Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-17 / 14. (1937.) szám
2 1929 január 17 csütörtök. mmggjmm 'inmmmmmmmmmmm §wm Young lesz a jóvátétel! konferencia eSnike jedelme 260 négyzetkilométer les*, lakosságának száma pedig tizezer. Ez a terület a Vatikán és Kóma környékének egy részét, néhány kisebb erdőt és dombot foglal magában. Ezen a területen a pápa ugyanolyan szuverenitást fog élvezni, mint San Marino köztársaság. A pápai államot nemzetközileg garantálják. A pápa minden nem kívánatos elemet kiutasíthat uj országának területéről, viszont a pápai állam lakossága szabadon választhat politikai hovatartozása tekintetében. Más értesülések szerint a pápai állam sokkal kisebb lesz és csak a Vatikán közvetlen környékét fogja magában foglalni. Egy harmadik értesülés szerint minden megmaradna a jelenlegi külsőségek között, de a pápa az annakidején eltulajdonított vatikáni állam kárpótlásaként egy milliárdot kap (?) Páris, január 16. A párisi sajtó jólinformált körökből azt az értesülést szerezte, hogy a küszöbönálló jóvátételi konferencia elnöke ismét Owen Young lesz, úgy, mint a londoni konferencia alatt volt. St. Brice a Journal-ban kifejti, hogy egyedül az amerikaiak rendelkeznek a szükséges függetlenség és autoritás fölött s igy ők azok, akiknek a konferenciát vczetniök kell. Owen Young, aki a Dawes-tervezet megszavazásakor már kimagasló szerepet játszottt és két hónapig a német jóvátétel főbiztosa volt, igen alkalmas személyiség a tárgyalások vezetésére. A franciák Morgan jelenlétét őszintén optimisztikusan ítélik meg, mert Morgan hatása alatt az amerikaiak könnyebben belemennek a német jóvátétel részleges mobilizálásába. Morgan a maga személyére nézve már beleegyezett a német hitel mobilizálásába, akkor, amikor Parker Gilbert és Poincarc tárgyalásainál asszisztált Párisban Január utolsó telélssn iii össze a szenátus! "Prága-, január 16. A cseh nemzeti szocialista párt szenátorai interveniáltak Hrubán szeuátu si elnöknél a szenátus azonnali egy behí vása érdekében. Egyúttal azt is kérték, hogy az eled ülésen tárgyalják le a magánalkalanazotbak nyugdij'biztositását és indítsák meg a vitát az utóbbi hetek alatt tőként vasúti katasztrófák kérdésében. Hrubán elnök a küldöttségnek nem adott ugyan határozott választ, mikorra hívja egybe a szenátust, de biztosította a küldöttséget, hogy ez még január végéig meg fog történni A szenátusban úgy számítanak, hogy hogy január utolsó hetében fog összeülni a szenátus. A koalíció időt akar nyerni, mert nem kíván alkalmat adni arra, hogy a nemzetgyűlés bármelyik házában is politikai vita induljon mindaddig, amíg a helyzet ki nem alakul. A koalícióra még egy másik kellemetlenség is vár a szenátusban. A cseh szociáldemokraták és nemzeti szocialisták ugyanis újból követelik Krcsméry szlovák néppárti szenátusi eleinek távozását, mivel Krcsméry annak idején a Slovákban védelmébe vette Tu- kát. A koalíció kénytelen lesz tehát ebben a kérdésben is dönteni. Második ra?@rniif templomot építenek lisiiflisi Szeged, január 16. Baltazár Dezső püspök szegedi látogatása alkalmával elhatározták, hogy „Uj magyar hajnal temploma" névvel megépítik a városban a második református templomot. A templamépitési akció olyam nagy lelkesedést váltott ki, hogy néhány nap alatt húszezer pengőt gyűjtöttek össze erre a célra. A magyar intelmen- ff A ** 0 n IIA 4 eh Délkiilözheletlen üt/pfsb pf} 1 bapátla a lllilinil!!Íllllllil!lll!I!l!!H!!l!ll!ll!llllllllllllll|||||!l A csehszlovák-magyar dőitoblrőság hágai tárgyalásának első napja Hága, január 16. A csehszlovák távirati írottá jelenti: A (íseliezlovák-imagya r vegyes döntőbíróság tegnap a békepalo lábam megkezdte a csehszlovák földreform etilen benyújtott négy panasz tárgyalását. A tárgyalást a csehszlovák-magyar döntőbíróság elnöke, Schrelber volt svájci követ vezeti. Csehszlovák részről bíró Hobza dir. prágai egyetemi tanár, magyar részről pedig Szla- dibs dir. budapesti egyetemi tanár. A magyar áll amot Giajzágó meghatóim ázott .miniszter, továbbá Gitdel és Bmnet francia tanárok, valamint Bartheíteimy József volt. képviselő, továbbá LebeufeM berlini és Wien- Oliaudii prágai ügyvédiek képviselőik. Csehszlovákiát Hobza tanáron kívül miéig Jeze Gaston párisi és Dtiena olasz egyetemi tanár képviseli. A perbe fogott csehszlovák állaim névéiben elsőnek Jeze tanár szólalt fel, aíki két régibe vonta e bíróság illetékességét a csehszlovák fö’ldmeíorm kérdésében. Hangoztatta, hogy Csehszlovákia minden nemzetközi kötelezettséget respektálni akar. Ezzel szemben Csehszlovákia senkit sem jogosított föl arra, hogy a csehszlovák földreformot illetően, amelyet a csehszlovák álíaim saját, területén szuverén jogánál fogva hajt végre, Ítélkezzék. A csehszlovák földreform a szociális or- gani/állás müve (?) és nem arra szolgáló eszköz, hogy magyar tulajdont likvidáljon. A trianoni békeszerződés 250. szakasza nem ismer abszolút védelmet magyar tulajdon részére a Cseh Szlovákiában törvényes utón történő intézkedésekkel szemben, ha ezek az összes csehszlovák lakosokra vonatkoznak. Őse..Szlovákia fair play-t követel. CsfeüwJo- válktia nem tesz egyebet, mint tett például Franciaország a nagy forradalom alatt. A miezógazdasági kisbirtciktuJlia'jidont Francia- ország politikai stabilizálásának alapjául ismerték el. A csehszlovák békéd ele gáció Be- nes miniszterrel az élén már 1919-beu a báb: konferenciák alkalmával ráirányította a figyelmet a földreform ezen kérdéseire és azt az Írásbelii garanciát kiérte, hogy a Csehszlovákiában letelepedett külföldiek a csehszlovák törvén yefcnek éppúgy ailávetendők, miint az állam saját állampolgárai. Bence miniszter ezen írásbeli kérvénye éppen a földireformra és a vele összefüggésben levő törvényhozásra von atkozott. Hiéna tanár, mint a máisodl'k csehszlovák szónok, a c&ebszfováfk érveket részletezte és különösen a nemzetközi jóéból és nemzetközi birósáiTck döntésiéből vett érvekkel igyekezett a csehszlovák álláspontot alá- táimaeiztani. Délután hat ónéikor Wien-Claiudi dir. német nyelven beszélt a panasz tevők nevében. Budapest, január 16. (Budapesti szerlcesz- tősémünik telefonjelentiéfse.) Hágai jelentés szerint a m ai^ar-csehszlovák vegyes döntőbíróság első táreyalásii napját Gaíjzávó Lászlónak a tárgyalások menetéire vonatkozó in- dátványai vezették be, amelyeknek elfogadása után a csehszlovák kormány, mint illet é- keisiSiéei kifogást emelő per fél. képviselőinek beszéded kezdődték mez. Délután sor került magyar résziről Wien-Glaud© Ferenc beszédére, alcímeik féjterr^é^ei mély benyomást gyaboroHtak a hallgatóságra. — Szlovenszkói orthodox rabbik a köztársasági elnöknél. Masaryk köztársasági elnök kedden kihallgatáson fogadta a szlovenszkói autonóm orthodox zsidó hitközségek háromtagú küldöttségét, Schreiber, Weber és Katz főrabbikat. uabvlják Ignác angol úri szabó, Banská Bystrica, Národná n. 4. Állandó raktár belföldi és angol szövetekben a világhírű Fintex márkával. Készít mindennemű sport, szalon és estélyi ruháka!. Kívánatra mintákat vidékre is küld és hívásra személyesen eljön. Utaz o- és soortbundák nagy választékban. Nemzeti közmüveiédési alapítványt csinálnak Károlyi Mihály elkobzott vagyonából Budapest, január 16. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A képviselőház közoikla táöügyi és igazságügyi bizottsága a nemzeti közművelődési alapítványról szóló törvényjavaslatot tárgyalja, amely tudvalevőleg aiz elkobzott Károlyi-vagyoninak az állaim javára eső része felhasználásáról gondoskodik, még pedig olyképpen, hogy a jövedelmet közművelődési célokra fordítja. A törvényjavaslat kimondja, hogy Károlyi Mihály gróf vagyona, amely a Kúria Ítélete folytán az államra szárított, valamint a néhai Károlyi György gróf által alapított hitbizo- mányti vagyonnak az a része, amely bírói ítéletek folytán szintén az álfámra szállott, nemzeti közművelődési alapítványt fog képezni. Kassa mm%kSzgyülése Kassa, január 16. (Kassai szerkesztőségünktől.) Kassa város képviselőtestületében a költségvetés részletes tárgyalása során Rác kommunista a polgármester százezer koronás reprezentációs költségének törlését javasolta. Schuster János keresztényszocialista rámutat arra, hogy a jegyzői hivatal fen'óriása teljesen a városra hárul, holott a törvény értelmében meghatározandó kulcs alapján kelene a városnak hozzájárulni a teherviseléshez. Halmi Béla dr. magyar nemzeti párti az összes városi szerződéseknek és leltárnak beterjesztését követeli. Majd reflektál Smrz helyettes polgármester beszédére, amelyben azt állította, hogy Kassa rendszeres „leépítése" azért történik, mert Kassát nem tartják elég lojálisnak. Visszautasítja ezt a vádat s hangoztatja, hogy „nem azért jöttünk a képviselőtestületbe, hogy elveinket feladjuk, és a mindenkori kormányok kegyeit szolgamódra hajszoljuk." „Nem áll az, hogy nem vagyunk lojális állampolgárok, minden téren megtesszük kötelességünket és ezért egyenlő jogokat is követelünk." Grosschmid Géza dr. szenátor Schuster javaslatát helyesli és javasolja egy takarékossági bizottság létesítését. Wirth Gyula a kórházi szerződések ügyét ismerteti. Megállapítja, hogy a város súlyos anyagi kárt szenvedett és öttagú bizottság kiküldését ajánlja. E kérdésben nagy vita indul meg s mikor szavazásra teszik fel a kérdést, kiderül, hogy a köz'mi- lés nem határozatképes s igy azt másnapra kellett halasztani. mb ib m jm A Prágai ftiasya? KirSsp eredeti regény Irta: IA8HG (57) Kedvetlenül tóttá el maga elől a kikészített papírt: — Nem kell imi . . . Nem is szabad . . . Legjobb esetben is csak holt szavakat Írnék az élő valóság mellé . . . Fel s alá járákált a szobában. Ideges volt. — Délben megjön az ebédem, — ötlött eszébe a groteszk gondolat, — nekem is sokszáz embert kellene megvendégelnem és jóilarta- nom az egy ebédből . . . Fanyar mosolygások ültek ki a szájára, ízetlennek érezte a tréfálkozást és maga-tehetetlenségének tudata ohmossá nehezítette körülötte a levegőt.. — Meglátni az embert . . , — kínozta magát, — Gerőnek azt mondtam, hogy ez a cél... Hát én már látom az embert! ... De hol vagyok én a céltól? . . . Hiszen azt se tudom, hogy — van-e cél?! . . . Kétségbeejtő sötétséget érzett maga előtt és rádöbbent a gondolatra: — Igaz-e, hogy ón a valláson túli igaz hitben élek? . . . Van-e hit vallás nélkül? . . . A kérdésekre nem merte ráfelelni a választ, mely már-már a szájára tolakodott: Nem!... — Krisztusban megvan a megnyugvás, de vájjon nyugodt volt-e Krisztus maga? — töprengett. — Nyugodt lehetett-e ő, aki mindent látott és mindent meglátott . . . Nem ott van-e a nyugalom, hogy az ember behunytja a szemét, elzárja az agyát, összeteszi a kezét és elkezd imádkozni úgy, ahogyan Krisztus mutatta: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved és legyen meg a Te akaratod . . ." Igen: „tegyen meg a Te akaratod!" — ez megnyugvás . . . De van-o megnyugvás, mely nem & fölsőbb hatalom akarata.bán, de önmagában bízik ? . . . A gondolatok egyre lázasabbak lettek és sorukat csak a házimumkás zavarta meg, mikor betette a zárkába a rab ebédet: egy csajka leves, egy csajka főzelék . . . XIX. ötödik napja volt zárkán. Az első bárom nap ideges feszültségben telt el folytonos várakozásban. A reggeli étkezés után a delet várta: délben megindult a osomaghordás, élet költözött egy órára az Írnoktól yos óra . . . Ilyenkor beszélgethetett Gerővel és a többi írnokokkal, ilyenkor nem volt föltűnő, ha kiment a folyosóra, — az ebédidőik alatt „írnoki szabadságot" élvezett megint. Ezután séta volt és séta után újabb várakozás: a vacsora időre, mikor majd megint emberi arcok fognak beköszöntem a zárkájába. A villany eloltása után újabb kinok: álmatlanság ... És újabb várakozás: — Miikor lesz már reggel?! Az első három nap után már lassan visszaszokott a magányba: elkezdett tanulni és az angol szavak, melyeket sokszor ismételgetett el magában, valamennyire elszórakoztatták. Már olvasni is tudott: idgenekneik érezte most is a könyveket, de ez az idegenség egy kissé vonzó is volt, — örült, hogy félórákra elszakadhat magától, a gondolataitól . . . A könyvtárjegyzékkel tett körséta óta rabkoszton élt: a csomagját minden nap szétosztotta a szegény és beteg foglyok között, akiket akkor látott, mikor Sándort, a székely könyvtárost helyettesítette. Éj szaka okúit, mikor álmatlanul fetrengett az ágyán, — a napközbeni kényszerű tétlenség egyre hős szab fiaikká nyújtotta az álmatlan éjszakákat, — fel-fel fakadt benne az apostolok könuytörlő igyekezete. Néha megijedt öm magától: a méteres falakon keresztüli szinte vízi óh tisztasággal, érezte a mellette levő zárkákba parancsok emberek életét és nlyenikor olytkor szentnek, olykor őrültnek érezte magát. Teste, melyet semmitevésre ítélt a börtön fegyelem, dühös akarás óikkal lázadozo tt a zárka vasajtaja ellen és ezek a lázadások, — az Ököl nem üthetett, — nagy lelki szelídségekben vagy dühös felbuzdulásokban szakadtak fel belőle. Néha úgy érezte, hogy végtelen messzeségben van tőle a város, mely har- mincegynéhány évig életet jelentett neki 'és ilyenkor fáradt lemondásban lázadt a lefejtett energiák nyugtalan serege. Az ágya szélén ült és egy ócska ra-olvasott könyvben lapozgatott. A könyv annyira untatta, hogy az unalom már szinte gyűlöletté izmosodott a könyv írója ellen, mégis továbbolvasta az ostoba regényt, mert ezen kívül semmi sem volt a zárkában, ami időtöltés lehetett volna. Lelkiismeretesen olvasta az unalmas, szürke mondatokat: az az érzés kényszeritebte olvasásra, hogyha leteszi a könyvet, akkor körülötte — megáll az idő... — Szentessi ur! — köszöntött be a zárkába az orvos mellé beosztott fogházőrmester, aki mióta a néhai orvosirnok zárkára került, „fcol- légiális jóindulattal" látogatta meg ezt időnként, — nagy újságot mondok! — Ugyan mit? — érdeklődött érdektelen érdeklődéssel Szentessi. — Tessen kitalálni! — Nem tudom. — Pedig jó újság! — derült jóságosra az őrmester képe. — Visszamegyek orvosi rmoknak! — jutott eszébe Szentessinek az orvos nehány nap előtti Ígérete. — Jobb annál! — Talán csak nem szabadulok? — fanyal- gott Szentessi, mert. egy pillanatra se vette komolyam ezt az ötletet. —- Nem is örül? — kérdezte meglepetten az őrmester, Hát csakugyan szabadulok? — csuklottaik elő a szavak Szenteseiből. — De csakugyan ám! Még ma délután. — Mondja . . . Lakatos bácsi ... — akadozott Szentessi, — nem viccel? . . . én . . , csakugyan . . . ma délután . . . szabadulok? . . . — Bizony. — Hogyan ? Miért ? —'Azt én már nem tudom. Reggel, mikor megnéztem a szabadulok jegyzékét, láttam a listán a nevét . . . Gondoltam, hogy még nem tudja, hát felsiettem . . . Szentessi a nagy újság következtében úgy állt, mint a gutaütött. Már napok előtt hosz- szas vizsgálóbírói kihallgatásokon ment keresztül . . . Emlékezett arra is, hogy az ügyvédje néhány nap előtt mesélte, hogy — mint már annyiszor, — megint beadott egy szabad- lábrahelyezési kérvényt ... De ezek a dolgok olyan parányi jelentéktelenségben siklottak el mellette, hogy jóformán nem is foglalkoztatták a gondolatait: az első napok hitté dühösödöbt szabadulás-sóvárgásai óta sohasem gondolt, már a szabadulásra. Tudta, hogy egyszer ezt is meghozza majd a jövő, de olyan távolinak érezte a szabadulás időpontját, mint az egészséges ember a halálét. Most értetlen bárgyusággal állt szemben a nagy eseménnyel: nem tudta elképzelni, hogy milyen is lehet az, miikor az ember ed ott megnyitják a hatalmas vaskaput. — Hát csak tessék csomagolni! — biztatta az őrmester. — Igen, — gyámoltalankodott Szentessi, — most már bizonyos, hogy szabadulok? . . . — Persze, hogy bizonyos. Még délelőtt le fogják hiivni a gondnok úrhoz, ő el fog mondani mindent . . . Azt is, hogy miért . . . 0 tudja . . . — Igen, ő tudja ... — motyogta utána gépiesen Szentessi. (Folytatjuk.)
