Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-21 / 44. (1967.) szám
4 'PRXGAiyVVAGVARHl RIiAP 1929 február 21, csütörtök. Képeslap Palm irta: Márai Sándor Budapest, február közepe. Fürdőruhás nők nyújtóznak pálmák alatt az égő napsütésben, a kép sarkában egy Rolls négyszögletes orra látszik, a tenger szinte mosatta® és ápolta® terül el és szobatisztán fodrozik, egészségben, nyugalomban és szépségben nyújtózó hölgyek fürdőcipős lábai ©lőtt. Valami nyugalmas és örökkétartő ünnepély választékos illata árad a képből: a gazdagság, az erő, a dús ‘természet és az egészség illata. Húsz fok hidegben nézem a képét, ingerlő kontrasztját mindannak, ami az életem. A Paradicsomból kirekesztett ember bámulhat be ilyen tehetetlenül a Kert rácsán, azzal az együgyü áhítattal, száj látott elteledk ezéssel, ahogy a szegények bebámulnak a gazdagok nyi'tvafelejtett ablakán, vagy ahogy Európa kéíszázpengős intellektuelljei állanak meg az uccán az utazási irodák plakátjai előtt. Mozi ez, barátom, talán nincs is ilyen valóság. Valami Paramount-világ van valahol, ahol az emberek becsületes munkával vagyont szereznek, ahol süt a nap és ma- gasbamásznak föl a pálmák, fehér hajókon zene szól és a nap&üaoCte decken fehérruhás sorhajóhadnagyok 'táncoltatják aperitif-jazz mellett a meghívott vendégeket. Kéjgáz ez, j fiam, falán nincs is ilyen valóság. S mégis j unottan, egy kis hipnotizált undorral bámulom tovább az együgyü képet: szó se róla, a fcip nem rossz, Palm Beachbe kellene most menni. Tippek sorozata jut eszembe, egyik jobb, mint a másik, például Egyiptomba kellene menni. Ez a hónap az, február vége fellé, mikor az öreg angolok csomagolni kezdenek odahaza, s szobát rendelnek a Cataract hotelben Assuanban, lehetőleg déli fekvésű szobát, erkéllyel és kilátással a Nílusra. Ez a hónap az, amikor a fiatal amerikaiak táviratilag rezerválnak kabint az Ile de Franc.e-on s jönnek cocktailt inni Cannesba. Mint valami színes akváriumba, úgy bámulok ki e képeslapon át a világba: illataiba és színeibe, felelőtlen jókedvébe, halványan és elmosódottan erkölcstelen tudatlanságába távoli földeknek és embereknek, ahol olaj, vas, gyapot és szén bősége megengedi luxusát valami napsütésnek, amit valószínűtlennek és mozi- szerűnek tudok csak érezni ebben a nyomorban és fagyban. Palm Beach, barátom, Florida, yaoht, zene, üde testek, csönd és egészség! Micsoda ünnep! Világ gazdagjai, szerencse zabigyerekeá, Természet kedvenc fattyui, színes halak a meleg és oxigénnel üdített vízben, szégyenkezve és végtelenül fáradtan, dideregve és reménytelenül bámulok utánatok az akvárium üvegablakán. S nőm lehet haragudni reá jók. Nektek vau igazatok, Palm Beach, b vas, gyapot, olaj és szén tulajdonosai, a jobbik rész a tiétek, megnyertétek az egész vonalon a háborút. Persze, a felelősség is a tiétek. De ti bírjátok ezt a felelősséget, meg kell kopogni, fehér flanellnadrágban és kisportolt karokkal, ti bírjátok még néhány évszázadon át a legnagyobb emberi felelősséget, a siker felelősségéi. Bennünk, ideát, Európa befagyott földjein, ahol a vadállat se tud már el őségét kaparni magának a hó alól, nincs már gyű Iölet irányaitokban, nincs irigység, csak csöndes áhítat. Valami felsőbb lények vagytok ti odaát, a siker csodálatos glóriájával lapos homlokotok körül, pénz, jóhiszeműség, életöröm drága fiókái. Itt nálunk tudniillik semmi nyoma ennek a képeslap-verőfénynek. Ebbe még az állatkerti gorilla is belehal, ami ezen a vidéken van, hidegben és fénytelenségben. * Nekem nagyon tetszik ez, s nagyon találónak érzem, hogy a riviérai expressz befagyott Budapesttől egy órányira, s az utasok most Székesfehérvárott ülnek és rumyznek. Csak a vaknak hireszitelt véletlen tud ilyen mesterien szimbolizálni, mint amilyen jelkép ez a befagyott luxusvonat, ami a nap, a meleg, a luxus, a boldogság tájai felé indul el, s ott ragad egy magyar vidéki állomás hódzsun- geíje előtt. Nekem mondod, kedves vonat? A mi vágyaink már régen csak ilyen ötnegyedórás távolságokra jutnak el. Nem Nizzába, hanem Székesfehérvárra, ami különben nagyon kedves város. Nem St. Moritzba, hanem a Disznófőhöz. S nem a sport és séta és világos színek és pálmás promenád, hanem ötér rurny családi és baráti körben. S nem berúgni a naptól, egészségtől, életörömtől és a világ sziueitől, hanem csöndben leszopni öt deci csopakit. A tudós és a művész álomuíjai ilyen ötnegyedórás távolságokban fagynak el, hogy tud fázni a lélek ezen a dermedt tájon s micsodahelybenjárásokat csinál itt a távfutó! Valami rongyokkal hiszen csak befedi magát az ember, beköti füleit és csapdossa kárjait, a test, megalkuvások rabszolgája, valahogy elbírja ezt a fázást, dögvészt, ködöt, nyirkot és fagyot. De miféle rongy bugyolál- je be a lelket, ami szűköt és didereg, ebben az északsarki magányban és fénytelenségben? Hatósági melegedőket állítanak föl minden nagyobb városban, ahol a test kap egy kanál meleget, s egy falás kenyeret bozzá: de a lélek nagy, nyilvános melegedői mind befagytak, meg se nyílt az idén, a tanácsos ur elutazott. Mi füti még az európai lelket, a magányos európai leiket, kétségtől és felelősségtől meztelenre vetkeztetett európai lelket? Boldog táj, Palm Beach, boldog, mesz- szi világ! Tál, amelynek örömét az ember kétsége még nem kezdte ki, szépség, melynek jóhiszeműen adják oda magukat öntudatlan ét gyermekes lények, édenkerti üdvözlet, mit kezdjek el veled? Mintha az elűzött Ádámnak üzennék a Paradicsomból: „idő kitűnő, jól mulatunk, koszt elsőrangú", — mikor a postás asztalomra teszi a Palm Beach-i képeslapot. * Nem azon múlik, hogy ők megnyerték a háborút, hanem azon, hogy mi elvesztettük, ök nem lettek sokkal gazdagabbak a nyereségtől, mi mindent elvesztettünk a veszteséggel. A. diadalmas emberfajta nem Keyserling sofförtipusa, hanem az elfogulatlanul bárgyú nézésű, üde és fehérfogu amerikai fiú, aki nem. érdemesíti a technikát sem arra, hogy problémát csináljon belőle. Láttam sétálni őket, a fehérfogu, diadalmas embertípust, Európa kupolái alatt, láttam őket, ahogy a rágógumi mellől lábukat lógázva célbaköptek le az Akropolisról, versenyt futottak föl a piramisokra, s Napoieou sírján megkopogtatták a márványt, hogy igazi-e? Agyonneveit- ségemben tussoltam neveletlenségük diadalmas biztonsága előtt, erőtlen szkepszisemmel némán fogtam be a számat bikaerős optimizmusuk előtt. Vannak sikerek, amik aztán csakugyan igazolnak... Ahogy eizek száz év Prága- február 19. Amit itt el fogok mondani, — kedves Olvasó! — nem mese, nem is tréfa, hanem tiszta valóság s ha mégis hihetetlennek hangzik, úgy ezért a felelősségei Tiso miniszterre hárítom. Mindenki tudja, hogy Szlovenszkó gyöngye a Magas Tálra, amelynek vadregényes tájai a messze külföld röl idecsalogatják a természetimádók, a turisták és a gyógyulásukat keresők tízezreit. Azl hiszem, hogy nemcsak az angolok, franciák, németek, magyarok, olaszok, törökök, oroszok, hanom talán a japánok, sőt az Afgánok is nagyon jól tudják, hogy van Közép- európában egy gyönyörű hegylánc, amelynek tövében fürdőhelyek, szállodák, pensiók, nyáron iennisspályák, télen ródli pályák vannak s a nemzetközi turisták éppúgy keresik fel, mint a belföldiek. Széles Európában ismeretes, hogy a Magas Tátrában él egy Guhr Mihály dr. nevű főorvos, aki a legtöbb európai