Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-27 / 23. (1946.) szám
1999 Január 27, msárnap. ^I«<M-Ma.€*ARHIRLAP 7 ex? Egyeltem kívánságom,hogy orosz földbe temessenek... — mondja a 8'5-ik születésnapját ünneplő nagyanyja az orosz iorradalomnah Halk beszélgetés a gőzölgő szamovár mellett Bresho-Breskovszkájávat és Kerenszki doktorral Prága, január 2(3. 1 Messzi kint, Prága egyik külvárosát; ~ai, ahová már vilílamos sem vezet, él Bresíko- Broskovsizlkaja asszony, kinek nevét az orosz 1 örténellieim a forradalom nagyanyja jelzővel lálbta el Ez a nő, aki még a cári uralom idején a szenvedő orosz léteknek úgyszólván minden forradalmi megmozdulásában résri- veitlt s aki életiének nagy részét különböző bőrt önökben és számikii vetésben töltötte el, megtörve, megöregedve, testben-iéilékben kimerülitek bai^ta ott a forradalmi lángokban fölperz^elődött Omszországot és azt az uralmat, mely a tisrarirágóleltü Kerenszki-kor- mány bukása óta tant ja miagát. Breskovszkaja asszony eleinte egy prágai szanatórium csöndes magányába vonult vissza, azután lassan ismét fölvette a kapcsolatot a régi forradalmi gárda ismét emigrációba került tagjaival. Hajtant kora ellenére megint munkába állt és különböző jótékony akció szervezéséhez látott hozzá. Noha fillér nélkül hagyta él Oroszországot, rövidesen módot talált ahhoz, hogy a csehszlovákiai emigráció nélkülöző tagjain is oogii'teen. Naponta számos levelet 'kap a világ minden tájára szentese éledt orosz elvtársidtól és albérleti szobácskájábáin különböző látogatók adják egymás kezébe a kilincset. Talán ezért nem keltett semmi különösebb föltűn ést, amikor az ajtót nyitó szolgál ónak azt mondtam, hogy Breskovszkaja asszonnyal akarok beszélni. A leány, noha sohasem látott, szó nélkül betessékeli a szobába, ahol gőzölgő szamovár mellett hihetetlenül öreg asszon"' és egy pubagalíléros, borotvánké nu férfi ült. Az ajtó hangtalanul bezárult mögöttem s egy pillanatig zavartan néztem a kéttagú társaságra, azután bemu%tkoztam és igyekeztem Mmagyarázni magam. Az öregasszony barátságos mosollyal mutatott egy karosszékre és a borotváJltképü ur merev meghajlással s kézfogással üdvözölt. Egy üres teáscsészét tettek elém, aranysárga, forró teát csapoltak a szamovárból, egy halom süteményből kínáltok és csak azután kérdezték meg, hogy mit is alkarok tulajdonképpen. — Asszonyom, ön ma ünnepli nyolcvanötöd Ük születésnapját — válaszoltam —, engedje meg, hogy ebből az alkalomból szereu- csekivánataimat fejezzem ki és egyelt-mást megkérdezzek öntől a nyilvánosság srámára. A fonnyadt arcon és a könnyes szemeikben röpke mosoly tűnt fal: — Igen — mondta —, megint öregebb lettem agy évvel. Nyolcvan ötesztendős vagyok és hálát adok az Istennek, hogy egészséges vagyok. Panaszom sincsen. Van fütött szobám és ■karácsom, amit a tejbe apríthatok. Az élettől már nem várok sokat, csak azt szeretném, ha orosz földön hathatnék meg és orosz földbe temetnének. Hiszen szivem minden dobbanása és fáradt testem minden sóhajtása csak hazámat sári a vissza és nyugodtan halnék meg minden pilanaitban, amelyben biráil hoznák, hogy nemzetem ismét szabad ura saját akaratának... Az utolsó szavakat már lihegve mondja. Szemmel láthatóan fárasztja a sok beszéd és talán az izgalom. Srzótílanul (kavarom a teámat és nézem a töpörödött anyókát, aM viais- taglkeilméjü tengerkék ruhájában olyan el- mólázóan néz ki a fejkendőse alól a szamovár gőzén át a havas prágai uccura, mintha Nagy- Óroszotrszág végtelen hómezőit látná maga előtt és ama muzsikok százezreit, akiiként annyi évig szenvedte át a cári börtönök műiden borzalmát. Félve töröm meg a csöndet: — Ha annyira vágyódik Oroszország után, talán mégis hazam ehetne; hiszen bizonyára nem bántanák odahaza? Energikus vonások jelennek meg a homlokán. Hangja erőteljessé válik, amint mondja: — Nem! És ezerszer nem! Nem bírnám látni, nem bírnám nézni testvéreim szenvedését és akkor jaj lenne nekem és barátaimnak, mert nem tudom magamba fojtani a panaszt, nem tudok hallgatni és a véres íiran- misoknák szemükbe vágnám gazságaikat! Újra elhaililgiat, majd társaságunk harmadik tanához fordul, mintha onnan várna biz tatást: — Ugy-e, doktor ur, lesz ez még máskén- pen is? Ugy-e, meg forr még változni minden és boldog lesz, szabad lesz az orosz nép? KeretnezM dr., áld a beszélgetés egész tartama alatt a hallgatás inkogmlójába burtko- Jódzott, egy szóval válaszol: — Reméljük! Bábuskáit — igy nevezik az oroszok Bres- ikovszkaja asszonyt — közben ismét elfárasz- totta a beszéd. Karosszékében hátradőlve pihen. A vodlt orosz köztársasági elnökhöz intézem szavaimat: — Kegyelmes uiram most Prágában tartózkodik? — Nem. Parisban élek s csak azért jöttem, hogy Breskovszkaja asszonyt nyolcvan ötöd ik születésnapja alkalmából üdvözöljem, — válaszolja. — Páriéban mivel íógialkozik? — Eddig az emJékirautmimon dolgoztam, melyek most jelentek meg. Az első példányt Breskovszkaja asszonynak nyújtottam át. Nézze, itt fekszik az asztalon, — mutat egy könyvre, melynek címlapját Kerenszki arcképe díszíti. A könyv Németországban jelent meg. Az első lapján cirdilbetüs ajánlás van, mely a forradalom nagyányójánaik szól. Ke- renszikiről), köztudomású, hogy elvből kitér mindéin ujognyilatkozat elől, ezért óvatosan folytatom a beszélgetést: — Politikával nem foiglalkozik? — Aktív politikával, nem. — Mi a véleménye a bolsevizűiusről? — Nem szoktam nyilatkozatokat tenni. De ha megígéri, hogy ennél többet nem kérdez, Tulajdonképpen egészen furcsa, hogy ezúttal rajtam keresztül szólal meg az az ember, aki hétről-hétre ezeken a hasábokon szól a Prágai Magyar Hírlap olvasóihoz. Valahogy úgy képzeltem és ezt meg is mondtam Karinthy Frigyesnek, hogy tekintsen engem egy pillanatra úgy, mint aki erre a rövid vizitre a P. M. H olvasóinak a tezezreit jelentem, akik eljöttünk, hogy üdvözöljük az írót, aki szórakoztatni és gondolkoztatni szokott bennünket, hogy megismerjük, ki az a különös hangú, sajátos humora, mosolygós bölcs, az a furcsa és csodálatos, rapszódikus zseni, áld száraz egyszerűséggel szinte monotón természetességgel szikráztatja hihetetlenül rugé- kony szellemét?... Itt ülünk, egy szerény budai kávéházban, a Karinthy Frigyes törzskávéházában, ahol csendben és feltűnés nélkül szervírozták Ka- rinthynak a feketekávé mellé a Prágai Magyar Hírlap munkatársát. — Szóval interjú?... — kérdezte Karinthy egy kis nyugtalansággal — Talán nem egészen, — próbálom enyhíteni a szituációt — ne nevezzük interjúnak, tudom jól, hogy ezt a műfajt ön nem szereti. Csak arról van szó, hogy ön iráni nagyon érdeklődnek a P. M. H. olvasói (köztük én is) és sok olyan kérdés van, aktuális kérdések, amelyekről nagyon érdekelné az ön véleménye. * — Tulajdonképpen milyen minőségben te- 'szi fel hozzám a kérdéseket: mint drámaíróhoz, mint kritikushoz, vagy mint humoristához?. .. —■ Mint Karinthy Frigyeshez. — Ja... az nagyon sok ember, akkor előbb össze kell hívni a közgyűlést... Behúzódunk a kávéház mélyébe s egy teleaggatott ruhafogas fedezéke alatt szinte egészen egyedül vagyunk. Magyar irodalom és pesti irodalom Beszélgetünk. Sok mindenféle került szóba. Többek között egy igen érdekes probléma. Mit gondol Karinthy Frigyes arról a különös és sokat vitatott elméletről, mely magyar irodalmat és pesti irodalmat különbőz meg, kicsit politikai szemszöggel. — Ez az egész probléma — vágott bele Karinthy kissé bosszúsan — naiv, művészieden, hozzá nem értő valami. Beszélni sem érdemes róla, még akkor sem, ha vannak, ggy- nevezett tekintélyesek, akik komolyan veszik. — Nem vagyok éppen szemérmes ember — folytatja mosolyogva, — mindig nevén szoktam nevezni a gyereket. Van azonban két szó, amely számomra nem erkölcsi, hanem kifejezetten szemérmi kérdést jelent. Ez a két szó: haza és magyar. Úgy látszik, a freudizmusból tanultam meg, hogy azokkal a fogalmakkal szemben vagyunk szemérmesek, melyek nagyon sokat jelentenek számunkra. akkor válaszolok. — Kérem. — Nekem az a meggyőződésem, hogy a bolsevista unalmat kívüliről nem lehet meglő nteni. Mindem külső akció csak ártalmára lenne az ügynek, miint ahogyan Kódosaik, W rangéi és Denikin vállalkozásai is kudarcot vad toliak. A mai orosz uralmat, mely tagadhatatlanul ártalmára van Oroszországnak, az orosz népnek és az emberiségnek, csak egy belső forradalom tudja megsemmisíteni. Ennek a forradalomnak be kell következnie, és számításom szerint a parasztság és a vidéki proletárjátus soraiból kell metgindúlnia. Ternyei László. V így vagyok én is ezzel a két szóval. Utólag meg lehet állapítani arról, amit csináltam, hogy magyar, s ha ez igy történik, akkor ennek nagyon fogok örülni. Alkotás közben azonban elég nekem, ha azt tudom, hogy magyarul írok. Hogy magyarán irok, ez már nem lehet elhatározás dolga. Nemzeti irodalom, nemzetieskedő irodalom — Én nem vagyok azóta a véleményen — folytatta határozott hangon Karinthy —, hogy annak, ami magyar, annak tárgyában és célkitűzésében is specifikusan magyarnak kell lennie. Szerintem nem azonos a nemzeti fogalom a magyarság fogalmával. Ezeket a fogalmiakat főképpen az orosz Íróknál szokták aizouositani, pedig őuálük is az a helyzet, hogy a nemzeti jelleg a mikéntben van és nem abban, hogy miről szól egy Írás. — Ha egy magyar író Napóleonról ir drámáit, abban sokkal jobban benne lesz a mi nemzeti jellegünk, mintha két bécsi operetít- sz&rző összeáll és Csárdás cámern magyar tárgyú operettéit ir. — A nemzeti irodalom nem jelent nemraetieskedő irodalmait Éppen úgy nem kell egy magyar írásnak fölt étiemül magyar témájúnak lennie, minit egy magyar természettudós- inak nemcsak magyar növényekkel és egy magyar elieiktirotechnikus nemcsak magyar gőzgépekkel kásérietezik. — Amilyen kívánatos, hogy m írók magyar tárgyú darabokat Írjanak, éppen olyan nevetséges föltötelezmíi, hogy valódi író ennek a Ikivánallorauak a hatása alaitlt alkosson valamit Én például ma is nevetségesnek tartom azokat az akadémiai pályázatokat, amelyekben ez ÓM: „Kívántatik történelmi tárgyú őtfelvonásos szomorú játék, amelyben a hős egyénisége összeütközésbe jut a világrenddel és a hős elbukik.** Hogyan alakult a „Holnap reggel*4 meséje? — Hogy a® Myesmiiít mennyire nem lehet megcsinálni, ári saját srindanabomon tapasztalhattam. A „Holnap re"ral“ eimü darabomhoz a legtisztességesebb, konzervatív szándékkal fogtam hozzá és olymódon (kezdtem el írni, ahogy „iMvántatva" voűit A hősit s®eui- beállitottam a világrenddel, a világrendet úgy méreteztem, hogy erősebb legyen hősömnél a hősöméit úgy mémeiteiriem, hogy elbukjék. A másodok föLvomás végéig minden a legnagyobb rendben és valószínűnek látszott, hc<ry a darab meg fog faMmá a kivánalmaknak. Akkor lefeküdtem aludni és mikor reggel fölkelnem, legnagyobb meglepetésemre hősöm egyszerűen fejbevágta a világrendet és nem volt hajlandó elbukni. Csak a iegna- övobb erőfeszítéssel ltudtam megakadályozni, hogy a „kiváutatott" szomorú játékból ne legyen bohózat, ami annakidején nem „káván- taitott". -tfjafóüfli hí — Nem irodalmi és nem esriétókus az a skatulyázás, mely magyar, meg pesti irodalmat szeretne megkülönböztetni. Erre különben én már felettiem egyszer, hogy mit értek haza és magyarság alait, a Krisztus és Barabás cárnü könyvemben. Nem veszem magamnak azt a bátorságot, hogy utána próbáljam dadogni azt, amit egy ilyen kitűnő szerző Írásában lefektetett Tessék onnan citálná... — fejezte be ezt a témáit Karinthy Frigyes s mosolyogva nézett körül. Karinthy a Mark ó-utcában szomorú rabokat nevettetett meg Aztán másról beszéltünk. Karinthy Frigyes rákönyökölit az asztalra s merőn előrenézve mesélt sok érdekes dologról. Többek között: — Tegnap a Mankó-uccában voltaim, a fogházban. Előadást tartottam a foglyoknak. Különös volt. Nehezen határoztam rá el magamat. De aztán elhatároztam magam arra, hogy elmegyek. Nagyszerű feladait annyira szomorú embereket felvidítani. Megnöveltetni, ha csak félórára is, borostás áLLu, szomorú páriákat. Ezek boldogok voltaik, hogy halk, szabad, simogató szavakat hallhattak, ők engem figyeltek, ón őket. A végién könnyeikkel a szemükben tapsoltak. Fájt nekik, hogy otthagyom őket. Nem én hiányoztam nekik, hanem a külvilág, a szabadság, amelyet én jelenítettem a számukra. Nagyon nagy sikerem volt... Amikor ez a ezó „siker" kerüli szóiba, m&g- állitottam a beszélgetést ennél a tétmánál. Az irodalmi sikerről beszéltünk, s aziránt érdeklődtem Karinthy Frigyesnél, mit tart arról, hogy pránérfontosságu-e a siker az irodalomban, művészi természetű lehet-e egy írónak az a programaítilkua jgyek esete, hogy hatást akar elérni? Siker és népszerűség az irodalomban Karinthy Frigyes elgondolkozva hallgatta végig a kérdést, mely nehezen deíiniáMiaitő irodalmi problémát próbál feszegetni. —- Nem véletlen, ári hiszem — kezdte nagyon elgondolkozva —, hogy éri a kérdést — nem is lege Löszömé — nekem teszik fel. Nekem ezen a téren egészen kivételes helyzetem van. Én megpróbáltam mind a két irányt. Tapogatóztam már azon az ösvényen, mely szénit idealizmussal csak a tiszta és minden tudatos mechanizmus nélküli művészetet tekinti ideáljának és meg-megfürödtem én már a könnyű siker sugárzásában is. — Tehát válaszolhatok rá. Ha művész vagyok és (mondanivalóim van, igyekszem olya n pódiumra állná, ahonnan minél többen meghallhassák azt, amit mondaná akarok. Ilyen pódium a népszerűség. A népszerűséget azonban csakis addig szabad felhasználni, amíg csak nem ári a művészi tökélynek. — A siker is olyan pódium, amelyen többen látják meg az embert s erről a magaslatról jobbam meghallják a művész szavát. A siker azonban szántén nem célja a művészetnek, hanem alapja. — Az író vagy szórakoztatni, vagy változtatni akar, mindkettő művészi szempont, mindkettő magas hivatás. Karinthy irodalmi tervei — Nálam erősein változik, hogy mivé alakul az, amit csinálok. Most például három tervem is van. Kialakulatlanul. Engem érdekel legjobban, hogyan fog bennem feldolgozédnu Foglalkozom egy Szivárvány cámü darab megírásának a gondolatával. Ez, mint a neve is mutatja, hét színből állna és hét műfajára osztaná fel a dráma írás művészetét. Foglalkozom azzal a tervvel is, hogy a Szomjúság című novellám alapgondolatából egy több képből álló sorozatot építsek ki. — Végöl pedig egy harmadik tervem van. Nagyon érdekes. Egy bizonyos vitairás. Angliában már régebben divatban van, hogy az írók vitacikkek helyett vitadirámákait innak. Én Shaw „Vissza Matuzsálemhez" oimö drámai költőmén yével szemben szeretnék egy vitairásmüvet készíteni, esetleg szántén dráma formájában. A cdnne ez lenne: „Vissza Achíi- leshez". — Különben pedig szeretném marad a három tervemet elfelejteni, hogy végire a negyedik darabot megírhassam ... Később — közös utunk lévén — Karinthy autótaxin bevitt a városba. Amikor kaszáltunk, azt kérdeztem Karinthy Frigyestől, mit üzen a Prágai Magyar Hírlap olvasóinak. Az író melegen megszorította a kezemet, mosolygott, a szemembe nézett s aztán csendesen ári mondta, hogy ^sémámé sem üzenek". És eltűnt egy kapualjban. 39 cenSisiiéteres hó borítja Magyarország egyes részeit Budapest január 26. (Budapesti szerkesztőségünk tel efon jelentése.) Az ország minden részéből nagy havazásokat és hóviharokat jelentenek. Magyaróvárt 39 centiméteres. Sopront 37 centiméteres hó borítja. Budapesten 19 centiméteres a hótakaró. Traktoriulafdonosok ügyeimébe: Losonci Mezőgazdasági Gépgyár RT. Lucenec autorizált Ford képviselet speciális FORD szerszámgépekkel felszerelt javítóműhelyébe n hengerfurás, csapágyőntés, szelepcsiszolás, yij§|y szelepfészekmarás, fotengelycsiszoiás, stb. stb. és minden egyéb javítási /munkát a legszaksze^Clíbesi, IeffoIcs.ékS>axí és garancia Miteíleíi vállas. RfflkíáPOJi eredeti Ford alkatrészek. Vizsgáltassa me? traktorját szakképzett szerelőnkkel. 9 Beszélgetés Karinthy Frigyessel Irta: Sándor Dezső
