Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-11 / 9. (1932.) szám

1929 január 11, péntek. 'P&XGM'J v \AÍj^MtHÍUhAí? xx Dr. Berger Alfréd fogorvos, Praha, Premyslovská 26., Bio Flóra mellett. A leg­modernebb fogtechnikára berendezett rende­lőben fogad egész nap. Szlovenszkóiaknak kedvezmény. — Lunacsarszkjjt kifütyülték. Moszkvából je­lentik: Kellemetlen kalandja volt a múlt héten Lunacsarskijnak, az orosz szovjet közoktatás- ügyi népbiztosának. Szibériai kőrútján Omskba érkezett és miközben vonatja csatlakozásra várt, nagy tömeg munkás fogta körül, azt kö­vetelve, hogy tartson beszédet a kulaki, ma­gyarul a jómódú parasztok ellen. A népbiztos nem akarta a kívánságot teljesíteni, mire a tö­meg követelőzni kezdett és azzal fenyegette meg Lunacsarszkijt, hogy lekapcsolja kocsiját az irkutzki gyorsvonatról. A fenyegetés hatása alatt aztán szónoklatba fogott a népbiztos, a beszédet azonban nem követte az otthon meg­szokott siker. A hallgatóság ismételten tiltako­zó kiáltásokkal szakította félbe, majd fütyülni kezdett és súlyosan sértő szavakkal illette a szovjetkormányt és a szónokló népbiztost. Majd szidalmakkal halmozta el, némelyek pedig mintha arra készültek volna, hogy megtámad­ják és elverik. Nagy fáradsággal sikerült csak az inzultusoktól megmenteni, mire gyorsan be­fejezte beszédét. Mondanunk sem kell talán, hogy a szovjetsajtó nem egészen igy adja elő a dolgot, sőt az Izvesztija annyira megy, hogy a népbiztos csúfos kudarcát egyenesen diadal­nak tünteti fel. Azt Írja, hogy a pályaudvaron összegyülekezett tömeg csupa lelkesedésből tar­totta vissza a népbiztos vonatát és semmikép­pen sem akart belenyugodni abba, hogy Luna- csarszkij szónoklat nélkül utazzon át Omskon. XX SZÉKELY HENRIK MÜBUTORGYÁ- RA, POZSONY, GRÖSSLING U. 50. xx Bécsi világfésülésen két aranyéremmel kitüntetett speciális tartósondoláló és hajfestő fodrászszalon. Deutsch József, Bratislava, Kecske-ucca 7. Telefon 26—62. — Halálos munkásbaleset a handlovai bá­nyában. Nyitrai tudósítónk jelenti: A handlovai szénbányában az utóbbi időben egyre gyakrab­ban történnek kisebb-nagyobb munkásbalese­tek. Tegnap ismét jelentés érkezett arról, hogy egy munkás két bányakutya közé került, me­lyek halálra nyomták a szerencsétlent. Vizsgá­lat indult meg annak megállapitására kit terhel a felelősség. xx Vagyont takarít meg, ha a Jednota adó- füzetei alapján szerkeszti meg adóvallomá­sát, melyek a vonatkozó törvényeket kimerítő magyarázattal ismertetik. A mindenkit ér­deklő rész, „A jövedelmi adó“ ára 12 korona, a kereskedőket, iparosokat és szabadfogial- kozásuakat érdeklő rész, „Az általános kere­seti adó“ ára 8 korona, a részvénytársaságo­kat, szövetkezeteket és betéti társaságokat érdeklő rész, „A különleges kereseti adó‘r ára 10 korona. A három füzet együttesen megrendelve 25 korona. Ajánlott kézbesítés dija külön 2 korona. Megrendelhető lapunk kiadóhivatala utján és bármely könyvkeres- ked önéi. — A gyémántcsiszolás titka 445 évvel ezelőtt. Amsterdam a gyémáutcsiszolás régi hazája. Amint Amsterdamból árjáik, 445 éves most az amsterdami gyémántipar. 1470 táján egy gazdag ékszerésznél szolgált egy flandersi származású fiatalember, Louis de Berquem. Az inas szerelmes lett gazdá­jának leányába, de nem merte elárulni szerel­mét. Az inas egy éjszaka, amikor sokáig dolgoz­tak az üzletben, mégis félrehivta gazdáját és meg­vallotta neki, hogy szereti a leányát. Az ékszerész dühösen megszidta az inast, majd azt a lehetetlen feltételt szabta neki, hogy találjon módot a gyé­mánt vágására és formálására akkor hozzáadja a leányát. Ez a feltétel úgy hangzott, mintha valaki ma azt mondaná, hogy szervezzen expedíciót a holdba, vagy ha egy mai ékszerész azzal bizná meg inasát, hogy csináljon ólomból platinát. Berquem mégis éjszakákon át töprengett, hogyan lehetne a gyémántot elvágni. A leányra gondolt és közben öntudatlanul morzsolgatott és dőrzsöl- getett két gyémántot az ujjai között. Közben ész­revette, hogy a gyémánt egészen elhomályosult és az asztalon fehér por van: a gyémántokról le­morzsolt por. Ijedten kezdte fényesíteni a gyé­mántokat. Egy acéldarabkára gyémántport hintett és azzal csiüzolgatta a gyémántokat. Néhány perc múlva örömmel látta, hogy a gyémánt nemcsak fényesedik, hanem alakja is formálódik a kezei között. Másnap jelentkezett gazdájánál egy gyö­nyörűen csiszolt gyémánttal. Az ékszerész csodál­kozott. Azt hitte, hogy az inas kitalálta a gyémánt vágásának titkát, hiszen a csiszolással is ugyanazt a csodálatos eredményt érte el, amit az ékszeré­szek olyan régóta kerestek. Az ékszerész rögtön társul fogadta inasát s leányát hozzáadta feleségül. A napsugarak s a tavaszi szellő kiszivják a bőrben lévő festőanyagokat, a szeplőket és a májfolto­kat. Ezen arcot csúfító foltocskák sokszor ellepik az egész arcot. A fol- tosarcuak eddig hiába kerestek arctisztitót, a leg­újabb a világhírű MARY CRÉM eltávolít minden Használat előtt — foltot, pattanást, kiütést, használat, után gyorsan, nagyon gyorsan és biztosan. Az arc tiszta alabástrom fehér és sima lesz, az arcbőr visszanyeri üdeségét, frisseségét. Kapható gyógy­szertárban, drogériában és parfümériában. Készí­ti: Dr. Pollik gyógyszertára, Piestany. Naponta postai szétküldés. Garnitúra 22.50 Kő., nappali krém 10 Ke., éjjeli (szeplőirtó) 10 Kő. Vigyázat! Csak valódit fogadjon el! Géppuskával lövik a gyémántásókat, mégse hagyják abba a kincskeresést — Vad harc az afrikai drágakövekért — London, január 10. Dél-Afrikában kitört a háború. Egészen példátlanul álló háború. A harc Nomaqua földjén folyik és okot az adott rá, hogy a gyémántásók erőszakosan megszállták a gyé­mántmezőket. A rendőrség nagy tömegekben összesereglett vad gyémá'tásók ellen tehetetlen és katonaságnak kell ellenük felvonulni. A gyómántásók Nollo kikötő körül gyülekeztek. A világ összes kalandorai néhány hónap óta ide gyűltek arra a hírre, hogy gazdag gyé­mántmezőket fedeztek fel. A világ minden részéből s a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból jött boldog-boldogta­lan az uj Eldorádóba, Nyugat-Amerika fármjai- ról, Anglia füstös gyáraiból, India és Kina tro­pikus vidékeiről — családapák, akik elhagyták feleségüket és gyermekeiket, munkások, a tik biztos megélhetést hagytak hátra a jobb jövő reményében és desperádók, kiknek már mind­egy minden. Amikor a sokezer ember a gyémántföldek fe­lé hömpölygőit, nagy megdöbbenéssel tapasz­talta, hogy azokat a rendőrség elzárta. Egyideíg a rendőri vonalon kívül maradtak, de az egész vidéket terrorizálták, raboltak, fosztogattak, gyilkoltak és a környékbeli fal­vakat tönkretették. Karácsonykor ultimátumot küldtek a kor­mányhoz, hogy vagy beengedi őket a gyé­mántföldekre, vagy rohammal foglalják el azokat. * A választ meg sem várták, rávetették magukat a rendőrkordonra és el­foglalták a gyémántmezőket. Most éjjel-nappal tartó lázas munka kezdődött, hogy minél előbb összeszedjék a drágaköveket. A kormány Pretoriából katonaságot küldött ellenük, de amíg az odaér, a sivatagon keresztül vezető 400 mérföldnyi utón, addig több hét telik el. A gyémántásók vadul túrják a földet és nem törődnek a délafrikai kormány repülőgépei­vel, melyek felettük keringenek és géppus­kákkal lövik őket. Aki elesik közülök, azt nyomban elássák, a se­besültek azonban orvosi ápolás nélkül vannak. A katonaság előreláthatóan végezni fog a cső­cselékkel. A gyémántásók között fantasztiku­san kalandos viszonyok uralkodnak, még va­dabbak, mint annak idején a klondikei arany­ásók között. SzmHÁiKöiiyW-KimasA, A régi Bées Reinkardt színpadán hía: Egri Viktor Becs, január eleje. Reiiinbairdt zsemiijéire iePjiamző, hogy tiaaxiltvá- nyai az önálló föiiaitatolkiart az ő szellemében oildjéik meg ugyan, de emellett tökéletesen megőrzik egyéniségűiket és oilyan csodálatos összhatást produkál injaik, amibeá csak az oro­szok tudnak vetekedni véliik. A százszázalé­kos színház az, amit Reiinihiardt színészei és rendeződ hoznak a néző élé, Olyan tökéletes színház, melLynéíl a legkritikusabb figyelő is el tudja felejteni, hogy voltaképpen színház­ban van. Ez a látszólagos paradox kijelentés Reinhajrdt, illetve Paul Kalbeck uj sikerének titka: annyira a mindennapi életünk hang­jaira és tagkejtéiseire emlékezteit minden szó és minden tagtlejtés, mintha néző nélkül foly­na a színpadi munka, mintha titkos és vé­tettem figyelői volnánk idegen emberek élete epizód jainaík. Mig Becsnek minden más színházában, még az előkelő Afkademie-Theaiberben is fölszisz- szen a kritikus figyelő egy-egy hamis hangra és zavartam állapítja meg a különféle játék­stílusok keveréséit, a játékmenet zökkenőit, addig Rednhardit színházaiban ellentmondás nélkül átengedhetjük maigunkat a játék vará­zsának, az életteljes alakítások spontán meg- nyiivtánuilásaiinak, a főszereplőktől kezdve az utolsó epizódisitáig. Mert Reinhardtnál az is fontos, hogy az epizódszerepet oly művész alakítja, aki másutt vezetőszerephez jutna; — a szíántalan szánház vezető egyéniségeinek csillogó, sokoldalú tudását nem is említve. \ * A darab szerzője, Stefan Kamare, előttünk teljesen ismeretlen, uj név. Maholnap Európa valamennyi nagy színpadán játszani fogják, annak ellenére, hogy miilieudarabot hozott és a legtisztább irodalmi eszközökkel — persze Reinhiardt segítségé vei — oldotta m eg fölada­tát. Stefan Kamare a régi monarchia Beam- tere volit, izág-vérág osztrák és bécsi. Ez a tény adja darabja óriási sikerének kulcsát. Kamare a régi osztrák BeamterviMigOt pairó- rizálja a „Leinen aus Irland“ című vigjáitié- ikában. Frappáns technikai készséggel, nagy adag petrszifMló tehetséggel és humor, szadi­ra iránti érzékkel!, ötleteiktől szikrázó dialógu­sokkal és meleg költőd Miiekkel álfllitja elénk ezt a letűnt -régi Bécset, a régi hiivaitalncfcvi- lágoit és annak különös konfliktusait. A paró­dia Roda Roda és Kari Rössler pompás vig- jálókéra, a Csákó és kalapra (FeldherrthügeiL) emlékezteit, annak antiimilitarista alaptónu­sát sikerrel gazdasági területre átmentve. Ebben a pontban aztán a régi monarchia ke­délyes Beamterszeíllamiét és ártalmatlan slendriánsiágát föölidóző Kamare, mintha örök­érvényű és igy a mai Bécsire vonatkozó szatí­rát is irt volna. A darabnak nem egy jelenete nagyon a mai idők szelleméit leheli, noha se háborúról, se forradalomról, összeomlásról és gazdasági nyavalyáról nem esik sző benne. Marit se háború, se forradalom, se összeomlás nem változtathatta meg a hivatalnokéin bor beszédét, bécsies Ikedélyeisségélt, taglejtéseit és talán árihatmaftlian siendriánságát sem. És megmaradtak Ugyanúgy a pártok érdekellen­tétei, az élvek képviselőinek apró összeütkö­zései, melyeik Kamare vigjábéfcában a legimu- Ja.tságosabb módon, kabinéitfigurakka! kerül­nek elénk. Az apizódkstálk között például fiúéit pompás cseh Beamtier szerepel, egv udvari tanácsos és maiga a kereskedelmi miniszter, [ akitől az egész „lenváseomlkiéírdés‘‘ eldöntése függ. Nélkülük annyira elképzelhetetlen a darab, mint amennyire elképzelhetetlen lett volna egy k. k. minisztérium ilyen Beamtecr- figunák nélkül. * A darab témája írországi len vámmentes behozatalának kérdése körül forog. Egy prá­gai ipari érdekeltség exportjának emelése érdekében írországi lent akar behozni és mi­után a kész árut a tengeren túl helyezi el, vámmentességért folyamodik a kereskedelmi minisztériumhoz. A nagyipar szempontjából a vámmentesség nem eshetne kifogás alá, vi­szont a belföldi! lentermedők azzal érvelnek, hogy külföldi len behozása esetén elveszítik a gyárakat, tehát a beMöldi termelés kárára történnék a vámmentesség engedélyezése. A két párt megmozgat minden követ, ügyvédet meneszt, deputaciót, képviselőit, — az egész minisztérium feje ég a len vámmentességé­nek eldöntése dolgában, — mig végül az ipar­nak és a termelőknek fúziós kompromisszu­ma jórészben minisztérium- és akbaszaporitás nélkül meghozza a megoldást. Nem volna azonban a darab épkézláb da­rab, ha ezzel az anyagias, illetve gazdasági érdelkfconfiliiMiissal párhuzamosan nem halad­na egy finom kézzel vezetett szerelmi kon­fliktus. Történetesen a vámmentesség aktája egy olyan miniszteri titkárnak kezébe kerül elintézésire, aki a termelők igazáról van meg­győződve és a vámmentesség elvetését h.ozza javaslatba. Igen ám, de a kérvényező véletle­nül annak a leánynak az apja, akibe ez a mi­niszteri titkár a talpig egyenes emberek mély érzésével beleszeret. A két fiatal -között a há­zasság elintézett dolog. Az apának sem volna különösebb kifogása teendő veje ellen, hacsak az nem, hogy a férfi nem rendelkezik keres­kedői eiasztieáitással, ahogy például a vám­mentesség esetében egyenesen érdekei eöllien dolgozik. Az apa tehát ahhoz a föltételhez köti beleegyezéséit, hogy a fiatalember revi- diállja álllásfoigliailásiált, áruljon el kereskedői szellemért és viselkedjék egyáltalában úgy, mintha már a veje volna. Á leány vállalja, hogy ezt a titkárnak meg fogja mondani. A darabnak egyik legfinomabb jelenete az, ami­kor a leány szó habozza apja kérését, föltéte­lét a férfi előtt, aki nyomban távozik azzal a kijelentéssel, hogy az aktát újból tanulmá­nyozni fogja. Ez aiz uj tanulmányozás azonban mé? jobbam meggyőzi igazáról a fiatalembert és dilemmába hozza: ha teljesíti a leány kí­vánságát, jellemével összeférhertetlemi cselek­szik, Ina pedig megmarad addigi elhatározása midiiéit, elveszíti a leányt. Közben merően más dolgok miatt az egész ienkórdés megol­dást nyer, azonban ügyi a leány, mint az apja egy ideig abban a hitben élnék, hogy a férfi javasolta a vámmentességért. A leány vőlegényének jellemében csalatkozva, a sze­mébe vágja, hogy megveti. Vígjátékiról lévén szó, magától értetődő, hogy a félreértés az utolsó fölvomásban kimagyarázódik és a leány boldogan indul kákorrigáílni tévedésiért. * Két színész játéka viszi diadalra a diarabot. Nem a két szerelmes színészé, hanem a da­rabban előforduló két liegeílllemíétesebb típus­nak megszemélyesítői. Az egyik Falitz báró, a másik egy Schfesimger nevű zsidó keres­kedő, aki, merít Albániából jön, Effe-ndinek itituláfaitjia magát. Két eilllieinfiétes világ ez a két ember: a legtisztullitabb österreichertum,---7-rr 'u m ,t,rr GR AND HOTEL ji IMPERIAL NAGYSZÁLLODA i BUDAPEST VII., Rákóczi út 90. ■ | Egy perc a Keleti pályaudvartól. Elsőrangú családi szálloda, 150 szoba. Központi íütés, hideg, meleg fo­lyóvíz, interurban telefon a szobákban. Gyönyörű társalgó helyiségek, i éttermek, irószobák. Az étteremben mérsékelt áru étlap szerinti és menü rendszer. Kívánatra teljes pensio. Törzsvendégeknek kedvezmény. a teteje a szépleilkü és •tulfinomodott Beam- térnék és a legmozgékonyabb, a minden aj­tót megnyitni tudó, mindent meglátó és ki­használó üzletember. Bécs legkedveltebb színésze, Gustav Wail- dau, játsza a bárót és külön élmény, ahogy egy miniszteri szobából valóságos ott bort tud teremteni,, ahogy az embereket finoman iro­nizáló modorával és főleg kifóip'vhartatkun jó­akarattal és megértéssel kezeli. Irónia, ahogy a hivatalt elintézi, amilyen jelent éktelennek tartja magát és egyáltalában az életnek dol­gait. Waildau egy pillanatig sem érezteti, hogy színpadon ágál, annyira valódi minden gesz­tusa, néha a nőies szégyen]őségig. Kunt Bois, egy berlini kómikussatár adja Schlesing.ert. Bo-i-s már komédiás, de a leg­javából, pailllenbergi nívóval. Nyugtalan tem­peramentumával és komédiás mivoltának csillogó külsőségeivel, kifogyhatatlan apró tréfáival és trükkjeivel a leghatásosabban appeMil a néző nevertőizmaiihoz, anélkül, hogy Reinhardt színpadának előkelőségét egy pil­lanatra i-s veszélyeztetné. Komikum és tragi­kum tükrözik ennek a berlini fiatal színész­nek arcáról és bizonyos, hogy Moliiére, vagy Shakespeare komikus figuráit u^ranolyan hatással tudná megjátszani, ahogy ezt a Schle- singent 'kihozta. Bécs sokat nyert, hogy ezt a •színészt megismerhette. * Mindent összegezve, a Theater in dér Jo- seístadt színészed a szezon kimagasló sikerét köny vetheti ék el, ami Bécs kissé maradias, de gyakran nagy nívójú teljesítményei mel­lett sokait jelent. Az uj kor embere A gépek sebességére! mozog. Az agya és a teste teljes harmóniában vannak. Sohasem előzi meg magát és mégis mindig elől van. Terveit évtizedekre konstruálja, de intézkedései csak a pillanatoknak szólnak. Tudja azt, hogy teljesen sohasem ismerheti meg magát. így közelebb kerül önmagához, mint bármely eddigi kor embere. Tudása a napi szükségletekhez alkalmazkodik. Ideálja a célszerűség. A kilométer jelzőket figyeli, a gépek munkabírását vizsgálja. Senki még annyi­ra nem küzdötte le magában a halálfélelmet, mint a gépidők embere. Ő ismeri a matematikai for­mulák megbízhatatlanságát. Az elem szeszélyes, a formula hajszálig pontos, a gáz mégis robban és robbant. A gépek szerelmese feláldozza a legtitkosabb és legemberibb félelmet, a halálfélelmet is. Min­den pillanatban várja a halált. Megváltozott a szépségideál is. Tegnap még nőis gyögódség és nőiesen erőtlen asszonyok képe volt ez az ideál. Ma az autó volánja mellé csak energikus, ruga­nyos, izmoshátu sportlady ülhet. A karcsú asszonyi test a ma kifejezője. Rekordot javítani: ez az állandó jelszó. Minden­ütt és mindenben. Az üzletember úgy számol he megnagyobbodot forgalmáról, mint sportered­ményekről. A politikus agya a tudat és a tudatafatt, az őszinteség és a leleményesség, az igazságszereteí és a tények meghamisításának ezernyi részletei között ugy igazodik el, mint a modern gépmester az ezercsavarzaíu gép organiz­musában. Az iró sem kutatja a dolgok rejtett és titkos mélységeit, ő is a felülethez alkalmazkodik és gyűjti hangyaszorgalommal és zseniális invenció­val az adatokat egy későbbi kor gyermekei szá­mára, akik majd mélyebb és erősebb magyaráza­tát adják a gépi időknek. A ma Írója a szó leg­nemesebb értelmében veit publicista, összefoglal­ja az eddigi eredményeket és példákban igazolja őket. Vitatkozik önmagával és az igazsággal: >z a relativizmus. Ez a vita azonban nem keserű és nem fanyar. Tudatossá vilit a dolgok relativitása és ezzel megszűnt a pesszimizmus felé bajiás veszedelme. Ismerem, tehát nem félek tőle. Wells, Harris, Shaw, Dreiscr, Jojce, Sinclair és Lewis és a modern franciák és németek mindezt igazolják müveikben. A festő, a szobrász teljesen ebben az uj szellemben rekonstruálódott. Ezen a földön, ahol marhák által vont ekeszarva helyett

Next

/
Thumbnails
Contents