Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-09 / 7. (1930.) szám
2 nyes feladatát Sándor király. Ha az abszolutisztikus rendszert tényleg csak a végső esetben és minden más módszer csődbejutása után választotta, akkor kötelessége, hogy az első kínálkozó alkalomkor országát visszavezesse a parlamentarizmus mesgyéjére. Félő azonban, hogy a gyenge király idők folyamán a belgrádi politikai kamarilla helyett a belgrádi katonai kamarilla karmai közé kékéről és nem fog szabadulni tudni a hadsereg nyomásával fenyegetőző tábornokok erőszakoskodásaitól. Ebben az esetben a helyzet a Balkánon rendkívül bonyolulttá válik. A katonai diktatúra külpolitikai következményes A jugoszláv tábornokok, mamit a politizáló tábornokok álMaflábam, híved aiz erélyes és erőszakos politikának. Ók voíllbak azok, aikik állandóan az „ökölcsapásí" hirdették Olaszországgal szemben és az unalmas szürke tárgyalások helyett; erélyes katonai akciókat követetitek a szlovén—olasz határon. Amennyiben hatalmuk most megsokszoro- sodik, könnyen előállhat az a helyzet, hogy a legutóbbi jugoszláv külügyminiszterek nagynehezen fölépített pacifizáló munkáját egy-két meggondolatlan elhatározással fölborítják és kierőszakolják Olaszországgal a fegyveres konflagrációt. Természetesen a kartonná diktátorok külpolitikai akcióira csiak akikor kerülhet sor, ha a belpolitikai ikráziiiSít sikerült megoldani s így külpolitikai szempontbóil a szerb tábornokok uralma csak akkor válik veszedelmessé, ha a belpolitikai rendcsinálás után a diktatúra továbbra megmarad és — belső föladatok hijján — a fcardcsörtető tábornokok figyelnie a külföldre, aiz álílitólagos olasz aspirációkra, Albániára és a szlovén határra terelődik. Két diktatúra egymás mellett, két megfékezel lem erély és temperamentum idők folyamán tényleg nem vezethet sok jóra. 3 horvátok és a szerbsk egyensúlyi helyzete Jugoszláviában Egyelőre az országban elég tennivaló akad. Jól tudjuk, hogy Jugoszlávia belpolitikai problémája elsősorban baibalmá kérdés. Arról van szó most, hogy a horvátok nem tűrik többé a szerbek hatalmi túlsúlyát az államban. A probléma tehát az, hogy két egyformán erős fél között megindult a harc a vezető szerepért és a hatalomért. Iuv a jelenség sokkal veszedelmesebb és nehezebben megáldható, mert engedményekkel nem lehet rajta segíteni. A szerbek és a horvátok Eris almájáért veszekednek és minden erejüket latiba vétóik, hogy saját maguknak szerezzék meg azt. A horvátok nem jogokért, hanem a hatalomért küzdenek. Azt hangoztatják, hogy a jugoszláv állam kuiMÜMTÖM| A Prágai Magyar Hirlap eredeti regénye Irta: IARN0 JÓZSEF , (50) — ő magához hivta azokat, akik megfáradtak és megterheltettek, hogy nyugodalmat adjon nekik. És hiszem: ez a nyugalom a legfelsőbb jó, ami osztályrészül juthat az embereknek ... A megnyugodott ember nem bűnöző, nem pénzsóvár és nem kegyetlen . . . Öté a mennyek országa. — itt a földön . . . Igen: itt a földön, mert az a nyugodt ember, aki meglátta önmagában és másokban az embert . . . Az iroda ajtaja felcsapódott: egy fogházr tisztviselő alakja jelent meg a nyitott ajtó mögött. — Az urak nyilván kaszinóinak! — morogta köszönés helyett, aztán az eoyik törzskönyvben kezdett keresgélni. Az írnokok buzgó igyekezettel kapták kezükbe a tollat és munkára horgasztott fejjel kezdtek dolgozni. Akinek nem voLt dolga, munkát miméit, hogy tétlenségével ne vonja magára a figyelmet. Szentessi végigseperte pillantásával a termet. Egy szem se találkozott az övével, — a szernek most fekete betűket kerestek a kimutatások, törzskönyvek és statisztikák lapjai között. — Emberek, — gondolta el, — bűnözök . . Dolgoznak, mert a munka jobb a zárkák kegyetlen magányosságánál . . . Vájjon, ha nőm én szóltam volna hozzájuk, de — Krisztus, hallgattak volna-e az ő szavára? ... A földi hatalmasságok . . . filmőseiyodott a gondolatra, mert a „földi hatalmasságokat'* képviselő fogháat'iezt gro- teszt alakja ötlött a szemébe. Irigyellek a hitedért.! — hallotta Gerő suttogó hangját egy törzskönyv lapjai mögül. Szeri tenni elmosolyodott: turálltaibb és szervezettebb része Horvátország s igy a vezető szerep őket illeti meg. Ne Belgrrád Hegyien a főváros, hanem Zágráb s amennyiben ez (Lehetetlen, az országnak két fővárosa Hegyen: BeHgrád és Zágráb. 1921-ben a jugoszláv alkotmány kihirdetéseikor a szer- bek fölénye még döntő volt s igy megteremthették az uj délszláv állam centirailisztikus rendszerét. Időközben ez a fölény megszűnt s a dolgos borvát nép Radics és Macsek ügyes politikája nyomán komolyan a vezető szerepre tör. A statisztika is inkább a horvátok malmára hajtja a vizet. Az 1921-es népszám- lás alapján Jugoszlávia lakossága a következőképpen oszlik meg: ószenbda: 2,655.000 lakos, Déliszetrbda (Macedónia): 1,475.000, Montenegró: 200.000, Bosznia és Hercegovina: 1,900.000, Horvátország és Szlavónia: 2,740.000. Szlovénia: 1,056.000, Dalmácia 622.000, Vajdaság: 1,380.000. Ebből a statisztikából mindenekelőtt az tűnik ki, hogy a 2,655.000 ószerbbel szemben 2,740.000 horvát-szlovén áll. A többi országrész lakosságának mentalitása fölöttébb kétséges. A macedónok például sem a horvátokhoz, sem a szerbekhez nem húznak és szintén autonómista törekvéseik vannak. Montenegró kis és vad lakossága félmüveit állapotába gubózkodva, politikai szempontból jelentéktelenül húzódik meg a hegyek között. Bosznia és Hercegovinában a borvát parasztpárt híveinek száma egyre nő, különösen azóta, amióta Macsek ügyes taktikájával s Pribicsevics támogatásával megteremtette az általános jellegű délszláv demokrata—paraszt blokkot. Szlovéniában és a Vajdaságban a nagyszámú kisebbség mellett ugyancsak kétes mentalitású lakosság él. A katolikus Szlovénia inkább a horvátokhoz húzódik, éppúgy, mint a Vajdaság katolikus bunyevácai is, akik ugyan szerbek és nem horvátok, de azért állandó rokonszenvvel kisérték Radics politikáját. Végül Dalmáciában ötven- ötvenszázalékos az arány az ószerbek és a horvátok javára. Érthető, hogy ezzel a megoszlással a játék teljesen nyílt. Sem a szerbek, sem a horvátok nincsenek abszolút fölényben. A szerbek javára kell írni a katonai erényeket, a délszláv állam megalakításának oroszlánrészét, egészségüket, hallatlan energiájukat és tradíciójukat, viszont a horvátok műveltebbek s mivel az ország nyugati részén laknak, közelebb esnek az európai áramlatokhoz és gazdaságilag jobban fejlődnek, mint Jugoszlávia balkáni részeinek lakói. Az ötven-ötven százalékos arányban egyik pólus sem tudott diadalmaskodni. 1918 óta pontosan huszonöt kabinet váltotta föl egymást Belgrádban s egy miniszterelnöknek sem, még a számottevő rutinnal rendelkező Pasicsnak sem sikerült legális alapokon megoldást találni. 1928 január 20-ika óta, amikor Racsics elkövette merényletét, _ Krisztusnak is alighanem ezt mondta a la tor, aki a szomszédos keresztfán halt meg... Felkelt és kiment a nagyirodából: elérkezett az orvosi vizit ideje. Sietett a betegségtépte testek közé, mintha gyógyító csodákat vinne magával. Mikor elment az Írnokok asztala mellett, érezte a rácsodálkozó szemek tekintetét és az volt az érzése, hogy meg kellene simogatni néhányat az őszülő és kopaszodó emberfejek közül: emberek . . . Sietve dobta le magáról a ruhákat: Gerő még lent dolgozott az irodán és most úgy érezte, hogy kin lenne ma, ha még beszélgetnie, találkoznia kellene valakivel. Bebújt az ágyba és fázósan húzta magára a takarót. A sötétséget nézte, mely ott terpeszkedett körülötte és eltakarta előle a zárka megszokott kontúrjait. — Most csakugyan olyan, mint egy lakószoba! — jutott eszébe a délutáni beszélgetés. Különösnek érezte, hogy délután ő, a zárkózott, szötlan ember szinte „beszédet" mondott. Maga előtt látta a .gyülekezet" és elmosolyodott: — Olyan voltam, mint egy apostol . . . vagy mint egy bolond . . . Most grotesziknek érezte a délutáni felbuzdulást és gúnyos szavakkal marta meg magát: — A szavak ellen lázadtam, mert a szavak, — igy mondtam, — holt teóriákat takarnak... De egész lázadásom nem volt egyéb, mint megint csak holt teóriákat takaró szőtömeg... Apostolnak éreztem magam és nem vettem észre, hogy a tulajdonképipenii apostoliság ott kezdődik, ahol a szavak végzőidnek . . . Nem jutott eszembe, hogy Krisztus szavai se többek, mint a többi halott szavak, — hiszen a lényegük a mögöttük meglapuló tettekben van ... A „legyen meg a Te akaratod" csak frázis, ha nincs mögötte az élő valóság: a ki* | gúnyolta tás, a Kálvária és a keresztihalál . . . Gerő tépett be a szobába és meggyujtotta a [ villanyit nincs parlamenti élet Jugoszláviában s a belgrádi csonka parlament nem tudta rákényszeríteni akaratát a népre. így hát valóban nem volt más megoldás, mint a diktatúra kétesértékü fegyveréhez nyúlni. Az ingadozó Jugoszlávia Az Ortodox karácsony napján történt állam- csinymnindenesetre azt bizonyítja, hogy a délszláv állam korántsem massziv és megingathatatlan alakulat, hanem olyan test, amelynek összetartását csupán erőszakos és kétségbeesett eszközök tudják ideig-óráig garantálni. Évszázadok óta nem volt állam Európában, amely annyi belső nehézséggel küzdött volna nyugodt, gazdag körülmények cs egy diadalmas háború után, mint a jugoszláv királyság tiz év óta. Ilyen körülmények között kétséges, vájjon Sándor király módszere, amelyet valóban csak a legnagyobb szükség és a teljes elkeseredés sugalmazhatott, megoldást jelent-e. Sőt ellenkezőleg, Európa szempontjából katasztrofális visszaesés, hogy az alkotmányosság és megnyugvás felé való fejlődés helyett az uj kö- zépéurópai rend egyik legfontosabb pillére olyan eszközökhöz nyúlt, amely valóban nem nevezhető békésnek, szolidnak, s amelv Európában évtizedek óta kerülendőnek és csaknem bűnösnek számit. Ilyen körülmények között, egy uj korlátlan katonai diktatúra születésekor, amikor egy toldott-foldott kényszerű egységben a müveit népek alapföltételét jelentő parlamentarizmus helyébe a nyers és brutális katonai erőszak s egyetlen ember kénye-kedve és szeszélye, a bajonettek hegyén nyugvó rend kerül, valóban a Prager Presse „naivitására" van szükség, hogy még az uj diktatúra kikiáltásakor is az uj európai demokrácia megerősödését és konszolidálását „remélje" e cselekedettől, csupán azért, mert ez alkalommal a diktatúrát nem egy kevésbé rokonszenves állam, hanem egy uj és szolidnak nevezett szövetséges állam kiáltotta ki. Képzeljük el, mit irt volna a Prager Presse, ha történetesen nem Jugoszláviában vezetik be a nyílt és leplezetlen katonai abszolutizmust! Az uj „haláltervény" Belgrád, január 8. Az állam közrendjének és biztonságának védelméről szóló tegnap kiadott uj törvény többek között a következőket tartalmazza: Halálra, illetve huszévi börtönre ítélik azokat, akik 1. olyan könyveket, újságokat, röpirato- kal írnak, kiadnak, nyomtatnak vagy terjesztenek, melyek fölizgatják a tömeget az állami hivatalok és a nyilvános nyugalom és rend elietn. Ugyanez áll a szóbeli vagy írásbeli propagandára, mely a politikai vagy társadalmi rendnek erőszakos megváltoztatását kívánja; 2. aki olyan egyesületbe lép, olyan Szentessi a fal felé fordulva tetette az alvást. Hallotta, hogy a társa vetkőzik, hallotta, amiint az egyes ruhadarabok megsuhognak s aztán a székre esnek. Végre elsötétedett a zárka: Gerő is lefeküdt. Szentessi agyában razottak a gondolatok: — A szavak erejét éreztem s nem vettem észre, hogy a szavak mögül kimaradt a tett. Beszéltem és csodálkoztam, hogy a szavaim elhangzanak, mint Alpár vagy Sugár szavai... Érezte, hogy testében megfeszülnek az izmok: az ébredő erő feszülése lázasra dicsőítette a gondolatait. Most úgy érezte, hogy megtalálta a dolgok lényegét: — A szavak erőtlenek és a legszebb szavaik is elhangzanak . . . tettekre van szükség: ime a bibliai „legesz" értelme, — nem a szó, hanem a tett! Elmosolyodott: — És itt van a magyarázat, hogy miért nem volt száj Zarathusitra szája a tömegek fülének' Zarathustra szépen, okosan, gyönyörűen beszélt, de csak — beszélt ... Az embereikhez vezető ut nem a szavakon keresztül vezet! Felkönyökölt az ágyban. Megszólalt: — Gerő! Hátik, egyenletes tételezés felelt csak a szavaira. Bűneik meg is örült: a kimondott szó után rögtön meg is bánta már, hogy megszólalt: nem volt szüksége emberre, akivel beszélhet. Most nem érezte magányosnak magát. A véir vad lüktetéssel száguldozott az ereiben: most, először életében, pozitív, meg- döratiheteblen bizonyossággal érzte, hogy — él. — Imi keltene Krisztusiról, — ötlött eszébe, — az igazi Krisztusiról ... Vagy talán élni kellene . . . élni: úgy, mint Krisztus . .. . Érezte, hogy szemei keresztül világítanak a zárka sötétségón, az erőt érezte magában, mely gondolkodás nélkül mondja a bénának, hogy „kelj fel és járj!" . . . Érezte, hogy az idő megint megállt mellette, de most nem volt kínzó ez a megállás, mert nem a végtelenséget jelentette, de az örökkévalóságot. Maga melllett tudta a sokszáz embert, aki a szom1929 január 9, szerda. —MII — ImmmUMn/Y ^ÖeMéRSKA-ToVARWA*; MA- RUM-A-LIKeRy-uc-SPo? QÖMÖR) ■ RüM'^LiKORGY/i n> •ROZMAVA- j egyesületet szervez vagy támogat, mely a kommunizmus, az anarchizmus, a terror vagy más hatalmi törekvés mellett fejt ki propagandát és ugyancsak illegális módon törekszik a hatalomra; 3. aki épületeket vagy helyiségeket ad ki olyan személyeknek, - akik a fönti pontokban foglalt bűncselekményeket akarják elkövetni; 4. aki olyan szervezetben vágj* propagandában vesz részt, melynek célja katonai lázadást szítani, vagy aki a hadianyag előállítását, javítását, szállítását s a had^ sereg ellátását akarja meggátolni, vagy aki a polgárokat és a katonákat a katonai szolgálat megtagadására szólítja föl; 5. aki olyan külföldi személyekkel vagy egyesületekkel lép érintkezésbe, amelyek forradalom előkészítését szolgálják; 6. aki a fenti célokra fegyvereket, muníciót, egyéb eszközöket vagy robbantószereket gyárt, rendel vagy elrejt; 7. aki gyilkosságot készít elő, kísérel meg vagy követ el aa állami orgánumok ellen. A törvény továbbá kijelenti, hogy minden olyan egyesületet és politikai pártot fői oszlat, amely a meglévő rend megváltoztatását propagálja. Éppen igy kötelező, szédságában, de tőle méteres falakkal elre- kesztive, alszik a vasajtók mögött és érezte, hogy a kör egyre tágul: már nincsenek vasaitok és kőfalak, csak emberek vannak, — szavakbafáradt, frázistól csömörlött, de tettekre éhes emberek ... A kőfalakon keresztül érezte az alvó fegyencek életét, Budapestét, Magyarországét, az egész világét . . . Minden élt, lélegzett körülötte: karjaiban megfeszültek az izmok, most már hitte, hogy neki, Szentessi Istvánnak, akit vasajtó mögé zárt egy ostoba rendelkezés, úgy kell élnie, hogy százmillió emberek várnak a tettre . . . Fejeket látott maga körül, figyelő, sóvárszemü emberfejeket, — fegyenoeket és apostolokat, gyilkosokat és szenteket . . . Fehér ruhában állt a hegytetőn, beszélt s nem szavak, de testvéről elések hulltak az ajkai közül . . . Egyenleteseket lélekzett: aludt ... Hajnal felé járt, amikor felébredt. A zárka rácsos ablakán már besütött a nap. Körülnézett a zárkaszobában, örült a fehér, tiszta börtönfalaknak: fehérség, templom . . . A szomszéd ágyon nehéz sóhajtásokkal horkolt Gerő: ő még aludt. Jóságos pillantásokkal simogatta végig az alvó embert, aztán kibújt az ágyból, a lavórhoz sietett és vigyázva, hogy a viz loccsanásával zajt ne üssön, mosakodni kezdett. A hideg vizcsöppek egymásután peregtek végig a testén, — jóleső borzongást érzett: hideg, tisztaság . . . — Nem szavakkal kell imádkozni, _ ötlötte k eszébe a biblikus szavak és úgy érezte, hogy most ő, a mosakodó ember, tettekkel imádkozik: köszöni a reggelt, a napot, a hideg vizet, a bőre alatt feszülő kemény izmokat. Harsonás hozsannának érezte, hogy él és mikor a durva törülközővel végigsikálta a bőrét, a középkor szőrcsuhás barátait értette meg: az egészséges testnek imádság a szőr- csuha és a szöges ö'v, hiszen ezeken keresztül is érzi, köszöni hogy él! íFíilvtatiük.
