Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-20 / 17. (1940.) szám

(939 január 80,

esbh --.ij^agMaaBLeBiawMB

^SSOTMAG^ATiRTOb^

>ij«HMfa»m»atTWirW.Tj vi mumn

HRPLÓm

írja: KHRIHTHY FRIGYES

Hosszú élet, röuiő élet

kábulják Ignác angol őri szabó,

B a fis.! iá Bystrica, Nó/odná wu 4> Állandó raktár bel földi és ang’ol sxövetektxsn a rüij/birü Fűit ex márkával. íkésrit snindeonemii sport, saalóa és estélyi ruhákat Kívánatra mintákat vidékre is küld és hívásra exemélyesen eljön.

Utazó- és srxx'tbundák nagy választékban.

_ 1929 január 19.

Shaw „Matuasálem“-énék ,irodalmi44 értékéről vitatkozna olyan csacsiság, mintha egy törvényjavaslat vagy egy parlamenti interpelláció irodalmi érték-érői vitatkoznánk. A félreértés onnan van, hogy valakinek eszébe jutott a Faust másodok részével hason li-tand össze, amit Goethe körülbelül olyan idős kólában irt, mint Shaw a magáét. Ha volt valaha el len tél es céL, szándék, megismerés, inspiráció és műfaj, nyilván ez az. Goethe aggkor! vallomása minden élettől és tapasztalattól való el vona tkozás, a»má szán té nem is em berről szól, — a lélek földi kalandjának, testi kalandjának azon a pontján született meg, mikor a lelkei szánté már nem is érdekli maga a kaland, a furcsa álom — túl van rajta, közel az ébredéshez, lázas kíváncsiság fogja el, mi lesz most: az álom képed, világ, Foki, élet, ember társak, kődfbeborultak, csaknem közönyössé válnak, annyi érdekes csak belőlük, amennyit el lehet majd mondaná róluk, odaát, ha megkérdezik tőled: mit álmodtál? A homálynak és zűrzavarnak és érthet ellenségnek, ami úgy elkeserítette és dühbe hozta Faust kutatóid, ez az egyszerű magyarázata: est a kőitem-ésivét Goethe már nem az emberek számára irta, nem a „fiataloknak**, a gyerekeknek, hogy okuljanak belőle — Faust már nem törődik se az emberekkel, se azzal, anti őbenne emberi: ő az. Istennel próbál iársakgni, közvetlenül.

Shaw „ezzel özemben" olyasa világos és érthető, hogy ax már szánté bántó, sérti a szemet a tuksagy világosság, a kép túl van exponálva, mini némely fotográfia. Mintha, tulajdon bírálata ós kommentárja volna az egész mü, nemcsak az előszó.

De hiszen nem erről akarok beszélni, mondom, hogy mindennek semsná köze se költészethez, m méus művészethez, legkevésbé Istenhez. A két mü szigorúan csak annyiban kerüld össze képzettársításomban, amennyiben két öreg ember abbeM igyekeztél jelentő, hogy. éríXBvéai « közelgő véget, valami összefoglalót akart mondaná ez egészről. Két öreg ember, akik előtt felolvasták az Ítéletet.

Az együk — Goethe —• azzal foglalja összes hogy legyint egyet Élet? Nevetséges dolog, Icár beszélni róla. Egész mindegy, fiatalság, öregség, csak a gyerek hiszi, hogy ez lényeges. Lássuk, mi az, ami túl van rajta.

•Shaw legyintés helyett, kipirulva felugrik, haragosan kiabálni kezd, kézzel-lábibal tiltakozik — fellebbezést jelent' be. Nem nyugszik bele az Ítéletbe. Nem azon az alapom, hogy bűnös vagy nem bűnös — tisztára jogrendá értelemben. Semmiség! panasszal él. A tárgyalás el volt hibázva, elsiették az egészet, nem derülhetett ki semmi — elitéi ttársam, Goethe, téved, mikor azzal nyugszik bele, hogy nem érdemes védeni ilyen csekélységet — hiszen még az se tűnt ki, nem is tűnhetett ki, csekélység-e valóban, vagy főbenjáró bűn, főbenjáró érdém, olyan rövid volt az egész.

Újra felvétel, uj tárgyalás, uj áttekintése az anyagnak, alaposabb, lelkesebb, igazibb — ebhez nem elég bet ven-nyolcvan év, minimálisan háromszáz kellene hozzá. Ezt tessék előbb elintézni, aztán majd beszélünk a dologról. Hogy mi az élet, mi az értelme, célja, szépsége — hiszen, ahogy ma áll. az ügy, még a kérdések felvetéséhez se volt idő.

Shaw hetvenéves korában, egyszerűen bejelenti, hogy az, életnek ahhoz a teljességéhez kópéét, amit, csecsemőszemét kinyitva, megpillantott és megsejtett, hetven évvel ezelőtt: nem hetvenévesnek, hanem legfeljebb két-három évesnek érzi magát. Egyszerűen becsapták — mutattak neki valamit, azt mondták, hogy az övé, legalábbis annyiban, hogy szemügyre veheti, legalábbis megnézheti, mi az, hiszen csak úgy megvlllantották a szeme előtt — de mikor utánanyult, valami osteba és nevetséges és igaztalan és értelmetlen, láthatatlan, tehát temerhétellen Törvény vagy inkább Erőszak röhögve elrántotta előle.

*

Sha w tehát gyermeknek vallja magáit, Goként lemond a tiszteletről, ami részünkről az öregeknek kijár. Vallomásában ez a lég meg- kapóbb és rokonszenvesebb. S hogy igaz is, tehát művészi is, bizonyát ja az a gyermeki Tiavi'íis amivel komolyan felteszi, hogy ezen csuk úgy lelökne eegihteni, ha érp[>e*n hetven

6-/ helyett éí/j/en hánxruazáz évig élnénk.

*

Ez még a mai, hiányos és hevenyészett ismer* "műnk szerint is goromba tévedés. Ah- bé) származik, hogy az időt valami önmagával mérhető dolognak veszi, holott nyilvánvaló, hogy időt Idővel még seiíká ee méri — az

ember időmérése egy nagyon is szubjektív, finom, belső apparátus, az úgy nevezett ap- penx>pcáó révén történik. Pontjai éppen úgy távolíthatók és szükáthetők (nagyíthatók és kicsinyitthetők.) ssemléletünkben, mint a tér pontjai.

Tehát nem «s a kérdés, mennyi ideig

élünk, hanem az, hogy adott idő alatt menynyit étiünk. Mini ahogy a térben neon az a kérdés, mekkora a terület, hanem az, menynyit foglal magában. Egy tömeget ábrázoló filmkockán nyilván több élet van, mint a Szahara-sivatagban. Vetítsd rá egy Szahara- nagyságu lepedőre, majd meglátod.

H. G. Wells „Time acéléra tor** (Időgyorsi- tő)-ja már finomabban fogalmazza meg a teljes élet vágyát. Egy csodaszerről van szó benne, amit ha beveszel, egy másodperc alatt annyit fogsz fel a változó külső és belső jelenségekből, mint különben félóira alatt. Mikor a szer hatni kezd. egyszerre csak azt veszed észre, hogy a világ megállt körülötted — iszonyú lassan mozdulnak a dolgok, egy fölemelkedő kar félóra alatt ér a magasba, a leeső tárgyak állni látszanak a levegőben.

Van egy régi közmondás.

„Mimikősember napja rövid, élete hosszai — benyélőé napja hosszú, élete rövid*4.

Valami hasonlót akar jelenteni ez is.

Nem az idő rövidségén múlik — nem ez ellen lázadozik bennünk, túljutván életünk delelőjón, az élet akarása. Bennünk, magunkban, lelkünk, idegeinek alkatában van a hibaforrás.

Egy cseppet kapunk, mindannyian, ■valóiban

— egy filmkockát, időben — ennyi az egész. De e cseppben ott tükröződhetik a csillagos ég — erre a kockára, ha elég érzékeny rajta

Alwptbr* Í83&. MUIm St>

VJ S >

* ~ ,

A tfeegr, porceíWUl

MtJU'kwMkMléM* §

J

fiík'

KOSICE, Fő-utca 19ÍUgj váLuatik JhtiÁujom éLeaJs*

a flelvevőnéteg, rákerülhet tiznnilMó év története is.

A baj az, s tiltakozásunk is ezért ébred fel idővel, hogy nem az kerül rá, nem az kerül bele, nem azt ábrázolja életűink kicsiny színpadja, amit ábrázolnia kellene.

Érzékszerveink durvák, tökéletlenek lelkünk finom érzékenységéihez képest. Ebből lesz a konfliktus.

A szeműnket még be tudjuk csukni valahogy — a fülünket már nem zárhatjuk el s nem zárhatjuk ei az idegek állandó csengetését, sajgását, testünk felől — tudomásul kell vennünk mindent, akár alkarjuk, akár nem — azft is, ama nem tartozik ránk.

Kilencvenkilenc százalékban olyan képzetekkel, emlékekkel, gondolatokkal van tele a tudatunk, amikhez semmi köze áz ón-nek, az élet tiszta forrásának — alig van gondolatunk tulajdon sorsunk megértése, kiélése számára.

''"Agyvelőuket parazitáik nyüzsgő hada lepi el — másotk élete éli ki benne önmagát s minél finomabb és dusahib a képzeletünk, annál teljesebben, makacsaMui!, tolakodóbban.

Nem hosszú életről és rövid éleiről van szó. Kiélt életről és ki nem ólt életrő-L S ha valamiért, éppen ezért aktuális Shaw vészkiáltása. A külső világ torlódó gazdagodása egyre mohóbban bérli ki, foglalja el, tulajdon céljaira képzeletünket — alig van már hely számunkra, saját házunkban, ahol szállást adtunk szlovákok és németek és franciák, újabban négerek és kínaiak nyüzsgő légióinak.

*

Nem is kellene háromszáz évig élni. Csak azt kellene megcsinálná valahogy, hogy mondjuk, minden húsz esztendőben, ki Lehessen, pucolni lelkűnkből a sok bele nem tartozó szemetet. Egyszerre megujhodna, kezdődne minden élőiről.

Nem a meghosszabbított életet — az újjászületést kellene kitalálni. Ne az életei ixirt — a felejtés italát találjátok ki, ti tudósok.

Ahogy e szörnyű kor véres emlő’' •-' sz%

gény tébolyodottjai próbálják, nem bírván viselni tovább a terhet, kidobni inkább a gyereket is, csakhogy a szennyes fürdővíztől megszabaduljanak.

Inkább meghalni, mint emlékezni.

A HALHATATLAN URA

— Részlet a Felőli-társaságban tartott székfoglalóból —

Irtai HEGEDŰS LÓRÁNT

Ma az akadálya Ady eflösmemésémék s a gyűlölködés megszűnésének? Ady podiitikiai versed? Ne beszéljünk ebekről, hiszen ez nem az ő igazi arca, hisz a podáiák® nálunk mindent elcöulüt, még a Ikrét is. Köztük von néhány nagyon mély magyar dói, de van köztük e*rv csomó éretlen szerencsétlenség is, amint minden lírikusnak a szerencsétlensége az, hogy olyan hangulatát is papírra veti, amelyet más ember elkeseredésében szántén kimond, de azután elfeledd. Mmdenekf ötlött pedig még 'történelmileg nagyon közel vagyunk ezekhez a poLitilkaá hangulatokhoz s azért egészen biztosan össze fogunk rajtuk veszni, pedig célunk ennek az ellenkezője. Én igazán .rajongok Petőfiért, de senki se kívánja tőlem, hogy lelkesedjem politikai verseiért, vezércikkeiért, mikor ott áll a királlyá trón előtt, „hogy belejöjjön bársonyába*4 — a világ legrosszabb rímjeivel (Miily jellemző! Mihelyt a költőt elhagyja ihlete, akkor elhagyják rímed és ritmusa is. Erre a nagy tanulságra még alább szükségem lesz.)

Másük akadálynak tartják ‘Ady vailásá kötészetét így azután két ellentétes vélemény harcol szögesen. Maiktkai Sándor erdélyi református püspök szerint („A magyar fa sorsa*4), akinek értenie kel ehhez, Ady a leg- valiláeosabb költő; eflltenben a hivatalos kritika s annak 'idézetei szerint Ady pogány. Hói -itt az igazság? A megalkuvók szerint a iközepéo. Az igazság azonban még sohasem volt a középen — kivéve akkor, mikor a renyhe emberi elme megalkuszik a pártpolitikában vagy a börzén, — m. irodalom n a tudomány azonban teljes igazságra stromjuzák. Adynak határozottam Ikétfé/Le voi!i!ásoe hangulata von; egyikben biblikus kemény magyar -kálvinista, íkti mint maga zengi „Kábáin szinit- lelkét4* órai lelkében, de vannak teljesen pogány költeményei, ofly pogányák, mint Se- gomtiini sírja Mailoyában, melyen nincs kereszt, de bronz-uimában alpesi virágok ■nyílnak. Ne feledjük el azonban azt, hogy Ady iküzködő lelke soha sem tud oly pogány lenni, mint a iníndiig-pogány Goethe s ennek dacára nem ailoadt még német irodalom történész, aki Goethét Ikd ment* volna tiHtaini a német irodalom bóL

Mindebből most már ea fcövetkcditk, hogy az Ady kérdés is megoldható, mihelyt belátjuk, hogy a magyar líra nagysága s nemzetközi viláigjelentősége a szerelmi lírában van, melyben neki is megvan a maga méltó helye. Nem is az Ady-kérdés a baj. Hiszen ha Adunak nincs költői ereje, akikor úgyis összeomlik az egész ,ykórdés“; ha azonban ereje van, akkor minden gáncsom keresztül Ujzeedandbóll, Havad, szigetéiről, Havan inából, Tatuanból, Spanyolországon át ide fog érkezni, amint hogy úgy a ikatodiikus ifjúság Széchenyi-körében, mint a pnotieetá-ns ifjúság Bethlen Gábor-kör nőben Adyt szavalják.

Nemi emiatt pairi-niszlok, Sokiltal súlyosabb vádolni vádolom én a hiiva/lalkw magyar irodalom történetet és esztétikát, mely «s elvétemről engem külön kiadott füzetben fölényes szedileanességgel ,/irodalmi valíurtairontónaik** nevezett. Vádolom hávotailoa kjütakágükat avval, hogy nem ismerte fed a magyar líra lényegét Ha igy haladunk, Beöthy Zsolt halála után a magyar iirodalomftörtónet és széptan -lassainkánt ikácsinyes száraz adatok herbáriumává változdk, a fiatalsággal nem a költők lelkét ismertieti meg, hanem hovatovább belejut abba az óriási birodalomba, melynek portáján ez a szó ásít: „unalom*4. Innét van az is, hogy a hivatalos kritika hatásvadászatra indult, vagyis nem a líra élő önerőjét látja, hanem minden költőt a mellékes vagy esetleges külső hallások szerint alkar megitélni. Ha tudós értekezést -Iáitok áilyféle címmel: „Arany János hatása Petőfi Sándor ..Kukorica Jáno- sáira“, afkkor az jut eszembe, hogy ezzel a módszerrel nemcsak Adjrt nem ismerték meg, nemcsak a magyar líra lényegét ismertlék félre, hanem az ifjúság elől eltűnik Arany lelke, Petőfi szelleme s marad a kukorica.

Ezért maradjunk meg álláspontunknál, mely az igazi költészetet épp úgy szolgálja, mint irodalmunk ervségén-ek helynaálflítását. Ezen az alapom igondoitk-ozzunk azon, hog\Tan lehetne fejleszteni, gazdagabbá tenni, aikadá- jyaiitót megszaibaditiani ilegiuaigyobb valutánkat: a magyar Urát.

Nem lehet fejleszteni utánzással. Az a li- raii költő, aki mást utánoz, nem lírai költő, hanem sajtkeresikiedő. Mindaddig, miig nem tafltawnak ki olyan gépvet, amely lehetővé teszi, hogy az én könnyeimet más sirassa el, addig Imát utánozni nem lehel. A múltkor beálltat hozzám egy ifjú csoport. Azt mondják, hogy a „Nyugat*4 folyóirat tulfkonrecrvaifiv, ők radikális irányban aflcamak menni és elhoztak egy füzeteit tele versekkel. Azt mondtam, hogy egy hét múlva jöjjenek el. Egy hét múlva azt mondtam nekik:

— Hozzák cd a második és hairmadilk füzetet, mert ebben, amit elolvastam, versek vaunak, -talán a másodikban vaunak rímek és a harmadikban a ráitmns, de én « hármat csak együtt tudom élvezni.

Nem ok nélkül mondtam Petőfi rossz politikát verseineu, hogy mihelyt elhagyja ihlete, elhagyja a rímet éa a ritmust. Mi történt ná lunk? Mihelyt Ady nem tudta minden hangulatát teljesen kifejtem, elhagyta a rímet és a ritmust és ezért egyesek azt hiszik, hogy költő az, aki ehagyja a rí met és a ritmust. Mihelyt egvszer zengeni kezd a szive, zeng a nyelve, ha pedig a költőnek nem zeng a nyelve, ükkor a legokosabb, amit tehet, ez: haHgaoaon.

Uhámáswaí! tehát a tarát nem lehet fejleszíenn. Tí.hát miivel: Először is azzal, amiért a magyar közönség dió jöttem. És jöttem annál is inkább, mert már n hainnadik iirodailmi taraasáig tiszt dl meg engem, « pénzügyi embert avval, hogy beváliasztett, a Magyar Tu- domiáuyoe Afkaidéuwa, a Kiisfailiudy-'I\áire»«ág

és a Petőfi-Társaság. Mindhármukhoz fordulok tehát, nem indivánnyaiL, hanem sakkal többel: sürgős sególykááilllás tör fel belőlem.

Amire szűíks^ van, az uj nyeávujiitás. Bátorságnak kell lenni, hogy uj nyelvet alkossunk Ha Kazinczy, a sokat csúfolt Zefiir Czeo- czá és társai nem támadtak vokm, ha nem aUkofttiak volna uj nyelvet, usy Széchenyi, Kossuth és Deák zsenialitása nem tudott volna uj nemzetet támasztani. A nemzetet a nyelve, a vére hajtja és ez a vér megakadt. Arany János óta nem tudunk uj szavakat csinálná. Tele vagyunk szemétből: gönnolunk, écákat adunk, leöstolunk, rádiózunk, n&h irtai eh és nebhidi.

A nyelv élő légzőszerveit eütonrik az idegen szavak s míg az élet tovább rohanva, rohamosan teremt uj találmányokat, fogalmakat, eszméket, sőt uj érzéseket, minderre nem ‘készül magyar kifejezés s ezért nyelvünk szótkincse s szerkezete is mindinkább elsoit- nyul s összezsugorodik. Nézzünk külföldre. A németek a vúlíágháboru hot éve alatt kidobtak minden idegen szót a nyelvükből odóig, hogy a „bouil!km“-bó'l lett „Kraftbrühe44, a liftből. Fahrstuhil s a rádióból Femfunken. Az angol nvelv a hábotru alatt s óta nemcsak kifejlesztette am-erükiaii tájszólását; han-em Európában Is egész szó-földrészeklkeil bővült, úgyhogy a harminc év előtti szótárt már nem lehet használni. Páris izgalomban van, ha valamely uj fogalomra a Francia Akadémia uj szót* szerez vagy névelőt állapit meg. A világ tovább ment, mi pedig gondolat-renyhék voltunk s lemaradtunk. Bátor, uj nyelvűjiitás kell tehát, még ha eleinte nevetnek is rajta, mint Kazinczy ék korában „Zephyr Cenci" kísérletem a „Mondódat* *. Akikor a nemzet, tapsolt az uj saavákuak, mohón várta őket, ma pedig -közönségünk renyhesége visszaver minden kis ér tetet Egyes iró hasztalan próbálkozik. Tanuljuk meg végre, hogy egy író sem adhat többet nemzetének, mint amennyit a nemzet belőle kicsihol.

Hányszor próbálkoztam magam is a legszükségesebb szóujitásoíkikal, de nem a közönségig, csak a „Magyar Nyeív6r“-iig jutottam el avval, hogy mondjunk „bubifrizura** helyett kamaszfürtöt, sábenr helyett „sz éli toló‘‘-L a soffőr ~ gépkocsis, a gairage — gépszín, in- kogniitó ~ -rangrejitve, fixfizettés ™ rtged fizetés s a ródlá az cslszooka. Ehhez a meguj- hodáslioa nem egy «ró, hanem az Akadémia, a Kisfadudy-Társasáig s a Petőfi-Tái’saság egvesült tékáin télye kell. Indítványo m tehát mindhárom nagyteká-utéhii testülethez az. hogy kivéve a tudományok nemzetközi szali- káfejeaéseilt, minden uj fogalomra uj szót ké- sziitaürBk s azt teljes erővel préseljük bele a köztudaitha.

így nemcsak a köznapi beszéd tisztul meg, nemcsak a nyelv fejlődése tesz szabaddá s megmenélvezik a bén.itó idegem eliszapodas- tőd, hanem liiránk nyelve is képessé válik arra, hogy megzenditée az uj helyzeteiket, modem benyomásokat s nem lesz arra Ivénysze- niltve, hogy mindig imvanazon elcsépelt tnoti,- vumokat ismételje az ,^ivair“-4ál az akácfáig.

A nyelv megújhodása azonban itt nem állhat meg. A magyar nyelv még igazán .le sincs kottáivá. Anmalkldejéin olasz Ivánétól tan diót talk meg bennünlcet írni-olvasni s igy történt az. hogy azok a magá-nhanigzók, melyeiket az ő oikvHK fülük ijieon haiWortl meg, n.incswru'it ie-