminiszter vádjaira számos ellenérvet hozott föl,.. Kanada képviselőjének javaslatához csatlakozott és követelte, hogy a kisebbségi kérdés teljes egészét a tanács legközelebbi ülésének napirendjére kitűzzék és részletesen letárgyalják. Ez alkalommal mondotta ezeket a súlyos szavakat: „Nyíltan kijelentem, hogy a népszövetség, ha a kisebbségek jogaival foglalkozni megszűnik, elveszíti létokainak egyikét és bizonyos államok előtt nem lesz többé az az ideál, amely őket a belépésre késztette." A lengyel és a német külügyminiszter összecsapása mély benyomást keltett a népszövetségi tanács tagjaiban és ezért az elnöklő Briand szükségesnek érezte, hogy ékesszólásával lecsendesit- se a fölkavart hullámokat. „Kötelességemnek tartom kijelenteni — mondotta a többi között — hogy semmi sem jogosít fel arra a föltevésre, mintha a népszövetség és tanácsa az adott pillanatban a kisebbségek szent ügyétől elfordítaná tekintetét." A francia külügyminiszter nem zárkózott el ama kívánság elől, hogy a tanács kisebbségi eljárását megreformálják, de megengedhetetlennek mondotta azt, hogy a kisebbségi jogokat elhanyagolja. Véleménye szerint a népszövetségi tanácsnak minden egyes alkalommal a kisebbségek szent érdekeinek legalaposabb figyelembevételével kell intézkednie a minoritás! jogokat érintő ügyekben és a népszövetség szerveinek az érdekeltek megelégedésére kell föladatuk telMadrid, február 23. A Náción mai szá- J mában Spanyolország politikai helyzetének fejlődésével foglalkozik és kijelenti, hogy a diktatúra utolsó gesztusa a népszavazás elrendelése lesz, amelyben szavazás alá bocsátja az uj alkotmány és az uj választási törvény terveit. A lap szerint az uj parlament összeül esek or négyWashingíon, február 23. (Únited Prees.) A George Washington egyetem beiktatási ünnepségén, amelyet a régi tradícióknak megfelelően az első amerikai elnök születésének évfordulóján tartanak meg, Coolidge köztársasági elnök nagy beszédet mondott a külpolitikai helyzetről. Beszédének fontosságát növelte az a körülmény, hogy az állásától megváló köztársasági elnök utolsó hivatalos megnyilatkozása volt. Az egész ország lakossága hosszú idő óta kiváncsion várt erre a beszédre, melyben Coolidge, a nagy elnök, mintegy politikai végrendeletét adta át az amerikai népnek.

Coolidge mindenekelőtt elégtétellel állapította meg, hogy az Egyesült Államok külföldi kapcsolatai sóba kedvezőbbek és szerencsésebbek nem voltak, mint manapság. Szó v j etoroszor s zág kivételével

egyetlen megoldatlan kérdés sincs AmeI száz olyan személyiség fog a király rendelkezésére állni, akik közül könnyen kiválaszthatja a miniszterelnököt és a kormány többi tagjait, anélkül, hogy Primo (A Rivera tábornokra kellene gondolnia. Primo de Rivera valószínűleg megelégszik az egyszerű képviselői mandátummal

ríka és az eur pai államok között. Mexikó tekintetében is örvendetes javulás állapítható meg. A külpolitikai helyzetet tehát rendkívül kielégitonek kell tartani.

E megállapítás után az elnök a lefegyverzés problémájához szólt hozzá:

— Elvben a magunkévá tettük a fegyverkezések korlátozására irányuló törekvéseket és más nagyhatalmak talán még közelebb jutottak ehhez az eszméhez, mint mi. Eddigi magatartásunkat a jövőben is követni fogjuk s arra fogunk igyekezni, hogy kiérdemeljük az európai kormányok tiszteletét és bizalmát. Ezt a tiszteletet és bizalmat az európai népek a közelmúltban egyszer már kifejezték, amikor amerikai polgárt kívántak a jóvátételek végérvényes rendezéséről tanácskozó bizottság élére. Tradicionális politikánk révén, amely minden szövetséget kikerül,

és önként a háttérben marad, mert saját bevallása szerint a diktátorság hosszú gyakorlása után hiányzik belőle a szükséges elasztioitás abhoz, hogy az államot a törvényszövegek preciz betartásával és az alkotmányhoz való alázatos ragaszkodással kormányozni tudja.

abban a helyzetben vagyunk, hogy a világnak olyan szolgálatokat tegyünk, melyeket másként semmiképpen nem tehetnénk. Nem csatlakozunk egyetlen idegen államcsoporthoz sem, de minden nemzet tudja, hogy végeredményben csak hozzánk kell fordulnia, ha segítséget és támogatást kivan.

A pápa 1930-ban Becsbe jön

Bécs, február 23. Az egyik kőnyomatos jelentése szerint osztrák katolikus körök XI. Pius pápát meg akarjják hívni Ausztria fővárosába. A pápa állítólag 1930-ban résztvesz Speyer városának ezeréves jubileumán és ezzel az utazásával kapcsolatban Bécsbe is ellátogathatna, ahová ez alkalommal valameny- nyi osztrák, német birodalmi és utódállambeli püspök is összegyűlne. Az egyházi fejedelmek e pompás gyülekezete méltóképpen dokumentálná Bécs katolikus jellegét.

kisebbségi ügyeket a jövőben ne a tanács hármas bizottsága vizsgálja meg, hanem a tanácsnak valamennyi tagja, akik más személyekkel is kiegészíthetik magukat.

Egészen bizonyos, hogy a kisebbségi szerződések állal kötelezett nemzetiségi államok, élükön Leng,yelőrszággad, mindent el fognak követni, hogy sem a kisebbségi jogok kiterjesztése, sem pedig az eljárás reformja be ue következzék. Ezek az államok állandóan a szuvérénitásukra hivatkoznak, mely- lyel, nézetük szerint, nem fér össze az, hogy

’T ----------i^

^^^TRACTOR

LAUFER $., Brafisiava

Ondrejská 11., Tel. 29-22.

j esitésére törékedniök. Ezzel a lei'jelentéssel véget is ért az emlékezetes tanácsülés.

Ily előzmények után kerül a „cause sacsrée des minoritás", a kisebbségek szent ügye a népszövetség tanácsának néhány nap múlva megkezdődő 54 ülésszaka elé. A népszövetség titkársága már korábban közölte a nyilvánossággal, hogy Stresemann német külügyminiszter írásban is megismételte azt a kívánságát, hogy a kisebbségi kérdés alapos megvitatás tárgya legyen. Senki sem tudja azonban, hogy a német birodalom külügyed- nek intézője milyen honikrét indítványokkal fog a tanács elé lépni és ezért csali találgatásokra vagyunk utalva, hogy Stresemann milyen megoldásra gondol. A német külügyi kormánynak bizonyosan megvan az ólra, hogy szándékait egyelőre miért tartja titokban és' ezért leghelyesebb türelemmel bevárná Stresemann szenzációsaknak Ígérkező lépéseit.

De ha nem Is eejtjük, hogy Stresemann mivel fog előjönni Gertibe®, mégis ismerjük Dandurand javaslatait, amelyeket a népszövetség főtitkára tegnap tett közzé. Kanada népszövetségi képviselője a kisebbségi ügyekben követett eiljárás reformját kívánja, mert tudatában van annak, hogy az eljárás eddigi módja a minoritásokat nem elégíti ki és azt a benyomást kelti bennük, hogy mivel nem hallgatják meg őket, a nép- szövetségi tanács tétlenségének s közönyösségének áldozatai lettek. Dandurand különösen az ellen emelte föl szavát, hogy a panaszt emelő kisebbségekkel sem a hármas bizottság határozatát, sem pedig kormányaiknak a panaszra adott válaszát nem közlik. Véleménye szerint a kisebbségek panaszaik elutasi tilsába is könnyebben nyu- godtnának bele akkor, ha ismernék a nép- szövetség határozatainak indokait, és úgy véli, hogy a nemzetiségi államok szomszédait (itt bizonyosan Magyarországira is gondol) kizárják a tanácsból. Javaslatainak lényege a következő: 1. A kisebbségek panaszaikat közvetlenül saját kormányukhoz nyújtsák be, amely harminc napon belül vagy közvetlenül megválaszolja a peticiőt, vagy pedig Genfibe terjeszti föl. Ha a panaszosok a kormány válaszával nincsenek megelégedve, úgy követelhetik, hogy a kormány üjabb harminc napon belül az aktákat a népszövetséghez föl terjessze. Ha a kivánsá- | guk bejelentésétől számított negyven napon belül sem kapnának olyan értesítést, hogy áz aktákat további tolták, akkor aizoik másodlatát közvetlenül elküldhetik Genfbe. 2. A

Coolidge utolsó elnöki megnyilatkozása

A lelépő elnök Amerika külpolitikájáról — Lefegyverzés, jóvátétel