Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-08 / 6. (1929.) szám

19ü9 január 6, jtgdd.

szik népeit megértéssel és jósággal kormányozni, akkor az operáció sikerülhet, de ha önkényes lépésekkel és erőszakoskodásokkal véli megoldani feladatát, a latens ellentétek könnyen kipattanhatnak és végleg lánghabori thatják az amúgy sem erős talpazaton nyugvó délszláv államot.

Sándor király legelső intézkedései különben a legkevésbé sem rokonszenvesek. A kisebbségekkel szemben elfoglalt álláspontja, az összes kisebbségi pártok feloszlatása, nem olyan tett, amit a külföld üdvözölhetne s nem olyan békítő cselekedet, amely az ellentétek elsimítására volna hivatott.

A szombati államcsíny

Belgrád, január 7. Hetekig tartó tárgyalássak után Sándor jugoszláv király arra a meggyőződésre jutott, hogy a jelenlegi belgrádi ipariaménttel és annak vezéreivel nem tud kellő többségű kormányt alakítani. Mivel a súlyos belpolitikai krízisben a parlament feloszlatása és az uj választások kiírása hetekig elhúzódó veszedelmes interregrnumot jelentett volna s akkor sem bizonyos, hogy az uj parlament más összetétellel jött volna Bel- gtrádba, mint a mostani, a király elhatározta, hogy megváltoztatja a jugoszláv alkotmányt és átmenetileg a saját személyére ruházza a legfelsőbb törvényhozó és végrehajtó hatalmat. A parlament megkérdezése nélkül szombaton éjjel tíz óra után Zsivkovics tábornokot, a gárda parancsnokát nevezte ki miniszterelnöknek és manifesztummal fordult a néphez, melyben kijelenti, hogy addig, amíg a jugoszláv államkrizist nem sikerül megoldani, diktatórikus módon ukázokkai fog kormányozni. A parlamentet feloszlatja, uj választásokat nem ir ki. A miniszterek senki másnak nem felelősek, csak a királynak. Az alkotmányt a király megváltoztatta s azonnal az első nap számos uj törvényt hozott.

Az uj „testőrkormány*1

Az uj kormány a következő összetételű: mimszterelnö és bel ügy eminiszter Zsivkovics tábornok, a királyi testőrség parancsnoka, külügyminiszter Marinkovies Vojadr. (mint eddig), pénzügyminiszter Svrljuga bankigazgató, közlekedésügyi és hadügyminiszter Hadzsics tábornok, közoktatás- ügyi miniszter Maksimovics Bozsa (radikális) épitészügyi miniszter Savkovics (radiká lis), kultuszminiszter Alaupovics (horvát), földművelésügyi miniszter Franges mérnök (horvát), szociálpolitikai miniszter Drinkovios (horvát), erdőügyi miniszter Radivojevics (demokrata), egészségügyi miniszter Krulj, igazságügyminiszter Srskies (bősnyák radikális), tárcanélküli miniszter Uzunovies volt miniszterelnök.

Az nj kormány célja, hogy a* állami közigazgatás terén alapvető változást készítsen elő. A kormány azonnal kinevezése után, még az éjszaka, a király kezébe letette a hivatali esküt.

Miután az uj kormány tagjai megesküd- tek, Sándor király a következő beszédet intézte a miniszterekhez:

‘ A X A Kiü-VJcT

— Miniszter Urak! Minden igyekezetem arra irányult, hogy olyan megoldást találjak, amely a nemzet előnyére és az állam erősödésére harmonikus utóm vezesse ki Jugoszláviát a krízisből. Igyekezetem dacára a legutóbbi tanácskozások után arra a meggyőződésre jutottam, hogy a jelenlegi körülmények között ez a megfelelő megoldás parlamenti utón elképzelhetetlen. Éppen ezért elhatároztam, hogy a meglevő nehézségeket a közigazgatási rendszer megváltoztatásával küszöbölöm ki és hathatósabb orvosságot keresők az állam és a nemzet betegségének meggyógyitására. Ettől a gondolattól áthatva, meghívtam önöket, hogy együttműködésükkel segítsék elvégezni a nagy munkát. Remélem, hogy méltányolni tudják bizalmamat, valamint annak a nagy feladatnak a jelentőségét, amelyet most önökre ruházok.

— Munkájuknak megkezdése előtt néhány szóval szerelnék rámutatni azokra a pontokra, amelyek vezérelveikül szolgálhatnak.

Mint miniszterek csak nekem tartoznak felelősséggel. Mindegyikük külön-külön a legfelsőbb állami tekintélyt fogja jelenteni a saját tárcájában, önök és hivatalnokai a legfelsőbb állami tekintélyt szolgálják és az lesz a kötelességük, hogy minden alkalommal megszerezzék számára a szükséges tiszteletei.

Sándor király ma reggel a következő manifesztummal fordult népeihez:

,vHü népemhez: a' szerbekhez, á horvá- tokhoz és a szlovénekhez! A nemzet és az állam érdeke és jövője arra kényszerit, hogy mint uralkodó és mint ennek a népnek a fia. egyenesen a néphez forduljak és őszintén elmondjam azt, amit a jelen pillanatban lelkiismeretem és hazaszeretetem elmondani parancsol.

Eljött az az óra, amikor a nép és a király között nem lehet közvetítő. Türelmem és fáradozásaim ellenére parlamenti utón lehetetlen volt a belpolitikai krízisből kivezető megoldást találni. A szivem majd megszakadt, amikor láttam a dolgozó és hazafias tömegek nyomorát. E tömegek, akik világéletükben egészséges és velük- született józan Ítélettel rendelkeztek, régóta épp úgy belátták, mint én, hogy az ország az eddigi utón nem haladhat tovább. Az eddigi rendszer nem felelt meg az én és a nép várakozásainak, mert nem hozta meg az ország belpolitikai rendezését és konszolidációját.

A parlamenti viszonyok és a politikai rendszer napról-napra egyre több negatív jelejiséga-el záródott s hátrányait a nép és az állam' egyformán érezte. Az állam minden berendezése súlyos veszedelemben forgott Az ilyesfajta egészségtelen politikai helyzet nemcsak az állam belső életét és haladását veszélyezteti, hanem a külpolitikai viszonyok kiépítését is hátráltatja. Árt külföldi presztízsünknek és lehetetlenné teszi külföldi érvényesülésünket.

A parlamentarizmus, amely őszintén gvá- szolt édesapámnak politikai tradíciója volt,

— Természetesen e feladatukat csak úgy oldhatják meg, ha tisztelni fogják az állam törvényeit s nem engedik meg, hogy a törvényeket valaki kiijátsza. Hivatalnokaikkal együtt csak az állam érdekeit és kötelességüket tartsák szem előtt. Csak igy áll helyre a nemzet bizalma az. állami tekintély iránt s csak igy győződik meg a nép airról, hogy az állaimban feltétlen legalitás uralkodik és teljes igazságosság és törvényszerűség van érvényben. A hivatalnokokat igy áthatja a föl- tétlen biztonság érzése.

— Annak reményében, hogy a szerbek, a Jiorvátok és a szlovének teljes nemzeti egységét fogják szolgálni, hogy intenzív munkát fognák végezni és az állami közigazgatás rninden ágában a legnagyobb aktivitást fogják kifejteni, anélkül, hogy megijednének az önök elé. tornyosuló nehézségektől s annak reményében, hogy azonnal hozzákezdenek az állami közigazgatás megjavítása és megváltoztatása nagy munkájának elvégzéséhez, arra széli tóm fel önöket, Miniszter Urak, hogy feladatuk lelkiismeretes teljesítésé vei segítsenek engem királyságunk épségének és prosperitásának alapvető munkájában és nemzeti jövőnk biztosításában. Életfelfogásom szerint a legfelsőbb törvény az állam java s mindenkinek az a kötelessége, hogy a nemzetét szolgálja.

megmaradt az én ideálom is. A vak politikai szenvedély azonban annyira visszaélt vele, hogy ez a parlamentarizmus az állami élet fejlődésének béklyójává vált. A szkupstinában történt sajnálatraméltó veszekedések és események megingatták a népben az intézmény hasznosságába vetett hitet. A pártok közötti megegyezés lehetetlenné vált. A nemzeti egység ideáljának suíbavefcésével történt események dezorganizációt és nemzeti torzsalkodásokat provokáltak a népben.

Szent kötelességem a nemzet és az állam egységének megőrzése. Elhatároztam, hegy e kötelességemnek mindenképpen eleget teszek. Kormányzásom legfőbb ideálja a nép és az állam egységének megőrzése épp úgy, mint ahogy az ország többi polgárainak is ez legyen legelső törvénye.“

Az uj rendszer kihirdetése

„Elhatározásomra a nemzet és a történelem előtt érzett felelősségem, hazaszeretetem és kegyeletes hálám mindazok iránt, akik ezért az ideálért életüket adták, juttatott. Meggyőződésem szerint az egyetlen orvosság, amellyel e bajon spadteni lehet, a parlamentáris kormányzat idögválioztatása. Az uj választások kiírása a drága idő elfe- csérlését jelentené és szintén nem vezetne eredményre.

így tehát uj munkarendszert keresünk és uj ntakra lépünk. Tudom, hogy e komoly pillanatban a szerbek, a horvátok és a szlovének megértik királyuk őszinte szavát és leghübb segítőim maradnak eljövendő munkámban, amely arra irányul, hogy

Is alapüti manifesitum

BORvOnr

A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: JARNO JÓZSEF

(49)

'A fogháznak ez a fajtája már nem is börtön, de egy lépés a társadaíomtalan társadalom ideális berendezkedése felé, ahol a bűnözők már nem börtönbe, de szanatóriumba kerülnek . . . Bizonyos, hogy ez a mai forma még nem az ideális berendezkedés, hiszen a fogházé rök helyén ápolóknak, a tisztviselők helyén orvosoknak kellene lenni, azonban kétségtelenül megállapítható, hogy a haladás, melyet a börtöniigy a gyirkos földalatti fogdáktól a modern fogházakig tett, lebeosülhe- tetlenül nagy: a mai börtön elméletben még ellenkezik a humanitással, de gyakorlatban már nem, — az elmélet hibás, mert még mindig büntetésnek tekinti a börtönt, holott ennek gyógyintézetnek kellene lennie, azonban a gyakorlat már helyes irányba terelte a téves elméletet: a mostani börtön már nem jelent szén ved esek et, aki ide egészséges test- dél kerül be, az egészséges testtel is távozik... Az ember, aki innen kikerül, nem roncs, aki képtelen munkára és életre, de egészséges ember, aki kint rögtön folytathatja abbahagyott életét.

— A börtön, mostani formájában, — robbant ki Szentessiből az elkeseredés, — rosszabb, mint a középkor nyirkos és egészségtelen földalatti börtönei! A testi nyomorúságok börtönét a hazug álhumanizmus „egészséges11 épületekkel cserélte fel. Ma hangos és ostoba frázisok hirdetik, hogy a modern fogházak és fegyliázak megfelelnek az emberiesség követelményeinek, hiszen a zárkáikban angol fclo- zett van, az épületben fürdőszoba és könyvtár a zárkák világosak és ugyanolyan szobák, mint akármelyik városi lakószoba. Azonban azok, akik ezeket a írázásokat világgá kűrtöLifc, elfeledkeznek arról, hogy ez a technika vívmányaival bőven felszerelt kinzókamra kegyetlenebb, minit a középkori ... A középkori börtönben a test rettenetes kínokon ment keresztül, de az ember, aikii ezekből kiszabadult, nem roíkkant meg, mert a büntetés letöltése után óletöszlönének százezer csápjával kapaszkodott bele az eléje tárulkozó uj életbe, a szabadságba. A modern igazságszolgáltatás azonban, — és ez a legraífináltabb kínzás, — nem sújtja testi büntetéssel a bűnözőt. Megad neki minden testi kényelmet, sok esetben még több kényelmet és komfortot, mint amennyiben 'kiint vélt része, de megöli benne az embert, aki hinni tud önmagában. A mostani börtönökben gondolkozásra, ttópe- lődésre van ítélve a fogoly: a teste nem szenved, de rákén yszeritették a magányt ... Az az ember, aki ezeket a börtönöket szenvedi végig, elveszti az életösztönét, képtelenné lesz a létért való kinti küzdelemre és végleg elbukik ... A modern börtönök gyilkolnak, embert ölnek, kegyetlenek . . .

— De ez csak azéirt van igy, — vitatkozott Sugár, — mert, amint az előbb is mondtam: az elmélet hibás. A börtön, a fogház, még ma is büntetésnek van szánva és nem gyógykezelésnek, — pedig erre lenne szükség. A társalomra káros emberek kirekesztésére szükség van, — ezt észrevette már a primitív társadalom is és megölette ezeket az embereket. Ez volt a legbarbárabb megoldás, ezután nagy haladás volt a börtön, — még a földalatti kazán latta is ... De a fejlődésben nem szabad megállásoknak maradni, mert a megállás ugyanolyan rossz, mint a reakció. Ezért volt szükséges, hogy a földalatti börtönöket felváltsa a modern fogház és ezért lesz szükség a jövő társadalmában a szanatórium-fogdákra. Ez az evolúció törvényszerű menete, cs*k természetes, hogy az evolúció nem az egyetlen | mód a haladásra. Egyetlen mód lenne, ba a 1 dolgok a maguk természetes rendjük szaruit

mehetnének, ha nem lenne államhatalom, mely a maga megkövesedettségével minduntalan megállítja a fejlődés menetét. Azonban ez az államhatalom letagadhatatlanul megvan s ezért van szükség revolucdókra, forradalmakra . . .

Széni ess i figyelő szemekkel nézte a beszélő embert. Figyelt a szavakra, érezte a mondatok szigorú rendjét, mely mögött a dolgok alapos átgondoltsága őrködött — s az az érzés vett rajta erőt, hogy nem élő emberrel áll szemben, de egy hatalmas könyvvel, egy statisztikai kimutatással . . .

— ALpár György jobb kiadásban, — gondolta el és nehezére esett a mosolygás elfojtása, — ember, aki begubózott a könyvei

a teóriád mögé ... Itt van a börtönben, szemei előtt élnek a börtömlakók, de ő nem a börtönt és a foglyokat látja, hanem a könyveket, melyeket odakint elolvasott . . . Azt hazudija magának, hogy figyelő, nyitott szemekkel nézi a világot, de csak azokat a történéseket veszd észre, fogadja el igaznak, melyek az ő megkövesedett teóriáit igazolják...

— Az igazságszolgáltatásnak, — folytatta Sugár — borzalmas nagy hibája, végzetes tévedése, hogy nem nyugszik pszibológikus alapokon, — de az igazságszolgáltatás tökéletes reformja neon is képzelhető el a jelenlegi társadalmi berendezkedés mellett. A jövendő igazságszolgáltatásának egészen uj alapokon kell felépülnie: nem engedhető meg, hogy az igazságszolgáltatás csak a bűnesetek megtorlására szonitkozzom, mert csirájában kell elfojtani a bűnt . . .

Sugár észrevette a Szent ess! szájára kiülő keserű mosolyt.

— ön nincs ezen a véleményen? — fordult hozzá.

Gerő adta meg a választ Szentesei helyett:

— • Aligha, ö biblián keresztül nézi az életet, — tette hozzá gúnyosan.

Sugár elmosolyodott:

minél rövidebb idő alatt megteremtse az állami közigazgatásnak és az állami organizációnak azokat az institúcióit, amelyek a legjobban megfelelnek a nép általános követelményeinek és az állam érdekének. Ennélfogva elhatároztam, hogy a szerbek, a horvátok és a szlovének 1921 junius 28-án kelt alkotmányát hatálytalanítom. Minden eddigi törvény addig érvényben marad, amig egy tőlem jövö ukáz meg nem változtatja azt. Az uj törvényeket a jövőben a hivatalos lap közli. Az 1927 február 11-én választott szkupstinát ezennel föloszlatom.

Amidőn ezen elhatározásomat közlöm népemmel, fölszólítom az összes állami hatóságokat, hogy parancsaimnak alávessék magukat és arra kérem a polgárokat, hogy elhatározásomat tiszteljék és kövessék.

Kelt Belgrádiján, 1929 január 6-án.

Sándor, s. k.“

A lezár! és lepecsételt szkupstina

Belgrád, január 7. Tegnap délben az. uj minisztérium megtartotta első miniszter- tanácsát. Amikor Zsivkovics Pera tábornok, az uj miuiszterdlnök elhagyta az üléstermet és a sajitó 'képviselői mégőst romolták kérdéseikkel, a miniszterelnök röviden csak ennyit felelt:

— Nincs mit mondanom, mert az uj kormány nem azért vau, hogy beszéljen, hanem hogy cselekedjék.

A szkupstina épületét tegnap délelőtt a rendőrség hivatalosa® lezáratta. Amikor Machajlovios, a szkupstina elnöke, az épületbe jött, egy rendőrtiszt tudatta vele, hogy legfelsőbb utasításra senki sem léphet be a házija. Erre Michajrlovics megjegyzés nélkül távozott.

Kik az uj emberek?

A kabinetet ugyan rendkívül gyorsam alakították meg, de a miniszteri lista összeállításánál a királyt és tanácsadóit mégis a lehető legpontosabb mérlegeléseik vezették. A két vezető ember, Zsivkovics Pera tábornok és Hadzics Stevo tábornok, hadügyminiszter edd'ig az úgynevezett katonapárti „fehér kéz“ vezetőinek számítottak.

Hogy ez a két egyéniség az nj kormányba került, azt jelenti, hogy a tisztikar utolsó emberig azonosítja magát Sándor király elhatározásával. A miniszterek között kilenc szerb, négy horvát és egy szlovén van. Boszniát egy horvát és két szerb képviseli, a horvát' fővárosban székelő két miniszter pedig dalmát származású. A horvát párás a t- demokrata párt vezetőit a király nem hívta meg, viszont a három legfontosabb nemzet- gazdasági tárca, a pénzügy, a kereskedelem és a földmivelésügy horvátok kezébe került, ami Horvát országban bizonyára megelége- d'ést fog okozni.

Jevkics bécsi követet a királyi kabinetiroda főnökévé nevezték ki, mig Jovano— Igen, — állapította meg, — a biblia a legprimitívebb szocializmus ... Az eszmék magva feltétlenül feltalálható benne: nagyon okos könyv, persze tekintetbe kell venni, hogy a „legmodernebb része14 is — kétezer év előtt készült . . .

— Ezzel azt akarja mondani, hogy már elavult?

— Bizonyos mértékig bizonyára!

— Krisztus hitet adott az embereknek, — de mit tudnak adni önöik ehelyett?

— Tudást! — állapította meg határozott hangon Sugár.

— Igeu: tudást! De egyenértókü-e a tudás a hittel? Mít gondol: megváltott-e valaha egy kétségbeesett, megnyomorított embert a tudás? A szocializmus teóriákat teremtett, melyek megmagyarázzák az egyes társadalmi jelenségeket és rámutatnak egy útra, mely még a teóriák kigondolói előtt is misztikum: „íme, ez a megváltás, a jövő!" A szocializmus építő munkáról, emberiség jövőjéről beszél, de megfeledkezik a jemeniről, mert a jelen pozitív nyomorúságain nem lehet teóriákkal segíteni . . . önök okoskodnak, mert nem tudnak, logikákat építenek fel, mert nem veszik észre, hogy az igazi tudásnak, az igazi felismerésnek, az igazi meglátásnak nincs szüksége logikára. Én nem vagyok szocialista, amint nem vagyok hivő keresztény sem, — de még mindig inkább figyelek a kétezer év előtt elhangzott szavaikra . . .

— Krisztus kétségkívül okos ember volt, aki megelőzte a korát, de az emberi élet nagy problémáit ő sem látta meg, ami természetes is: kétezer év előtt élt . . .

— Meglátta! — sziklásodon egy szóvá a hit.

A nagy zánkairodán elszórtan dolgozó Írnokok felfigyelitek a hangos szóra és Szentesed kérdező szernek pillantását érezte magán. Úgy érezte, Ivogy az alakja megnőtt és hogy most ő áll a sokaság előtt, a hegyen. Harsonásra di- 06ötül hangon kezdett beszélni: