Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-07 / 280. (1907.) szám

6 'PEKCMrA^AG'taR‘HtRIíAE> 1928 deoember 7, péntek* FIATASf,ETlJÖVÖJE Szobrászművész, ÉLET! Nehéa probléma. A jövő reménye a hullámzó jelenben. A Jelen vetése a jövő kikelésre, Ígé­retes aratásra. Jelenkori Magvetők, vessetek jó magvakat! lijuság, készülj elő a nagy aratásra! Ab aratás méltó legyen a Magvetők fáradságos munkájához. Fiatalság, becsüljétek meg a Mag­vetők terhes magszórását. Segítsetek a magva­kat hordani. Vigyázzatok a drága, szent, magyar magvakra, csak méltó barázdába hulljanak, mert a mághordozók a szélső barázdán járnak, s né­ha véletlenül is elluiHajtanak egy-két magocskát. Á Magvetők. Ti vagytok a magyarság mostani ' vezetői. A maghordozók a magyar Fiatalság. Barázdán lépegető Fiatalság tudatosan nyúltál » magvakhoz. Szórod azt a termékenyítő földbe. De jusson mindig eszedbe, hogy a barázdán állsz. Hogy a magvetés módját még nem tudod, esak most próbálod. De szükséges ez, mint az első ingadozó lépések megtevése. Te fogod, ma- ,,gyar Fiatalság learatni az érett kalászokat, hogy újra — meg újra vethessék soha meg nem szűnő folyamatban a magyar kultúrát. Örömmel nézem — mint magyar ifjú — min­den megmozdulástokat. Kibontakozik végre a habom utáni lerongyolódott lelkű fiatalságból a magyar, élniakarás, amit magával hozott Ázsia pusztáiról. A magyar fiatalság knltnrébredése ez. A szellemi és erkölcsi tőkék valorizálása. A lelkek káoszából való differenciálódása. A természet szigorú törvénye ez, a fajnak együtt- éíniakarása, mert csak ez rokonlélek lelkeddel, mert csak ez sir . a te bánatodon, mert csak en­nek fáj, ami neked fáj, mert csak ennek jövője, ami neked is jövőd, mert csak ez a vér a te véred. i A munkát megkezátétek. Ifjúi vágy, tetterő ^ sarkal. Az eszme ragad magával. A cél a bol­dogság sugarával kiséri utatokat. De vonjátok be a nagy munkába a már az életpálya útjait taposó fiatalságot is. Fiatalok vagyunk még mi lelkileg, ha már az élet gondjai nehezednek is válíainkra. Tudunk még mi lelkesülni s ha kell dolgozni is. Teremtsünk egy állandó kapcsolatot egymás között, hisz rokon testvérlejkek va­gyunk. Fogjunk össze és dolgozzunk a jövő re­ménységéért. A jövőt együtt keli nekünk átél­nünk. Alkossunk magunknak szép jövőt. Ennek a jövőnek egy biztos alapja lehet: a tudás, a szellemi .{elsőbbség hatalma. Szerezzünk alkal­mat, hogy akik már el is kerültek a központból, tovább haladhassunk. Mert a tudás hatalom. Tu­dást pedig ígdzán csak az anyanyelven lehet szereznie Követeljük a magyar művelődési lehe­tőségeket. (A németek, már régen bírják). Kérjük a már nem á fiatalság közé számított vezetőket, hogy hallják meg szavunkat és jó törekvéseinkéi segítsék elő. Az az észine visz minket is a munkába, amelyért ők harcolnak: a jobb, szebb, bol,dogpbb,.emberie.sebb jövő. ! Segítsen ebben minket minden magyar ember, j mert velünk át Isten. ....... ................ G. L Fi zessen elő a ser Képes Hét-ré • ■ -'s v Őrt--: g •" • ' • ■ 1 Ellopta a münsteri dóm műkincseit és gipszfigurákat csempészett helyükbe Mimster, december 6. A büntetőbb'óság tegnap délután hozott Ítéletet Breithoiz Bú­gén, egy ismertebb nevű wes Itáliai szobrász- művész különös lopási botrány-bünperében. Pár hónappal ezelőtt a münsteri dóm gondno­ka fursangosan véghezvitt lopások nyomára bukkant. A gondnok észrevette, hogy két ér­tékes, elefántcsontból készült kereszt anya­ga sokkal tompább színű, mint azelőtt volt Tüzetesebben megvizsgálta a kereszteket és legnagyobb megdöbbenésére azt állapította meg, hogy