Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-30 / 25. (1948.) szám

1829 Január 80, szerda. Byrd kapitány szigeteket és óriási szikíahegységeket fedezett föl a déli sarkvidéken w Az első ötórás repülőút eredménye — Baleken és Hmold. Yue szerepe — Téli tábor a Bálnaöbölben — Érdeklődés Olaszországban — Milánó, január 29. Egész Olaszország nagy figyelemmel kíséri azokat a híreket, amelyek Byrd délsarki expedíciójáról ér­keznek. Az olaszok bizonyos tekintetben N obile expedíciójának kiegészítését látják ftz amerikai sarkkutató működésében s az expedícióban különben is több olasz vesz részt. A legújabb, Milánóba érkezett rá­dió jelentések szerint Byrd Baleken norvég repüld társaságában nagyjelentőségű, öt­órás repülöntat véglett Antarktisz belseje fölött. A repülő utón Haro-ld Jue drótnél­küli távirdász is résztvett, ak] félóránkint kimefitő jelentést adott le a repülőgép út­járól. A felfedezők az eddig legkevésbé is­mert Antarktisz-tájiat választották célul. Számos földrajzi rejtélyt sikerült megolda­niuk és több értékes felfedezést, tettek. Byrd átrepülte Seottfemdot, majd a sziklás álexamlra-föld fölé került. A City oí Newyork fedélzetén a rádíógramok nyo­mán figyelték az utat. Byrd egy ismeretlen szigetet fedezett fel, majd tizennégy uj nagy sziklahegyet. A repülőgép a déli sark közelében lévő magas hegységig nyo­mult előre, de most még nem érintette a déli sarkot. Byrd parancsnok segédhajója, az Eleonore Balling, amely óriási mennyi­ségű anyagot és élelmiszert szállát az ex­pedícióinak, napokkal ezelőtt elhagyta Uj- zélandot és a Bálna-öbölbe étkezett, ahol megkezdte a kirakodást. Negyven éve halt meg Rudolf trón És még mindig nem derűit világosság a mayertingi tragédiára 1889 januárjában a véderővita .lázában ólt, égett Budapest. A Sándor uccai képviselő- házban az ellenzék ostromolta Tisza Kálmán véderőjavaslatát, az ueoán nap-nap mellett tüntetett a tömeg, amelynek hazafias meg­mozdulásait az egyetemi ifjúság irányította. Mindennaposak az összetűzések a tüntetők és a karhatalom között. Ebben a lázas hangulatban érte Magyaror­szágot és Budapestet a Mr: „Rudolf trónörökös január 29-éről 30-ára virradó éjjel Mayerlingben meghalt". A főherceget sajátjának vallotta a Demzet, minden nemzeti irányú törekvés, minden Ausztria-ellenes megmozdulás, minden ha­zafias tüntetés hátterében kéretlenül és kérdezetienül ott állt — gondolatban — a fő­herceg alakja, tábornoki magyar diszegyen- ruhában, dilásan, erősen egészségesen: úgy, ahogy a nemzet elképzelte őt, a magyarok barátjának, függetlenségi törekvéseinek titkos támogatójának, nem is Habsburg fő­hercegnek, hanem — magyarnak. Ezeket az érzéseket fejezte ki, a nemzet fájdalmát tolmácsolta a Nemzet 1899 január 30-iki száma élén Jókai Mór híres vezércikke: „óh milyen öi'ömest odaadtam tolna, az életemet, hogy a Tiédet megváltsam!“ „De mi az a fájdalom, mely a sziveket el­facsarja, akik Téged oly híven szeretlek, a meggondoló, hideg észnek a fájdalmához képest, mely országok jólétének, nemze­dékek boldogságának reményét látja ben­ned sírba szállani.“ „Jövendőnk reménysége voltál! Terád építettük egy szebb, dicsőbb korszakot al­kotó, messze látóit terveinkéi! Bennedl lát­tuk jelképezve a boidog jövendőt, amely­ben a népek egymást testvérin fogják ölelni; s Te világolsz előttünk, felséges példáddal, az emberiség nagy céljai el­érésében.“ „Mit vétettünk Isten ellen, hogy Tége- dek elragadott közülünk?“ „Ó Isten, aki öt magadhoz vetted, di­csőítsd meg szellmét, hogy védhessen ben­nünket a magas égből s láthassa 'imádott hazáját olyan boldognak, amilyenné ő akarta tennir A bécsi hir a nemzeti reménységek osz- szeomlását jelentette. A magyar nemzet úgy érezte, hogy a főherceg halálával a magyar legjobb barátja, a nemzeti törekvések meg­értő patrónusa halt meg. A véderővita, a törvényjavaslat sérelmes paragrafusai kiforgatták, nyugalmából a nemzetet, egész Magyarországban égő nyug­talanság uralkodott, ennek a nyugtalanság­nak hűséges kifejezője volt a budapesti ucca tüntető képe. S 1889 január 30-án, amikor megérkezett a hir, hogy a trónörökös meg­halt, mintha elvágták volna a tüntetések fo­nalát. A lázadó elegedetelenséget valami le­írhatatlan kétségbeesés váltotta fel az embe­rek lelkében és az emberek tetteiben. Ma már az azóta történtek után nehéz megmagya­rázni azt a nagy fájdalmat, amely kifejezés­re jutott a függetlenségi érzelmű magyar uép között is. Hiszen a trónörökös Ferenc József fia volt, tagja az osztrák uralkodóháznak és tettéiben valóságban bizony nem sok olyan vonás volt, ami indokolta volna a várakozá­sokat, amelyeket a nemzet személyéhez fű­zött. Magyarország mégis gyászba alto®m. A fájdalmas nyugtalanságot fokozta az a titokzatosság, amely a trónörökös halálát bur­kolta. Az első jelentés szerint szivszélhüdés ölté meg. Ennek a jelentésnek senki sem adott hitelt. Erre jött a második hjx: a trón­örökös öngyilkosságot követett el. Az ön- gyilkosságnak magyarázatát keresték az em­berek és nem találták. Mégis ez maradt a hivatalos halál-ok és ez a jelentés jutott el a pápához is, aki a katolikus egyház törvé­nyeihez ragaszkodva, kezdetben nem akart engedélyt adni Rudolf egyházi temetéséhez. Kínos tárgyalások folytak Bécs és a Szent­szék között. Ausztria és a Vatikán viszonya elhidegült, — végül a pápa engedett: elfo­gadta a magyarázatot, hogy a főherceg pil­lanatnyi elrnezavarában követbe el öngyilkos­ságát. Magyarország gyászol, a gyász akkor érte el legmagasabb fokát, amikor a főherceg holttestét a kapucinusok sírboltjába helyez­ték. A temetéssel lezárult a „magyar trón­örökös" élete. A főherceg 1858 augusztus 21-én Laxen- burgban született, négyéves korában kezdte tanulmányait, kilencéves korában kezdett magyarul tanulni Rimély apáttól, nevelését később Rónay Jácint püspök irányította. 1876-'ban lett nagykorú, 1878-ban lépett tényleges katonai szolgálatba. 1880-ban, 22 éves korában nevezték ki vezér őr nagynak és egyúttal ellentengernagynak, 1888 március 18-án a király a gyalogság főfelügyelőijévé nevezte ki. Ekkor már hét esztendeje felesé­ge volt Stefánia belga királyi hercegnő s öt­éves volt leánya, Erzsébet, főhercegnő, a ké­sőbbi Wi ndischgrátzné, aki ma egy bécsi szociáldemokrata ügyvédnek a felesége. Titokzatos politikai betörés Prágában Egy hadtörténetig törzskapitány lakását ismeretlen tettesek feltúrták és katonai-torténelml iratok után kutattak — A rej­télyes betörés nem érte ei célját Prága, január 29. A csehszlovák fővárosban egy 'titokzatos hátterű betörés kelt általános föltűn éet. Tegnap délután ismeretlen tettesek betörtek. Zapíeláll Flórián törzskapitány smi- chovd magánlakásába. Zapletál töraskapitány egy időben a katonai levéltár vezetője volt, jelenleg pedig a forradalmi haőiarchiivum szaikirója. A törzskapitány egy Kailhaus nevű özvegyaisiszony albérletbe kiadott szobájának lakója. Tegnap a délelőtti órákban hagyta eil a lakását és később az asszony is eltávozott, miután a lakást két zárna csukta be. Mikor az asszony a délutáni órákban visszatért, az előszobát, a konyhát és saját szobáját érán- teHenül, de a törzskapitány szobáját a legnagyobb ren­detlenségben, teljesen iölforgatva, tárva- nyitva találta. Az előhívott rendőrök ás detektívek megálla­pították, hogy a betörők célja szem méláiba- tóan bizonyos iratok megszerzése volt, mert a szobában lévő érbéktáncryakat, ruhaneműt, töltött browningot nem bántották, hanem az íróasztal fiókjait kiforgatták, a polcon elhelyezett könyveket sorra kiszedték és átlapozták, sőt papirboritékaikat is lesza­kították. Mielőtt pedig eltávoztak volna, az íróasztalit fölifordiitoittálk s a könyveket és iratokat a szo­bában szerteszéjjel hányták. A betörők személyéről fontos adatot szol­gáltatott a rendőrségnek egy a házban 'lakó hivatalnok, aki éppen a kritikus időben tért haza irodájából. Az ajtóban két intelligens fiatalemberbe ütközött, akik el menőben vol­taik és tisztelettudóan köszöntek neiki. A törzs- kanüány csak este féltizkor, amidőn haza­tért, szerzett tudomást: a betörésről, mivel semosrm értesítetté az esetről. Izgatottan szedte össze s-zétdobálit iratait s akkor kide­rült, hogy több nagyjelentőségű fontos irata, ame­lyet fekete vászonba csomagolva őrzött a sa­rokban egy ujságesomó alatt, fölfedetlen maradt. A kiszállott rendőrségi bizottság megállapí­totta a helyszínén, hogy a betörők erőszakos utón hatoltak be a lakásba. Előbb álkulecsal akarták a két zárral lezárt ajtót kinyitni. Az egyik lakatot ki is nyitották, de a másik el­lenállott, ezért sarkaiból akarták kivetni az egyik ajíószárnyat, amelyik nem nyílik. De Magyarországi népszerűségének kifejlődé­séhez nagyban hozzájárult, amikor védnöke lett az 1885-ös budapesti országos kiállitás- nak, majd „Az osztrák-uiagyar monarchia írásban és képben" vállalat élére állva, Jókai Mórral irányította a Magyarországra vonat­kozó rész szerkesztését és ebben a nagy műben több magyartárgyu cikket irt. j A halál körülményei titokban maradtak ée bár negyven esztendő alatt igen sok em­lékiratban, sok történelmi és mástrányu munkában próbálták megvilágítani a tnayer- lingi tragédiát, a tragédia ma is homályban van. Bizonyos csak az, hogy a főherceget 1889 január 30-án hajnalban szétroposoLt fejjed, holtan találták Veosera bárónővel együtt, aki szintén halott volt. A félhivatalos magyará­zata szerint Rudolf tóruőrökös agyonlőtte ba­rátnőjét, azután magával végzett. Ezt a ver­ziót gyengíti az a tény, hogy a főherceg fe­jének borzalmas össze roncsolts ágát nehéz lenne egy revolvergolyóval magyarázni. Va­lósai nű, hogy a főherceget agyonverték. Legújabban örth János főherceg kevéssel azután történt távozásával próbálták kapcso­latba hozni Rusdoílif halálát, ennek azonban kevés valószínűsége van, mert Rudolfot és Jánost meleg barátság fűzte egymáshoz 0 örth Jánosnak szafbadedvü törekvéseiben, egész életében a legnagyobb támasza, sőt egyetlen igazi támasza Rudolf volt Marad két lehetőség. Az együk, hogy Veosera báró­nő fivérei s a Veosera bárók egy-két barát­ja a trónörököert el akarták választani Stefá­niától, arra akarták kényszeríteni, hogy ba­rátnőjét, Veosera Máriát féleségül vegye. Mikotr ez a kényszerítés nem járt si ikerrel, bosszúból, meggyilkolták. A másik verzió szerint Rudolf összeesküvést szőtt atyja el­len s a császárba osztrák főurak emiatt agyonvertek. Hogy valójában mi történt Mayerlingben: azt mtég ma is homály fedi. Csak az bizonyos, hogy ma negyven eszten­deje annak, hogy Rudolf trónörökös meg­halt 5 halálának évfordulójáról meg kell emlékezni, merrt elmúlása mélyen megren­dítette a magyar nemzetet, alakja ma is él a nép legendáiban, ugv mint egy nagyuré, aM megértette a magyart. ez a kísérletük is kudarcot vallott. A lakásba végül is úgy kerültek be, hogy az ajtó alsó részét kitörték. A faszilánkokat gondosan a lábtörlő alá rejtették. A lakásban aztán egy teljes óra hosszat ga­rázdálkodtak, anélkül azonban, hogy az ér­téktárgyakhoz hozzá is nyúltak volna. Csak a nyomtatott és teleirt papírlapok képezték érdeklődésük tárgyát. Eddig még nem lehe­tett megállapítani, mit lopták el, de annyi már bizonyos, hogy értékesebb irat nem tűnt el a kapitány lakásáról. A Vecerni List a csehszlovák katonai haderő vezérkarának sajtóosztályán érdeklődött az eset felől s azt a választ kapta, hogy a sajtóosztály véleménye szerint bűnügyről van szó, amelynek semmi köze katonai technikai dol­gokhoz. Ez a vélemény megerősíti a lap azon föltevését, hogy a betörők politikai és forra­dalom-történeti jellegű és tartalmú dokumen­tumokat akarták a kezükbe keríteni. Zapletal törzskapitány egyike a legelső csehszlovák légionáriusoknak, Masorvk tanár­nak volt a tanítványa s mint hivatásos újság­író az oroszországi csehszlovák légiók „Cseh­szlovák" cimü lapjának felelős szerkesztője volt. Masaryknak odaadó hive és nagy tiszte­lője. A forradalom első napjaiban tért vissza Prágába és a katonai archívum vezetője, majd ideiglenes főnöke lett. Később kegyvesztett lett s a hadtörténeti archívumhoz helyez­ték át. A magyar képviselőiláz elfogadta a honvédség ellá­tásáról szóló javaslatot Budapest, január 29. (Budapesti ezerkes®* tőségünk telefon jelentése.) A képviselőhöz mai ülésén Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter a honvédség ellátásáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalásának alkalmával reflek­tált "az eilhangozitit beszéd-ékre. Azzal a váddal szemben, hogy miért nem szünteti meg a kormány a zsoldos hadsereg' intézményét, ki­jelenti, hogy nem ő és nem a kormány gyen­ge, hanem az ország nemzetközi helyzete folytán csak morális eszközükkel kén y szer üt­hetjük ellenfeleinket arra, hogy ők is telje­sítsék kötelességüket, azaz szereljenek le, mint ahogy mi i« teljesítet tűk azokat. A hely­zet nem az, hogy mi fegyverkezni akarunk, hanem egyenlőségeit akarunk elérni. Mi ele­get: tettünk fcötelezetfeégüuiknek, a többi ál­lamok azonban nem. A képviselőkáz. a hon­védség ellátásáról szóló javaslatot álitalános- ságlbmn és részleteiben elfogad ta. , ^ 1

Next

/
Thumbnails
Contents