Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-20 / 43. (1966.) szám
1929 fefcrnár 80, ntrrílx. Magyar hadifogoly, francia katedrán, orosz leány- gimnáziumban y Badapest, február. A magyar hadifogoly élele Oroszországban, & lelki tragédiáknak ez a végtelen sorozata, minden emberi élménynél hatalmasabb erővel kapta meg a sziveket, amióta Zilahy Lajos megírta a Két Fogoly-t, a mai idők leg- megragadóbb regényét. Egy másik erdélyi iró, Murkovics Rodiou, drámai feszültségű naplóban, a Szibériai gumizómban mondja el a hét gyilkos esztendőnek döbbenetes rajzát s hogy & usüvészi erejű leírások mennyire a közönség szivéhez szólnak, hány elfelejtett epizód emlékét kavarják föl az azóta már megpihent s a polgári élet taposó malmába szelídült lelkekben, annak bizonysága az a sok levél, amellyel a budapesti napilapok olvasói itt is ott is beszámolnak oroszországi életük színes perceiről Az itt következő kis históriát egy tanár mesélte el Egyszerűségében, igazságában, közvetlenségében megérmeli, hogy az irodalmi alkotások mellett is elolvassák azok, akik együtt tudnak érezni a szenvedőkkel... # A kazán! kormányzóságban raboskodtam, t— meséli a levél írója. — A fogság rettenetesen kinzott, gyötört. Ezer dologba fogtam, maradék pénzemből könyveket vásároltam, tanultam, de engemet is elkapott a „drótsövény- belegség.64 Szerettem volna kiszabadulni a barakk fojtó levegőjéből és mindent elkövettem, csak hogy végre kikerüljek börtönömből, más embereket lássak, érezzem, hogy van élet kint, a barakk szürke házai mögött Is. 1016-ban Oroszország egyre több és több katonát vetett a front tátongó hézagaiba. Napról- napra megjelentek a hirdetések a barakkban, hogy különféle mesterembereket keresnek. Szívesen jelentkeztem volna akármelyikre is, elmentem volna akár lovásznak is, ha lóval sohasem bántam is, de mindig akadtak hozzáértő szerencsések és én csak tovább vártam a szabadulás percét. Egyszer azután én rám is mosolygott a szerencse. A közeli városka leánygimnáziumában meggyérültek a tanárok. A felmentetteket is behívták. így került sor az iskola egyik tanárára, akinek francia nyelvet és irodaimat kellett előadnia. Helyettese nem volt, azért az igazgató arra gondolt, hátha akad a hadifoglyok között valaki, aki a kadbavonult profesz- szor óráit el tudná látni. Siettem jelentkezni. Megmondottam, hogy Budapesten tettem tanári vizsgát francia gyelvbő! és Irodalomból és hogy hajlandó vagyok becsületesen, ambícióval helyettesíteni az ismeretlen orosz kollégát. Oklevelem persze nem volt nálam, de azt mondottam, hogy kész vagyok kiállani akármilyen vizsgát is s be fogom bizonyítani, hogy szaktárgyamnak kellő ura vagyok. Dobogó szívvel vártam, mi lesz a jelentkezésemmel. Pár nap múlva megkaptam az elintézést. A fogolytábor parancsnoka magához hivat. Megmagyarázza, hogy el kell mennem az iskolába, ott majd az igazgató megvizsgálja, értek-e franciához. Készüljek, másnap reggel nyolc órakor várnak a gimnáziumban. Huszonhárom éves voltam, mondjam-e, hogy rettenetesen izgatott a probléma: elfogadnak-e helyettesnek és hogy állom meg a helyemet a sok fiatal idegen leány előtt. Lázasan nekiestem a tisztálkodásnak, csíno- sodásnak. Meddő munka volt. Cipőm talpa már félig levált, itt-ott mintha a lábam ujjai is kikivánkoztak volna az ormótlan bakkancs- ből, katonaruhám csupa toldás-foldás volt, mindennek látszottam, csak zászlósnak nem. Istenem, mitévő legyek, ha eben a rettenetes Jelmezben kell felvonulnom a katedrára és magyaráznom a Nők iskoláját?... Reggel hat órakor egyöreg szuronyos orosz népfölkelő vett pártfogásába. Csendesen ballagott mögöttem és elkísért az iskolába. Az igazgatóirodában jelentkeztem. Akkor már folyékonyan beszéltem oroszul és könnyű volt megértetnem magamat, mi járatban vagyok. Megmondtam, hogy én vagyok az a hadifogoly tanár, aki a francia tanításra jelentkeztem. Az igazgató megvakarta a fejét, mert bizony franciáról foglma sem volt, de azt mondta, hogy van egy matematikusa, az eléggé jártas a franciában, majd megvizsgáztat. A számtanár tudott is franciául, de csak annyit, amennyi elég volt ahhoz, hogy egy francia mennyiségtan! folyóiratot megértsen, irodalomhoz, nyelvtanhoz különben mit. sem konyitott. A vizsgán hamar átestem, megfeleltem és az igazgató felszólított, hogy menjek he a VÍI. osztályba órára. A szivem hangosan vert. Soha még ilyen kínos helyzetben nem voltam. Végignéztem magamon, rongyos ruhámon. Szívfacsaró látvány volt. Mindössze csak egyet írhattam a javamra, hogy meg voltam borotválkozva. A folyosóról már messze hallottam a lányok harsány, féktelen vihancoiását. Megálltam az ajtó előtt és egy pillanatig vártam. Aztán megfogtam a kilincset és bementem. Én, a szegény madárijesztő, a sok fiatal, csinosan öltözött lány közé. Ahogy az osztályba léptem, a gúnyos, kihívó, lealázó kacagás egész orkánja fogadott. Éreztem, hogy eísápadok, de azután kipirult arccal mentem fel a katedrára és leültem. A nevetés, a csufondáros vihogás mit sem hagyott alább. A lányok talán megszántak volna, de érezték bennem, hogy ellenség vagyok, aki nem érdemel kíméletet. Rájuk néztem s mereven álltam negyven szempár kihívó, dacos pillantását. Mikor már kikacagták magukat egy pillanatra, mintha csönd lett volna, megszólaltam: > — Leányok, én messziről, nagyon messziről kerültem ide magukhoz... Magyar vagyok, talán hallották ezt a nevet, hiszen maguk között is vannak cseremisz lányok s tudják, hogy a cseremiszek rokonai a magyaroknak... Hideg van itt is, de ki tudja, milyen idők járnak szegény Magyarországra. Ott lakik az édesanyám, akinek egyetlen fia vagyok... A vihogás lassan-lasasn elült, a lányok kezdtek figyelni. Egypáran oldalbatuszkollák szomszédaikat, hogy maradjanak csendben, ügy látszik, érdekelte őket az, amit kifogástalan oroszsággal mondottam. De én csak folytattam: — Az a város, ahol nevelkedtem, egy szép, nagy, gyönyörű város ... Egy hatalmas folyó, a Duna osztja két részre. Az egyik fele 'hegyen fekszik és a hegyről tündéri szép királyi palota néz le a hóba vesző fehér síkságra. Ennek a városnak a neve Budapest. Talán nem olyan szép, mint Szentpétervár, de nekünk, akik idegenül élünk bent Európa szivében, mindennél drágább, kedvesebb ... Ide vágyódom vissza, innen a végtelen orosz mesz- sziségből és ki tudja, hazaérek-e valaha?... Éreztem, hogy a hangom elfulik, hogy hamar kicsordul a szememből a könny. A lányok is észrevették rajtam és hallgattak. Most már tudtam, hogy megnyertem a csatát. Még néhány szívből jövő, egyszerű szó, azután abbahagytam az orosz beszédet, rátértem a franciára, nyugodtan megkérdeztem, mit tanultak az utolsó órán s azzal simán, zökkenő nélkül folytattam ott, ahol ismeretlen orosz kollégám abbahagyta. Emlékszem rá, hogy amikor órámnak vége lett és rongyosan, halványan letámolyogtam a tanári szobába, hol még mindig várt rám a szuronyos orosz népfölkelő, hogy visszaktsérjen, az egyik lány neveletlenül nyelvét öltötte rám. De a többiek rálá- madtak, alaposan elvették a kedvét a csufondáros megjegyzésektől Felébredt bennük a nő, a gyengéd, a szánakozó, az elesettekkel együtt érző lélek s azóta hihetetlen szorgalommal, becsvággyal tanultak, minden órámra egy kis ibolyabokréíát hoztak, s mikor a helyettesítésemnek vége lelt, az egész osztály sírva, könnyes szemmel búcsúzott el tőlem, a rongyos, nyomorult, ellenséges fogolytanártól... mm Farkasok Érsekújváron ? Titokzatos fémmesék az érsekujvári külvárosban Érsekújvár, február 19. (Saját tudósítónktól.) Tegnap reggel megjelent az érsekujvári rendőrségen Zemkó István volt temeíőőr és jelentette, hogy az éjszaka farkasok járlak az udvarában, amelyek kutyáját magukkal ragadták. A rendőrség a csendőrséggel együttesen vizsgálatra indult, hogy megállapítsák, mi igaz a fantasztikus hírből Megállapították, hogy Zemkó udvaráról válóban egy gyanús állatcsorda lábnyomai vezettek a határon át Tótmegyer felé, azonban azt nem lehetett megállapítani, hogy milyen állatokból áll ez a csorda. Miután Zemkó teljesen a város szélén lakik, nehés megállapítani, hogy milyen csorda tört be ijesztő üvöltéssel Zemkó udvarába, hogy onnan néhány percnyi üvöltés után továbbsiessenek. Miután azonban hiteles hír más helyekről farkasokról nem érkezett, kizártnak látszik, hogy farkasok jártak volna ZemkőnáL viszont tanácstalan a hatóság is, hogy akkor milyen állatfalka lábnyomait, találták meg még a kora reggeli órákban is. A fogorvoslás uj megvilágítása Beszélgetés Kemény Albert dr. fogorvossal az „órai sepsis**-rot, a fogtechnikus-kérdésről, iskolai l&gorvostásról s egyebekről Kassa, február 19. (Saját tudósitőnktől.) Nemrégiben közölte lapunk azt a 'meghívót, melyet" az U. J. Cs. magyar zsupájának fogorvosi szakosztálya adott ki s mely a fogorvosokat február 24-óre alakuló gyűlésre hivja Pőstyénbe. Kassai munkatársunk felkereste ez alkalomból az előkészítő bizottság kassai tagját, Kemény Albert dr. fogorvost s megkérte, hogy nyilatkozzék a szervezkedés céljáról és okairól. A beszélgetés során tűnt ki, hogy nera egyszerű érdekvédelmi szerv létesítéséről van szó, mint az ma úgyszólván divatban van, de egy rendkívül nagy horderejű közegészségügyi problémának a megoldását készíti elő ez a csoportosulás. Azt hisszük, a nagyközönség legszélesebb rétegeit is igen közelről érdekli a kérdés s szívesen veszi, ha Kemény Albert dr. mély tudással átgondolt szakszerű magyarázatát közzétesszük. — Mi a szervezkedés célja? — ©z volt & legelső kérdésünk. — A szervezkedésnek kettős célja van, egyik a kari érdekek hathatós védelme s amikul tosabb s ezzel összefügg, a Jogorvoslás tudományos alapokra való helyezése. — Talán előbb erről a másodikról kérem szives felvilágosítását — A fogorvoslás kilépett abból a mederből, melyben eddig volt s mely a rossz fpgak eltávolítására, a megmenthetők tömésére, a hiányzók müfogakka! való pótlására szorítkozott. A fogorvostudomány az általános orvosi tudomány integráns része lett a legújabb amerikai $ tonn a tológiai kutatások folytán. Innen indult ugyanis az úgynevezett „órai sep- s-is“ teóriája, (magyarul és magyarán talán úgy lehetne kifejezni ezt, hogy a száj minden fertőzés kapuja), mert 'bebizonyosodott, hogy a gennyes szivbelhártyagyuHadások, vesebán- tálmaik, izületi bajok, esuz, köszvény stb. oka túlnyomó percent ben a rossz fogaiktól származnak. Ez. a megállapítás nem elméleti, de évtizedes praxis igazolja, az órai • sepsis ma bebizonyított valóság s ezt a valóságot a fogorvosok kellő mértékben becsülni tudják. Kézenfekvő a dolog. A rossz fog alatt rejtetten genny gyűlik össze, melyet a Röntgen-vizsgálat kétségtelenül meg tud állapi tani. Ez a bomlási anyagokkal teljes idegen valami közvetlen érintkezésben van a vérárammal s így felszívódása áfÜvérbe rendkívül könnyen s igen gyakori esetben megy végbe. Ez a pár rövid szó is igazolja azt. hogy jő fogorvos csak általános orvos lehet, aki a fog- és látszólag másjellegü megbetegedések oki és okozati összefüggését fel tudja ismerni. — Két évtizedes praxisomból, melyet előbb édesatyám, Kemény Dezső dr. vezetése alatt, évek óta pedig önállóan folytatok, nem egy esetet tudnék felhozni, ahol egy könnyű fog- müfcéttel többéves általános testi panaszt szüntettünk meg és viszont, az alapbaj gyógyításával a száj beli panaszok is eltűntek. Sajnos, hogy nemcsali a közönség, de még az orvosok legnagyobb része is tele van régi időkből származó babonákkal (például, hogy dagadt állapotban nem lehet fogat huzni, áldott állapotban szintén nem stb.) s azt a végtelen kárt, mdtyet a közönség maga okoz magának, vagy a rossz fogorvoslás okoz neki, egyrészt a bajok elhanyagolásával, a költségek sajnálásával, úgyis mondhatnám röviden: saját személy ellen elkövetett sulyas testi sértéssel, — vágy másrészről az esetek felületes elbírálásával, igen-igen sokan nagy kínok árán, gyakran kórházi ágyon, nem egyszer csak a temetőben ismerik meg. — Ez lenne hát a kérdés tudományos része. Most a másikat, a kari érdekek védelmét vegyük elő. — Amint mondtam, ez is szorosan összefügg ezzel. A fogakat fogorvosok és fogtechnikusok kezelik. Itt kénytelen vagyok disz- lingválni minden félreértés elkerülése végett: — Mindkét táborban vannak kiváló szakemberek, de viszont mindkét részen igen sok a kontár is! Ezt szeretettel, de szigorúsággal egyszersm indemkorra el kell intézni. — A fogorvosi szakosztály a fogtechnikusokkal bizonyos mértékig kooperálni akar, mert érdekeik résziben közösek. Legelső/ érdek a presztízs. Egy sarlatán fogtechnikus, aki olcsóságával, nagy praxist teremt magának s így olcsó anyagot képes csak a szájba tenni, árt nemcsak a fogtechnikusok, de közvetve a fogorvosok tekintélyének is. Föltétlenül szükség van tehát egy egységes árszabályra, mely a legszegényebb osztálynak is lehetővé teheti az alapos fogorvoslást, de viszont szinte törvényerőre emelkedve kizárja az egészségtelen konkurrenciát. A kérdés másik oldala különösen a fogtechnikusok köréből eltávolítani a nem odavaló elemeket, — ezzel, azt hiszem, leginkább a jó fogtechnikusok érdekeit védjük, — az uj fogtechnikus generációt tisztességesem iskoláztatni s a tapasztalat alapján szerzett tudományt — ami a fogtechnikusoknál a megfelelő munka alapja, — valóban komoly alapokra helyezni — Doktor nr egy másik előadással is szerepe! a gyűlés programján. Lenne szives erre vematkesélag; is felvilágosítást adui, — Szívesen, hiszen ez nemcsak olyan vosz- sző pari páni, amilyennek hiszik sokan, de az elsőnél még talán fontosabb közegészségügyi és szociális probléma. — Ha igaz a fentebb emlietitt „Órai sepsls44,' úgy fokozottabb mértékben nagyjelentőségű a gyermeki korban. Mert magához a fertőzés lehetőségéhez itt három nagy tétel járul hozzá. Egyik az emésztés kérdése, másik az idegrendszeré, harmadik a gyermekfertőző betegségeké. Rossz fogakkal nem lehet rágni, zavart lesz az emésztés, ami károsan befolyásolja a csontrendszer fejlődését. Pszichikai zavarok állnak elő az orvostól való állandó félelem, a fájdalmaktól megzavart éjjeli álom következtében. A fertőzés végül egészen .ké zenfekvő, hiszen a mandulák abba az öblítő térbe esnek, melyen a megrágott étel a szájnyílástól a garatig megteszi az útját, ha a gennyes fogaktól gennyessé lett étel a mandulákkal érintkezésbe lép, a mandula laku- náln át a fertőző anyagok közvetlenül a véráramba kerülnek. De igen fontos a fogorvoslásban a fogak igazítása is, ami csak gyermekkorban mehet végbe, a gyöngébb csont- képződés által ferdén nőtt fogak egy égés* életre visszataszítóvá tehetik az embert, különösen a hölgyeket. — Amint ezekből, látható, rendkívül fontos lenne a fogak állandó ellenőrzése és javítása az iskolás korban, tehát a 6. életévtől addig; amíg a gyermek nagykorúvá nem lesz. A sokféle gyermekakeió mellett erre a talán legfontosabbra nálunk még senki sem gondolt' Évek hosszú sora óta állandó érintkezésben vagyok Szabó József dr. pesti egyetemi tanárral és Oraveíz Pál dr. klinikai tanársegéddel s ezekkel kooperálva igyekszem ezt a kérdést úgy megoldani, hogy a gyermek fogorvos'ás mindenki számára lehetővé legyen. Az ügyet az állami hatóságoknak kellene kézbe venniük, amint az Nérnelországban . megvalósult Ott minden iskolavárosban van egy állami intézet, egy főorvos vezetése alatt, több alorvossal, akik a húzástól kezdve a röntgenvizsgálatig és a legkomplikáltabb szájsebészeti beavatkozásig mindent elintéznek. Évente háromszor hivatalból végigvizsgálják az összes iskolásgyermekek fogait, hogy megállapítsák az orvoslás szükségességét, vagy berendelik a betegeket az intézetbe, vaev a -magánorvosoknál kezeli gyermekek szüleit figyelmeztetik a gyógyítás szükségére. — Nem akarok érdemeket kovácsolni abból, hogy én indítottam ©I az eszmét Csehszlovákiában, nem akarok az iskolai fogorvoslás atyjaként feltűnni, hiszen amit ezirányban itt Kassán, kiindulópontként megkezdjem, úgy a hivatalos köröknél, mint a közönség körében a legteljesebb niegnemértéssel találkozott, de azt nem állhatom meg, hogy nyíltan ki ne mondjam, nagyon sok szülő nem tudja, mit tesz, amikor a kérdés mellett közömbösen, még jó, ha nem gunymosollyaí edsáiklik. — Én a krisztusi igét írtam a zászlómra, mikor ezt a mozgalmat elkezdtem: „Eresszétek hozzám a kisdedeket, én meggyógyítom öket“. A rendszeres iskolafogorvoslás bevezetése mellett meg lehetne oldani azt, hogy a szegény gyermekek ingyen részesüljenek gyógykezelésben s mégis számos fogorvos jutna állandó és biztos jövedelmi forráshoz. —Az itt ért első kudarc nem vette el a kedvemet a terv tovább fontolgatásától, hiszem, hogy a P. M. H. hasábjain megjelenő nyilatkozatom talán közelebb hozza a szülő- közönséget a kérdés megértéséhez s talán felhívja az intéző körök figyelmét is erre a rendkívül fontos közegészségügyi problémára, mely a jövő generáció egészséges fejlődését van hivatva előmozdítani. — Különös természeti tünemény Cscrnovic* bán. Bukarestből jelentik: Szombaton éjszaka meglepő természeti tüneményt észleltek Cser- novicban. A sűrű hóeséssel egyidőben vöröses barna, majd később kékes szinü hig eső ereszkedett le három teljes órán keresztül, amely egy centiméter vastagon borította be a várost és környékét. A környék babonás lakossága különös jelentőséget tulajdonított e tüneménynek. A földtani intézetnek mintákat küldtek be a különös szinü hig esőből. — Megvan a „baniszterin", az uj csodagyógyszer? Berlinből írják: L. Levin professzor, larma- kolőgus, előadást tartott a berlini orvostársaságban és közölte, hogy uj alkaloidot talált, amelyet bauiszterinnek nevezett el. Ez a baniszterin egy déiamerikai liánfajtából (Banistelia Caapi) nyerhető. Évekkel ezelőtt a híres német kutató, Koch- Griinberg találta meg Dólamerika őseidéiben, elsősorban Echadorban. Az indiánok bóditó italt készítenek a lián nedvéből. Sikerült néhány darabot Berlinbe hozni ós Levin professzor ebbő! állította slő a baniszterint. Hatása egészen csodá'atos. Az agy motorikus központjára hat és megszünteti például nemcsak időlegesen, hanem állandóan az agy betegségek, vagy agysérülések által okozott bénulásokat (?) Sajnos, eddig összesen 1.2 gramm a világ egész baniszterin-készlete. mert 50 ki- lónyi Bauisteria Liánból csak 200 gramm ba~ niszterint lehet előállítani. csodaszer lelkileg’ is hat a betegekre és a legcsodálatosabb az, hogy hatása nem napokra vagy hetekre terjed ki. hanem állandó (?) Most Németország hiva'alos körei baniszterin expedíciót szerveznek, amely a közeljövőben elindul Délamerikáből, hogy a helyszínen tanulmányozza a kiilönö= növénv tu’ajdon- ságait és nagyobb mennyiségű Ballisztem Liánt hozzon magával 9