Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-17 / 14. (1937.) szám
1929 }Mmár 17, csütörtök. Gyors segítségei! Egy pár komoly figyelmeztető szót akarunk tetézni a magyar társadalomhoz. A magyar kisebbségi élet kulturállományának egyik igen lényeges alkotó elemét: színészetünket a katasztrofális l összeomlás veszedelme fenyegeti. Halogatásra nincs időnk, tevékeny segitőmunkára van szükség, iám proximus ardet Uncalegon. Nem kell hosszasabban fejtegetnünk, hogy mit jelent a színészet kulturális életünkben. Az intelligens magyar olvasóközönség, amely ismeri színészetünk történetét, jól tudja, hogy a magyar nemzeti újjászületés nagy munkáját a 18. század végén és a múlt század elején az irodalom, a költészet mellett a színészet vitte hatalmas lendülettel előre. A nemzeti élet szempontjából nem annyira az a művészeti alkotás — amelyben a színpadról gyönyörködhetünk, — nem az a szórakozás — amely a mindennap fárasztó gondja s ezernyi küzdelme után a rivalda fényéből kiáramlik, — a fontos, hanem az a tény, hogy a színpad a magyar nyelv feníartásának, a magyar kultúra megőrzésének egyik leghatékonyabb, mert legközvetlenebb eszköze. Hogy a kormányzat a magyar színészettel szemben nem helyezkedik arra az álláspontra, amelyet egy kulturáltam irányitó tényezőitől jogosan elvárhatunk, az természetes velejárója a mai rendszernek, hisz nem adhat mást, csak ami lényege. A nemzetiségi harc klasszikus földje ez az ország és a nemzetiségi harcnak Duna-menti frontján a nyugati nacionalizmusokkal ellentétben a nyelvküzdelem a tipikus megjelenési formája. A kisebbségek nyelvének ii"v a hivatalos életben, mint az uccák feliratában, a szín pádon és a közélet sok egyéb terrénumán való háttéri) eszoritása ennek a rendszernek természetes következménye. Amikor tehát a színészetet megbénító intézkedésekről szerzünk tudomást, akkor ezt beiktathatjuk annak a szisztematikus munkának -* keretébe, amely a magyar kultúrának, magyar nyelvnek, magyar szónak hát térbe szőri fására irányul. Ezer és ezer bénitó intézkedés nyomja fízesítendő óta a magyar színészetet. A kulturállamok életében szinte példátlanul áll az a jelenség, hogy a magyar színészet káderjét külföldi állampolgárságú művészekkel bizony csekély létszámon túl nem lehet megerősíteni, holott a szlovenszkói utánpótlás leküzdhetetlen akadályba ütközik, hiszen olyan luxusintézményre, mint aminő egy szinészakadémia volna, ezernyi más gondunk közepette igazán nem gondolhatunk. „Művész hazája széles e világi régi közismert elv ez, de nem áll meg a kisebbségi magyar színjátszásra való vonatkozásban. Ez is csak a Kárpátokon belül van igy, mert hiszen a cseh- és morvaországi német színházak szabadon szerződtethetnek külföldi tagokat, akik minden nehézség nélkül kapnak működési engedélyt. A kultúrának éppen az a jellege, hogy nem ismer országhatárokat. Mit szóljunk ahhoz a tényhez, hogy tiz állami költségvetésen átlapozva a kultusz- tárca tételei között egyetlen egy fillért sem találunk a magyar színészet támogatására, akkor, amidőn a csehszlovák színi kultúra a magyar adófizetők filléreiből sok-sok milliói kap és a német színjátszás is megkapja az állami támogatást. Oldalakat tenne ki mindannak a sok bénitó intézkedésnek és körülménynek felsorolása, amelyekből megállapíthatjuk, hogy a kormányzat averzióval viselkedik a magyar színészettel szemben, mert ha csak közömbös lenne, ebben az esetben társadalmi ulon módunkban állana az életerős színházi kultúra fentartása. A magyar színészetnek akut válságát, mint azt már többször megállapítottuk, az a nemrégiben végrehajtott kormányzati intézkedés idézte elő, hogy a kevésszámú magyar várost két kerületbe csoportosították és ilyen módon egyik színtársulatnak sem áll módjában azoknak a követelményeknek megfelelni, amelyeket a modern szinház támaszt. A magyarság vezető tényezőinek, elsősorban az erre leghi- vatottabb Szinpártoló Egyesületnek, minden intervenciója hiábavalónak bizonyult, az orvoslás nem történt meg és nincs is kilátás arra, hogy ezen a téren .kedvező változás következzék be. A válságért naiv körök Iván igazgatót is okolják, hogy túl nagy társulatot szervezett. Ez a vád önmagában dől össze, ha meggondoljuk, hogy Iván akkor szervezte meg társulatát, amikor még a két koncesszióra bontás nem történt meg. De ha nem is igy volna, lehet valakit szemrehányással illetni azért, hogy a magyar közönség kulturigényei- nek megfelelő színtársulatot szervez? Ezek a naiv, — de nem is annyira naiv, mint inkább ártó szándékú — hangok arra akarják kárhoztatni a magyarságot, hogy modern színjátszás helyett műkedvelői nívójú előadások rontsák ízlését? A magyar színjátszás ma egyenrangú bármelyik európai nemzet színészetével és a kultúra ellen követ el vétket, aki fejlődési lehetőségeit megbénítani törekszik. A bajokat ismerjük, keresnünk kell az orvoslásokat. A legnagyobb veszedelem az, hogy Iván színtársulata, amely a losonci és rima- szombati közönség áldozatos támogatása ellenére is természetszerűleg deficittel zárja téli hónapjait, februártól kezdve husvét utánig állomás nélkül áll, mert csak ekkor vonulhat be Kassára. Ilyen módon a deficit természetszerűleg tengeri kígyóvá növekszik és annak kiküszöbölésére Kassa magyarságának minden erőfeszítése sem volna elegendő. Az a kívánsága a magyarságnak, hogy nyissák meg n.iMwmwoi 3 A legfelsőbb Icőiigazgatási biliséi Ítélete szerint a rimaszombati járásbíróság tfjrvénifeienfií Jár el, amikor magyar beadványokat visszautasít Prága, január 16. Országszerte ismeretes az a héroGzi küzdelem, melyet a rima szambáid bírósági járás magyarsága ódén Törköly József szenátorral már hosszú hónapok óta folytait a magyar nyelv jogáért. A rimaszomba Li járásban ugyanis a legutolsó népszámlálás szerint a magyarság fölülmúlta a húszszázalékos arányszámat s ezzel a törvény érteiméiben a bÍróság előtt a magyar jogkereső felek magyar anyanyelvűket használhatták. 1926-ban a Cseroy-féle hivatalnckfcormány alatt jeleni meg az az igazságügyminiszleri rendeled, melynek értelmében a bírósági járások határait megváltoztatták s igy többek között a rima szóimba tőhöz több távoli szlovák községet csatoltak s a Rima szombat egész közvetlen közelében levő magyar községek közül többet a feledi járásihoz csatoltak. Ezzel az uj beosztással a magyarság számarányát a 20 százalék ailá szorították s egyúttal elütni igyekeztek az itteni magyarságot attól a kisebbségi jogtól, hogy a bíróság előtt anyanyelviét használhassa. E mesterséges jogkijátszás ellen a rima- völgyi magyarság többizben tiltakozott, Törköly szenátor parlamenti beszédekben és interpellációkban bizonyította ennek a jogfosztásnak alkotmányjogi tarühartattanságát. míg végre — ha nem is teljes érvénnyel, de legr alább egy időre — a legközelebbi népszámlálásig szóló érvénnyel — a legfelsőbb közigazgatási bíróság igazat adott a magyar nyelv használatát illetőleg a magyar kisebbség ‘érvelésének. A Didóvá Noviny 'inai közlése szerint a' Prágában székelő legfelsőbb bíróság Ítéletet hozott egy panaszban, melyet a fél a rima- szombati járásbíróság elutasító végzése ellen emelt azért, mert a bíróság nem fogadott el indokolással, hogy az uj bírósági járásbeosztás szerint a magyarság a rimaszombati járásban nem éri el a 20 százalékos kisebbséget s igy a bíróság magyarnyelvű föllebbezések elfogadására nem kötelezhető. Az igazságügyi minisztérium szintén foglalkozott az elvi jelentőségű üggyel és azt az álláspontot foglalta el, hogy a rimaszombati járásban a vitás nyelvi kérdés fölmerülteker már nem volt meg a magyarságnak a 20 százalékos kvalifikált kisebbsége, mert az igazságügyminfeztérinm már előzőleg megejtette a járási határok megváltoztatását s ezt hivatalos közlönyében is közölte a nyilvánossággal. A minisztériumi erre valló hivatkozással a fölilebbezóst elutasította. Az ügy a Legfelső közigazgatási bíróság elé került. A panaszos azzal érvelt, hogy a bíróság és az igazságügyminiisztérium álláspontja jogilag nem ál meg. A legfelső közigazgatási bíróság már régebben foglalkozott az elvi fontosságú üggyel, de döntését csak tegnap adta ki. A bíróság igazat ad a fellebbező félnek, mert idézete szerint arra a kérdésre, hogy valamely bírósági járásban valamelyik nyelvi kisebbség eléri-o a lakosság 20 százalékát, egyedül az utolsó népszámlálás eredménye irányadó, még pedig úgy, ahogy az állami statisztikai hivatal közzétette. A bírósági járások határainak megváltoztatása nem bir jelentőséggel a nyelvi kisebbségek megítélésére nézve. A változtatásnak jogi jelentősége csak akkor volna, ha a határváltoztatással egyidejűleg vagy azt követőleg az illetékes hivatal az illető járásra vonatkozóan e változásnak a legutolsó népszámlálásra gyakorolt hatását is szabályszerűen kihirdetné. Mivel az adott esetben ilyen eljárás nem történt, a panaszos fél jogainak megítélésénél a legutolsó népszámlálás és eredményének a statisztikai hivatal áltál való közzététele volt a döntő. Az igazságügyi minisztériumnak erre tehát tekintettel kellett volna lennie. Amennyiben ezt nem tette, megsértette a törvényt, * Amennyiben a Lidové Noviny híradása a hajlék nélkül maradt magyar színészeknek erre a két hónapra azokat a városokat, amelyekben kulturaszerető magyar közönség is él, amely várva-várakozik a magyar színházra. Itt a busz százalékos kisebbségi arányszá- mot hozzák fel ellenvetésül, de ez nagyon nagv lelki szegénységre valló argumentálás, hiszen a kultúra megszerzésének lehetőségét bürokratikus utón százalékhoz köti. Sem az államra, sem a csehszlovák kultúrára semmiféle veszedelmet nem jelenthet az, ha a városokban élő, a magyar kultúrától hermetikusan elzárt nyelvszí^etek is kulturális igényeiket is kielégíthetik egyszer. Nem tudjuk, hogy ez a kívánságunk teljesedésbe megy-e és a tapasztalatok után nem is igen reménykedünk benne. S épp ezért felmerül a szüksége a gyors segítségnek annál is inkább, mert az idő veszedelmesen rohan megfelel az ítélet szövegének, úgy ez azt je-| lenti, hogy egyelőire, amíg az igazságügymini szténrium nem teszi közzé a bírósági járások határainak megváltoztatására vonatkozó rendeleténeik a legutolsó népszámlálás eredményéire gyakorolt hatását., azaz nem publikálja a járások pontos népszámlálási eredményét, addig a magyarság nemcsak a rimaszombati, de a kassai, gálszécsi és mátrai járásokban is kvalifikált kisebbségnek tekintendő és így a magyar nyelven benyújtott beadványokat is el kell fogadni és magyar nyelven is elintézni. Ugyanez vonatkozik a ruszin nyelvnek az óiublói járásban való helyzetére is. A legfelsőbb közigazgatási bíróság Ítélete tehát erkölcsileg igazolja azt a számtalanszor kifejtett álláspontunkat, hogy a hatóságok a legfelsőbb bírósági fórum ítélete szerint nem jártak el a törvénynek megfelelően, amikor a bírósági járások uj beosztásának ürügye alatt a magyar jogkereső közönségét elütötték attól a jogtól, hogy anyanyelvén beszélhessen a bíróság és egyéb közhatóságok élőit. A susiéé nMfeflMizés Sértés** a iisifar falsfilsái külügyi bizottsága elüti Seré® gpMás szét eneK a vsüásszafKttfság vétteSméSsen Budapest, január 16. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A felsőház külügyi bizottsága Berzeviezy Albert dr. elnök lésével ma délelőtt tizenegy órakor ülést tartott, amelyen megjelent többek között Walko külügy- miuiszer, József főherceg, Sárédi bíboros hercegprímás. Sebes Dénes, a bizottság előadója ismertette több vármegye feliratát a mexikói vallás- üldözések tárgyában, amelyhez Serédi hercegprímás szóit hozzá. Hangsúlyozta, hogy a kegyetlen mexikói vallásüldözés évek óto tart anélkül, hogy akár & népszövetség, akár a szomszédos államok szükségesnek tartanák ezzel szemben fellépni. — Különös ez, — mondotta — mert mi úgyszólván semmit sem tehenünk anélkül, hogy ne találkozzunk beavatkozással. Bármi legyen is e kegyetlen vallásüldözés oka, legalább humanitárius szempontból fel kell emelni tiltakozó szavunkat nemcsak .azért, mert vallásüldözés folyik, hanem meri kegyetlen emberüldözéssel állunk szemben. Kívánatos tehát, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel és hangot adjunk tiltakozásunknak a vallásszabadság védelmében. A magyar nemzet a múltban is mindig állást foglalt a vallásszabadság nagy gondolata, mellett. Mai helyzetünk még fokozottabb mértékben kívánja tőlünk, hogy az elnyomottak védelmére siessünk. Ezután Huszár Károly hangsúlyozta, hogy Serédi bíboros hercegprímás fölszólalása a bizottság valamennyi tagjának egyhangú helyeslésével találkozott, ami azt bizonyítja, hogy a nagy emberi eszmények, mint a vallás- szabadság és emberi szabadság a magyar közvéleményben valláskülönbség nélkül ma is visszhangra találnak. Berzeviczv elnök ezután javasolta, hogy a vármegyék feliratát a felsőház pártolótag adja ki a külügyminiszternek azzal, hogy a kormány az áltállá legalkalmasabbnak talált módon, formában és időpontban foglaljon állást a feliratokban kifejezett kérések ügyében. A bizottság ilyen értelemben határozott. * 1 Hz amerikai szenátus heves vita után ratifikálta a Kellogg-psktumot Bcrah szenvedélyes beszéde — 35 szenátor a paktum mellett, egy ellene — A „nagy tett" Newyork, január 16. Az Egyesült Államok szenátusa tegnapi ül évién 85 szavazattal egy szavazat elitemében (kilenc szenátor tartózkodott a szavazástól) ratifikálta a Kel- logíg-éél*e békepak'úrnőt. A Keilogg-pakium elfogadását tizemnégynapi vita előzte meg, amely első részéiben teljesen akadtémiikus jellegű volt, később azonban drámai erejűvé változott és az utolsó órákban komoly és elkeseredett végső küzdelemmé fajult. A Kellogg-paíktum megszavazását általában a lelépő Cooiidge-konmány munkája megkoronáz ójának tekintük, amely örök időkre hirdetni fogja „a nagy amerikai korszak* vívmányait. A Kellogg-paktumot az efeö jelentésekkel eliltemfötbeu nem egyhangúan szavazták meg. Egy kis, de elszánt ellenzéki csoport a végsőkig fölytattá a küzdelmet ellene. Az ellenzék nagy győzelmet aratott akkor, amikor keresztül tudta vinni, hogy a küikü.gyü bizottság a szerződés interpretációjának szövegét a szenátus elé terjessze. A Kellogg-paktum interpretációjában rendkívül kényes pontok el felettünk. Ha a kormányzat nem segít, nincs más megoldás tehát, mint az, hogy újból a magyar társadalomhoz forduljunk, tereintse meg mindazokat az eszközöket, amelyek színészetünk életbentartását lehetővé teszik. Színészetünk irányítására van szervezett fórumunk, a Szinpártoló Egyesület: az irányítás szerepét azonnal át kell vennie. Félre kell tenni minden személyes ellentétet, minden kicsinyes szempontot, a veszedelem óráiban valóban nemzetgyilkos bűnt követne el az, aki az egyéni érdekek központbaállitásával meggátolja a segítség munkáját. Minden várakozás tehát a Szinpártoló Egyesület állásfoglalása és munkája felé irányul. Az egyesület vezetősége biztosan számíthat arra, hogy ebben a törekvésében egységesen találja maga mögött az egész magyar társadalmat. vannak, s igy Boraih, a külügyi bizottság el- nőik©, tíz napiig zsebében hordozta az interpretációt, anélkül, hogy föl merte volna olvasni, Gtass és Johnson szenátorok üres frázisnak neveztek a paktumot. Azzal vádolták aláíróit, hogy maguk sem vették komolyan az ügyet. Borah az utolsó pillanatban rendkívül hatásoson fölépített beszédével 1 irtompitotta az ellenzék támadásának élét s igy kikerülték, hogy az ünnepi aktus becsmérlések és kifogásolások között folyjék Le. Borah reszkető hangon, de szenvedélyes szavakkal védte az amerikai kormány nagy szülöttjét. Amerika egyetlen célja, hagy az emberiségnek biztosítsa a békét. A paktum nagy föladtat a, hogy a világ békéén© jé t organizálja. A paktum nem jelent kereszt ülivih©tetten ideált és nem kötelezi többre* az Egyesült Államokat, mint bármely más tetszesszerinti szerződés. A nemzet akarata és becsülete legalább olyan kötelező erejű, mint a kívülről jött parancs. „A paktum ellenzői azt hangoztatják, hogy az emberi szenvedélyek a háború felé vezetnek, de én azt hangoztatom, hogy a békére vágyó emberi szenvedély letgvn'Hálbb olyan erős, mint a másik.“ Bcrah hatalmas beszéde elnémította az ellenzéket. A szenátorok ünmepélyeeeu és minden ellentmond/ástől tartózkodva szavazták meg a paktumot Egyedül Rlaise szenátor szavazott ott eme. A szavazás eredményét a szenátus és az utolsó helyig .megtelt karzat közönség© percekig tartó ovációval fogadta. Kettogg maga záróbeszédében örömmel vette tudomásul az eredményt, de kijelentette, hogy a Momgee-dolririma emlitéise a latin amerikai államokban, különösen az ABC ál!zmobkan bizonyára kellemetlen benyomást fog kel- leouL