az ismeretlen tettes az eredeti kereszteket elvitte és helyükbe gipszből készült pontos hasonmásukat akasztotta a falra. Tovább vizsgálta a templom értéktárgyait és még egy hiányt fedezett fel: eltűnt egy remekbe készült Szenl-Miklós szobor is, amelyet ügyes utánzat helyet­tesitett. Hosszú ideig hasztalanul figyelték és nyomoz­ták a dóm kincsednek dézsmálóját és midőn a gyanú mindjobban az ismertneviü szobrász­művész köré hurkoló dóit, nem is akartak hi­telt adni ennek a feltevésnek. A szobrász városszerte nagy népszerűségnek örvendett, a legjobb társaságokban forgott és anyagi vi­szonyai sem játszottak olyan ziláltaknak, hogy indikálttá tehették volna a lopásokat. A feltevés azonban bizonyossága erősödött s a szobrászművészt letartóztatták. A tegnapi főtárgyaláson beismerte bűnét s a bíróság összbümtetésüt egy évi fogházat' sza­bott ki. Hogyan rabolták ki a kínai császársírokat ? London, december eleje. i A Kínában jó ideje romboló forradalmi háborus- ! kodás sok kárt okoz a mennyei birodalomnak és j mérhetetlen értékű régi drágaságtól fosztja meg. I Eb utóbbi elprédált drágaságok közé tartoznak azok a kincsek, amelyeket a Peking mellett lévő császársirok rejtegettek és amelyeket éhező kato­nák kifosztottak. Pekingben már hetek óta minden­félét beszéltek erről a rablásról, de bizonyosat sen­ki nem tudott, vagy nem mert mondani. A forradalmi déli katonák októberben az akkor föloszlatott Csili-Santung-csoport több, mint ezer megsebesült katonáját hozták Pekingbe. Ezek a szerencsétlenek napokon át minden segítség nél­kül, elhagyatva feküdtek szétlőtt csontjaikkal a vasúti töltésen. Nem törődött velük senki. Miután már egész sereg meghalt, a többit kórházba vitték. Ezeknek egyike, aki ott volt a sirrablásnál, ezt beszélte el egy német újságírónak: — A sírok mellett lévő faluban voltunk. Nem volt. mit ennünk. Minden nap tanácskoztunk, mit tegyünk, harcoljunk-e, vagy pedig északnak men­üink Mongoiországba. A tábornok és a tisztek nem }..törődlek velünk. Maguknak sem volt ennivalójuk. I Kivágtuk a fákat és eladtuk. Végre egyikünknek 5 az az ötléte támadt, hogy feltörjük a császársirokal I és kivesszük az ott lévő drágaságokat. Chien-Lung i császár és az özvegy császárné sírjánál addig ás­tunk, míg a sírhoz jutottunk. Chien-Lung sirja faragott kőből volt, az özvegy császárnéé fes­tett téglából. — Chien-Lung császárnak már csak á csontváza volt meg. A nyakán lévő gyöngyök egészen el­veszettek fényüket, de azért elvittük magunk­kal. Jobb kezében cloisonné-burnótszelcnce volt, baljában pedig jogar, aminőt újévkor az előkelő emberek szoktak egy­másnak ajándékozni. Ez a jogar vörös lakkból készült és nagy drágakövek ékesítették. Az egész kripta tele volt értékes tárgyakkal. Én azonban annyira irtóztam, hogy semmit nem vettem ma­gamhoz. A sirt teljesen kifosztották társaim. — Amikor az özvegy császárné sírjához jutot­tunk, többen aggodalmaskodni kezdtek, de végtére mégis csak betörtek. Amikor a szarkofágot kinyitották, benne még jó állapotban láttuk a halottat. Az egyik katona tudta, hogy a halott fejedelmeknek a szájába gy öngyöt . szoktak tenni. Mutatóujjával tehát megbökíe a halott arcát, hogy szája kinyiljék. Ebben a pillanatban az arc egészen összeom­lott Az özvegy császárné nyelve alatt két nagy gyöngy volt. Ezt egyikünk elvitte. Óriási gyöngysor volt a ha­lott nyakán. Ott, ahol a gyöngy a hússal érintke­zett. megfakult, de a ruhán lévő gyöngy nagyon szép volt. Az özvegy császárné dereka köré arany­öv volt kötve,, tele drágakövekkel. A szarkofág fejtől s’zinültig