Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-08 / 281. (1908.) szám
1928 december 8, mambói 6 FEGYELEM Mai GYÖRY DEZSŐ „Nagy hiúság azon fatális nyavalya, melyben mi magyarok igen szenvedünk." Széchenyi. A ...Kelet Népe" érdekes oldalain találhatjuk meg Széchenyinek ezt a mindenképp megszívlelendő mondását. De hogy ez nála nem csak közönséges észrevétel, hanem lelkét erősen foglalkoztató probléma, azt minden Írása, beszéde bizonyíthatja. A „Hitel“-ben ezt találjuk: „Valijuk meg, mert ez legfőbb bajainknak oka, hogy a magyar senkinek magát, úgyszólván subbrni Hálni nem engedi, mindenki vezér, ur akar lenni s ha éppen jő órában van, maga alatt felrúgja a port és azt mondja: ez a világ közepe, ahol én állok." Majd ugyancsak itt, később, mintegy a maga igazmondásának igazolására így ir: „Ha pedig mindent nem dicsérek hazámban, az onnan van, hogy hazaszeretetből cselekszem, akkor is, ha előítéleteket megtámadni, balvélekedéseket gyengíteni s a tudatlanság sokszor büszke szavát nevetséges hanggá változtatni igyekszem is. Mert soha nem hihettem, hogy előítélet. bal vélekedés és tudatlanság alapja lehessen egy nemzet előremenetelének s boldogságának. — De tudom azt is, hogy ezért mit várhatok. Előre el vagyok készülve a rossz hazafi nevezetre: mert mindent nem dicsértem, sok tán azt fogja mondani: Ócsárolja hazáját!" ♦ * Mért Írtam ezeket az idézeteket ide? Ha valami érdekel ezen a földön, úgy leginkább a kiváló népek sorsa érdekel, s nem utolsósorban a magam népéé. Annak a múltja, lelke, jó és rossz tulajdonságai, ügy érdekel, mintha szerelmes lennék belé. Lehet, hogy nekünk van igazunk, akik azt hirdetjük, hogy „ez a legnagyobb szerelem". Lehet Lehet, hogy nem. Ez más lapra tartozik. Mindenesetre ez a szerelmes érdeklődés, ez a féltő aggodalom, ez az érzékeny visszahatás, ami erről beszél, ezért lángol, ezért reszket és ezért dühöng, elég bizonyíték bennem. És ezzel az érzékenységgel minden hiba kétszeresen fáj. A magam egészségét keresve és bizonyítva nyitok rá az ilyen idézetekre s nyugszom meg kissé: nem lehet betegség ez az érzékenység, ha a Széchenyiek is szerelmesek voltak a maguk népébe. És a mindenhol! Széchenyiek is. És még egyért: a fegyelem érzésének veszedelmes pusztulását konstatálva a mai magyar életben és mai magyar emberekben, talán az okok keresésénél is útba igazit a legnagyobb magyar. * Mert végignézve a mai magyar életet, annak minden ágát, szerfölötti idegesség és bizonytalanság az, ami szemünkbe tűnik. A császári Róma, a pompázó Byzanc, Báthory Lengyelországa mind hasonló idegességet mutattak: látszólagos fénykor, mikor a fény már csak alkonyati pir és nem hajnalhasadás volt, egyesek szikrázó és vakmerő ragyogása, az egyéni nézetek eluralkodása, a kritikai hajlam elforgácsolódása s egyben jellemző sajátsággá alakulása, amikor mindenki mindenhez érteni akart és mert, megvalósítatlan tervek és gondolatok feltűnése sere- gesen: s látszólagos termékenység mögött szét- bomló, részeire hulló, egyedeire omló társadalom, aminek nem voltak vezérlő gondolatai, amik mindenkit fűtöttek, amikért mindenki odaáldozta egyéni érdekeit, mikor már nem voltak Mucius Scaevolák — legfeljebb Horátiusok, azok se sokáig. És Caligula consullá nevezte ki a lovát. Hogy ma ezek a jelek annyira erősek, annak csak a háború volna az oka? Aligha. Én inkább azt hiszem, hogy az egészséges szervezetben az életkedv és az életöröm akkor a legnagyobb, mikor kihevert egy betegséget: akkor vigyáz legjobban magára s megmaradt egészségére, akkor ügyel legjobban a veszedelmekre: akkor él benne a legerősebb akarat, hogy összeszedje magát. Most a háború után pompás tempóval kellene hozzá fogni jónak talált jótulajdonságaink kifejlesztéséhez s rossznak bizonyult hibáink kiirtásához. Azt, hogy a háború után ez nem egészen igy következett be, nagyon szomorú és nagyon élet- veszélyes jelnek kell találnunk. * Ezek közt a veszedelmes jelek közt a legeluralkodottabb ma a fegyelem hiánya. Pedig a fegyelem szoros barátja az összebartozóság érzésének. A fegyelem, a közös célért való odaadás, a tettekben nyilatkozó szeretet, a cselekedni képes jóakarat és az egyéni hiúságokat, önös érdekeket, magánnézeteket elhallgatató szolidaritás hiánya szembeszökő. Nem részletezhetünk, de akár politikai életünkben. akár társadalmi megmozdulásainkban, akár gazdasági vérkeringésünkben, akár kulturális mozgalmainkban, sőt akár a háborútól legjobban megkímélt fiatal generációinkban végezzük el ezt a vizsgálatot, megdöbbentő világossággal látjuk meg, hogy ennek a gyakorlati szolidaritásnak a nívója a kívánatosnál jóval alább van. S ennek a hiánya mutatkozik meg azokban a szerencsétlen jelenségekben, amiket egyszerűen azzal szokás elintézni, hogy „elkedvetlenedés", kifáradás, kimerültség, gyengeség, erővesztés, el- fásultság. közöny vagy más efféle. Mert maradjunk csak a fiatalságnál: ugyan mibe fáradt bele olyan borzasztóan a 20—25 éves fiatalság? És ugyan miért fáradt bele a társadalmi és kulturális életbe az a polgárság, amelyik épp a háború után kapta meg ezeken a tereken is a kisebbségi életben a vezető szerepet, talán a sok társadalmi és sok kulturális eredménybe? Mert a fáradtság jelei mindenütt ott vannak. * Nem célja e cikknek, hogy az ősokok keresését szolgálja, de célja lehetj hogy rámutasson arra, hogy a magyar fegyelem meglazulása az élet minden terén észlelhető és hogy a. sok keserű élet- jelenség ennek a fegyelemnek hiányából kapott erőre, tehát életérdekünk, hogy ezt a fegyelmet megteremtsük. Ezek a jelek már a háború előtti magyar életben is felütötték fejüket s most csak a beteg telten jobban megláthatók. Mi legyen itt a jövő feladata? Semmi más, mint egy olyan lelki megújhodás megteremtése, előkészítése és megvalósítása, amelyik nem csak egyesekben, de a nagy magyar tömegekben is visszaállítja — azaz képes visszaállítani — a magyar szolidaritás gyakorlati megnyilvánulását: a tetterős fegyelmet. * Emberekre és eszmékre van szükség, hogy tettek és cselekedetek sarjadjanak a földből, tettek és cselekedetek, amelyek felgyújtják a szolidaritás és' fegyelem erőinek lángját: egyforma lángot minden tűzhelyen, minden oltáron, minden kandeláberben. A vágy a nagy férfiak és a nagy tettek után, (Budapesti tudósítónktól.) Hát ezt már nem lehet kibírni. A szűcsök, a borotvaszap- pangyárosok, a könyvkiadók. De mozgolódik már a cipő kefe-, férfigail ér- és aoitomobil- sza.kma is. Harc az utolsó csepp vérig, a vevőért. Részletfizetés. Korlátlan hitel. Árleszállítás. Ráadás. Annikor mindez nem hat, jön az ingyen. Ingyen! Iliihingyen! Ha nem j röstelled a fáradságot és szépen kitöltőd a \ megfelelő cédulákat, néhány nap alatt bekül- j lözhebel abba a csinos villába a Kelenhegyi utón, amit egy nadrágtartó vásárlása után kaptál ráadásul; részletre vett autón roboghatsz haza és csinos könyvtárat állíthatsz ösz- sze különböző „összes müvekből", amik szintién nem kerültek egy filléredbe sem. Hát mondja még valaki, hogy nem boldog a magyar. Valami furíangot szimatolok a sok „ingyen" hirdetés mögött. Lehetetlen, hegy valahol ki ne bukkanjon a lóláb. Mégis csak rá kell szánni mágiáit valakinek, hogy leleplezze ezt a játékot. Egy napra, nem bánom, beállók Sherlock Holmesnek. Vaktában kiválasztok egy ilyen csábi tó Ígéretet és utánajárok. Itt van ni: Mereskovszkij összes müvei, huszonnyolc kötetben, természetesen — ingyen. No, ha senkit meg nem fogtak, ezeket a derék emberbarátokat megfogom ma. Mert régi Írókról, akiknek nem kell már szerzői jogdijat fizetni, még csak beveszem a különböző tündérmeséket. De azt kétlem, hegy Mereskovszkij, akinek nagyon is kell a pénz Párisban, egy nagylelkű gesztussal ingyen nyújtotta át nekik összes müveit. Szerencsésen megérkezem a bőkezű kiadó- vállalat kapuja elé. A látvány mindenesetre impozáns. Olyan impozáns, hogy a fejemhez kapok: — nem vagyok-e még mindig 1918- ban s nem petróleumért vagy babcsuzpájzért áll-e itt türelmesen ez a hosszú sor ember? Amint elmegyek mellettük, — van mindenféle férfi, asszony, jóruhás és kopottas, postás, rendőr, szem!ész, diák, amit akarsz — gyanakodva néznek rám s az egyik rámszól: — Tessék a sor végére állni! Jó, ezt már ráfizetem az „ingyen‘tjre. Egy teljes óráig tart, amíg az irodába bekerülök. Az irodában udvariasan leültetnénk. (Gyanús.) Megmutatják azt a bizonyos ingyenkönyvet. Hát bekötve nincs, a papírja éppenséggel nem finom, de, Istenem, aján- dékcsikónak nem szokták a fogát nézni. Egyelőre nem értem, hol itt a ravaszság. Az a fiatal hölgy, aki a könyvet mutatta, egyszerre csak nyájasan kezd mosolyogni s hirtelen mozdulattal elém rak egy díszes külsejű, a vágy a biztos és sikeres tömegmegmozdulásokban újra él — s ez az egyetlen Mutatásunk — a háborútól legjobban megkímélt generációk lelkében, csak még nem öntudatosuk eléggé: a lelkűket még zavarja a közelmúlt perspektívája, az összeomlások romhalmaza, a múlt recsegése te az abszoiu- íumokból való kiábrándulások siralma: még zavarja a mai élet ezer gyengesége, hibája és fekélye. De el kell jönni az Időnek, amikor megérzik és megtudják, hogy az élet mindig az élőt illeti és a győzelem mindig a bátraké, amikor be fogják látni, hogy az élet nem halott massza, de belőlük alakuló élő organizmus, amelyik szép, erős és férfias, ha szép, erős és férfias cselekedetekkel irányítjuk és éljük, mert az élet mi magunk vagyunk, az élet nem más, mint a mi álmaink: azaz hogy nem is álmaink, csak annyi, amennyi a mi hős, szent álmainkból teltekkel és cselekedetekkel megvalósul és életté lesz: alkotássá — eredménnyel, hatással, befolyással. Akkor az alkotó szolidaritás fegyelme nagyobb boldogságot és biztonságot fog adni, mint ma minden részletigazság, egyéni rugkapálózás, a szellem tévtömjénes vitustáncosai és semmibeíoszió álszolidaritások defektusos tanai. Ó jöjj Idő, mely eltakarítod a mai nyavalygást s erős kézzel rendet teremtesz gyermekeid között, akik erősek, szépek és nagyok akarnak lenni. aranyozott kötésű könyvet, kinyitja, nagyszerű fehér papirost iátok... Az ára, azt mondta 14 korona. Megkaphatom természetesen az ingyenpéldányt is, dekát olyan intelligens embernek, olyan könyvbarátnak, amilyennek engem néz, mégis csak ezt a példányt ajánlja kukább. Kezdem magamat kellemetlenül érezni. Én akartam leleplezni ezeket a derék embereket s a végén magam kerülök gyanúba, hogy aljas nyerészkedési vágyból megfosztom őket egy olyan könyvtől, amelyre csakugyan rá kell fizetniök. Zavaromban gondolkodási időt kérek s távozóim, hogy a friss levegőn kiszellőztessem a fejemet. A szomszéd uecában egy ikönyykjötönriihelyt pillantok meg. Ej, ha már ennyire vagyunk, bemegyek oda is, kinézek egy szép vászon- kötést, amelyre a munkásnő éppen most rakosgatja gondosan az aranylemezeket és megkérdem: mennyit kér egy ilyen kötésért? 12 korona az ára egy ilyen kötésnek, — mondja a könyvkötő. Hm. Hát akkor szerzői jogdijra, fordításra, szedésre, nyomásra, papirosra, adminisztrációra, polgári haszonra marad összesen 2 korona. Ez mégsem lehet istenes dolog. Merész elhatározással visszamegyek, egyenesen a kiadóvállalat vezetőjét keresem meg, bemutatkozom és nekiszegzem a veszedelmes kérdést: vallja meg, hogyan okoskodott, amikor ezt az ingyen kiadást hirdette, még inkább akkor, amikor 14 koronás bekötött Me- reskovszkijt kínált a jelentkezőknek, — De, kérem, — tettem hozzá — azt az egyet ne mondja nekem, hogy vagyonát ebben a formában akarja a szegények között szétosztani. — Eszeimágában sincs, hogy ezt mondjam, — felelte a kiadóvállalat vezetője. — Nyugodtan elmondhatom önnek a számításomat Azt gondoltam, hogy körülbelül háromezer ember jelentkezik majd az olcsó papírra nyomott ingyenkiadásért A többit Mereskovszkij könyveinek hóditó erejére biztaim: ez a háromezer ember fejenként legalább tiz ismerősének fogja a könyvet agyondicsérni és én minden további reklámköltség nélkül jutok 25—30.000 vevőhöz, aki szívesen megfizet egy aránytalanul csekély árat a diszki- adásért. — No és bevált ez a számítás? — Nem, kérem. Ahelyett, amire számítottam, a következő történt: háromezer ember helyett közel tizenkétezer irt, vagy jött be személyesen az ingyenkönyvért. Hiszen láthatta is. Ez a csődület napok óta tart. Legnagyobb választék, karácsonyi-és újévi- ajándékokban garantált legolcsább bevásárlási forrás. Szükségletének beszerzésénél 50 %-ot takarít meg, ha az // Első szlovák tar-, aranpis ezöslárugyáriiá! Frsstijj Testvérek, Bralislava Mihály utca 6. vásárol. bele ■■■ esem Okeb fia addig elek is GjenneklSnük legszebb karácsénál ajándéka? r Édesapja egészsége! Tudja, hányán halnak meg évente az alattomos szívbajok következtében? Éljen az alkalommal, hogy a szivbajmeg- állapitó és gyógyintézet télen át is nyitva van Podébradyban és mielőbb vizsgáltassa meg magát. Európa egyetlen intézete. Magyar prospektust Podébrady fürdő igazgatóságától kérjen. — Hiába, az emberek szeretik a pólyát, — mondottam olyan gőgős hangon, mintha magam nem is álltam volna sorban az imént. —- Úgy van. Amikor azonban ez a sok ember meglátta a kétféle kiadást, dicséretére legyen mondva, alig akadt, aki az ingyen- példányra reflektált volna. Olyan érdekes és kulturális szempontból is örvendetes jelensége ez a magyar olvasó pszichéjének, mellyel feltétlenül számolnunk kellett és ezért Mereskovszkij „ingyeu“-kia- dásunk hirdetését már be is szüntettük. A magyar müveit olvasó inkább fizet valami csekélységet a könyvért, de szép, méltó és maradandó köntösben akarja azt a polcaira beállítani. — Idáig értem « dolgot. De most már azt mondja meg, hol van a baszna ezen a 14 koronás, lehet mondani luxuskiadáson? — Ezt is megmondom. Ez tiszta matematika. Az átlagos magyar könyvet két tényező drágítja erősen: a kockázat és a csekély példányszám. Ebben az esetben a kockázat elmarad, mert hiszen csak annyi példányt nyomatok, amennyire megrendelő van. Azután pedig a szokott 2—3 ezer példányos kiadások helyett itt máris tizenkétezer példányról van szó és ez a szám még nyilván növekedni fog. Ekkora számoknál fillérres haszonnal is nyugodtan meg lehet elégedni. A leleplezés ezúttal nem sikerült. Most várom a legközelebbi nadrág! art ó-hirdetést. Ha a kelenhegyiuti villával is ilyen jól járok, (apropos: megrendeltem a 14 koronás Meres- kovszkijt), akkor „megcsinált gavallér" vagyok. Barabás Béla karácsonyra kiadja emlékiratait Arad, december 6. Barabás B<|la dr., az ősz erdélyi politikus, a régi magyar parlament együk markáns egyénisége, aki hetven* három éves kora ellenére még mindig tevékeny részt vesz az erdélyi kisebbségi mozgalmakban, a nyilvánosság elé bocsátja memoárjait. A nemcsak irodalmi, hanem politikai szempontból is érdekes műről, amely a kalácson yi könyvpiac szenzációja lesz s a mü tartalmáról a következően nyilatkozott most Barabás Béla: — A múltat és a jelent, helyesebben az egész életemet és politikai pályafutásomat fogja tartalmazni a mü. Érdekes intimitásokat Kossuth Ferencről, Apponyi grófról, a budapesti politikai életiről, a bécsi udvarról, azután megírom a két amerikai propaganda-ut történetét, a híres nagyváradi és aradi választást, a magyar függetlenségi mozgalmat, amely’- politikai élelemnek tartalmat adott. Külön fejezetet szentelek néhai Ferenc József uralkodónak, hiszen mint delegációs elnök sokszor volt alkalmam érintkezni ezzel az érdekes emberrel. — Én az eseményeket közvetlen közelről szemléltem, hiszen úgyszólván végigéltem azokat és az ügyvéd ember rendszerotetével minden aktát, újságcikket, jegyzetet, könyvet vagy más olyan írást, amely egy eseményt megörökít, az elmúlt évtizedek folyamán ejtettem; Most felhasználom ozekeL
