Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-14 / 38. (1961.) szám
Mai szántunk 12 eltfal Mai szántunk 12ufcfal évf. 38, (1961) szám * Csütörtök 1929 február 14 Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, A SzlovenSzkÓi és mSZÍTlSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: ru%li*ihni nmílnnín . 12. II. emelet Telefon : 30311 - Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő; poiUlKai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II.. Panská ul 12/111. — Tehavonta 38 Ki. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACF GÉZA lefon:30311.—Sürgönyeim: Hírlap. Praha A bukaresti tárgyalások Bukarestiben .néhány nap múlva kezdtük meg a kisanlaut gazdasági szakértői előkészítő konferenciájukat a gazdasági kis antant megszervezése ügyében. Az eszmét néhány héttel ezelőtt Marinkovics, a szabadságon levő jugoszláv külügyminiszter vetette fel, miután az uj jugo-szláv kormányrendszerre külpolitika; szempontból presztízskérdést jelent valamilyen sikerült külpolitikai kezdeményezés akkor, amidőn az Olaszországgal kötött római barátsági paktum lejárta ulán semmi kilátás nem volt arra, hogy az Adrián érdekelt két szomszédos állam között ezt a szerződést meg lehessen újítani. Románia és Csehszlovákia külpolitikájának irányitői már csak tiszta udvariassági okokból is készséggel adták hozzájárulásukat az uj koncepcióhoz, amelynek célja az, hogy a három állam között eddig fennállott politikai érdekházasságot a gazdasági élet érdek- szálaival még jobban összefűzze. A jugoszláv külügyimi rüsztért erre a koncepcióra az a tény vezette, hogy a nyugateurópai nagy államok gazdasági tekintetben önálló rendszert építettek ki és függetlenítették magukat mezőgazdasági tekintetben is a középeurópai és keleteurópaj áffiamok mezőgazdasági termelésétől. Ügy Németország, mint Franciaország is az utóbbi évek folyamán intenziven fejlesztette mezőgazdaságét és ezeknek a fejlődésben levő agrárizmu- soku. k érdekében áll, hogy véd vám okkal igyekezzenek saját belső erejüket növelni, belső piacukat megvédelmezni a középeurópai és keleten rópai agrárizmu&ok konkurenciájával szemben. A jugoszláv agrikulturániak mindig legfontosabb problémája volt az export kérdése. ' A nyugati piacok elvesztésével természetesen kézenfekvő az a gondolat, hogy a politikai tekintetben egymásra utalt országok igyekezzenek egységes gazdasági rendszert létrehozni és a jugoszláv mezőgazdaságnak mindenesetre nagy előnyt jelentene, ha a csehszlovákiai piacot megszerezhetné. Marinkovics koncepciója tehát valamelyes középeurópai gondolatot jelent, mindenesetre torz képét annak, amit a háború idején egész Középen répára vonatkozólag felvetettek Naumam eszméjének képviselői. A középeurópai gazdasági egység gondolata azóta sem szűnt meg véglegesen, sőt hatalmas protektorai is támadtak, igy különösen francia politikai és gazdasági körök szívesen látták volna, ha a dunaimenti országok valamilyen gazdasági rendszerben megegyezésre jutnak. Ebben az irányban különösen Sevdoux, a Quai d'Orsay volt igazgatója fejtett ki tevékeny propagandá+, amikor cikkeiben és tanulmányaiban állandóan azt hangoztatja, hogy a monarchia széttört gazdasági egységét az utódállamok uj gazdasági rendszerével kell helyettesdteni. Marinkovics eszméje azonban ebben az irányban nem jelent előrehaladást, mert világos, hogy a gazdasági kisantant, éppen úgy, miint a politikai,' nem a dunameuti országok gazdasági egységéhez vezet, hanem a célja Magyarországnak és Ausztriának gazdasági bekerítése, amikor a politikai izoláció legalább egy időre sikerült. Ez a koncepció, amely nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy annak a félkaréjnaik, amelyen a kisantant államai Prága és Laibach között elterülnek, geográfiai centrumában van a Duna legfontosabb medencéje, a kárpáti útvonalaknak és a Balkánról nyugat felé törő utaknak egyesitője, életképes nem lehet. A gazdasági élet nem tűri meg a vákuumokat, mér pedig a* olytam gazdásági rendszerben, I következő pápa nem lehet olasz ember Francia kommentárok az Egylsáz és az ástam kibéküléséhez — A pápai függetlenség problémája — Amerika érdeklődik — A római ünnepélyek és szertartások Róma, február 13. A világ egyre fokozódó! érdeklődéssel figyeli a Vatikán és a Kviri- nál kibékülését követő eseményeket. Nemcsak a római nép öröme s az apró szenzációk, mint például, hogy a pápa több olyan helyem jelenik meg, ahol a pápák évtizedek óta nem voltaik láthatók, nemcsak a pápai zászló kitűzése, a fasizmus és a Kúria ba- rátkozása, nemcsak a rendkívüli fénnyel és pompával lefolyt kibéküliési ünnepségek, Golonna herceg újra megnyílt szaténjai és egyéb érdekes események, hanem a kibékülés óriási politikai horderejű is napról-nap- ra jobban foglalkoztatja az európai sajtót. Az olasz katolicizmus természetesem százszázalékos megelégedéssel, örömmel és lelkesedéssel üdvözli a nagy eseményt, meri hiszen az olasz állam és a katolikus egyház között kötött konkordátum a legjobb valamennyi európai konkordátum fetöMt. ^ Egyedül a lengyel konkordátum hasonlít hozzá s ne™ szabad megfeledkezni arról, hogy a lengyel konkordátum megkötésénél nagy szerepet játszott az egykori varsói nuncius, Ratti bibomok, a mostani XI. Pius pápa. A világ többi katolikusai ugyancsak örömmel 'és lelkesedéssel veszik tudomásul a kibékülést, de ott, ahol a katolicizmusnak komoly politikai súlya van, vagy ahol az állam közvetlenül érdekelt az olasz politikában, ott Mussolini és XI. Pius kibékülése bizonyos nyugtalanságot keltett. A kormányok véleménye szerint a pápaság, amely eddig szöges ellentétben állt az olasz politikával, a jövőben minden tekintetben azonosítani fogja magát az olasz állameszimével és hatalmas betol jáisával a külföldön jelentős segítője lesz a fasizmus politikájának. Elsősorban az Olaszországgal rivalizáló Franciaország hoz föl ilyesfajta ellenvetéseiket: s még a franciaországi katolikusok hivatalos orgánuma, az Écho de Paris is a Vatikán függetlenségét félti. A francia lapok szerint a pápaság nemzetköziségét eddig kitünően garantálttá a vatikáni rabság, de most. ha a Szentszék kibékül Olaszországgal, könnyen elképzelhető, hogy másodrendű szerepre kárhoztatik, náci onaliizál ódik és engedelmes eszköze lesz Mussolini — Gasparri az olasz törekvéseknek. E szélsőséges fölfogást csak a túlzott aggodalom és érzékenység diktálja. E pillanatban Franciaország és Olaszország között bizonyos politikai rivalizálás létezik, amely mindazokat az eredményeiket, melyeket a másik állam elér, aggodalommal és pesszimizmussal kommentál, így magyarázható a franciák ellenvéleménye is. Az aggó dal mask odó külföldi lapok máris hozzáláttak, hogy megfelelő kiutat találjanak a szerintük veszedelmes helyzetből. Utalnak arra, hogy a bibornok-kollégium hatvanhárom tagja közül e pillanatban mindössze harmincegy olasz nemzetiségű van, azaz a külföldi bibornokok többségbe kerültek. Évtizedek óta nem fordult elő hasonló helyzet Rómában s jó!informált körök véleménye szerint ez a körülmény már azt igazolja, hogy a pápaság, ámbár kibékült Olaszországgal, fokozott mértékben törekszik a függetlenségre és a nemzetköziségre. A túlsúlyban lévő külföldi bibornokok a legközelebbi pápaválasztáson könnyen külföldi pápái választhatnak. Mint ismeretes, csaknem évszázados szokás, hogy római püspökké olasz embert választanak. A katolikus világ véleménye szerint az adott helyzetben a pápaság teljes függetlenségét a legcélszerűbben az dokumentálná, ha a legközelebbi koniklá- ve egy külföldi bibornokot választana meg pápának. Ez esetben szó sem lehetne a pápaság náci analizálásáról, a pápa szivében nem viaskodhatna az olasz nemzeti érzés az intermacionális katolikus érzéssel. Ha a pápák továbbra is kizárólag olasz emberek maradnak, könnyen megtörténhetik, hogy a Szentszék és a Ivvirinál jó- viszonya következtében a bibomok-kollégium, a bibornok-állaniitátkár, a Szentszék összes tanácsadói és ügyvédjei lelkes pillanatokban megfeledkeznek nemzetközi kapcsolataikról és szinte észrevétlenül annak az államnak politikáját fogják előnyben részesíteni, amelyhez tartoznak s amelyhez őket a légbenső&égesebb viszony fűzi. így érvelnek a francia lapok. Szívesen látnák, ha a legközelebbi pápává! asz! ásom francia bibornok kerülne a pápai székbe. Franciaország félti kedvezményes helyzetét. Emlékezetes, hogy Rampolla bibomok idejében, amikor a megalázott és kirabolt pápaság csodálatos fölemelkedésének idejét élte, a bibornok-kollégium Franciaországban és Spanyolországban látta az egyház leghívebb támaszait. RampoRa politikája határozottan a hármas szövetség eliten irányult, amelybe annakidején az oszt rák-ma gyár monarchián és Németországon kívül Olaszország is tartozott s a bibornok-áliamtitkár, ahol csak tehette, az antant érdekeit szolgálta. Ennek a politikának volt következménye az a vétó is, amely- lyel Ferenc József 1903-ban Rampolla pápaságát lehetetlenné tette. A helyzet most megváltozott. Olaszország ismét az egyház legközvetlenebb híve lett, a Vatikán automatikusan ismét annak az európai politikának lesz szószólója, amelyet Olaszország is követ. Ennek a változásnak máris láthatjuk első jeleit. A pápák eddig az európai államok gyarmataiban és protektorátusaiban különös előszeretettel alkalmazták a francia és a német katolikus missziókat. E misszióknak a kultúra terjesztése szempontjából igen nagy jelentős égük volt, de egyes helyeken, különösen Előázslában és Afriikáarnely Magyarország kikapcsolásával szeretne pozitív eredményekhez eljutni, a magyar terület közlekedési vákuumot jelent és a jugoszláv mezőgazdasági termények maximális kedvezmények megszerzésével sem érhetnek olyan árban csehszlovák területre, hogy versenyképesek legyenek. Magyarországot éippen a kisantant ellenséges politikája kényszer!tette arra, hogy gazdasági életét lehetőleg úgy rendezze be, hogy szomszédaitól a lehető legnagyobb függetlenségiben élhessen. Amíg a kisantant Rénes irányítására Magyarország-ellenes politikát folytatott, a csehszlovákiai ipar elvesztette egyik legjelentősebb piacát és a magyar ipar honi termelésire rendezkedett be. A sztovcnszkóí ipar pusztulása volt ennek a politikának súlyos következménye. A gazdasági kisantant egyáltalán nem olyan koncepció, armely a Dunamedencében a gazdasági életet háboruőlőtitá kapacitására emelhetné. A csehszlovákiai iparnak a Balkánon komoly versenytársa a német ipar, viszont a jugoszláv és romón agrárizmus előretörése Csehszlovákiában komoly belpolitikai akadályokba ütközik, hiszen ebben az országban az ipari és mezőgazdasági érdekeltségek körülbelül egyensúlyban tartják egymást, s az agrárius körök, amelyeknek parlamenti reprezentánsa a csehszlovák agrárpárt, egyáltalán ellene fognak szegülni olyan megöldásnaik, amely a csehszlovákiai agrár érdekeket veszélyeztetheti. A Právo Lidu a meginduló tárgyalásokat kibőviten- dőkinek tartja a szociális irányú problémák közös nevezőre hozásával, azonban a kisan- tant álltamai gazdasági és szociális tekintetben annyira heterogének, hogy ez az eszme is csak jámbor ábránd lehet. A gazdasági kisantant uitja tehát nem vezethet, el * közé'peurópai probléma megoldásához és az idő bennünket fog igazolni, amikor a legnagyobb pesszimizmussal nézünk a megkezdendő tárgyalások kimenetele elé. LAUFER S., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 29-22.