drágasággal megrakott kőláda volt. — A kriptában volt még két másik koporsó. Ebben a császárné két legkedvesebb palotahölgye pihent, aki aranylapoeskák lenyelésével öngyil­kosságot követett el, hogy elkísérje a másvilágra az özvegy császárnét. Kína legszebb és legtiszteletreméltóbb helyeinek egyike Chien-Lung császárnak, Nagy Frigyes kor­társának sírja, aki az utolsó fél évezredben Kíná­nak legnagyobb és minden téren legtöbb sikerrel dolgozó fejedelme volt A másik halott, akinek sír­ját meggyalázták, az éppen olyan nagyhírű Csu- Iiszi özvegy császárné, akinek uralkodása alatt a boxerforradalom volt. Ez a kettős sirgyalázás an­nál feltűnőbb és eiszomoritóbb, mert Kínában ál­talában nagy tiszteletben tartották még röviddel ezelőtt is a halottak nyugalmát és a halottgyalá- zást szigorúan büntették. Azt beszélik, hogy a Nan- king-konnány most is hadbíróság elé állítja a bű­nös katonákat. A megszentségtelenitést ez már nem csinálhatja vissza és nem szerzi meg a sok ér­dekes régi ritkaságot, amely, ki tudja, nincs-e az­óta valami amerikai gyűjtő birtokában. Az a katona, aki a rablásokról mindezt elmond­ta, vagy rosszul látott, vagy pedig nem akarta megmondani az igazat, mert a Times sanghaji levelezője megszerezte az özvegy császárné Li Lien- Ying nevű, volt legkedvesebb eunuchjának azt a följegyzését, amely annak idején a császárné sir- batéleléről készült. Ez a szinte mesésen hangzó beszámoló, mint az angol ujságiró megjegyzi, telje­sen hihető, annál is inkább, mert hiszen Li, ami­kor e jegyzeteket készítette, nem is gondolhatott arra, hogy valamikor nyilvánosságra kerülnek. Eszerint a császárné holttestét olyan szarkofág­ban temették el, amelynek fenekén tizennyolc centiméter vastag, tiszta aranydrótból készült derékalj feküdt, Ebbe gyöngyök voltak belehimezve. Valódi gyöngy- himzéssel ellátott hímzett selyemtakaró födte, ezt pedig csupa gyöngy halotti lepel, amelybe egy Buddka-ifigura volt beszőve. A koporsón fejtől és lábtól a legnemesebb, Kinában tudvalevőleg nagy- rabecsült jadeból készült lótuszvirág-díszítések vol­tak. A halottat gyöngyökkel gazdagon ékesített aranyfonálruhába öltöztették, amelyre hímzett ál- talvetőt tettek és ennek a szegélye gyöngyíáne volt A halott derekára is gyöngyláncot fűztek, amelyet kilencszer csavartak a dereka köré. A kezébe gyöngyből faragott tizennyolc darab Buddha-ké- pecskét adtak. Mindez magánszemélyek önkéntes adománya volt. A holttestet ezután még a követ­kező hivatalos halotti dísszel ékesítették: gyöngy­olvasó, aranyból, jadeból és drágakövekből ké­szült 108 Buddha-szobor, drágakövekből alakított nagy lótuszgyökér és sok más drágaság, ami sziuültig megtöltötte a koporpsőt, amelyre az­után nemes gyöngyökből készült födelet tettek. Amikor az udvari emberek meg akarták erősíteni a földet, a szarkofághoz lépett egy Mandzsu-her­cegnő, fölemelte a legfelső gyöngyláncot és ékszert tolt alája: drágakövekből kifaragott nyolc lovacs­kát és egy másikat, amelyben drágakövekből ké­szült hasonló buddhista szentséges tárgy volt. Li Lien-Ying akkoriban szakértővel megbecsül­tette ezt a halotti díszt és az eredmény több, mint 150 millió frank volt. Az arany derékaljat 260.000, a beleszőtt gyöngyöket és drágaköveket 2.8 mil­lió, a lótuszdiszitést (jadeból) 5 millió, a gyöngy- láncokat. a fejaisz rubinjait és gyöngyeit 70 millió, különböző színes jadeból készült két görögdinnyét körülbelül S millió, a drágakő-Iótuszgyökeret 3 : millió, a drágaköveket, amelyekkel a szarkofágot megtöltötték, köztük 500 nagy, 1000 középnagyságú és 2200 kisebb gyöngyöt és 220J szafirt 6 millió frankra becsülték. Ha figyelembe vesszük, hogy 'ebben a becslésben még nincs benne az a sok drá- j gaság, amit az utolsó pillanatban hoztak a her- eegek és a hercegnők és hogy ennek a halotti disz- i nek mai értéke jóval nagyobb, akkor láthatjuk j igazán, micsoda óriási zsákmányra tettek szert a 1 rabló katonák. Rosszak az emberek j1$dinár Jenő Mért a gúláig? ... Ezt a kérdést veteitfcei-f&íÍÍÉÍigaisiágDan vmakS, valaki, akiinek, fifágyoai keserves tapaisz­ialalai tekéitek ■ azteletben. A társaságban, ahol a kérdés élháogaoitt, öten velte^^tkétdéz^llijíyty. Egy báró, egy orvos,, vkegy ^papH'ógy’ politikus és e sorok Írója.-- 3 A.* .li'-1'.;->. --át­Beszéljem te először a papi — óihdiíjvá- nyozfa •ar b.teó.d' .wO v.x . — Nem rk'.TiáritChtiba el szerényen Isten mégájfEr —r, én: majd csak utolsónak alkarok hozzászólná:te » — Hohó. ékkor már nagyon paprikás lesz a hangulat és attól tartok, hogy néhány he­vesebb eültentmofidás is elhangzik majd. Már pedig pappal - szemben tiszteletlenség az ilyesmi. - v­.Ezt a politikus mondta és mindannyian helyeseltünk neki. — Tehát: halijuk a tisztelendő urnáit! — nyilvánult meg a közóhaj. A .tisztelendő ur most: nagyon szép és for­más beszédben fejtette íki. hogy mi ént olyan rossz a világ. I Illetőleg: visszautasította azt az áffitást,-. hogy a világ rossz. Szerinte csak az embereik rosszak. Hogy miéit rosszak az em­berek? Meri elrugaszkodtak az ősök hagyo­mányaitól, ment nem akarják belátni, hogy ba százszor élnek is, böksebbet és nagvobba/t nem alkothatnak, minit amilyen a Szentlirás. Igen, a Biblia... Csak ettől válhatnék jobbá, jgafcabbá, nemesebbé a.z emberiség. Olyan meggyőződéssel és az áhüfcat olyan őszinte 'lehelteiével mondta ell mindezt a pap, hogy percekig az igézete alatt álltunk. Az or­vos szólalt meg elsőnek: — Ez mind szép és igaz, de én azt hiszem, hogy a tisztelendő ur túlságos messzire tette vissza a kérdésit és csak nagy általánosságok - bán mozgott Szerintem az életen, még pedig a mai életem keresztül kell nézni az embere­két. Hogy miért olyan rosszak az emberek?... Először is, kik azok az emberek ? ... Nézze­tek csak körül: minden klubban, vendéglő­ben, vagy hivatalban, műhelyben, ha össze­dugja a. tejéit két ember, arról beszél, hogy m ilyen rosszak az emberiek. Na és ők, akik összedugják a fejüket? Rólunk mások mond­ják. Vagyis:’ a végén kiderül, hogy minden ember minden emberit rossznak tart. Hát le­hetséges ez? Vagyis: előbb tisztázná kell a fogaimat, hogy ki a rossz ember? Szerintem az, aki úgy árt embertársainak, hogy magé­nak nem használ vele. —• És az talán jó ember, aki úgy árit lírások­nak, hogy magának használ vele? — kérdez­te a bíró. — Az se nem jó ember, se nem rossz em­ber. Az csak ember. Meri az embert mindem­nél jobban jellemzi m önzés. Az ember ön­zőnek született. Hogy miiért ? Mert meztelen­nek és merít éhesnek született Ez m én vé­leményem. Az orvos után a politikus szólalt meg. — Régi szokás, hogy a szónok az,előtte fölszólaló beszédére reflektál. Étitől most. el­tekintek, már csak azért is, mert ón egészen más oldaláról akarom megfogni a kérdést. Mért rosszak az emberek? Azért, barátaim, mart ahová nézünk, mindenütt rossz kor­mányzati rendszerit, rossz kormányokat lá­tunk. Fejtől bűzük a hall. Elsősorban a rossz kormányokat keilll. az emberiségnek leküzde­ni. Ez persz nehéz munka, mert a rossz em­bereik egyúttal a legerősebb emberek és akik haltaimon vannak, azok mind az úgynevezett legerősebb emberek közül vallók. Lőhet, hogy a haladom teszi rosszá az embert, de én meg­figyeltem, hogy jó ember neim is tör a hata­lomra. Hogy miiért nem? Mert ahhoz, hogy hatalomra kerüljön, másokat kellene lelöknie a hatalom polcáról. Ehhez pedig egy jó em- í bőrnek nincs szive. Vagyis: oirculus vitiosus. A rossz emberek hatalmon maradnak, mert tudják, hogy megbízhatnak a jó emberek gyöngeségéb en. — Érdekes okoskodás — jegyezte meg a biiró —, de túlságosam pesszimista. Kérdés, miit tennél te, ha a hatalomra kerülnél? — Mind önkiit eicsapnék, aki nem cseleked­ne úgy, ahogy én akarom, — válaszolt a po- LMÉkras, de nyomban hozzátette: — vagyis .rögtön rossz ember illannék, ugyebár? ... Most engem nógatták, hogy szóljak hozzá a 'kérdéshez, de én nagyon kiváncsi voltam a bkó véleményéire és ezt mondtam: — Ezen a helyen ón nem tudom kif ejteni nézetemet erről a dologról. Én ugyanis be akarom és be ás fogom nektek bizonyítani, hogy miérit van annyi rossz ember a világon, sőt, hogy egyáltalán csak rossz emberek van­nak. De ahhoz egy kis kirándulásira tesz szüikség> Ne ijedjetek meg, egy nagy autó- taxin öt perc alatt megtehetjük az utat. Ezt a (kijelentést élőnk mozgolódás fogadta. Láttáim az arcukon, hogy nagyon kiváncsiak, micsoda ördöngős metódust találtam !ká az elméleti vita eldöntésére ... — Hát akkor halljuk a bírót! — Hivatásomnál fogva — mondta a bíró — nékem itt most igazságot kellene teniuem a szétágazó vétemőnyek, illetve a fölszólalók kört. Csakhogy én nem érzem magamat elég erősnek enre a föladatra. Elégedjetek meg azzal, hogy a magam egyéni véleményét mondjam ©1. Való igaz, hogy rosszak az em­berek. De ne kövessük el azt a hibáit, amibe az igaasagtallan bírák szakiak beleesni, hogy tudnilüKlIiflc minden vádlottban bűnöst látnak. Ne ülltessőtek az egész társa dalimat a vádlot­tak padjára. Gondoljatok a szüleit elkre, a fe­leségtekre, a gyermekeitekre... És gon dől­jön rájuk mindenki... Nos, mindjárt más­képp áll a dolog. Mert ha mindenki levonja a maga szüleit és hozzátartozóit a rossz em­berek számából, akkor káderül, hogy alig marad egy-két rossz ember... És az sem egészen biztos, hogy ezek rossz emberek. Nem igaz? Vegyes érzelmekkel fogadtuk a bíró sza­rait, azután fölkerekedtünk és kalauzolásom meltetlt elindult a társaság. Amikor a központi temetőhöz értünk, meg- állMtcttitam az autót. — Gyertek csak, — mondtam. Egyszerre valamennyiem megrohanitak: — Mit akarsz? Meg vagy bolondulva?.,. M az élőkről vitatkozunk és te a temetőbe hozol minket? — Majd meglátjátok... Csak jöjjetek bát­ran. A temetőben elvezettem barátaimat a sír­kövek hosszú-hosszú sora melllett. Közben feuhangon ólraisitaim a sirföliratokat: ..Itt nyugszik... a legjobb férj, a leghübb ba­rát ..— „Itt nyugszik ... a legigazabb em­ber ...“ — „Itt nyugszik a iegodaadóbb férj, családapa és rokon...“ — „Itt nyugszik a legjobb és legigazságosabb főnök...“ — „Itt nyugszik az aranyszívű, tündöklő jellemű X. Y...." — „Itt nyugszik a nagylelkű, igaz és becsületes Z....“ — Hagyjuk már abba! — mondta az orvos, Iíát mit akarsz ezzel tulaj dánképpen? — Valahol, sárga Miánsok között olvas­tam, hogy azért olyan rosszak az emberek, mert a jók, az igazak, a hűek, a becsületesek, az aranyszivüek mind meghallak. Láthatjá­tok itt a temetőben. A jó emberek iniud- rnind meghaltak. Itt egyetlenegy rossz em­ber sincsen. A rossz emberek azok mind- mind élnek. És ezért olyan rossz a viliág és ■ezért is lesz mindig rossz a világ... A CesSeSeseisb írók és kifték eredeti munkáit adia a Prágai Nagyar Hiriap 1321. ifi mS9 képes papfáira.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents