Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-12 / 36. (1959.) szám

Franciaország a kisebbségi kérdés lázában A párisi tudományos körök egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a kisebbségi probléma megoldási kísérletei feié Beszélgetések a francia politikai tudomány nagyjaival — Dupuis tanár a kisebbségek kötelezd katonai szolgálatáról — Gecrges Scelie szerint a kisebbségi sérelmek a hágai törvényszék elé valók — Mindnyájan az állandó népszövetségi kisebbségi bizottság mellett foglalnak állást — Mi okozza a kisebbségek elkeseredését? — 1 párisi kamara elzászi vitájának következményei — — A P. M. EL tudósítójától. — Páris, február eleje. A francia parlamentben már betek óta folyik a nagy elzászi vita. amely, mire e sorok nap­világot látnak, valósziuüleg egy ünnepélyes és egyhangú nyilfckozafcban fog végit órai. E vita folyamán nagy móltatlattkodással emléke'.tek meg a francia kisebbségi mozgalmakról, a bre­ton és az elzászi törekvésekről, amiket a lehe­tő legellenszenvesebb, sőt nevetséges színben igyekeztek feltüntetni s amiktől egyébként meg­tagadták a „kisebbségi14 jelleget Poincaré a vi­ta folyamán így határozta, meg a „nemzeti ki­sebbség14 fogalmák Olyan csoport, amely valamely államban az j uralkodó nép mellett él, politikailag egy küí-1 .öld! nemzetiül elszakítva és amelynek joga van ez utóbbival való együvétartozásra hivat­kozni a Népszövetség előtt. Ebben a Poincaré-féli meghatározásban vau jó is, rossz is. Mindenek előtt a francia min'sv.ter- einök elfelejti, hogy a kisebbségi békém z'-nő- iések nem ismernek „uralkodó44 nemzetet, ha­nem a teljes nemzeti egyenjogúság alapján ál­lanak. — A legnagyobb hiba -— mondotta nekünk a folyósón az egyik képviselő — bogy Poinca- ró nem tud különbséget tenni a kisebbségi és szeparatista mozgalmak között. De amikor ugyanezt a képviselőt nyilatko­zatra kértem fel, a legőszintébb rémülettel tért ki minden intervju elől. A kisebbségi kérdés ebben a pillanatban nagyin nép-zerütlen, téma a politikusok előtt, legfeljebb a tudomány “va- berej merik kivonni magukat az aktuális poli­tikai atmoszféra nyomása alól és ve?-zuek bá­torságot arra, hogy tudományos meggyőződé­sük erejével Ítéletet mondjanak a kisebbségi jogvédelem hibáiról. Az egyik jogtudós Charles Dupuis, a francia Akadémia tagja, inkább a konzervatív vi.ág- nézetet képviseli. Charles Dupuis azonkívül a párisi diplomata főiskola igazgató helyette-e és ennek a nagyhírű iskolának, ahol a világ jö­vendő diplomata nemzedéke bontogatja szar- nvait, igazgatói szobájában fogai azzal a ked­vességgel, amire csak idős francia uraknál akad ma már az ember. A beszélgetésből 'as- -ankint előadás lesz. A kitűnő tudós mindjárt történeti és állam- bölcselmi keretbe állítja be kérdésünket: Dupuis tanár véleménye —• A luganoi jelenet az érdeklődés előterébe aczta a kisebbségi kérdést. Streseman ökölesa- pása, — hogy úgy mondjam, — napvilágra ütötte ezt a kérdést az aktacsomók tis teieire- .aéltó porából, ahol hamupipőke módjára a lu­fi ott. De egy percre meg akarok állani enn-d az ökölcsapásnál, mely a bismarcki és császári Né­metország legjobb, vagy legrosszabb bagv má- uvaihoz tartozik és meg szeretném jegy-,zni, hogy ez nein igen alkalmas arra. hory a -zö- vetséges hatalmakat megnyugtassa Németor­szág békés szándékai felől, Lengyelország M il­letőleg. Azt sem hiszem, hogy ez a gesztus *lö- ■cgitené a rajnai kiürítés kérdését, amelv jo­gilag a versailles-i békeszerződés signatorikus hatalmainak, tehát Legyelországoak a hozzájá­rulásától is függ. Ha azonban elt-lkirjf'nk attól a brutális formától, ahogy ezt a kérdést nap­világra hozták, alapjában örvendettnek tart­juk,'hogy a kisebbségi kérdés s népszövetségi tanács elé kerül a maga teljességében. — A kisebbségi kérdés rendkívül nehéz prob­léma és a jelenlegi rendszer igen töl-élellen. Az egyetlen eredményes megoldás az lenne, hogy az államok, amelyeknek terilrién ki­sebbségek vannak, ezekkel szrmben az igaz­ságosság és a türelem szell mében jár á »ak el. Ez egyúttal a politikai bölcsesség kérdé e is, amint azt a történelem számos pél­dával bizonyltja. Ez j.U m zte XIV. I ajos politikáját az elzászi kérdésben Ez a kbály, , a teljhatalmú monarchia y\ ép"*, aki alattva­lóinak minden ügyében legfőbb biró' ént dön tött, az elzászi kisebbségi problémák' al szemben nagy megértést és előzékenységet tanúsított. XIV. Lajos és a modern demokrácia módszerei — Az ancien régime, amely a jelenlegi kor­mányformáknál sókkal hajlékonyabb volt, nem volt áthatva a törvényhozás unlformálá3ának ■' szenvedélyétől és nem érezte szükségét annak, hogy a nyelveket vagy különböző idiómákat üldözze. XÍV. Lajos korában az volt az emberek meg­győződése, hogy nem okvetlen ül szükséges az hogy valaki franciául beszéljen ahhoz, bogy franciául is érezzen. És bogy ezt a fran­cia érzést és a francia tömegbe való beolva­dást elősegítsék, a régi felfogás szerint, a legfontosabb feladat éppen az volt, hogy ezt a beolvadást ne erőszakkal kisér:lják meg. Ezzel szemben a demokratikus berendezke­dések, amelyek a többségi elv törvényére vannak alapítva, nem nagy lclkifurdrlá okát éreznek az ellenzék és a nemzeti kisebbsé­gekkel szemben, akiket mint ellenzéket ke­zelnek és üldöznek. — A kisebbségi szerződések mindenképpen hi­ányosak. Hiányosan vannak a szerződésekben meghatározva a kisebbség jogai és hiányosak a népszövetségben alkalmazott kisebbségi el­járások. Hiányosak a kisebbségi jogok. A kisebbségek kötelezd katonai szolgálaténak kérdése s— A kisebbségi szerződések nagy elvi hiá­nya, bogy a nemzeti kisebbségekre nézve a katonai szolgálatot kötelezővé teszi, holott ez a katonai szolgálat a kisebbségek számára a legkínosabb, a legbántcbb kötelezett­séget jelenti, amely kényszeríti őket, hogy fgy olyan ügynek áldozzák fel magukat, amely nem az ö ügyük és amely az ő ügyükkel eset­leg teljesen ellentétben lehet. Ntm is tudom megmagyarázni a kisebbségi szerződéseknek ezt a hiányát másképen, mint azzal, hogy a kisebb­ségi államok érthető módon borzadtak attól, hogy a kisebbségeket a katonai szolgálat &IÓj_ mentesítve, azokat egy olyan kedvezményben részesítsék, amely az ország többi lakosságá­nak irigységét és féltékenységét felkeld tte volna. Ez a helyzet még feltűnőbbnek teszik akkor, amikor olyan kisebbségekre alkalmaz­zák, mint pld. a magyar kisebbségek Csehszlo­vákiában. Romániában, vagy Jugoszláviában, holott ugyanakkor a Magyarországon élő nem­zeti kisebbségek a katonai szolgálat alól men­tesítve vannak, már csak azon egyszerű tény- nél fogva is, hogy a békeszerződés Magyaror­szág egész területére eltiltotta a katonai -rol- gúlat alkalmazását. Ezt a fonák jogi helyzetet pl lehetett volna kerülni akkor, ha a hék^-szer- ződő felek elfoglalják az 1919-es angolszá-z ja­vaslatot, amely azt indítványozza, hegy a kö­telező katonai szolgálat eltörlé ét be kellene iktatni a népszövetségi paktum pontjai köze és igy az összes tagállamokra kötelezővé tenni. A kisebbségek képviseletének jogi megszervezése — A népszövetségnek a garanciája a ki-mhb- -égi jogok védelmére vonatkozólag csak lát­szólagos, mert valójában a népzevetség ügy­rendi eljárása teljesen értéktelenné teszi. Tud­valevő, hogy az ügyrendi eljárás szerint csak akkor lehet egy kisebb.-égi kérdést a nép-zö- vefcség elé vinni, ha valamely tanácstag-állam erre felhívja a figyelmet. Ez a valóságban *.ny- nyit jelent, hogy pld. a magyar kisebbségek ügyével senki sem kíván foglalkozni. így pld. nagyon nehéz lenne az erdélyi magyar kisebb­ségeknek vagy a besszarábiai orosz kisebbsé­geknek, hogy olyan tanácsotagokra ak' dj mák, akik hajlandók lennének magukat a klse’br-é- gek ügyéért exponálni, holott ezeknek az álla­moknak többnyire semmi érdekük nincs, hogy a kisebbségi államokkal diplomáciai feszült é- get idézzenek elő. Ezzel szemben pld. Német­országnak, amely tanácstag állandóan alkalma van kisebbségeinek ügyét a népszövetség elé vinni Ezt olyan igazságtalan'ágnak tartom, amelyen feltétlenül változtatni kell — Véleményem szerint a l'giürgŐ8~bb re­form volna a Kisebbségek képviseletének jo­gi megszervezése. Az igy megszervezett kisebbségek képvi e’ői- nek azután módot kellene adni, hogy joguk le- gyon közvetlenül a tanácshoz vagy a nemzet­közi bírósághoz fordulni. Ez lenne elvben a leg­CJsehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Kénes Héa megjelenik minden hét csütörtökjén helyesebb megoldás, sajnos úgy látom, bogy ennek gyakorlatilag elháríthatatlan nehézségei vannak- Legalább azt azonban el kellene érni, hogy a tanácstagok jogát az összes népszövet­ségi tagállamokra kiterjesszék, ami lehetővé tenné például azt,, bogy Magyarország, amely nem tanácstag, kisebbségeinek ügyét a népszö­vetség elé vigye. Georges Scelie nyilatkozata A másik jogtudós, akihez fordultunk Georges Scelie, a dijoni egyetem nemzetközi jogi ta­nára. Dupuis-val szemben Scelie professzor a radikális pártok embere, azonban nem pártem­ber, hanem komoly tudós, akinek van bátor­sága olyan kérdésekben is állást foglalni, amik bizonyos radikális politikusok szemében nem népszerűek, mint például a magyar kisebbségek védelme. Üdítő ennek az aránylag fiatal és nagytehet- ségü tudósnak kristálytiszta logikáját kö­vetni. Az olvasó bizonyára meg fogja bocsátani, ha az alábbiakban elhagyjuk az újságíró kérdéseit és megszakítás nélkül adjuk a professzor nyilatko­zatát, amelyet különben Scelie ur gondosan át­nézett és helybenhagyott: — A magam részéről nem fogadom el azt a formulát, amelyet Briand ismert genfi beszédé­ben hangoztatott és ami, véleményem szerint, nem is fejezi ki hűen az ő politikai meggyőző­dését, amely szerint a békét még igazságosság árán is meg kell valósítani. Véleményem szerint, ellenkezőleg, a valóban megalapozott és tartós béke csak az igazság alapján képzelhető el. Éppen ebből a meggyőződésemből kifolyólag, a kisebbségi kérdést a legfontosabb aktuális nem­zetközi problémák egyikének tartom, amelynek megoldása rendkívül sürgető. — Véleményem szerint azok az igyekezetek, amelyek a kisebbségi panaszokat el akatják fojtani vagy nem akarják tekintetbe venni, az európai béke szempontjából, éppen olyan jogtalanok, mint amilyen veszélyesek. Azok a nemzetközi körök, akik igy cselekszenek, önkéntelenül is elősegítik, hogy a kisebbsé­gekkel biró államokban az elégedetlenek blokkjai alakuljanak ki, hogy szigetek kép­ződjenek telve ellenséges szándékokkal és ellenállási törekvésekkel a befogadó állam ellen.. Akik igy behunyják szemüket a ki*ebb ségi probléma súlyossága előtt, azok volta­képp a kisebbségeket a szeparatizmusra, az önkormányzatra bátorítják. Egész Középeurópában gyulladási terü’et^ket teremtenek, amelyek akut lázpontokká fejlőd­hetnek, amiből egy nap a háború csirája fa­kadhat. De ha ez a végső lehetőség nem is kö­vetkeznék be, mindenesetre elkövetkezik a. bé keszerződések revíziója, és ezt, akár milyen fo­nákul hangzik is ez a megoldás, éppen ezek az államok segítenék elő. azzal, hogy a kisebb­ségi probléma megoldásának nem akarnak hzembenézui.-— A kisebbségi békeszerződések voltaképen nem is mások, mint ideiglenes és tökéletlen ki­fejezései a, népek önrendelkezési jogának. A bé­keszerződések ezt az elvet nem alkalmazták a maga teljességében és a maga megfelelő igaz­ságában, mert hiszen a békeszerződések meg­ái aki tói előtt az az elv is lebegett, hogy élet­képes államokat kell teremteni. Ennek ellenére szilárd meggyőződésem, hogy az önrendelkezési elv olyan formula, amelynek nagy jogi és pro- pagandisztikuis ereje van és amelynek'alkalma­zását a jövő meg fogja valósítani. A kisebbségi panaszok nem jutnak a tanács elé — Hogy a kisebbségi védelem jelen fogyaté­kosságára a megfelelő orvoslás* megtaláljuk, ahhoz előbb diagnosztikáiul kel] a kisebbségi szerződések gyenge pontjait, 10 évi tapasztalat alapján. Kétségtelen, és ebben az összes jogi doktorok egyetértenek, bogy a kisebbségi szerződések organikus betegségének legfőbb oka az, hogy a kisebbségi panaszok nem juthatnak a ta­nács elé, kivéve ha egy tanácstag azokat ma­gáévá teszi. Más szóval a jelenlegi rendszer legfőbb hibája, és ebből az infekcióé központból senyvedőéi az Alaptttatott UH évben Hóid Lajos utóda HijanoM BanskáBystrica Késetté* asállit: síremlékeket, minden kénemben. Bntse- mérvény lapokat. Mái vány kapcsoló táblákat. Márvány csillárokat. Iparművészet! munkákat, stk. egész szervezet, — az, hogy a kisebbségi prob­lémákat politikai és opportunitási problémák­nak tekintik, Dem pedig ahogy kellene, a« igazi ságosság és a jog kérdésének. Már pedig, addig amig a jog helyét a politika fogja elfoglalni, a kisebbségi kérdések megoldatlanok maradnak és mint megoldatlan problémák, állandóan gyu- ’.adási területet fognak képezni egy beteg F.urói pa testén, amely ebbe az állandó infekciói) i bei lepusztulhat, ha csak idejében alapos orvosié*! ra rá nem szánja magát Az ideális megoldás •— Az ideális megoldás nagyjában az lenne, bogy ha a kisebbségeknek joguk lenne pana­szaikat egyenesen a hágai bíróság elé terjesz­teni. Ehhez azonban az volna szükséges, bogy aa összes civilizált államok az emberi j goknak egy uj ünnepélyes deklarációjában állapodja­nak meg, amelyet saját országuk alkotmány­törvényei közé is beiktatnának és amelynek értelmében, bármely állam polgárának joga lenne a kisebbségi jogaiban ért sérelmeit a hágai törvényszék elé vinni, abban az eset­ben, ha saját államának törvényszéke előtt jogorvoslást nem talált így a nemzetközi törvényszék bizonyos tekin­tetben a nemzeti törvényszékek igazságszolgál­tatásának csorbáit volna hivatva kiküszöbölni, — Véleményem szerint ez a megoldás a leg­igazságosabb. a legegyszerűbb s egyúttal a !eg- nemesielkübb lenne, egyszersmind megszüntet­né magát a problémát is, vagy legaláb is elven­né annak méregfogát. Azzal ugyanis, hogy, minden állam polgárának joga Itnre a nemzet­közi törvényszékhez fordulni, a kisebb.~é^i prob­léma megoldását, — hogy úgy mondjuk. —> egyénivé tenúiök, ami sokkal kevésbbé veszé­lyes, mint a kollektív megoldás. A német kormánykörök, úgy látom, szívesen veszik ezt a kollektív megoldást, amely a ki­sebbségi tömegeket csoportba tömöríti és azoknak nemzetközileg elismert jogi képvise* letet adhat Ezzel szemben a fenti megoldás, amelyet én egyéni megoldásnak nevezek, helyreállítana az egyes államok közötti egyenjogúságot és meg­szüntetné bizonyos nagyhatalmak privilé­giumát, ami jogilag nem igazolható Ezek a hai falinak, minthogy semmiféle kisebbségi szerző­dés nem köti őket, a területükön élő nemzeti kisebbségeket a jog és igazságosság állandó ári elcsapásával kezelhetik, anélkül hegy a Népi szövetségnek joga volna a közbelépésre. A keresztülvihető megoldás — Sajnos, ha ezt a fenti megoldást kívána­tosnak és ideálisnak tartom is, másrészt a je­lenlegi körülmények között kivihetetlennek kell ítélnem. A legtöbb európai államban a lázmérő küí lönböző fokai jelzik az elkeseredett naciona­lizmusnak a hőfokát és ebben a helyzetben ezek az államok nyilván inkább kilépnén :k a Népszövetségből, minthogy a fenti megoldás­nak alávessék magukat. Ezért még éveken át nem lehet erre a legegy­szerűbb és legigazságosabb megoldásra gon­dolni. A jelenlegi helyzetben csak egyetlen hatátos és megvalósítható megoldást látok, és ez egy állandó kisebbségi bizottságnak alapítása lenne a népszövetség keretén belül, hasonlóan a gyarmati bizottsághoz. Megjegy­zem, hogy ezt a megoldást a népszövetségi uni­ók 12. "teljes ülése, amelyet tavaly janin- hó­napban tartottak Hágában, magáévá tette, minthogy magáévá tette a legutóbbi népszó•> et- ségi ülésszakon Béláért von Brookland. a hol­land kormány képviselője is. Ennek a kis> bb- ségi bizottságnak lenne a feladata, bogy meg­vizsgálja a kisebbségi panaszok jogosult-Agát, azokat osztályozza, azokat fontosság szerint mérlegelje. Egyszóval ez a bizottság előkészí­tene a tanács munkáját, tanácsadó szerepéhez híven és megakadályozná azt, hogy a jogos kisebbségi panaszokat elfojthassák. Magával azzal a ténnyel, bogy Európa köz­véleménye elé juttathatná ezeket a jogos pa­naszokat. amelyeket nem lehetne azután töb- bé-kevésbé beváltható politikai ürügyek alatt eltussolni, nagy szolgálatot tenne a bizottság a kisebbségi ügynek. Meg vagyok győződve arról, hogy jogi formn- '’ák és lehetőségek hiányában is a nemzetköz! közvéleménynek bizonyos esetkben módja vol­na arra. hogy a kormányokra, sőt magán a népszövetségi tanácsra is nyomást gyakoroljon és üdahasBon. hogy a tanács, ha a maga köré­ben nem tud a kisebbségi panaszra megfelelő megoldást találni, a hágai nemzetközi bíróság elé terjessze az ügyet. — A magam részéről nagy érdeklődéssel éa bizalommal tekintek a Népszövetség legköze­lebbi ülésszaka elé és magának a népszövetségi gondolatnak az érdekében remélem, hogy » ki­sebbségek védelmének terén az eddigi ta tha­tatlan helyzetet megszüntetve döntő lépésüket fog elhatározni ‘r* - . i : < a i *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents