Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-08 / 281. (1908.) szám

ÍW8 december 8, szombat A boldog békési szlovákok, a haragos csehszlovákok, egy „elmagyarositoít szlovák és egy elszlovákosodott magyar ti Végül talán gratulálnom kellene a Slovensky Denniknek a most elővonszolt öregágyuhoz, amely megnyitotta a tüzet az én békési cikk­sorozatomra. Hát ez igazán nagy sláger: Dzurányi Lászlót meg fogja cáfolni pán dr. Dezidér Dzurányi. Brávó, Slovensky Dennikl Igazán van érzé­ke a politikai pikantériákhoz. Nekem viszont — sajnos — a pszichopatológiai jelenségek megértéséhez s igy egyelőre egy szomorú mo­solynál nincs egyéb válaszom. De legyen nyugodt a Slovensky Dennik, én az igazságomat egy másik Dzurányival szem­ben is tartózkodás nélkül meg fogom védeni. Toliamat a becsületes meggyőződés és elhivatás vezeti s számomra a magyarságért vívott harc­ban csak harmadrendű szempont lehet az, hogy kivel állok szemben. Meg fogok tehát felelni dr. Dezidér Dzurányi- nak is. Dzurányi lásziö. ERE£ Hl EUM1G-HARTLEY 4S7S a legideálisabb háromcsöves rádiókészülék, gramofonátvitelre is berendezve. Ara három csöve), összekötözsinórokkal és szabadalmi díjjal együtt ©»©■­Kapható minden jobb rádiófizletben AMPÉRE ♦ ^VÁLLALAr0’1 BsatSsBava. QrBssiing; w» IS Sioüiee, sFe> is* ác 1 Bili® komi mGenfbea liüüilfii IlisMérdisri üli társult zetre nagy befolyássak tesz. Ily körülimé­Prága, december 7. Mindenesetre nagyon köszönöm a Ceskoslo- Venská Republikának, a Slovensky Denniknek, a Slováknak, a Národny Denniknek és a Slo­vensky Vychodnak, hogy békési utamnak és a magyarországi szlovákok helyzetéről írott cikk­sorozatomnak figyelmet szenteltek. Sajnálom, hogy beszámolóm nem volt kedvükre való. Megértem a felháborodásukat és haragjukat is, mert hiszen ezek a dokumentumok fölötte kel­lemetlen disszonanciát vittek bele abba a sajtó­koncertbe, amely a soviniszta karmesterek in­tésére már tiz esztendeje megzendül a magyar- országi szlovákok elnyomatásáról hegyen-völ­gyön. És mindig akkor, amikor a magyarság jogaiért vívott harcát kell bagatellizálni vagy gyöngíteni. Valamennyi reflekszióra és támadásra egy­szerű és rövid a válaszom. Nem azért mentém Békésbe és nem is lehetett az a célom, hogy kritikát gyakoroljak Maayar- ország kisebbségi politikája fölött. Föladatom egyedül az ott élő kisebbségek életének és hely­zetének megösmerése volt és hogy erről az élet­ről és helyzetről tiszta, hü képet adjak. Jó'lel­kiismeretiéi jelenthetem ki, hogy ezt a felada­tot komolyan és becsületesen igyekeztem meg­oldani. Pontosan fölvázoltam a szlovák kisebb­ségi élet határait a tényleges állapotoknak meg­felelően, de lelkiismeretesen, a szlovák vezető­emberekkel való közvetlen érintkezés során kutattam a szlovák nép aspirációi és követelé­sei után is. És az eredmény az az objektív megállapítás volt, hogy a kisebbségi jogok élvezetének mai formája és mértéke nem meríti ki a magyar törvények által biztosított maximumot, de hogy ez igy van, az a szlovákság akaratából és, ön- kormányzati szervei egyhangú döntéséből tör­tént. A magyarázat: a magyar műveltséghez és kultúrához való mély ragaszkodás és a kis nyelvsziget boldogulásának évszázados, termé­szetes parancsa, amint azt cikkeim során kifej­tettem és megbizonyitottam a látottakból és hallottakból. Egyetlen panaszos szót nem hallottam és aki szlovákot láttam Békésben, az mind megelége­dett, módos ember volt, az élet olyan bőségé­vel és olyan magas standardjával, aminő mife­lénk — fehér holló. Az állam és kisebbségi polgárainak viszonya nem lehet egészségtelen ott, ahol egyrészt ezek a polgárok olyan értékelésre, megbecsülésre és boldogulásra találnak, mint a szlovákok Ma­gyarországon és ahol másrészt a kisebbségek olyan — szinte fascináló — lelkes szeretettel rugaszkodnak hazájukhoz, mintahogy a szlo­vákok Magyarországhoz. & És most, ahelyett, hogy a sok nagyhangú, de voltaképpen kicsinyes és érdemben már magá­ban a cikksorozatban elintézett ellenvetésre reflektálnék, csak egyetlen kérdést teszek fel: Ha igaz a magyarországi szlovák elnyoma­tás és az elfojtott elégedetlenség, amely — az itteni mentorok szerint — mukkanni sem mer, hogyan történhetett meg az, hogy amikor a románok megszállták Békést és mjnden módon magukhoz igyekeztek édesgetni a szlovákságot, sőt a teljes nemzeti élet ígéretét még szlovák nyelven is kiplakatirózták, nemhogy nem akadt számbavehetü szlovák, aki a Romániához való csatlakozást kívánta volna, hanem a megtar­tott népszámlálásnak az lett az eredménye, hogy a szlovákság csaknem egészben magyarnak vallotta magát? Pedig nem állott ott a magyar csendőr, sem a szolyahiró. ' Ha volt terror, úgy az csak Magyarország kárára nyilatkozhatott meg q román szuronyok hegyén. És hogy a hű­séges és rut hálátlanságra sohasem képes bé­kési szlovák nép kitartott az eltaposott, ezer sebből vérzett magyar testvér mellett, az egy olyan örökre szóló, fenséges erkölcsi tanúság- tétel Magyarország mellett, amelyet a cseh­szlovák sajtó ezernyi cikkével sem tud meg- kisebbiteni. J2T Ha pedig vitatkozni akar mindenáron, úgy azt ne csekélységemmel tegye, hanem vitatkoz­zék magával a békési szlovák néppel és győz­zék meg. ha tudják arról, hogy el van nyomva. , Mindenesetre azonban több alapossággal, mert nagyon kiábrándító lesz a békési szlová­kokra, ha azt látják, hogy kéretlen mentoraik nagv gondosságukban és tájékozottságukban a Bácskába helyezik át őket. Holott Békésben is nagyon jól megvannak. & De hogy szlovák részről is szolgáljak némi argumentummal: pór hete a pozsonyi rádióban elhangzott egy előadás (nagyon könnyű lesz utánanézni, ki tartotta és mikor), amelyben többek közt az foglaltatott, hogy a Magyaror­szágtól elcsatolt Nagylakon 1918-ig a szlovák­ságnak virágzó nemzeti élete volt. Kommen­tárra nincs szükség. ser A gorombaságokra nincs válaszom.. Vagy talán sajnálkozzam azon, hogy némely csehszlo­vák orgánum számára tiz esztendő sem volt elegendő gyerekszoba, amely egy komoly és nívós sajtópolémiára rnegnevelhette volna? & És most engedtessék meg nekem, hogy kivé­telesen elidőzzem egy személyes kérdésemnél. Nem azzal a dajkamesével kívánok foglal­kozni, hogy engem bizonyos pártérdekből to­vábbítottak el Békésbe a választások idejére, mert az ilyen sületlenségekre kár vesztegetni a nyomdafestéket. De nem hagyhatom szó nél­kül a Slovensky Denniknek azt az apodiktikus megállapítását, hogy én szlovák származású vagyok, akit elmagyarosztottak. Nehogy félreértés essék: nem a megbántott büszke faji öntudat ágaskodik bennem, mivel­hogy a fogalom soviniszta értelmében ennek végképpen híjával vagyok, aminthogy például az egész fajvédelmi teóriát kész nevetségnek s egészen az Arpádházi királyok idejébe víssza- toloncolandó anachronizmusnak tartom., amit ezerszeresen megcáfolt a Magyarországon ezer- esztendeíg folyt élet s az országban élt nép­családok sűrű összeházasodása, az egyes fajok vérének és sajátosságainak — sokszor szeren­csés — keresztezésével. Tisztában vagyok vele, hogy ez elsősorban és fokozottan a régi magyar Felvidékre áll, ahol különösen az intelligenciához sorolható családoknál úgy magyar, mint szlovák részen a legritkább esetben mutatható ki a iisztavérü- ség. De tisztában vagyok azzal is, hogy minő kulturképes, értékes fajta sarjadzott ebből az összeházasodásból éppen a régi magyar Felvi­déken. Mondhatni, az európai értelemben vett haladó intelligencia elitje. A magyarság szá­mára számos nagy érték s a szlovákság számá­ra, hogy mást ne említsek: egy Hviezdosláv- Országh Pál. S miután mindezzel tisztában vagyok és miután talán fölösleges fölemlegetnem mind­azok előtt a szlovákok és magyarok előtt, akik gondolkodásomat és munkásságomat ismerik, hogy engem a szlováksághoz a legtisztább be­csülés s a sorsközösségen túl az önzetlen szere­tet érzése is fűz. — mi sem lenne természete­sebb, hogy örömmel vallanám meg a szlovák­sággal való vérségi kapcsolatomat is, ha tud­nék ilyen kapcsolatról. De — ne haragudjék a legfőbb Nemzetiség- Osztályozó, a Slovensky Dennik —, egyetlen szlovák ősömről sem tudok. Apám Sárosvár­megye csendbiztosa, később m. kir. csendőr- tiszt. —- magyar ember volt. Anyám forró haza- fiságban nevelkedett zipszer leány, leánya a Kossuth-rajongó Steinhansz Lajosnak, akit csak egyszer láttam sírni életemben, amikor a Kor­mányzó halálhíre m.egjött Turinból. Apai nagy­apám, János, első igazgatója az Eperjesi Taka­rékpénztárnak, német műveltségű magyar em­ber, dédapám, Rudolf, cs. kir. kapitány, aki Szepesváralján élt penzióban s ennek apja ma- gasrangu katona. Egy nemrég elköltözött mat- róna-nagynénémtől, Trangousse István dr. 48- as alezredes özvegyétől, aki sok családi hagyo­mánynak volt őrzője, sok mindenfélét hallot­tam a család lassan homálybavesző kapcsola­tairól, zipszer ékről, másokról, — uram bocsá’ — egy rokon lengyel grófi, nemkülönben egy francia bárói családról (nagyon imponált ne­kem ez a nagy orrú Prato Napóleon), de soha halvány nyoma nem merült föl egy szlovák rokonságnak, hogy a szlovák gyökérről ne is i beszéljek. Bármennyire is megtisztelő tehát rámnézve a Slovensky Dennik beállítása, kénytelen va­gyok azt a valóságnak megfelelően korrigálni. Amennyiben azonban a Slovensky Dennik hoz­zásegít egy teljesebb családi genealógiához (nekem ugyanis az ilyesmihez kevés az érzé­kem és az érdeklődésem) és kiássa a szlovák gyökeret, őszinte köszönettel fogom nyugtázni a szlovák ősöket is. Mindaddig azonban az ilyen ,,promadarccny slovák“-meghatározásokat komolytalannak, lelkiismeretlennek és nevet­ségesen erőszakoltnak tartom. Nem más ez, mint Horváth István ábrándos módszereinek tullicitálása a huszadik században. Ilyen ala­pon Tutenkamen-ra (á la tu ten kamen) is nyu­godtan rá lehet fogni a szlovák eredetet. Gtexnf, detoeimibar 7. Belüliem Kjfcván mihisz- j terelnek tegnap e«te nyilatkozott; a magyar j sajtó itteni [képviselői előtt Nyilatkozatában | a következőket jelentei o ki: — Amint azt előre megunóndjoittam, mostani itt időrésünk alatt semmiféle kői-j ©sönirój nem volt sző. U iM'ásimk m>ik telje­sen infoirmarfiiv jellege volt: információkat adtunk és információkat szereztünk. A közelijövőlben fontos, az egész világot ér- diefclő közgazdasági problémák fognak dön­tésire kerülni. így például, a német repará- ciós kérdés a tárgyalások küszöbén áll. Ezeknek a tárgyalásoknak kimenetele az egész európai gazdasági és pénzügyi hely­Prága, december 7. A választási kampány idejében az a hír terjedi el Szlovemszkón, hogy a sztevenszkói országos iskolatanács elnöke Slávik György dr. volt kassai nagy- zsupán lesz. A Simáik most legújabb számá­ban bejelenti, hogy Söávik kinevezése a szlovák néppárt szempontjából tehetetlen föltevés, miivel Slávik legfeljebb reprezen­tálni tudna, de az iskolatanács elnökéül nem felen© meg. Slávik nem szakember, neon ismeri az isko­lák szervezetét, azoknak összeállítását és komplikációit (és mint; exponált pártember ott is érvényesítené politikai befolyását, ahol a politikának nincs helye. A szlovák nép­párt örül afölött, hogy elmúltak azok az idők, amikor protekciós emberek vezették az ügyeiket. Slávik nem az, aki ilyen fontos szerepre alkalmas volna. A vezércikk azt a kérdést is érinti, mi tesz tovább. A néppárt kénytelen most meg­állni és gondolkodni a választás mérlege és a párt, valamint a polgári koalíció kétéves munkájának mérlege fölött. A cikkíró sze­rint az az áldozat, amit a párt hozott, nin­csen arányban azzal az - eredménnyel, ame­lyet kapOtt. Két évvel ezelőtt azzal a re­ménnyel ment a kormányba, hogy annak egyenértékű, tagja tesz s ugyanazokat az elő­nyöket fogja élvezni, mint a többi kormány­párt s politikai programját is győzelemre juttatja. A Siovák sajnálattal állapítja meg, hogy nyék között az ország szempontjából Szükséges volt, hogy személyes érintkezés utján igyekezzünk a. pénzügyi körök fel­fogását megismerni és a helyzetről íájé- fcozMáist szerezni. Másrészről szükséges­nek laíswfct, hegy a pénzügyi bizottság tagjait fájékozíaisisuk arról a gazdasági programról, amiéiy most nálunk kidolgo­zás alatt van és amely gazdasági program­mal akarjuk a következő években az or­szág magángazdaságát alátámasztani. Azonban a leghatározottabban ismétlem, eemmáíéte kölcsönkérésről, pro pozícióról vagy pedig (tárgyalásról nincs egyelőre szó. a többi kormánypárt nem értékelte kel­lően a szlovák néppárt áldozatát. Á párt csalódott a polgári blokkban s éppen ezért most arra kell törekednie, hogy mindazokért a támadásokért, amelyek a pártot egyes koalíciós pártok részéről ér­ték, elégtételt kapjon, A szlovák néppárt revideálni fogja a kormánytöbbségben való helyzetét. Meg van győződve arról, hogy a revízió nap­fényre hozza azt, hogy hol hibázott a párt, hol engedett ok nélkül, hol kerülít könnyel­műen egyee koalíciós pártok terrorja alá saját programja és ereje rovására. (Mindez már rég napfényre került! Szerk.) A szlo­vák néppárt, mint Szlovén szikó legerősebb pártja, további föllépésében és munkatár­sainak kiválasztásában szabad kezet kíván magának. Elsősorban is vétót emel az agrár­párt és a cseh néppárt teljesen illojáliis el­járása ellen. A* agrárpárt krónikus cézárom dalában és megalomáiiiál>au szenved. Az agrárpárt messzebbre nyújtózik Szioven- szkón, mint amennyire takarója ér. A cseh néppárt viszont a szlovák katolicizmus elle­ni kíméletlen fellépésével eloltotta az együttműködés lehetőségének utolsó -szikrá­ját ás. Mindezen körülményeket a párt vezé­rei nem hagyhatják figyelmen . kívül s ez okokból a párt szabad kezet nyer sorsának további intézéséi illetően. A szlovák néppárt revízió alá veszi kétéves kormánypeiiikáiái? 1 Siovák kijelenti, kosa a párt az agrárak és a csali néppárt iiiojélis magaviseleté folytán szabad kezet nyert a koalícióval szemben — A Siovák vétót emel Slávik iskola* tanácsbeli elnöksége ellen a pompásan üdítő fogpaszta Kis tubus ára 4'—, nagy tubus 6 korona. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents