Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-09 / 7. (1930.) szám

r **«'■"*? f) szerda. M^ajggBMdawaaKggBgB^EVEST ^<ryy??S!wg8iiM»>.'.<wuHi A trencséni várrom tövében egy volt aktív főhadnagy feltalálta a mesterséges arany készítésének íiikáí? Séf esik Artúr voH iohssdrsagy Desnhovics József fémöntovei vegyi ttion már har­minc deka „mesterséges oyciítyíSa6" ól ütött efő *— Fémeknek és savaknak fit&kitíS ©s reakciójából áll elő a Sefcsik-ararty, amely nyolc karátos, de még nem tisztai — A laboratóriumban o'ícsé bronz is készül, amely sokkal könnyebb az anlöítnéí Trencs&n, január 8. (Kiküldött munkatár­sunktól.) Nemrégiben egyes csehszlovákiai cseh lapok, köztük a Lidové Novlny is egy el­dugott kis hírben megemlékeztek arról, hogy Dankovlcs József nevű trencséni fémöntő föltalálta a mesterséges aranyat és már si­került is neki 8—10 karátos aranyai vegyi utón előállítani. A hírek meglehetős feltűnést keltettek, mert Mszen világot mozgató problémáról van szó. Az alkimisták évszázadok óta kísérleteznek már az arany problémájával, de hasztalanul. Eddig még nem akadt földi halandó, aki ezt a nemes fésűiét vegyi utón előállította volna. DanikoVics József, az egyszerű trencséni fém- öntő tehát megoldotta volna a világproblé­mát'? Ezzel a gondolattal ültem gyorsvonatra, amikor Dankovlcs szenzációs felfedezését a napokban újból olvastam valamelyik cseh lap hírrovatában. T.rencsénbe megérkezve azonban hiába kutattam Dankomós József fémöntő után. A város egyetlen fémöntője az öreg Raukó János, akinek a Hid-uecában van a fém- és ha rangon tőd éje, de ő sem hallotta még Dan- kovics trencséni rézöntő nevét, sőt a trencséni ipartestületben sem ismernek ilyen nevű ipa­rost. Már az égész aranykészitési históriát újság-kacsának gondoltam és csüggedten jár­tam a hepehupás trencséni kövezeten, amikor a véletlen segítségemre sietett. Egy üygvéd- ismerosöm a vasárnapi korzó forgatagában három trencséni polgárral hozott össze, akik­nek az egyike szerencsémre ismeri Sefcsik urat, aki bővebb felvilágosítást adhat Danko- vicsröL az aranyöntőről. — Itt lakik kérem a felső kaszárnyával szemben, ahol bodegájuk van. — Bodega és aranyöntés, az nem is lehet rossz, — gondol­tain magamban és u ekivágtam a íesőkaszár- nyának. Ott terül el a trencséni várrom alatt a Stefánik-kaszárnyá, vele szemben a 22. szá­mú házban tényleg ráakadok Sefcsik Artúr bodegájára. A fiatal tulajdonost, aki egy volt őrnagynak a fia, volt főhadnagy, vasárnapi nyugalmában zavarjuk meg, de szívesen áll rendelkezésünkre. 82 éves, jelenleg egy ügy­védi irodában dolgozik, minit irodavezető. Ki­derül, hogy egészen jó helyen járok, mert a föltaláló tulajdonképpen maga Sefcsik Artúr, Dankovlcs József csak a segédje. Utóbbi egy közeli faluiban, Alsódióson lakaik és onnan jár be hétköznaponként Sefcsik Artúr­nak az udvaron épített Ms müheyébe segéd­kezni. — Az aranyesiná'lás problémájával még a harctéren kezdtem el foglalkozni^ — mondja Sefcsik Artúr, aki Ludovikát végzett, igen szerény ember. — Dankovlcs Józseffel egy év vel ezelőtt ismerkedtem meg, aki azzal jött hozzám, hogy sikerüli neki vegyileg aranyat eKkillitani. Gálíoot kevert savval, amely1 egy­szerű vegyi eljárás, minden gimnazista isme­ri. A sav kilöki a. rézgálicol. Az igy nyert fém­ről Dankovlcs azt hitte, hogy az szinaraiiy. Felvilágosít ottani őt, hogy az csak közönséges réz és nem is hasznos, mert keverve van szul­fiddal, minek folytán nagyon törékeny. Ettől kezdve kelten dolgoztunk és hosszas lei s éri ete zések után sikerült fémes sókból olyan fémve gyűl éket előállítani, amely az arany tulajdonságmml bír. Ez pontosan tavaly ju.tlus 28.-án történt, ami­kor az első jó darab ilyen fémet sikerült elő­állítanunk. A sikeren felbuzdulva tovább foly­tatták a munkát és jelenleg mintegy 80—1-0 deka ilyen mesterséges aranyunk van, amit feleségem személyesen vitt fel a bécsi Krupp- müvekhez. A prágai tatalmányértékesitő hiva­talnak megírtam felfedezésemet, le is jöttek Prágából urak, de olyan nevetségesen csekély összeget aján­lottak fel, hogy elhatároztam, hogy pántén- tét szerzek rá Becsből és Budapestről. Ordódy dr.-ral, a Magyar Technológiai Inté­zet elnökével máris levelezésben állok. Megkértük Sefcsik mestert,' hogy mutassa meg műhelyét. Lelki szemeink előtt már el­képzeltük őt, amint titokzatos lombikok kö­zött, varázs igéket mormolva állítja elei az ailobímisiák vágyának netovábbját, — az ara­nyat. — Nagyon sajnálom — mondja — de mű­helytitkomat el nem árulhatom, oda senkit be nem vezethetek, mert az egyes lombikokon fel vaunak tüntetve azok a savak, amelyekből a mesterséges aranyat előállítóim. Csak any- nyit mondhatok még, hogy a két cm hosszú egy cm hosszú rudacskák, melyeket eddig elő­állítottunk, 8— 1Ó karaiig tartalmaznák ara­nyat. Nem feketédnek, mint a dublé. Gyűrűk, lán­cok, fülbevalók előállítására alkalmas, de még nem vagyunk minyira, hogy a fogászai­ban is fel lehessen használni, mert a gyümölcssavra erősen reagál, már pedig a nyálban ilyen sav 0.9 százalékban elő­fordul és igy a nyálban levő gyümölcssav rá- hatna a fogkoronára, amit megiekéli lene. — És mibe kerülne az igy előállított arany?-— kérdeztük. — Nem drága. Egy Icilogrmn 75 koronába. Nekem már van belőle egv óra-láncom. amit Red!inger pozsonyi ékszerész készített. Meg akartam az ékszerésztől tudni, hogy mit szó! a rudacskához, mini szakértő és azt mond­tam, hogy egv Ügyfelünk a rudacskával Fize­tett. Az ékszerész megvizsgéctiü és azt mondja, hogy atany ugyan. de nem egészen tiszta. ára-ny 8—10 karátig lobét benne. Mikor Séfesik A,rtúrnák szerencséi kivá­rniuk felfedezéséhez, elmondja, hogy van még egy bronztalálmá.nya is, cumdy olcsóbb Mint az Öntött bronz és repiilöat- káirészek, motorok készítésénél használha­tó. Fűelönye, hogy sokkét könnyebb, mint az önlöit bronz. Br o 11 ztalálmán yá t a prágai küldte eí bemutatás végett. repülőligának ' B. J. Járványok piiizfifisl láss? környékén Jassy, január 8. Jassy környékén különbö­ző járványok ütötték fel fejüket és egyre na­gyobb méreteket öltenek. Jassyban vörheny- járvány van, de legutóbb kiütéses tífusz is fellépett. Depres tanár, a népszövetség egész­ségügyi osztályának kiküldöttje Jassyban vizs­gálatot tartott a járványok ügyében. Végig­járta Jassy külvárosait és a szomszédos falva­kat, ahol rettenetes nyomort és elhanyagolt egészségügyi viszonyokat talált. Tapasztala­tairól jelentést készített, amit a népszövetség egészségügyi osztályának terjeszt be. nműcKszt-mi a; «o.t ajaae^JtsxaatssKac aJií3í»a3.te»Köar».«i .ií=o<*<yas=:'>Y mtoea tatCtiturscmtreL; BOSZORKA ; Ma: BETHLEN MARGIT Inkább putri volt, mint ház. Ajtaja rosszul beakasztva, sirt, nyikorgóit, amint hozzáértek. A falakon körös-körül aggatva, zacskók lóg­tak, telve rejtélyes füveí-maggal, holdvilág­nál szedve, utkeresztezésnél, akasztott ember fája alatt. Közöttük még szárított béka, szal­mával kitömött patkány", kígyó bőre, amit ei- hányt és még sok egyéb hevert Szanaszét. Köz­ből a földön vénasszony guggolt és kotyvasz­tott valamit a nyitott tűzhely fölött. Közben mormogott, furcsa idegenszerü hanglejtéssel, mintha idegen nyelevn mondana verset, vagy imát. És néha balkezével különös jeleket irt le a levegőben. A leány félig visszafordult a nyitott ajtó­ban. Nem. Igaza van'az édesanyjának: jó ke­resztény ide be nem teheti lábát! Hiszen lát­ja, hallja: most az ördöggel cimborái. Tudta az édesanyja, mit csinál, amikor kiseprőzte annakidején az udvarból a banyát. Rég volt. Még egész kis leány korában, ő olt állott az az ajtóban és a vénség hozálépeít és megciró­S atta a haját. Az anyja épp akkor lépett ki a onyhából. Felkapta a seprőt és végig vert az Öregen. „Az én leányomhoz mersz te nyúlni, beste boszorkány! Elhordd az Irhádat, mert agyonveretlek az urammal, mint egy kutyát." A leány lehunyja szemét. Mintha tegnap lett volna, úgy látja maga előtt a vénbanya dühtől és félelemtől eltorzult arcát és hallja, amint rekedten rikácsolja: „Félted a leányo­dat tőlem? Hát csak féltsed... Féltsed! A vén Rusznyákné megfizet... megfizet min­denért!" Eszébe jut mindaz, amit valaha róla hal­lott: hogy hogy verte meg a Kondomé tehe­nét szemmel, hogy elvetélt, mert kikergette a pitvarból, mikor koldulni járt nála. Meg hogy sántára kivárita a Majoros fiát, ki őt kicsu- folta, a saját sántasága miatt. Azóta húzza ballábát a gyerek. És még sok más. Igaz, jót is beszélnek róla. Hogy ért a gyógyfüvekhez, az bizonyos. A Bocskorné kis leányát, hogy rázta a hideg múlt héten. Hiába raktak rá dunyhákat, pokrócot, csak vacogott a szentem. Három nap, három éjjel ment ez igy, végre nagy titokban elhivatta anyja a bo­szorkát, hogy a nyerek apja meg ne tudja va­lahogy. És alig itta meg a gyerek a vénasz- szony főztjét, hát elaludt, mint a tej. Kutya baja se volt, mire fölébredt. A Verest)é kocáját is meggyógyította a midikor. Pedig az már a végit járta. És nem is kívánt mást érette, minden évben a koca hetedik malacál. Akár egy elhrtből, akár .ket­tőből. Hát az! meg lehet adni. Ért a mindenhez. De legfőképp ... legfő­képp ahhoz, ami a legények, meg a leányok dolga. És hát ezért... Mert különben el nem jött volna ide-a világ minden kincséért sem. Nem. Semmi másért. Mert hisz tudja, hogy a lelke üdvösségével játszik, aki a boszorka ta­nácsával él. De hát mit tegyen. A Jóska piár három vasárnap egyszer sem hitta el a táncba; a templomban sem nézett feléje, ült is mind csak a Julisra sandított, mikor meg kimentek, akkor is utána ódalgott. Az meg csak ment és riszálta magát kényesen, mint egy kis jérce a kakas "előtt... És neki azóta ügy fáj a szive és oly nehéz... és hát nem bírta tovább. De most, hogy itt van ... legjobban szeretne visz- száfordulni és futni-futni, egyenesen az édes­anyja karjai közé. Az megvédené... Az nem hagyná.,. A vén banya törött, recsegő hangja üti meg fülét. Nem is fordult hátra. Mégis úgy beszél, mintha látná: „Kerüljön hát beljebb, aranyos szentem, nem kell úgy félni a véii Rusnyákné- tól. Nem harapja a le senki orrát. Hehehe!" És nevet hozzá,. mintha rozsdás kulcs nyiko­rogna a zárban. A leány félig akarata ellen előre lép. A vén­ség nem mozdul el a tűz mellől, csak sűrű bo- zonthos szemöldöke alól villant egyet feléje, még mindig éles, szúrós szeméből. Aztán egy­kedvűen kavargatja tovább a fazék tartalmát. Jókora idő telik el, míg végre újból meg­szólal: „Hát fáj a szivecskéd, aranyos virá­gom, hogy a Jóska, az a szélcsap mákvirág, csak nem akar rád nézni?" A leány megkövültén áll. Honnan tudja... Hisz ő nem mondta... Még az anyjának sem... Nem senkinek ... senkinek .. A Azt tudhatták a faluban, hogy előbb, régebben, együtt jár­tak a táncba és azt is, hogy most már nem ... De hogy ez őneki keserűséget okoz, hogy ezért éjszakákat zokogott át titokban, hogy úgy érzi, elemészti magát, ha néni segítenek rajta... Ezt, ezt csak az ördög súghatta meg a ba­nyának. A vénség felpillant. Fogatlan szája mosolyra torzult, amint a leány csodálkozástól ós rémü­lettől merev arcába néz: „Hehe, az öreg Rub- nyáknó mindent tud ... és mindenre emléke­zik ... Mindenre" — mondja egyet villantva szúrós szemével. „De azért nem kell félni. Majd segít a vén Rusnyáknó... Meg a devla.” Te­szi hozzá felhangon. De a leány ezt már nem hallja. Ö csak egyet értett meg: segíteni fog... Segíteni fog ... Most már semmiről sem fél. Még közelebb lép a bányához és úgy kérdi foj­tott hangon, tágra nyílt szemmel. — Mit tegyek? A boszorka reszelősen nevet. • • Majd meglássuk. Csak nem köll úgy sietni v«-!(•:. Megvan annak is a módja. Kis. kerek fényes lapot kotor elő valame­lyik sarokból, oszt úgy tartja a leány elé, hogy a tűz fénye épp rávilágít. Fogadj. Éhbe nézzél, amig nem szólok. És közben folyton-folyvást mondjad a Jóska ne­vét. De le he védd a szemed róla, különben vé­ge ... Soha többé rád nem néz-... Soha töb­bé ... — teszi hozzá sziszegve. A leány mozdulatlanul áll, szemét merően a fényes, kerek lapra szögezve. — Jóska! Jóska!... A banya furcsa különös mozdulatokat tesz. mind a két kezével, mintha a levegőt simogat­ná -a leány homloka előtt, vagy pedig magá­hoz akarna huzni valamit belőlük. Közben foly­ton mormol, ídégeüfiryelvü szavakat A leány úgy érzi, hogy már nem ő nézi a fényes kerek­séget, hanem az nézi őt. Fogja szemét, erős tü­zes nézéssel, ha akarná, sem tudna már mozdul­ni. De hiszen nem is akar ... Jóska ... Jóska ... — Egyszerre beszélni kezd a vénség. Lassan, szótagolva ejt ki minden szót. — Telihold éjszakán, hozzadd ki a képedmá- sát a tó vizéből, és add oda annak, akit sze­retsz. Fátyol lesz fejeden, virág a kezedben, ko­szom hajadban, úgy csókolja le a könnyet, aj­kadról az, akit szeretsz. Mit adsz érte, a jó ta­nácsért, hogy foganatja légyen? A leány merően néz a kerek lapra: — Mindent •.. Mindent... — suttog ja. A boszorka hangtalanul nevet. — Mindent...? Talán májd később. Most csak az eszedet add érte cserébe! Érted? Az eszedet... Az eszedet... — és tovább simo­gatja a levegőt mind a két kezével. Később van. Sokkal később. A leány haza­felé megy az erdőn keresztül. A feje üres. Nem emlékszik semmire. Hogy is volt? A Jóska ... Nem nézett rá. Nem ós nem... ós nem ... És ö akkor elment a boszorkához... És megkér­te... Nem, nem is kérte. Csak belenézett egy kerek fényes lapba... Jóska. Jóska... És az­tán ... aztán... mi volt aztán? A leány meg­rázta fejét. Mintha valami kiesett volna belőle. Mert valami volt. Egész biztosan volt, csak azt tudná, hogy mi. Egyszerre kiér az erdőből. A telihold vakító­an világítja meg a tájat. A leány hirtelen meg­áll és fejéhez kap. Ott belül égnek és világíta­nak a boszorka szavai: „Telihold éjszakáján hozzad ki a képedmását a tó vízéből... A tó vizéből... A leány mintha parancsot kapott volna, úgy indult el, szinte futva a holdfényes utón. A tó.... Ott fekszik a rét alján ... mint va­lami óriási fényes, kerek tükör. Nem, mint va­lami ragyogó sötét szem, amely őt nézi, fogja a szemét, erős tüzes nézessél... A leány nyílegyenest tart feléje. Már csak a dombról kell aláereszkedjék ... Itt egész meredek a part és ott: lent a viz mély... Mély... Milyen különös. Mintha meg­duplázódott volna az egész világ. A hold alászálloll és a tó közepébe hullott. Mélyen, mélyen le. És a felhők is, és az egész égbolt, és szélen a fák lábtól uj fát növesztet­tek lefelé, olyat, mint a másik, csak szebbet, fényesebbet, olyan .... varázslatosan szépet. A leány a viz fölé-hajlik. „A képed mását-/* Igen ott van, egész fönn ... Az ajka félig nyit­va, mintha csókot várna ... „Úgy csókolja le a könnyet ajkadról..." A leány a kép után nyújtja ki kezét.,. Mintha az vissza intene: gyere hát értem. Adj oda annak, akit szeretsz! A leány mindjobban előrehajlik. Igen ö az. És mégsem ö. Fényes, átlátszó, mögötte az egész égbolt, úgy fürdik a fényben, ragyogás­ban ... holdsugár a palástja, csillag a koronája, úgy megy majd az esküvőre ... Add oda an­nak ... Add oda.... Add ... A leány kinyújtja két karját feléje, a képe mása szintén ... Előbbre hajlik ... még előbbre, jobban .. .‘jobban ... A siralömházba utolsónak vén banya fordul be. Sokan vannak, észre sem veszik. De ha meg is látják.... Most nem szeprüzik ki on­nan. Nem bizony. Más dolga van most az asz- szonynak. Azt mondják, csak.összeesett, hogy a leányát halva hozták haza a tóból. Oszt az­óta hideg rázza, meg félrebeszél. Hogy a tavi boszorka csalta be a leányt. Hogy megigézte. Bosszúból... Bosszúból... Meg más effélét. A vénség fogatlan szája megrándul: — Félted a leányodat tőlem, aranyos galam­bom? Hát csak féltsed. Az öreg Rusnyákné nem felejt el semmit... Semmit! A banya lassan fúrja magát keresztül az em­bertömegen. Végre a nyitott koporsó előtt áll. A koporsóban fehér fátyolban, koszorúval fe­jén, virággal kezében fehér leány fekszik. Aj­ka kissé félrehúzva, mintha titokzatosan vára­kozón mosolyogna, A koporsó fejénél a leány fölé hajolva fia­tal legény áll. Kalapját görcsösen szorítja két kezében és szeméből nehéz könnycsepp gördül alá. Végigfut a leány fehér arcán -és reszketve áll meg a néma száj jobb szegletén. A banya testét hangtalan nevetés rázza. Elő­relép és meglöki a legény könyökét. — Csókold hát meg. Hisz azt várja. Nem lá­tod? Az eszét adta oda ezért a csókért. Az eszét. Hát csókold már. csókold — suttogja re­kedten. A fiú összerázkódik és félig hátralép. De a boszorka nzeme összeakaszkodik az övével és mint a horog kapaszkodik belé. miközben pa- rancsolólag víllámlik: — Csókold hát, az eszét adta oda érte. — hallja újból, mint valami fátyolon át és a le­gény feje, mintha mágnes húzná engedelmesén hajlik előre és rátapad a leány fehér ajkára. a* A putriban a tűz előtt a boszorka a földön gugolVa gunnyaszt. És miközben a tállasban kotyvaszt és kavargót, újra meg újra mormol­ja különös, idegenszerti hanglejtéssel, mintha verset mondana, vagy imát: ..Megígértem: beváltottam ... Megfizettem: betartottam...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents