Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-27 / 23. (1946.) szám

Emlékezés Háttér Szilárdra 1929 pumát 87, rwáraap. A szavaik zsúfol képeket, emlékeket ker­teknek föl fantáziánkban és mostanában- bár­hol és bármilyen vonatkozásban ér eil hoz­zám a „művész" fogalma, Bauer Szilárd alak­ját idézi elém. Mind'iigire is úgy lesz, azt hi­szem, hogy az ö tiszta élete, érdekes, vonzó egyénisége nyilatkozik majd ki előttem, eb­ben a fogalomban. Nagyon is megtisztított, nagyon is fényes szavaikkal kellene szólnom róla. ment igen nagy festő volt és igein méltó ember. Ez egy kissé elfogódottá tesz, az érté­kei és mércéjével annyira visszaélnelk ko­runkban, hogy a szavak teljesen elvesztik súlyukat akkor, amikor egy tényleges mű­vész dicséretére kellene őket fölhasználni. Bauer Szilárd meghalt s mert ón szivem­ben siratom, csak úgy tudok inni róla bouy összeszedem minden erőmet, hogy elhites­sem maigammal, hogy mindez csak mese, el­utazott valahová, ahol élni szabad neki is és ahol nincsen szenvedés. Mert Bauer Szilárd rengeteget és mélységesen szenvedett ebben a földi viliágban. Mintha a szenvedés egyene­sen kozzáfcölitözött volna élete tartamára^ és pillanatig sem akarta volna elhagyni. Képei, komor, távlatos víziók, egy meggyötört lélek látomásai és szomorú, súlyos élettapasztala­tok eredményei. Azért olyan közvetlenek, lé- lektől lélekig menők, ahogy ő benne felol­dódtak, úgy ülték meg azoknak a lelkét, kik­nek szeme elé kerültek.'Emberei át vannak itatva szenvedéssel és csak meghatva lehet rájuk később visszagondolni és egyben láza­dozva a sors kegyetlensége ellen. Minden alakja szinte ő maga más és más változatban, de mindig a fájdalom, a gyötrelem, a föl-föl- csapó .lázadás lángjával a szemekben. Az em­lékezetben élesen és világosan maradnak magé ezek a képek — a „Börtön", a mezőről hazatérő munkások, a francia forradalom rézkarcban kifejezett története. És az ucc-a- részlelek, Bauer Szilárd szűk kis uccáá, vá­rosnegyedek, amelyek nehéz órákban Lepnek meg bennünket hirtelen, íöl-fölbukkannak, mert édes, személyes emlékekkel vannak összekötve; Érezni, hogy a festő is úgy látta meg őket, az emlékek ködén át, visszajártak hozzá, mint olyan dolgok, melyek felejthetet­lenek. Bauer Szilárd sohasem beszélt önmagáról semmiféle vonatkozásban. A művészi öntu­dat, önmagának tiszta értékelése biztonság- i gal élt benne, talán éppen azért. És azokra sem igen volt megjegyzése, akik az elismerés verőfényében jártak pikturájuk révén és akik meg sem közelithehik őt a művészi al­kotásban. Túl vol fezeken a dolgokon, meg- b ékeltem vette tudomásul őket. Valahogy még iitt életében egy túlsó partról figyelte az élet dolgait, távlatból, ahonnan már csak az égig nyúló hegycsúcsok Látszanak. Beteg szi­vével. amelyről szinte állandóan tudta, hogy meg fogja ölni őt hamar, idő előtt — a re­mény oly ritkán látogatott él hozzá —, csak egyet akart, kilobogtatni, szétszákráztatná megfesteni azokat a látomásokat, amelyekkel ez in ültig volt, amelyek kínozták a képzeletét, mert meg akartaik' születni. Ez volt a szenve­dések szenvedése, ho?y az élénk, friss kép­zelőerőt nem Lehetett összekötni fizikai erő­vel, hogy a kéz nem tudott segíteni a képze­letnek, az ecset ki-kihullott belőle, ahányszor életre akarta hozni a Lelki szemeivel megfes­tett kéneket. Oevreje még így is befejezett, még igy is fogalmat ad azokról a horizontokról, melye­kig Bauer Szilárd eljutott és méltó airra, hogy méltó helyet kapjon a magyar piktorában. Tragédia, hogy mindaz, ami ennek a pár megfestett képnek természetes, még dusa-bb és még nagyszerűbb folytatása lett volna, csak a vérében, az idegeiben élt és nem ada­tott meg neki, hogy láthatóvá tegye, mielőtt örökre távoznék. Es főleg azért tragédia, mert az emberiség minden érdeklődése és szánalma kevés ahhoz, hogy a művésznek elégtételt adjon, még akkor is, ha a művész boldogabb életkörülmények közt éli le életét, mert a művész felfokozott lélek és a felfoko­zott lélek az égő szenvedés határain jár — és Bauer Szilárdnak ebből a kompenzációból, az érdeklődésből, a részvétből, a sikerből majdnem semmi sem jutott. Bauer Szilárdét, az embert (a sző igaz ér­telmében) kevesen ismerték, pár hív barátja- Idegenül és egyedül járt Kassa utcáin, egye­dül élt odahaza kis fiával, akinek hajókat, vasutakat farigcsált, rajzolt vagy vagdosott ki papírból, angyali türelemmel egymáshoz ragaszgatva minden apró papLrszeletet. Itt, Prágában mesélte nekem valaki, ki mint jó­magam is, baráti köréhez tartozott, hogy pár- órával a halála előtt, miikor már érezte, hogy a ha'ál an gyala megunt leskelődni rá és vég­leg ráborítja szárnyait, csolédleányát elküldte ismerőseihez, hogy ő most már meg fog halni1 és ha netalán megbántott volna valakit, az bocsássa meg neki. ;Hát ilyen volt Bauer Szi­lárd, az ember, ennyire ember. Olyan keve­Siessem előfizetni a sc<§pes Ildire A Hét előfizetési dija Praha lí„ Panská 12. sz. 111. emeleteimre küldendő A kúráló Hátam inogott ordító óriás dúl, halálnál zordabb, kinzóbl), mert libeg, mert élet még, de rombolást szakajtó: vad kőbitón a megfojtó zsineg, — a szél, a szél, mi autógyorsasággal tép sziklát, földet s hord havat, nyomort s nem nyugszik addig, inig diihét-okádva eset és földei meg nem ostromolt. | De más a másik: lent előttem, mijit az ! antik mesében a jó szellemek: a nyájas ég, az örökzöld babérfák, a tavasz s mind, mi hozzá kellenek, mint buja banda muzsikál a napfény, í s nyiitt szivem megzsong, neszei, sir. föléled: I amíg virág, nap, tavasz, lázadás van, I ó addig, addig érdemes az élet. BRENNABOR automobilok képviselete; BECKER E. OTTO BANSKA BYSTRICA Mielőtt autót vásárolna, forduljon előbb e címbe*. ÉLET VAGY UTAZÁS A harmadikban füst van és bagószag, s ahogy kinézek, át az ablakon, le, a völgyek itt is ködképpel adóznak a hegyeknek, mint nálunk, s ajkamon Te buggyansz elő, de zakatol a fűtés, s hideg tódul be, ha itt ott megállunk. Az élet mindig ilyen jégbehütés, ilyen egyforma, s álmunkban az álmunk ilyen mindenkor visszatérő görbe. Hát akkor mért kell annyit futni, futni? és mért nagyobb a közeikről a törpe, mint messziről a nagy, ha odajutni, ! ahol örök a íöMföiötíi béke, > a tisztaság s a léleknek uralma. ! hiába lótunk, nem lehet. Pont. Vége. j — A fákon narancs, mint nálunk az alma és virágok, mik otthon csak tavasszal virágzanak és szabadban a pálmák, ó mennyi minden, ami mind vigasztal hogy jobban tudjuk átaludni álmát az életutnak, ha már igv akarták. — A vonat zökken és helyére mászik: határ, uj mozdony, uj beszéd, uj fajták — és igy tovább, a végső állomásig. Brehm Születésének századik évfordulójára Irta: Péterit Jenő Breton ÁiSnéd „Állatok világa" cAmtt nagy müve annyira népszerű közönségünk előtt is, hogy a 'kiváló német természettudós és állat­kertiig,aggató születésének századaik évfordu­lóján mindem állatkedvelő kegyelettel em­lékszik reá. A „Brehm" már fogalommá vált. Az állat világ kedvelői, akár egy lexikonban, mindent megtalálnak ebben a hatalmas mun­kába® az aroemlántód a kukáéig, pintytői a pontyig. Az állatokról azelőtt is eók szakszerű száraz leírás készült, de az összes állatok éle­tével, a laikus természetbarát közönség ré­szére, Brehm előtt nem foglalkozott senki. A német tudós, hajlama szerint, leginkább az emlősöket és a madarakat tanulmányozta, de a szaktudósok az ő szellemében azután az egész állatvilágot belevonták vizsgálódásaik körébe. Ezt a müvet azóta minden müveit nemzet nyelvére lefordították és mindenütt a hazná viszonyokhoz alkalmazták. A magyar kiadás­ba® Chernél István a speciálisan magyar ma­dárfajokat, Eutz Géza a rovarokat, pillangó­kat irta le. Brekimről, az elszánt, bátor utazó­ról, aki a legsötétebb Afrikát, Ázsiát és az északi sark vidékeit bejárta és számos útle­írást irt, kevesebbet tudunk. Népszerű előadásokat tartott utazásairól és vadászatairól. Ezeket egybegyűjtve a magyar természettudományi társulat: „Az északi sáriitól az egyenlítőig" eiui alatt adta ki. A természet kedvelését Brehm Alfréd iga­zán az anyatejjel szívta be. A szász-weimári hercegség egy kis városkájában Untenren- thendorfban született 1829 február 2-án. Aty­ja református lelkész volt. A kitűnő nagy- tiszteletű ur nemcsak az Ur igéjét hirdette, han em n agy vadász és természetimáöó is •volt. Különösen miint a madarak ismerőjét messze földön tisztelték. Az öreg Brehm egyik mun­kája: „Lehcbncih dér Naturgesdhiichte altér deutsoher Vögelu ma is mintaszerű. Annyira gyarapította gyűjteményét, hogy az kilenc­ezer darabra szaporodott, ilyen apa természe­tesen a legjobb fcanátómestetre lelhetett a fogé- kony gyermekinek és megfigyelésre szokibaitta- A kis Alfréd már nyolc esztendős korában puskát kapott és vadászott. Az öreg Brehm olyan népszerű volt, hogy mindion német erdészlaikibam szívesen Látták és háborillámul hagyták vadászni a tudomány érdekében. Az irodalmi hajlamokat és nem csekély előadó tehetségét az anyjától örökölt®. Ifjú­korának e sokoldalú kedvtelései mégsem bír­ták arra Brekim Alfrédet, hogy természettu­dós legyen, hanem építésznek készült: A véletlen, ebben az esetiben is, rendelte­tése felé sodorta. Müillor Vilmos báró, szenvedélyes vadász és inad árkedv elő második afrikai útjára ké­szült. Szüksége volt egy ügyes preparátorra és vadászra, akinek a gyűjtésben gyakorlata volt. A fiatal Brehm képességeitől sokat várt és a rajongó állalkedvelőt nem volt nehéz megnyerni terveinek. Amikor a kis vadásztársaság 18-47 nyarán Triesztből Afrikába indult, Brehm' aligha gondolta, hogy öt esztendeig lesz távol hazá­jától és családjától. A Sudán akkori kormány­zója, Soliiman pasa nagyon szívesen fogadta és támogatta a német tudósokat. A kék Nílus partvidiékein eredményes vadászatokat ren­deztek. Brehm még lázitól gyötörtem is szorgalma­sam dolgozott. Amikor, mint útleírásában Írja, El Obeidböi tevéháton beljebb vonultak, a gyilkos klíma lehetetlenné tette terveiket és vissza kellett fordulniok. Brehm oly rettenetesen szenvedett a szörnyű ut alatt, hogy utitársaának rániánkodott, hagy­ják őt egy kis vízzel sorsára, mert hiszen a halál úgyis nemsokára megváltja szenvedé­seitől. Szerencsére panasza síiket fülekre ta­lált és hetek múlva nagyneíheizen, a láztól tel­jesen Legyemguliye. elérték Egyiptomot. % Miikor Brehm Müller bárótól elvált, még t rtamEK/jrw' xrrrzznrr.-wxn Isi f?z!o¥át ékszer-, arany-& ezflstayár Tulaldonesoki ra^STTSG ifesi véssek Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. I ' “ Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5°/o engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk húsz hónapig maradit Egyiptomban. Jól meg­tanult arabul, hogy a népet tanulmányozhas­sa. Keleti n yelviomeretemek később igen jó hasznát vette. Mutter- báró ezalatt harmadik tudományos afrikjai, kutatóutját szervedbe és az afrikai előkészítéssel Brehm Alfrédet bízta meg. Brehm kiszámította, hogy a lizenmyoilc hó­napra tervezett expedíció 84.000 piasaterbe kerül. Vierthaler dr. és Brehm, Oszkár nevűi testvére, akik időközben megérkeztek, alig 80.000 piasztert hoztak magúikkal. Az utóiké- szülődések ezt az összeget fölemésztették és ailig pár száz taillér áílott már az utazók ren­delkezésiére. Dongoláág valahogyan eftvergődtek, de itt a csaipásoik egész sora sújtotta Brehm Alfrédet, •a kubaitó csapat lelkes ifjú vezetőjét. Brehm Oszkár, aki különösen a rovau-okait gyűjtötte nagy hozzáéri ássel, fürdés közben a Nílusba, fűit Müller bárótól hosszú ideig nem érke­zett péaizküldemény és igy a Legnagyobb anyagi zavaróikkal! kíüzködrfek. Chantumban végre megtudta Brehm a szomorú valót, hogy Müller báró csődbe jutott és képtelen tovább az expedíciót anyagilag támogatni. Brehm ott állott, 3000 mórföddnyire hazájától, kis csapa­tával egy garas nélkül, A derék mohamedá­nok és Latif pasa olyan nagylelkűen segítet­ték a bajbaijutott természettudósokat, hogy Brehm később is mindig a legnagyobb hálá­val gondolt a nemes lelkű emberekre. U'íit'ársai közül sem Vderthailer dr., sem Rei'fcz konv’l nem látták többé viszont hazá­jukat. A gyilkos tropikus láz megölte őket Mikor Brehm végre tapasztalatokba® gaz­dagon visszatért Németországba, a jénai és bécsi egyetemeken földrajzot és természettu­dományt tanult és rövid ideág tanásrikodoitjt. II. Ernő kóburg-góthaá uralkodó hercegei már jobb körülményeik között kísérte Afri­kába. Visszatérésekor tervbe vette életének legnagyobb müvét, a „TíarLeben" című gyűj­teményes munkát, amelyet számos szaktudós közreműködésével fejezett be. Amikor a „Tierdőben" első kötete megjelent, Brehmet, Hamburgba hívták, hogy az ottani áltiaükertet igazgassa. Brehm nem sokáig maradt ebben az állításába® és 1886-ban Berlinbe ment, hogy, ott az Aquaniumot megaűlkossa. Ezzel hervad­hattam érdemeket szerzett és újszerű beren­dezésével aiz Aquaráumot mintaszerű intéz­ménnyé fejlesztette. A kitűnő tudós nyolc esztendeig működött Berlinben és amikor visszavonult, Finsch Ottó dr. társaságában részt vett egy expedíció­ba®, mely a bátor utazókat Keleíszibéria ha­táráig vezette. Kiírtai területe® is jártak. Ez a kirándulásuk különösen néprajzi tekintetben volt rendkívül eredményes. Brehm Alfréd népszerűségét a nagy közönség előtt különö­sön elősegít ette, hogy a „Garteníaube" mun­katársa volt. Ez a képes folyóirat akkor ál­lott ke d vetíts égének tetőpontján. Rudolf trónörökössel, aki szenvedélyes va­dász és orníthojógus1 volt, Spanyolországot, az osztrák-magyar monarchiái utazták be. A sas fájókat tanulmány oaták; Rudolf trónörö­kös sokszor huszoldaiLas leveíefcbe® is beszá­molt Brehmnek megfigyeilíéseáről. Brehmet re®d jeliekkel árasztották el és számos tudo­mányos társaság és akadémia választotta tag­jainak sorába. Ferenc József császár és király a vaskoiroina.remddei tüntette ki. Brehm há­zas élete igen boldog volt A felesége jobba® őrködött hírneve fölött, akár. ő maga. öt gyer­meke közül a Legfiatalabb fiú akikor" haíí meg, á'miikoir Amerikába® fölolvasóköruton járt. ' ' Az alig 56 esztendős férfiú nem valósíthat­ta meg minden tudományos tervét, mert 1884-ben, november 11-é® a fáradt utazó örök' pihenőre tért. A szaktudósok sokszor támadták Brehm müveit és megfigyelésének helyességét is kétségbe vonták. Az „Áilílaitok világának" nem csökkenő népszerűsége mutatja, hogy a ter- inészettkied vetők, vadászok, állatbarátok Brehm Alfréd emlékének tisztelettól és hálá­val adóznak. — A munkácsi járásban nem adnak ki Ma­gyarországba szóló útlevelet. Műnk ácsi tudó­sitónk jelenti: A járási főnökség — bizonyára felsőbb utasításra — M agyarországba szóló útleveleket osaik a legnyomósabb in.doik alap­ján (például, ha valakinek legközelebbi hoz­zá tart ázó ja hal meg Magyarországon) ad ki. A’ rendelkezést, mély különöse® a kereskedelmi és ipari érdekeltségek körébe® keltett érttoetó megütközést, hivatalos hitokként kezelik a* i%tékes hatóságok s igy a tilalom eredetéra, annak okára és tartamára nézve sem a rend- őribiztosságnál, sem a járási hivatalnál nem sikerült són nmit megtudni. Egyelőire még nemj állapi Iható meg, de valószínű, hogy * rendéi lóecnéö hatálya e^ész RuisaínszkóCTi kitérőéi. dette senki. (Ki is komimentálna ott vádirato­kat, az élet, a végzet, de főleg a társadalom ellen? Bauer Szilárd vádiratokait festett). É® bálira® kimondom, hogy Szlovenszkó® ő 1 volt ,ja festő". És ha ezentúl sem hirdetné őt j senki, képed állják az időt és biztonsággal védik őt ennek tagadása ellen. •"/ • • , / Szenes Erzsi. se® látták az & igazi arcát, de aki nem látta meg, az előtt, életének ezen utolsó Jel e álta bizton kifényesedik. Olya® kevesen láttál meg Bauer Szilárdot, a művészt. Neki non volt Szlovenszkón kommentátora, őt nem hír GYŐR Y DEZSŐ: LEVELEZŐLAPON A KARSZT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents