Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-14 / 38. (1961.) szám

'Q'oxr.\J-M AG^AR-H! RLAP ——————————mmeé*. .jhh A magyart ág közSt Snvédelmi frontja a ztelizi járás képvitelötestiiletében A képviselőtestület első ülésén megvonták a szót a magyar nemzeti párt szónokától Zscliz, február 13. (Saját tudósítónktól.) ZseMz járás képviselőtestülete tegnap dél­előtt tartotta meg első ülését a járási hivatal dísztérmébem. Pataké Béla kerületi főnök szlovák nyelven üdvözölte a teljes számban megjelent képviselőtestületet. Köszöntőjében ígéretet tett arra, hogy a pártok képviselői­vel harmonikus összhangban fog dolgozni a demokrácia és a törvények szellemében. Be­szédét tolmács utján magyarul Ls közölték a képviselőteslüiletted, azután pedig az elnök fölszólította a agakat a fogadalom letételére. A zsclizi képviselőtestület tizennyolc tagja közül mindössze négyen jelentkeztek szlo­vák nyelvű fogadalomra. Az aiktus befejezése után Csered járási szám­tanácsos előterjesztette az 1929. évi költség- vetést, amely 132.700 koronára van előirá­nyozva. Minthogy az előirányzatot hivatalból állapittot'ák meg, a képviselőtestület nem szólhatott hozzá. Ezután a pártok képviselői emelkedtek szólásra és nyilatkozatokban szö­gezték le állás pontjukat és von adózták körül m u nka progra m j ukat. A magyarság nevében Simonyi József nyu­galmazott csend őrezred es (magyar nemzeti párti) emelkedett szólásra. Egyelőre ismeret­len még előttünk — mondotta — az a mun­kaprogram. amelynek alapján a járási főnök­ség irányítaná alkarja a képviselőtestületet, ez irányban tehát határozott nyilatkozatot nem tehetünk. A magyar nemzeti párt küldöttei minden tekintetben és minden körülmények kö­zött az őslakosság érdekeiért fognak küz­deni és pedig a testvér keresztényszocia­lista párttal a legszorosabb együttműkö­désben. Az illetékes fórumoktól mindig és minden téren pártatlan igazságot fogunk követelni. Már most bejelenti a magyarság tiltakozását a földreformtörvény méltánytalan végrehaj­tása ellen. Nagy mull van mögöttünk és bár­milyen súllyal próbálják Ls ki teherbírásún- kai. magaitairtásunk nyílt és férfias marad. „Polgárai vagyunk ennek az államnak, de a terített asztalnál ülők ne kényszerítsenek bennünket arra. hogy a lehullott morzsá­kat úgy szedjük föl, mint szégyenteljes alamizsnát." Beszéde további folyamán Simonyi József rá­tért a földreform végrehajtása körül tapasz­talható anomáliák ismertetésére. A nagybir­tok okait szétöarabolták, az alkalmazottakat szélnek eresztették s a magyar föld igényi ők legföljebb, ha egy-két hold földhöz jutattak. Ezzel szemben az idegenből hozott telepesek 40—50 hol­das birtokokat kaptak örök tulajdonként jóllehet legnagyobb részük nem is volt földművelő, hanem egészen más foglalkozásokat űzött. Simon jó fejtegetéseit a járási főnök félbe­szakította és figyelmeztette a szónokot, hogy ha beszé­2 bán politikai befolyásuk is számottevővé emelkedett. Szíriát például egyedül ezek a missziók tartották meg. Franciaországnak. Jól­informált körök értesülése szerint a pápaság és az olasz királyság kibékülésének első kö­vetkezményeképp a pápa olasz missziók ke­zére bízza az előázsiai és az afrikai hittéri- fcés munkáját. Tudjuk, hogy Előózsiában és Északafriká- bari mindennél élesebben ütközik össze a francia érdek aa olasz érdekekkel. Ha a missziók hathatós fegyvere most kikerül francia kezekből és olasz kezekbe jut, a protektorátusokban ccmugy is erősen meg­nyilvánuló olasz befolyás a franciák rová­sara újra nőni fog. EEzt a preszUzsnöve- kedést azonban a franciák semmiképpen sem fogják szívesen látni. Mindezek a francia kommentárok termé­szetesen szélsőséges álláspontot jelentenek és a Vatikán és Olaszország kibéküléséből egyáltalán nem következik az, hogy a pápa­ság szakit eddigi internacionalizmusával és Mussolini szószólójává válik. Ellenkezőleg, a Vatikáni Város teljes szuverenitásával a pá­pa hatványozottan abba a helyzetbe kerül, hogy környezetét tekintetbe nem véve, pusz­tán az egyház legfőbb érdekeit szó gá ja. Olaszország e pillanatban épp oly külföld és épp oly idegen állam a Vatikán szempont- jábó, mint Franciaország, az Északamerikai Unió, vagy a polynéziai szigetek bármely ka­tolikus missziói. Az ünnepi nagymise Időközben Rómában megszakítás nélkül folynak a kiegyezési okiratok aláírását köve­tő ünnepségek és ceremóniák. XI. Pina hét éves pontifi'kátusának jubileumára tegnap délelőtt a Szent Péter templomban ünnepé­lyes nagymisét celebrált, amelynek jelentő­ségét a néhány nappal ezelőtt történt kibé­külés természetesen rendkívül megnövelte, A hatalmas Szent Péter-téren több mint száz­ezer római polgár várakozott óhitatosan a szertartások befejezésére és arra, hogy leg­alább egy pillanatig lássa a nagy pápát. A templomba csak kiváltságos személyek ke­rültek be, akik már napokkal ezelőtt gondos­kodtak a megfelelő beléptijegyről. Amikor a pápa hordszékén megérkezett a bazilikába, a jelenlevő nagyvilági közönség lelkes ünnep­lésben részesítette. Mise után a pápa meg­jelent a középső loggia erkélyén s a tömeg a szakadó eső dacára hajadonfővel üdvözölte. Néhány perccel egy óra előtt a pápa megál­dotta a tömeget. Az esernyőiket becsukták, a legtöbb ember letérdelt a sárba s úgy fo­gadta a pápai áldást. Az áldás kiosztása után a tömeg percekig tartó frenetikus örömri- valgásban tört ki, amely még akkor sem szűnt meg, amikor XI. Fiús már régen eltá­vozott az ablakból s a gárda katonái elhagy­ták az erkélyt. Délután a faseísták rendeztek ünnepélyes fölvonulási a K várinál előtt. A királyi palota előtti téren ugyanakkora tömeg ácsorgott, niíut délelőtt a Szent Péter-téren s amikor III. Viktor Emánuel a királynő kíséretében megjelent az erkélyen, a fascista direktórium soraiban, ugyanolyan frenetikus éljenzés fo­gadta, mint a pápát Később a tömeg a Pa- lazzo Ohiggi elé vonult és Mussolinit éltette. Este a nap örömére ünnepélyesen kivüági- toíták az olasz fővárost. Az Angyal:árat és a történelmi nevezetességű kapukat fáklya- fénnyel világították meg. A bazilikatereken különösen tündéri volt az illum nádó. Milá­nói jéferdések szerint a nagy nap estéjén Milánó is ünnepélyes fényárban úszott. Olaszország valamennyi templomának ha­rangja három óra hosszad zugolt 8 a leg­több templomban ünnepélyes tedeumokat tartottak. Coionna herceg estélye A Piazza Sandi Apostoli nagy terén lévő történelmi nevezetességű palotában Coionna herceg újra megnyitotta szalonjait s kedden délután üuepélyes fogadlalást rendezett, ame­lyen az egész bibornokkollégium megjelent. Gasparri bibornokállamtitkárt Mons. Pizzardi és Mons. Bergonzini Dúca kísérték. A Szent­széknél akkreditált diplomáciai testület teljes számban megjelent, valamint a Vatikán szá­mos hivatalos személyisége és a római arisz­tokrácia sok tagja. A pápai családot Rátti sé- lyémgyárosnak, a pápa bátyjának felesége, fia és leánya képviselte. A pápa Gasparri bibornok államtitkárnak érdemei elismeréséül rendkívül értékes briliiánsokkal és rubinokkal díszített arany keresztet adományozott, míg Borgongini és Pizárdo prelátusók, valamint Pacelli ügy­véd címerekkel és pecséttel díszített arany­órákat kaptak. Ezenkívül a pápa mindegyi­kükhöz ajánlást irt, amelynek síüvegét saját maga diktálta. Tegnap este Olaszország minden városában ünnepélyes felvonulásokat tartottak, amelye­ken a nép mindenütt kifejezte a pápaság és Olaszország kibékülése fölött érzett örömét. A pápát legjobban Milánóban, Palermoban, Bo­lognában és Pisában ünnepelték. Bélyeggyűjtő körökben nagy érdeklődés előzi meg a pápai állam bélyegeinek kibocsá­tását. Az Egyházi Állam 1852 és 1870 között több sorozat bélyeget adott ki, amelyek kö­zül egyesek ma rendkívül nagy értéket kép­viselnek. legszebb álmaiból riasztottam fel? Ezt Diók kénytelen volt beismerni és Sybil a fejét csóválta, ő terítette fel a reggeliző asztalit, ő töltötte ki a kávét és szeletelte fel a kenyeret is. Diók csodálkozva nézte, de lá­togatásának céljáról csak akkor kérdezte meg, amikor a tojást megette s már az utolsó korty kávét is lenyelte. A könyvtár a mai napon az alapító születé­sének évfordulója alkalmával zárva van és Sybil Diokkel a Selfordok kriptájához alkar kirándulni. Haveloekot bizalmába avatta és Havelook is kész arra, hogy elkísérje őket. Édesanyjának kívánságára korán reggel fel­kereste az ügyvédet és elmondta neki madei­rái élményeit. Havelock nagyon felizgult és első gondolata az volt, hogy anyát és leányát rendőri védelem alá kell állítani. Sybil azon­ban kérte, hogy ne tegyen semmiféle lépést, hanem a jövő gondját, bízzák D ickre. Diók azonnal kész volt Sybil kívánságának teljesítésére. Az ő jövetele nélkül is az volt a célja, hogy ezen a napon felkeresi a Sel­fordok kriptáját. Amikor Sybil elbúcsúzott, Diók elsőizben érezte, hogy ő ennek a leány­kának védelmezője, a sors által kijelölt baj­társa és erre az érzésre a szive hevesebben vert. Azonnal a bankba ment, a soJeből ki­vette a kulcsot és kevéssel két óra után autó­jával megállt a Coramstreet 107. számú háza előtt. — Magánál van-e a kulcs? — kérdezte a leány, mielőtt a fiú üdvözölhette volna. A megnyugtató szavakra kocsiba szállt és Diók meginditotta a gépet. A kocsizás szemmel láthatólag tetszett Sybilnek. Egv negyedóra múlva a Lincoln‘s in Fieldsen Havelock is be­szállt a kocsiba, — Ledejplezte-e önnek Mias Lansdowu a titkát? — kérdezte Diókét az ügyvéd. Dick a leányra nézett, de az bagadólag ln­1929 febrnárM^tofltorflSk. dét ebben a mederben folytatja, kénytelen lesz a szót megvonni. Simonyi: A maradékbirtokokat szétoszt tolták, de egyetlen magyar sem kapott belő­lük. Hol itt az egyenlőség? Beles kommunista (közbeszól): A garam- menti dolgozó magyar tömegek éhen pusz­tulnak. Simonyi; Követeljük, hogy igazságosam jár­janak el a magyar ha tár mén ti falvak lakosai­val szemben a haibárátlépési igazolványok ki­adásánál Követeljük a méltányosság elvének alkal­mazását az adókivetésnél és behajtásnál, hogy a végrehajtó ne legyen mindennapi vendége a magyar gazdának. Ezután az elnök megvonta a szót a magyar nemzeti párt szónokától és elrendelte a járási választmány választásá­nak megejtiését. A választás a következő eredménnyel végződött: A magyarság párt­jaiból rende-s tagok lettek: Simonyi József nyug. csendőrezredes (magyar nemzeti párt), Révész János földműves (magyar nemzett párt) és Tonhauser Mihály plébános (orszá­gos kereszt é nyszocialisfca párt). Póttagok: Nagy András, Nagysallló (magyar nemzeti párt), Niesler János, Zseliz (országos keresz­tény szocialista párt). A republikánusok négy, a kommunista pánt kél mandátumot kapott. Végül Böhm Salamíszdáv cukorgyári jószág- igazgató (agrárpárti) szólalt föl. Bejelen tette, hogy a sainmagyair járás érdekében önzetle­nül és politikamentesen kíván együttdolgozni a magyar pár tokikai és kérte, hogy a köz ér­dekében kapcsolják ki a testület működésé­ből a nemzeti ellentéteket és súrlódásokat. Miután a képviselőtestület távirati üdvöz­lést küldött a köztársaság elnökének és Drobny szlovenszkói országos elnöknek, az alakuló ülés véget ért. ■HggsnRaaBnBranamnHBEiBDifflng Amerikai vélemények Nwyork, február 13. 0‘Connell bibornok, Boston hercegérseke és az Amerikai Egvesülí Államok katolikus egyházának prímása, azon az ünnepélyes istentiszteleten, amelyet a Szt. Kereszt-katedrálisban tartott, kijelentette, hoav a pápaság és az olasz állam kibékülése életének legszebb pillanata és az egyetemes kereszténység legnagyobb örömnapja. Az ame­rikai sajtó érdeklődéssel figyeli az e^házi eseményeket s az amerikai nyilvánosság is feltűnő érdeklődést tanúsít A vezércikkek elésrtételtel állapítják meg, hogy a megoldhatatlannak látszó római kér­dés végre meg van oldva, A demokratikus Newyork World a pápaság világi hatahná- nak visszaállításából azt jósolja, hogy a Szentszék vilárno'iHkai befolyása óriási módon növokedni fog. Ez a lap, amely évekkel ezelőtt hevesen tá­madta Mussolinit, ma kijelenti, hogy az olasz diktátor presztízse a szerződés iiqyes előké­szítésével és megkötésével rendkívül emelke­dett Ezenkívül a pápával való megegyezés folytán Olaszország délamerikai befolyása is növekedni fog. A köztársasági Newyork Sund szerint az Olaszországgal kötött uj konkordá­tum még a római kérdés megoldásánál is fon­tosabb esemény. ibbbih in minin miiimiiii ibvwwi^wiiiiiaaavay^wiimH^anp tett — Nos, akkor én sem akarom elhamarkod­ni a dolgot,. — mondta névéivé az ügy vád. — Azonban meg fogja látni, hogy Miss Lansdow- nak sikerült, egy feltevésre jutnia, amely igen értékes ujjumtatás lehet.. — Olyan feltevésre, amelynek a kriptában van a magyarázata? — kérdezte Dick, mi­közben ügyesen kígyózott az omnibuszóriások és az özönvizi bérkocsibárkák között — Talán! — Havelock kényelmesen hát­radőlt ülésén. — Azonban fékezze türelmet­lenségét, detektív ur, néha az amatőrök is meglepetést ráznak ki ujjaik közül. Didk újból ránézett Sybilre. A leány egye­nesen ült ígéretes mosolygás csillogott sze­meiben. Ha tudta volna, hogy mi vár rájuk a Sel­fordok kriptájában, még ebben a pillanatban lemondott volna titkának felfedezéséről. Amikor az autó elhagyta Horshamot, az én beborult Amikor a kocsi két óra múlva megállóit a Seiford-kast élv kapusának háza előtt, minden oldalról sötét felhők gyűltek össze és a nap mái1 csak az égboltozat felhők­től legyőzetlen délnyugati részén világított. A tülök hangjára egyszerűen öltözött asz- szony került elő a házból. Meghajolt Have­lock előtt és gyorsan kinyitotta a kapu két szárnyát A bejárai gondosan volt ápolva és a ház előtti park gondos kertész szeretetteljes mun­kájáról tanúskodott. — Mindent ragyogó tisztaságban tartunk, — mondta Havelock bizonyos büszkeséggel. — Az örökös minden pillanatban beköltözhe­tni . Csak a fegyelmezett szolgák kara hiány­zik még, de erről pillanatok alatt gondoskod­hatunk. A kastélyban tehát nincs szolgásáé- mélvzet? — kérdezte Diók. A tkétxáwas ajtó &fkc Öoor rvitfw tfke ifeven üocüs 3>rta: £dgar Weatlace (19) A nap már magasan állott, az égboltozaton. Vakító fénysugarai elől eltűnt az éjszaka kí­sérlete. Diók szinte támolygott a fáradságtól. Félig felöltözve vetette magát ágyára és a ki­merültség kábító álmába esett. 14. Diókét a telefon tartós csöngetése ébresz­tette fel. Kedvtelenül fordult meg fekvőhe­lyén, azután levette a kagylót. Arca azonban felderült, amikor egy tiszta, derűs hang ha­tolt fülébe. — Halló, ön lenne az? — kérdezte barát­ságos csodálkozással. — Nagyon kedves ön­től, hogy rám gondol. A vezeték másik végén halk nevetés hang­zott. — Hát tudja egyáltalán, hogy ki beszél itt? Hiszen nem mondlam meg a nevemet. — Dehát Miss Lansdown, az ön hangját ne ismerném meg? Erre a túlsó oldalon kétségbeesett, szünet következett. — Van valami különös oka, hogy felhívott? w_ kérdezte Dick. Hirtelen eszébe jutottak az éjszaka eseményei és aggodalom lopózott a szivébe a szeretett leányt fenyegető veszélyek miatt. — Oh, az nincs, — viszonozta Sybil vona­kodva. — Valamit személyesen szerettem volna önnel megbeszélni, amit. azonban tele­fonon nehéz elintézni., . - ’ > — Akkor, kérem, jöjjön azonnal, — kérte Diók. — Rögtön utasítást adott a portásnak. Sybil letette a kagylót Nem értette, hogy mi szükség van a potrás értesítésére. Azt persze nem tudta, hogy Dick előző estén hi­vatalosan hosszabb időre elutazott. Dick időközben három dolgot akart elin­tézni. Fürdőkádba bujt. közben beszappanozta arcát, míg a tepsin tükörtojást sütött. Egyszer csak megszólalt a folyosó csengője. Dick nagysebesen hálókabátot rántott magára és az ajtóhoz rohant, amelyet heves mozdulat­tal szaki tolt fel. Rögtön mentegetőzni kezdett Sybilnek. Gazdasszonyát szabadságolta és most magá­nak kell gondoskodnia háztartása ellátásáról. A lányka gyanakodva húzta fel orrát. — Valami ég, — mondta gyanakodva. Diák letetet helyett a homlokára csapott és manathoni lépésekben rohant a konyhába. Sy­bil nyomon követte. A tepsiből kék gőz emel­kedett, a tojások haragos zizegéssel tiltakoz­tak az ellen a kezelés ellen, amelyben Dick részesítette őket. — Ha az embeT tükörtojást csinál, zsírt szo­kott tenni a tepsibe, —- mondta Sybil fenye­getően. Azután egy kanál vajat dörzsölt szét, hogy megmentse még, ami menthető. — Úgy látszik, a főzéshez még ért egy keveset, a sü­tésről azonban halvány fogalma sincs. Körülnézett a konyhában és felfedezte a kötélhágcsót, ‘ amely összehajtogatva hevert a padi ók orkán.--Mi ez? kérdezte kíváncsian. — Tűzi hágcsóm, — válaszolta Diók a leg­komolyabb arccal, — Mindig készenlétben tartom. Sybil nagyon el volt foglalva a tojás elké­szülésével és feltálalásával, úgy hogy a kötél- hágcsó kérdése tovább már nem érdekelte. — Szégyen és gyalázat, hogy valaki diliben tizenkét órakor reggelizik, — mondta szem­rehányóan. — Talán felhívásommal éppen

Next

/
Thumbnails
Contents