Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-09 / 7. (1930.) szám
1929 január 9, gzcrifa. Szunjatszen végrendelete uj világot varázso földre Gigantikus terv a mennyei birodalom világhatalmi tényezővé tételére Három óriási tengeri kikötő, 90,000 kilométer hossza vasúti hálózat, több mint másfélmillió kilométeres országutháiózat épül Kínában 4 Az óvatos ember írta : Köves Károly ötvenéves koráiig rendes, normális ember volt; semmi különös rendellenességed viselkedésében, beszédében nem lehetett észrevenni. Pontos, akkurátus hivatalnok, volt, a mai korszellemmel ellentétben, talán tűi (lelki Ismeretes és becsületes. Sokat búvárkodott a könyvekben. Szerette a vitát, amit „szellemi gimnasztikának4' nevezett; mindamellett kissé zárkózott, kantom platt v életet élt. Ötven óv után egyszerre megváltozott. Nagy mohósággal vetette magát a napilapok szenzációs híreire s az ijesztő módon szaporodó katasztrófákat úgy szívta agyába, mint száraz szivacs a vizet. Statisztikát vezetett a különféle Szerencsé bleinségekirol: autó, vonat, repülőgép, hajó, villanyos, kocsi, tűzvész ... s minden neméről a szerencsétlensógeiknek s arra a konklúzióra jutott, hogy az ember csak úgy biztosíthatja életét, ha veszteg marad, nem utazik s nagy óvatossággal él. A fatalizmusban nem hitt s mikor a viták hevében nekiszegez téli az érvet, h ogy h iáb a minden óvatosság, mert sorsát az ember ki nem kerüli, ami meg van Írva a sors könyvében, annak föltétlenül be kell következnie, ő azt vallotta, hogy fatalizmus nincs s ha szerencsétlenség éri az embert, vitatható, vájjon előre meg volt-e az Írva, vagy sem?! — Én a fatalizmussal szembeállítom az óvatosságot s ha óvatos vagyak, nem kell fatalistának lennem. Ez volt az ő életélve, amit a gyakorlatban úgy érvényesített, hogy elsősorban is nem lehetett rábírni, hogy szülővárosából kimozduljon. Félt vonatra, kocsira, vagy autóra ülni. Hiába kérlelte a felesége, ho^^ legalább a négyheti szabadságidőre akassza szögre elveit, "nem engedett s mig felesége kisebb tátrai fürdő ősfenyvesében rótta magányos sétáit, ő a „nagy melegtől ógő“ aszfaltjárdát rótta, vagy a ligetnek emberektől legkevésbé frekventált részeit bújta, ahol legcsekélyebb esélyét lábba annak, hogy baleset érheti. A városban is érthetetlen sebességgel száguldozó autóktól félt legjobban. De ha kocsit, vagy villanyost látott is közeledni, bár ideje lett volna, hogy átmenjen az utón, vaqy síneken, megáit, mint egy udvarias gavallér a szép hölgy előtt s utat engedett a jármüveknek, amiknek, mint bölcsen megállapította, sáető- sebb az ütjük, mint neki. Nyilvántartásában ugyanis szerepelt egy szerencsétlen teremtés, aki a villanyos előtt akart átsiklani s cipősarka a sínpárba szorult s a villanyos elgázolta. Egy suszterinast szem elát tára ütött el az autó; saját né~véves kisfián pedig egy szekér ment keresztül, de oly szerencsésen, hogy csodavéletlenül a gyereknek semmi baja nem történt. Mindezeket és más hasonló eseteket mindig eszében tartotta, annak a budapesti táb- labirónak tragédiáját is, akit hivatalából hazafelé menet egy épülő ház állvánv^erendája agvonsujtoibt. Azóta nem bízik az „állványo- zók“ tudományában s míg százan és százan teljes biztonsággal sétálnak át az állványozás deszkabojtozafca alatt, ő, mert különben is sohasem sietős az útja, az állványozást óvatosan elkerüli. Az aszfaltjárdának mindig az úttestre eső szóién halad, nehogy a háztetőről, a párkányról, vagy az ablakból véletlenül lehulló tárgy kárt tegyen benne. Népes gyülekezeteken nem vett részt; moziba, szinházba nem járt; az ököritói tragédia, mikor a fél falu apraja-nagyja a pajtában égett el, a bécsi burgszinházi tüzkatasztrófa, meg a csikágói elemi iskolás gyermekek borzalmas tűzhalála, mint egy-egy mementó állott képzeletében. S ha egyszer-kébszer nagy töprengések után engedett is felesége kérle- Jésének s elmarészkedebt a szinházba, csak azzal a foltéteillei vállalkozott erre az elveivel ellenkező cselekedetre, hogy a he/lyet ő választotta meg. Földszinti zsöliyébe a csillárok alá nem ült, a szélső sorokat szintién kerülte, ahol az erkélyről, vagy a karzatról esetleg lehulló tárgy veszélyeztethetné testi épségét. Kikeresett egy veszélytelen helvet közel a vészkijárathoz. Alig kezdődött meg az előadás, nyugtalanság fogba el, szemét a színpadról idegesen a vészkijáratra irányította. Kétsége támadt az iránt, vájjon a vészkijárat ajtaja befelé nyiiik-e, vagy kifelé?! Emlékezett, hogy a csikágói elemei iskolás gyerekek katasztrófáját növelte az a .körülmény, hogy az ajtó befelé nyilván, a kitóduló gyermeiksereg meggátolta az ajtó kinyitását. Csak mikor fölvonásközben meggyőződöd arról, hogy az ajtó kifelé nyílik, csöndesednek le idegei. Sohasem feküdt le anélküli, hogy lakását át ne kutatta volna. — Sohasem lehet az ember biztonságban afelől — mint mondá —, nem rejtőzik-e az ágy alatt, vagy a szekrényben valami veszedelmes alak?! Egy szép verőfényes nyári napon nyugodt tempóban sétálgatod hazafelé a mi óvatos emberünk. Csöndes, kihalt volt a város; megelégedéssel konstatálta a teljes veszélytelenséget. Az aszfaltjárdán lépegetett szakértő szemmel kimérve a távolságod, ahol minden eshetőséggel szemben teljes biztonságban érezte ma'át. S szemmértékében nőm csalódott, mert az emeleti ablakból lezuhanó cseirépvi- rág csak éppen hogy érintette a vállát- Leverte a földet ruhájáról h nagyon meg volt elégedve óvatosságával. De hogy még uaA kínai forradalom végre lezárult, Kina nemzetté vált, Észak-, Dél- és Közép-Kina egységes kormánynak engedelmeskedik. Győzött Szunjatszen szelleme és megbukott xázsia keletén az az európai szellem, amely a belső viszálykodások közt mesterségesen késleltette ezt a történelmi folyamatot. Valljuk be, az európai civilizációnak nem kedves ez az átalakulás. Elsősorban Anglia szívesen várt volna még Kina önállóságával, hiszen Angliának elég gondot okoz Törökország, Perzsia, Afganisztán rohamos fejlődése, valamint India és Egyiptom önállóságra való törekvése. Angliában eddig az angol állampolgárok legnagyobb része meggyőződéssel vallotta, hogy, ami kultúra és civilizáció a világon van, az csak azóta és ott van, amióta és ahol angolok járnak. Már pedig az angol telepesekkel kezdett Kanada is másként, gondolkozni: szinte nem is tartozik ma már az anyaországhoz, hanem privát jóindulatból, azonban felsőbbsége tudatában ismeri csak el az angol impériumot. Meddig tart ez a jóakarat? Semmiesetre sem tovább, mint a civilizáció átszerveződése. Anglia tagad hatatlanul nagy presztízsét az angol civilizáló törekvések népszerűsítették, ez a népszerűség azonban lejárhat, ha a civilizáció megváltozik. Ehhez pedig elég, ha Kina civilizálódik. Nem véletlen az, hogy az angol tömegregények kétharmadrészében misztikus kínai kalandorok és gonosztevők szerepelnek: az angol fantáziát a keletkező uj világ erősebben izgatja, mint a miénket, mert Angliának a bőrére megy az, amit mi legfeljebb érdekesnek tartunk. Kina indusztrializálásának terve most már igazán aktuálissá vált és az uj kínai törvényhozótestület rövidesen tárgyalja is e tervet. A program tervezője a nagy Szunjatszen dr., az uj Kina tulajdonképpeni atyja, aki hatalmas munkában foglalta össze terveit. Szunjatszen programja „The international develo- pement of China“, azaz Kina nemzetközi feltárása címmel Londonban is megjelent s ez a könyv most Szunjatszen halálával szellemi örökséggé vált a mennyei birodalom számára. Szunjatszen munkája három részre osztja a bevezető programot: Észak-, Közép- és Dél- Kina tervszerű megszervezését külön-külön tárgyalja. Mindenekelőtt három teljesen újonnan épült tengeri kikötőt javasol, melyek a legmodernebbül épülnének és Kina nyers- és készterményeinek forgalmát lebonyolítanák. 1. Észak-Kinában Tiencsintől 80 kilométerrel délre, a Pecsili-öbölben épül jégmentes óriási kikötő. A kikötőből sugárszerüen vasúthálózat vonja majd be Észak-Kinát minden irányban, Ositanál csatlakozik a transzszibériai vonalhoz, egyik ága pedig az Amur jobbpartjának gazdag aranymezőit szelné át, elérné az 1500 kilométer hosszú Ili folyót a nyugati határon; a tervezett vasúti hálózat nagyrésze hegységeket szel át, ezért pompás viaduktok, hidak és óriási alagutak tarkítják a pályát. Észak-Kinának a terv szerint körülbelül 10.000 kilométer bosszú uj vasútvonalakra van szüksége. A vasútépítés mellett Szunjatszen tervbe, vette a Hoanghó folyam szabályozását. A Hoanghót és mellékfolyóit szabályozzák, a Hoanghó torkolatát pedig ki mélyítik, gátakkal megduzzasztják. Ugyancsak a Hoanghó vidék gazdasági kihasználását célozza a Hoanghó felső szakaszának és forrásvidékének erdősítése, mert ez a terület termékeny lösz- réteggel rendelkezik, amelyet az esőzés azonban évről-évre jobban elmos. Kotrással, gátakkal a torkolattól kezdve az alsó- és közép- folyamszakaszt hajózhatóvá akarja tenni a program, Lau-Csau-ig, ami körülbelül 2400 kilométeres vízi közlekedési utat jelentene, eltekintve attól, hogy villamoserőtelepek is létesülhetnének e szabályozással. gyobb biztonságiban legyem, fölnéz, ujta.bb szemm érC'élkietfc vesz s féllflépéisit távoilodiilk a? uJtesit felé a járdán. S ez volt a veszte: egy narancshéj ikieirülit a lába aíiá; lábai egyszerre ikiisilkíloittaík ailóila; eigy zuhanás s a koponya retileneities erővel vágódott a kemény aszfalthoz. Miikor a mentők beeimeíllték a miemibőkocsii- ba, egy pillilaimaitna főinykotta üvege® szemeit s csaík annyit mondott elhaló hangom: — Mégis van fatiaillzmus! Mire a kórház műtőasztalára körülit, már halót volt. Borisát az ember ki nem kerüli. Ilymódon Északkelet-Kina árvizmentesifése is megoldást nyer. A vizi úthálózat kiépítésére a régi 900 kilométeres Császár-csatornát Csiencsintői délre az északi tengeri kikötőig meghosszabbítanák. A Császár-csatorna ma Csiencsinnél kezdődik, átszeli a Hoanghaót és Jang-Cekiangot és délen a Csaitakiangba vezet, Hangcsaunál, a tengerpart közelében. Észak-Kiua igen gazdag vas- és szénterületekkel rendelkezik. A terv szerint a vas- és szenvidéken nagy vas- és acélgyárak épülnének. Mongóliái és kínai Turkcsz- tánt betelepíti a kormány. A ma még olcsó, parlagon heverő területeket az állam összevásárolja és a telepeseknek bérbeadja. Az északi kikötő és a Dolon Nor közt fekvő mintegy 400 kilométer átmérőjű földterületet katonaviseít kolónia alakítására használják fel. E kolónia lakói résztvennének a kikötő- épilés, a vasúti építkezés és a folyamszabályozás munkájában. 2. Közép-Kina kikötője a Hangsau-öbölben, Sanghaitól délnyugatra lenne. Keleti kikötő, hullámgátakkal és óriási kikötőfalakkal. Ez a kikötő lesz a világ legnagyobb és legmodernebb kikötője: öt részből áll és mindegyik része öt kilométer hosszúságú a terv szerint. Itt is óriási települési mozgalomra lehet számítani és Szunjatszen prófétikusan megjósolja, hogy emellett a kikötő mellett uj város épül, amely óriási gyorsasággal növekszik, szinte mintha a földbői nőne ki. és rövid idő alatt nagyobb és szebb lesz New- yorknál. A Jangce folyót a torkolatától felfelé 500 kilométerre hajózhatóvá teszik és ezen az ötszáz kilométeren hat óriási folyami kikötő épül. Itt lesznek Szunjatszen szerint Kina óriási cement, vasbeton és egyéb cementtermékek gyárai, mert a Jangce partvidékén bőségesen van szén, mész és vas, a nagy építkezések pedig igen fellendítik ezt az iparágat. 3. Dél-Kina kikötője a minden európai újságolvasó számára ismert Kanton lesz. Kanton kikötője nagy világkikötővé változik és a környéken levő torkolat-terület vizereit szabályozzák, hatalmas parkváros épül a csatornák és folyók közt, Szunjatszen óriási Velencét, persze modern formában, akarlu építeni Kanton környékén. Innen indul ki Dél-Kina óriási két sinpáru vasúthálózata, melyet 6500 kilométerre terveznek. A vasútvonalak behálózzák a rendkívül gazdag ipari vidéket, ahol nagymennyiségű érclelőhelyek vannak. Dél Kínában gazdaságos szakma lesz a bányászat minden ága, kezdve a cinktől a wolframig, találni itt anli- mónt, ólmot, rezet, vasat, platinát, aranyat és ezüstöt. Szecsuan tartomány viszont bőségesen szolgáltat petróleumot és földgázt. Ennek a vasútvonalnak egyik száryna a Csendes-óceánt ösz- szeköti a határon túl Kátsó-India nyugati részéből induló felsőbirmai vonallal sőt tovább terjed és Felső-Birma keleti határáig fut egészen a Mekong-folyóíg. A halászat és a parti hajózás fokozására négy parti- és halászkikötő épül Dél-Kinában, továbbá kilenc harmadrangú halászkikötő és tizenöt biztonsági kikötő. E 28~kisebb-nagyobb kikötő közül a jelentősebbek szintén vasúti összeköttetést kapnak. Számos hajógyár építkezését tervezik, parti hajók, halászhajók, óceániáró gőzösök és folyami hajotipusok építésére, azonkívül hajójavító telepek létesülnének. A Jangcétől Észak-Kina és Mongólia területén további 10.000 kilométeres vasúti hálózat készül majd, továbbá az északi kikötő és Hoangko kikötő közt is parti vasútvonal épül, a délkeleti vasúthálózat tizenhárom mellékvonallal egészül ki, a többi közt a kínai leendő húsipari vidéknek, Mongóliának IS mellékvonal jut, Tibetet 16 vonal hálózza majd be, ezek közül 8 vonal kiinduló gócpontja Lama lesz. A vasúthálózat ezzel összesen 90 ezer kilométerrel nagyobbodik meg Kínában. Négy óriási vagon- és gőzgépgyár épül Kínában a vasúti kocsik és lokomolivok belföldi gyártására: kettő a tengerparton, egy Han- kauban, egy pedig Nankingnál. Az egész programot Szunjatszen zseniális sokoldalúsága részletes útépítési tervezettel egészíti ki. ösz- szesen 1,600 000 kilométer ut építését tervezi. A posta- és távíróhálózat újjáépítéséről, valamint a közszükségleti cikkek iparágairól sem feledkezett meg a nagy államférfin, igazán rendszerességgel jelöli meg a. konzervgyárak. a textilipar hatalmas torüloteit, a malomipar konjunkturális helyét, sőt tervébe külön papírgyártó vidéket, külön nyomda- vidéket és autóipari vidéket uovez meg. Szunjatszen lőpésről-iépésre mélyíti el a megvalósulás pontosságáig terveit, statisztikával, földrajzzal, néprajzi- és földtani adatokkal bizonyít, valóban örökséget hagyott, hátra Kina valamennyi polgárának és ha a napjainkban egységessé vált Kina ezen az átépítésen nemcsak vitatkozik, hanem azt meg is kezdi, akkor rövidesen megváltozik a föld képe: Európa- nem ura többé a civilizációnak s a technika, a haldás eszközei nemcsak a fehér ember szellemét és gondolkozását tükrözik vissza többé, hanem ... ebben az esetben Kínáét is. Szunjatszen nem lett volna kínai, ha nem jelöli meg egész pontosan ennek a 100 évre szóló programnak a pénzügyi megoldási módját is. Kina újjáépítésének finanszírozása — Szunjatszen dr. szerint — a mostani világgazdasági szokások szerint történik. A Kínával, barátságos viszonyban lévő kulturáílamok kormányai és bankcsoportok adnák a pénzt külön szerződések alapján. A jelenben olcsó áron megszerezhető rengeteg földterület és gazdasági eszközök mennyisége bőséges kamatozást biztosítana a tőke számára a befektetéssel előálló értékszaporulat révén. Uj eladás eselén pedig az újonnan épült intézmények és a megszervezett ősgazdaságok gazdagon visszafizetnék a felhasznált pénztőkét. Tehát a megoldás is adva van: Európa és Amerika fináncíőkóje számára az üzlet elsőrangú, a terv nem is fantasztikus,- hiszen Amerikában már egyszer úgyszólván a szemünk előtt lejátszódott, csak kisebb mértékben, mert a 380 millió lakosú Kma az emberiség negyedrészét jelenti s igy Kina ilyen programmal túlszárnyalja majd Amerikát. A civilizáció fehér szine pedig lassan-lassan színesedni kezd ... először csak egy kicsit megsárguL Hogy hali meg Mária Antónia? , Paris, január eleje. Josepk Delteil, a uagy, francia iró, könyvet jelentetett meg a tragikus sorsú királynéról s megrázóau szellemes színekkel jeleníti meg elültünk a királyné halálát: Az ajtó nyílik. Két facipős katona vihogva ragadja meg ezt az asszonyt. A talyigára tuszkolják. Megdöcoem a kordéiy. A kocsis: gyű te! gyű te! Mária Antónia a gördülő kordélyról szemlélődik . . . Úgy tetszik neki, hogy ez a világ nyüzsgő hangyaboly. Messze van tőle, ő öntudatlan, vége. Nézi a boltok cégtábláit, me.yek rozsdásan függenek a falakon, a fogászok bódéit, a mészárszékekben a nagy vörös negyed- ckröket. Ott egy téren fiúcskák játszanak s csalnak. A legerősebb — biztosan és igazságosan — egy nyaklevest ken oda a vékony- pénzüeknek. Csöpögni kezd az eső. Három vastag csöpp pottyan le egyenesen^ aztán megered a zápor. Torlódó szekerek állítják meg a menetet. A rozoga kordéiy megakad. Erre a tömeg részegen, bambán, ösztönösen rohan feléje. Gyerkőcök másznak a kerekekre, a kerék- agyra. Lepökik Franciaország királynéját. Nyelvüket öltözetik rá s a legerősebb biztosan és igzaságosan teljes erejéből nyakon cserdifci. Valami lézengő alak a körmével csiklandozza hónaalját. A kordéiy újra megindul az esőben. A Forradalom Teréhez érnek. Itt a nyaktiló. Mária Antónia leszáll. A tér feketedik az emberektől. A királyné a vérpad felé indul. Egyenként föllép a lépcsőfokon s minden lépésére alacsonyabbnak, kisebbnek rémlik a tömeg. Az emelvényen megragadja őt a hódiéi. Ollóval felvágja ruhája derekát. Egy pribék összekötözi kezét, könnyedén, közben pedig valami szerelmes nótát dudorász. Leveszik a királyné, kalapját. Csodálatos, alatta egy vörös rózsa van, a hajába tűzve. A tömeg megtorpan. Ordít: „Le a rózsát!“ Gyerünk már! A hóhér odalép, hogy levegye.. „Nem, nem — szól Mária Antónia — hagyjanak meghalni ezzel a rózsával!“ A hóhér elkacagja magát. Közeledik a királynéhoz, ö pedig kiegyenesedve, fejedelmien hátrál, hajában a rózsával. Hátrál, egészen a végzetes deszkáig s ott egyszerre rárogy. Minden inog ... A kés lesújt . . .
