Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-08 / 6. (1929.) szám
Mai nánunk 12 eMal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Fek!es Vesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség; Prága 11., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap. Praha EURÓPA LEGÚJABB DIKTATÚRÁJA Sándor jugoszláv király eltörölte az alkotmányt, testőrcégéit parancsnokát nevezte ki miniszterelnöknek, föloszlatta a szkupstinát és átvette a törvényhozói hatalmat i ; • Tökéletes államcsíny Jugoszláviában — Királyi manileszium, mely eltörli a parlamentarizmus rendszerét — Zsivkovics az uj miniszterelnök — A horvátok meg vannak elégedve — A délszláv állam teljes átszervezés előtt Sándor, Jugoszlávia királya. • Prága, január 7. Európa tegnap óta ismét egy diktatúrával lett gazdagabb. Sándor jugoszláv király a belgrádi parlament vezetőivel való hosszú és eredménytelen tárgyalásai után hazaküldte a pártvezéreket, bezáratta a szkupstina kapuit, gárdájának parancsnokát megbízta a miniszterelnöki teendők ellátásával és népéhez manifesztummal fordul, melyben kijelenti, hogy a végrehajtó hatalom, a törvényhozás és egyáltalán az állam összes ügyednek legfelsőbb intézését átveszi. Az első Jugoszláviából érkezett jelentések szerint a nép Zágrábban és Belgrádban lelkesedéssel fogadta a király elhatározását, mert a horvátok és a szerbek egyaránt megelégelték a belgrádi parlamenti kamarilla többéves machinációit. Amióta Pasios meghalt, a belgrádi szkupstina palotájából hiányzott az az egyéniség, aki rányomja bélyegét Jugoszlávia politikai életére és a nagy vezér halála után a felszabadult kisemberek idétlen ambícióikkal mindjobban kiszéles- bitették a Szerbia és Horvátország között tátongó szakadékot. Raüics halála után Macsék vetto kezébe a h orv át parasztpárt vezetését. Ha elismerjük, hogy Rádiós kitűnő népszónok és nagyszerű néptribnn volt, azt is konoedál- nuuk kell, hogy sohasem rendelkezett elég előrelátással és energiával, hogy ideáljait realizálja. Az ő érdeme volt a horvát nép ellenállásának megszervezése, de utódjának érdeme, hogy a megszervezett tömegek segítségével eredményt is ért el. A körültekintő és diplomatikus Maosék mindenekelőtt szövetségeseket keresett s Pribiesevies személyében megtalálta azt a fói^i4jpikáre szüksége volt. A jugoszláv parasztul okú megalakításával átütö- képes ellenzéket szervezett, amely nélkül a belgrádi kamarilla parlamentáris utón nem kormányozhatott. Mindenesetre Ma- csek érdeme, hogy az események eddig jutottak és Sándor király kénytelen volt „közbelépni". Egyelőre nem lehet tudni, milyen következményekkel jár a jugoszláv államcsíny. Minden a király személyétől, jó szándékától és személyes tanácsadóinak intencióitól függ. Amit általános európai szemmel megállapíthatunk, az mindenekelőtt a parlamentarizmus egy újabb krízise és csődje. A világháború befejezése éta nem láttunk tisztább példát a népnek a parlament rendszerétől való megundoro- dására, mint most Jugoszláviában. Három évi terméketlen herce-hurca és fölösleges személyeskedés nyílegyenesen vezetett a diktatúra rendszere felé, amelyet a király kénytelen-kelletlen s minden túlzott személyi ambíció vagy nagyzási hóbort nélkül végül is kihirdetett, hogy megmentse Jugoszláviát. Különös színjátéknál aszásztál hatunk. Sem a nép, sem a király nem akarta a diktatúrát, a körülmények kergették belé az országot, de most, amikor megvan, mindenki megelégedetten veszi tudomásul. Amikor Macsek tegnap visszaérkezett Zágrábba és hirül hozták neki a király elhatározását, örömtől sugárzó arccal jelentette ki: — Ez az, amit én akartam! A zágrábi sajtó körülbelül ugyanilyen hangnemben ir s mindenki Sándor királytól várja a nép és az ország üdvét. De nemcsak Horvátországban, hanem Szerbiában is maradéknélküli megelégedést keltett a diktatúra kihirdetése. A késő éjjeli órákban ezrekre menő tömeg várakozott a középületek és a szerkesztőségek előtt s amikor megjött az uj kormány kinevezésének és a parlament feloszlatásának a hire, szűnni nem akaró éljenzés fogadta. A tömeg Sándor királyt éltette, mert itt is egyedül tőle várja a súlyos jugoszláv államkri- zis megoldását. Jugoszlávia népei, úgy látszik, valameny- nyien bizalommal tekintenek Sándor királyra. Ami eddig a legfőképpen hiányzott Jugoszláviában, a kölcsönös bizalom volt. A horvátok nem bíztak meg a szerbekben, a szerbek a horvátokban s a nép egyöntetű bizalmatlansággal tekintett a meddő és teZsivkovics gárdagenerális, az uj jugoszláv miniszterelnök. hetetlen parlamentre, amely évekig tartó vitatkozásában sehogysem tudott úrrá lenni az eseményeken. Az uralkodó személye mind a horvátok, mind a szerbek előtt elegendő garanciának látszik a helyzet megoldására. Senki sem tudja egyelőre, kinek fog kedvezni Sándor király. Ezentúl minden hatalom az ö kezében'összpontosul és Jugoszláviában az történik, amit ö akar. Sem a kormány, sem a parlament nem cselekedhet tőle függetlenül, azaz Sándor király pillanatnyilag több hatalommal rendelkezik, mint Mussolini, Primo de Rivera, Sztálin, vagy a világ bármily más diktátora. Sándor király manifeszfuma szerint a testőrtábornok kormánya és a diktatórikus intézmények csak átmeneti állapotot jelentenek s addig maradnak érvényben, amíg az államot nem sikerül olymódon átszervezni, amint az a nemzetnek tetszik. Természetesen ez az átmeneti állapot évekig elhúzódhat, miként elhúzódott a diktatúra Spanyolországban, ahol Primo de Rivera szintén csak átmeneti diktatúrát hirdetett. A külföldi szemlélő egyelőre nem tudhatja, kinek fog kedvezni Sándor király: a hor- vátoknak-e, vagy a szerbeknek. Egyelőre mindkét fél megbízik benne, mint a legfelsőbb döntőbíróban, de kétséges, hogy intézkedései állandóan megelégedést fognak-e kelteni a jugoszláv állam mindkét fókuspontjáhan. Há a szerbeket fogja pártolni, Horvátország nem lesz megelégedve, ha helyt ad a liorvát követeléseknek és elhatározza Jugoszlávia decentralizációját, a szerbek fognak nehézségeket támasztani. Egyelőre úgy látszik, hogy Sándor király kellő garanciát adott Macseknck a horvát kívánságokra vonatkozóan és komoly szándéka a decentralizáció. Elvégre az uralkodó szempontjából egyre megy, vájjon centrális szerb uralom, vagy föderalista alapon működő államképződmény jelenti-e Jugoszláviát s az Ö szemében pusztán az állam egysége, az állam békéje, népeinek prosperitása és a királyság intézményének megmaradása a fontos. Ha a perszonális unió létrejön és Sándor király megmarad államfőnek, az állam a továbbiakban a monarchia szempontjából úgy fejlődhet, ahogy a körülmények követelik. A perszonális unió egyedül csak az ószerbek álmát hiúsítaná meg, Pasics Nagyszerbiájának eszméjét, amely a horvátok autonómista mozgalmával úgyis halálra volt Ítélve. A külföldi szemlélő egyelőre nem tehet mást, mint megállapíthat. Megállapíthatja, hogy Jugoszláviában rendkívül nagyjelentőségű államcsíny történt. Egy alkotmányos állam diktatúrává változott és a parlamentarizmus egy országban ismét csődöt mondott. A következmények beláthatatlanok. Ha Sándor király komolyan fogja föl hivatását és az átmeneti állapotot arra használja föl, hogy kidolgozza a jugoszláv politikai szenvedélyek szanálásának tervét s a megfelelő terv szerint zökkenő nélkül visz- szavezesse Jugoszláviát az alkotmányos monarchiák sorába, akkor a szombati államcsíny nem tekinthető másnak, mint egy szükséges operációnak, amelyet a beteg érdekében föltétlenül végre kell hajtani. Mindenesetre az a körülmény, hogy ily súlyos operációra volt szükség, azt mutatja, hogy a betegség rendkívül súlyos. Jugoszlávia csaknem a széthullás és a polgárháború küszöbéin állott, amikor Sándor király e „mestervágással" és katonáinak segitségé- vel teljes erővel a helyzet megoldásához látott. A hadsereg a király mögött áll, úgy hogy e részről nem fenyegetheti veszedelem az országot. Ismételjük, minden attól függ, milyen lépésekre szánja magát Sán- dor király. Ha bölcs menarcha lesz s igyekLAUFER S., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 29-22.
