Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-17 / 14. (1937.) szám

1929 }Mmár 17, csütörtök. Gyors segítségei! Egy pár komoly figyelmeztető szót akarunk tetézni a magyar társadalomhoz. A magyar kisebbségi élet kulturállományának egyik igen lényeges alkotó elemét: színészetünket a katasztrofális l összeomlás veszedelme fe­nyegeti. Halogatásra nincs időnk, tevékeny segitőmunkára van szükség, iám proximus ardet Uncalegon. Nem kell hosszasabban fejtegetnünk, hogy mit jelent a színészet kulturális életünkben. Az intelligens magyar olvasóközönség, amely ismeri színészetünk történetét, jól tudja, hogy a magyar nemzeti újjászületés nagy munká­ját a 18. század végén és a múlt század elején az irodalom, a költészet mellett a színészet vitte hatalmas lendülettel előre. A nemzeti élet szempontjából nem annyira az a művé­szeti alkotás — amelyben a színpadról gyö­nyörködhetünk, — nem az a szórakozás — amely a mindennap fárasztó gondja s ezernyi küzdelme után a rivalda fényéből kiáramlik, — a fontos, hanem az a tény, hogy a színpad a magyar nyelv feníartásának, a magyar kul­túra megőrzésének egyik leghatékonyabb, mert legközvetlenebb eszköze. Hogy a kormányzat a magyar színészettel szemben nem helyezkedik arra az álláspont­ra, amelyet egy kulturáltam irányitó ténye­zőitől jogosan elvárhatunk, az természetes velejárója a mai rendszernek, hisz nem ad­hat mást, csak ami lényege. A nemzetiségi harc klasszikus földje ez az ország és a nem­zetiségi harcnak Duna-menti frontján a nyu­gati nacionalizmusokkal ellentétben a nyelv­küzdelem a tipikus megjelenési formája. A kisebbségek nyelvének ii"v a hivatalos élet­ben, mint az uccák feliratában, a szín pádon és a közélet sok egyéb terrénumán való hát­téri) eszoritása ennek a rendszernek termé­szetes következménye. Amikor tehát a színé­szetet megbénító intézkedésekről szerzünk tudomást, akkor ezt beiktathatjuk annak a szisztematikus munkának -* keretébe, amely a magyar kultúrának, magyar nyelvnek, ma­gyar szónak hát térbe szőri fására irányul. Ezer és ezer bénitó intézkedés nyomja fízesítendő óta a magyar színészetet. A kulturállamok életében szinte példátlanul áll az a jelenség, hogy a magyar színészet káderjét külföldi ál­lampolgárságú művészekkel bizony csekély létszámon túl nem lehet megerősíteni, holott a szlovenszkói utánpótlás leküzdhetetlen aka­dályba ütközik, hiszen olyan luxusintézmény­re, mint aminő egy szinészakadémia volna, ezernyi más gondunk közepette igazán nem gondolhatunk. „Művész hazája széles e világi régi közismert elv ez, de nem áll meg a ki­sebbségi magyar színjátszásra való vonatko­zásban. Ez is csak a Kárpátokon belül van igy, mert hiszen a cseh- és morvaországi né­met színházak szabadon szerződtethetnek kül­földi tagokat, akik minden nehézség nélkül kapnak működési engedélyt. A kultúrának éppen az a jellege, hogy nem ismer ország­határokat. Mit szóljunk ahhoz a tényhez, hogy tiz állami költségvetésen átlapozva a kultusz- tárca tételei között egyetlen egy fillért sem találunk a magyar színészet támogatására, akkor, amidőn a csehszlovák színi kultúra a magyar adófizetők filléreiből sok-sok milliói kap és a német színjátszás is megkapja az ál­lami támogatást. Oldalakat tenne ki mind­annak a sok bénitó intézkedésnek és körül­ménynek felsorolása, amelyekből megállapít­hatjuk, hogy a kormányzat averzióval visel­kedik a magyar színészettel szemben, mert ha csak közömbös lenne, ebben az esetben társadalmi ulon módunkban állana az élet­erős színházi kultúra fentartása. A magyar színészetnek akut válságát, mint azt már többször megállapítottuk, az a nem­régiben végrehajtott kormányzati intézkedés idézte elő, hogy a kevésszámú magyar várost két kerületbe csoportosították és ilyen módon egyik színtársulatnak sem áll módjában azok­nak a követelményeknek megfelelni, amelye­ket a modern szinház támaszt. A magyarság vezető tényezőinek, elsősorban az erre leghi- vatottabb Szinpártoló Egyesületnek, minden intervenciója hiábavalónak bizonyult, az or­voslás nem történt meg és nincs is kilátás ar­ra, hogy ezen a téren .kedvező változás követ­kezzék be. A válságért naiv körök Iván igaz­gatót is okolják, hogy túl nagy társulatot szer­vezett. Ez a vád önmagában dől össze, ha meggondoljuk, hogy Iván akkor szervezte meg társulatát, amikor még a két koncesszió­ra bontás nem történt meg. De ha nem is igy volna, lehet valakit szemrehányással illetni azért, hogy a magyar közönség kulturigényei- nek megfelelő színtársulatot szervez? Ezek a naiv, — de nem is annyira naiv, mint inkább ártó szándékú — hangok arra akarják kárhoz­tatni a magyarságot, hogy modern színjátszás helyett műkedvelői nívójú előadások rontsák ízlését? A magyar színjátszás ma egyenrangú bármelyik európai nemzet színészetével és a kultúra ellen követ el vétket, aki fejlődési lehetőségeit megbénítani törekszik. A bajokat ismerjük, keresnünk kell az or­voslásokat. A legnagyobb veszedelem az, hogy Iván színtársulata, amely a losonci és rima- szombati közönség áldozatos támogatása elle­nére is természetszerűleg deficittel zárja téli hónapjait, februártól kezdve husvét utánig állomás nélkül áll, mert csak ekkor vonulhat be Kassára. Ilyen módon a deficit természet­szerűleg tengeri kígyóvá növekszik és annak kiküszöbölésére Kassa magyarságának min­den erőfeszítése sem volna elegendő. Az a kívánsága a magyarságnak, hogy nyissák meg n.iMwmwoi 3 A legfelsőbb Icőiigazgatási biliséi Ítélete szerint a rimaszombati járásbíróság tfjrvénifeienfií Jár el, amikor magyar beadványokat visszautasít Prága, január 16. Országszerte ismeretes az a héroGzi küzdelem, melyet a rima szambáid bírósági járás magyarsága ódén Törköly Jó­zsef szenátorral már hosszú hónapok óta foly­tait a magyar nyelv jogáért. A rimaszomba Li járásban ugyanis a legutolsó népszámlálás szerint a magyarság fölülmúlta a húszszázalé­kos arányszámat s ezzel a törvény érteiméiben a bÍróság előtt a magyar jogkereső felek ma­gyar anyanyelvűket használhatták. 1926-ban a Cseroy-féle hivatalnckfcormány alatt jeleni meg az az igazságügyminiszleri rendeled, melynek értelmében a bírósági járások hatá­rait megváltoztatták s igy többek között a ri­ma szóimba tőhöz több távoli szlovák községet csatoltak s a Rima szombat egész közvetlen közelében levő magyar községek közül többet a feledi járásihoz csatoltak. Ezzel az uj beosz­tással a magyarság számarányát a 20 százalék ailá szorították s egyúttal elütni igyekeztek az itteni magyarságot attól a kisebbségi jogtól, hogy a bíróság előtt anyanyelviét használhas­sa. E mesterséges jogkijátszás ellen a rima- völgyi magyarság többizben tiltakozott, Tör­köly szenátor parlamenti beszédekben és in­terpellációkban bizonyította ennek a jogfosz­tásnak alkotmányjogi tarühartattanságát. míg végre — ha nem is teljes érvénnyel, de legr alább egy időre — a legközelebbi népszámlá­lásig szóló érvénnyel — a legfelsőbb közigaz­gatási bíróság igazat adott a magyar nyelv használatát illetőleg a magyar kisebbség ‘ér­velésének. A Didóvá Noviny 'inai közlése szerint a' Prágában székelő legfelsőbb bíróság Ítéletet hozott egy panaszban, melyet a fél a rima- szombati járásbíróság elutasító végzése ellen emelt azért, mert a bíróság nem fogadott el indokolással, hogy az uj bírósági járásbeosz­tás szerint a magyarság a rimaszombati járás­ban nem éri el a 20 százalékos kisebbséget s igy a bíróság magyarnyelvű föllebbezések el­fogadására nem kötelezhető. Az igazságügyi minisztérium szintén foglalkozott az elvi je­lentőségű üggyel és azt az álláspontot foglalta el, hogy a rimaszombati járásban a vitás nyelvi kér­dés fölmerülteker már nem volt meg a ma­gyarságnak a 20 százalékos kvalifikált ki­sebbsége, mert az igazságügyminfeztérinm már előzőleg megejtette a járási határok megváltoztatását s ezt hivatalos közlönyében is közölte a nyil­vánossággal. A minisztériumi erre valló hivat­kozással a fölilebbezóst elutasította. Az ügy a Legfelső közigazgatási bíróság elé került. A panaszos azzal érvelt, hogy a bíró­ság és az igazságügyminiisztérium álláspontja jogilag nem ál meg. A legfelső közigazgatási bíróság már régeb­ben foglalkozott az elvi fontosságú üggyel, de döntését csak tegnap adta ki. A bíróság igazat ad a fellebbező félnek, mert idézete szerint arra a kérdésre, hogy valamely bírósági járásban valamelyik nyelvi kisebbség eléri-o a lakosság 20 szá­zalékát, egyedül az utolsó népszámlálás eredménye irányadó, még pedig úgy, ahogy az állami statisztikai hivatal közzé­tette. A bírósági járások határainak meg­változtatása nem bir jelentőséggel a nyelvi kisebbségek megítélésére nézve. A változ­tatásnak jogi jelentősége csak akkor volna, ha a határváltoztatással egyidejűleg vagy azt követőleg az illetékes hivatal az illető járásra vonatkozóan e változásnak a leg­utolsó népszámlálásra gyakorolt hatását is szabályszerűen kihirdetné. Mivel az adott esetben ilyen eljárás nem történt, a pana­szos fél jogainak megítélésénél a legutol­só népszámlálás és eredményének a statisz­tikai hivatal áltál való közzététele volt a döntő. Az igazságügyi minisztériumnak erre tehát tekintettel kellett volna lennie. Amennyiben ezt nem tette, megsértette a törvényt, * Amennyiben a Lidové Noviny híradása a hajlék nélkül maradt magyar színészeknek erre a két hónapra azokat a városokat, ame­lyekben kulturaszerető magyar közönség is él, amely várva-várakozik a magyar színház­ra. Itt a busz százalékos kisebbségi arányszá- mot hozzák fel ellenvetésül, de ez nagyon nagv lelki szegénységre valló argumentálás, hiszen a kultúra megszerzésének lehetőségét bürokratikus utón százalékhoz köti. Sem az államra, sem a csehszlovák kultúrára semmi­féle veszedelmet nem jelenthet az, ha a vá­rosokban élő, a magyar kultúrától hermeti­kusan elzárt nyelvszí^etek is kulturális igé­nyeiket is kielégíthetik egyszer. Nem tudjuk, hogy ez a kívánságunk telje­sedésbe megy-e és a tapasztalatok után nem is igen reménykedünk benne. S épp ezért fel­merül a szüksége a gyors segítségnek annál is inkább, mert az idő veszedelmesen rohan megfelel az ítélet szövegének, úgy ez azt je-| lenti, hogy egyelőire, amíg az igazságügymi­ni szténrium nem teszi közzé a bírósági járások határainak megváltoztatására vonatkozó ren­deleténeik a legutolsó népszámlálás eredmé­nyéire gyakorolt hatását., azaz nem publikálja a járások pontos népszámlálási eredményét, addig a magyarság nemcsak a rimaszombati, de a kassai, gálszécsi és mátrai járásokban is kvalifikált kisebbségnek tekintendő és így a magyar nyelven benyújtott beadványokat is el kell fogadni és magyar nyelven is el­intézni. Ugyanez vonatkozik a ruszin nyelv­nek az óiublói járásban való helyzetére is. A legfelsőbb közigazgatási bíróság Ítélete te­hát erkölcsileg igazolja azt a számtalanszor kifejtett álláspontunkat, hogy a hatóságok a legfelsőbb bírósági fórum ítélete szerint nem jártak el a törvénynek megfelelően, amikor a bírósági járások uj beosztásának ürügye alatt a magyar jogkereső közönségét elütötték attól a jogtól, hogy anyanyelvén beszélhessen a bí­róság és egyéb közhatóságok élőit. A susiéé nMfeflMizés Sértés** a iisifar falsfilsái külügyi bizottsága elüti Seré® gpMás szét eneK a vsüásszafKttfság vétteSméSsen Budapest, január 16. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) A felsőház külügyi bizottsága Berzeviezy Albert dr. elnök lésével ma délelőtt tizenegy órakor ülést tartott, ame­lyen megjelent többek között Walko külügy- miuiszer, József főherceg, Sárédi bíboros hercegprímás. Sebes Dénes, a bizottság elő­adója ismertette több vármegye feliratát a mexikói vallás- üldözések tárgyában, amelyhez Serédi her­cegprímás szóit hozzá. Hangsúlyozta, hogy a kegyetlen mexikói vallásüldözés évek óto tart anélkül, hogy akár & népszövetség, akár a szomszédos államok szükségesnek tartanák ezzel szemben fellépni. — Különös ez, — mondotta — mert mi úgyszólván semmit sem tehenünk anélkül, hogy ne találkozzunk beavatkozással. Bármi legyen is e kegyetlen vallásüldözés oka, leg­alább humanitárius szempontból fel kell emelni tiltakozó szavunkat nemcsak .azért, mert vallásüldözés folyik, hanem meri kegyetlen emberüldözéssel állunk szem­ben. Kívánatos tehát, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel és hangot adjunk tiltakozásunknak a vallásszabadság védelmében. A magyar nemzet a múltban is mindig ál­lást foglalt a vallásszabadság nagy gondo­lata, mellett. Mai helyzetünk még fokozot­tabb mértékben kívánja tőlünk, hogy az el­nyomottak védelmére siessünk. Ezután Huszár Károly hangsúlyozta, hogy Serédi bíboros hercegprímás fölszólalása a bizottság valamennyi tagjának egyhangú he­lyeslésével találkozott, ami azt bizonyítja, hogy a nagy emberi eszmények, mint a vallás- szabadság és emberi szabadság a magyar közvéleményben valláskülönbség nélkül ma is visszhangra találnak. Berzeviczv elnök ezután javasolta, hogy a vármegyék feliratát a felsőház pártolótag ad­ja ki a külügyminiszternek azzal, hogy a kor­mány az áltállá legalkalmasabbnak talált mó­don, formában és időpontban foglaljon állást a feliratokban kifejezett kérések ügyében. A bizottság ilyen értelemben határozott. * 1 Hz amerikai szenátus heves vita után ratifikálta a Kellogg-psktumot Bcrah szenvedélyes beszéde — 35 szenátor a paktum mellett, egy ellene — A „nagy tett" Newyork, január 16. Az Egyesült Álla­mok szenátusa tegnapi ül évién 85 szavazattal egy szavazat elitemében (kilenc szenátor tar­tózkodott a szavazástól) ratifikálta a Kel- logíg-éél*e békepak'úrnőt. A Keilogg-pakium elfogadását tizemnégynapi vita előzte meg, amely első részéiben teljesen akadtémiikus jellegű volt, később azonban drámai erejű­vé változott és az utolsó órákban komoly és elkeseredett végső küzdelemmé fajult. A Kellogg-paíktum megszavazását általában a lelépő Cooiidge-konmány munkája megkoro­náz ójának tekintük, amely örök időkre hir­detni fogja „a nagy amerikai korszak* vív­mányait. A Kellogg-paktumot az efeö jelentésekkel eliltemfötbeu nem egyhangúan szavazták meg. Egy kis, de elszánt ellenzéki csoport a vég­sőkig fölytattá a küzdelmet ellene. Az ellen­zék nagy győzelmet aratott akkor, amikor keresztül tudta vinni, hogy a küikü.gyü bizott­ság a szerződés interpretációjának szövegét a szenátus elé terjessze. A Kellogg-paktum interpretációjában rendkívül kényes pontok el felettünk. Ha a kormányzat nem segít, nincs más megoldás tehát, mint az, hogy újból a magyar társadalomhoz forduljunk, tereintse meg mindazokat az eszközöket, amelyek szí­nészetünk életbentartását lehetővé teszik. Szí­nészetünk irányítására van szervezett fóru­munk, a Szinpártoló Egyesület: az irányítás szerepét azonnal át kell vennie. Félre kell tenni minden személyes ellentétet, minden ki­csinyes szempontot, a veszedelem óráiban va­lóban nemzetgyilkos bűnt követne el az, aki az egyéni érdekek központbaállitásával meg­gátolja a segítség munkáját. Minden várako­zás tehát a Szinpártoló Egyesület állásfogla­lása és munkája felé irányul. Az egyesület vezetősége biztosan számíthat arra, hogy eb­ben a törekvésében egységesen találja maga mögött az egész magyar társadalmat. vannak, s igy Boraih, a külügyi bizottság el- nőik©, tíz napiig zsebében hordozta az inter­pretációt, anélkül, hogy föl merte volna ol­vasni, Gtass és Johnson szenátorok üres frázis­nak neveztek a paktumot. Azzal vádolták aláíróit, hogy maguk sem vették komo­lyan az ügyet. Borah az utolsó pillanatban rendkívül hatásoson fölépített beszédével 1 irtompitotta az ellenzék támadásának élét s igy kikerülték, hogy az ünnepi aktus becsmérlések és kifogásolások között foly­jék Le. Borah reszkető hangon, de szenve­délyes szavakkal védte az amerikai kor­mány nagy szülöttjét. Amerika egyetlen célja, hagy az emberiség­nek biztosítsa a békét. A paktum nagy föl­adtat a, hogy a világ békéén© jé t organizálja. A paktum nem jelent kereszt ülivih©tetten ideált és nem kötelezi többre* az Egyesült Államokat, mint bármely más tetszesszerinti szerződés. A nemzet akarata és becsülete legalább olyan kötelező erejű, mint a kí­vülről jött parancs. „A paktum ellenzői azt hangoztatják, hogy az emberi szenvedélyek a háború felé vezetnek, de én azt hangozta­tom, hogy a békére vágyó emberi szenve­dély letgvn'Hálbb olyan erős, mint a másik.“ Bcrah hatalmas beszéde elnémította az el­lenzéket. A szenátorok ünmepélyeeeu és minden ellentmond/ástől tartózkodva szavaz­ták meg a paktumot Egyedül Rlaise szenátor szavazott ott eme. A szavazás eredményét a szenátus és az utolsó helyig .megtelt karzat közönség© per­cekig tartó ovációval fogadta. Kettogg maga záróbeszédében örömmel vette tudomásul az eredményt, de kijelentette, hogy a Momgee-dolririma emlitéise a latin amerikai államokban, különösen az ABC ál!zmobkan bizonyára kellemetlen benyomást fog kel- leouL

Next

/
Thumbnails
Contents