világvárosban előadásokat tartott a base- dov-kór gyógymódjáról és vetített képekkel bemutatta a Tátra szépségeit. Minden reklám nélkül télen-nyárm tömve van a legmodernebb Palace-Szamat&rium (Jj-Tátrafüreden, a Tátra-SzanoAórium Ótálrafiíreden, előszeretettel keresik fel Matlárházát, az ótátrafüredi Grand-Ilölelt stb. Ez ugyebár nem mese, hanem tiszta valóság s mégis azok az urak, akik most már több, mint egy éve egy nagy törvényalkotáson dolgoznak, úgy látszik, nem ismerik ezeket a helyeket, mert csak ezzel magyarázhatjuk meg azt, hogy müvükkel a meseszövés kereteit is túllépik. A lex Tátráról van szó. Sokat, foglalkoztunk már ezzel a korcsszüleménnyel, amely — horribile dictu — a csehszlovák egészségügyi minisztériumban született meg. Tiso mi- i niszler ur, mint ö maga is kijelenlette, a lex- Tátrával akar magának emlékművet emelni, hogy az utókor a Tátrában évtizedek rmttva is emlegethesse a nevét . „ . Minap kezembe kerüli egy kis cseh nyelvű lap, amelynek neve „Z nasich hor a lázni“ és ebben az újságban Chylü Alajos cseh tanár, a csehszlovák Kárpát egyesület vezére három oldalas terjedelemben foglalkozik Tiso egészségügyi miniszter ur emlékműve alapkövével: a lex-Tátra legújabb javaslataival. Cikkét kétszer, háromszor is elolvastam s nem akartam saját szemeimnek sem elhinni, hogy ma, a rádió, a modern technika, a határokat nem ismerő reklám és propaganda korában, a smi- chovi minisztériumbem még azt sem tudják, hogy merre fekszenek az egyes tátrai fürdlök. De ezt á hibát még el lehetne nézni, mert hiszen üz-tizenegy évvel ezelőtt sokkal nagyobb világpolitikai korifeusok ültek le a zöldasztalhoz, elővették az Ó-Európa térképét 8 azon vörös trónnal uj vonalakat húztak s azt mondták: ez lesz ezentúl Uj-Európa. Csak később derüli lei, hogy a vörös vonal egy-egy várost szakított ketté, egy-egy hidat osztott föl két ország között s bizony ma a híd közepén két ország határőrei állanak . . . Ez jutott eszembe, amikor Chytil cikkében többek között azi olvasom^ hogy az egészségalatt mindent be tudtak illeszteni az óiét nagy sikerének szolgálatába, ahogy mindazt, amivel mi itt véresre bíbelődtük magunkat, használhatóvá egyszerűsítettek, ahogy az Isten problémájából félkézzel vallást csináltak, a Töke problémájából szapora készpénzt, a Művészet problémájából jétmenŐ importot, a Tekintély problémáját elintézik azzal, hogy megnézik az ad óki rn ut áfásokat, s ahogy az Irodalom problémájából semmit nem csináltak, mert ennél igazán okosabbak s egészségesebbek, hanem havonta két hajórakomány európai könyvvel hosszú ideig fedezni tudták a piac szükséglet‘ét, mit tarthatunk elébe e sikernek? Mi vettünk véresen komolyan mindent, s nekik sikerült... S oly jó fiuk, oly kedvesek, lehet, hogy holnap megszánnak, megvásárolják a hűtlen Golf-áramot s, ideadják ajándékba nekünk. A világ nagy energiaforrásai távol 'tőlünk bugyognak — de mi az energia? Hidd el, barátom, ahol a Vas és az Olaj, ott a Szépség és a Jóság:. ♦ Igv hóval befuva és faggyal bedagasztva, p- a csöndes és fogvacogó Európa, igazán olyan, mint az ©lszegényedett, előkelő származású rokon: Lehet, hogv a közel jövőben küldenek nekünk élelmiszert és tüzelőt. Vasutaink állanak, a posta gyöngén döcög- t.eti a világ híreit, a lélek dermedte® alszik és színteleneket álmodik. Lassan esemény lesz egy képeslap Palm Beachből. Álmosodva és félig ébren hallunk csak valamit a világról, ami messze, messze ragyog valahol, gazdagon, melegen és egészségesen. Valahol Székesfehérvár mögött. ügyi minisztériumban is igy vették elő a Magas-Tálra térképét s azon három-színű irónnal vonalakat húzlak. A három szín: sárga, vöH>s és fehér. A sárgával mindazokat a tátrai fürdőket rajzolták körül, amelyek, úgy látszik a sors véletlen következtében, magánkezekben vannak s még hozzá nem is cseh, vagy szlovák, hanem szepesi németek kezében. A sárga övben a törvényjavaslat szerint csakis azok az emberek tartózkodhatnak, kiknek a Mindenható nem adta meg az ember legfőbb kincséi: az egészséget. Ezen a területen, amef$ a Sza- badság-uitól kezdve egészen ótáirafüred mögé huzódilc, csakis tüdőbetegek tartózkodhatnak. Ettől jobbra és balra van az úgynevezett fehéröv, amelynek keretén belül csakis makk- egészséges emberek üdülhetnek. S mit tesz á véletlen? Ezen a területen a fürdőhelyek nincsenek magánkézben, hanem nagyobbrészt az állam tulajdonát képezik s ezek, mini ismeretes, eddig minden erőltetés, minden kedvezmény dacára nem tudtak prosperálni. Ne higyjék, hogy talán azért, meri az állam tulajdonát képezik. Dehogy is! Csak azért, mert szomszédjaik magánfürdök és a messze távolból a Tátrába érkező vendégek különös elöszerettel előnyben részesítik a magánfüa'- dőket az állami fürdőkkel szemben. Hogy ez mennyire megfelel a valóságnak, annak legjobb bizonyítéka az, hogy jelenleg, műikor Télapó ugyancsak megáldotta a világot sok h&nal és jéggel, Tátrdlomnic és Csorbató kapui mégis zárva vannak, ellenben Tátraszép- lak, Uj- és ótáirafüred, Matlárháza, a Késmárki Itató, egyszóval valamennyi tátrai magánfürdő kapui fölé kitették a táblát: „Megtett!" A harmadik övei vörös színnel akarják körülhatárolni. S ebben az övben beteg és egészséges, turista és tüdőbajos, egymás mellett békésen megélhet. Hál nem mesébe illő a Tátrának ez az uj felosztása? Képzeljék csak el: ha ebből a. javaslatból törvény lenne, úgy én, ha véletlenségböl a feleségem tudőcsucs- huruttal feküdne ótáirafüreden, csakis rádió utján érintkezhetném vele Tátralomnicból, mert a törvényjavaslat szerint a sárgaövet és annak határait, mint egészséges ember át nem léphetem. (Telefonálni szabad!) De előfordulhat még egy másik eset is, amely ugyancsak mesébe ülő. A sárgaöv bérlőinek, vagy tulajdonosainak, orvosainak, ápolóinak, pincéreinek, tulajdonképpen iuberkuíótikiuoknalc kell lenniök, mert hiszen az egészségügyi minisztérium az egészséges embereket a tuberkulózis fertőzésétől meg akarja óvni s igy el sem képzelhető, hogy egy ilyen övben levő tüdöbetegszanátóriumban a betegeket egészségesek. ápolják. Ezért a nemes óvintézkedésért tényleg szobrot kellene emelni! De ugyanekkor nem tudom, megérteni azt, hogy miképpen is lesz az a vörösövvel. .4 vörös szán a szocialisták és kommunisták szabadságát szimbolizálja. Az egészségügyi minisztérium talán ezért választotta a vörös szint, hogy ezzel is dokumentálja azt, hogy a Föüeéez& níom a Magos Tátrában Három aj tartomány: Sárgaöv, Fehéröv, Vörösöv alakúi a lex Tátra alapján — Mese vagy valóság? Alap irtatott 1794 évben Honi Laios illa köimMp Baüská-Bystrica Kéuitéi szállít t síremlékeket, mi útién kénemben. Botor- márvány lapokat Márvány kapcsoló táblákat. Márvány csillárokat. Iparművészeti munkákat, stb. vörös színű övben dühönghet a szabadság, azaz itten beteg és egészséges egyaránt tartóz- kodhatik. Azt hiszem, hogy minden ember, aki a szabadságáért rajong és véleményem szerint az emberiségnek túlnyomó része ilyen, ezért az intézkedéséért az egészségügyi minisztériumnak külön szobrot fog állítani. Igen ám, de hol itt a logika? Chytil tanár nagyon helyesen jegyzi meg, hogy a kissé ravaszabbal gondolkozó szanatórium-tulajdonos ki játszhat ja a törvényt, amennyiben a sárga övben levő szanaióriwmát lebontatja és két és fél méterrel a sárga övön kívül, ahol már a vörös öv terül el, uj szanatóriumot épi-t 8 igy megszabadul azoktól a tortúráktól, amelyek öl és vendégeit a sárgaövben veszélyeztetik. A törvényiavasiatiiak egy másik erkölcsne- mesitő feladata is van. A javaslat ií-ik paragrafusa szerint ugyanis minden pensió- és sza- natóriumíulajdános köteles a vendégeiről pontos kimutatást összeállítani. A személyi adatok között szerepelnie kell a vendég családi állapotának is. Úgy látszik, hogy ezentúl a házasfeleknek magukkal kell kozniok a házassági levelüket, mert jaj annak, aki az unokatestvérét hozná magával és esetleg feleségének jelentené be. Mesébe ülő, még egy másik rendelkezés is, amely a törvényjavaslat 4Ak paragrafusában található. S ezt a rendelkezést figyelmébe ajánlom a világ összes orvosainak és egyetemeinek, meri a 4.-ik paragrafus a diagnosztikában uj korszakalkotó találmányt jelent Arról van ugyanis szó. hogy a fehérövben, ahol csak makkegészséges emberek tartózkodhatnak, bárki bárkit feljelenthet a hatóságnál, ha az illető arcán rózsás pirt vesz észre s ennek alapján tüdőbajjal gyemusithaió az illető, A hatósági orvos felszólítja a gyanúsítottat, hogy vizsgáltassa felül magái s ha a gyanúsított ennek a felszólításnak nem tesz eleget* úgy a hatósági orvos árgusszemeivel, esetleg tiz lépés távolról is megállapíthatja a diagnózist és ha tüdőbeteg-gyanúsnak találja az illetőt, úgy az kénytelen lesz a fehérövben levő szanatóriumot, vagy pensiót elhagyni. Hát f nem uj találmány ez az orvosi tudományban: gyógykezelni távolból, diagnózist megállapítani felülvizsgálat nélkül9 Chytil tanár nagyon helyesen kérdezi ezzel kapcsolatban a következőket: Ha az orvos tödőbeieggyanusnak isméi' el egy személyt, vájjon mi történik azokkal, akiket az illető már megfertőzött mindaddig, ómig a szóbeli feljelentés meg nem történt ellene, miig a hatósági orvos madártávlatból meg nem állapította a diagnózist, amíg erről a járási hivatalt értesítik ki, amíg ezt az ügyet a járási hivatal le nem tárgyalja s végül, ómig a járási hivatal nem dönt és ki nem adja a parancsot, hogy az illető azonnal hagyja el a fehér övét? A törvényjavaslatnak, mely bizonyára mint a világ egyik unikuma mindenütt óriási feltűnést fog kelteni, még egyéb hiányai is vannak. Azt javaslom az egészségügyi minisztériumnak, hogy pénzmegtakarítás céljából az egyes eveket két méter magas drótsövényekkel zárja el, meri ezek nélkül bizony nagyon nehezen lehet megakadályozni azt, hogy valaki cseuipészuton az egyik övből a mcisikba ne szökjék. Nem látom a törvényjavasUrtban még azt a rendelkezési sem. hogy hány határőr áll majd az egyes övék halárain és vájjon a „F ehér övország" polgárai útlevéllel s ha igen, úgy vízummal, vagy vizűm nélkül léphetik-e át „vörösöv-ország“ határait. S végül rendezni kell inág a három „Uj-or szagnak" az állampolgársági kérdését is. Az állampolgársági kérdés ma igen komplikált s azt hiszem, hogy a három „övország" állampolgár sági kérdése könnyen veszélyeztetheti a népszövetség létét is, mert hisz előfordulhat, hogy „Sárgaöv- ország" állampolgára egyszer mégis csali meggyógyul, s aztán automatikusan elveszti ezen ország állampolgárságát, sőt ki. is utasítják ormon, de viszont ehóröv-ország" nem engedi be, mert olt mág nem szerezte meg az állampolgárságát ... No de elég már ebből a meséből, azt hiszem a lex-Tátra javaslata valamikor igen értékes kézirat lesz, amelyért a régi kéziratok gyűjtői mgas összeget fognak fizetni ét az utókor etn- magas összeget fognak fizetni s az utókor em- vet dilit majd a „lex-Tátra“ szerzőinek! ______________________________(—per.) A Képes Hét előfizetési dija Praha 1!.. Panská 12. ss. HL emeletei mre küldendő
